Szolnok Megyei Néplap, 1971. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-07 / 32. szám

1971. február 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP á Nixon békegalambja. (Röntgenfelvétel) A nem-csodálatos mandarin Nem vagyunk delfinek Érdekességek a világ­sajtóból ANGOLUL TANUL A TORREÁDOR Manuel Benitez, az egyik leghíresebb spanyol bikavia­dor írástudatlan. A téli hó­napok szünnapjait kihasz­nálva, az angliai Folkstown- ba utazott ai\gol nyelvtudá­sának tökéletesítésére, hogy szállodájának előkelő külföl­di vendégeivel tolmács nél­kül is értekezni tudjon. A takarékos multimilliomos egy magánházban lakik, ahol ingyenlakás és koszt ellené­ben a házi munkában segéd­kezik. A KIRÁLYNŐ SPEKULÁCIÓI Erzsébet angol királynő a múlt év folyamán börzespe­kulációk következtében na­gyon sokat veszített. A leg­nagyobb anyagi veszteséget az ausztráliai nikkelrészvé­nyek, továbbá a Rolls-Roys gépkocsigyár, — valamint a Dunlop autógumigyár rész­vényei okozták neki. Az ural­kodóház az idén külön „ud­vari” részvényszakértőt al­kalmazott, aki — ha a hoz­záfűzött remények teljesül­nek — néhány hónán alatt helyrehozza a királynő pénz­ügyi ballépéseit. MAO CE-TUNG RÁCSOK MÖGÖTT A Kínai Kommunista Párt 76 éves elnökét egy amatőr filmes, Francois Debré, a francia véderőminiszter fia lefilmezte az „Egy utazás Kínába” című dokumentum­filmjében. A párizsi kínai nagykövetség követelésére azonban a kínai párté1 nők­ről készített filmkockákat ki kellett vágni a filmből.— Ugyanis rácsos kapu mögött Kanták lencsevégre, s a né­zőben ez azt a benyomást kelti, mintha börtönrács mö­gött ülne. A tiltakozó jegy­zék megállapítja, hogy ami­kor az elnök megjelenik a vásznon, a kisérő szövegben egy mondatban előfordul a „halott” szó, s ez a körül­mény sehogyan sem hozható közös nevezőre azzal a kínai politikai koncepcióval, — amely Mao Ce-tungot a „hal­hatatlan” jelzővel illeti. ÖTSZÁZ DOLLAR PARTCELOKRA Gus Hall, az Egyesült Ál­lamok Kommunista Pártjá­nak főtitkára a Közelmúlt­ban ötszáz dollárt nyert a New York-i állami sorsjáté­kon. A főtitkár a pénzt a párt központi pénztárának adományozta, a következő megjegyzéssel: „Már Marx is megállapította, hogy a kapitalista társadalom a sa­ját sírját ássa. Az adomá­nyozott összeg is elegendő néhány lábnyi föld kiásá­sára.” Lengyelországban a Póz­nám Operaház 1970 végén Bartók-estet tartott, amely­nek műsorán három mű szerepelt: a „Kékszakállú herceg vára” a balettre al­kalmazott Divertimento és a „Csodálatos mandarin” cí­mű táncjáték. A kritika ezt a bemutatót egyhangúan az elmúlt év legkiemelkedőbb lengyel opraeseményeként értékelte; mindenekelőtt a „Csodálatos mandarin” tel­jességgel új. magávalragadó értelmezése keltett egyönte­tű elismerést. D^nye’-íes koreográfus A bemutató előtt Bartók- emlékkiállítás nyílt a poz- nani Operaház előcsarnoká­ban. A kiállítás megnyitásán megjelentek a helyi hatósá­gok és társadalmi szervek képviselői, valamint a Ma­gyar Népköztársaság varsói nagykövetségének munka­társai. A műsor színrevitele és előadása jeles művészek ne­véhez fűződik. A zenei fel­dolgozás az előadást ve­zénylő Bohdan Wodiczko munkája. A „Kékszakállú” szcenográfiáját a krakkói képzőművészeti avantgarde vezéralakja, Tadeusz Kantor tervezte,' az előadás rende­zője Roman Kordzinski volt. A „Csodálatos mandarin” és a Divertimento koreográ­fiáját Lengyelország élvo­nalbeli koreográfusa, Con­rad Drzewiecki vállalta, aki „Játékok” című táncfilmjé­vel elnyerte az olasz rádió 1970. évi nagydíját. A „korszerűsített" mandarin A fél évszázaddal ezelőtt keletkezett „Mandarin” lib­rettóját Conrad Drzewiecki teljesen átírta — talán in­kább korszerűsítette, any- nyira, amennyire az emberi­ség egy részét a világhábo­rú s az azt követő nihil lej­jebb csúsztatta az elaljaso- dás lejtőjén. A poznani ope­ra színpadán — bár pontos meghatározás nincs, hol zajlik a cselekmény — egy New Yorkra emlékeztető ut­carészletet látunk, ahol a kövezeten fetrengenek, hal- doklanak a magukra hagya­tott iszákosok, nemibetégek és a narkotikumok bódula­tába menekülők. Rongyhal­mazok, szeméttartályok, va­lamilyen faállványzat és egy csatornanyílás nyitott rács­csal: ez a szín teljes „be­rendezése”. Az átokverte utca Az egzotikus Mandarin helyett egyszerű, egészséges és vonzó külsejű fiú jele­nik meg, aki első látásra beleszeret a nyomorult kis utcalányba. A lány hason­ló forrósággal viszonozza szerelmét, s ez a tiszta sze­relem elviselhetetlen az átok­verte utca lakosainak, ezért kell a fiúnak meghalnia. S így az expresszionista történet Drzewiecki jóvoltá­ból minőségileg mássá ala­kult: korunk komor, de megrázóan igaz tükrévé. S a zene?... Bartók „Mandarinja” ma is oly friss és lélekbe markoló, mintha a nagy magyar ze­neszerző nem fél évszázada, hanem tegnap vetette volna a kottapapírra. Ax élővilág ősoppor- tunistája a delfin. Ismeretes, hogy amikor váratlanul fel­gyorsult az élet évmilliókig tartó lomha hömpölygése, amikor az emlősök a szá­razföldeket szinte elözönlik, s mind ádázabb harc indul a létért, a fajfenntartásért, egyesek, talán éppen a leg­értelmesebbek visszatérnek a tengerbe. Az ősanya ké­nyelmes életmódot biztosít a delfineknek, — mert ők voltak a^ok — h’^z időköz­ben a szárazföldi élet során agyuk rendkívül kifejlődött. Gyújtsuk fel egy kicsit a képzelet világát. Ha ezek, az abban az időben legokosabb lények vállalják a száraz­földön a küzdelmet, talán a mai, emberihez hasonló ci­vilizáció hordozóivá fejlőd­hettek volna. Nem vállalták. Igaz, ennek fejében a ná­luk alacsonyabb rendűek között ők a korlátlan urak. Eszük, rafinériáink könnyű életet biztosít nekik. Ax emberi-ég most vá­laszút elé érkezett. A jólét küszöbén állunk. A felgyü­lemlett tudományos ismere­tek, technikai találmányok lehetővé teszik, hogy megva­lósulásukkal egyenletesen magas, ma még luxusnak számító életszínvonalat biz­tosítsunk fajtánknak az egész Földön. Ez azonban ve­szélyt is rejt magában. A jó­zanabb polgári tudósok is így teszik fel a kérdést: a mai nagy civilizációk, ame­lyek közelebb állnak a ha­lálhoz, mint az élethez, nem­sokára egyetlen civilizáció­ban fognak élni: a tomboló fogyasztói társadalomban. Földgolyónk minden népe a legjobb úton van afelé, hogy egyetlen eszmény nevében szövetkezzék. A régi civili­zációk mielőtt kiadnák lel­kűket, megírják végrendele­tüket: többet fogyasztani. Lehet, hogy az emberiség a delfin őstörténeti példáját követi? Marx György, ki­tűnő tudósunk így teszi fel a kérdést: A technika terem­tette jólét öli meg az aktivi­tást? Megszűnnek a forra­dalmak? A delfinek oppor­tunizmusával búiik vissza az ember a kényelmes jólét mindig bágyasztóan langyos tengerébe? Elfelejtjük a töp­rengés. az alkotás örömét? — Kérdezi, miután sajnál­kozva állapítja meg, hogy „embert küldtünk a Holdra és sokan szinte türelmetle­nül várják: mikor indul az első Mars-expedíció. De még többen kérdezik: mire jó ez az egész űrkutatás. Az egyes asztronautikai vállalkozások jelentős rubel, dollár és fo­rint összegbe kerülnek a Föld minden emberének. És egy kollektív sikerélmény hevett milyen sokan elfogadnék itthon is azt a százast, ame­lyet kivettek a zsebükből. Elfogadnák, hogy belőle egy jól sikerült görbe éjsza­kát csináljanak-Tehát itt­hon is a delfin-f'lo^ófia? Ami pedig a gondolatme­netét illeti, először hadd véd­jek ki egy látszólag nagyon logikus eilenvéleményt — mely így szólhat: Ugyan ké­rem! Hol van az a jólét? Az emberiség nagy része ele-, mi szükségleteit sem tudja kielégíteni. Igaz. És mégsem igaz teljesen. Mert néhány évtized és valóban ki tudj'a elégíteni. Még néhány évti­zed — ötven, száz év? — és világméretű luxus életszíii- vomal lehetséges. De mi ez a néhány évtized a kamaszko­rát élő történeté­ben? A legjobb elmék — miközben túllátnak a niapi gondokon — éppen azt ve­tik fel, hogy az abszulut jó- ló*-. ami érintésközeibe ke­rült, vajon végcélt jelent-e, vagy csak gondtalan, biztos alaoot az új. további nagy ugrásokhoz, mondjuk a Föld után a saját galaktikus rend­szerünk, majd a belátható világmindenség meghódításá­hoz. Ilyenkor merül fel az a gondolat, hogy nem mindegy, milyen eszmék zászlaja alatt következik el a jólét társadalma. Itt van például az Egyesült Államok. Minden belső feszültségével és problémájával együtt is ott áll ennek a kornak a kü­szöbén. Féllábbal talán át is lépte azt. Ezért nem vélet­len. hogy éppen napjaink­ban születnek új teóriák az elszigetelődés szükségességé­ről. Védjük magunkat, saját jólétünket, zárkózzunk be egy új kínai fal mögé — javasolják. Belül, a fái mö­gött pedig: állítsuk meg o termelés szüntelen növeke­dését. stabilizáljuk ezen a ponton, ahol vagyunk, legfel­jebb az elosztáson javítsunk egy kicsit, hogy igazságosabb legyen — mondják. íme, a delfin-filozófia új változata. A nálunk fedetlenebbek kö­zött örökre megmarad a biz­tonságos jólétünk — gondol­ják. Most tegyük félre azt a tényt, hogy az amerikai jó­léti társadalom fenntartása objektíve feltételezi új. meg új területek ilyen. vagy olyan meghódítását, a gazda­sági érdekszférák állandó bő­vítését. olyan lépéseket, ame­Ivülr ov ; •7prVr'>'**ó<; ^IIpíTI hatnak: azt, hogy számunkra elérhető világ gazdasági, po­litikai csendőrei legvenek — ez a filozófia létezik és tért hódit. Ám bizonvos, hogy nem vezet győzelemre. Mert az ember nem delfin. Ax emberi éleihez több is kell, mint az anya­gi jólét luxus színvonala. Ez a boldogsághoz csak alapo­kat teremt. A szüntelen jól­lakottság érzésétől azt hi­szem. csak a macska dorom­bol örömében, vagy az óriás- ki gvó képes elégedetten el­terülni a napon. Az ember­nek másra is szüksége van. A mindig többet tudás örö­mére, a természettel vívott tudományos technikai harc, az éoítőmunka sikerélményé­re A ma többet, jobban, mint tegnap — szüntelen permanenciájára az élet minden területén (nem csak a „többet enni ma mint tegnap” leegyszerűsített óri­áskígyó filozófiára). Ugyan miért kelnek vándorútra egy szál farmer nadtrigban, hosszú hajjal, egy fillér nél­kül éppen a leggazdagabb államokban, éppen a gazdag emberek fiai, lányai?' Miért indulnak autóstoppal ,,mind­egy hová, valamerre, .de, el innét az undorító jóíétjből!” — felkiáltással? A papja és a mama a legnagyobb ’luxus­sal sem képes többé st ^csa­ládi otthon” kényeimében megtartani őket. N^m fogadhatjuk e). sem­miképpen a hippi-fiÁozófiát, nem tartjuk a jólé/.i társa*- dalmak embertelen életfor­májával szemben üdvözítő, megváltó dolograaL a kábító­szer fogyasztásig a szexörü- letet — de jelzésnek nyugod­tan felfoghatjuk.. Az önma­gáért való jóié): elleni tett­nek. lázadásnál t. Adjunk más zászlót ennek a lázon­gó fiatalságnak a kezébe, fogalmazzunk 3i számukra az élet értelméről., a boldogság­ról igaz és tartalmas eszmé­ket. s lázongásuk mindjárt értelmet, tartalma/, nyer. Vajon mi lehet az oka az úgynevezett maoizmus, a ,.Che” kultusz elterjedésé­nek? (Úgynevezett maoiz­mus, mert véleményem sze­rint nagyon kevesen látják tisztán, még; kevesebben ér­tik mindazt;, ami ma Kíná­ban történik. Amit a világ — főként a nyugati szenzá­ció-sajtó révén — maoiz- musként ismer. Nem sok kö­ze van fa kínai valósághoz.) Ilyen címen új, forradalmi eszméket keresnek, s naív módon, a jólét ellen, mint a társadalom megrontója ellen harcolnak — a jólét világ­méretű elterjesztése helyett. Emlékszünk még a géprom­bolókra? Sokban hasonlíta­nak ők ma rájuk. Mind­amellett mégis érdemes oda­figyelni ’erre is. Olyan — nem is kicsiny — rétegek ezek. főként a gazdag nyu­gati országokban, akik any- nyit már tudnak, hogy a jó­lét önmagában nem boldogít, akik valamilyen cél érdeké­ben erről is lemondanak, valamilyen cél érdekében, harcolni is tudnak, készek a küzdelmet válla’ni. Adjunk hát értelmes célt nekik. A Hxoe’alisia orszá­goknak, a kommunista moz­galomnak hallatlan nagy fe­lelőssége van az ember1 ség jóvóiéért — viseli is ezt a felelősséget —, mert egyedül ez az eszme tud választ ad­ni a társadalom égető kérdé­seire — egészen addig: mer­re visz az utad emberiség? Egyedül ezek az eszmék tud­nak a jólét társadalmának küszöbén a delfin-filozófiával szemben elfogadható alterna­tívát felmutatni. T’z iá ko­runk világméretű ideológiai harcának egyik fő kórdése. Varga József MILTON OBOTE Egy alkalommal azt irta londoni barátjának, hogy ta­lán ő az egyetlen afrikai államfő, akinek nem kell tartania a katonai állam­csínytől. Ma bizonyára más véleményen van. Milton Obote 1924-ben született, egy észak-ugandai törzsfőnök harmadik fiaként. Csak tizenkét éves korában kezdett iskolába járni, ad­dig a csa'ád kecskenyáját legeltette. Az általános is­kola után tanítóképzőt vég­zett, majd beiratkozott a kampalai egyetemre. Az angol gyarmati hatóságok nem engedték meg, hogy amerikai ösztöndíjjal az Egyesült Áramokban foly­tassa tanulmányait. Ekk~r Kenyába ment és beállt munkásnak egy cukornád­ültetvényen. Az ötvenes években kezd­te politikai pályafutását Nairobiban: a Kenyai Afri­kai Nemzeti Unió alapító tagja lett. 1957-ben vissza­tért szülőföldjére és hama­rosan az Ugandái Népi Kongresszus vezetőségébe került. Két év múlva há­tat fordított a pártnak, és új pártot alakított: Népi Kong­resszus Párt néven. 1962-ben miniszterelnökké választot­ták és jelentős szerepet ját­szott azokon a londoni tár­gyalásokon, amebieknek eredményeképpen Uganda elnyerte függetlenségét. Obote Edward Mutesa bu- gavdai király kabinetjét ve­zette. Az uralkodó és az egy­re befolyásosabb Obote 1966 ban összevesztek. Mu­tesa korrupcióval és más visszaélésekkel vádolta Obo- tét és el akarta szakítani Bugandát Ugandától. Az ekkor kitört zavargásokban Mutesát megbuktatták, a rendőrség és a hadsereg a miniszterelnök me Hé állt. Az uralkodó Londonba emigrált és ott is halt meg 1969-ben. Miután az ugandai föde­ráció elnökévé választották, Obote rendkívüli állapotot rendelt el és kihirdette „a tömegek forradalmát a ka­pitalizmus és a tribalizmus ellen”. Keménykezű politikusnak bizonyult. A hadsereog se­gítségével leszámolt a sze­paratista lázadókkal. Két ellenzéki pártot betiltott. Ennek ellenére külföldön meglehetősen nagy megbe­csülést szerzett. Belpolitikájának céljait az 1969-ben közzétett dokumen­tumban ismertette, amelyet ő maga az ugandai történe­lem legjelentősebb okmá­nyának minősített. Ebben elvetette a kapitalizmust és a feudalizmust, s bejelen­tette egyes iparágak államo­sítását. Az afrikai naciona­lizmus élharcosa, a dél-af­rikai fajüldöző rezsim elke­seredett ellensége. Tanzániával és Kenyával együtt Uganda 1967-ben megalakította a kelet-afrikai gazdasági közösségek Obote erőfeszítései ellené­re, hogy leküzdje a törzsi ellenségeskedést, az ország­ban a felszín alatt továbbra is megmaradtak az ellenté­tek. Egyes törzsek vezetői azzal vádolták Obotét, hogy a saját törzsét részesíti előnyben. A singapore-i értekezleten Obote — Kaunda zambiai és Nyerere tanzániai elnökkel eguütt — a legerélyesebben tiltakozott a londoni kor­mány szándéka ellen, hogy fegyvert adjon a Dél-Afrikai Uniónak. Figyelmeztette Nagy-Britanniát, hogy a fegyverszállítás esetén nem szavatolhatja a.z Ugandában élő fehérek biztonságát. Milton Obote visszatérő­ben volt Singapore-ból. ami­kor Idi Amin tábornok át­vette a hatalmat az ország­ban,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents