Szolnok Megyei Néplap, 1971. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-16 / 89. szám

1971. április 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 21 Rimóczi Kálmán elnökhelyet­tes, alapítótag Ebben az évben költözik át az iroda jelenlegi helyére. A következő év eseményeként azt tartják számon, hogy már hat nődolgozójuk van. (Csak hasonlatként említjük, hogy ma ötvennél több nőt foglal­koztat a ktsz.) Ugyancsak 1963-ban alkalmazzák az el­ső műszaki vezetőt a terme­lés irányítására. A két évtized munkában töltött esztendői között jeles év 1965 is. Ekkor már telje­sen az építőipar dominál. Ek­kor lépnek be a villanyszere­lők is, foglalkoztatják a bá­dogosokat, ácsokat. Építőipa­ri részlegük ettől kezdve ólyart nevezetes építkezések megvalósítója, mint a zagy- varékasi termelőszövetkezet szolgálati lakásai, a szószbe- reki orvosi lakás, az újszászi takarékszövetkezet, saját székházuk átalakítása, terme­lőszövetkezeti építkezés Jász- apátin, Jászladányon. Ez a korszak volt — 1970- íg — az építőipari tevékeny­ség . fénykora. Ettől kezdve egy nagy program megvaló­sulásaként már a gyártás, a vasipari munka a szövetkezet jövője. A nagy program A szövetkezet életének első igazi nagy beruházása 1967- bén kezdődött az újszászi malomépület átvételével. Ak­kor — 1967 júliusában — kezdték meg áz épület alsó szintjén a lákatóSrészleg el­helyezését. Elsőnek a Ma­gyar Hajó- és Darugyár por­A Lenin a békéért szocialista brigád száz kilowatt®* hűtő egységeket gyárt taljái úgy tekintenek a szö­vetkezetre, ahol helyben szakmát tanulhatnak. Most 1971-ben huszonkét ipari ta­nulója van a ktsz-nek, szep­tembertől újabb tizenhatnak a beiskolázását kérték. Fej­lesztési alapjukat a követke­ző három évre előre lekötötte a vasipari üzem Utána gon­dolnak arra, hogy szolgálta­tóházat építenek Űjszászon, hogy megvásárolják a ma­lomépület melletti egy hold földet. Oda szociális létesít­ményeket építenek, s így a nagymálóm második emeletét is berendezhetik üzemnek. A községben még nincs kozme­tikus például, s ezt is saját gondjának tartja a szövetke­zet. 1975-ig a termelő létszá­mot száznyolcvanra emelik, a termelési értéket 28 millió forintra, a nyereséget 6,8 mil­lióra, s az egy személyre eső évi termelés akkorra 189 ezer forint lesz. Már most is két felsőfokú technikust, négy technikust, két szakmunkás technikust foglalkoztat az üzem, öt mes­tervizsgás szakmunkásuk van. A szövetkezet pénzéből tanul a közgazdasági egyete­men ösztöndíjasként egy új­szászi kislány. Alapító tag­jaikra, nyugdíjasaikra, azon­túl, hogy szeretettel gondol­nak, biztosítják a munkale­hetőséget, jutalmazáskor nem felejtik el őket, A szövetkezet összvagyona ma 3,2 millió forint. 1968-tól egyre hódít a szocialista bri­gádmozgalom náluk. Most 13 szocialista brigád, száztizén- két taggal vetélkedik a meg­tisztelő címért. Jól zárták a múlt esztendőt is. Az átlagbér már évi 23 ezer forint, s er­re még 16 nap nyereségrésze­sedést is fizettek. A szövet­kezet minden tagjára 135 ezer forint termelési érték jut. Megbecsült emberek A szövetkezet a község közművelődési intézményé­nek egyik fenntartója. Anya­gi támogatást ad a kultúrotfc- honnak, a sportkörnek, a községi tűzoltócsapatnak, sa­ját tűzoltócsapatot is tart fenn. Társadalmi munkában vállalt nagy hozzájárulást az öregek napközi otthonának megvalósításában. Fennállása óta több mint félszáz fiatal­nak adott Szákmát a szövet­kezet önálló KlSZ-szerveze- tük, pártszervezetük éven­ként érdekes politikai okta­tásokat szervez. A szövetkezet megbecsülé­sét mutatja a községben, hogy a mostani jelölőgyűlé­seken Müller Istvánt, Apró Ferencet, Király Istvánnét, Fehér Istvánt, Élő Elemért, és Rimóczi Kálmánt községi tanácstagoknak javasolta a lakosság. A községi párt­végrehajtóbizottság tagja Kiss Illés a ktsz-ből. A köz­ségi pártbizottságnak Müller István, Kiss Illés, Molnár Jó­zsef né, Tűri Gusztáv, Csontos György ktsz-dolgozó taaja. A „Szövetkezeti Ipar Kiváló Dolgozója” kitüntetés tulaj­donosa Király Istvánná és Müller István. A „Kisipari Szövetkezet Kiváló Dolgozó­ja" címmel Rimóczi Kálmánt, Korsós Józsefet, Élő Elemért, Zana Kálmánt. Molnár Jó- zsefnét, Pataki Jánosnét, Kálló Istvánt, Kézér Bélát, Szlovicsák Jánost Barta Já­nost, Bakó Gábort, Barta Lászlót, id. Bálint Jánost tüntették ki. Azon az ünnepségen, ame­lyen most márciusban a ju­bileumot ülték, ünnepelt a szövetkezet. Megemlékeztek a küzdelmes két évtizedről, a mostani sikeredről, szóltak az egyre biztatóbb jövőről. (x) táldaru alkatrészeihez Öt torv nás alkatrészeket készítettek. Ez már minőségi munka, ez már gyártmány, ez már sok szakmunkást, értő, irányító képzett embereket is feltéte­lez. S egy kis szövetkezet üaggyáválásának útja. 1968-ban éppen e program­ból eredően készíti el az új­szászi ktsz fennállásának el­ső beruházási programját. A malomépület előtt 600 négy­zetméteres üzemcsarnokot építenek szociális létesítmé­nyekkel együtt. A költségterv 1,7 millió forintot feltételez, amelyet a szövetkezetek köl­csönös támogatási alapjából finanszíroznak, középlejáratú hitelt vesznek fel, s a községi tanács is ad anyagi támoga­tást. Már 1967-ben 10,7 millió forint értékű a szövetkezet termelése. A jól felszerelt üzemeken kívül közben gépe­sítik az építőipart, szállító- szalagokkal, betonkeverőkkel, vibrátorokkal. Már képesek középületeket is felhúzni, el­készíteni. A szerelőcsarnok 1968-ban épült fel. A beru­házási program harmadik ütemében egymillió forintból ugyancsak hitelből és a szö­vetkezeti kölcsönös támoga­Barta József nyugdíjas, ala­pítótag tásí alapból a malomépület felső szintjeit alakítják át. Rövid három esztendő alatt komoly szövetkezetté lett az újszászi. Tavaly megkezdték a Ganz Villamossági Művek­nek gyártani a transzformá­tor hűtőket. Az új üzemben már százharminc embert fog­lalkoztatnak a termelésben fizikai és műszaki állomány­ban. 1971-re már 26 millió forint a termelési terv. A fő tevékenység most már a vas­ipar. Azzal együtt, hogy már olyasmire képes a szövetke­zet — mint a volt nagyma­lomból átalakított üzemben a hűtőegységek gyártására — hűek maradtak egykori ala­pítóik elgondolásaihoz, a község, a lakosság szolgálta­tásaihoz. Az építők ma is 6 milliós termelési értéket tesz­nek évente az asztalra, a részleg harminc emberből álL Zagyvarékason és Űjszászon dolgoznak fodrászaik. 1970* ben Űjszászon megkezdték a háztartási gépek, műszerek javítását. Űjszászon a szabó­részleg ízléses öltönyöket ké­szít. Mit hős e jövő? A vegyesipari szövetkeze­tét nagy szeretettel emlegetik az újszásziak. A községből ma is sokan eljárnak még, kénytelenek máshói kenyeret keresni. A szövetkezet új üzeme már százharminc em­bernek ad munkát, s mind olyanoknak, akik éljárók vol­tak korábban. A község fia­4 huszadik születésnap Jubilál az újszászi Vegyesipari Ktsz Munkában a hűtőcsótupirozógép Fehér István cipész, Végh Ferenc fodrász, Horváth Bé­la fodrász és Budai Pál ci­pész. Igen ám, de az alapsza­bály kimondta, tíz tagnál kevesebbel nem alakulhat ktsz. Mit volt mit tenni, hogy ki legyen a létszám, belépett még az azóta már elhunyt Müller Istvánné, a jelenlegi elnök felesége is. Ez már augusztus 20-án történt, amikor ugyancsak az újszászi KIOSZ helyiségben az elsők aláírták a belépési nyilatkozatot. S akkor mind­járt fel is vették a vegyes­ipari ktsz nevet, mivelhogy cipészek, szabók, fodrászok, asztalosok kezdték meg a község szövetkezeti alapon történő kiszolgálását. Első elnöknek Egyed Ferencet vá­lasztották, az első három ta­gú vezetőségbe választották még Végh Ferencet és Mül­ler Istvánt Űjszászon addig semmiféle hagyománya nem volt a kisipari szövetkezés­nek, nagyon nehéz új útra vágott a tíz bátor alapító. A szövetkezeti vagyont összesen a 200 forintos részjegy és a 20 forintos belépési díj ké­pezte. Az elnök is 520 forin­tos fizetést kapott mindössze, de azért egy személyben könyvelő is, anyagbeszerző is volt Mint emlékeznek rá, hátizsákkal járta a megyét, íiojty bőrt szerezzen a cipé­szeknek. Nagyon sók idő el- jjzö^etkeaetbft. A közös munka tulajdon­képpen 1951 október 4-én. in­dult Addig ugyanis a még egyénileg vállalt munkákat fejezték be a szövetkezeti ta­gok. Mindjárt beköltözéskor vitájuk támadt a kívül ma­radt kisiparosokkal. Azok nem jó szemmel nézték még akkor az új úton járókat, s nem akarták beengedni őket áz iparoskörbe. Csakhogy az iparoskör közös pénzből épült, többek között a szövet­kezeti tagok magánkisiparos- kori pénzéből is, e így jog­alapjuk volt a kör igénybe­vételére. Első év végén még nem tartottak zárszámadást Mér­leget készítettek, de ez mind- összesen 200 forintot muta­tott. 1952-ben már tizenné­gyen voltak szövetkezeti ta­gok, miután több asztalos is belépett Nekik bérbevették az egykori Marovics-féle olajütőből átalakított laka­tosműhelyt és ott dolgoztak. Ez az esztendő jól sikerült, akkor már 506 ezer forint ér­téket termeltek és 11 ezer fo­rint nyereséggel zártak. A következő esztendő viszont mindent elrontottt. Ekkor be­léptek a kőművesek és mind­járt Szolnokon vállalatak épületátalakítást, nagy költ­séggel Nem jól kalkuláltak, az eredmény az lett, hogy év végén 34 ezer forint veszte­séggel zártak. Ez az esztendő egyébként is nehéz volt. Nagy Imre revizionista volt miniszterelnök fellépésének éve. Űjszászon ismét tíz alá csappant a szövetkezeti tagok száma, s hogy egyáltalán együtt tudjanak maradni föl­vettek olyan embereket is, akiket máshonnan kizártak. 1955. nevezetessége az volt, hogy a női szabóságot fejlesz­tette a szövetkezet. Jött 1956. Az ellenforradal­márok zaklatták a szövetke­zetét. Akkor már Müller Ist­ván volt az elnök, s kierősza­kolták, hogy új választást ír­janak ki, s azt jelentsék a községi forradalmi bizott­mánynak. Az új választás is megerősítette tisztségében Müller Istvánt, s így bele kellett nyugodniok. Akkorra hozzájuk. Olyannyiba, hogy 1961-ben, már hatvanegyen vannak, s akkor olyan erős az építő tevékenységük, hogy 56 kislakás felépítésével, a huszonnyolc emberből álló részleg Szolnok megyében az első, az országban második helyezést ér el kislakásépítés­ben. Ebben az évben 5,1 mil- i lió forint a szövetkezet ter­melése, abból 3,2 millió az építőké. Ettől kezdve építő­ipari jellegű szövetkezeti ka­tegóriába tartozik Űjszász. A következő év — 1962 — több mindenről nevezetes. Akkor történik meg az első nagyobb beruházás, 214 ezer forintot költenek az asztalos- műhely gépesítésére. A szö­vetkezeti vagyon már 304 ézér forint, s egy ember 89 ezer forintot termel évente. telt, addigra mire egy teljes marhabőrt meg tudtak vásá­rolni. Se helyiség, se fai szerelés, se szerszám. A cipészeket egy bérelt helyiségbe vitték, a szabók a volt iparoskörben dolgoztak, amely egyben az irodát is képezte. A fodrászok saját műhelyeikben marad­tak, amiért bérleti díját fize­tett a ktsz. Még nem függet­lenített pénztárossá Rimóczi Kálmánt tették meg. Tulaj­donképpen nem volt sok dol­ga, ámbár az üres kasszát még nehezebb kezelni. Hiszen sokszor megtörtént, hogy no­ha csak kilózták a talpat, mégis ismerősöktől kértek kölcsön pénzt a szövetkezet­nek, ha elkerülhetetlen volt az anyagvásárlás. A behozott vagyon öt pár kaptafából állt, az Iparoskörből elhozták a lócát, s mindenki a saját székén dolgozott. Még a be­hozott minimális értékű va­gyont is csak 6—7 év múlva tudta visszafizetni a szövet­kezet. Nyáron aratni jártak Százalékra dolgoztak a kis­ipari szövetkezet első tagjai, csak nem nagyon volt miből százalékolni. Az az igazság, eleinte a lakosság egy része nem igényelte szolgáltatásai­kat. A cipészeknek, szabók­nak nyáron nem volt munká­juk. Eljártak az építőiparba segédmunkásnak, s rendsze­ressé lett, hogy elszegődtek aratóknak és cséplőmunká- soknak. így keresték meg a kenyeret, aztán az ősz beáll­tával jöttek ismét vissza a Müller István elnök, alapító- tag már , sok nehézség árán is összeforrott közösség volt. Nem tudta megtépázni az el­lenforradalom. A taglétszám is tizenkilenc volt ebben az évben. A szövetkezet vezető­ségében az elnökön kívül függetlenítve dolgozott a könyvelő és a pénztáros. Újjászületés Az ellenforradalmat kivető politikai megújhodás, konszo­lidáció levegője kedvezett a szövetkezetnek is. Az újszászi vegyesipari szövetkezet is úgy számítja, hogy 1958-tól erősödött meg igazán. Noha még akkor is csak kevesen voltak, de már egymillió fo­rint értéket termeltek, a nye­reség 54 ezer forint, s az egy személyre eső termelési érték 50 ezer fórint. S ami nagyon nagy dolog: egészen eddig szövetkezeti vagyonról nem volt szó, most tízezer forint­juk van már. Ugyanebben az évben fel­veszik s kiképezik az első ipari tanulót, Deák Sándor asztalos személyében. Ha Űj­szászon nem is tudott kárt okozni az ellenforradalom a vegyesipari szövetkezetnek, a szomszédos Zagyvarékast vi­szont megtépázta, sőt az ak­kor feloszlott Volt tagjai kö­zül tizenegyen belépték az újszászi ktsz-be. cipészek, la­katosok. női fodrászok, sza­bók. Több éven át közős ipari szövetkezeté volt a két községnek, tulajdonképpen ma Is így van még, noha Zagwárékason már csak női fodrász és énítő részlege van a ktsz-nek. Ebbe belelátszott az a szakosítási folyamat, amely a 60-as évek elején in­dult el. s a bőripariak a szol­noki bőripari, a szabók a szolnoki ruházati ktsz-be lép­tek át Ezzel szemben Oisz^szon megerősödött az építőipar! tevékenység. 1959-ben már a Szövetkezet 2.5 milliós terme­léséből 13 millió forint érté­kűt a kőművesek prédákéi­nak Ez már a jó esrtendők közé számít. A szöve+Vezet nyeresége 102 eze- forint, az egy sgem<élvre eső Termelési é-tSUr 71 ezer fortét 5 az ért átlagbér ÍR ezer 209 forint. Egvre több kisiparos látja, mire kénes a szövetkezet, s mind többen csatlakoznak Az ember is hűszesztendős korában igazán fiatal. A leg- bizakodóbb, a legerőteljesebb, előtte még a teljes alkotóélet. Az újszászi Vegyesipari Ktsz most ünnepli fennállásának huszadik évfordulóját. És a küzdelmes két évtized alatt ilyen erős, ilyen sokra képes, ilyen, reményteljes jövő előt­ti sose volt még ez a kisipari szövetkezet. Ezt se gondolták volna azok, akik húsz esztendővel ezelőtt, 1951 augusztusában, elindították a kisipari szövet­kezés gondolatát Űjszászon. Tízen voltak. Hogy tízen legyenek Müller István, a vegyesipa­ri ktsz elnöke, a KIOSZ tit­kára volt akkor Űjszászon. Júliusban, agugusztus elején. Árvái János és Krámer Zol­tán, a KIOSZ megyei vezetői lenn ’jártak Űjszászon. S el­mondták, úgy látják, Újszá­szon is lehetőség van kisipari szövetkezésre. Néhányan ma­gukévá tették a gondolatot. A KIOSZ-ban össze-összejöttek és beszélgettek róla. Augusz­tus 8-án már ott tartottak, hogy megalakították a szer­vezőbizottságot, amelynek Egyed Ferenc, Virág Ágos­ton és- Müller István lett a tagja. ök beszélgettek a faluban akkor élő és dolgozó huszon­négy kisiparossal. Ám, akár­hogy számolták, összesen ki­lencen voltak, akik elfogad­ták a jövő útját. Mégpedig Virág Ágoston cipész. Egyed Ferenc asztalos, Müller Ist­ién szabó, Rimóczi Kálmán cipész, Barta József cipész,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents