Szolnok Megyei Néplap, 1971. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-11 / 59. szám

1971. március 11, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Tisza fenyői munkásnők — A segédüzemág azért nagyon jó elgondolás a tsz vezetőitől, mert állandó mun­kát ad. A mezőgazdaságban csak négy—öt hónapot tud­tunk dolgozni egy évben. Itt mindig van keresetünk — mondja Veres Istvánná, akit a nőbizottság elnökének vá­lasztottak tavaly november­ben. Hogy mit jelent még a helybeli munka? Itthon lehe­tünk, nem kell utazgatnunk. Két kisgyerekem van. Oda­haza nem is két, hanem há­rom műszakot látok el. Mi­vel a férjem is, én is tsz-tag vagyok, egy kis háztájit is megművelünk. Aztán el kell látni azt a pár baromfit, meg a malacot, amit nevel az ember. — De azért nem lettünk igazi gyárimunkások, rrifcrt ha itt van a kukoricakapálás ideje, bezárjuk szépen az üzemet és kimegyünk mi is a földre. — Igaz, nem mindig szíve­sen — mondja mosolyogva az üzemvezető. Kényelmesebb, könnyebb munka ez, ma már nem hiszem, hogy bármelyik asszony is itt hagyná. £s eb­ben nemcsak a jobb kere­setnek van szerepe. A gyári fegyelem Kezdetben azért voltak fe­figyelmet kívánó műszerészi munkára, akik addig a me­zőgazdaságban dolgoztak, s ha kic~it mélyebbre vágták a kapát, semmi kár nem ke­letkezett. Ha viszont a milli- méternyi pontosságot nem tartják be a kis csavarok fú­rásánál, selejtet termelnek. Sírtak is az asszonyok, úgy érezték, ezt nem lehet meg­tanulni. De csak ketten hagy­ták ott a műhelyt, az ott- maradók létszáma egy év alatt huszonhatra nőtt. Ma már valamennyien teljesítik havonta a száz százalékot. Fizetésben ez 1500 forint át­lagkeresetet jelent. A vietnami gépgyártás A megelőző évi színvonal­hoz képest csaknem 6 száza­lékkal emelkedett tavaly a Vietnami Demokratikus Köz­társaság gépgyártásának és fémkohászatának brutto ter­melése. A köztársaság fém- feldolgozó üzemeiben több mint 90 termékfajta gyártá­gédüzemág tavaly 700 ezer forint tiszta hasznot hozott. A t'z-elnök azt is elmond­ta, a melléküzemnek orosz­lánrésze van abban, hogy az előző három esztendővel szemben az idén ki tudták fi­zetni a száz százalékot. Egy tsz-tag 1970-ben 19 ezer fo­rintot keresett. És még egy számadat. A segédüzemben dolgozó asz- szonyok állandó keresetével a falu családjainak kasszá­jába tavaly 250 ezer forinttal több pénz folyt be, mint az előzőben.. — A kisebb összejövetelek, s egy-egy jól sikerült ünne­pély vagy klubdélután higgye el nagy eseménynek számít az életünkben. A szövetke­zet vezetősége nagyon párt­fogol minket. Nőnapra pél­dául 2500 forintot kaptunk az ünnep-ég megrendezésére — mondja a nőbizottság el­nöke. Aztán egy váratlan fordulattal így folytatja: Szo­ciális létesítményeink nincse­nek. Az idei tervben szerepel egy üzemi konyha, zuhanyo­zók és öltözők építése. Sőt, mivel a gyerekek óvodai el­helyezése is nagy gondunk, arról is hallottam, a vezető­ség tervbe vette egy napközi építését. Ezeknél a beruházá­soknál sem akar hitelt igény­be venni a szövetkezet. Mi termeljük meg a segédüzem­ben a szükséges pénzt. sikerei sát kezdték meg. A kooperá­ló népgazdasági ágazatok nagymennyiségű szivattyút, Diesel-meghajtású öntöző- rendszerek tisztítására szol- ! gáló szerkezetet és különféle mezőgazdasági eszközöket kaptak a gépipartól, Áz alapítóknak kijár a tisztelet Húsz év előtti, sárguló, i szakadozott papír. Jegyző- I könyv. Felvétetett Szolno- I kon, a megyei tanács ipari I osztályán. Jelen vannak I Steinberger Miklós és Belső Gyula autószerelő kisiparo. ! sok, Réti Gyula gumijavító kisiparos, Fodor Mihály, a megyei tanács vb ipari osz­tályának vezetője, valamint a városi tanács vb képvise­lője, Radnai László. i Valahogyan így kezdődik ' az 1951. január 16-án ké­szült jegyzőkönyv. A városi tanács vb javasolta, hogy autójavító vállalatot alakít­sanak a jónevű szolnoki kis­iparosok. Steinberger Miklós , mondta először jegyzőkönyv- ! be- jelenlegi műhelyét, an­nak minden gépét, szerszá­mát az új vállalatnak adja. Ugyanígy a két másik' mes­terember. Rontó Bélát az akkori, szeszipari vállalat gépkocsi­vezetőiét nem sokkal ké­sőbb a megyei tanács ipari osztályára, elbeszélgetésre hívták. Igazgatói kinevezés várta. I Jegyzőkönyvek, iparenge. délyek, megfakult öreg fény­képek. Az autójavító múltja, a mostani, Szolnok megvei vasipari vállalat jogelődjé­nek történelme. Jubileumra készül a vasipar, a huszadik évforduló megünneplésére. Kiállítás, kis történeti ösz- szefoglaló a két évtizedről — pontos tervek, gondos mun­ka kezdődött már januárban. A fiatalok, a KlSZ-szerve- zet tagjai kezdték. Otthona­ikban keresték fel az alapi, tókat, a vállalat nyugdíjasa­it. Összegyűjtötték az idős emberek visszaemlékezéseit. Jó, hogy a fiatalok kezd­ték. még jobb, hogy az öre­gekhez mentek először. Az alapítóknak kijár a tiszte­H. M. A Tissa Cipőgyár meghívja és • • szeretettel várja Ont a MAGYAR LABDARÚGÓ „A” VÁLOGATOTT- TISZA CIPŐ SE barátságos labdarúgó mérkőzésre, melyre 1971. MÁRCIUS 17-EN SZERDÁN 15.30 órakor kerül sor, a martfűi sportpályán. Ugyanezen a napon 10 órától 18 óráig sportcipő-bemutatót tartunk a martfűi művelődési központban, melyre külön felhívjuk a sportkörök figyelmét. Mindkét esemény megtekintését elősegíti az IBUSZ Utazási iroda szolnoki kirendeltsége azzal, hogy megfelelő érdeklődés esetén Szolnokról, a Kossuth térről 1971. március 17-én 10 órakor különjáratú autóbuszokat indít Martfűre. Részvételi díj ebéddel és útiköltséggel együtt 48,— Ft. Belépőjegy a mérkőzésre 10,— Ft. Megfelelő érdeklődés esetén délután 14.30-kor 27,— Ft-os rész­vételi díjjal is indítunk külön buszjáratot) Jelentkezni lehet: március 15-ig, du. 16 óráig az IBUSZ Utazási Irodában. Viszontlátásra Martfűn! Az öntözés története Az öntözés olyán régi, mint a mezőgazdasági kul­túra. Az indiai Gulhati sze­rint, az öntözés művészet, olyan ősi, mint az emberi ci­vilizáció, ma az egész vilá­gon elterjedt modern tudo­mány — az emberiség fenn­maradásának tudománya. Az első öntözőművek rom­jai az időszámítás előtti 5. évezredből a Tigris és az Eufrátesz vidékéről marad­tak ránk. A Király csatorna a két folyót 60 négyzetkilo­méteres mesterséges víztáro­lóval kötötte össze. Ugyan­ilyen nagymúltú az egyipto­mi öntözés. Több mint ötezer évvel ezelőtt vezették be az árasztó-öntözést, hatalmas öntöző, lecsapoló csatorna és töltésrendszert dolgoztak ki a Nílus árvizeinek hasznosí­tására. Azt tartották „a leg­öregebb isten a Nílus, ő te­remtett mindent. Kilép med­réből, hogy éltesse az embert.” kodás a 19. század elején kezdett elterjedni. 1820-ban a magyaróvári uradalomhoz tartozó márialigeti majorban kezdtek rétöntözést. (Ez az öntözőtelep ma is üzemben van.) A múlt század negyve­nes éveiben Széchenyi István vetette fel először az Alföld intézményes öntözésének gondolatát. Majd tervek ké­szültek a Hortobágy, a Tisza- vidék öntözőrendszerének ki­építésére. Az első vízemelé- ses öntözőtelepet 1885-ben Gyomán, a Hármas-Körösre telepítették. Zsilip épült a Kis-Rábán, a Kisalföld rend­szeres öntözésére. A 20. szá­zad első éveiben a Hármas- Körösön felépítették a Böké- nyi Vízlépcsőt, amely ma is fontos szerepet játszik, a Ti­sza és Körösvölgy öntözésé­ben. Balatonkilitin és Szent- jános községben 1909-ben ál­lami minta-öntözőtelepet lé­tesítettek. Az ősi eredetű járgányos vízemelü-kcrék középkori euró­pai típusa Kínában húsz évszázadon (!) keresztül építették és 1280 körül fejezték be az ezer ki­lométer hosszú Császár-csa­tornarendszert. Európában — a rómaiak építettek ugyan öntözőműve­ket, melyek a népvándorlás korában megsemmisültek — későn indult meg az öntözés fejlődése. Az első öntözőc°a- torna 1178-ban épült Itáliá­ban. Németországban a 12. és 13. században kezdték a rétek öntözését. Az öntözés a múlt század­ban új reneszánszát élte. In­diában ekkor fejezték be a Ganda-csatornát, Egyiptom­ban a Delta-gátat, majd a századfordulóra az első asz- Pzuáni gátat. Sok kisebb ön­tözőrendszer épült Ameriká­ban. Olaszországban felújí­tották Lombardia öntözőmű­veit, megépítették a Cavour, a Villoresi és a Mariano csa­tornákat. Oroszországban III. Sándor cár nevéhez fűződik az öntözőrendszer megterem­tése. A 19. század végére a vilá­gon 40 millió hektáron foly­tattak öntözőgazdálkodást. A magyar öntözés első ada­tairól árpádházi okleveleink tesznek említést. Mátyás ki­rály „öntözőmestereket’’ ho­zatott -Olaszországból. De a török időkben elpusztultak a régi vízgazdálkodás tárgyi emlékei. Bár már a törökök a Bánátságban próbálkoztak öntözéses rizstermeléssel, ha­zánkban az öntözéses gazdál­Az 1930-as aszályos eszten­dők ismét felhívták a figyel­met az öntözés fontosságára. N 1937-ben alkották meg az Öntözési Törvényt, amely 170 ezer hektár öntözéséhez szükséges munkák elvégzé­sét rendelte el. Elkészült a hortobágyi kísérleti öntöző­telep, a tiszafüredi öntöző- rendszer, a békésszentandrá- si duzzasztómű. És a felszabadulás utáni nagyarányú munkák. Első­nek a hódmezővásárhelyi ön­töző rendszer épült fel, majd a Tisza jobbpartján Tisza- süly és Szolnok térségében. laáJ-ben került sor a Tisza- löki Vízlépcső építésére, egy évvel később a Keleti Főcsa­torna építésének folytatására. Ma az ország öntözéseinek egyharmadát közvetve, vagy közvetlenül a Tiszalöki ön­tözőrendszer látja el vízzel. 1960-ban 251 ezer, 1970- ben 795 ezer katasztrális holdnyi területet öntöztek Magyarországon. 1975-re az öntözött terület 1 millió hold lesz. A világon a teljes mezőgaz­dasági terület 5.4 százalékát öntözik. S a Föld lakosságá­nak nagyobbik fele az öntö­zött területeken termelt élel­mezési cikkekkel táplálkozik.' Az öntözés történetéről a Me7"-n-/dasági MÚ7e”n-Kan nyílt kiállítás, melyet később az öntözés szem Dont iából fontos megyeszékhelyeken is bemutatnak. (Kádár) Itt mindig van kereset gyelmi problémák. Az asszo­nyok ismerték már egymást régebbről, de ennyire össze­zárva, egymástól függve nem dolgoztak soha. Nehéz volt megszokni, hogy itt bizony mindig reggel 7-kor kezdő­dik a munkaidő és nem ké­sőbb, s nyolc órát itt kell lenni, hiába akadna valami fontosabb tennivaló odahaza. Azt is az üzemvezető fejéhez vágták, milyen alapon köve­tel, vagy büntet. De jól dol­gozni csak fegyelmezetten le­het. Ami új felépült, annak az értékét maguk állították elő. Az épület 400 ezer forint­ba került, saját erejéből lé­tesítette a szövetkezet. A se­A garázsban kezdődött. Lassan felépült a műhely­csarnok és a hat tagú kollektí­va átköltözött oda, az új gé­pek mellé. A tiszatenyői No­vember 7. Tsz melléküzem- ága immár egy éve termel. A budapesti Könnyűipari Al- katrészgépgyártó Vállalat ré­szére apró fémkorongokat munkálnak meg a tenyői asz- szonyok. A műhely vezetője a peril gyárból került a ki­csi faluba, amelynek addig a nevét sem ismerte. Nehéz volt a kezdet neki is, meg az asszonyoknak is. Olyan mun­kásokat kellett betanítania a könnyű és ügyes kezet, nagy

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents