Szolnok Megyei Néplap, 1971. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-18 / 91. szám

1*71. április 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Boór András: Tavass Város ölén ébredő ezüst-falak. Futok feléd, Lombrügyek fakadoznak. Nyár Falu-harangszó fürdik a tóban, Puszta-magányban gém kuporog. Szélmalom olvad nap-suhatagban Csónakom alatt nád mocorog n Ősz Bénult levél a meztelen faágon, Humusz-dunnákon alvó harmatok, Bokrok között kopott ruhában, Didergő szellő andalog. Tél Süvöltő hő a néma tájban. Kuppogó fákon jég-szemek. Hullám-virágok tarka láza Vonagló fagyban szendereg. Válasz­tási üdére Választási tervet készítet­tem, aztán elaludtam. Ál­momban otthon jártavi, ren­geteg volt a munkám, vá­lasztásra készültünk és én voltam a járási titkár. Eligazítottam mindenkit, terveket készítettem, szem­pontokat adtam, utasítottam, kértem, teljes gőzzel dolgoz­tunk. — Jóska fiam, vidd ki ezt az ezer darab plakátot Kis- nánára, ne lustálkodj, ele­get lazsáltál az éjszaka, mindég csak alszol, nem lehet veletek együtt dol­gozni. Jóska meg azt válaszolta nekem, hogy az a vacak 40 kilométer neki semmi se volna, de kilyukadt a járási pártbizottság biciklijén az első kerék belső gumija. És a pártnak, szégyenszemre annyi pénze sincs, hogy a Farkas gumisnak kifizesse a ragasztást. Ezért nem viszi, szájait velem, a járás első emberével. Ezt a címet ve­lem délelőtt a megyetitkár tudatta és telkemre kötötte, hogy ezt vegyem tudomásul. Ebédnél elmondtam a fele­ségemnek is, aki azt vála­szolta, hogy ne dilizzek. Nincs tekintélyem. Ezzel a Jóskával is együtt voltam inas. Semmibe vesz, azt mondja, ne játsszam a fő­nököt és a plakátot az isten­nek se viszi, amíg nincs be­ragasztva a gumi. A polgári pártoknak meg tele a buk­szájuk pénzzel. Hogy fogunk mi itt győzni? Behívtam a szakmaközi bizottság ,elnökét, hátha an­nak van pénze. Esernyővel jön. azt mondja, odakint fzakad,. — Mi vagy te elvtárs, for­radalmár vagy Chamber­lain? Vedd tudomásul, hogy egy bolsevik nem hord eser­nyőt. Jól néztek volna ki 1917-ben a mi elvtársaink. Esernyővel! — Akkor hideg volt és Oroszországban nem esett az esd _ vág vissza az el­nök. — Egyébként mennyi pén­zetek van? Adjatok vala­mit, lyukas a biciklink. A szakmaközi bizottság elnökét mi raktuk a zsíros­fazék mellé, 400 forint volt a fizetése, joggal vártam, hogy a zsebébe nyúl. Adott is, aztán eltávozott. Délután átsattyogtam a városi pártbizottságra. A városi titkár bokszoló volt és jó barátom. — Csak a küzdő érti meg a küzdőt — köszöntöttem öt, és nem nem értette, hogy mi bajom, mondtam neki, hogy éppen most olvastam egy klasszikustól. Esetleg a választási gyűlésen ő is felhasználhatja a szép gon­dolatot. — Nincs egy kis pénzed, Feri? _ kérdeztem tőle. — Egy huncut vasam sincs — válaszolta. Közbe bejött egy asszony és azt mondta: _ A titkár elvtársitok küldött egy kis disznóapró­lékot kóstolónak N. elvtárs. Tudja, akinek elintézte... Repült az asszony, a hur­ka, a tál, minden. — Ezek a polgárok ál­landóan környékezik a for­radalmárokat — dühöngött Feri. Csörgött a nyálam, de egyetértettem vele. Átmen­tünk az előadóterembe, le­vetettünk kabátot, inget, mindent, ott álltunk egy szál gatyában, bokszkesztyűt húztunk és megdolgoztuk egymás képét. Később el­mentem hozzájuk vacsoráz­ni. Ruszlit ettünk, deszka­sovány feleségének már csak a hagymából jutott, azt mondta, ő már evett. Otthon elzavart az asz- szony a hagymaszaggal együtt. A konyhában az anyósom és feleségem előtt levágtam egy kis agitációt, hogy hagyják abba ezt a kispolgári finnyásságot. — A feleségednek ma­gasszárú cipő kéne fiam, nehéz már neki a magzat — mondta az anyósom. — Ha győzünk a válasz­táson, az is lesz. Addig vi­szont szeretném leszögezni, hogy az én feleségem fia­tal. Azonkívül arról is tu­dok, hogy nagyanyám ti­zenhárom éves volt,, amikor először szült, azután tizen­négyszer egymásután. És mindig mezítláb hordta ki a gyereket, az apámat is. Feleségem nevetett, anyó­som azt mondta, hogy ő nem így képzelte a mai vi­lágot. Azután háromszor túlvi- lági hangon zörgött agya­mon a szó. Aztán búgott, az­tán sikoltott: — Neeem... iíigyRe­pültem a felhők fölött. Készülünk a választásra. Korán keltem. Hatalmas fe­kete kocsi jött értem a la­kásomra. Dühös voltam, mert a háromszobás összkomfortos kislakásomban valami lehe­tetlen hülye túlméretezte a távfűtést. A feleségemre is dühös voltam, mert bár jó idő volt, ö nem az olasz or­kánját vette fel, hanem a jugoszláv bőrkabátját. Délután elmentem a régi városi titkárhoz. Az iroda ajtajára az volt ráírva: Mi­niszter. Ferit miniszter elv­társnak szólítottam. Azt mondta: marha vagy és hurkával kínált. — Öltünk — mondta — és jókat csámcsogtunk. Hű, ha az emberek ezt megtud­ják, hogy a miniszterrel egy tálból hurkáztam. A szakmaközi bizottság el­nöke is átjött Ferihez, ho­zott a SZOT-ból, ahol most titkár, két tiszteletjegyet a mexikói olimpiára és hozta az esernyőjét, is. Megkér­deztem, hol lehet ilyen klassz bambusznyeles eser­nyőt vásárolni. A címet gondosan felírtam. Röhöave ébredtem. Mi­csoda botor álmom volt. A sofőrt letoltam, mert késett 10 percet. Nekem sietnem kell, választásra készülünk. S. A. Horváth Mária vasárnapi riportja A tony, és a Olykor egy közepes újságcikk is felkavarhatja a köz­véleményt. Mert ha nem is szándékosan, de elevenbe talál. Ilyenkor az újságíró gondolatai önálló életre kel­nek. Vitára serkentenek és ellentmondásra. A lány szőke, karcsú és áb­rándos szemű. Megismerke­désünkkor nem volt se szép, se kívánatos. Harmadnapja kocsmákban, bárban, házi­bulikon ivott. De a rendőr­ségre nem ezért került. Reg­gel fél nyolc tájban kísérték be, mert a személyi igazol­ványát nem tudta felmutat­ni az igazoltató rendőrnek; Sok ilyen emberrel lehet ta­lálkozni egy ellenőrzés alkal­mával, mégsem viszik be őket. A nő azonban táma­dott és sértett. Valami ellen ösztönösen védekezni akar. A kihallgatás után bi­zonytalanul dülöngélt ki a szótőből. A kijózanítóba, majd a nemibeteg-gondozóba került. Az újságíró megírta. Sima eset, egyszerű, hétköznapi rendőrségi hír a lap utol­só oldalán. A lányra való tekintettel név nélkül. Az apa vádol: az újság hírbe hozta a lányát, mert bár név nélkül, de megírta, hol fordult meg az átmula­tott éjszakák után, „Igaz, volt azon a helyen. De semmi bajt nem állapí­tott meg az orvos. Az égvilá­gon semmit. Hát nem érti? Hiába irkáit, össze-vissza. Most jobb magának, hogy világgá kürtölte a szégye­nünket? De honnan is tud­ná, milyen fájdalmat oko­zott nekünk, a szülőknek. Csak azt kívánom, ha lesz­nek gyerekei, ne legyen örö­me egyikben sem. Érezze, amit mi mást.” Nincs közös nyelv az apá­val. Ő a látszatot védené, mert a lányát védeni vala­mikor, amikor kellett volna, elmulasztotta. Utáljuk a látszatot. A féligazságokat, a képmutatást. Borzadunk az erkölcsi prédikációktól. Korunk a szabad gondolko­dás, a szabad akarat, a pár- választás, a szerelem szabad­ságának kora. Felszabadítot­tuk a nőket, egyenjogúsítot- tuk az érzelmeket. És sokak­nak mégis a látszat a fon­tos. Csak a látszat. rT! ' & Eszembe jut egy másik lány. Ö még nem volt sem a rendőrségen, sem a nemib.e- teggondozóban. Talán nem is jut oda, mert az anyja oko­san neveli. — Ügy érzem, nagyon megértő, modern felfogású szülő vagyok. Van, amikor én kínálom meg őt cigaret­tával. Jól tudom azt is, a mai fiúk már nem érik be egy meleg kézszorítással. Ha megfelelő partnere van, mi­nek beszéljek. Csinálják diszkréten, úgy, hogy az em­berek ne vehessék a szá­jukra. Feljár a férfi lakásá­ra? Na igen, de inkább így, mint a parkban egy bokor alatt. Néhány dolog felett szemet hunyok. Csak hall­gasson a jó szóra, az a kis buta. — Megfogalmazná ponto­sabban, mit ért ezen? — Mindent szabad neki, csak következménye ne le­gyen. Szedjen tablettát, ta­nuljon meg védekezni, vagy mit tudom én mit, mert gyereket nem hozhat haza. Inkább vesse magát a kútba. így. Valahogy eképp véle­kedünk az ivásról is. Inni lehet, sőt divat. Sokat inni méginkább. A részeget azon­ban már elítéljük, a kijó­zanítóba keveredni pedig megvetendő: alkoholizmus. — Elvileg mindenki azzal fekhet le, akivel akar. De ha nemibajt kap, s főként ha az kitudódik, ugyancsak megv lr'tté válik az illető. — Vagy az ügyeskedők, a mindenből pénzt csinálók. Amíg megy nekik, „élelmes fejek”. Ha lebuknak, csalók, akiket meg kell büntetni. Csakhogy az erkölcsi jó és rossz nem különül el ilyen egyszerűen megkülönböztet­hető fekete, fehér kategó­riákra. Hogy ki az erkölcs­telen nő? Én sem tudom határozottan megfogalmaz­ni. — Mava nő? — szólni meg a telefonban egy rekedt, el­lenségesen támadó hang. Egyszuszra mondja: — Azt hittem, valamelyik férfi új­ságíró volt razzián. A fér­fiak könnyen ítélkeznek a szegény elesett nők fölött. Node, ha maga nő, akkor más a helyzet, akkor szé- gyellheti magát. Azt írná meg inkább, aranyoskám, hol vannak a lány partnerei, akik belevitték ebbe az élet­be. A névtelen telefonáló jó ötletet adott. Az újságíró felderít egyet a három napig tartó éjszaka lovagjai közül, ígéret a kötelező diszkréció­ra (mert a jó erkölcsre mi is adunk.!), s némi szabódás után nyilatkozik. \ * — Éjféltájban benéztünk a barátommal a bárba. Két fél konyakot rendeltünk. Nem volt valami jó hangulatunk, a pultnál álldogáltunk, a nyüzsgő táncolok között. Már menni akartunk, amikor a lány beiött a partnerével. Csinos nő, meg nem is na­gyon volt aznaD este bő a választék. Láttam rajta, spicces egv kicsit, úgyhogv bátran odamentem. — A szokvány-szöveg és rögtön jött. Csunán az volt a kér­dés, kettőnk közül kit vá­laszt... Űgv látszik, én tet­szettem jobban. — Mi a véleménye a lány­ról? — Klassz volt. Tizenhét évi házasság után. néha iól jön egy kis kiruccanás. Az ember különben elfásulna. — Honorálta is a lányt? — Dehogyis. Nagyon ren­des volt. Csak az italt fo­gadta el. — Egy-egy ilyen kirucca­nás után mi a véleménye önmagáról? _ Élni kell, hölgyem. Tudja, mennyit gürizek én? Sajnáljam magamtól azt a pár kellemes órát? A csalá­dom nem érzi meg anyagi­lag. A feleségemet pedig sze­retem, senkiért nem válnék el tőle. — Mit gondol, ml van most az ön ismeretlen is­merősével? Hogy él, mit érez? — Mondja, miért