Szolnok Megyei Néplap, 1971. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-25 / 71. szám
1971. március 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Az iszonyat könyve Előrebocsájtom, nem ez a könyv címe. S mégis csak ezt lehet mondani, hogy lapjairól olyan menyiségben árad az iszonyat, amit áz emberi elme már már alig képes befogadni. Nem új a téma, hiszen a felszabadulást követő negyedszázad alatt sokan és sokféle forrásból idézték már fel a Horthy-rendszer eszeveszett tobzódását, mintegy tetemre híva azt a társadalmi rendet, amely negyedszázados uralma végén megpróbálta a sírba taszítani a magyar nemzetet Gárdos Miklós könyve, a ,,N em zet veszt ők” már az utolsó felvonást idézi fel — a magyar háborús bűnösök népbírósági tárgyalását. A hivatalos dokumentumok, kihallgatási jegyzőkönyvek, riportok, pszichológusok feljegyzései nyomán döbbenetes kép tárul az olvasó elé. A felszabadult magyar nép szabadságának első napjaiban megkezdte a bűnösök felelősségre vonását mintegy kijelentve: a háborús bűnökre nincs bocsánat, — azok nem évülhetnek el soha. A nép bírósága előtt álló, volt magyar királyi politikusok, smájdig katonatisztek, a bűnös vezérkar tagjai persze nem így képzelték el a háború végét Valamennyien megpróbálnak menekülni tetteik következményei alól. Ott állnak valamennyien a felszabadulás után azonnal megszervezett népbíróság előtt; itt van Szálasi, aki még a kihallgatás alkalmával is „nemzetvezetőnek” hívatja magát Ott reszket Bárdossy, aki hadat mer üzenni a Szovjetuniónak, a parlament megkérdezése nélkül, s aki erre a „csekélységre” csak azt tudja felelni, hogy „nem ismertem az alkotmány idevonatkozó paragrafusait”. De ott áll a délceg vitéz Jány Gusztáv is, aki a vágóhídra hajtotta a II. magyar hadsereget, hogy a voronyezsi katasztrófa után hírmondója is alig érjen haza. Aztán ott reszketnek a vádlottak padján az újvidéki hóhérok is: Garassy József. Feketehalmy-Czeydner, Zöldi Márton és a többiek. A háborúban meggyötört ország kérte számon tetteiket, s sújtotta őket megérdemelt büntetéssel. A szerző nagyon jól ismeri az eseményeket, avatott kézzel válogatta ki a dokumentumokból azokat a részleteket, amelyek méltán dokumentálják e fenevadak bűnös tevékenységét. A könyv elgondolkodtató utolsó fejezete ezt a címet viseli: Mennyit tudunk róluk? Mármint mennyit tud a mai nemzedék azokról, akik hazánk több évszázados történelme során a legmélyebbre taszították népünket, nemzetünket. Ez a íejezet elgondolkodtató megállapítást tartalmaz: ».Az általános iskolák nyolcadik osztálya számára — 180 000 példányban — 1966 őszén megjelent történelemkönyvben nincs szó a háborús bűnösökről és pereikről... Tankönyvben nem kapott helyet, az emlékezetben. is már lassan kopik, sok oka van hát, hogy felidézzük a magyar földön bűnök végtelen sorát elkövetett és magvar földön, a magyar nép bírósága által felelősségre vont fasiszták pereit”. j..\ lJ ;..U ~ molnár ~ Tavaszi szünet Az általános és középiskolákban a tavaszi szünet április 4-től 13-ig tart. A szünet előtti utolsó tanítási nap április 3-a, szombat, a szünet utáni első április 14-e, szerda. Az idén érettségiző diákok részére a tanítás május 8-án ér véget. Május 11 —18 között bonyolítják le országszerte az írásbeli érettségi, — illetve képesítő vizsgákat a különböző típusú Középiskolák nappali tagozatán. Mind az általános, mind a középiskolákban június 8-án zárul az oktatási év. A tanévzáró ünnepségeket június 12—17 között tartják, az igazgató által megjelölt napon. A középiskolai első osztályos tanulók beíratásánaK időpontja június 14—15-e. « * Ötösre is akadt már? Szerencse-keresők között Amikor a Szuezi-csatorna építője Magyarországra látogatott A Közel-Kelet politikai válságában olyan nagy szerepet betöltő Szuezi-csatorna érdekes epizódra emlékeztet a múltból, amikor Ferdinand Lesseps, a csatorna építője 1885-ben Magyarországra látogatott. 1885-ben a budapesti országos kiállítás rendezősége a kiállítás megtekintésére meghívott 36 francia írót, művészt és tudóst. Ezek között volt Ferdinand Lesseps is. A Margitszigeten lakott Lesseps aKkor már 80 éves volt, mégis vállalkozott a nagy útra, mert rokonszen- vet érzett a magyar nemzet iránt. Budapesti tartózkodása idején a Margitszigeten lakott, a többi francia vendéggel együtt. — Vele volt Francois Coppée (1842—1908) francia költő, elbeszélő és drámaíró is. A vendégek több napos budapesti tartózkodásuk folyamán az orszá-’ gos kiállításon kívül megtekintették a főváros nevezetességeit, majd megkoszorúzták Petőfi szobrát. Ferdinand Lesseps helyezte el a koszorút a szobor talapzatára francia üdvözlő szavak kíséretében, amelyeket Pul- szky Ferenc fordított magyarra. — Ezután Francois Coppée elszavalta a Petőfi emlékéhez írt versét. A francia vendégek magyarországi tartózkodásuk idejében nagyobb körutazást tettek, ellátogattak több felvidéki és alföldi városba. Utolsó napon, augusztus 20-án részt vettek a Szent István napi ünnepségeken. Augusztus 21-én utaztak vissza Párizsba. Diplomata ós mérnök Ferdinand Lesseps magyarországi tartózkodása idejében már világhírnévre tett szert a Szuezi-csatorna építésével, amely a Földközitengert összeKötötte a Vöröstengerrel. Lesseps, aki eredetileg diplomata és mérnök volt, Szaid pasa egyiptomi alkirály felszólítására elkészítette a szuezi földszoros ávtágásának tervét, részvénytársaságot szervezett Franciaországban és 1859- ben megkezdte a csatorna építését. Tíz évi kemény munka után, 1869-ben fejezték be a Szuezi-csatorna építését, amely a világkeres Ke- delem legrövidebb útját nyitotta meg az Indiai-óceán felé. A Panamába belebukott Lesseps 1879-ben a Panama-csatorna megépítésének tervét vetette fel Amerikában, részvénytársaságot alakított erre a célra, de később a Panama-csatorna építésébe belebukott és vagyonának jó részét is elveszítette. Charles fiával együtt belekeveredett az úgynevezett Panama-perbe — innen származik, hogy a vesztegetéses bűnügyet panamának nevezik — majd 1893-ban vesztegetés miatt öt évre ítélték el, de az akkor már 88 éves Lessepsre vonatkozóan megsemmisítették az ítéletet. A következő évben, 1894. december 7-én nyolcvankilenc éves korában meghalt. Emlékiratait több kötetben jelentette meg. Lottószelvények halomban, rendezetlenül. Még mindegyik előtt a lehetőség — az ötös, a négyes találat ígérete. Hét közepén ezrével, tízezrével érkeznek a kitöltött szelvények a begyűjtőhelyek, ről Budapestre a Lottó Igazgatóságra és néhány nagyvárosi gyűjtőhelyre: Győrbe, Pécsre, Szegedre, Miskolcra és Debrecenbe. Szerdán és csütörtökön itt kezdik meg a szelvények rendezését, számsorrendbe rakását. A két részből álló szelvényt kettévágják és az oldalát piros vegytintával jelölik meg. Duplazáras páncélszekrénybe zárják, amelyet i-özieeyző is lepecsétel. Pénteken, miután kihúzták az öt számot, megkezlő- dik az értékelés, a nyertes sze’vények kiválogatása. Déli 12 óra. A kultúrterem hosszú asztalain összecsomózott kötegek. Az asztaloknál sűrű egymás mellett ülnek a válogatók. Csendben, gépies mozdulatokkal helyezik karton sablonjukat a szelvényekre. A kartonon öt Kiváeott négyzet, az öt nyerőszám szerint. Ezt illesztik a sezl vényedre, s így gyorsan kiválasztják a szerencsés talá’atosokat. Idős. vagy középkorú férfiak. nők. Egy asztal sor. egy brigád. Az asztalfőn ül a bripádvezető. A gyakorlottabb brigádok 15 forintos órabért kannak, a kevésbé gyakorlottak 1—2 forinttal kevesebbet. Péntek déltől este 6-ig, 7-ig dolgoznak, ezalatt valamennyi szelvényt átnézik. Délután ötkor jön a másik csooort. Ök már a nyertes szelvényeket rakják rendbe. Szabad szemmel még egyszer ellenőrzik a számokat. Ki, miért, hogyan? — vallatom a lottó-válogatókat. Középkorú férfi, textilipari vállalat anyagbeszerzője. — Mióta elkezdődött a lottó, azóta minden héten itt vagyok. Jól jön a heti 80— 100—120 forint. — A keze, szeme nem fájdul meg az automatikus munkától? — Ö, már észre sem veszem. Két óránként közös szünetet tartunk lazítunk. G. Lászlóné, nyugdíjas. Tizenharmadik éve válogatja a szelvényeket. A leggyorsabbak brigád iába tartozik. — A barátnőm járt ide annak ideién, ö ajánlott be, mert kevés a nyugdijam. S mindiárt, a munka végeztével fizetnek. Z. Józsefné is nyugdíjas. Frissen fésült hajú, jól ápolt, szépen öltözött. — ön miért jár ide? — Tudja, kedvesem, a társaság, a barátnők. Jól érzem itt magam. A gyerekeim mondiák, hagyjam abba, ne strapáljam magam. De nekem ez program, szórakozás. Ilvenkor délelőtt mindig fodrászhoz megyek, manikűröztetek. Itt „mutatom be” az új ruhámat, cipőmet. Este pedig hárman, lottón-szerzett barátnők, elme. gyünk a cukrászdába, egy kicsit beszélgetni. Dr. P. Valéria vállalati jogtanácsos. Amikor foglalkozását mondja, látja rajtam a csodálkozást. — 1959 óta minden pénteken eljövök, a vállalatom engedélyezte, hogy a szabad szombatot elcseréljem. Még diákként kezdtem, sajnálom abbahagyni. Élvezem, szórakozásnak tartom ezt a munkát. Játszom vele. Most is találtam már két hármast és két kéttalálatos szelvényt. — ötösre is akadt már? — Ó, igen, kétszer is. Ak- kor megállt a munka; mindenki nézte, csodálta a szerencsés szelvényt. • • • Diákok, egyetemisták, szabadfoglalkozásúak; fiatalok, öregek. Jogász, orvostanhallgató, középiskolai tanár és sok nyugdíjas, mert az itt kapott összeg nem érinti az engedélyezett évi hatezer forintos keresetet. Legkésőbb este 7-ig feldolgozzák az összes beérkezett szelvényt. A találatok arányában felosztiák a nyeremény- összeget. És szombaton már közzéteszik a hírt. amely többnyire így kezdődik: „a neten öttalálatos szelvény nem volt. Négv találatot..! értek el. nyereményük egyen, ként.,, forint." Kádár Márta Zenés játékok Oj magyar zenés játékok készülnek a rádió stúdióiban. Most fejezték be Hidas Frigyes—Kopónyi György „Kiszállók” című musicaljének zenei felvételeit. A mai témájú komédia a vidékre utazó hivatalos küldöttségek kalandjairól szól. Főszereplő Tomanek Nándor, Galambos Erzsi, Csákányi László. Tóth Miklós—Dalos László Behár György „Zátony” című darabja a dunai hajósok között játszódik. Április 30- án mutatják be a neves szovjet komponista, Tyihon Hrennyikov „Fehér éjszaka” című zenés króniKáját. — A rendhagyó játék szövegkönyvét Jevgenyij Satunovszkij írta. Újra a Patyolatról Tavaly szeptember 17-én „Foltok a Patyolaton” címmel lapunkban írás jelent meg, amely — a lakosság ismétlődő panaszainak figyelembevételével — kifogásolta a szolnoki Patyolat Vállalat munkájának minőségét és azt, hogy túl hosszú vállalási idővel végzi a különböző szolgáltatásoKat. Cikkünk megjelenése előtt beszéltünk a vállalat vezetőivel is, akik elmondták, ismerik a panaszokat, a Patyolat nehéz gondjai ezek és csaK a vállalat rekonstrukciójával lehet alapvető változásokat remélni. Elmondták továbbá, hogy még 1970- ben elkezdik egyes üzemrészek korszerűsítését. ☆ Az említett cikk megjelenése után csaknem fél év tel telt. ÉrdeklődtünK, mi történt azóta a szolnoki Patyolat Vállalatnál? Bencsik Antal igazgató — nem túl derűlátóan, ám annál óvatosabban válaszolt a kérdésekre. Elmondta, hogy a vállalási idő jelentősen csökkent. Vegyt’sztítást jelenleg 21 napra vállalnak, nem tudiák azonban, hogy a tavaszi és nyári szezonban mennyivel emelkediK majd a napok száma. A festőrészleg szünetel, mivel azon a részen folynak a rekonstrukciós munkák. Remélik rövidesen megkapják és üzembe helyezik azt az olasz vegytisztító automatát, amely 50—55 kilogramm óránkénti teljesítményével jelentősen növeli majd a termelést. Sokat várnak azoktól a kézi gőzvasaló gépektől — tízet vásároltak belőlük —, amelyek üzembehelyezése javítja majd a munkakörülményeket és remélhetőleg a munka minőségét is. A Ságvári körúton és az Ady Endre úton rövidesen két vegytisztító szalon építkezését kezdik el. A nyolc- tíz kilogramm óránkénti kapacitású, ugyancsak importált automatákkal működő egységeket ez év december 31-ig megnyitják és ezek 30 ezer tétel vegytisztítással fogják javítani a lakossági szolgáltatást. Terveik mellett szóba kerültek a vállalat gondjai is. A lakosság igényei jóval gyorsabban nőnek, mint a vállalat fejlesztésének lehetőségei. Gond. hogy az év egyes hónaniaiban a vállalat kapacitása nincs kihasználva — és ez ráfizetést jelent — máskor pedig nem tudják kielégíteni az igényeket. Állandó munkaerőhiánynyal küzdenek, az alacsony bérszínvonal, a két műszak, a kedvezőtlen munkakörülmények miatt nem szívesen vállalnak munkát a Patyolatnál. ☆ Mi történt azóta? Erre a kérdésre kerestünk választ és szerettünk volna jóval több változásról írni. Nem sikerült. Arra a kérdésre például, hogy a negyedik ötéves terv időszakára tervezett teljes rekonstrukcióhoz előirányzott 26 millió forintból mit kaptak meg és mennyit használtak fel eddig, először lemondó kézlegyintéssel, majd egy sóhajtásszerű „inkább hagyjuk- kal” válaszolt a vállalat igazgatója. Arra a kérdésre sem kaptunk kielégítő választ: miként lehetséges, hogy a jelentős fejlesztésből származó termelésnövekedés ellenére — 76 ezerrel több vegytisz- títás — a tavalyi 13 millió 170 ezer forintos tervvel szemben. 1971. évre mindössze 13.5 milliót terveztek. SzerintűnK nem volt kielégítő az a vá’asz, hogy a rekonstrukció ideie alatt néhány gép nem üzemel, ezért óvatosan- kell tervezni. _ uiés -a Jeanne Marie Darré zongoraestje A kitűnő francia zongora- művésznő, Jeanne Marie Darré szólóestjére került sor kedden este a Szigligeti Színházban, a Filharmóniai bérletsorozat soron következő programjaként, örvendetes tény, hogy telt ház köszöntötte Jeanne Marie Dar- ré-t, holott a szóló-zongoraestek nem tartoznak a legnépszerűbb rendezvények közé. A műsor első részét Cho- pin-művekből állította össze a művésznő. Chopint, a lengyelek legnagyobb zenei géniuszát egy kicsit magukénak érzik a franciák is — hiszen a kitűnő zeneszerző és zongoraművész, hasonlóan a mi Liszt Ferencünkhöz — élete nagy részét a zenei élet akkori fővárosában, Párizsban töltötte. Chopin művei (úgyszólván csak zongorára komponált) a XIX. század reprezentatív szólóhangszeres alkotásai. Talán természetes is, hogy a Chopin-művek zenei felfogása, az előadásmód, a megszólaltatás és technikai kivitelezés számtalan kérdése, problémája az előadóművészek és kritikusok örök vitatémája. Jeanne Marie Darré kétségkívül a „hagyományosabb” iskola képviselője — amennyiben például a technikai precizitást nem tekinti a magasrendű megszólaltatás legfőbb kritériumának. A hangsúly nála mindig a zenei mondanivalóra esik, játékában a nagyvonalú formálás igénye a döntő, a berv- sőséges, önfeledt muzsikálás igénye. Természetesen érezzük azt is, hogy ez igen nagyfokú rutinnal párosul. Ez az előadásmód tehát nem „csiszolt” sokkal inkább árnyalt; jellemző rá a dallamívek töretlen kibontása; a kontúrok nem válnak el egymástól élesen, összemosódnak; — de mindenkor világosan rajzolódnak előttünk a zenei építmény fővonalai, lényeges momentumai. Végeredményben igen szép, magasrenJű zenei élményben volt részünk. A bemutatott Chopin-műveik közül — cisz-moll scherzo, 4 mazurka, h-moll szonáta — különösen jól sikerült ez utóbbi, s egyúttal az est csúcspontját is jelentette. A második részben először Bartók opus 14-es szvitjét hallottuk. E mű előadását nyilván a vendég gesztusának kell tekintenünk. De a zenei felfogással sainos nem érthettünk egyek Ez a mű, Bartók egyik zongora remeke — „barbaro”-barakterű darabok egyike s mint ilyen, rokon az. Allegro barbaroval vagy a zenekari Táncszvittel. Az ősi erő kérlelhetetlen lüktetése, a kopogó kvartakkordok kegyetlen csökönyössége, a lassútétel csodálatos, kozmikus világképet rajzoló mixtúrái — ebben az előadásban. elmosódtak, erejüket, fényüket vesztették. Debussy „Pour le Piano” - jának előadása viszont kárpótolt bennünket. A nagy francia impresszionista, a XX. század egyik első zenei újítóia e műben mintegy tömören összegezi stílusának. zenei arculatának sajátosságait. Differenciált megszólaltatásban bomlott előttünk Debussy világa — igen élvezetes. választékos muzsikálást hallottunk. A programot k*t Lisz-etüd zárta — másodikként a híres „La campanella”, majd a művésznő még néhány ráadásszámmal kedveskedett a hálás közö"',Ä,m»k Molnár László Gyakorlattal rendelkező gyors- és gépírót felveszünk. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezés: TEMPÓ KSZ. SZOLNOK. Gábor Áron tér 1 Ja. i-