Szolnok Megyei Néplap, 1971. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-28 / 50. szám
Kedves nővér Abszolút kényelmes ember *— Még mindig jobb itt, mint állni az autóbuszon! Színarany volt-e a cipellő? A legutóbbi Kicsoda-micsoda megint úgy kezdődött, hogy Bó- dis Sylvia először abban a székben ült, amelyikben majd a játékosok ülnek. Kis bevezetője után felállt, gondosan megigazította kon- ty ócskáját, aztán elfoglalta háziasszonyi székét. Valamiben mégis újszerű volt ez a barkochba játék. Ad egy: Ilyen dús szőrzetü, kopott farmernadrágé, mint az első számú játékos, fádig még nem '{játszott. Ad kettő: Ilyen (Sokat még a játékvezető és a zsűri nem vitatkozott, többek között azon, hogy nem „igen", hanem „is", meg hogy nem „nem", hanem „nem jellemző" a helyes válasz. Most valahogy sehogy sem pászolt a véleményük. Annyira nem, hogy már a kedves néző is beleszédülhetett. Mintha nem beszéltek volna ösz- sze. (Pedig néha nem ártana egy kis előzetes zsűri és játékvezető között.) A legnagyobb Vita Hamupipőke arany cipellője körül volt. Hogy színaranyból készült-e, vagy nem csak abból. A zsűri elnöknője — s az ő szava döntő — úgy vélte; Hamupipőke cipellője csak aranyozottf arannyal átszőtt lehetett, semmi esetre sem színarany, mert abban képtelenség lett volna pipőké- nek három éjjel táncolni... (Meglehet, hogy a zsűrinek fogalma sincs a mese fogalmáról?) Én meg úgy vélem, legalább olyan képtelenség, mint a mai cipőkben... «— csani —» Pályaválasztás Ábra adok \ Jellemző Gyermekkori jóbarátok találkoznak, visszaemlékeznek az iskolai évekre. — Hallottad, hogy Petyából irodalomkritikus lett? — Nem lep meg. Már az iskolában sem szerette az irodalmat. AFORIZMÁK Egyetlen bolond több állítást képes megcáfolni, mint ahányat száz filozófus bizonyítani tud. ☆ Ha az ember igazi ellenfélre bukkan, határtalan bátorság költözik bele. ☆ A titok nem titok akkor, ha létezéséről senki sem tud. ☆ Nem szükséges otrombának, neveletlennek lenned; az udvariasság magában hordja az impertinencia minden árnyalatát. ☆ A szó igen csekély értékű dolog. Ezért van az, hogy az emberek lépten-nyomon szavukat adják. Kíváncsiság „Ma éjjel a jó angyal egy kis testvérkét hozott neked" — mondja az apa fiának, — „akarod látni?” A fiú rövid ideig gondolkodik, majd határozottan válaszol: „Nem, inkább az angyalt szeretném látni". Szöveg nélkül Bemutatom Magácskának A kocsi csendesen himbálódzik előre az éjszakai utcán. A volánnál ülő férfinak a tél dere már megütő fejét, de pár foga talán még eredeti. A kocsija azonban pirospoz"gás és friss, akár a mellette ülő, csacsogó leány. — Istenien érzem magam! Folytassuk még nálad, kisöreg... Felmegyek hozzád! — Nem! Legalább ne az első éjszakán... — Ha á barátnőm meghallja, hogyan udvaroltál nekem, epeömlést fog kapni. — Nagyon helyes! Miért is fosztanánk meg magunkat a szerelem legszebb mozzanataitól? Miért habzsolnánk fel az első órában azt, ami még oly sokáig és oly sokféleképpen tehet bennünket boldoggá? — Nana, kis huncut...! — Nem érti, kislány? Én az udvarlás jelentőségéről beszélek. Hiszen ezt még a madarak is ismerik; én aztán tudom, ornitológus vagyok. — Ez is valami szex különlegesség? — Boldog vagyak, hogy én magyarázhatom meg magác kának, mi az az ornitológia. Mert higgye el, a madaraktól leshetjük el legjobban az udvarlás szertartását. Tudja, milyen csodálatos az, amikor az ege- résző ölyv körözni kezd az égen és a legmerészebb akrobatikus mutatványokkal, zuhanórepüléssel, szaltókkal igyekszik magára vonni a nőstény figyelmét? — Én inkább megkíméllek a szaltóktól, nekem elég volt az a néhány kör, amit a kocsival tettünk... — Ó, kislány, az udvarlás belépés a szerelem előcsarnokába... Amikor a fajdkakas meg a pajzsos cankó tarka tollazatát felborzolva megjelenik a tisztáson a ceremóniára, akkor érzi valójában az ember, hogy mit jelent a szerelmi előjáték... — Hogy te miket nem tudsz... — De maga nem ismeri még az osztrigahalászokat sem, ezeket a furfangos tengerparti madarakat; ha csak a násztáncukra gondolok, máris elfog a gyönyörűség! Micsoda beteljesülést érezhetnek egy ilyen koreográfia után? Várjon c'ak, kisasszony: ezt be kell, hogy mutassam magácskának! — Te becsavarodtál! Mindenáron botrányt' akarsz? — Mit bánom én, lesz, ami lesz: a násztáncot én is eljárom! E nélkül nem vagyok hajlandó semmire! Nézze csak... — Emberek: segítség! őrült! Ez udvarolni akar! Németh Géza
