Szolnok Megyei Néplap, 1971. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-14 / 62. szám

Királyhegyi Pált BŰVÖS SZ4VAK Megkezdődött a mezőgazdasági munka Ü7 Oda még lökjön vagy két marékkai! Sok évvel ezelőtt New Yorkban laktam és volt egy koldusom. Kedves, szőke, jól öltözött fiatalember volt ez a koldus, aki üveges szemmel nézett a levegőbe, időnként megkopogtatta fe­hér botjával az aszfaltot és ezt mondta, elnyújtott, kö­nyörgő hangon: — Kér-nék szé-pen sze­gény sze-ren-esét-len, vi- láe-ta-lan-nak ese-de-zem, ad-ja-nak né-hány-kö-nyö- rü-le-tes cen-tet... Az amerikai ember nem is siet, hanem rohan az utcán, ezer dolga van, rá sem he­derített a szőke koldusra, hiába szimulálta remekül a Vakokat, én tudtam, hogy olyan szeme van, mint a só­lyomnak. De az üzlet nagyon rosz- szui ment. Csak totyogó öregasszonyok és magukat vo. K- aggastyánok Hall­gatták végig a hosszú szöve­gét és adtak neki néhány centet. Megsajnáltam. Hiába volt álvak, en nagyobb testi hi­bának láttam azt, hogy kol- dúl, mint azt, ha igazán vak lett volna. A koldust egy kicsit a magaménak tekin­tettem, mert pont a ház előtt dolgozott, amelyben laktam és mindennap vál­tottunk néhány szót Egyre ..jobban megszerettem, mert zokszó nélkül vette nehéz sorsát és téien-nyáron, eső. ben, hóban, fagyban csak állt és mondta ezt a hosszú, rossz szöveget. Egy napon, amikor hosszú ideig figyel­tem és láttam, hogy suhan­nak el előtte az emberek részvétlenül, oda se figyelve könyörgésére, így szóltam .hozzá. j —• Most már tudom, ml a baj veled. — kezdtem, A koldus unottan legyln. tett. — Én is tudom. Már ezer­szer hallottam, hogy egész­séges, ép fiatalember, miért nem megy dolgozni. Ez is munka, há nem tudnád, mégpedig erős fizikum kell hozzá és vasszorgalom. Ne­kem ehhez van kedvem. El­végre adok Is valamit a pénzükért, nem? — Ugyan mit? — Mint a pap. Lelki vi- gaszt. Azért az öt centért a legrondább fráter is úgy ér­zi, hogy ő egy földreszállt angyal. Megkönnyebbül. Törleszti az adósságát az emberiséggel szemben, amit sehogyan sem lehet törlesz­teni, de ő azt hiszi, hogy most már nem baj, ha ra­bolt is, ha tönkretett is va­lakit, mert adott a koldus­nak, tehát szíve van. — Érdekes szempont. De én nem arra gondoltam, hogy erkölcsi prédikációt tartsa^ neked, csak közölni akarom veled, hogy rossz a szöveged. Hosszú és unal­mas. — Tudom. Adjál jobbat... — Adok is. Mától kezdve ezt fogod mondani: „IT’S SPRING, I’M BLIND!” (Ta­vasz van és vak vagyok.) Angolul sokkal gyorsabban lehet kimondani ezt a szö­veget, mint magyarul, alig tart egy másodpercig. A kol­dusnak nagyon tetszett az új szerep és már mondta is, tárgyilagos hangon, ahogy kioktattam: ITSTRINGIM­BLIND. És az emberek, akik addig rá se hederítve elha­ladtak előtte, hirtelen meg­torpantak, eszükbe jutott, milyen szép látvány a ta­vasz és milyen borzalmas le­het nem látni belőle sem- mit, hátráltak egy-két lé­pést és adtak. Alig suhant el ember a koldus előtt anélkül, hogy a zsebébe ne nyúlt volna. Én a másik oldalról fi­gyeltem az eseményeket és örömmel láttam, hogy a szö­vegemnek nagy sikere van, a koldus egyre nyugodtab- ban, egyre szárazabban, te­hát egyre jobban „hozta” a szöveget és ömlőitek az öt és tízcentesek a kalapjába. Nagyon büszke voltam a siketemre és amikor lát­tam, hogy másnap, harmad­nap is egyre jobban gyűlnek a pénzek, büszkén odamen­tem hozzá: — Rosszkedvűnek látszol. —• Az is vagyok, —• Miért? Nem vált be az új szöveg? — Dehogyis nem. Sokkal többet keresek, mint azelőtt, — Nahát. Akkor, mi s baj? — Hogy mit mondok té­len?! Valóban hihetetlen Néhány évvel ezelőtt ta­lálkozott egymással Charlie Chaplin és Albert Einstein. A nagy tudós így szólt: „Az ön művészete, kedves Chaplin, nemzetközi, az egész világ megérti és cső- dálja”. „Az ön dicsősége — vála­szolta Chaplin — még rend- kívülibb, mert az egész vi­lág csodálja, de senki sem Mindenre elszánt ember A Pennsylvaniai állambeli Harrisburgban a 49 éves Anthony Autran, 21. házas, ságkötését ünnepelte. A s?.er= tartás után az interjút ké­szítő újságírónak a követke­zőket mondotta; „Horoszkó­pom határozottan kimondja; valahol a világon él egy nő, akit isten is nekem terem­tett. Meg akarom találni, ke­rüljön, amibe kerül!” érti!” — Képzeld szivem! Ma fizették nálunk « nyereségré­szesedést Férőhely Kukutyinban tegnap adták át rendeltetésének a 200 férőhelyes istállót. Kuku­tyinban holnap megkezdik egy 50 férőhelyes óvoda ala- pozását. Kukutyinban re­konstruálják az 5000 férő­helyes tojóházat. Kukutyin­ban befejezéséhez közeleg a tojóipari vállalat 200 férő­helyes üzemi éttermének építése. Kukutyinban 50 férőhely hozzáépítésével bő­vítik a szakosított szarvas­marha-telepet. Kukutyinban 30 férőhelyes napközi otthon létesült az öregeknek. Mindig férőhelyes. Férő­helyre kötöm a lovamat, fé­rőhelyre küldöm az anyóso­mat, férőhelyre viszem na­ponta az óvodába a gyere­kemet és férőhelyre enge­dem a kutyámat is — mint rólam sokan sokfelé meg­állapítják. Pedig én nem vagyok egy olyan, nekem igazán elhihetik. Ami engem illet, sokkal jobb néven veszem, ha két­száz személyes az üzemi ebédlő, míg az lóistálló eset­leg valóban százhúsz férő­helyes. Ugyanígy az anya­kocatelepnél is elfogadom, ha az valahány férőhelyes, míg az ellen határozottan berzenkedik az önérzetem, ha egy szanatóriumról hal­lom, hogy annak százötven férőhelye van a beutaltak gyógykezelésére. Nem szeretem a gyereke­met sem férőhelyre vinni, sőt még az anyósomat sem férőhelyre küldeni. Általá­ban az a meggyőződésem, — s ez talán Lőrincze Lajosé­val is egyezik —, hogy a magunk számára, emberi vonatkozásban az ennyi, vagy annyi személyes meg­jelölés elfogadhatóbb, míg az állatvilágban inkább megjárja a férőhely kifeje­zés. Olykor — úgynevezett gyengébb pillanataimban — titkon még azt is remélem, hogy nem állok egészen egyedül ezzel a véleménnyel. (mis) ..r\Mindjárt leszünk szívem és különben ls a te lábadon cs.zma van! Lábak Apróságok Amodent Szeretem és használom ezt a jó és azt hiszem közked­velt fogkrémet. Nem vagyok azonban megelégedve csep­pet sem a csomagolásával. Pontosabban a tubus kupak­jával. Eddig még mindig úgy jártam, hogy a családi használatra méretezett tubus zárókupakja határidő előtt felmondta a szolgálatot: ket­tétörött. Csak azt csodálom, hogy kifogáMnlan fogkrémet tudunk gyártani, de olyan zárókupakra, amely nem vá­lik szét időnap előtt, már nem telik az ipar erejéből. Szolgáltatás Hallgattam a Kossuth rá­dióban a szolgáltatásokról szóló riportot. . Megnyugtat, hogy nemcsak nálunk Szol­nokon, hanem az ország fő­városában is hamarabb és pontosabban vállal egy-egy javítást a maszek, mint az állami vagy a szövetkezeti egység. A tanulság azonban nekem már későn jött. Mert én ugyan nem mosógépet akartam javíttatni, mint a rádióriporter, hanem órát. Karórám csaknem két hó­napig volt az óra- és ékszer- bolt javító részlegében, még­sem tudták úgy megjavítani, hogy a mutatói ne akadja­nak össze és a kézmozdula­tokra ne ugráljanak. Nagy a gyanúm, annak ellenére, hogy csaknem 90 forintot fi­zettem a javításért, nekem is maszekhez kell fordul­nom, ha azt akarom, hogy az óra jó is legyen. 1 eásás Barátnőmmel egyaránt szívesen vásároljuk az elő­recsomagolt garzon teát. Csak ezzel az előrecsoma- goltsággal vagyunk többször elégedetlenek. A legutóbbi csomagot amit én vettem, megszámláltuk. A jelzett 20 tasák helyett 18 volt benne. Azaz tasakból még két rá­adás is volt. Csak éppen tea nem jutott bele, így négy tasakot üresen dobhattam el. A kellemetlen csak az, hogy az üres tasakok árát épper» úgy megfizeti a kedves ve­vő, mintha meg volna tölt­ve, — őrsi —i %

Next

/
Thumbnails
Contents