Szolnok Megyei Néplap, 1971. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-05 / 30. szám

if SZOLNOK MEG VEI NÉPLAP 197}. február 5. Hírvivőjük a kasán , Húszéves jubileum e’őlí a Szolnoki Vas- és Faipari Szövetkezet Tizmi Hóért új műhelycsarnok épül — Beköltözés előtt a vasasok Szolnok belvárosában, még- is egy eldugott, kis utcában, szerény cégtábla hirdeti: Itt dolgozik a város egyik legré­gibb kisipari szövetkezete. Az Ostor utcában van a központ­ja, s jónéhány zsúfolt mű­helyrésze a vasipari üzemnek és valamennyi faipari részle­güknek is. Most azonban a vasasok költözni készülnek az új műhelycsarnokba, a Landler Jenő útra. A husza­dik év ezáltal nagy változást hoz az életűkbe. Csökken a zsúfoltság, javulnak a dolgo­zók szociális és munkakörül­ményei. A közelgő húszéves jubile­um jó alkalom a visszapillan­tásra, a két évtizedes múlt át­tekintésére is. Lópaikolás, íüs'ceő, bo.tberendezés Április 1-én lesz húsz éve annak, hogy tizenhat szolnoki kisiparos megalakította 1951- ben a mai Vas- és Faipari Szövetkezet elődjét. E kis lét­számnak több mint a fele vas­ipari szakmát művelt —• la­katos és kováes volt —, s akadt köztük bognár és szíj­gyártó is. Később asztalosok is csatlakoztak az alapítók­hoz, akik először Mezőgazda- sági Felszerelésgyártó Ktsz néven kezdték a közös mun­kát. A nevükhöz híven elein­te jórészt paraszti munkaesz­közöket gyártottak, javítot­tak. Az induló tsz-eknek pél­dául sok-sok lovaskocsi kere­két, más tartozékát készítet­téle Szolnokon, még megyén kívüli megrendelésre is. A kovácsok lovat patkoltak, ekevasat éleztek, készítettek. Több mester ekkoriban még a saját műhelyében dolgo­zott. Nemsokára azonban — minthogy többre is képesek voltak — elkezdték az első árutermelést; fűstesövet gyár­tottak a lakatosok, kereske­delmi értékesítésre. Az aszta­losoknak hasznos és szép megbízatás volt ekkoriban a népboltok új berendezéseinek készítése, olykor a régi bolti bútorzat felújítása. így indult és gazdagodott az első években a ktsz tevé­kenysége. Az Ostor utca }. szám álaft kaptak telephelyet, ahol eleinte csak két kisebb épületrészt mondhattak ma­gukénak. Később itt további műhely és irodaépületeket emeltek. Ahogy tellett, asze­rint építkeztek — egyik­másik műhelyrész bizony elég sufniszerű képet mutat, s igen nagy itt a zsúfoltság is. Jó érzés azonban, hogy már nem sokáig... Uj fe'ezet az épü.eilakalcsság A szövetkezet két húszéves, ma is dolgozó tagja: Balázs József asztalos és Szarvas La­jos bognár visszaemlékezése és egy-két más forrás alapján idéztük a kezdést jelentő hős­kor éveit. (írott dokumentu­mok nem maradtak fenn.) Eleinte — mint elmondták — egy-két millió forint évi terv- kötelezettsége volt a ktsz-nak, amely néhány százalékkal rendre túj is teljesítette azt. Fennállása alatt — úgy tud­ják — egyszer sem volt vesz­teséges a szövetkezet. A boltberendezések után a faiparosok festett bútorokat gyártottak, s miután már kár­pitosokkal is gyarapodtak, később sezlont, és sok-sok matracot is készítettek a Bú­torkereskedelmi NV megren­delésére. Közvetlenül a lakos­ság részére is gyártottak és javítottak bútorokat, s ezt a „hagyományt” most is köve­tik. A vasipari üzem munkáján ban az épület-lakatosipari fel­adatok nyitottak új fejezetet. Már az ötvenes évek közepén gyártottak nyílászáró szerke­zeteket — nagyobb tételben például mohácsi megrende- lésre. Aztán ez uralkodó pro­fil- is lett a hegesztők és la­katosok tevékenységében. A komplett nyílászárók mellett fémvázas tetőszerkezeteket is készítettek. A múlthoz tartozik az is, hogy a szövetkezet megalaku­lásakor Császi István ková­csot választották elnöknek, akit ezután Kertész Miklós bognár, Harangozó Antal la­katos, majd Sályi Sándor asz­talos követett ebben a tiszt­ségben. 1962-ben választották vetkező évben már le is gyár­tották e kazán prototípusát. No, de ez korántsem ment olyan egyszerűen, ahogyan az előbbi mondat alapján gondolhatnók. Alighanem iz­galmasabb az előzmények története még a hőskorénál is. Mind a személyi, mind a technikai feltételeket meg kellett ugyanis ehez teremte­ni. Hogy rpá't ne mondjunk: a kazángyártáshoz speciálisan képzett hegesztők kellenek Amilyenekkel a ktsz bizony nem rendelkezett. Az épület- lakatos munkákon dolgozó hegesztőket ehhez alaposan tovább kellett képezni. De hogyan? Szolnokon ehhez egyáltalán nem voltak meg a feltételek. Sok utánjárással végül Is egy kecskeméti felsőfokú techni­kum égisze alatt sikerült ka­zánhegesztői tanfolyamot in­dítani a ktsz-nél, amelyen hat hegesztő és három technikus sajátította el a speciális isme­reteket. Az elméleti tudniva­lókat maga Csák László taní­totta, míg a gyakorlati foglal­kozásokat egy, a járműjavító­ból való kazánhegesztő tar­totta. A kecskeméti techni­kum csak vizsgáztatott. Egy év múlva másod-, tavaly pe­dig harmadízben szerveztek ilyen tanfolyamot — utóbb ezeket automatikus üzemelésű kazán-aggregáttá fejlesztette. Az első, „puszta” Jcazántestek éve, 1967 óta tehát imponáló gyártmányfejlesztést hajtott végre a vasipari üzem kollek­tívája. Fokozatos számszerű fejlődés eredményeként a múlt év végéig összesen 205 kazán került a megrendelők­höz a szövetkezettől. 1963-ban már 900 ezer fo­rint értékben exportáltak is kazánt tőkés piacra. Ez évben várhatóan mintegy hú"z ka­zánt gyártanak exportra. Vietnam részére komplett ka­zántelep szállítására kaptak megbízást. További megren­delőként olyan távoli orszá­gokat tartanak számon, mint Ecuador, Szíria, sőt valószínű­leg India is vevőjük lesz az idén. Az említetteknél már újabb típusú kazánok terveit is be­szerezte a szövetkezet, s a vasipari üzem az idén elké­szíti ezeknek a prototípusát is. Sőt, a Magyar Hajó- és Daru­gyár megrendelésére hat kon- téner-kazáwt gyártanak, s ezek szintén új típust képvi­selnek. Tavaly kezdték meg vízlágyító és más kazánházi segédberendezések gyártását. Mindebből könnyű arra kö­vetkeztetni, hogy a szövetke­zet a jövőben is főként ka­zángyártással kívánja biztosí­Az AKO—25—1-es kazán-aggregát sze^edés 1500 forint volt, a múlt évi eredmények alapján ezen a címen 3900 forintnál is többet fizet majd átlagban egy dolgozónak a szövetkezet. Több más adattal is jelle­mezhetnénk a gazdagodást. S hogy ezt valóban a kazán- gyártás alapozta meg, arra bi­zonyság: a múlt évi 36 milliós termelési értékből 28,5 mil­liónyit a vasipari üzem állí­tott elő. A Baranyó István vezette faipari üzem tavaly 5.6 millió forint termelési ér­téket produkált. A lakosságtól közvetlenül kapott megrende­lésekre és az ÁFÉSZ-ek út­Balázs József asztalos, Szarvas Lajos bognár, húszéves — Dorkó István lakatosuk! a két legrégibb szocialista brigád ló-elnök, szintén Jáváié dolgozó, ________ m a Is dolgozó — tagjai a szövetkezetnek; Tömpe Imre és vezetői; Balázs György asztalos, kiváló dolgozó, Csák Lász­a ktsz elnökévé Csák Lászlót, aki a járműjavítóból jött er­re a posztra immár mérnök­emberként, s a nemrégiben tartott vezetőségválasztó köz­gyűlés újabb négy évre őt vá­lasztotta ismét a szövetkezet elnökévé. Meoiereműk a kazán­gyártás feltételeit Csák László nevéhez fűző­dik a szénhidrogénprogram- hoz kapcsolódó, jövőt terem­tő kazángyártás meghonosítá­sa a szövetkezetben. Ezzel váltották fel az épületlakatos- profilt, a nyílászárók és a te­tőszerkezetek készítését. A felügyeletet gyakorló KI- SZÖV is más választásra biz­tatta őket — olyasmire, ami­nek inkább jövője van, ami­nek a továbbfejlesztésére műszakilag is felké zülhetnek. E biztatásra keresték fel 1966-ban az OKI3Z profillro- dáját Budapesten, s az iroda kalauzolásával