Szolnok Megyei Néplap, 1971. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-06 / 55. szám

1971. március 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Beszél Ön Judyul? Segíts rajtam, öregem sírta barátom a telefonba. Csak te menthetsz meg, mert már ott tartóit, hogy belebolondulok. Hetek óta nincs marad.-som, pontosab­ban azóta, mióta az a nős­ténymajom vasárnap meg­jelent a képernyőn, ugyanis kisfiam Palika azóta szünte­len csak azért nyúz és azért rágja a fülemet, hogy mond­jam meg neki, mit beszél Judy? Merthogy biztosan nagyon érdekeset mondhat, úgy hiszi. Hiába bizonygat tam neki, hogy Palikám, az állatok a tudomány mai ál­lása szerint nem beszélnek, hiányzik a második jelző­rendszerük, őt nem érdekel­te a jelzőrendszer. Szóval ez a baj — nyug­táztam barátom bánatát. Ki kellene találni valamit, hát jó. Megpróbálom. És ettől a naptól kezdve törtem, egyre törtem a fejem, hogyan le­hetne barátom családapai tekintélyét, s főképpen csa­ládfői nyugalmát megmente­nem. Míg végre eszembe ju­tott, hogy annakidején, fel­sőfokú tanulmányaim során kezembe került egy kis könyvecske, több mint száz éves, amelyben egy tudós abbé a majomnyelv megfej­tésének első kísérleteit adja közre és még egy szótáracs- kát is mellékel a könyve zá­radékaként. Ez az! — ütöt- iem az agyamra, ez kell ne­künk. Ez a mindentudó könyvecske. Nem is nyugod­tam addig, amíg fáradtságos keresések árán meg nem szereztem. Majd amikor meglett a könyv, hívtam a barátomat. — Megvan a megoldás, öregem. — Hogyan? — Találtam egy igazi ma­jomszótárt. Meg fogunk ta­nulni jkpzösen majomul. Még­hozzá gyorsított tanfolyam­mal. Ketten, közösen napi két óra. El is kezdtük a munkát. Először természetesen a rö­vidsbb majomszavakkal bir­kóztunk meg. Kuik, kuik, kuik — gyakoroltuk, mond­tuk hangosan, vigyázva, hogy elég hegyes k-t ejtsünk, ami majomnyelven azt jelenti: ideges vagyok. Aztán jöttek a hosszabb kifejezések: Krrrreoeo. Lehet, hogy nem tökéletesen tudtuk elsajátí­tani a kiejtést, mondjuk négy r helyett csak h-rmat tudtunk ejteni, de nem is ez volt a lényeg, hiszen nem beszélni akartuk a nyelvet, hanem csupán csak meg akartuk érteni Judyt. Szóval passzív szókincsre mentünk. Égy álló heti kemény mun­ka után sikerült is beven­nünk Gemblaux abbé tudós majomszótárának valameny- nyi idiómáját. S aztán vár­tuk a vasárnapot. Judy je­lenését a képernyőn. A ba­rátom meghagyta Palikának, a kisfiának, hogy hívja meg minden kedves óvodai ba­rátját, a szomszédból is át­jöttek a gyerekek. Feszülten várt mindenki a nagy jele­netre, amikor Judy elkezd majd kuikkolni és a Pali apukája, az én tanulópárom a majomnyelv elsajátít Sá­bán hogy fogja majd csil­logtatni nyelvismeretét. És megjelent Judy. Vijjo­gott, makogott. De se nem kuikkolt, se nem Krrrreoeo- gott. Minden szem Pali apu­kájára szegeződött. Lássuk, mit mondott Judy? De ő néma maradt, egy árva szót se ejtett ki a száján. Nem ; tudott. Ugyanis nem értett semmit abból, amit Judy makogott. Aznap éjszaka nem tud­tam aludni. Csak forgolód­tam az ágyamban és egyre ez a Judy-dolog járt a fe­jemben. Sehogy sem értet­tem a bukásunkat. Hétfőn reggel áztán világos lett minden. A telefonban a barátom hangja: Nos, mit gondolsz? — mondja — mi volt a baj Végnap? j — Hagyj engem békén, — J válaszoltam dühöngve — j nem érdekel az egész. I — Hát ide süss, megnéz­tem a szótárt, amiből tanul­tunk! j — Na és? ! — Nem jó szótárból ta- I nultunk! — Hogyhogy nem jő? — Hát ez egy dél-ameri­kai karmos majomfajta nyel­vének a szótára. — És? — Judy meg egy afrikai csimpánz! V. M. Razzia Szolnokon A Fenyő törzsvendégei — Lajos szabadságon Találkozás Ánkával Eligazítás reggel ,7-kor a városi rendőrkapitányságon. Általános ellenőrzés alá ve­szik Szolnok szórakozóhe­lyeit. főbb közlekedési útjait, az építkezéseket és a Ver­seghy úti barakkokat. Az ak­ció célját Léder László, a ka­pitányság vezetője így foglal­ta össze: — Általános meg­előző közbiztonsági ellenőr­zés. tán egy óvatlan pillanatban kiszökött a kapitányságról, vissza a Falatozóba. Most is­mét itt van és gyűlöl minket. — Mi Kor ment a Falato­zóba? — Reggel ötkor. Akkor nyit. Nem tudja? — És előtte hol volt? Reggel 8-től délig sék parancsolni kérem, sza­badságon vagyok, ihatok ké­rem. A Volánnál dolgozom, de mivel ember vagyok, én is iszom, na jójcakát”. — Lajos már megint járta- tod a pofád — figyelmezteti őt a kiszolgálónő. Lajos be­lelendül és áz emberi szabad­ságjogokról Kezd szónokolni. A sarokban hosszú, sovány ember törölgeti öklével a szemét. Rettenetesen meg van ijedve. A cukorgyárból lógott ki egy teherautóval és a sofőr a szívességért cseré­be beküldte őt egy kis pá­linkáért. Csoportunk menetiránya a Mozdony falatozó, a Fenyő étterem, az 5-ös számú ital­bolt, a cukorgyári Kristály vendéglő és a Ságvári körúti „Pámás Bíró”. Az első állo­máson minden rendben. A közönség nyugdíjasokból, ha­zatérő éjjeliőröKből áll. A Fenyőben vagy negyvenen isznak A rendőrök és a kar- hatalmisták megjelenésére felbolydul az ivó. Néhányon a hátsó ajtó felé igyeksze­nek. A húsipari vállalatnál, a bőripari ktsz-nél, az állat­orvosi rendelőben ugyanis ilyenkor munkaidő van. — Csakhogy a bejáratot a kato­nák elálltáK. Sovány ember­ke éles hangon visítja, hogy a rendőrök miatt késik el az állatorvosi . rendelőből, ad­junk neki igazolást. A sógora ránk hunyorít: nyitás óta ott ül már a kisöreg. A játékautomatánál álldo­gálóknak tiszta „alibijüK” van, az egyik maszek fuva­ros, a másik pedig már két hónap óta betegállományban pihen. — „Olvasni kérem nem tudok, de papírjaim vannak — mutatja a tüdő- és gyomorröntgen leleteit az egyik férfi. Az én betegsé­gem olyan súlyos, hogy már feküdnöm sem kell vele. Meg a nyolc gyereK utáni családi pótlékkal együtt 2400-at ka­pok így is.” Anka részegen ül az ifjú­ságvédelmi előadóval szem­ben. A szeme duzzadt és vö­rös. Sárgás-szürke haját oly­kor csábosán megigazítja, s démoni pillantásokat lövell a nyomozóra, majd gügyögve így szül: — „Nem, nem. Nem válaszoloK. Nem tartozik ma­gára.” — A Ságvári körúti falatozóból hozták be reggel fél nyolckor, mert nem volt nála személyazonossági iga­zolvány. s mert szemtelenül viselkedett a rendőrrel. Az­— Mi köze hozzá? A Bás­tyában, meg a Tbomasban. — Mikor kezdte az ivást? — Tegnapelőtt. A két nap alatt többször is váltott szórakozópartnert, ezért a nyomozók úgy dön­tenek, hogy először a kijóza­nítóba, majd a Nemibeteg- gondozóba küldik az arro­gáns hölgyet. Nevét a kéré­sükre nem közlöm. A 22 éves elvált asszonynak húsz hóna­pos kisgyereke és nagyon rendes szülei vannak. Délután öttől éjiéiig Csendes esténk volt. De nem zavartalan. És ne higy- jék, hogy a „hagyományos” rendbontókkal gyűlt meg az igazoltatóK baja. — Inkább olyan emberekkel, akiket jól szituáltaknak nevezünk. Nehéz esténk volt. A nyo­mozók és az egyenruhás rendőrök, türelemből, udva­riasságból vizsgáztak, jelesen. Sok szórakozó vendégről pe­dig vagy jót, vagy semmit. H. M. Megva^sulat’an álom Az utcán várakozó kocsi­ban fiatal fiú kucorog a hát­só ülésen. — A sofőrünk „fogja”. Amikor a rendőrök odabent igazoltattak, ő vala­hogy kisurrant és a Kerítésen át próbált elmenekülni. „Al­lergiás vagyok a policájokra” — morogja, aztán kiderül, hogy november óta nem dol­gozik. Erről azonban a kapi­tányságon kellett részleteseb­ben beszámolnia. Az 5-ös számú italboltban egy barna svájcisapkás férfi bokázva készségeskediK. „Tes­A tavalyi A népszámlálás adatai szerint a legidősebb brazil nő a 125 éves Glicerlia Ferreira Da Silva. Az asz- szony hajlott kora ellenére nemcsak háztartását látja el és nemcsak „mindössze” 116 éves húgát gondozza, hanem könnyen, szemüveg nélkül befűz a tűbe is. 125 éves születésnapján újságírók ke­resték fel az idős asszonyt, aki így válaszolt a hozzá in­tézet kérdésekre: „Hogy mit csinálnék, ha újra Kezdhet­ném az életemet? Feltétlenül megtanulnék olvasni. Ha az ember ért az íráshoz és az olvasáshoz, könnyebben ta­lál munkát” Libuskám, hol a májad? Engedtem a múltko­ron a csábításnak — a kedvező árajánlatnak — vet em egy felpucolt, szépen csőm r golt pecse­nyelibát. Szép liba volt, jó liba volt, csakhát... Csakhát akárhogyan is kerestem a máját, nem találtam. Ott volt annak a szegény párának min­dene, a lába, a fije, a nyaka, a zúzája, szépen becsomagolva a mellka­sába, — de a mája se­hol. Nagyon elcsodálkoz­tam, hogy tudott ez a jámbor jószág máj nél­kül élni, dehát minden vasárnap hallom a rá­dióban, hogy nincs új a nap alatt. Minden le­het. Hátha ez a lib-faj­ta valami máj nélküli hibrid. Még mindig jobb, mintha rosszmájú len­ne, mint... no, de hagy­juk... Aztán vettem még egy libát. Képzeljék el, an­nak meg két szíve volt. Kettő. Mája persze egy se. Felbiztattam valakit — az én libavevő ka­pacitásom már kime­rült — hogy vegyen va­sárnapra ilyen török­szentmiklósi libát. Vett is, aztán szidott, mint a bokrot. Mert három lába volt az ártatlan­nak, meg egy fél zúzá­ja. Mája meg egy se. Mit mondhattam er­re? Arról dadogtam, úgy Iá4szik már nem jár a lóhoz a kötőfék, nem úgy, mint a sör­höz a hab. Elsírtam a libaügyek­ben egy benfentesfélé- nek ezt a nagy májta- lanságot. Mire ő kiok­tatott, nem gondolom talán, hogy azt a drága máját is hozzáadják. Csak hebegtem, mert őszintén szólva, én azt gondoltam. Ha liba, ak­kor liba. Márhogy an­nak mája is van. Ha meg nincs, akkor máj- talan liba. De nem így árulják, hanem csak ügy, hogy liba. Valami nem stimmel. ■— tj — 5. Díszelnök: Vlagyimir Iljics Lenin 1919. március 23-án a ma­gyar történelem e felejthe­tetlen napján az Országház téren több mint százezer ember köszöntötte a két nap­pal előbb kikiáltott magyar Tanácsköztársaságot. Ebben az időben még nem voltak hangszórók, s a százezernyi emberhez egyszerre több szónoknak kellett beszélnie. Kun Béla, Bokányi Dezső, Garbai Sándor a munkások rállán állva beszélt, Bőhm v'ilmos hadügyi népbiztos egy autómobil tetejéről, Hamburger Jenő és Nyiszter György a földműve­lésügyi népbiztos­ság, Vágó Béla pedig az Igazságügyi Palota erkélyéről tartott szónoklatot Az egész tér visszhangzott a proletár- diktatúrát, í. Forradalmi Kormányzó Tanácsot. Szov­jet Oroszországot, a 1IL In­ternacionálét és 1 enint élte­tő kiáltásoktól. Csak a dolgosó népnek A Forradalmi Kormányzó Tanács a lehető legrövidebb időn belül, 1919. április 7-én megtartotta a választásokat. Rendelete így szólt: ,.A Tanácsköztársaság csak a dolgozó népnek adja meg a választójogot. Választók és tanácstagokká választhatók nemré való tekintet nélkül mindazok, akik tizennyolca­dik életévüket betöltötték és a társadalomra hasznos mun­kából élnek, mint a munká­sok. vagy alkalmazottak stb. vagy olynn háztartási muoká val foglalkoznak, amely az előbb említett munkásoknak, alkalmazottaknak stb. mun­káját lehetővé teszi. Válasz­tók és választhatók továbbá a Vörös Hadsereg katonái, valamint a Tanácsköztársa­ságnak azok a hasznos mun­kából élő munkásai és kato­nái, akik munkaképességü­ket egészen vagy részben el­vesztették. Nem választók és nem választhatók azok: a.) akik nyereség szerzése céljá­ból bérmunkásokat alkal­maznak, b.) akik munkanél­küli jövedelemből élnek, c.) kereskedők, lelkészek, d.) el­mebetegek és gondnokság alatt állók, e.) akiknek po­litikai jogai alias indokból elkövetett bűncselekmény miatt fel vannak függesztve annak az időnek tartamára, amelyet az ítélet megállapít”, A vagyonosok és az egyhá­zi emberek kizárása az. ál- lamnolgári jog gyakorlásából szinte természetes visszahatá­sa volt az úri rend által al­kalmazott vagyoni cenzus­nak. A forradalom hívei azonban ezt az intézkedést csak ideiglenesnek szánták. Később nemcsak a volt va- gvonosok szavazhattak volna hanefn a oaook is, mert a Tanácsköztársaság vezető* úgy vélték, hogv történelmi­leg rövid idő alatt megszű­nik a kizsákmányolás és az egyházak hatalma is. A Vörös Újság így kezdte beszámolóját a tanácsválasz­tásokról: „1919. április 7. Az első választás nagv történel­mi dátuma, amikor végre p ♦«r+ólr mnnlr<c*A-fíqlf óg rt ** Ovönvörű v*»WVf«nves. t»v&- szí nap. amelyen a proleta­riátus felszabadult tömegei megpecsételték az emberibb, s igazságosabb világhoz va­ló jogukat és hitet tettek a Tanácsköztársaság s a kommunista áll am mélységes akarása mellett”. A lehető legdemokratiku­sabb módon létrehozott köz­ségi, kerületi, megyéi taná­csok rövidesen megkezdték munkájukat, s egyebek mel­lett megválasztották a Taná­csok Országos Gyűlésének küldötteit is. A Tanácsok Országos Gyűlését 1919. jú­nius 14-re hívták össze. Az előző két napon a képviselő- házi teremben a pártkong­resszust tartották meg. Az épület, amelyet az úri Ma­gyarország képviselői önma­guknak, a saját dicsőségükre építettek, ezúttal először fo­gadta be falai közé az or­szág igazi képviselőit. Az üléstermet vörös drapériák díszítették. Az elnöki emel­vény fölött, a korona helyén, a szive fölött ötágú csillagot viselő, frigiai sapkás munkás alakja szimbolizálta a meg­változott Magyarországot. A párt programtervezetét Kun Béla terjesztette elő. Az új Magyarország parlamentje A pártkongresszus után összeültek a tanácsok kül­döttei, az új Magyarország parlamentjének tagjai. A Tanácsok Országos Gyűlé­sének megnyitó ülését a Vá­rosi Színházban tartották, 1919. június 14-ér. Másnap, vasárnap, az első munka­ülésre az Országház épületé­ben került sor. amelyet az egykorú jegyzőkönyv a Ma­gyar Tanácsköztársaság Há­zának nevezett. Kun Béla megnyitó beszédével kezdő­dött ülésen a küldöttek ha­talmas lelkesedéssel válasz­tották tiszteletbeli elnökké Lenint. A rendkívül nehéz politi­kai helyzet ellenére a Taná­csok Országos Gyűlése a jö­vőre, a békés célokra össz­pontosította figyelmét. Len­gyel Gyula népbiztos a ta­nácsállam pénzügyi problé­máiról tartott referátumot. Hamburger Jenő földműve­lésügyi népbiztos pedig a mezőgazdaság problémáival foglalkozott, A Tanácsok Or­szágos Gyűlése, jóllehet a nemzetközi helyzet egyre válságosabban alakult, s a tanácshatalom léte forgott kockán, egy hétig foglalko­zott a gazdasági feladatokkal, a távlatokkal, az új gazda­sági rend felépítésével járó tennivalókkal. A Tanácsok Országos Gyű­lése az alkotmány elfogadá­sával fejezte be munkáját. Az alkotmány kimondta: ,,A Tanácsköztársaságban a pro- lelárság minden szabadságot, jogot és hatalmat kezébe vett abból a célból, —, hogy megszüntesse a kapitalista rendet és a bur­zsoázia uralmát, s ennek he­lyébe a szocialista termelési és társadalmi rendet tegye. A proletariátus diktatúrája azonban csupán eszköz min­dennemű kizsákmányolás és mindenfajta osztályuralom megszüntetésére, és előkészí­tése annak a társadalmi rendnek, amely nem ismer osztályokat...” Pintér István Következik; Cikáznak a darutoUak, Gyűlés az Orsz gház előtt, 1919-március 23. Garbai Sán­dor beszél, mellette Kun Béla és Szántó Béla,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents