Szolnok Megyei Néplap, 1971. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-20 / 43. szám
1971. február 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Tetemre hívás - névtelenül ÉPÍTŐK (KS foto — Jakfalvi Elemér felv.1 Víz alatt a vízmű Ha valami különösképpen felkavarja indulataimat, elszámolok húszig, és csak azután szólalok meg. (Nem mindig sikerül!) 1" voltam a hírhedtté vált Kund Abigél tőrével is, amikor a tévében kirobbant ° kultúrLotrány”. Az eset körül támadt vita — „glosszázés itt, glosszázás amott, általában honfiúi bánattal, hogy te jó isten, mi lesz az ifjúsággal, hogy nem tanulta Arany neves balladáját; azt a balladát, amelyet hajdan nemzedékek tudtak betéve, — dühödt ellenérzést Váltott ki belőlem. Aztán ad- diá-addig számo'gattam magamban a húszat, hogy köz- bén lejárt a Tetemre hívás lemeze. A kedélyek lecsillapodtak, a gyilk s es köz körül tárnát hűhó is elült. A napokban azonban, hogy egy névtelen levél került hozzám, — melyet állítólag Szolnokról írtak a Népszabadsághoz, majd onnan továbbítottak a Művelődésügyi Minisztériumiak, míg aztán végül tomyátbaranvát megjárva jutott el a kezemhez, a levelet olvasva menten kinyílt a toll a zsebemben. S bár a névtelen levél nem levél, csak olyan felénk dobott kesztyű, amelyet a társadalmi játékszabályok értelmében felvenni nem illik, mégis pár- balra ingerel. Nem a levél, hogy pontos legyek, hanem a szemlélet, amelyre a levélből következtetni lehet. Dehát mi js áll ebben a Kund Abigél tőre című Boldizsár Iván glossza nyomán született, állítólag Szolnokon feladott levélben? Idézem: „Mélyre süllyedtünk a minisztérium nacionalizmus ellenesség kampánya közben. Egy érzelemmentes, attól megfosztott társadalom kialakulása szolgálatában áll az iskola, mert nacionalista gyanús minden és mindenki. Kérjük, kérjék számon a minisztérium hivatalnokai tói — Csatári Dániel Mítosz vagy valóság a nemzeti érzésről című írásának elolvosását. (Népszabadság.) A Boldizsár Ivántól érintett ügy egy porszem csupán. — Aláírás: szolnoki pedagógusok.” Eddig a levél, amelynek névtelenségéről egyetlen megjegyzést csupán: alapvetően sértheti az irodalomért rajongók és az érzelmi nevelés ügyét szívükön viselő szolnoki pedagógusok becsületét, és durva visszaélés a pedagógus mundérral. Ami az említett Csatári cikk „Kötelező olvasmánnyá” történő előléptetését illeti a minisztérium hivatalnokai számára, az a főhatóság dolga. A porszem, amelyet a vihar kavart, amelyről a levél is szól, már valójában az én ügyem, és ahhoz a szemlélethez kapcsolódik, melynek ellenében kívánok szólni. Ugyanis a porszem része valaminek. — Méghozzá a névtelen levélírók szerint a nemzeti értékeket háttérbe szorító, a nemzethez való kötődés szálait gyengítő irodalompolitikának. Ve<*vük csak szemügyre ezt porszemet. A tényt, hogy az irodalomoktatásból kiveszett a Tetemre hívás. Vajon — kérdezem, — miféle csorba eshetett az irodalmi nevelés nem oktatás! — egészén azzal, hogv a mai diákok még csak hírből se nagyon ismerik Bárczi Benő tragédiáját Az ifjúság hazafias nevelése vajon mennyiben szenvedheti kárát, hogy napjainkban a diákok nem mélyülhetnek el egy középkori babona balladai feldolgozásában. Ugyan mennyiben erősödnék a tanuló ifjúság hazához való kötődése, nemzeti öntudata azzal, hogy részletesen megismernék egy ártatlan kacérkodás tragikus történetét. Árról nem is beszélve, hogy az itt feldolgozott babonás hiedelem kivált a germánoknál volt elterjedt. Különben, és ide szeretnék kilyukadni: mindent megtanítani képtelenség és nincs is szükség rá. Az ismeretek robbanásszerű növekedése idején sajnos még igazán nagy értékek, remekművek esetében is választásra vagyunk kényszerülve. S ha már választani keli, ez itt a fő kérdés, akkor Arany esetében is inkább a Szondi két apródja, mint a Tetemre hívás. Az V. László, — vagy A walesi bárdok, — semmint Kujid Abigél tőre. Mert lehet, hogy a Tetemre hívás lélektani remekmű, de a Szondi két apródja és a másik két ballada múltunk egy-egy darabjának, Arany korának érzelmi valóságát is közvetíteni tudja, megismertetve a késői unokákat őseik áldozatos helytállásának, a hazához kötődésnek szép példáival. Ne aajnlájuk hát, hogy a tanterv egyre szigorúbb, de a kor igényeit szem előtt tartó rostáján kihullott a Tetemre hívás, és még sok minden. Nem szabad, hogy ebből eredően akár már egyetlen porszem is elvakítson bennünket, eltakarja látókörünket Mert a porszem csak akkor óriási, ha a látókör, amelyet eltakar, szűk. Túl vagyunk már régen azon a szemléleten, amely a műveltség fokát az elsajátított ismeretek mennyiségével mérte. Aki ma arra vállalkozik. hogy akár irodalomban, akár az ismeretek más területén mindent meg akar tanulni. és mindent akar tudni. előbb utóbb belevész az ismeretek irdatlan sűrűjébe. Ha vonaton akarjuk beutazni Európát felesleges „bevágnunk” valamennyi. __ szárazföldünkön közlekedő vonat indulásának, érkezésének idejét; elég, ha megtanuljuk értelemmel forgatni a vasúti közlekedés mindentudó könyvecskéjét, a menetrendet Ha az irodalomtanítás szűkebb területére vonatkoztatom az előbbi megállapítást, — azt mondhatom, nem szükséges ahhoz minden balladát ismernünk, hogy akár a műfaj világában, vagy épp Arany János esetében az Arany-életműben, adott esetben bizto-, san tájékozódhassunk el. De arra igenis szükség van, hogy megtanuljuk forgatni az irodalom balladára szóló „menetrendjét”. Ami kulcsot ad a szépség titkainak felfedéséhez. Nincs szükség tehát hogy a Tetemre hívást visszaültessük régi középiskolai jogaiba. Hagyjuk csak azt a tőrt, de vigyázzunk a hozzá kapcsolódó szemléletre is, amely hajlamos portengert látni egyetlen porszemben is. Valkó Mihály Tiszteletre méltó az az erőfeszítés, amelyet a megye községei, városai tesznek a vízművesítésért. Kis falvak tanácsai évekig tartalékolják a pénzüket azért, hogy az ásott kutakat korszerű vízhálózattal váltsák fel. lámad a talajvíz Az abádszalókiak is a „fogukhoz verték a garast”, míg összejött annyi pénz, hogy hozzákezdjenek a vízmű építéséhez. Sajnos a tartalékolás évei alatt tönkrementek a nagyközség útjai, de a spórolást megérezte sok más létesítmény is. A vízmű helyének a kiválasztása nem a legszerencsésebben sikerült: egy talajvizes területre vonulták fel a Szolnok megyei Építési- és Szerelőipari Vállalat emberei. Tavaly nyáron aztán elkészült a nagy mű. Ma a jókora telket magas drótkerítés veszi körül. A kerítésen belül a halomba rakott csövek azonban vízben fe- küsznek, mert szinte a „fű alatt” van a talaj vízszintje. A szemre impozáns gépházban bokáig érő vízben, sárban tocsog a szivattyúkezelő. Először a gépházból kell a vizet kiszivattyúzni ahhoz, hogy feltöltse a két, egyenként 10o köbméteres tárolót és a glóbuszt. A 900 méternyi vízvezetékcsőben azonban már nyomás van és a két kifolyónál megtelnek a kannák. A levelek azóta jönnek, mennek a nagyközségi ta nács és a kivitelező, az ÉP- SZEK Vállalat között. A község lakói pedig arról beszélnek, hogy kidobták a sok pénzt, mégsincs tisztességes vízmüve Abádszalóknak. A szigeteles kényes munka Dikó Miklós, az ÉPSZER főmérnöke több kilónyi irományt tesz az asztalra. Valamennyi a vízmű építésével kapcsolatos dokumentáció. Ezek közül emel ki egyet- egyet a főmérnök. — Nem jó helyre tervezték az egészet, ez igaz. Ám a mi felelősségünket mindez nem csökkenti. A tény, hogy embereink nem ti*3ták a szigetelést megfelelően megoldani. Igaz, a szigetelés kényes munka, elég a legkisebb figyelmetlenség, hanyagság a szakember részéről és a víz máris megtalálja az utat. Vállalatunk a szigetelésért vállalta a felelősséget, vállalja most is. — A tervező irodánál megrendeltük a helyreállítás új tervét. Ök is segíteni akarnak, így vállalták, hogy soronkívül. május 31-ig elkészítik azt és mi utána hozzákezdünk a kivitelezéshez. — A költségeket ki fedezi? — Természetesen mi. A vállalat ráfizet erre az építésre, de ez a rizikó a munkánkkal jár. Az új tervek szerint a gépeket felemelik és vasbetonfallal válasszák el két másik helyiségtől. A szivattyúház szintje így a talajvízszint fölé kerül. A megoldás megnyugtatónak látszik, az abádszalókiakat azonban az érdekli, mikor ad folyamatosan vizet a 2 millió forintos költséggel felépült vízmű. A lakosságon a sor A főmérnök elmondta, hogy az építők a hibát az őszre minden bizonnyal helyrehozzák és mert a talajvízszint csökkenése is megkezdődött, a vízellátásban nem lesz hosszú ideig fennakadás. Ez tehát a helyzet a vízművel. A nagyközség azonban hatalmas területen fekszik és ahhoz, hogy valamennyi utca közelébe eljusson a víz, 26—27 kilométernyi vezetékre van szükség. És sok millió forintra. Ezt az összeget a nagyközségi tanács az évi bevételéből csak hosszú évek során rakhatja össze. Abádszslókon már évek óta folyamatban van a vízműtársulás megszervezése. Ideje lenne most már tényleg életre hívni a társulást, mert a lakosság anyagi erejére is szükség van ahhoz, hogy a víz a vízműtől eljusson a lakásokig. — pb — Új igazgatója lesz szolnoki Szigligeti Színháznak Csütörtökön, a késő esti órákba nyúló társulati ülés volt a szolnoki Szigligeti Színházban. Az ülésen Beré- nyi Gábor igazgató-főrendé ző bejelentette, hogy e hónap végével távozik a társulat éléről, majd részletesen, elemzően válaszolt a néhány héttel ezelőtti szakszervezeti gyűlésen felmerült problémákra, amelyeket lapunkban is ismertettünk. A társulatból többen (fenntartva a szakszervezeti gyűlésen kialakult véleményüket) méltatták Berényi Gábor érdemeit és köszöne- tüket fejezték ki a távozó igazgató -főrendezőnek. Berényi Gábor március 1- től a budapesti József Attila Színházhoz szerződött, ahol főrendező lesz. A szolnoki színház új igazgatóját még nem nevezték ki. Daniel Lang: Incidens a 192-es magaslaton i7. Mao húga Is tanúskodik A bírósági jegyzőkönyvek tanúsága szerint mind a négy tárgyaláson nagy buzgalommal próbálta bizonyítani a védelem, hogy Eriksson nem tartozik a legbátrabb katonák közé, bizonyára abból a meggondolásból kiindulva. hogv ha sikerülne gyávaságot rábizonyítani, az automatikusán felmentené klienseiket „Fél ön Meserve őrmestertől?” — kérdezték egv alkalommal Erikssontól, amire ezt felelte: „Igen, uram. félek... De ha nincs nála fegyver, nem félek tőle”. Eriksson nemmel válaszolt, amikor az egyik védőügyvéd, arra az akcióra hivatkozva. amelyben Eriksson osztagának fele megsebesült, ezt kérdezte: „Igaz. hogy hagyta hadd sétálíon csapdába az osztaga, és azért nem fi<ív"lm®gtette őket mert elbűtt a bozótban?” Az ügyvédet a tagadó válasz sem tántorította el további kérdéseitől. ,,Mit tett, amikor rajtaütöttek az osztagán? Elsütötte a fegyverét?” „A menetoszlop hátvédjében voltam, nem volt rá alkalmam”. „Talán félt?” „Nem, uram”. „Tehát nem félt?” „Nem féltem, uram”. „Tehát nem igaz, hogy annyira fék. hogy mozdulni sem tudott?” „Nem igaz. uram”. „Észrevette valaki, hogy félt?” „Nem. uram”. „Kia-walla” a vádjait?! Egy másik védőügyvéd ismételten rátámadt Eriksson- ra. hogy azért „agyalta ki” vádiéit Meserve é. a többiek ellen mer* ki akart bűi ni a további, kockázató« gyalogsági bevetések alól. Mikor Eriksson igazolni tudta, hogy helikopteren akart gépfegyverkezelő lenni, ami egyáltalán nem nevezhető biztonságos foglalatosságnak, az ügyvéd csökönyösen arra emlékeztette, hogy „ön azt vallotta, hogy el akart kerülni a szakaszától”. Eriksson ezt is elismerte. „El akartam kerülni a szakasztól. El akartam kerülni az egész századtól, mert nem szívesen maradtam volna egy olyan században, ahol ilyesmi történik. Tudom, hogy háború van. de csak egyszerűen meggyilkolni egy ártatlan embert — ennek semmi köze a háborúhoz”. Miután azzal vádolták, hogy fondorlatosán ki akart bújni a gyalogsági szolgálat alól. azzal is megvádolták, hogv nem volt elég fondorlatos. mert nem engedb* szabadon Maót amikor egyedül maradt vole a kunyhó*■){,?) ^7+ -»toV tőlp- Mí<rt nőm talált k! valamit, valami nlvasrn.t hn—v zair»kai hallott. Vietkong-katonák hangját hallotta, és amíg kiment, hogy körülnézzen, 6 elmenekült?” „Nem találtam ki semmit, uram” — felelte Eriksson. „Egyszóval fontosabbnak tartotta a saját érdekeit a lány életénél” — hangzott a következtetés. Hiarrerdtságoi tanúsított Olykor leleményes higgadtságot tanúsított Eriksson a tanúemelvényen. Mikor megkérdezték tőle, hogy szerinte tisztán katonai célból kutatta-e át Meserve a falucska kunyhóit, hogy „idegen arcokat” találjon, Eriksson ezt felelte: „Ezt nem mondanám. uram. Mindegyik arc idegen volt” Mikor azt a kérdést kapta, hogy Mao huzamos jelenléte a 192-es magaslaton végül „nem veszélyeztethette-e az osztag tagiainak életét”. így válaszolt: „Uram, a lánynak nem lett volna szabad már velünk jönni sem.” Már csak az maradt hátra, hogy humorérzékéből is ügyet csináljanak. A dolog akkor kerü't terítékre, amikor a védelem egvik tanúja, a szakasz egvik őrmestere azt •'’'•’♦ótta hogy Eríksson- nak nincs humorérzéke. ..Nem nevetett, viccelődött annyit, mint a többiek, sokkal csendesebb volt náluk” — vallotta az őrmester. Az ügyész ezt vetette közbe: „Amikor azt mondja, hogy (Erikssonnak) nincs humorérzéke, azon azt érti. hogy nem volt mókamester, nem kereste mindennek a tréfás oldalát?” „Igen, uram”. „önként bekapcsolódott a többiek szabadidő-foglalkozásaiba, vagy csalogatni kellett... vagy nem is volt hajlandó egyszer sem bekapcsolódni?” „Nem, uram. nem arról van szó, mintha nem szerettük volna, egyszerűen csak más voll, mint az átlag, — egyszóval nem olyan volt. mint a többi. Komolyabb volt”. Anyja is eltűnt Mao húga. Phan Thi Loc a vád tanújaként jelent meg. Már puszta megjelenése is elvitathatatlanul azt bizonyította. hogy Mao mégsem éldegéli boldogan a falujában. Tolmácsi közvetítéssel Loc elmondta, hogy mikor az osztag elhagyta a falut, anyjával kétségbeesetten Mao keresésére indult A dél-vietnami kormánycsapatok katonáinak kíséretében végül megérkeztek a 192-es magaslat közelébe, a kunyhóba. Megtalálták Mao vérfoltos melltartóját majd a katonák feL gyújtották a kunyhót. Loc édesanyja azóta eltűnt. Loc elmondta, hogy a Vietkong tartóztatta le; azzal vádolták, hogy dél-vietnami kormánycsapatokat vezetett egy Vietkomg-lőszerraktárhoz a 192-es magaslaton. Loc és édesapja elköltözött szülőfalujából egy néhány mérföldre eső másik faluba. Bár Eriksson vallomásai tovább tartottak, mint bármely más tanú vallomása, a szűk. zajos törvényszéki teremben megjelenő tanúk túlnyomó része védelmére kelt a vádlottaknak. Dicsérték segítőkészségüket, kötelességtudásukat és "iás katonaerényei két. Néhány kivételtől eltekintve ezek a tanúk együtt harcoltak a vádlottakkal. erős. baitársi. harc közben edződött kötelék fűzte őket hozzájuk, többször megmentettél egymás életét. A jegyzőkönyv tanúsága szerint a tanúk ismételten rosz- szallották, hogy a négy katonának a vádlottak Dacián kell küzdenie az életéért, holott sokkal több hasznukat vennék, ha ugyanezt a harctéren csinálnák; ezeknek s. tanúknak szinte minden gondolata a körül forgott, hogy a Meserve-höz hasonló kaliberű katonák elvesztése csak az ellenség malmára hajthatja a vizet . . WolyUtíjuk)
