Szolnok Megyei Néplap, 1971. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-03 / 52. szám

1971. március 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP / 3 A jászberényi Szivárvány Megkezdődött az amatőrök rádiószínpada előadd*sorosat Hétfőn este Jászberényben megkezdődött a Szivárvány,, műsorsorozat. A március 1- től április 18-ig tartó kultu­rális bemutató keretében a különböző közigazgatási egy­ségek (városok, járások) ad­nak számot öntevékeny mű­vészeti mozgalmuk helyzeté­ről. A színpadi bemutatókat a szolnoki stúdió hangfelvé­telről közvetíti. A legjobb produkciókat nívódíjjal ju­talmazzák. A jászberényiek — meny­nyire nem babonások — 13 műsorszámot mutattak be a Szivárvány-est keretében. — Láttuk, hallottuk a Gyetval János általános iskola furu- lyacsoportját, a Palotásy Já­nos zeneiskola vonós- és fú­vószenekarát, a hűtőgépgyár és a Déryné művelődési köz­pont madrigál kamarakóru­sát és társastánc klubját, — a Déryné művelődési köz­pont és az ÁFÉSZ irodalmi színpadát. Mindahányan ked­ves színfoltjai voltak a mű­sornak. A szólisták közül Ba- csa Ferenc és Szikra József tetszett legjobban, de a töb­biek is tisztes sikerrel sze­repeltek. Az est legkiemelkedőbb eseménye a Palotásy János kórus fellépése volt. Kodály Mátrai képek című művével szerepeltek. A sok sikert meg­ért kórust is régen hallottuk ennyire szépen, magával ra- gadóan szólni. Bakki József főiskolai tanár-karnagy reZo- nációit pillanatnyi pontosság­gal, remek arányérzékkel kö­veti a kórus, — hiába, klasz- szis. A Szivárvány műsorhoz mutatós szakköri és doku- mentumkiállítások társultak. — ti — Magyar találmányok külföldön külföldiek Magyarországon A törvényerőre emelt in­tézményes iparjogvédelem, a szabadalmi jog néhány hó­nappal ezelőtt töltötte be 75. életévét Nyolcadfél évtized tekintélyes idő, nemcsak egy ember életében, hanem a törvénycikk életpályájában is. Viszonylag mégis elég fia­tal a mi szabadalmi jogunk, ha egybevetjük más nemze­tek ezirányú törvényalkotá­saival. Anglia ugyanis már 1624-ben, az Amerikai Egye­sült Államok 1790-ben, Fran­ciaország 1791-ben szabályoz­ta törvényben a szabadalmi jogvédelmet. Ez nem jelenti azt, hogy a törvényalkotást megelőző korszakban, a ta­lálmányok és egyes ipari és kereskedelmi tevékenysé­gek ne részesültek volna ha­tósági védelemben. Aa ónálló jog Az 1700-as évek elejéig ki­rályi kegyen alapuló kivált­ságokként adományozták a jogosítványokat bizonyos gazdasági tevékenységekre, függetlenül a feltalálói kap­csolattól. A találmányi szaba­dalmi jog a XVIII. század elején kezdett érvényesülni, amely korszaktól kezdve sza­badalmakat az uralkodó csak találmányokra adott Ezt a gyakorlatot I. Ferenc szabá­lyozta 1794-ben. Az első oszt­rák szabadalmi törvény 1832- ben látott napvilágot. Ennek hatálya Magyarországra is kitrejedt ugyan és 1852-től magyar nyelvű találmányi leírásokat is elfogadott a császári udvari kancellária, az első önálló magyar szaba­dalmi jog megalkotása, az 1895. évi XXXyiI. te. c.- hez és annak végrehajtási utasításához fűződik, tehát ettől az időponttól beszélhe­tünk önálló magyar szaba­dalmi jogvédelemről, a ta­lálmányok törvényes védett­ségéről. Ezzel egyidős az Or­szágos Találmányi Hivatal Is. A találmányok. illetve szabadalmak jogvédelmére abban az időben már nagy szükség volt, mert az ipar fejlődésével az ilyen irányú igények rohamosan szaporod­tak. Úgyhogy már az 1896-os esztendőben, tehát a törvény- alkotást követő évben 3144 találmányi bejelentés volt az országban és abból 2505 sza­badalmat kapott. A szabadal­mak közül még csak 353 volt hazai, míg 1852 külföldi. — 1910-ben már 1123 magyar szabadalmazott találmány szerepel a 2227 külföldivel szemben. 