Szolnok Megyei Néplap, 1971. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-17 / 64. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. március 17. Tegnap esti helyzetkép a külpolitikában Már hetek, hónapok óta nyugtalan a helyzet Észak-fror- szágban, de az elmúlt héten ismét drámaian kiéleződött. Há­rom brit (nemzetiségét tekintve: skót) kiskatanét öltek meg Belfastban. Civilben voltak, közülük az egyik mindössze 17 tavaszt ért meg eddig. Hétfőn az ulsteri kormány 50 ezer fontsterling jutalmat ajánlott fel a gyilkosság nyomravezetőjének, kedden pedig váratlanul Londonban termett Chichester-Clark, az ulsteri kormány miniszterelnöke, hogy sürgősen tárgyaljon Nagy- Britannia miniszterelnökével, belügyminiszterével és had­ügyminiszterével; Edward Heath-szel, Reginaid Maudlinggal és Lord Carringtonnal. A belfasti kormányfő állítólag nem kérni jött a Downing Strreetre, hanem követelni. A tárgyalások titkosak, de ki- szivárgott: Chichester-Clark követeli, hogy London legalább 50 százalékkal növelje a tartományban állomásozó brit csa­patok létszámát Követeli, hogy a helyi kormányzat is saját katonai egységeket létesíthessen, függetlenül a brit kormány­tól. S állítólag az internálás kérdéséről is tárgyal; minden­esetre, Rathlin szigetén már berendezték az intemálótábort, csak eddig még a belfasti kormányt London nem ruházta fel az internálás jogkörével. Mondják: lemondással fenyegető­zik Chishester-Clark, ha nem ér el eredményt Több brit csapat? A brit közvélemény az ellenkezőjét követeli; a csapatok hazavezénylését, hiszen különösen fel­háborította az egyik meggyilkolt kiskatana életkora: hát 17 éves gyerekekre is egyenruhát húznak, s ilyen veszélyes területre küldik őket? Nyilvánvaló, hogy Chichester-Clark követelései a belfasti reakciós unionisták platformját tükrözi. Dehát azért van vál­ság Észak-írországban — és nemcsak most, de már félévszázada azért van! — mert a reakciós, történetesen protestáns unio­nisták vannak hatalmon, ők nyomják el és zsákmányolják ki a (történetesen katolikus) észak-ír szegénységet, ők felelősek az egész helyzetért. És London felelős, immár ötven éve, akár tory, akár munkáspárti kormány ült éppen Westminsterben — London, amely mindvégig ezt a politikát támogatta. Éppen ezért a kitűzött ötvenezer fontsterlingre igényt nem tartva is megmondhatjuk ki gyilkolta meg legutóbb a három brit kiskatonát Belfastban. Név szerint nem ismerjük a gyilkost, vagy gyilkosokat. Azt azonban tudjuk: ez az el­vakult, középkori, a haladással mindenáron szembeszegülő politikai koncepció volt a gyilkosság eszmei ösztönzője. (KS) Koszigin fogadta az EÁK miniszterelnök-helyettesét Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának ein öke (középen) fogadta Aziz Szádkit, az EAK Moszkvában tartózkodó miniszterelnök-helyettesét. (Jobboldalon). — Baloldalt V. Novikov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese. (Telefoto— TASZSZ—MTI—KS) MINDENFELŐL Küszöbön a nyugatnémet — csehszlovák tárgyalások? PRÁGA Flesch István, az MTI tu­dósítója jelenti: A Rudé Právo tudósítójá­nak, megbízható forrásból szerzett értesülése szerint a bonni kormány elhatározta, hogy a lehető legközelebbi időpontban tárgyalásokat kezd Csehszlovákiával a „tragikus múlt leküzdésé­ről” és az államközi kap­csolatok rendezéséről. A tudósító jellemzőnek minősíti, hogy a szudétané- met revansista szövetségek éppen ezekben a napokban indítottak heves hadjáratot a tárgyalások megkezdése el­len. Ezekben az akciókban különösképpen dr. Becher, a szudétanémetek vezetője je­leskedik. Legutóbb egy ma- inzi gyűlésen „abszurdnak” mondotta a kapcsolatok nor­malizálását, majd a televízió műsorában kijelentette: a nyugatnémet kormánynak sohasem szabad eleve ér­vénytelenné nyilvánítania a müncheni diktátumot. A Csehszlovákia ellen folyó revansista kampány — jelenti a tudósító — a Nüm. bergben megtartandó szudé- tanémet napokon fog tetőzni. Ennek a rendezvénynek meg­hirdetett fő célja, hogy Brandt kancellár keleti poli­tikáját veszélyesnek nyilvá­nítsák Németország és egész Európa szempontjából. Tárgyalás Kelet-Pakisztán sorsáról Jahja Khan pakisztáni el­nök és Mudzsubur Rahman sejk, Kelet-Pakisztán „De Facto” vezetője — mint már jelentettük — kedden dél­előtt megkezdte tanácskozá­sait a keleti országrész kü­lönválásának veszélyével fe­nyegető alkotmányos válság megoldására. Első megbeszélésük a dac- cai Elnöki palotában, zárt ajtók mögött zajlott le. s két és fiél óra hosszat tar­tott. A második találkozó időpontját mára tűzték ki. Az AFP szerint a daccal megbeszélések homlokteré­ben valószínűleg azok a fel­tételek állnak, amelyekhez az Avami Liga vezetője, a nemzetgyűlés ülésszakán való részvételét köti. E fel­tételek: a jogkörök átruhá­zása a nép képviselőire és az 1969 márciusa óta érvé­nyes rendkívüli állapot be­szüntetése. Uj kormány Norvégiában A norvég államtanács ked­den V. Olav király elnökle­tével jóváhagyta az új kor­mányt, amelyet Trygve Brat- teli munkáspárti vezér ala­kított és amelyben rajta kí­vül 14 miniszter foglal he­lyet. A miniszterek közül öten jelenleg is a norvég parlament tagjai, a többiek pedig meglehetősen ismert párt személyiségek. Az államtanács szerdán délelőtt hivatalosan jóvá­hagyja a miniszteri tárcák elosztását. ______ A SEW nyilatkozata A nyugat-berlini Szocialis­ta Egységpárt (SEW) lapja a Die Wahrheit keddi számá­ban közli a pártvezetőség iro­dájának a vasárnapi nyugat­berlini képviselőtestületi vá­lasztások eredményével fog­lalkozó nyilatkozatát. A nyilatKozat megállapít­ja, hogy a párt 34 000 szava­zatot kapott, ami annyit je­lent, hogy az 1967-es válasz­tásokhoz viszonyítva az SEW 4000-rel növelte szavazóinak számát: mégis az antidemok­ratikus öt százalékos határ miatt, ezek a szavazatok nem juthatnak érvényre. A nyilatkozat a továbbiak­ban hangsúlyozza: a pártnak nem siKerült ugyan bejutnia a képviselőházba, mégis hű marad választási programjá­hoz és következetesen foly­tatja harcát a munkásosztály akcióegységéért, a kései ka­pitalista rendszer ellenzőinek együttműködéséért, a nyu­gat-berlini lakosság létérde­keiért. Építő bel- és külpo­litikánk, az NDK és Nyugat- Berlin kapcsolatainak nor­malizálására irányul. DAMASZKUSZ Hafez Asszad szíriai elnök bejelentette, hogy közös pa­rancsnokság alá helyezték az egyiptomi és szíriai fegyveres erőket. Elnökké választása óta tett első nyilatkozatában Asszad hangoztatta, hogy az EAK és Szíria, mint a né­gyes arab államszövetség tag­jai, katonailag egyesültek. — Ugyanakkor támogatását fe­jezte ki az EAK-nak a vál­ság megoldására tett politi­kai erőfeszítései iránt. Az elnök hangoztatta, Szí­riában az új vezetőség azzal számol, hogy a EAK és Szí­ria egy államot fognak al­kotni, ezért az északi front is egy fronttá válik. Felszó­lította a többi arab országot, hogy támogassák e két or­szágot az arab nép közös harcában. TRIPOLI Kenneth Kaunda, zambiai elnök írásbeli üzeneteket in­téz Líbia, Tunézia, Algéria, Marokkó és Szudán állam­főihez. Az üzeneteket Zam­bia kairói nagykövete, Matia Ngalende viszi el a főváro­sokba. A nagykövet kedden érkezett meg kőrútjának első állomására, Tripoliba. MARSEILLE Fegyveres gengszterek ha­toltak be kedden reggel a Marseille-i Mezőgazdasági Hitel-ügynökség irodájába. A rablókat, akik dolguk végez­tével két tússzal együtt tá­voztak, a rendőrség csak a város határában érte utói, és tartóztatta le rövid tűzharc után. Az összecsapásban két rendőr és az egyik túsz meg­sebesült STOCKHOLM Hétfőn őrizetbe vették Stockholmban Glanton Dow­dell negyvenhét éves detroiti néger szakszervezeti vezetőt, aki közel két évvel ezelőtt letartóztatása elől menekült el az Egyesült Államokból. A rendőrség közleménye sze­rint az őrizetbe vételre azt követően került sor, hogy az amerikai kormány a szak- szervezeti vezető kiadatását kérte a svéd hatóságoktól. SÁLT-tárgyalások megnyitása Franz Jonas osztrák köztársasági elnök (jobbról) fogadta a stratégiai fegyverzet korlá­tozásáról folyó szovjet—amerikai tárgyalások negyedik fordulójára érkezett szovjet és amerikai küldöttséget. Középen: Vlagyimir Szcmjonov szovjet külügyminszterbe- lyettes, a szovjet küldöttség vezetője, baloldalt (szemüveggel) Gerard C. Smith nagy­követ, az amerikai küldöttség vezetője. (Teleioto—AP— MTI—KS) Indira Gandhi történelmi lehetősége Indiában, a földkerekség második legnagyobb lélek­számú országában bekövet­kezett a politikai földcsu­szamlás. Tíz napig tartó sza­vazás után március 10-ón kezdték meg a szavazatok összeszámlálását és már 48 órával későbbb látni lehe­tett, hogy az új kongresszus, Indira Gandhi miniszterel­nökasszony pártja elsöprő győzelmet aratott, ^sak már­cius 14-én, vasárnap derült ki azonban, hogy az új kongresszus, nemcsak az ab­szolút, hanem a kétharma­dos többséget is megszerezte az indiai képviselőházban. Ez lehetőséget ad Indira Gandhinak és az új kong­resszus pártnak arra, hogy megszavazza az alkotmány módosítását és ezzel tető alá hozzon olyan reformokat is, amelyek megvalósítását a régi erőviszonyok közepette alkotmányjogi szabályok le­hetetlenné tették... Szám­szerűen az új kongresszus szempontjából az a helyzet, hogy a képviselóház 521 he­lyéből háromra a köztár­sasági elnök nevez ki kép­viselőt, három választókerü­letben pedig különböző okok miatt elhalasztották a vá­lasztásokat. A fennmaradó 515 helyből az Indira Gan­dhi által vezetett új kong­resszus párt 350 mandátu­mot szerzett meg. A régi képviselőházban mindössze 228 mandátuma volt —a tér­nyerés tehát óriási. Ezt a győzelmet minde­nekelőtt Indira Gandhi el­lenzékének, az úgynevezett régi kongresszus pártnak teljes összeomlása tette le­hetővé. A hajdani egységes kongresszus párt 1969-ben kettészakadt. Indira Gan­dhival szemben foglaltak ál­lást a radikális politikai re­formok ellenfelei — akik azonban egyben tapasztalt és ismert politikusok voltak, hatalmas helyi érdekeket képviseltek és a monopol­tőke vezető szektorai is tá­mogatták őket. Ilyen politi­kusok voltak Patil, aki már Nehru jobboldali ellenzékét is vezette, vagy Desai volt pénzügyminiszter és minisz- terelnökhelyettes. A jelek szerint a régi kongresszus nagyságai ott követték el a sorsdöntő po­litikai baklövést, hogy nem Gandhi és Nehru pártjának „régi dicsőségére” és tradí­cióira hivatkozva álltak ki az üj kongresszus ellen — hanem a legreakciósabb pár­tokkal kötöttek szövetséget. Kezet fogtak a Dzsan Sangh nevű szélsőséges reakciós, vallási fanatizmustól fűtött hindu párttal, az amerikai és monopoltökés befolvás alatt álló Swatantra párttal, valamint India két szociál­demokrata pártja közül a nagyobbikkai, a Samjuktá- val. Ezzel maguk húzták meg a legegyszerűbb indiai paraszt számára is érthetően a nagy választóvonalat: In­dira Gandhi mellett a gaz­dagok ellen, vagy Indira el­len a gazdagok oldalán. Ez a „halál csókjának” vagy kevésbé képletesen szólva politikai öngyilkos­ságnak bizonyult. A régi kongresszus, amely 65 tagú befolyásos pártként indult a választásoknak, 16 mamdátu- mos jelentéktelen csoporttá zsugorodott. A Swatantra, amely 35 mandátumával a régi parlament harmadik legerősebb pártja volt, mind­össze nyolc mandátumhoz jutott és jóformán lesöpör­ték a politikai színpadról. A Samjukta szociáldemokraták szinte eltűntek: 17 mandá­tumból csak hármat tudtak megtartani. A jobboldalon a Sangh bizonyult az egyet­len szívós ellenségnek, ami jelzi, hogy a reakciós erők legfontosabb tömegbázisát ma Indiában a fanatikus vallásos hindu szélsőségesek alkotják. De azért még a Dzsan Sangh is elveszítette képviselőházi mandátumai­nak egyharmadát, 33 helyett csak 22 helyhez jutott. Ez azt jelenti, hogy az új kongresszus és személyesen Indira Gandhi történelmi le­hetőséget kapott. A jobbol­dal teljes összeomlása lehe­tővé tenné az 1970-ben meg­alkotott, úgynevezett Bom- bay-program végrehajtását. Ezt 1970 fordulóján alkották meg, a lényege az, hogy enyhíteni kell a szociális egyenlőtlenség legkirívóbb formáit, korlátozni a magán­monopóliumok növekedését, megvalósítani és gyorsítani a földreformprogram végre­hajtását. Azt kell mondani, hogy a jelenlegi helyzetben a haladó reformok meg­valósításának legkomolyabb akadálya többé nem a jobb­oldali ellenzék — hanem azok a konzervatív erők, amelyek ma is megtalálha­tók Indira Gandhi pártján belül. Ezeket az erőket a pártszakadás idején szemé­lyes okok, gazdasági érde­kek. vagy éppen a politikai taktika állította csak szem­be a szakadár jobbszárny- nyal. Ez azt jelenti, hogy a jövőben az új kongresszus pártban is érződik majd a nemzeti burzsoázia, sőt a monopóliumok befolyása. Az ezzel kapcsolatos problémákat óhatatlanul bo­nyolítja, hogy éppen az óriá­si, kétharmados többség mi­att Indira Gandhinak nincs olyan szüksége a politikai baloldal — pontosabban az Indiai Kommunista Párt — támogatására, mint akkor, amikor pártja még kisebb­ségben volt a parlamentben. A baloldalon a legfontosabb erők megtartották állásai­kat. Az IKP, amely 24 kép­viselővel indult a harcba, 23 mandátumhoz jutott. Az ultrabaloldali „marxista­kommunista” párt 19 képvi­selői hellyel indult és hu­szonötöt szerzett. Ez azt je­lenti. hogy az új kongresz- szustól balra álló választó­tömegek érintetlenek és szi­lárdak maradtak. Befolyásu­kat természetesen gyengíti az egvség hiánya és az ult­rabaloldal kalandor hajlan­dóságai. Ez egyben azt is jelenti, hogy az indiai politikai életben új szakasz kezdő­dött. Olyan időszak, amikor a tényleges politikai és be­folyási harc a diadalmas új kongreszuson belül foly­tatódik majd! Most irűnden azon múlik, hogy az Ind'ra Gandhi körül tömöríllő pártcentrum és a fomhav- programot kidolgozó bal­szárny vissza tudia-e szorí­tani a gvőztes Pártban a visszahúzó erőket. — ie — Froncia—szovjet atom-együttműködés PÁRIZS Párizsban hétfőn este be­jelentették, hogy a Francia Atomenergiaügyi Kormány­biztosság és a Tehnabexport Szovjet Külkereskedelmi Vál­lalat között megállapodás jött létre és ennek értelmé­ben a természetes állapotban lévő francia urániumot szov­jet izotóp-elválasztó gyárak­ban dúsítani fogják. A dúsí­tott urániumot visszaszállít­ják Franciaországba és a Fessenheimben létesítendő francia atomerőműben fog­ják felhasználni, amely a tervek szerint 1975-ben kezdi majd meg működését. A francia kormány nemré­giben határozta el új atom­erőművek építését és 1980-ig nyolc atomerőművet akarnak létrehozni, hogy az atom­energiát is nagyobb mérték­ben bekapcsolják a francia gazdaság energia-ellátásába. A gaulleista Nation „Űjabb lépés az energia terén való függetlenség felé” című ve­zércikkében hangsúlyozza, a most kötött egyezménnyel a francia kormány azt akarta határozottan kifejezésre jut­tatni, hogy energia-politiká­jában is függetlenségre ti»4 rekszik.

Next

/
Thumbnails
Contents