Szolnok Megyei Néplap, 1971. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-17 / 64. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. március 17. Tegnap esti helyzetkép a külpolitikában Már hetek, hónapok óta nyugtalan a helyzet Észak-fror- szágban, de az elmúlt héten ismét drámaian kiéleződött. Három brit (nemzetiségét tekintve: skót) kiskatanét öltek meg Belfastban. Civilben voltak, közülük az egyik mindössze 17 tavaszt ért meg eddig. Hétfőn az ulsteri kormány 50 ezer fontsterling jutalmat ajánlott fel a gyilkosság nyomravezetőjének, kedden pedig váratlanul Londonban termett Chichester-Clark, az ulsteri kormány miniszterelnöke, hogy sürgősen tárgyaljon Nagy- Britannia miniszterelnökével, belügyminiszterével és hadügyminiszterével; Edward Heath-szel, Reginaid Maudlinggal és Lord Carringtonnal. A belfasti kormányfő állítólag nem kérni jött a Downing Strreetre, hanem követelni. A tárgyalások titkosak, de ki- szivárgott: Chichester-Clark követeli, hogy London legalább 50 százalékkal növelje a tartományban állomásozó brit csapatok létszámát Követeli, hogy a helyi kormányzat is saját katonai egységeket létesíthessen, függetlenül a brit kormánytól. S állítólag az internálás kérdéséről is tárgyal; mindenesetre, Rathlin szigetén már berendezték az intemálótábort, csak eddig még a belfasti kormányt London nem ruházta fel az internálás jogkörével. Mondják: lemondással fenyegetőzik Chishester-Clark, ha nem ér el eredményt Több brit csapat? A brit közvélemény az ellenkezőjét követeli; a csapatok hazavezénylését, hiszen különösen felháborította az egyik meggyilkolt kiskatana életkora: hát 17 éves gyerekekre is egyenruhát húznak, s ilyen veszélyes területre küldik őket? Nyilvánvaló, hogy Chichester-Clark követelései a belfasti reakciós unionisták platformját tükrözi. Dehát azért van válság Észak-írországban — és nemcsak most, de már félévszázada azért van! — mert a reakciós, történetesen protestáns unionisták vannak hatalmon, ők nyomják el és zsákmányolják ki a (történetesen katolikus) észak-ír szegénységet, ők felelősek az egész helyzetért. És London felelős, immár ötven éve, akár tory, akár munkáspárti kormány ült éppen Westminsterben — London, amely mindvégig ezt a politikát támogatta. Éppen ezért a kitűzött ötvenezer fontsterlingre igényt nem tartva is megmondhatjuk ki gyilkolta meg legutóbb a három brit kiskatonát Belfastban. Név szerint nem ismerjük a gyilkost, vagy gyilkosokat. Azt azonban tudjuk: ez az elvakult, középkori, a haladással mindenáron szembeszegülő politikai koncepció volt a gyilkosság eszmei ösztönzője. (KS) Koszigin fogadta az EÁK miniszterelnök-helyettesét Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának ein öke (középen) fogadta Aziz Szádkit, az EAK Moszkvában tartózkodó miniszterelnök-helyettesét. (Jobboldalon). — Baloldalt V. Novikov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese. (Telefoto— TASZSZ—MTI—KS) MINDENFELŐL Küszöbön a nyugatnémet — csehszlovák tárgyalások? PRÁGA Flesch István, az MTI tudósítója jelenti: A Rudé Právo tudósítójának, megbízható forrásból szerzett értesülése szerint a bonni kormány elhatározta, hogy a lehető legközelebbi időpontban tárgyalásokat kezd Csehszlovákiával a „tragikus múlt leküzdéséről” és az államközi kapcsolatok rendezéséről. A tudósító jellemzőnek minősíti, hogy a szudétané- met revansista szövetségek éppen ezekben a napokban indítottak heves hadjáratot a tárgyalások megkezdése ellen. Ezekben az akciókban különösképpen dr. Becher, a szudétanémetek vezetője jeleskedik. Legutóbb egy ma- inzi gyűlésen „abszurdnak” mondotta a kapcsolatok normalizálását, majd a televízió műsorában kijelentette: a nyugatnémet kormánynak sohasem szabad eleve érvénytelenné nyilvánítania a müncheni diktátumot. A Csehszlovákia ellen folyó revansista kampány — jelenti a tudósító — a Nüm. bergben megtartandó szudé- tanémet napokon fog tetőzni. Ennek a rendezvénynek meghirdetett fő célja, hogy Brandt kancellár keleti politikáját veszélyesnek nyilvánítsák Németország és egész Európa szempontjából. Tárgyalás Kelet-Pakisztán sorsáról Jahja Khan pakisztáni elnök és Mudzsubur Rahman sejk, Kelet-Pakisztán „De Facto” vezetője — mint már jelentettük — kedden délelőtt megkezdte tanácskozásait a keleti országrész különválásának veszélyével fenyegető alkotmányos válság megoldására. Első megbeszélésük a dac- cai Elnöki palotában, zárt ajtók mögött zajlott le. s két és fiél óra hosszat tartott. A második találkozó időpontját mára tűzték ki. Az AFP szerint a daccal megbeszélések homlokterében valószínűleg azok a feltételek állnak, amelyekhez az Avami Liga vezetője, a nemzetgyűlés ülésszakán való részvételét köti. E feltételek: a jogkörök átruházása a nép képviselőire és az 1969 márciusa óta érvényes rendkívüli állapot beszüntetése. Uj kormány Norvégiában A norvég államtanács kedden V. Olav király elnökletével jóváhagyta az új kormányt, amelyet Trygve Brat- teli munkáspárti vezér alakított és amelyben rajta kívül 14 miniszter foglal helyet. A miniszterek közül öten jelenleg is a norvég parlament tagjai, a többiek pedig meglehetősen ismert párt személyiségek. Az államtanács szerdán délelőtt hivatalosan jóváhagyja a miniszteri tárcák elosztását. ______ A SEW nyilatkozata A nyugat-berlini Szocialista Egységpárt (SEW) lapja a Die Wahrheit keddi számában közli a pártvezetőség irodájának a vasárnapi nyugatberlini képviselőtestületi választások eredményével foglalkozó nyilatkozatát. A nyilatKozat megállapítja, hogy a párt 34 000 szavazatot kapott, ami annyit jelent, hogy az 1967-es választásokhoz viszonyítva az SEW 4000-rel növelte szavazóinak számát: mégis az antidemokratikus öt százalékos határ miatt, ezek a szavazatok nem juthatnak érvényre. A nyilatkozat a továbbiakban hangsúlyozza: a pártnak nem siKerült ugyan bejutnia a képviselőházba, mégis hű marad választási programjához és következetesen folytatja harcát a munkásosztály akcióegységéért, a kései kapitalista rendszer ellenzőinek együttműködéséért, a nyugat-berlini lakosság létérdekeiért. Építő bel- és külpolitikánk, az NDK és Nyugat- Berlin kapcsolatainak normalizálására irányul. DAMASZKUSZ Hafez Asszad szíriai elnök bejelentette, hogy közös parancsnokság alá helyezték az egyiptomi és szíriai fegyveres erőket. Elnökké választása óta tett első nyilatkozatában Asszad hangoztatta, hogy az EAK és Szíria, mint a négyes arab államszövetség tagjai, katonailag egyesültek. — Ugyanakkor támogatását fejezte ki az EAK-nak a válság megoldására tett politikai erőfeszítései iránt. Az elnök hangoztatta, Szíriában az új vezetőség azzal számol, hogy a EAK és Szíria egy államot fognak alkotni, ezért az északi front is egy fronttá válik. Felszólította a többi arab országot, hogy támogassák e két országot az arab nép közös harcában. TRIPOLI Kenneth Kaunda, zambiai elnök írásbeli üzeneteket intéz Líbia, Tunézia, Algéria, Marokkó és Szudán államfőihez. Az üzeneteket Zambia kairói nagykövete, Matia Ngalende viszi el a fővárosokba. A nagykövet kedden érkezett meg kőrútjának első állomására, Tripoliba. MARSEILLE Fegyveres gengszterek hatoltak be kedden reggel a Marseille-i Mezőgazdasági Hitel-ügynökség irodájába. A rablókat, akik dolguk végeztével két tússzal együtt távoztak, a rendőrség csak a város határában érte utói, és tartóztatta le rövid tűzharc után. Az összecsapásban két rendőr és az egyik túsz megsebesült STOCKHOLM Hétfőn őrizetbe vették Stockholmban Glanton Dowdell negyvenhét éves detroiti néger szakszervezeti vezetőt, aki közel két évvel ezelőtt letartóztatása elől menekült el az Egyesült Államokból. A rendőrség közleménye szerint az őrizetbe vételre azt követően került sor, hogy az amerikai kormány a szak- szervezeti vezető kiadatását kérte a svéd hatóságoktól. SÁLT-tárgyalások megnyitása Franz Jonas osztrák köztársasági elnök (jobbról) fogadta a stratégiai fegyverzet korlátozásáról folyó szovjet—amerikai tárgyalások negyedik fordulójára érkezett szovjet és amerikai küldöttséget. Középen: Vlagyimir Szcmjonov szovjet külügyminszterbe- lyettes, a szovjet küldöttség vezetője, baloldalt (szemüveggel) Gerard C. Smith nagykövet, az amerikai küldöttség vezetője. (Teleioto—AP— MTI—KS) Indira Gandhi történelmi lehetősége Indiában, a földkerekség második legnagyobb lélekszámú országában bekövetkezett a politikai földcsuszamlás. Tíz napig tartó szavazás után március 10-ón kezdték meg a szavazatok összeszámlálását és már 48 órával későbbb látni lehetett, hogy az új kongresszus, Indira Gandhi miniszterelnökasszony pártja elsöprő győzelmet aratott, ^sak március 14-én, vasárnap derült ki azonban, hogy az új kongresszus, nemcsak az abszolút, hanem a kétharmados többséget is megszerezte az indiai képviselőházban. Ez lehetőséget ad Indira Gandhinak és az új kongresszus pártnak arra, hogy megszavazza az alkotmány módosítását és ezzel tető alá hozzon olyan reformokat is, amelyek megvalósítását a régi erőviszonyok közepette alkotmányjogi szabályok lehetetlenné tették... Számszerűen az új kongresszus szempontjából az a helyzet, hogy a képviselóház 521 helyéből háromra a köztársasági elnök nevez ki képviselőt, három választókerületben pedig különböző okok miatt elhalasztották a választásokat. A fennmaradó 515 helyből az Indira Gandhi által vezetett új kongresszus párt 350 mandátumot szerzett meg. A régi képviselőházban mindössze 228 mandátuma volt —a térnyerés tehát óriási. Ezt a győzelmet mindenekelőtt Indira Gandhi ellenzékének, az úgynevezett régi kongresszus pártnak teljes összeomlása tette lehetővé. A hajdani egységes kongresszus párt 1969-ben kettészakadt. Indira Gandhival szemben foglaltak állást a radikális politikai reformok ellenfelei — akik azonban egyben tapasztalt és ismert politikusok voltak, hatalmas helyi érdekeket képviseltek és a monopoltőke vezető szektorai is támogatták őket. Ilyen politikusok voltak Patil, aki már Nehru jobboldali ellenzékét is vezette, vagy Desai volt pénzügyminiszter és minisz- terelnökhelyettes. A jelek szerint a régi kongresszus nagyságai ott követték el a sorsdöntő politikai baklövést, hogy nem Gandhi és Nehru pártjának „régi dicsőségére” és tradícióira hivatkozva álltak ki az üj kongresszus ellen — hanem a legreakciósabb pártokkal kötöttek szövetséget. Kezet fogtak a Dzsan Sangh nevű szélsőséges reakciós, vallási fanatizmustól fűtött hindu párttal, az amerikai és monopoltökés befolvás alatt álló Swatantra párttal, valamint India két szociáldemokrata pártja közül a nagyobbikkai, a Samjuktá- val. Ezzel maguk húzták meg a legegyszerűbb indiai paraszt számára is érthetően a nagy választóvonalat: Indira Gandhi mellett a gazdagok ellen, vagy Indira ellen a gazdagok oldalán. Ez a „halál csókjának” vagy kevésbé képletesen szólva politikai öngyilkosságnak bizonyult. A régi kongresszus, amely 65 tagú befolyásos pártként indult a választásoknak, 16 mamdátu- mos jelentéktelen csoporttá zsugorodott. A Swatantra, amely 35 mandátumával a régi parlament harmadik legerősebb pártja volt, mindössze nyolc mandátumhoz jutott és jóformán lesöpörték a politikai színpadról. A Samjukta szociáldemokraták szinte eltűntek: 17 mandátumból csak hármat tudtak megtartani. A jobboldalon a Sangh bizonyult az egyetlen szívós ellenségnek, ami jelzi, hogy a reakciós erők legfontosabb tömegbázisát ma Indiában a fanatikus vallásos hindu szélsőségesek alkotják. De azért még a Dzsan Sangh is elveszítette képviselőházi mandátumainak egyharmadát, 33 helyett csak 22 helyhez jutott. Ez azt jelenti, hogy az új kongresszus és személyesen Indira Gandhi történelmi lehetőséget kapott. A jobboldal teljes összeomlása lehetővé tenné az 1970-ben megalkotott, úgynevezett Bom- bay-program végrehajtását. Ezt 1970 fordulóján alkották meg, a lényege az, hogy enyhíteni kell a szociális egyenlőtlenség legkirívóbb formáit, korlátozni a magánmonopóliumok növekedését, megvalósítani és gyorsítani a földreformprogram végrehajtását. Azt kell mondani, hogy a jelenlegi helyzetben a haladó reformok megvalósításának legkomolyabb akadálya többé nem a jobboldali ellenzék — hanem azok a konzervatív erők, amelyek ma is megtalálhatók Indira Gandhi pártján belül. Ezeket az erőket a pártszakadás idején személyes okok, gazdasági érdekek. vagy éppen a politikai taktika állította csak szembe a szakadár jobbszárny- nyal. Ez azt jelenti, hogy a jövőben az új kongresszus pártban is érződik majd a nemzeti burzsoázia, sőt a monopóliumok befolyása. Az ezzel kapcsolatos problémákat óhatatlanul bonyolítja, hogy éppen az óriási, kétharmados többség miatt Indira Gandhinak nincs olyan szüksége a politikai baloldal — pontosabban az Indiai Kommunista Párt — támogatására, mint akkor, amikor pártja még kisebbségben volt a parlamentben. A baloldalon a legfontosabb erők megtartották állásaikat. Az IKP, amely 24 képviselővel indult a harcba, 23 mandátumhoz jutott. Az ultrabaloldali „marxistakommunista” párt 19 képviselői hellyel indult és huszonötöt szerzett. Ez azt jelenti. hogy az új kongresz- szustól balra álló választótömegek érintetlenek és szilárdak maradtak. Befolyásukat természetesen gyengíti az egvség hiánya és az ultrabaloldal kalandor hajlandóságai. Ez egyben azt is jelenti, hogy az indiai politikai életben új szakasz kezdődött. Olyan időszak, amikor a tényleges politikai és befolyási harc a diadalmas új kongreszuson belül folytatódik majd! Most irűnden azon múlik, hogy az Ind'ra Gandhi körül tömöríllő pártcentrum és a fomhav- programot kidolgozó balszárny vissza tudia-e szorítani a gvőztes Pártban a visszahúzó erőket. — ie — Froncia—szovjet atom-együttműködés PÁRIZS Párizsban hétfőn este bejelentették, hogy a Francia Atomenergiaügyi Kormánybiztosság és a Tehnabexport Szovjet Külkereskedelmi Vállalat között megállapodás jött létre és ennek értelmében a természetes állapotban lévő francia urániumot szovjet izotóp-elválasztó gyárakban dúsítani fogják. A dúsított urániumot visszaszállítják Franciaországba és a Fessenheimben létesítendő francia atomerőműben fogják felhasználni, amely a tervek szerint 1975-ben kezdi majd meg működését. A francia kormány nemrégiben határozta el új atomerőművek építését és 1980-ig nyolc atomerőművet akarnak létrehozni, hogy az atomenergiát is nagyobb mértékben bekapcsolják a francia gazdaság energia-ellátásába. A gaulleista Nation „Űjabb lépés az energia terén való függetlenség felé” című vezércikkében hangsúlyozza, a most kötött egyezménnyel a francia kormány azt akarta határozottan kifejezésre juttatni, hogy energia-politikájában is függetlenségre ti»4 rekszik.