1936-ban már 1038 magyar találmányt szabadal­maznak 971 külföldi el­lenében. — 1969-ben 3440 találmányi beje­lentésből 1516 volt a hazai, 1924 a külföldi találmányi bejelentés. Ebből a megadott szabadalmak száma 1446, — amiből 645 hazai, 801 külföl­di. Hetvenöt év magyar talál­mányai között sok a világ­szerte nagy elismerést keltő felfedezés. Hogy. néhányat említsünk a Zipemovszky— Déri—Bláthy féle transzfor­mátor, Bánki—Csonka féle porlasztó. Puskás Tivadar telefonközpontja és telefon- hírmondója, az Eötvös inga, a Kandó féle fázisváltós mozdony, Bródy Imre krip- tonégője, az Asbóth féle heli­kopter. A felszabadulás utániakra is büszkék lehe­tünk. A sok között a Heller— Forgó féle légpárnás köszö­rűgépe, a Surányi—Buda— Homitsek féle elektromos eredményhirdető tábla, és még nagyon sok más. A pedagógusnők helyzetéről A pedagógusok helyzeté­nek vizsgálatakor nehéz kü­lönválasztani a nőket érintő kérdéseket, hiszen ismeretes, hogy a pálya igen nagy mér­tékben elnőiesedett. A Peda­gógusok Szakszervezetének tagjai között a nők aránya 70 százalék, s ezt fogadhat­juk el általános mutatónak. Bérek, előmenetel A bérproblémák nem spe­ciálisan a nőkre jellemzőek, s megoldásuk is egységesen fogja javítani a helyzetet. A nőket az előléptetések­ben, a rendkívüli feljebbso- rolásban, — jutalmazásban sem ér! hátrányos meg­különböztetés. Vezető ál­lásokba azonban számará­nyuknál kisebb százalékban kerülnek nők. Szolnok város­ban például igen kedvező a helyzet, de itt is csak ötven százalék a nők aránya az ál­talános iskolai igazgatók kö­zött, s a megyében ennél rosszabb a helyzet. Indokolt lenne, hogy a ve­zető funkciókba — igazgató, igazgatóhelyettes, felügyelő, szakszervezeti titkár, stb. — többségükben nők kerülje­nek. Ennek azonban feltéte­le, hogy minél több jól dol­gozó nőt vonjanak be a szakmai, ideológiai tovább­képzésbe. A tapasztalatok szerint azonban a nők gyak­ran nem szívesen vállalnak ilyen elfoglaltságot, mivel okkal hivatkoznak munkahe­lyi és otthoni túlterheltsé­gükre. Túlterheltség Általában jellemző a peda­gógusokra, a nőket azonban íttég külön sújtja, mivel az iskolai munka után ma még jórészt az ő vállukra nehe­zedik a háztartás gondja is. A Pedagógusok Szakszer­vezete Szolnok megyei Bi­zottsága február 18-i küldött- értekezlete a határozati ja­vezet megyei bizottságát, — képpen megbízta a szakszer­vezeti megyei bizottságát, — hogy a megyében segítse elő a nőknek a vezetésbe való fokozottabb bevonását; segít­se elő, hogy a kis- és több- gyermekes anyáknak a két műszakban működő általános iskolákban szabadítsák fel a szombat délutánt, a középis­kolákban pedig a szombati napot; tegye lehetővé, hogy a pedagógus anya két-három, vagy több gyermekével is együtt üdülhessen; — tegyen meg mindent az egészségügyi, tisztálkodási lehetőségek ja­vítására, ahol ez szükséges. Sok óvodában — iskolában keresik a lehetőséget, hogy saját maguk könnyítsenek az arra legjobban rászoruló pe­dagógusnők helyzetén. Az óvodák jórészében si­került elérni a váltakozva kivehető szombati szabad na­pot. Az óvónők közül azon­ban igen sokan (körülbelül 18—20 százalék) veszik igény­be a gyermekgondozási se­gélyt, ezért képesítés nélkü­liek felvételére volt szükség. A felső tagozatban kötele­ző 29—31 óra ilyen elosztása már sokkal nehezebb. A tan­termek 78 százalékát például Szolnokon váltakozva (dél­előtt—d^'uténl haszn4ii4k A szombati szabad délutánt ak­kor lehetne intézményesen biztosítani, ha minden tanuló csoportnak saját osztályter­me lenne. Erre a közeljövő­ben nincs kilátás, bár a zsú­foltság csökkenni fog, ha szeptember elsején megkez­dődik a tanítás a Mátyás ki­rály úti 16 tantermes új is­kolában, és a IV. ötéves tervben felépül a tervezett másik új iskola is, amely el­sősorban a Kassai úti iskola szúfoltságát fogja enyhíteni. Mindezek mellett kisebb bő­vítéseket más iskolákban is terveznek. Nyugdíjasok és fiata ok A szakszervezet szinte va­lamennyi dokumentumában felhívja a figyelmet az egye­dülálló nyugdíjas pedagógus­nők helyzetére. Napközi ott­honi étkeztetésük, a továb­biakban pedig nyugdíjas pe­dagógus otthonban történő elhelyezésük enyhítené gond­jaikat. Köztudomású, hogy igen nagy a pályáról eltávozók aránya. Ennek sok oka van, s a viszonylag alacsony fi­zetések emelése nem oldja meg valamennyit. Az egyetemről — főiskolá­ról nemrég kikerült fiatalok közül sokan elszigeteltnek ér­zik magukat, panaszkodnak helyzetükre. Ez ugyan nőket és férfiakat egyaránt érintő gond, mivel azonban az ér­dekeltek többsége nő, ez is „nőkérdéssé” válik. A szakszervezet felhívja a figyelmet. hovy a falun élők szünidei üdültetéséből i^b^an keli gondoskodni, elő kell se­gíteni hogv kulturális szóra­kozási lehetőségeik bővübe- nek, megfelelő társaságot ta- lália-ak elszigeteltségük eny­hítésére. B. A. Bírságo’ás szezon után Olvasom a KERMI hivata­los közleményét, amely szerint a Minőségi Cipőgyár öifajta csizmáját — mert nem felelt meg a szabvány előírásnak — csak 70 százalékos ármér­sékléssel árusíthatják. Lévén március eleje, mint fogyasz­tó, nem megnyugodtam, ha­nem inkább feldühödtem a közlemény olvasásakor. Mindenki tudja, hogy a té­len használt cipőket, csizmá­kat sohasem a szezon elején kezdik gyártani, hanem már nyáron, az árusítás előtt ja­vában dolgoznak rajta. Mind­ez azt is jelenti, hogy ha az ellenőrzés időben megkezdő­dik a most napvilágot látott felfedezés nem marad a tél végére. Ha valóban a minő­ségellenőrzésre törekszenek, a hibákat kideríthették vol­na már előbb is. Annál is inkább.-mert ahogyan a meg­állapítás szól, a „h’bák vala­mennyi gyártott tételre jel­lemzőek”. Magyrul az első pár kombinált felsőrészű csiz­mától az utolsóig mindre gyanakodhattunk a KERMI döntését megelőzően is. Ügy látszik, mi vásárlók nem tudunk elég idejében reklamálni ahhoz, hogy a fe­lelőtlenül kereskedelmi csa­tornákba bocsátott árukért elég idejében megbírságolják a gyárakat. Ez a mostani döntés a vásárlóknak eső után köpönyeg. B. E. Ki kérők és kilépők Megyei tánczenekari vetélkedő Kisújszálláson (Tudósítónktól) Vasárnap délelőtt Kisújszállá­son az V. Országos Amatőr Tánczenekari Fesztivál megyei elődöntőjén öt zenekar vett részt: a jászberényi Golden Star, a jászapáti Szivárvány, a kunhe- gyesi Androméda, a szolnoki Pop és a tiszafüredi Lux 71, valamint két énekes. Végh Mária Tiszafü­redről és Törőcsik József Szol­nokról. Teljesítményük arányában az alábbi eredmények születtek: bronz fokozatot kapott a tisza­füredi zenekar, ezüstöt a jász­apátiak zenekara, Végh Mária táncdalénekes, Törőcsik József szolnoki folk-énekes. Arany fo­kozatot ért el a jászberényi, a kunhegyes! és a szolnoki együt­tes; ők képviselik majd a me­gye színeit a salgótarjáni V. Or­szágos Amatőr Tánczenei Feszti­válon. HogYCin lehetne hatéko­nyabba, jobban dolgozni, hogy jobb legyen az ered­mény, több legyen a munkás pénze, nagyobb a vállalat haszna. Ezt a kérdést fesze­gettük