Szolnok Megyei Néplap, 1971. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-02 / 27. szám
1971. február 2. Szolnok megyei Tanács Építési és Szerelőipari Vállalat felvesz közgazdasági technikumi végzettséggel rendelkező BÉRELSZÁMOLÓT statisztikus, és pénzügyi előadói munkakörre Bér megegy ezés szerint Jelentkezés a vállalat személyzeti vezetőjénél Szolnok, DÓ2 a György u. 5. Azonnali belépéssel varrónőket felveszünk, szükség esetén betanítunk. ▲ Jelentkezni lehet: MÁJUS 1 RUH4GYÁR szolnoki gyáregységének Rékasi út II. sz. Irodaház. 13—272. MÁV Villamos, Felsővezeték Építési Főnökség Budapest—Szob vasútvonal villamosítási munkáihoz vasipari szakmunkásokat, férfi segédmunkásokat keres felvételre. Jó kereseti lehetőség, ingyenes munkás- szállás, díjmentes utazás belföldre, és külföldre. 44 órás munkahét. Minden szombat szabad. Jelentkezés levélben; MÁV Villamos Felsővezeték Építési Főnökség, személyzeti csoport. Budapesti, X., Kőbánya-Felső pu. A Szolnok megyei AUatioigalmi és Húsipari Vállalat 1971—72iskolai évre Vili. általános iskolát végzett tanulókat szerződtet húsipari szakmunkás tanulónak. Felvételre felentkezhetnek 17 életévüket be nem töltött fiúk. Jelentkezési lapokat az alábbi címre kérjük beküldeni: Szolnok. Beloiannisz u. 32.. vagy kihelyezett iskolánknak: Táncsics általános iskola Cegléd. Eötvös tér 8. Bővebb felvilágosítást az Allatforgalmi és Húsipari Vállalat munkaügyi osztálya ad. Budapest hullámhosszán Evelyn A Prix-Itália — ez az Olaszországban évenként megrendezésre kerülő rádiójáték-fesztivál a legnagyobb és részben legrangosabb eseménye a nemzetközi rádiós világnak. Rhys Adrien hangjátéka ezen a fesztiválon, 1970-ben elnyerte az olasz rádió kü- 1 öndíját. Ami jót tehát el lehetne róla mondani, azt ez a dij igazolná, ha valóban eredeti hangjátéka lenne. Játéknak azért persze jó. Mégis marad a hallgatóban valami hiányérzet. Nem a teljesség hiányának érzete, nem is olyan fajta, melyre a szakértők azt szokták mondani, „dramaturgiai funkciója van” — hanem valami más. Adrien hősnője napra programozza nagyszámú férfi Ismerőseit. így mindig elfoglalt, mindig van kiért lelkesednie, minden nagyszerű; hihetetlen, hogy menynyi „kiváló” ember veszi, rajongja körül, és ő „egy- életenmegnemálló” lélegzettel rajong — de gondolkodni már nem jut ideje. Hazug ez a világ, és még inkább' öncsaló. A nevettetés csupán eszköz, hogy odafigyeljünk arra, ami a mosoly mögött van. A szereposztás jó, a játék mégis laposabb, mint lehetőségeiből kiérzik. Egyedül Kálmán György nyűgös, af- fektáló játékmodora ad többet Játéka élvezetes, s talán azért játszik rá egy kicsit szerepére, hogy a darab pasztellszíneit markánsabbá tegye. Ruttkai Éva kielégítő partnere, de nem tudja teljesen elfogadtatni önmagával Evelyn-1. Marton Frigyes korrekt rendezői munkájához: egy csipettel pergőbb ritmus — ez lehetett volna a játék vitaminja. A három bajtárs Erich Mária Remarque-ról írni csak úgy lehet, hogy elsővilágháborús regényeit említjük. Az 1925-ben megjelent, „Nyugaton a helyzet változatlan” világsikere után a háborús témával foglalkozó legrangosabb regényírók Három bajtárs című regénye egy érzelmes szerelmi tragédia köré az első háború utáni fiatalság lelki sebeit, beleilleszkedési problémáit, életérzését rakja le. Remarque nem politizál nála a politika csak háttér. Nem akar felülemelkedni hősei látókörén — csak megmutatni, hogy mivé teszi őket a háború. A rádióváltozat — Tahi Tóth László, a főszereplő mélyen emberi, felülről jövő alakítása mellett — csu-' pán regényadaptáció, nem újraformálás. De annak sem minden ponton szerencsés változata. A' fő szál — Robby és Patrice szerelme — ez mond több lényeges részletet, így a darabban inkább elmondják, hogy a háború milyen lelki pusztítást okozott —, semmint azt a hallgató a játékból (ahogy sokkal jobb lenne) — kiérez- hetné. Baksa Soós László alkalmazta és rendezte rádióra, őt — hallhatóan — Remarque különös, férfiasán visz- szafogott érzelmessége ragadja meg. — trömböczky —> Az Inotai Alumíniumkohó — jelentős befektetéssel új üzemet hozott létre a gyár területén. Eddig a kiolvasztott alumínium tömbök túlnyomó részét elszállították Inoíáról. A most megvalósult beruházás révén lehetővé vált, hogy azt gazdaságosan, helyben dolgozzák fel félkész termékké. Az új üzem hatalmas csarnokában már a gépek nagyrésze üzemel. Ez év végéig 32 000 tonna alumínium fél- gyártmányt adnak a népgazdaságnak az inotai alumíniumkohászok. Képünkön; 4 milliméter átmérőjű alumíniumhuzalt készít az új huzalhúzó berendezés. (MTI foto — Jászai Csaba felv. — KS) 1 Pofon a költészetnek Bari Károly feltűnését a költészetben szinte kivétel nélkül mindenki örömmel üdvözölte. Sikerének több összetevője volt: sokan „egzotikus” egyénisége miatt, mások fiatal kora, indulásának meredek röp- pályája miatt figyeltek fel rá. Abban azonban mindenki egyetértett, hogy rendkívüli tehetség. Aztán, mint ahogy az már lenni szokott, egyesek aggódni kezdtek érte: elbírja-e az ifjú ember körülményeinek súlyát, hirtelen a semmiből termett hírnevet, az üstökösből nem lesz-e hulló csillag? Emberi fejlődését társadalmunkban, úgy éreztük, nem fenyegeti veszély, hiszen az erkölcs írott és íratlan törvényein kívül a középiskola rendszabályai is kötik még Bari Károlyt. Félő azonban, hogy az aggodalmak nem voltak alaptalanok. Ezt bizonyította a fiatal költő január 25-i, tiszafüredi szereplése. Író—olvasó találkozóra hívta meg kolci barátját. Meg is érkeztek annak rendje és módja szerint, aztán a találkozóra várva — alaposan beittak. Varga Rudolf — akinek pedig nem lehetett sokadik közvetlen találkozása ez a közönséggel — részegen, dadogva próbálta felolvasni egyik írását, mialatt Bari Károly az asztal mellett csendesen elszendere- dett. Az író—olvasó találkozó bizony botrányosan ért véget. — Pedig milyen nehéz a kultúra igaz ügyének megnyerni a közönséget — panaszolta Nagy János tanár, az est rendezője. Egyetértünk vele abban, hogy ez a találkozás nem tett jó szolgálatot az irodalomnak. A költészet ezt a pofont elbírja. A két fiatal azonban nem engedheti meg magának a közönség szimpátiájának elvesztését. Különösen Bari Károlyért aggódunk; nem szeretnénk, ha a múzsák kegyeltjéből — a múzsák fenegyerekévé között emlegetik. a járási könyvtár őt és egy fiatal mis— Pb — Daniel Lang: Incidens a 192-es magaslaton <. Az emlékezés A vietnami hadjáratból hazatérő amerikai veteránok fejében, valamennyi háborút járt katonaelődjükhöz hasonlóan, életre^zóló emlékek kavarognak. Bármilyen távol szolgáltak is a fronttól, rendkívüli időnek érzik ott töltött katonaidejüket, amely múlékony mindennaposságában is, úgy érezték, a hősiesség felé hajlott. Hazahozta magával emlékeit Sven Eriksson, leszereléséig elsőosztályú közlegény is — így hívom, mert tetézné az őt kerülgető veszélyt, ha valódi nevét használnám —, de el sem tudja képzelni, mit művel majd emlékeivel a jövő. 1968 áprilisában kitüntetéssel szerelt le. A huszonnégy évesen is háborús veterán, aki Minnesota északnyugati vidékének egyik kicsiny, mezőgazdasági településéről származik, még abban sem biztos, hogy ra- gaszkodna-e élményeihez, ha történetesen módjában állna, hogy uralkodjék emlékezetén. Eriksson vietnami élményei természetesen változatosak voltak, nem egy közülük élesen vésődött tudatába. Már maga az, mondja, hogy megismerhetett egy ázsiai országot— kalandszá-nbo ment. Az ottani táj egészen más, mint Minnesota e szögletének dermedt sík"ágai; életében először gázolt át rizsföldeken, hunyorgott a buja, gubancos dzsungel hirtelen homályában, barangolt bizonytalanul, fejéig beborítva a magas elefántfűben. Idegenben Gyalogos lévén, Eriksson nem kevés bevetést csinált végig, ha akarná, felidézhetné, hogyan vett részt megerősített állások elfoglalásában, tűzharcokban, amikor a golyózápor valósággal a földhöz szegezte, de különösen egy rajtaütésről beszélhetne, amelyben egységének fele megsebesült. Eriksson mégis habozás nélkül bevallja, hogy valahányszor vietnami szolgálati idejére gondol, egyetlen kép bukkan fel benne. Egy vietnami parasztlány képe, aki két-három évvel lehetett fiatalabb nála, s akivel a Délkínai-tengertől néhány mérföldre, a Központi Fennsík egyik eldugott falucskájában, 1966. november 18-án „ismerkedett meg”. A lányt őrizte A legénységi állomány négv másik tagjával Eriksson azon a n0"-'” f^’derítő őrjáratot végzett a lány faluja közelében. Csak ködösen emlékszik a lánv külsejére. Arra viszont világosan, hogy a lány szájában szembeötlő aranyfogat látott, s hogy a lány sötétbarna szeme olykor nagyon beszédesen csillogott. Arra is emlékszik, hogy a lány poros, kékesszínű üvegfülbevalót viselt; azért figyelt fel a rajta függő csecsebecsére, mert tompán felfénylett, amikor azon a napos délutánon parancsot kapott, hogy őrizze a lányt. Mint a legtöbb lány, parasztos, bő, fekete pizsama-ruhát viselt, amely elrejtette alakját, Erikssonnak mégis olyan érzése támadt, hogy karcsú és törékeny, talán százötvenöt centiméter magas lehet. A nevét csak akkor tudta meg, amikor a lány már nem élt, a hadbírósági tárgyaláson, ahol a lány húga igazolta a lány személyazonosságát. Ezt a hadbírósági tárgyalást Eriksson maga kezdeményezte, és ő volt a kormány koronatanúja. A lány neve — valódi neve — Phan Thi Mao volt. Eriksson egyetlen szót sem váltott vele, egyikük sem beszélt a másik nyelvén. Ismeretsége a lánnyal alig tartott tovább huszonnégy óránál, s ez volt egyszersmind a lány életének utolsó huszonnégy órája. Katonatársai, négyen, akikkel az őrjáratot végezte, megerőszakolták és megölték a lánvt, testét P"v ’ippvi bolhán hagvták hátra. Fe'nMik háromszor bolédöfött tődével, s amikor a védelem felkérte Erikssont, írja le a döfések hangját, ó így vallott: „Lőttem, beleztem is szarvast. Éppen úgy hangzott, mint amikor az ember belekésel a szarvasba, tompa, huppanó hang, vagy valami hasonló. ..” A leszerelés óta Beszéltem Erikssonnal a lakásán, mondjuk Minneapo- lisban, ahol leszerelése óta egy közeli áruházban asztalos. Takaros, szerény, háromszobás lakásban él feleségével, Kirstennel. A falakat az asz- szony műkedvelő festményei díszítik. Hármasban beszélgettünk; Mrs. Eriksson huszonhárom éves. egy biztosítási irodában titkárnő. Nincs gyerekük. Négy éve házasodtak össze, röviddel azután, hogy Erikssont behívták. Keserűen mosolygott Alig tettem be a lábam, máris kávéval-süteménnyel kínált. Azt mondta, örül, hogy Mao történetét akarom hallani. Amióta férje visszatért Vietnamból, csak neki, a feleségének beszélt erről, de a részleteket máig sem mondta el. „Jót fog tenni neki, ha valaki más hallgatja végig” mondta élénken, csiokelődve. Eriksson egymagában ült a díványon, s amikor kissé keserűen elmosolyodott, mély horpadás támadt egyik arcán. Alacsony, világos arcszínű, szőke, kékszemű férfi, szűkszavú. Együttiétünt; ór.',; gyakran szünetet tartott, szótlanul fiit. töorenvő lett az arca. és sok-;?« nern fofvtatta, talán egy egész nercig. (Folytatjuk)
