Szolnok Megyei Néplap, 1971. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-18 / 91. szám
1*71. április 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Boór András: Tavass Város ölén ébredő ezüst-falak. Futok feléd, Lombrügyek fakadoznak. Nyár Falu-harangszó fürdik a tóban, Puszta-magányban gém kuporog. Szélmalom olvad nap-suhatagban Csónakom alatt nád mocorog n Ősz Bénult levél a meztelen faágon, Humusz-dunnákon alvó harmatok, Bokrok között kopott ruhában, Didergő szellő andalog. Tél Süvöltő hő a néma tájban. Kuppogó fákon jég-szemek. Hullám-virágok tarka láza Vonagló fagyban szendereg. Választási üdére Választási tervet készítettem, aztán elaludtam. Álmomban otthon jártavi, rengeteg volt a munkám, választásra készültünk és én voltam a járási titkár. Eligazítottam mindenkit, terveket készítettem, szempontokat adtam, utasítottam, kértem, teljes gőzzel dolgoztunk. — Jóska fiam, vidd ki ezt az ezer darab plakátot Kis- nánára, ne lustálkodj, eleget lazsáltál az éjszaka, mindég csak alszol, nem lehet veletek együtt dolgozni. Jóska meg azt válaszolta nekem, hogy az a vacak 40 kilométer neki semmi se volna, de kilyukadt a járási pártbizottság biciklijén az első kerék belső gumija. És a pártnak, szégyenszemre annyi pénze sincs, hogy a Farkas gumisnak kifizesse a ragasztást. Ezért nem viszi, szájait velem, a járás első emberével. Ezt a címet velem délelőtt a megyetitkár tudatta és telkemre kötötte, hogy ezt vegyem tudomásul. Ebédnél elmondtam a feleségemnek is, aki azt válaszolta, hogy ne dilizzek. Nincs tekintélyem. Ezzel a Jóskával is együtt voltam inas. Semmibe vesz, azt mondja, ne játsszam a főnököt és a plakátot az istennek se viszi, amíg nincs beragasztva a gumi. A polgári pártoknak meg tele a bukszájuk pénzzel. Hogy fogunk mi itt győzni? Behívtam a szakmaközi bizottság ,elnökét, hátha annak van pénze. Esernyővel jön. azt mondja, odakint fzakad,. — Mi vagy te elvtárs, forradalmár vagy Chamberlain? Vedd tudomásul, hogy egy bolsevik nem hord esernyőt. Jól néztek volna ki 1917-ben a mi elvtársaink. Esernyővel! — Akkor hideg volt és Oroszországban nem esett az esd _ vág vissza az elnök. — Egyébként mennyi pénzetek van? Adjatok valamit, lyukas a biciklink. A szakmaközi bizottság elnökét mi raktuk a zsírosfazék mellé, 400 forint volt a fizetése, joggal vártam, hogy a zsebébe nyúl. Adott is, aztán eltávozott. Délután átsattyogtam a városi pártbizottságra. A városi titkár bokszoló volt és jó barátom. — Csak a küzdő érti meg a küzdőt — köszöntöttem öt, és nem nem értette, hogy mi bajom, mondtam neki, hogy éppen most olvastam egy klasszikustól. Esetleg a választási gyűlésen ő is felhasználhatja a szép gondolatot. — Nincs egy kis pénzed, Feri? _ kérdeztem tőle. — Egy huncut vasam sincs — válaszolta. Közbe bejött egy asszony és azt mondta: _ A titkár elvtársitok küldött egy kis disznóaprólékot kóstolónak N. elvtárs. Tudja, akinek elintézte... Repült az asszony, a hurka, a tál, minden. — Ezek a polgárok állandóan környékezik a forradalmárokat — dühöngött Feri. Csörgött a nyálam, de egyetértettem vele. Átmentünk az előadóterembe, levetettünk kabátot, inget, mindent, ott álltunk egy szál gatyában, bokszkesztyűt húztunk és megdolgoztuk egymás képét. Később elmentem hozzájuk vacsorázni. Ruszlit ettünk, deszkasovány feleségének már csak a hagymából jutott, azt mondta, ő már evett. Otthon elzavart az asz- szony a hagymaszaggal együtt. A konyhában az anyósom és feleségem előtt levágtam egy kis agitációt, hogy hagyják abba ezt a kispolgári finnyásságot. — A feleségednek magasszárú cipő kéne fiam, nehéz már neki a magzat — mondta az anyósom. — Ha győzünk a választáson, az is lesz. Addig viszont szeretném leszögezni, hogy az én feleségem fiatal. Azonkívül arról is tudok, hogy nagyanyám tizenhárom éves volt,, amikor először szült, azután tizennégyszer egymásután. És mindig mezítláb hordta ki a gyereket, az apámat is. Feleségem nevetett, anyósom azt mondta, hogy ő nem így képzelte a mai világot. Azután háromszor túlvi- lági hangon zörgött agyamon a szó. Aztán búgott, aztán sikoltott: — Neeem... iíigyRepültem a felhők fölött. Készülünk a választásra. Korán keltem. Hatalmas fekete kocsi jött értem a lakásomra. Dühös voltam, mert a háromszobás összkomfortos kislakásomban valami lehetetlen hülye túlméretezte a távfűtést. A feleségemre is dühös voltam, mert bár jó idő volt, ö nem az olasz orkánját vette fel, hanem a jugoszláv bőrkabátját. Délután elmentem a régi városi titkárhoz. Az iroda ajtajára az volt ráírva: Miniszter. Ferit miniszter elvtársnak szólítottam. Azt mondta: marha vagy és hurkával kínált. — Öltünk — mondta — és jókat csámcsogtunk. Hű, ha az emberek ezt megtudják, hogy a miniszterrel egy tálból hurkáztam. A szakmaközi bizottság elnöke is átjött Ferihez, hozott a SZOT-ból, ahol most titkár, két tiszteletjegyet a mexikói olimpiára és hozta az esernyőjét, is. Megkérdeztem, hol lehet ilyen klassz bambusznyeles esernyőt vásárolni. A címet gondosan felírtam. Röhöave ébredtem. Micsoda botor álmom volt. A sofőrt letoltam, mert késett 10 percet. Nekem sietnem kell, választásra készülünk. S. A. Horváth Mária vasárnapi riportja A tony, és a Olykor egy közepes újságcikk is felkavarhatja a közvéleményt. Mert ha nem is szándékosan, de elevenbe talál. Ilyenkor az újságíró gondolatai önálló életre kelnek. Vitára serkentenek és ellentmondásra. A lány szőke, karcsú és ábrándos szemű. Megismerkedésünkkor nem volt se szép, se kívánatos. Harmadnapja kocsmákban, bárban, házibulikon ivott. De a rendőrségre nem ezért került. Reggel fél nyolc tájban kísérték be, mert a személyi igazolványát nem tudta felmutatni az igazoltató rendőrnek; Sok ilyen emberrel lehet találkozni egy ellenőrzés alkalmával, mégsem viszik be őket. A nő azonban támadott és sértett. Valami ellen ösztönösen védekezni akar. A kihallgatás után bizonytalanul dülöngélt ki a szótőből. A kijózanítóba, majd a nemibeteg-gondozóba került. Az újságíró megírta. Sima eset, egyszerű, hétköznapi rendőrségi hír a lap utolsó oldalán. A lányra való tekintettel név nélkül. Az apa vádol: az újság hírbe hozta a lányát, mert bár név nélkül, de megírta, hol fordult meg az átmulatott éjszakák után, „Igaz, volt azon a helyen. De semmi bajt nem állapított meg az orvos. Az égvilágon semmit. Hát nem érti? Hiába irkáit, össze-vissza. Most jobb magának, hogy világgá kürtölte a szégyenünket? De honnan is tudná, milyen fájdalmat okozott nekünk, a szülőknek. Csak azt kívánom, ha lesznek gyerekei, ne legyen öröme egyikben sem. Érezze, amit mi mást.” Nincs közös nyelv az apával. Ő a látszatot védené, mert a lányát védeni valamikor, amikor kellett volna, elmulasztotta. Utáljuk a látszatot. A féligazságokat, a képmutatást. Borzadunk az erkölcsi prédikációktól. Korunk a szabad gondolkodás, a szabad akarat, a pár- választás, a szerelem szabadságának kora. Felszabadítottuk a nőket, egyenjogúsítot- tuk az érzelmeket. És sokaknak mégis a látszat a fontos. Csak a látszat. rT! ' & Eszembe jut egy másik lány. Ö még nem volt sem a rendőrségen, sem a nemib.e- teggondozóban. Talán nem is jut oda, mert az anyja okosan neveli. — Ügy érzem, nagyon megértő, modern felfogású szülő vagyok. Van, amikor én kínálom meg őt cigarettával. Jól tudom azt is, a mai fiúk már nem érik be egy meleg kézszorítással. Ha megfelelő partnere van, minek beszéljek. Csinálják diszkréten, úgy, hogy az emberek ne vehessék a szájukra. Feljár a férfi lakására? Na igen, de inkább így, mint a parkban egy bokor alatt. Néhány dolog felett szemet hunyok. Csak hallgasson a jó szóra, az a kis buta. — Megfogalmazná pontosabban, mit ért ezen? — Mindent szabad neki, csak következménye ne legyen. Szedjen tablettát, tanuljon meg védekezni, vagy mit tudom én mit, mert gyereket nem hozhat haza. Inkább vesse magát a kútba. így. Valahogy eképp vélekedünk az ivásról is. Inni lehet, sőt divat. Sokat inni méginkább. A részeget azonban már elítéljük, a kijózanítóba keveredni pedig megvetendő: alkoholizmus. — Elvileg mindenki azzal fekhet le, akivel akar. De ha nemibajt kap, s főként ha az kitudódik, ugyancsak megv lr'tté válik az illető. — Vagy az ügyeskedők, a mindenből pénzt csinálók. Amíg megy nekik, „élelmes fejek”. Ha lebuknak, csalók, akiket meg kell büntetni. Csakhogy az erkölcsi jó és rossz nem különül el ilyen egyszerűen megkülönböztethető fekete, fehér kategóriákra. Hogy ki az erkölcstelen nő? Én sem tudom határozottan megfogalmazni. — Mava nő? — szólni meg a telefonban egy rekedt, ellenségesen támadó hang. Egyszuszra mondja: — Azt hittem, valamelyik férfi újságíró volt razzián. A férfiak könnyen ítélkeznek a szegény elesett nők fölött. Node, ha maga nő, akkor más a helyzet, akkor szé- gyellheti magát. Azt írná meg inkább, aranyoskám, hol vannak a lány partnerei, akik belevitték ebbe az életbe. A névtelen telefonáló jó ötletet adott. Az újságíró felderít egyet a három napig tartó éjszaka lovagjai közül, ígéret a kötelező diszkrécióra (mert a jó erkölcsre mi is adunk.!), s némi szabódás után nyilatkozik. \ * — Éjféltájban benéztünk a barátommal a bárba. Két fél konyakot rendeltünk. Nem volt valami jó hangulatunk, a pultnál álldogáltunk, a nyüzsgő táncolok között. Már menni akartunk, amikor a lány beiött a partnerével. Csinos nő, meg nem is nagyon volt aznaD este bő a választék. Láttam rajta, spicces egv kicsit, úgyhogv bátran odamentem. — A szokvány-szöveg és rögtön jött. Csunán az volt a kérdés, kettőnk közül kit választ... Űgv látszik, én tetszettem jobban. — Mi a véleménye a lányról? — Klassz volt. Tizenhét évi házasság után. néha iól jön egy kis kiruccanás. Az ember különben elfásulna. — Honorálta is a lányt? — Dehogyis. Nagyon rendes volt. Csak az italt fogadta el. — Egy-egy ilyen kiruccanás után mi a véleménye önmagáról? _ Élni kell, hölgyem. Tudja, mennyit gürizek én? Sajnáljam magamtól azt a pár kellemes órát? A családom nem érzi meg anyagilag. A feleségemet pedig szeretem, senkiért nem válnék el tőle. — Mit gondol, ml van most az ön ismeretlen ismerősével? Hogy él, mit érez? — Mondja, miért faggat ilyen szamárságokkal? Mi maga? Kétlábon járó erkölcskódex? Különben úgy tudom, önálló, keresettel bíró, felnőtt, független nő volt. Szereti a férfiakat, meg az italt. Ennyi az egész. élő nőiméi az anyagi érdekeltséget csak nagyon csekély mértékben, vagy egyáltalán nem lehet kimutatni. E tömegben természetesen van tíz—húsz állandóan figyelemmel kísért nő is. De ők két—három évenként kikopnak, lefutják magukat. Ez nem jelenti azt, hogy jó útra tértek, életmódot változtattak, csupán kiszorultak ebből az életből és most mással próbálkoznak. De ezek egyértelműen a társadalom legaljához tartoznak. Önt pedig inkább a határesetek érdekük. Az ilyen rejtve burjánzó szexuális kapcsolatok a nemibetegségek melegágyai. Ezért ítélem el. Ha valakinek szerencséje van, hosszú ideig élhet így, anélkül, hogy valamilyen betegséget kapna. Ha viszont pechje van egy-egy ilyen, „sokfelé érdekelt” nőnek vagy férfinak, s hozzánk kerül, még jónéhányan követik. Akkor nagyon szégyenkeznek, amiatt az életmód miatt, melyet eddig természetesnek találtak. A pedagógusnő. Két éve végzett bölcsész, erősen dohányzik, egy görög—olasz körútra gyűjt. — Helyeseljük a minél koraibb szexuális felvilágosítást. Arról is beszélünk, jó lenne skandináv mintára már az általános iskolákban okosan, értelmesen beszélni a „kényes kérdésekről”. Nem felvilágosítani kell a mai 12—13 éveseket, hiszen tudnak azok már mindent. A civilizált nemi életre kellene nevelni őket. Egy magasabb színtű erkölcsiség kialakításával lehetne irányítani őket: Hogyha így élsz, végül- is boldogtalan, kiégett és magányos leszel. Becsüld a szerelmet, a tartós kapcsolatot, a partneredet. — Sajnos, a mostani közszellem nem egy esetben ennek szinte az ellenkezőjét sugallja. De ha talán az iskolákban kezdenénk, a szabadon is okos, tartalmas életre való igényt a kis emberpalántákba belenevelni... Talán a jövő generáció... & És ma? Az újságírót elsősorban a ma érdekli, hiszen a jelenben élünk. A lány a mához tartozik. — Az apja úgy harcol a maga híréért, mintha az- életét kellene megvédenie. A világgal is szembeszállna. Megérdemli ezt Ön? — Hagyjon békén a kérdéseivel. Nem érdekel se maga, se más. — És a kisgyereke? Az sem? — Hagyjon békén. _ Férje? — Nem élünk együtt. Máskülönben is semmi köze hozzá. A magánéletem az én magánügyem. Állásom van, havi keresetem és állandó bejelentett lakásom. Feddhetetlen vagvok. Hogv mit csinálok délután 4-től másnap reggel 8-ig, az én dolgom. Kellemetlenkedők persze mindig vannak. Például mint maga. ' - $ A rövid rendőrségi hír elindított egy lavinát. Jelentkezett a lánya jóhírét, erkölcsét féltő apa, megszólaltatta az újságíró az okos mamát és még egyszer a lányt. Egy mindannyiunk által ismert világ tárul fel előttünk. Íme: a „csakmegnetudják” erkölcs. Addig erkölcsös, míg ki nem derül, hogy erkölcs- Az orvos huszonöt éve télén. küzd n nemi betegségek ellen. A rendőrtiszt véleménye: — Nézze, nemcsak ezzel az egyetlen dologgal vagyunk — Ez a i°1ensóg nem nros- titució. Bár a tá’'s',ő'i,mi ve- szélvessége nem kisebb. A hozzánk bekerülő, extrém változatosságú nemi életet Nyugtalanító világ, a maga nyugtalanító kérdéseivel. Utáljuk a látszatot. Borzadunk a képmutatástól. A félig kimondott, elkendőzött valóságtól. Vagy talán az utóbbi mondatok után néha kérdőjel kívánkozik?