faggat ilyen szamárságokkal? Mi maga? Kétlábon járó er­kölcskódex? Különben úgy tudom, önálló, keresettel bíró, felnőtt, független nő volt. Szereti a férfiakat, meg az italt. Ennyi az egész. élő nőiméi az anyagi érde­keltséget csak nagyon cse­kély mértékben, vagy egyál­talán nem lehet kimutatni. E tömegben természetesen van tíz—húsz állandóan fi­gyelemmel kísért nő is. De ők két—három évenként ki­kopnak, lefutják magukat. Ez nem jelenti azt, hogy jó útra tértek, életmódot vál­toztattak, csupán kiszorultak ebből az életből és most mással próbálkoznak. De ezek egyértelműen a társa­dalom legaljához tartoznak. Önt pedig inkább a határ­esetek érdekük. Az ilyen rejtve burjánzó szexuális kapcsolatok a nemibetegsé­gek melegágyai. Ezért ítélem el. Ha valakinek szerencsé­je van, hosszú ideig élhet így, anélkül, hogy valami­lyen betegséget kapna. Ha viszont pechje van egy-egy ilyen, „sokfelé érdekelt” nő­nek vagy férfinak, s hoz­zánk kerül, még jónéhányan követik. Akkor nagyon szé­gyenkeznek, amiatt az élet­mód miatt, melyet eddig ter­mészetesnek találtak. A pedagógusnő. Két éve végzett bölcsész, erősen do­hányzik, egy görög—olasz körútra gyűjt. — Helyeseljük a minél ko­raibb szexuális felvilágosí­tást. Arról is beszélünk, jó lenne skandináv mintára már az általános iskolákban okosan, értelmesen beszélni a „kényes kérdésekről”. Nem felvilágosítani kell a mai 12—13 éveseket, hiszen tud­nak azok már mindent. A civilizált nemi életre kellene nevelni őket. Egy magasabb színtű erkölcsiség kialakítá­sával lehetne irányítani őket: Hogyha így élsz, végül- is boldogtalan, kiégett és magányos leszel. Becsüld a szerelmet, a tartós kapcso­latot, a partneredet. — Sajnos, a mostani köz­szellem nem egy esetben ennek szinte az ellenkezőjét sugallja. De ha talán az is­kolákban kezdenénk, a sza­badon is okos, tartalmas életre való igényt a kis em­berpalántákba belenevelni... Talán a jövő generáció... & És ma? Az újságírót első­sorban a ma érdekli, hiszen a jelenben élünk. A lány a mához tartozik. — Az apja úgy harcol a maga híréért, mintha az- éle­tét kellene megvédenie. A világgal is szembeszállna. Megérdemli ezt Ön? — Hagyjon békén a kér­déseivel. Nem érdekel se maga, se más. — És a kisgyereke? Az sem? — Hagyjon békén. _ Férje? — Nem élünk együtt. Máskülönben is semmi köze hozzá. A magánéletem az én magánügyem. Állásom van, havi keresetem és állandó bejelentett lakásom. Feddhe­tetlen vagvok. Hogv mit csinálok délután 4-től más­nap reggel 8-ig, az én dol­gom. Kellemetlenkedők per­sze mindig vannak. Például mint maga. ' - $ A rövid rendőrségi hír el­indított egy lavinát. Jelent­kezett a lánya jóhírét, erköl­csét féltő apa, megszólaltatta az újságíró az okos mamát és még egyszer a lányt. Egy mindannyiunk által ismert világ tárul fel előttünk. Íme: a „csakmegnetudják” erkölcs. Addig erkölcsös, míg ki nem derül, hogy erkölcs- Az orvos huszonöt éve télén. küzd n nemi betegségek ellen. A rendőrtiszt véleménye: — Nézze, nemcsak ezzel az egyetlen dologgal vagyunk — Ez a i°1ensóg nem nros- titució. Bár a tá’'s',ő'i,mi ve- szélvessége nem kisebb. A hozzánk bekerülő, extrém változatosságú nemi életet Nyugtalanító világ, a maga nyugtalanító kérdéseivel. Utáljuk a látszatot. Borza­dunk a képmutatástól. A fé­lig kimondott, elkendőzött valóságtól. Vagy talán az utóbbi mondatok után néha kérdőjel kívánkozik?

Next

/
Thumbnails
Contents