nemrég néhány szol­noki munkással. A beszélge­tés, a vita a késő délutánba hajlott, őszintén beszéltünk, a munkafegyelemtől kezdve a gyártásközi ellenőrzésig minden szóba került. A mun­kásemberek nemcsak máso­kat kritizáltak, magukat sem mentegették. Nem beszéltünk címsza­vakban, azért a munkafegye­lem tárgyalásakor még azt is megállapítottuk, hogy a régi értelemben vett fogalom ma már nem állja helyét Mert ma már nem azt értjük, hogy a munkás ne késsen — vagy ne hiányozzék igazolat­lanul a munkából. Egyre na­gyobb tömegek vallják ugyanis, hogy a munka az élet értelme, 5 éppen ezért ezeket a legelemibb szabá­lyokat ma már legfeljebb csak a notórius munkakerülők sértik meg. Ma már inkább arról kell vitázni, s a vitá­ban egymást meggyőzni, — hogy jól használja ki min­den ember a munkaidejét, a nnoi nvolc óra alatt valóban dolgozzék. Már búcsúz.kodásra készü­lődtünk, amikor az egyik vi­tapartner, — rangos fiatal — üzemünk dolgozója — azt mondta: Megérne egy vitát az is, hánvan, hányszor kér­nek évente munkahelyükön kiléoőt. egy-két órás hivata­los ügy intézésére. A téma érdekes volt, de nem isme­retlen. Három, vagy négy évvel ezelőtt egyik vidéki nagy­üzemünkben végiglapoztam egy kimutatást. Öntevékeny munka volt. vállalati rend­tartás nem kötelezte a mun­kaügyi osztályon dolgozókat, hogy vezessék napról-naora. Bizonyára furcsa tapasztala­taik voltak, azért csinálták jószántukból, hogy némi ké­pet nyerjenek az úgynevezett ki kérők ről, kilépőkről. Ter­mészetesen csak a hivatalos szervektől érkező k; kéréseket „könyvelték”. Elképedtem, olyan számok jöttek ki. Ami­kor megnéztem hová ment a sok ember fizetett munkaide­jében. megint csak csodál­koztam. Nem sok ember ment. Néhány sportoló kü­lönböző edzőtáborokba, az­tán egy-egy hónapos megbí­zással népi ülnökök a bíró­ságra, majd pedig más válla­lathoz különböző vizsgála­tokra néhány szakember. — Mégis a statisztika szerint vagy ezer munkanap volt ez egy évben. És ez a szám még egy ötezer embert foglalkoz­tató vállalatnál sem kicsiség. Pedig ez nem volt minden. A nyilvántartás vezetője vi­gasztalni akart Azt mondta, hogy vannak ezenkívül ma­gától értetődő, természetes „kilépések” is. Akik sok-sok éve választott tagjai egy- egy testületnek, vagy társa­dalmi munkásai különböző szervezeteknek, magától ér­tetődően csak közvetlen munkavezetőjüknek szólnak félnapos, pár órás távolma­radásról. így jutottam el néhány, úgynevezett közvetlen mun­kahelyi vezetőhöz, tehát ki­sebb kollektívák főnökeihez. Olyanokhoz, akiknek rövid szabadságra, egy-két órás ügy intézésére joguk van el­engedni beosztottaikat És ekkor volt igazán nagy a meglepődésem. Maid minden kis kollektí­vában volt olyan ember, aki megszokta már, hogy csak munkaidő alatt megy orvos­hoz. Hiába rendel az üzemi orvos két műszakban, neki csak akkor jó, amikor éppen dolgoznia kellene. Mások azt szokták meg, hogy családjuk­ra hivatkozzanak. Ha a gye­rekkel baj van az iskolában, egészen biztos, hogy az osz­tályfőnököt csak a szülő munkaidejében lehet megta­lálni. A tanácshoz is ki lehet lépni egy-egy órácskára ha­tósági igazolványért, egyéb­ért. A lassan tipikussá váló esetekre alig ha lehet rend­szabályt találni. A kérdést feszegető fiatal munkás is azt mondta: nem dicsér ez bennünket, nekünk magunk­nak kellene ezen elgondol­koznunk. s változtatni a rossz szokáson. Rossz szokás, drága szo­kás. Nehéz benne igazságot tenni, mégis most. amikor a szocialista brigádok, műhely­részek vállalásaikat, évi ter­veiket készítik, nem árt, ha a munkafegyelem címszó alatt erre is gondolnak. — sj — r Uj mezőgazdasági szakkönyv KAZARECZKI KÁLMÁN; „AZ ÉLELMISZERGAZDASÁG KÖZGAZDASÁGI SZABÁLYOZÓ RENDSZERÉNEK TOVÁBBFEJLESZTÉSE’» A könyvesboltokban megjelent Kaza- reczki Kálmán mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszterhelyettes: „Az élelmiszer- gazdaság közgazdasági szabályozó rend­szerének továbbfejlesztése’’ c. könyve. A szerző nem csupán a szabályozó rendszer változásairól nyújt átfogó tájékoztatást, hanem feltárja a továbbfejlesztés célját, mozgatórugóit, összefüggéseit is. Ezáltal az olvasó szinte maga is részesévé válik an­nak a jelentős munkának, mely az új sza­bályozó rendszert megelőzte. A szabályozó rendszer eddigi tapaszta­latait értékelve Kazareczki Kálmán sze­rint a legfontosabb eredmény, hogy az elő­segítette a mezőgazdaság III. ötéves tervé­nek teljesítését, biztosította a lakosság ja­vuló ellátását, egyben az export fokozását. A szocialista mezőgazdasági nagyüzemek megszilárdultak. Kialakultak az önálló, vállalatszerű gazdálkodás pénzügyi felté­telei A parasztság személyes jövedelme az MSZMP IX. kongresszusán hozott határo­zatoknak megfelelően megközelítette, illet­ve elérte a munkások jövedelmét. Az élelmiszergazdaság átlagosan gyors és kielégítő mértékű fejlődésén belül kiala­kult azonban egy belső aránytalanság. A növénytermesztés, és az ezzel kapcsolatos feldolgozó iparágak gyors fejlődésével nem tartott lépést az állattenyésztés, illetve a hústermelés. Ezért már 1970-ben életbe léoett több intézkedés, ami e belső feszült­ség feloldására hivatott. A továbbfejlesz­tett szabályozó rendszer —- többek között — elősegíti a belföldi és exnorti gén vekhez igazodó struktúra kialakulását, a termelés hatékonyságának iavulását, a termelékeny­ség höveié'ét ösztönzi a háztáji gazdasá­gok fejlődését, főként az állattenyésztés egyes területein mérsékli a szövetkezetek közötti differenciáltságot. Az élelmiszer­gazdaság fokozott integrációját segíti elő azzal, hogy a termelés és a forgalom szfé­rájában lehetővé teszi a gazdasági racio­nalitás megfelelőbb ér\*§nyesülését, közös érdekeltség kialakulását 'a mezőgazdaság és általában a feldolgozó iparágak között. Az együttműködésben leginkább érin­tett iparágakban a ' szabályozó rendszert „közelítették” a mező- gazdasági szabályozó rendszerhez. A költ­ségvetési kapcsolatok azonos szintje meg­teremti a feltételeit a gazdasági társulárok létrejöttének, az ágazatok közötti eszköz­áramlás gyorsulásának. A könyv részletésen tárgyalja az élel­miszergazdaság és a fagazdaság ár- és jö­vedelemszabályozását, a termékforgalma­zást Külön érdekessége, hogy ismerteti az állami támogatások elvi és gyakorlati prob­lémáit és ezekkel kapcsolatban a szerző­nek az ipari-mezőgazdasági árak diszpari- tásának megítélésével kapcsolatos állás­pontját A szabályozó rendszer jellegét tekintve a szerző hangsúlyozza, hogy megkezdődött az egységes élelmiszergazdaság kifejlődé­sének folyamata. Az utóbbi években bekö­vetkezett fejlődés napirendre tűzte az olyan szemlélet — és szabályozó rendszer — kialakításának szükségességét, mely az általános érvényű követelmények mellett az élelmiszertermelés egész folyamatát összefüggésében vizsgálja a nyersanyag­termeléstől a késztermék előállításáig, sőt esetenként a fogyasztóig. ’ Az elméleti és gyakorlati közgazdászok, termelőszövetkezeti és vállalati vezetők számára egyaránt hasznos mű a Közgaza dasági és Jogi Könyvkiadó Vállalat túrnádI sásában jeleni «äg

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents