Szolnok Megyei Néplap, 1971. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-04 / 29. szám

1971. február 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Daniel Lang: Incidens a 192-es magaslaton 3. „Gondos" előkészület 1966. november 16-án Eriksson szakaszának pa­rancsnoka, a néger származá­sú Harold Reilly hadnagy (aki az összes többi katona­szereplővel egyetemben itt költött nevet viselt), megbízta Erikssont, hogy a legénységi állomány négy másik tagjával felderítő őrjáratot hajtson véggé, fésülje át a Központi Fennsík egyik körzetét, ke­resse a Vietkong tevékenysé­gének nyomait. A bíróságon tett későbbi vallomásában Reilly „rendkívül veszélyes­nek” minő iteké az őrjáratot, és hozzátette, hogy a szakasz négy osztagának leeiobb em­bereit szemelte ki a vállalko­zásra. Különös gonddal készítette elő az akciót, mondta, mert végrehajtását a hadosztálypa­rancsnokság rendelte el. ma­gasabb hely, mint ahonnan — a századparancsnokságról — általában parancsokat szokott kapni. Választását így indo­kolta vallomásában: „Ügy éreztem, hogy ezek az embe­rek tudják, mit csinálnak, a másik ok pedig az volt. hogy a századparancsnok alkalmas embereket kért.” Másnap, no­vember 17-én délután az újonnan alakult osztag tagjait a szakaszparancsnokságra hívták, My Tho falucska kö­zelébe. Pihenjben vagy a föl­dön ülve hallgatták vezetőjük eligazítását, aki egy zsámo­lyon ült. A vékony, középma­gas, fekete hajú Tony Meser- ve őrmester húszéves volt és odahaza New Yorktól észak­ra, a kanadai határ közelében egy városban lakott. Három éve önkénlesként Eriksson szerint a magabiz­tos, fölényes Meserve az osz­tag legfiatalabb, de legtapasz­taltabb katonája volt, három éve szolgált már önkéntes­ként, egy éve harcolt Viet­namban. többször kitüntették, és egy hónap múlva indult volna haza. Rangra Ralph Clark tizedes volt a második az osztagban, egy Philadel­phia melletti városból szár­mazott. A huszonkét éves, nyápic testalkatú, szőkehajú fakó. hidegkék szemű katona — újra csak Erikssont idézem — kapkodó mozgású férfi volt és gyakran jutott olyan látszólag hirtelen támadt el­határozásokra, amelyek Me­serve gondolkodásának túlsá­gosan is megfeleltek. Az osz­tag két közkatonája egy év­vel fiatalabb volt az akkor huszonkét éves Erikssonnál. Vakon engedelmeskedett Upokafivérek voltak: Ra­fael Diaz — Rafe-nek hívták — aki a texasi Amarillo kö­zelében és Manuel Diaz, aki a New Mevico-i Santa Fétől északra élt. Eriksson emléke­zete szerint a magas, napbar­nított, kerekarcú Rafe jóke­dély ű, szeretnivaló ember volt. A nála világosabb bőrű, zömökebb Manuelt már köny- nyebb volt kihozni a sodrából. Akárcsak Clarké, az ő moz- d’úatai is kaoködóak voltak, de a viselkedésében nyoma sem volt annak, hogy még ki is cifrázta volna parancsnoka szándékait. Manuel nem tör­te magát, mondta Eriksson, a elsőbbség parancsaira egysze­rűen, gépiesen reagált: vakon engedelmeskedett. Rafe ellen­ben képes lett volna arra, hogy kétségbe vonja a paran­csokat, de legtöbbször oda lyukadt ki, hogy beletörődött az éppen soros vezető akara­tába, mert: „kinek hiányzik a balhé?” A végcél Az eligazításhoz visszatér­ve: Eriksson elmondta, hogy Meserve merő ügybuzgalom volt, ahogy beszélni kezdett. Egy zászlóalj tiszt korábbi utasításait visszhangozva is­mertette a négy katona fel­adatát, a parancsadás lánco­latát és a szakaszparanc'nok- sággal fenntartandó rádióösz- szeköttetés mikéntjét, majd a kezében tartott térkép rács­koordinátáival leírta azt a nyílegyenesen nyugatnak tar­tó útvonalat, amelyet meg kell tenniök. Végcéljuk a 192. magaslat, a Bong Son völgy egyik magaslata, szemben egy szurdokkal szegélyezett bar­langrendszerrel, amely a gya­nú szerint Vietkong-rejtek- helyül szolgált. De nemcsak a barlangokra kellett ügyelniük. Fel kellett deríteniük számos ellenséges bunkert, lőállást, utánpótlás­útvonalat, ami nem szereoelt a térhálóiven. nem is szólva az e'lenséses lőt'ze-r''ktárak­ról. Pe-sze. mor'dm Meserve, ha bén—.’-ükök Vieth-ng- katonát fedezne fel útköz­ben, az tiszta haszon, de az osztag azt a határozott utasí­tást kapta a zászlóaljparancs­nokságtól, hogy csak önvéde­lemből keveredjen tűzharcba az ellenséggel. „Megelőző” információkat kellett gyűjte- niük az ellenség szándékairól. Az történik, amire nem számíthatna* Az őrmester elárulta, hogy öt napra szól a küldetésük — a felderítő utak csak ritkán tartottak ilyen sokáig —, és Eriksson ezt hallva felvilla- nyozódott. akárcsak olyankor, amikor jóval rövidebb ak­ciókra jelölték ki. Meg is magyarázta, miért fogta el ez az érzés. A szabadban, olyan tere­pen, amely bármely pillanat« ban ellenséges területnek bi­zonyulhat, önállósulnak az emberek, mée okkor is, ha magasrongű tiszt a parancs­nok. „Sose lehetett tudni, hogy fos viselkedni valaki, ha nyomás nehe-edík rá. Ki­derül, hogy betoiós, vagy hogy merész, voev hogy cso­dálatos vicceket tud. Persze mindig megvoltak az előzetes tervek, hogy m5f hogyan kell csinálni, de nvflt terepen rit­kán érvényesültek a tervek. Csak egvre lehetett s-án-ftq- ni, hogy mir^'g a« történik, gy'5"" nem számíthat az em­ber.” Általában időbe teli ott, amíg valami váratlan törté­nik, de ezúttal — több mint ^él napjuk volt még az indu­lásig — meghökkentő hirte­lenséggel következett be. Előbb indultak Mikor az őrmester befejez­te az eligazítást, közölte az összegyűltekkel: jó dolguk lesz, mert úgy döntött, hogy kerítenek majd egv nőt, akit „az osztag harci moráljának javítása érdedében” maguk­kal visznek. Öt napon keresz­tül mindig kéznél lesz, és csak a legvégén in+ó^ík el, hogy soha ne lementhesse fel őket, amiért elrabolták és megerő­szakolták — a hadbírósági büntető szabályzat mindkét vétket a főbenjáró bűncselek­mények között említi. A haditörvényszék előtt Rai’o’-á őhb így vallott: ..Me­serve kijelentette: egv órával a kitűzött idő o’őtt indulunk, hogy taláiinok magunknak nőt. akit magunkkal vigyünk az útra. Meserve azt mondta, hogy a nő bum-bumra kell, azaz. hogy ne»"5 leg közösül­jön vele és öt nan u*án meg fogúik ölni.” Manuel vallo­másából: ”Az eligazítás végén Meserva azt mondta, hogv vi­szünk magunkkal egv lányt, legalább is megnróbáliuk, azért, hogy elszórako—ic vele... Azt mondta, jót fog tenni az osztag harci morál­jának.” (Folytatjuk) Jobbra csak zöldnél Reflektorral a városban is A koccanáshoz nem kell rendőr A KRESZ eg fontosabb változásai A közúti közlekedés szabályainak — népszerű nevén KRESZ-nek — kiegészítése és módosítása meglehetősen váratlanul érte az érdekelteket, a gépkocsivezetők, — tulajdonosok százezreit Bár a változások egy részének életbelépésére hosszabb határidőt szabtak, jónéhány je­lentős előírás a rendelet megjelenése utáni napon már szabállyá vált. A leglényegesebb változásokról, a Szol­nok megyeieket leginkább érintő új rendelkzéskről ad­tak tájékoztatást lapunk számára a közlkedésrendészet m“gvei vezetői. Az állomás és a Kossuth tér felől pirosnál is Szolnok központjában már megszokottá vált a forga­lomirányító lámparendszer. Ennek működése megfelel a KRESZ új szabályainak is. Ügyelni kell azonban arra, * hogy a Ságvári útról és a Ságvári kőrútról jobbra kis- ívben kanyarodni csakis a kiegészítő zöld lámpa fényé­re szabad. A kereszteződés hossztengelyében viszont, az állomás, illetve a Kossuth tér irányából haladva bár­milyen lámpaállásnál lehet kanyarodni. Ezt az teszi le­hetővé, togy mindkét irány­ból terelőszdget vezeti el a A módosítás a következő­képpen fogalmazza meg a kellően világított terület fo­galmát: „Olyan közút, ame­lyet a közvilágítási lámpák összefüggően és egyenletesen megvilágítanak úgy, hogy a rajta levő útburkolati jelek és akadályok is kellő távol­ságból és határozottan ész­lelhetők”. És még egy rész­let: „...kellően világított la­kott területen városi lámpát kell és tompított fényszórót is szabad használni”. Ez a megfogalmazás végre pontot tesz a sokhónapos vitára, hogy hol is szabad tulajdon­képpen tompított reflektor­ral haladni. Február 1-től tehát bármilyen úton. bármi­lyen külső világítás mellett szabad tompított reflektor­ral közlekedni. Győzött te­hát a „több fény — nagyobb biztonság” mozgalom. Ezen­túl az előírás szerint ködbe, hóesésben kötelező a tompí­tott reflektor használata. Sok bajt okozott eddig az is, mikor az országúton a hátul haladó gépkocsi nyílt reflek­torral követte a kocsit és ez­zel erősen nehezítette a lá­tást. Most a követő gépko­csinak 150 méteren belül tompított fénvre kell átkap­csolnia és a fényszórót tóm­I lámpáktól nagyobb távolság­ra a forgalmat, s a fényjelzés így a jármű bal oldalára ke­rül. tehát nem kell figyelem­be venni. Természetesen óvatosan kell haladni, hi­szen a gyalogosok és a fő­útvonalról kanyarodó gépko­csik is előnyt élveznek. Űj szabály, hogy a kiegé­szítő világítás nélküli keresz­teződéseknél csakis zöldre szabad kisívben jobbra for-' dúlni. Ha lámpák helyett rendőr irányítja a forgal­mat akkor is csak a „szabad egyenes” jelzésnél szabad jobbra fordulni. pítás nélkül csak az előzés­kor szabad bekapcsolnia. Ilyenkor viszont az előzött kocsinak kell reflektorát tompítani, amíg az előző 150 méternél távolabbra nem ke­rül. Két kerékkel a járdán Az ütközéseknél, balesetek­nél is változott az eljárás rendje. Ezentúl csak akkor kell rendőrt hívni, ha az üt­közésnél személyi sérülés is történt, vagy ha a gépkocsi­ban keletkezett kár megha- ladia a 15 ezer forintot. Ki­sebb koccanásoknál, jelen­téktelenebb anyag5 kárnál a két gépkocsivezető felírja eevmás adatait a személy­azonossági igazolvány alap­ján, — s mindket­ten jelentést tesznek a biztosítónál. A kárt a bizto­sító téríti, a rendőrség nem, is foglalkozik ilyen esetek­kel. Ha viszont az összekoc­cant kocsik vezetői nem tud­nak megegyezni redőrt is hívhatnak. Tlvenkor viszont eliárást indítanak a hibás fél ellen. A jövőben a rendőrség keskenyebb utcákban enge­délyezheti a kocsiknak fél­szélességgel a járdára állást. Az újdonságok közé tartozik, hogy a katonai rendészek jelzéseit rendőri jelzésnek kell tekinteni és aszerint cselekedni. Váliala/coknál, gépkocsikat tartó üzemeknél a garázsmesterek is felelnek, a jövőben a kocsik műsza­ki állapotáért Ha hibát ész­lelnek kötelesek megakadá­lyozni a kocsi indulását. Cs- portot csak busz­vezetői engedéllyel Megyénkben a munkagé­pekkel, személyszállításra használt tehergépkocsikkal rendelkező vállalatokat, tsz- eket, gazdaságokat is érzé­kenyen ériati néhány módo­sítás. A munkagép vezetők KRESZ ismeretét eddig a munkaadők igazolták, ezen­túl viszont a KPM vizsgáz­tat és ad ki vezetői enge­délyt. Ez vonatkozik a lovas­kocsik hajtóira is, akik rend­szeresen fuvaroznak. Nagy gondot fog okozni az is, hogy 1971. október 1-től csak olyan gépkocsivezető szállít­hat csoportosan személyeket, akinek autóbuszvezetői enge­délye van. Jelenleg az AKÖV-nél az építőipari vál­lalatoknál, vízügynél, kőola­josoknál. állami gazdaságok­nál többszáz olyan gépko­csivezető szállít naponta dol­gozókat. akiknek a jogosít­ványa tehergépkocsi vezeté­sére jogosít. Nekik októb-r 1-ig autóbuszvezetésxe is vizsgát kell tenniük. És végül egy jó hír a le­endő motorkerékpárosoknak: a jövőben az újonnan vásá­rolt motort nem kell külön vizsgáztatni, hanem a vétel üzleti igazolása alapján a rendőrség automatikusan ki- adia a rendszámot. Jónéhánv jelzőtábla is megváltozik. (Stop elsőbb­ségadás kötelező, megállni tilos, egyirányú utca. stb.) ezek azonban csak későbbi időoontban lépnek érvénybe, s ezek ismertetésére még visszatérünk. A KRESZ módosításokról, kiegészítésekről egyébként február 8-án Szolnokon a Kossuth téri TIT előadóte­remben a kfizlekedésrendé- szet vezetői részletes tájé­koztatást adnak az érdeklő­dőknek. Lapunkban is for lvamatosan foglalkozunk maid a hozzánk küldött kér­désekkel. — egy — Győzött a „több fény — nagyobb biztonság" A jászapáti Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézetben január 25-én kez­dődött a tanítás az új csoportok részére. Jelenleg másod- és harmad osztályos baromfi- és szarvasmarha-tenyésztő tanulók kapnak elméleti és gyakorlati ki­képzést. ~ Harmadéves szarvasmarha- ten esztök tejvizsgálatot vé­geznek. A III. b. osztály a fejőgép szerelésével ismerkedik. A II éves szarvasmarha-te­nyésztő osztály géptan gya­korlata.

Next

/
Thumbnails
Contents