kerültek a Ve­gyipari Gépgyárba, ahol vé- gülis megkapták az AKO—25 —1 típusú olajtüzelésű gőz­kazán gyártási tervdokumen­tációját. Ennek alapján a kö­Belső részlet az új műhelycsarnokból. már egy budapesti technikum közreműködésével. • A technikai alapvetés sem volt eayssera A kazángyártás technikai feltételeit is lépésről lépésre kellett megteremteni, eleinte pedig a járműjavítóval együttműködve biztosítani a ktsz-ben. Speciális sugárfúró­gépet, marógépet, fűrészgépet és hegesztő apparátokat kel­lett beszerezni, s ehhez meg­teremteni a pénzügyi lehető­séget. Lemezhengerlés nélkül azonban egyetlen kazán sem készülhetett- Ugyanígy vala­mennyi hegesztési varratot röntgenvizsgálattal kellett el­lenőrizni, hogy megfelelőek-e. Ezt a két munkafázist először a járműjavítónál végezték, s csak később tudott a szövet­kezet lemezhengerlő gépet vásárolni. 1960-ben röntgen­gépet is beszerzett, s a keze­lésére két technikumát képez- tette ki. Azóta a kazángyártás valamennyi munkafázisát a szövetkezet saját gépeivel végzik a vasipari üzem dolgo­zói, akiknek a munkáját köz­vetlenül Kiss László techni­kus üzemvezető irányítja. Ma már gyártmány* csal -d, am elvbői exportálnak is l9G7-ben mindössze tíz fes- zánt gyártottak, s ekkor még csak a puszta kazántesteket, az AKO—25-ös típusból. Azóta ennek kifejlesztették a kétszeres teliesítményű, AKO —50 típusjelű változatát, sőt a két teljesítményértékű ka­zánnak három felhasználási célra alkalmas válfajait is. Űjabban tehát 8 atmoszférát technológiai gőztermelő. 0,5 at?poszférás gáztermelő és melegvíztermelő kazánokat tudnak gyártani az említett két teljesítményértékkel. A fél atmoszférás gőz- valamint a melegvíztermelő kazánok fűtéshez szolgáltatnak ener­giát. Olaj- vagy gáztüzelésre al­kalma* kazánokat gyárt a szövetkezőt Egy újítás révén tani tagjainak, dolgozóinak a kenyerét. Kizárólagos gyártá­si joggal rendelkezik az em­lített kazánokra, amelyek iránt a piaci igények is vár­hatóan tovább növekszenek. Sátor alól kerszerű műhelycsarnokba Az Ostor utcai telep udva­rán egy vas-váz áll, amelyre ponyvát feszítettek, hogy e sátor alatt végezzék a na­gyobb teljesítményű kazánok befejező gyártási munkálatit. A ponyvát már levették, nem készül több kazán a sátor alatt. Pár héten belül ugyan­is az egész vasipari üzem ki­költözik a Landler Jenő úti telepen épülő új műhelycsar­nokba. Tízmillió forintot fordít a szövetkezet e létesítményre, amely két ütemben készül el, s 18 x 72 méter alapterületű lesz. Az első ütemben a csar­nok felé épül} fel — ?00 sze­mélye? öltöző-fürdővel. Eb­ben már csak a belső villany­szerelési munkák vannak hát­ra, s azután kezdődhet a be­költözés. Ezt követően a Landler Jenő úti telep mos­tani öltöző-fürdője a nődol­gozóké lesz. Az ő szociális helyzetük a zsúfoltság meg­szűnésével a? Ostor utcá­ban is jobbra fordul. A nemrég tartott vezetó- ségválasztó közgyűlésen az el­nök számadatokkal jellemez­te az elmúlt öt évben elért fejlődé'!. Elmondta például, hogy az 1965. évi 10,3 millió­val szemben tavaly 36 millió forint termelési értéket állí­tottak elő — több mint há­rom és félszeresét a? öt év előttinek. Ez idő alatt csak­nem kétszeresére növelték a termelékenységet­Az 1965. évi nyereségük 926 ezer, a tavalyi mintegy nyolc és félmillió forint volt Míg az előbbi az akkori ter­melési értéknek csak 9 száza­léka volt, tavaly ez az arány már 24 százalék körül alakult, öt óv alatt a szövetkezet dol­gozóinak átlagbére 14 száza- lékkai nőtt, s míg 1965-ben az egy főre jutó nyereségré­ján történő értékesítésre gyártott és gyárt jelenleg is új — főként kárpitozott bútorokat, de kívánságra egyedi darabokat is. Az Abo- nyi út 24. szám alatt saját boltja van a szövetkezetnek. Itt OTP-hitellevélre is vásá­rolhat’vagy megrendelhet a lakosság a faipari üzemnél készülő bútorokat. A bolt mellett már az idén javító­szolgáltató műhelyt létesíte­nek a. környékbeliek ez irá­nyú igényeinek kiszolgálására. Az Ostor utcában dolgozó javító üzem — amelynek ve­zetője Weisg László kárpitos — 1970-ben 2,2 millió forint­tal növelte a szövetkezet ter­melési értékét. Lakatos- ég faipari javító-szolgáltató munkájával az üzem a jövő­ben is a lakosság rendelkezé­sére áll, A szövetkezet terve) között olyan szolgáltatási for­ma is szerepel, amilyen még nincs Szolnokon. Nyugdíjasok és főállásuk mellett működési engedélyt váltó szakmunká­sok foglalkoztatásával a hely­színen végzett javítást akar­nak biztosítani. Ezt egy meg­rendelő irodájuk szervezné és bonyolítaná, ha az iroda léte­sítéséhez az illetékesektől megkapják a szükséges támo­gatást. Cs’kken a zsúfoltság, nő a termelés A vasipari üzem közeli honfoglalása az üj műhely­csarnokban egycsapásra meg­javítja mindenütt a munka- körülményeket. A? O'tor ut­cában megszűnik a zsúfoltság, jobb elhelyezést nyernek a faipariak. Mind ők, mind a vasasok nagyon rászolgáltak erre, sokat produkáltak már azért* hogy végre kedvezőbb munkafeltételekhez jussanak. Mint az elnök mondta, ehhez jórészt a gazdasági reform bevezetésével kapott önálló­ság révén jutottak, hiszen azóta a maguk urai a fejlesz­tési alap képzésében, és fel- használásában. Az újabb öt évben is jól akarnak élni lehetőségeikkel. A szövetkezet negyedik öt­éves tervének becsült adatai szerint 1975-ben több mint 62 millió forint termelési érté­ket akarnak előállítani a ta­valyi 36 millióval szemben, öt év alatt a termelő létszá­mot 180-ról 200-ra növelik a terv szerint, s ez azt jelenti, hogy a többleteredményt mintegy kétharmadrészben a termelékenység növelésével érik el. A termelési érték döntő há­nyada továbbra is a kazán- gyártásból származik. Ennek * fejlesztésére nagy gondot for­dít, sok erőt összpontosít a szövetkezet. A viszaemlékezők úgy tudják, hogy a korábbi években is átlag négy—öt ipa­ri tanulót képzett a ktsz, utóbb pedig évente tizet szer­ződtetnek. Mint említettük, a vasipari üzem szakmunkásai­nak jelentős részét speciális szakismeretekkel vértezték fel a kazángyártás bevezetése kapcsán. A mérnök-elnök mellett, Bosnyák László műszaki ve­zető kétirányú felsőfokú tech­nikumi végzettséggel rendel­kezik. A műszaki munkát ma már 12 technikus is segíti, illetve végzi, s több« i közü­lük speciális képesítést szerez­tek a kazángyártással kapcso­latban. Üj hegesztési eljárá­sokat honosítottak és honosí- tanuk meg napjainkban is. Kétségtelen, hogy a jobb munkafeltételek a fejlődés nagyobb lehetőségeit nyújtják a faipari üzem és a javítással foglalkozók számára is. A fa- munkásokat dicséri, hogy 1967-ben 0 millió forint érté­kű bútort gyártottak szovjet exportra. Jelentős részük volt abban is, hogy szövetkeze­tük az 1964-es eredményeivel elnyerte a Kiváló Kisipari Szövetkezet címet Közös ér­demük a vasasokkal, hogy a KISZÖV által 1969-ben ren­dezett termékbemutatón a ktsz aranyplakettet kapott a kiállított kazánért a bútorai­kat pedig ezüstplakettel tün­tették ki. A szövetkezet mostani neve már a harmadik. Az elsőt le­írtuk, azt követte 1958 elejé­től a Vas- é? Faipari Ktsz el­nevezés, a múlt'óv június 1, óta pedig Vas- és Faipari Szövetkezet A kisipari jelző tehát lassan a múltba merül, s ezt — főként távlatokban — indokolja is a legfontosabb termelési ág, a kazángyártás, amelyet középüzemi szintre fejlesztenek az új műhely- csarnokban. Végül ami még jellemző; mint említettük, hú^z éve ti­zenhatan -’spitottók a szövet­kezetét Most 290 embernek nyújt rne'íé”'etést Igaz, hogy ebből harmincán ipari tanu­lók, de ők a jövendő tagok — egyszersmind a jövő hordo­zói is

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents