Szolnok Megyei Néplap, 1971. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-28 / 99. szám

1971. április 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 LVASÖINK Hasonló „cipőben jár” K, Szabó Ferencné is, ő sem ve­szi semmi hasznát az autó­szifonnak. Reklamáljon a gyártó cégnél _ javasolták neki is. Pedig nem hiszem, hogy ez lenne a megoldás. A vásárló járkáljon és mérge­lődjön a használhatatlan áru miatt? Id. K. Kiss Lászlőné Vezseny Lakbéruzsora Kálváriám március 1-én kezdődött. A hirdetőben a címeket nézegettem, hol ta­lálhatnék magamnak albér­leti szobát. Még aznap el is mentem a Vöröscsillag útra. A lakás bérlőjével kellett volna egy szobában alud­nom. A lakás gázos, fürdő­szobás. Áramfogyasztással együtt havi 350-et kért mind­ezért, s mindjárt két hónáp- ra kellett volna előre fizet­nem. Gondolkodási időt kér­tem. Másnap megtörtént az egyezség, de csak 300 forint előleget adtam, s megálla­podtunk, hogy március 15-én költözöm oda. Március 9-én újból elmen­tem leendő szállásadónőm- höz. Vittem még 50 forintot, s akkor aláírattam a 350 fo­rintról szóló átvételi elismer­vényt. Néhány nap múlva telefonon érdeklődtem, ho­gyan juthatok be 15-én a lakásba. Akkor sehogyan sem — hangzott a -’álasz —, mert éppen festik a szobát. Március 16-án cédula várt az ajtóin: hirtelen el kellett utaznom. A hónap vége felé még mindig „festettek”, s volt albérlő is még a lakás­ban. Ugyanez volt a helyzet március 31-én, sőt akkorra „megbetegedett” az egész család: leendő háziasszo­nyom lánya, anyja, apja; oda kellett utaznia... Ekkor már biztos voltam abban, hogy a harmadszor módosított időpontban — áp­rilis 1-én — sem költözhe- tem. Ismét a hirdetőbemen­tem Meglepetésemre az én albérletem még mindig ott „kínálta magát”... Április 6-án megint elza­rándokoltam -a Vöröscsillag útra. Az asszony akkor ■ azt mondta, a pénzt, amit ad­tam, már elköltötte. Majd kér kölcsön, menjek 13-án érte. Ígérte: segít albérletet keresni. Megköszöntem „szí­vességét”, s közöltem vele, hogy már van lakásom. Azt talán mondanom sem kell, hogy 13-án kétszer is hiába kerestem. Másnap újból men­tem. Ekkor aztán kijelentet­te: nem is adja vissza a pénzt, miattam küldte el az albérlőjét!?), miattam üres a lakása. Most már csak azt szeret­ném tudni: ha miattam küldte el az albérlőjét, mi­ért hirdetett márciusban, s hirdet még most is ez az asszony. Rajtam kívül talán másokat is így rászed — és büntetlenül? I. a. Szolnok A kenyér és a „kölykök" Kedves Olvasónk! Jól hiszi, nem ez a megoldás! Vigye vissza negyedszer is az autószifont az ÁFÉSZ boltjába, oda, ahol vásárolta. Ott kell kicserélni a hibás árut, ahol eladták. S ezt mind a bolt vezetőjének, mind az ÁFÉSZ ügyintézőjé­nek illene tudnia! Az már az ő dolguk, hogy a szállító cég­gel rendezzék a reklamációt. (A szerk-) „Röntgenezett” tojások Kuncsorba kicsiny falu Szolnok megyében, ügy tudom, a lakosság számát is figyelembe véve, mi adtunk el leg­több tojást, még télen is. Az ÁFÉSZ felvásárlójával elége­dettek vagyunk, igazságos, szorgalmas asszony. Nem is vele van bajunk, hanem az egyre bosszantóbb előírások kezdik ki idegeinket. Három éve csak tiszta, átvilágított tojást — a legki­sebb 5 dekás lehet — vásárolhat meg az átvevő. Igaz, 17 fo­rintot kapunk így kilójáért. De ezt már megszoktuk és meg­értettük. A környező falubeliek világítás és válogatás nélkül adják el a tojást, 14 forintért. Április 14-e óta azonban ez a „házirend” is megválto­zott. Átvilágításkor minden tojást meg kell forgatni, s ha megmozdul a sárgája, akkor már „ugrik" az üzlet. Legutóbb egy óra hosszat ácsorogtam egy ilyen „szűrésnél”. Fárasztó ez és idegtépő. Ilyen méricskélés után szinte az összes to­jást visszavihetjük. Akik a faluban laknak, még csak hagy- ján, bár nekik sem szórakoztató. De mit tegyünk mi, akik tanyáról, 4—5 kilométerről cipeljük a tojással teli kosarat... Az efféle kívánalom szinte a lehetetlenséggel határos. Az izgalom semmiképpen nem éri meg a 3 forintos felárat. Dekát nincs más választásunk. Nincs más piacunk. Vajon hová szállítják a kuncsorbai, különlegesen „szűrt” tojáso­kat? Erre talán csak a törökszentmiklósi Baromfifeldolgozó Vállalat adhat magyarázatot. Ugyanis — mi, termelők úgy tudjuk — probléma akkor van, ha ők szállítják el a tojást. Türelmetlenül várjuk a felvilágosítást. Szarnák Borbála Kuncsorba Tiszatenyőn a kenyér beszerzése napjainkban is körül­ményes. Esetenként másfél, két órát is sorba állunk, ha azt akarjuk, hogy jusson. A kisgyermekes anyák bizony ezért gyakran gondban vannak. Ha nincs kire hagyni a gyereket, viszik a bolt elé, mert hosszú időre ki meri otthon hagyni? Nekem is van egy húsz hónapos kisgyermekem. Legtöbbször őt is magammal viszem kenyérért. Kivétel, ha alszik, vagy ha a nagyobbik fiam nincs iskolában. A bolt vezetője és a kiszolgálók is — úgy vélem, nagyon helyesen — előre szólítják a terhes és kisgyermekes anyá­kat. Ezért külön dicséretet érdemelnek. Emiatt azonban a kismamáknak rendszeresen sok szidalmat és átkot kell el­tűrniük. Még asszonyok is minősíthetetlen szavakkal illet­nek bennünket, „kölykeinkkel” együtt, olyanok, akik maguk is anyák, csak éppen már megnőttek a gyerekeik. Az állam felkarolja, támogatja a kisgyermekes anyá­kat. Szomorú dolog viszont, hogy embertársainktól, falunk- béliektől szidalmat, megaláztatást kell elszivlelnünk. A ke­nyérellátás gondosabb megszervezése bizonyára megszün­tetné az örökös viszálykodást. Sz. S.-aé Tiszatenyő Reggel helyett — délután A kútkezelő a helyén van Szajoli olvasóink levélben panaszkodtak március köze­pén arról: most már nem tudják kiszámítani, hogy az Újtelepen nyílt olajkút keze­lőjét mikor találják munka­helyén. Üres kannáikkal sok­szor hiába várnak, s újból csak a régi sors vár rájuk: bemenni a faluba olajért, ha nem akarnak fagyoskodni. A szajoliak sérelmét március 17-én közöltük „Örömből — üröm” címmel. Néhány napja kaptuk meg az Ásványolaj forgalmi Vál­lalat szolnoki telepe vezető­jének válaszát fentiekkel kapcsolatban. Eszerint: . az olvasók panaszát megvizsgáltuk és azt jogos­nak találtuk. Az újságcikk megjelenése után közvetle­nül, és azóta is több alka­lommal végeztünk ,a kifogá­solt szajoli kutunknál ellen­őrzést ... dolgozónkat fe- gyelmileg felelősségre von­tuk..." Több mint tíz éve vagyok a Néplap előfizetője. Annak ellenére, hogy a község köz­ponti területén lakom, az újságot mégis csak délután 3—4 óra között kapom meg. Többször szóvá tettem ezt a posta vezetőségénél, de még csak nem is ígérték, hogy ezen hamarosan tudnak vál­toztatni. Érdekes dolog. Ha kime­gyek a szőlőmbe, amely hét kilométerre van a község­től, ott már reggel 8 órakor megvehetem a Néplapot. Szeretném, ha panaszomat orvosolnák. Pethő Ferenc Tiszaföldvár Átalmennék én a Tiszán .;« t Nagykörűnél egy komp közlekedik a Tiszán. Hozza—vi­szi az embereket — ha kel,, járművestül együtt — a víz egyik partjáról a másikra. Kinek hol van dolga. Megold­hatatlannak látszó gond viszont, hogy a kompjárás nagyon elhanyagolt. Pedig szükség lenne rá. Bizonyítja ezt a Tisza jobb és bal partján lévő járművek sokasága, amelyeket gaz­dáik kényszerűségből hagynak ott, mert mostanában a komp rendszertelenül jár. A Tisza — tudjuk — szeszélyes, hói apad, hol árad. De így van ez másutt is, és mégsem áll meg az élet. A fent említett probléma nem újkeletű. Panaszkodunk is miatta eleget, de hiába! A kompot tudomásunk szerint a községi tanács üzemelteti, az viszont a tsz-re hárítja a fele­lősséget. Igaz, a tsz-nek is érdeke lenne a rendszeres komp­járat, mert gépeikkel ők sem tudnak a folyón átjutni. Nagykörűből sokan járnak el máshová dolgozni. Pech- jük van azoknak, akik a „túlsó parton” keresik kenyerüket, mert naponta — ha nem jár a komp _ 100—120 kilomé­tert is motorozniuk kell, hogy munkahelyükre, s este ottho­nukba jussanak. „Motoros” Nagykörű Senki nem tesz semmit Karácsony előtt egy autó- szifont vásároltam a vezse- nyi ÁFÉSZ-nál. Ügy látszik, az árát kidobtam az abla­kon, mert azóta sem tudom semmire használni. Három­szor is visszavittem már az üzletbe, de a bolt vezetője emel, hol azzal mindig elutasított Az ÁFÉSZ ügy­intézőjét is felkerestem már panaszommal. Vigyem él a gyárba, vagy küldjem visz- sza. Ott majd kicserélik vagy megjavítják — aján­lotta. Egyszerű, csak éppen nem nagyszerű tanács. Ké­nyelmes ügyintézés, A jászberényiek szeretik városukat Lapunk április 18-i szá­mának mellékleteként ve­hették kezükbe olvasóink „Jászberény jelene és jövő­je” című kiadványunkat. Kétségtelen, hogy a kis is­mertető főleg a jászberényi emberek figyelmét keltette fel. Erre enged következtet­ni az a néhány levél is, amely az elmúlt napokban érkezett. Oláh János nyug­díjas például így írt: . Külön öröm nekem, jászberényinek a 12 oldalas melléklet. Ezenkívül tudo­másul kell vennünk, hogy megyei lapunk, mind tarta­lomban, mind kivitelben lépést tart azzal a fejlődéssel, ami min­den területen szemünk előtt játszódik le. Ez sem kisebb öröm számomra, mint a városunk fejlődését bemu­tató melléklet... A cikkek csoportosítása, elhelyezése színessé, változatossá te­szi mind a 12 oldalt. A jász­berényi „különkiadás” olvas­mányos, jól tájékoztatja az olvasót, emellett szórakoz­tató is...” Idézet egy másik levélből: „...A Jászberény jelene és jövője című mellékletben dicséretes eredmények, a jö­vőre vonatkozólag pedig szép tervek sorakoznak. Örülünk mindennek, mert szeretnénk, hogy városunk minél szebb, virágosabb legyen... Az el­múlt években a föld alá került sok helyen a villany- vezeték. Mondogattuk: ez­után nőhetnek a fák, virá­gozhatnak az akácok, gyűjt- hetik a méhek az akácmé­zet... De mit látunk? A fő­téren, a Bercsényi úton le­metszik, lecsonkítják a gömbakácokat... Faültetést nem láttunk a tavaszon. A Hatvani úton sok száz nyár­fát, akácot lehetett volna ül­tetni .. Indokolatlan az inkognito Közérdekű annak végleges tisztázása, hogy miként té­rítheti meg az Állami Biz­tosító az ismeretlen gépjár­mű által okozott kárt Téves értelmezésen alapul ugyanis a Szolnok megyei Néplap február 24-i „Ami már nem a rendőrség asztala” és a március 31-i számának „Ki­csit a rendőrség asztala fis” című olvasói panasz válasza, melyek szerint, ha a rendőr­ség megállapítja, hogy a kárt ugyan ismeretlen, de gép jár-; mű ookzta, a kár téríthető. A 42/1970. (X. 27.) Korm. sz. rendelet 3. § <1) bekez­dése valóban téríteni rendeli el az ismeretien gépjármű­vek által okozott károkat is — rendőrségi határozat alapján —» de a hivatkozott paragrafus (3) bekezdése ki­fejezetten kimondja, hogy is­meretlen gépjármű által a gépjárműben okozott kár nem téríthető, és nem elé­gíthető ki a társadalombiz­tosítási szerv igénye. Közérthetően tehát, ha 8 rendőrség igazolja, hogy » MjgSf TflNäCSADö A termelőszövetkezetek nő tagjának szülési segélyéről A termelőszövetkezetben szabály ilyen értelmezése a tagként dolgozó nőt — szü­lés címén — 20 heti szabad­ság illeti meg. A szülési sza­badságból 4 hetet a szülés előtt kell kiadni. E szabály­tól a terhes nő kérésére el lehet térni, ha az az orvos véleménye szerint egészsé­gének veszélyeztetésével nem jár. A szüléssel kapcsolatos jövedelemkiesés pótlásáról — a jogszabályban megha­tározott keretek között — a termelőszövetkezet az alap­szabályban foglaltak szerint gondoskodik úgy, hogy a szü­lő nőt a szülési szabadság idejére készpénz^egélyben részesíti. A 6/1967 (X. 24.) MÉM. Szá­mú rendelet 149. §-nak ren­delkezése szerint szülés cí­mén azt a tagként dolgozó nőt kell jövedelempótló kész­pénzsegélyben részesíteni, aki a szülést megelőző egy évi időszakban a részére megállapított munkát, vagy ennél kevesebb, de legalább az évi 100 tízórás munkana­pot teljesítette. A szülési szabadság 20 hetén belül az egy munkanapra járó segély összege a szülést megelőző — egy évi időszakban elért részesedés — egy napra eső részének 75 százalékánál ke­vesebb és 100 százalékánál több nem lehet. A termelő- szövetkezet által megállapí­tott munkaidőnél kevesebb, de az évi 100 tízórás mun­kanapot elérő munkateljesí­tés e'etén a segély összege nem haladhatja meg az em­lített részesedés egy napra eső részének 60 százalékát. A fenti jogszabályi ren­delkezések alkalmazása so­rán egyes termelőszövetkeze­teknél vitás volt az, hogy jár-e szülési segély a ter­melőszövetkezettől annak a tagnak, aki korábbi szülés alapján még gyermekgondo­zási segélyben részesül és a segély folyósításának icleje alatt a termelőszövetkezet közös munkájában nem vett részt. A helyes és egészséges gyakorlat kialakítása céljá­ból a minisztérium a Leg­felsőbb Bíróság egyetértésé­vel olyan iránymutatást adott, hogy ha a mezőgazda- sági termelőszövetkezet tag­jának a gyermekgondozási segély folyósítása idején újabb gyermeke születik, a segélyezés idejét a szülési segélyre való jogosultság szempontjából közös munká­ban töltött időként kell számításba venni. Az irány- mutatást azzal indokolták, hogy a jogszabályalkotó szán­dékával nyilvánvaló ellen­tétben áll az olyan értelme­zés, amely szerint az ismé­telten szülő nő azért nem részesülhet szülési segélyben, mert a korábban született gyermeke után gyermekgon­dozási segélyt kap. A jog­termeloszövetkezet tagját hátrányos helyzetbe hozná a termelőszövetkezettel mun­kaviszonyban álló nővel szemben. Az ismertetett iránymutatás teljes szövege a Tanácsok Közlönye 1971. március 4. számában jelent meg. A jogerősen ki­szabott munkajogi kártérítés elenge­déséről A Munka Törvénykönyve 61. §-ának rendelkezése sze­rint a dolgozóval szemben kártérítés kiszabására a vál­lalat jogosult. Ennek során a kártérítést a jogszabály sze­rint kiszabható alacsonyabb összegben is megállapíthatja, illetőleg annak kiszabását mellőzheti is, ha az eset ösz- szes körülményei ezt kellő­en indokolják és az a társa­dalmi tulajdon megóvására irányuló nevelés érdekeit nem sérti. Az idézett jogszabály al­kalmazása során vita me­rült fiel, hogy a vállalat igaz­gatója jogosult-e a dolgozó­val szemben — akár jogerős büntetőbírósági határozattal — kiszabott kártérítés rész­beni vagy teljes elengedésé­re, illetőleg a jogerős kárté­rítési határozat végrehajtá­sának mellőzésére. Az egységes és helyes gya­korlat kialakítása érdekében kiadott iránymutatás szerint a munkajogi kártérítési igény érvényesítőiére, illetve mér­séklésére egyébként jogkör­rel rendelkező vállalati igaz­gató arra is jogosult, hogy a szóban lévő követelést — vagy annak egy részét — el­engedje. Ez folyik a vállalat gazdálkodásában az új gaz­daságirányítási rendszer be­vezetésével bekövetkezett változásból is. Ha a vállalat igazgatója a követelés elengedése mellett döntött — ezt indokolt ha­tározatba kell foglalnia. Ezen túlmenően a vállalat­nak a zárszámadásban is meg kell indokolnia, hogy az elengedésre milyen okokra tekintettel került ®or. Mind­ez természetesen nem érinti a vállalat igazgatóiának az általa hozott döntésekért fennálló általános felelőssé­gét — állapítja meg az iránymutatás. Az ismertetett iránymuta­tás álláspontját a Pénzügy­minisztérium és a Munka­ügyi Minisztérium is elfo­gadta Az iránymutatás teljes szövege a Tanácsok Közlö­nye 1971. évi 9. számában ta­lálható. Dr. Cs. L kárt gépjármű okozta, mely­nek tulajdonosa, illetve rend­száma ismeretlen, megtéríti az Állami Biztosító a sze­mélyi károkat, a gépjármű­ben elhelyezett vagyonkáro­kat, de nem téríti meg ma­gában a gépjárműben kelet­kezett kárt. Ezen rendelke­zés indoka a gépjárműkárok keletkezésének bizonyítási bizonytalansága, valamint az ön-károkozás téríthetőségé- nek kizárása. Amennyiben a kárt okozó ismeretien ma­rad, a gépjárműben keletke­zett kár a CASCO-biztosítás alapján térül meg. Szilas Gábor mezőtúri ol­vasójuk és más, hasonló mó­don károsodott biztosított (amennyiben CASCO-biztosí- tással nem rendelkezik) téri- , tetlen kárügye csak ügy or­vosolható, ha a kárt okozó gépjárművezető jelentkezés­sel vagy hatósági felderítés­sel ismertté válik. Az is- mertté-válás sem szabálysér­tési, sem büntetőjogi felelős- ségrevonással nem jár. Szilas Gábor gépkocsijával február 26-án a nagylaposi birkacsárdánál történtek miatt a kárt okozó elrejtő­zése — legalább is a gép­járműrongálást illetően — teljesen indokolatlan, a ká­rosult szempontjából pedig méltánytalan. Hiszen isme­retlenségben maradása miatt nem juthat hozzá Szilas Gá­bor a gépkocsijában történt kárának megtérítéséhez. Dr. Kuhnyár Lászlóné az Állami Biztosító vezető jogtanácsosa Olvassa, terjessze a Néplapot i

Next

/
Thumbnails
Contents