Szolnok Megyei Néplap, 1971. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-02 / 27. szám
1971. február 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Tízmilliós kísérlet A szombathelyi Savaria Cipőgyárban három gépsort állítottak üzembe, hogy megállapítsák, milyen gyártási mód felel meg leginkább a hazai követelményeknek. A kísérletekre tízmillió forintot fordítanak, melynek egy részét a Könnyűipari Minisztérium biztosítja. Képünkön: angol gyártmányú berendezések kísérleti üzemeltetése. (MTI foto — Érczi K. Gyula felv. — KS) Hasznos együttműködés A megyei tanács vb székházában február 1-én délelőtt megbeszélésre került sor a megyéi tanács vezető; éa az SZJvlT vezető munkatársai között. Ennek során értékelték az 1967. október 24-én, a megyei tanács vb es a Szakszervezetek megyei Tanácsa Elnökségével kötött — a vb szakigazgatási szervei és a szakszervezetek megyei bizottságai együttműködésének továbbfejlesztésére vonatkozó — megállapodást. Megállapították, hogy ennek megvalósítása alapvetően megtörtént, és így lényegében a 2/1967. (X. 24.) együttes határozatot végrehajtották. Értékelték, valamint megbeszélték az új kollektív szerző- Uéselt elkészítésével és megkötésével kapcsolatos további tennivalókat. Rostás István, a Magyar Vörös- kereszt főtitkára Szoluokon Tegnap délelőtt az 1970. évi feladataik teljesítéséről tárgyaltak Szolnokon a megyei Vöröskeresztnél a járási, városi szervezetek titkárai. Részt vett azon Rostás István, a Magyar Vöröskereszt Országos Központjának főtitkára is, aki a munkaértekezleten elmondott felszólalásában elismerését és egyben köszönetét fejezte ki a megyei szervezet minden tagjának, aktivistájának lelkiismeretes, odaadó munkájáért. Egyúttal ismertette a résztvevőkkel az idei esztendő feladatait is. Építkezések, lakásrekonstrukciók Szolnokon oj ruhába öltöztetik a szolnoki városi tanács Kos- suth-téri homlokzatát. A Építő-, Javító és Szolgáltató Vállalat dolgozói az elmúlt hetekben kétmillió forint értékű belső átalakítási munkálatokat végeztek el a tanács épületében. Az elavult elektromos kábelek és világítótestek helyére tartósabbak, praktikusabbak kerültek. A vállalat Szolnokon számos építkezés kivitelezője. A Landler Jenő úton az OTP megrendelésére tavaly kezdtek el építeni 28 lakást. Itt előreláthatólag július végére elkészülnek a munkálatokkal. Az Úttörő utcán egy hat lakásos OTP társasház építése kezdődött meg. Az egymillió hétszázezer forintot jelentő munkával október 30-ra készülnek el. Ugyanott, ezen a héten látnak hozzá egy három lakásos társasház alapozásához. Itt szeptemberben kerülhet sor a kulcsátadásra. Az Építő-, Javító és Szolgáltató Vállalat a megyei KISZ bizottság megbízásából korszerű konyhát épít a tiszaligeti nyári táborban. A tervek szerint a táborozási idény kezdetére, július első napjaira elkészülnek az 1,8 milliós beruházás építkezési munkálataival. Ugyancsak ezen a héten kezdik a szolnoki Zrínyi utcán a volt textilnagyker. raktárhelyiség átalakítását. Ott kap majd helyet március végétől a Május 1. Ruhagyár szolnoki szűcsrészlege. A vegyiműveknél kétmillió forint értékben végez a vállalat rekonstrukciót. Számos szociális létesítmény átalakítását, fejlesztését végzik el. Május végére korszerűsítik az üzemi kultúrhá- zat is. Az Ingatlankezelő Vállalat megbízásából tovább folytatják Szolnok lakóépületeinek felújítását. Erre az évre négymillió forintos keretszerződést kötöttek lakóépület rekonstrukciókra. A költségvetési tervek most készülnek. A Szamuely Tibor Gépipari Technikum épületének teljes felújítását három lépcsőben végzik. Ezzel a munkával párhuzamosan dolgoznak a vállalat önálló telepének kialakításán. Idei tervükben szakipari műhely létesítése szerepel. Erre — az 1973 végéig tartó 17 millió forintos komplex programon belül — idén négymillió forintot fordítanak. Egy hónap mérlegén a közúti darabáru fuvarozás Meggyorsul! a forgalom — Nehézségek az áru délutáni és szombati átvételénél Az év elejétől — az országgyűlésen elfogadott közlekedéspolitikai koncepció értelmében — a VOLÁN vállalatai átvették a vasúttól a darabáru fuvarozását. Mint hírül adtuk, ez megyénkben is megtörtént: január 3-án a MÁV és a 7-es VOLÁN Vállalat elvégezte az átadási- átvételi feladatokat. Most arról érdeklődtünk Bálint Józsefnél, a 7-es VOLÁN darabárufuvarozási osztályvezetőjénél, milyen tapasztalataik vannak egy hónap után az új feladat ellátásával kapcsolatban. Válaszként egy országos adatot idézett. Eszerint a korábbi években MÁV— AKÖV közös szervezésben bonyolított árufuvarozás ideje országos átlagban 16 nap volt, s ez a múlt hónapban 4 napra csökkent. Szolnok megyében is 3—4 nao lett a fuvarozási idő. örvendetesen meggyorsult tehát az áruforgalom, amit a kömvező megyeszékhelvek között naponta közlekedő VOLÁN gyűjtőiáratokkal is elősegítenek. Szolnok éá Budapest között például naponta négy 16 tonnás pótkocsis szerelvény közlekedik e célból. Hasonló járatok kötik össze a megyeszékhelyet Kecskeméttel, Egerrel, Debrecennel. Szegeddel és Békéscsabával. A száz kilométernél hosz- szabb távolságokon vasúti gyűi tővagon okkal Is bonyolítják — szintén a VOLÁN szervezésében — a darabáru fuvarozását. Ehhez a szükséges mennyiségű kocsit a MÁV minden esetben rendel kezésre bocsátotta. Átvették a vasúttól a szállításhoz használt konténerek nagyrészét is. de ezeknek — a januári tapasztalatok szerint — csökkent az igénybevétele. Valószínűje» az az oka. hogy a fuvaroztatok még nem e^égvé fálékn-pttak arról, hoev megvé^k'-'en a VOLÁN 9 darabáras körzeti irodáiétól igényelhetik ezeket. Naponta 30—40 ilyen konténert tudnak a megyében az ügyfelek rendelkezésére adni. Az első hónap kedvező tapasztalata, hogy miután a korábbihoz mérten csökkent az áruk átrakása, kisebb lett a szállítással kapcsolatos káresetek szárny és mértéke is. holott a forgalom az előző év januárjához képest mintegy 12—15 százalékkal növekedett. Jelentős akadályokat okoz a fuvarozásban, hogy a szabad szombatot tartó vállalatok általában a hét végén nem veszik át a darabáruszál IftmánvoKat. Emiatt raktározási gondjai vannak hét végén a VOLAN- nak. s hétfőn nem képes a 2—3 nap alatt összegyűlt árut a címzettekhez eljuttatni. Általában csak szerdára rendeződnek az ezzel kapcsolatos problémák. L'gvancsak nehezíti a helyzetet hogv több helvütt hétköznap délután is 2 vagy 4 óra után már nem veszik át az árut Ballag-e a vén diák? Ez a riportfele azzal kezdődött, hogy jól összekülönböztem gyermekori pajtásommal, volt munkatársammal, aki most egyik üzemünk telepvezetője. Elmondtam neki, hogy az iskolázatlan mun_ kások jelenlegi tanulási lehetőségeiről tájékozódga- tom... Bólogatott, Nagyon helyes. Nem vette még észre, hová is akarok kilyukadni. ,,Nálatok is igen sok munkásnak csak négy-öt osztálya van.” Először egy kicsit mellébeszélt, aztán tűzbe jött és kibökte: Nekem a tervet kell teljesítenem, nem az iskoláztatás a dolgom Ezen kaptunk össze. ,,Emlékszel Bencze bácsira, a művezetőnkre, nyugodjék békében?! Kamasz legények voltunk már, ő meg apró öregember, de hányszor megígérte neked is, meg nekem is amikor elcsavarogtunk az esti iskolából, hogy széttöri rajtunk a kalapács nyelét! Nem lettél volna sosem mérnök, ha az üzem nem biztosít kedvezményeket a tanulásodhoz...” A dolgozók általános Iskolája igazgatósága szerint 1953-tól 1960-ig Szolnokon kilencezernyi felnőtt végezte el az általános iskola nyolc osztályát. Nagyon szép eredmény. Az egykori felnőtt „kisdiákok” közül azóta már jónéhányan felsőfokú diplomát is szereztek. A dolgozók általános iskolája jelenleg kilenc főhivatású nevelővel és csaknem ötven óraadó tanárral működik. A tanteremhiány ma is gond, de azért nem olyan, hogy valaminek is akadálya lenne. Az 1960-as évek közepétől azonban a tanulási kedv szerényebben mutatkozik. Azt jelentené ez, hogy már nem lennének hiányos iskolázottságú emberek? Dehogy is! A dolgozók általános iskolája — sajnos — év. rői éyrq „fjatglpdik?. Vagyis: egyre több azoknak a száma, akik a nyolc osztály elvégzése nélkül mondanak búcsút az iskolapadnak. Ezt azért is tehetik, mert egyes helyeken nem hajtják végre elég következetesen a tankötelezettségi törvényt. Szaporodik a veszélyeztetett, túlkoros gyermekek száma, — köztük többen az ötödik, hatodik osztályban lépik át a tankötelezettség szempontjából fontos korhatárt (Egy szélsőséges példa: a 15 és féléves „ifjú férj felesége” felkereste az illetékes iskola igazgatóságát, hogy mentsék fel a nevezettet az isko- lábajárás alól, mert megszaporodott a család, és kenyér- kereső kell a kis jövevénynek.) Jelenleg közel hétszáz tanulója van a dolgozók általános iskolájának. Ebből két és félszáznyian járnak a kihelyezett üzemi tagozatokba, a többség az ifjúsági tagozatok hallgatója. Ez utóbbi helyre elsősorban a túlkoros gyermekek járnak. Miért nem mutatkozik még nagyobb érdeklődés a továbbtanulás iránt hiszen a nyolc általános iskolai osztály nélkül munkábalépők relatív száma szaporodott. Ennek okát az emberekben lévő igénytelenségen — tisztelet a kivételnek — és ké- nvelmességen kívül a kedvezőtlen munkaköri körülményekben kell keresni. Ezen értem azt a lényeges motivációt is, hogy naivon sok helyen csak megértetlen, eldarált szólam, hogy ,.a műszaki technikai forradalom korát éljük.” Mintha attól, hogy ezt elmondjuk, már növeked. ne a munkások általános és szakmai műveltsége. Dehogy is, sőt! Ahol csak szó- lamszerűen papolják ezt a felismerést, minden bizonynyal baj van, vagy baj les? a műszaki fejlesztéssel, hiszen ahhoz kultúrált, szakmailag is jól képzett emberek kellenek. Szerényke általános műveltség nélkül pedig elképzelhetetlen szakmai tudásról beszélni... Három évvel ezelőtt a szolnoki járműjavítóban nagy akció indult a munkások továbbtanulásáért. A vállalat igazgatójának aktív közremü, ködösével igen jó eredményt értek eL: három kihelyezett általános iskolai osztály indult Az akkori „ötödikesek'’ most már utolsó évesek, ha minden jól megy, tizenkilencen vizsgáznak a tanév végén. És ezzel talán „ki is hal” a dolgozók általános iskolája a járműjavítóból? Már. minden továbbtanulásra képes munkásnak megvan a nyolc általános iskolai osztálya? Idézzük csak a vállalati pártbizottság titkárának meg_ állapítását: ,,Kihelyezett üzemi iskoláink igen sok munkásnak adnak évenként bizonyítványt, azonban ennek ellenére megállapítható, hogy a nyolc általános iskolával nem rendelkezők száma állandóan növekszik, ebben azonban vay hiszem, nem az üzemünk hibás.” A megállapítás első és második része egyaránt igaz, egv „csak” szócska betoldá- sávaL Vagyis: abban, hogy a nyolc általános iskolával nem rendelkezők száma növekszik, nemcsak a vállalat a hibás. Kétségtelen, hogy a járműjavítóban is elég nagy a munkásvándorlás. Sajnálatos, hogy általában a legjobban képzett emberek mennek el, helyükbe nagyon sok alacsonyabb iskolai végzettségű jön. A dolgozók általános iskolája igazgatósága szerint — ezt egy üzemi felmérés alapján modják — a járműjavítóban jelenleg hatszáz körüli azok száma, akik nem végezték el a nyolc osztályt. Mi a tapasztalat, az üzem állami és társadalmi vezetői folyamatosan megtesznek-e mindent a beiskolázás érdekében ? A felnőttoktatást végző szakemberek teli vannak panasszal a jármflbéli viszonyok miatt. Elmondták, alig alig történik valami is az űj osztályok megszervezése érdekében. Sőt, a vállalat oktatási felelőse a szemükbe mondta, hogy „idegbajt kapok, ha önöket látom”. Nem szorítkozunk persze elmarasztalásunkkal erre az egyetlen személyre.. Jó jelnek vesszük azonban, hogy a vállalati pártbizottság titkára megfogalmazta a munkások továbbtanulásáért erzett aggódását. A járműjavítóban lévő, reméljük átmeneti jellegű értetlenségen kívül máshol még szomorúbb ügyeket tapasztaltunk. A Fűrész- és Hordóipari Vállalat szolnoki telepén mii- ködő kihelyezett tagozatot meg kellett szüntetni, mert még azt sem akarták megengedni, hogy a tanköteles korú (!) gyerekek iskolába járjanak. Nemhogy a felnőttek. Egy másik kisüzemben három „hetedikes” nagydiák azért morzsolódott le, mert a műszakbeosztást sehogy sem szervezték úgy, hogy hetente kétszer el tudjanak menni az iskolába. Közülük csak egynek volt lelkiereje, hogy sürgősen felmondjon az embertelen vállalatnak. A papírgyárban megszüntették azt a három évvel ezelőtti jó gyakorlatot, hogy aki eredményesen elvégzett egv általános iskolai osztályt, húsz fillér órabér emelést kapott. Az ösztönző lehetőségek egész sora áll az üzemek, vállalatok rendelkezésére. — Egy jó példa: a Betonútépítő Vállalatnál, ahol már harmadik éve működik kihelyezett tagozat, aki iskolába jár, nem küldik fagyszabadságra. Az általános iskolai záróvizsgát mindig vállalati ünnepséggé teszik, és megjutalmazzák a legjobb tanulókat. Cikkemet a- vállalatvezető barátommal folytatott vitával kezdtem. Azzal is fejezem be. Nem igen tudott az én volt munkatársam érveimre mit mondani, csak olyasmi felemás beszédét, hogy akkor, a Sej, a mi lobogónkat korszakban, más világ volt. Igazad van, mondtam neki, sok mindenben más világ volt, jó is, hogy már nem ott állunk, ahol akkor, de abban a kérdésben, hogy tanulhasson a munkás, nem szabad hogy másfajta világ legyen. S ahol rendesen mennek a dolgok, ott nincs is! Tiszai Lajos A Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár kaposvári gyárában készülnek azok a gyümölcs- cs zöldségválogató gépsorok, amelyek egyaránt kedveltek a hazai és a külföldi üzemekben. Jelentős gyártmánya a gépgyárnak a szálastakarmányt szárító berendezés is. amelynek több egységét ugyancsak a kaposváriak készítik. A jövőben pedig az úgynevezett takarmányozási vonalak gyártásá\al kívánják elősegíteni a nagyüzemi állattenyésztést. A jelenleg százmillió forintos éves tervvel dolgozó üzem az elkövetkező 5 éves tervben háromszáz milliós évi termeléssel dolgozó gyárrá fejlődik. Képünkön: készülnek a takarm-ínyszáríto berendezés egységei. (MTI foto — Bajkor József felv. — KSj