Szolnok Megyei Néplap, 1971. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-13 / 61. szám

1971. március 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 Dráma- fesztivál A választás joga — a választás lehetősége A választás alapelvei, a választók névjegyzéke (1.) Alkotmányunk alapvető elvként mondja ki, hogy ha­zánkban minden hatalom a dolgozó népé. Ezért államunk legfontosabb jogszabályai azok, amelyek arról gondos­kodnak, hogy az állampolgá­rok résztvehessenek az ál­lam vezetésében, az ország ügyeinek intézésében, vagy­is a hatalom gyakorlásában. A részvétel egyik formája az országgyűlés és a tanácsok tagjainak megválasztása. A választópolgárok a választá­si törvényben szabályozott módon választják meg az országgyűlési képviselőket és a helyi tanácsok tagjait. Alapelvek Választási rendszerünk alapelvei a következők: az általánosság és egyenlőség, a választások népfront jellege, az egyéni választókerületek rendszere, a szavazás titkos­sága, a képviselők és a ta­nácstagok beszámolási köte­lezettsége és a visszahívás joga. Az általánosság azt jelen­ti, hogy minden nagykorú magyar állampolgárnak vá­lasztójoga van. Nagykorú az, aid a választás napjáig be­tölti 18. életévét, vagy há­zasságkötés révén nagykorú­vá válik. Választási törvé­nyünk kizárja a választójog­ból a politikai vagy köztör- vényes bűnözés miatt elítél­teket, valamint azokat, aki­ket a bíróság eltiltott a köz­ügyék gyakorlásától, továb­bá az elmebetegeket még akkor is ha nincsennek gond­nokság alá helyezve. M'nden szavazat egyenlő Az egyenlőség elve az al­kotmányon alapul és azt je­lenti, hogy minden választó­polgárnak egy szavazata van és minden szavazat egyenlő. A törvény nem ismer olyan szabályt, amely valamely vá­lasztópolgárnak képzettségé­re, beosztására vagy érde­meire való tekintettel több szavazatra adna módot és nem ismeri azt sem, hogy az egyik választópolgár sza­vazata minőségileg többet érne, nagyobb súllyal bír­na mint egy másik állampol­gáré. A választókerületi beosztás érteíine A választások népfront jel­lege azt jelenti, hogy mind az országgyűlési képviselő — mind a tanácstag — jelöltek a Hazafias Népfront — a párt célkitűzéseivel egybevá­gó — választási program alapján, azt képviselve lép­nek föl a választásokon. Az egyéni választókerületi be­osztás lehetővé teszi, hogy minden állampolgár tudja ki az ő képviselője az or­szággyűlésben és ki képvise­li őt a helyi tanácsban. A képviselők és a tanácstagok időről időre kötelesek beszá­molni tevékenységükről az őket megválasztó állampol­gároknak. Ha a választópol­gárok nincsenek megelé­gedve országgyűlési képvise­lőjük, vagy tanácstagjuk te­vékenységével, akkor a man­dátum lejárta előtt joguk van a képviselőt, illetve a tanácstagot tisztségéből visz- szahívni. Fontos intézkedése a tör­vénynek, a szavazás titkossá­gának biztosítása. Ennek az a jelentősége hogy a válasz­tópolgárok a szavazás nap­ján, szavazatuk leadásakor minden külső befolyástól mentesen saját akaratuk és lelkiismeretük alapján sza­vazhassanak. (Ezt szolgálja a választás napjára elren­delt szesztilalom is.) A választók névjegyzéke A Népköztársaság Elnöki Tanácsának intézkedése sze­rint február 22-én az egész országban a helyi tanácsok megkezdték a választók név­jegyzékének összeállítását. Ennek első mozzanata, hogy az összeíró biztosok minden családot felkeresnek lakóhe­lyén és összeírják a vá­lasztásra jogosultak nevét, személyi adatait. Az összeí­rás alapján legkésőbb már­cius 20-ig mindenütt elké­szítik a választók névjegyzé­két és azt március 22-től 30- ig a tanácsok hivatali helyi­ségében közszemlére teszik. Ezzel egyidejűleg minden választót írásban is értesíte­nek a névjegyzékbe tortáit felvételről. Minden választópolgárnak saiát érdeke: meggyőződjön arról, hogy amennyiben vá­lasztójoggal rendelkezik' fel­vették-e a választók névjegy­zékébe és ha valamilyen ad­minisztrációs hiba miatt ki­hagyták. akkor személyesen vagy írásban kifogást emel­jen lakóhelye tanácsánál. E felszólalások alapján a ta­nácsok — illetve vitás ügyek- bjen a járásbíróságók — há- rpm nap alatt döntenek és a kihagyott személyek adata­it pótnévjegyzékbe veszik. H. L, Csütörtök este a moszkvai Kis színházban nagy sikerrel mutatták be Darvas József Szakadék című drámáját. A Kis színház a Szakadék előadásával készült fel a magyar színpadi művek szov­jetunióbeli fesztiváljára. En­nek keretében 62 szovjet színház 19 magyar művet mutat be. Észtországban a közönség első ízben ismerkedhet meg az Ember tragédiájával. Ör­kény István Tóték című tra­gikomédiáját — Leningrádtól Szahalin szigetéig 12 szovjet színház tűzte műsorára. A Mari Autonóm Szovjet Köz­társaság fővárosában, Joskar- Olaban, ahol csakúgy mint Észtországban nyelvrokona­ink élnek, Sarkadi Imre El­veszett paradicsom című da­rabja szólal meg mari nyel­ven. Klasszikusainkat a feszti­válon többek között Csiky Gergely Ingyenélőkje, Petőfi Tigris és hiénája, továbbá a Bánk bán képviseli. A fesztivál széles körképet nyújt a mai magyar drámá­ról is: Mesterházi Lajos A tizenegvedik parancsolat. —■ Kállai István Az igazság ház­hoz jön. Tabi László Rend­kívüli világnap, Gyárfás Mik­lós Egérút című darabját több színház is bemutatja. A moszkvai Ifjúsági színház So­mogyi Tóth Sándor az Inosz- trannaja Lityeraturában — „Hogy állunk fiatalember?” címmel megjelent kisregé­nyét alkalmazza színpadra. Szakonyi Károly Adáshiba című művét Rigában tűzték műsorra. Kiemelkedő eseménynek Ígérkezik a Csodálatos man­darin ogyesszai bemutatója. A szovjet színházi szakem­berek a magyar dráma szov- jetunióbeli térhódításának szempontjából — valóságos „frontáttörésként” értékelik a fesztivált. Á fesztivál záró hetére áp­rilisban kerül sor. A most zajló bemutatókon előzsüri- zés folyik. 150 éves a szájharmonika A legkisebb, de egyben legelterjedtebb hangszere a vi­lágnak, a szájharmonika, születésének 130. évfordulóját ün­nepli. A 16 esztendős nyugat-berlini Friedrich Buschmann 1821-ben egy régi kínai sheng (szájorgona) nyomán szerkesz­tette meg az első ,szájolint”. Később a kis sváb városka. Trossingen, kézművesei tökéletesítették a „kedvesen csilin­gelő szájhárfát”, többek között Messmer posztószövő és Hohner órásmester. Előállítását ipari szempontból is érdekes­sé tették és ezt követően hamarosan ellátták vele az egész földkerekséget. Az első szájharmonikánál a farészeket, üre-a geket még késsel vésték ki; az ezt befedő ólomlemezt ki­öntötték, a sárgarézdrótból készült hangnyelvet pedig ková­csolták. A legnevezetesebb szájharmonikázok között olyan személyiségek nevei szerepelnek, mint Lincoln, Hoover jés Eisenhower amerikai elnökök, Ferenc József, V, Gusztáv svéd király, XL PiuSz pápa és végezetül Schirra amerikai asztronauta, aki egy trossingen! „Liliput”-ot első hangszerként szólaltatott meg a világűrben. Schirra titokban csempészte be kedvenc hangszerét a Gemini 6 űrhajóra. 11. „Minden hatalom a dolgozó népé’" Több mint húsz esztendeje teljes egyetértés uralkodik a tisztelt Házban, már ami a magyar nép boldogulásának, az ország fejlőiésének irányát illeti. Az ellenség azzal vá­dolja a mi képviselőinket, hogy nem igazán a nép kép- vi élői, mert nincs közöttük ellenzéki, valamennyien elfo­gadják a Magyar Szocialista Munkáspárt irányvonalát, s valamennyien egyazon poli­tika hívei. Érdekes módón azonban a valódi, az ország, a nép életét előrevivő viták azóta folynak a tisztelt Ház falai között, amióta a Parla­ment falai között is megte­remtődött az egység. A ma­gyar országgyűlés tükrözi az ország életét, azt a fejlődé-t, amelyet elért és hathatósan résztvesz az ország előtt álló feladatok megvalósításában. 1949. február 1-én jelen,t meg a Magyar Függetlenségi Népfront programnyilatkoza­ta. Ezt az okmányt aláírta a Magyar Dolgozók Pártja, a Független Kisgazdapárt, a Nemzeti Parasztpárt, a Ma­gyar Szakszervezetek Or zá- gos Tanácsa, a Dolgozó Pa­rasztok és f öldmunkások Or­szágos Szövetsége, a Magyar Nők Demokratikus Szövetsé­ge, a Magyar Ifjúság Népi Szöveége és hamarosan a két párt, a Független Ma­gyar Demokrata Párt és a koalíción kívül megmaradt Magyar Radikális Párt is csatlakozott hozzá. Ez azt je­lentette, hogy véget ért a pártversenges, amely megne­hezítette az építő munkát és helyébe a nemzeti összefogás lépett, amely feladatának te­kintette „a szocialista társa­dalmi átalakulás békés, tör­vényes menetének további biztosítását, az ország min­den alkotó erejének bevoná­sával.” Elsöprő többség Az új választásokon már a Magyar Függetlenségi Nép­front egységes listával lépett a választók elé. Választási felhívása szerint a Népfront azért íratta ki az új válasz­tásokat, hogy a nép véle­ményt nyilváníthasson: „he- lyesli-e az ország gazdasági és társadalmi életében két év alatt végbement gyökeres változásokat; helyesli-e a nagybirtokos és nagytőkés reakció és a külföldi imperia­listák ügynökeinek eltávolí­tását a politikai életből; jó^ váhagyja-e az ország függet­lenségének, népünk építő munkájának és szabadságá­nak megvédésére irányuló békepolitikánkat; támogatja-e a hazánk további felemelKe- dését biztosító új országépítő ötéves terv megvalósítását; rábízza-e az ország kor­mányzását a Magyar Függet­lenségi Népfrontra, a dolgozó parasztiággal szövetséges munkásosztály erőskezű, ki­próbált vezetésére?” Ezekre a kérdésekre a ma­gyar nép etiöpro, nagy több­ségé szavazott igennel. 1949. május 15-én 6,1 millió válasz­tópolgár közül 5,7 millió élt szavazati jogával. Többen szavaztak, mint Magyaror­szágon addig bármiKor. A Népfront nagyobb győzelmet aratott, mint amennyiben előzőleg reménykedtek: az összes szavazók 95,6 százalé­ka, 5 478 515 tett hitet a Nép­front s a szocializmus építé­sének programja mellett. Az új pariamentoen 402 képviselő között 176 munkás és 115 parasztember foglalt helyet. Rájuk vart az a tör­ténelmi feladat, hogy a ma­gyar nép történelmében elő­ször alkotmányt adjanak a nemzetnek. Az országgyűlés augusztus 18-án fogadta el a népköztársaság alkotmányát, amely kimondta, hogy „min­den hatalom a dolgozó népé” és „népünk megkezdte a szo­cializmus alapjainak leraká­sát, s országunk a népi de­mokrácia útján halad előre a szocializmus felé”. Biztosíték az alkotmány ' Az állami élet 1949-ben el­fogadott alapokmányát azóta csak jelentéktelen kérdések­ben módosították, az lénye­gében változatlan. A Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongres zusán elfogadott ha­tározat szerint: „Szocialista fejlődésünk alapvető biztosí­téka és egyben politikai fegy­vere a Magyar Népköztársa­ság 1949-ben elfogadott al­kotmánya, amely az ország alaptörvényének erejével rögzítette a néphatalom ad­digi vívmányait és nagy vo­nalakban kijelölte hazánk szocialista fejlődésének irá­nyát. Az elmúlt két évtized­ben végbement változások szükségessé teszik államunk alaptörvényének megfelelő módosítását. Az alkotmány- módosítások révén rögzíteni kell társadalmi fejlődésünk eredményeit, mindenekelőtt azt, hogy a szocializmus alap­jai létrejöttek és megszilár­dultak, hazánk a szocialista építés fejlettebb szakaszába lépett, az új társadalom tel­jes felépítése útján halad. Ennek megfelelően az alkot­mánymódosításnak szolgálnia kell országunk szocialista jel­legének erősítését, a szocia­lista demokrácia további ki­bontakozását, államunk to­vábbfejlődését.” Az 1971-ben megválasztan­dó országgyűlés feladata, hogy ezt az alkotmánymódo­sítást elvégezze. Ez lesz a hatodik választás, amely pártversengés nélkül kerül sorra. Az 1949-es választások után legközelebb 1953. május 17-én tartottak választásodat. Ezen resztvettek már a 18— 20 éves fiatalok is. Ez az or­szággyűlés — az ellenforra­dalmi támadás következmé­nyei fetizámolásának idősza­kában másra kellett az erő, nem a választásodra — 1957. május 9-én megkezdett, tör­ténelmi jelentőségű üléssza­kán meghosszabbította meg­bízatását. A meghosszaboi- tott parlament aztán 1958. szeptember 26-i ülésén tűzte napirendre az országgyűlési képviselők és a tanácstagok választására vonatkozó jog­szabályok módosítását. Ekkor hozták az 1958-as III-as tör­vényt Ugyanezen a parla­menti ülé.en mondták ki az országgyűlés feloszlatását és tűzték ki november 16-ra a választást. Október 2-án kez­dődtek meg a jelölőgyülések az ezúttal első ízben közö­sen megtartott országgyűlési és tanácsi választásokra. A jelölőgyűlések egyre fon­tosabb szerepet játszottak a választásokban a szocialista államélet fejlesztésében. 1963 januárjában már több mint 3 400 000-en vettek részt a különböző jelölőgyűléseken és 370 000-en szólaltak fel. Az állampolgárok a szavazással kifejezésre juttatták, hogy helyeslik hazánk fejlődését, a szocializmus alapjainak le­rakását, s a szocializmus tel­jes felépítését saját törekvé­sének, egyéni és közös tevé­kenységünk alapjának tekin­tik. Jelentős lépést jelentett a szocialista demokrácia es a parlament munkájának to­vábbfejlesztésében az 1966. novemoerében elfogadott új valasztojogi törvény. Ez az ország addigi fejlődérét tük­rözve szabályozta az ország- gyűlési képviselők és tanács­tagok megválasztását. Ez a törvény továbbfejlesztette a választás demoaratizmusat és az addigi lajstromos szavazás heiyetc oevezetie az egyéni, választókerületek szerinti szavazást. Enned érteimeoen minden választó négy szava­zólappal szavazott. Eggyel a községi, eggyel a járási, egy- gyel a megyei tanácstagra, eggyel pedig az országgyűlési képviselőkre. Ez a torvény mar lehetővé tette, hogy egy- egy mandátumra több jelöltet is lehessen állítani. Az új törvény alapján le­zajlott 1967-es választásokon a közösen jelöltekre, a közö­sen megvitatott programra mondott igent országunk la­kossága. Az így megválasz­tott országgyűlés sok jelentős törvényt alkotott az elmúlt négy évben. Az új Rfűnka Törvénykönyve, a terméiószö- vetkezeti törvény, a földtör­vény, a negyedik ötéves terv­ről, valamint a tanácsokról megalkotott törvények jelzik azt a jelentős társadalmi, gazdasági haladást, amelyet a szocializmus teljes felépíté­sének útján hazánk az elmúlt parlamenti ciklus idó«aká- oan elért. Pintér István Következik: A legalkalma* sabfo személyeket Az államosított Oetl-gyár homlokzata

Next

/
Thumbnails
Contents