Szolnok Megyei Néplap, 1971. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-19 / 42. szám

1971. február X9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Az ifjúság alkotmánya A párt Központi Bizottsá­gának ifjúságpolitikai irány­elvei nyomán a kormány 1970 májusában hozott hatá­rozatot az ifjúságról szóló törvény megalkotásáról. Azóta szakkörökben éppúgy, mint a széles közvélemény­ben, sok szó esik a készülő jogczabályokról. Az igazság­ügyminiszter első helyettesé­nek vezetésével megalakult kodifikációs bizottság elké­szítette és az Országos Ifjú­ságpolitikai és Oktatási Ta­nács elé terjesztette a tör­vény előzetes tervezetét, a Tanács pedig felkérte a tár­sadalmi szervezeteket, hogy az ifjúság, a pedagógusok, a szülök, a munkahelyek kép­viselői, közéleti személyek bevonásával, széles körben bocsássák vitára. A társa­dalmi vita lassan a befeje­zéshez közeledik. Eredmé­nye: többezer felszólalás, vélemény nyilvánítás és többszáz — főleg már a vég­rehajtási jogszabályokra vo­natkozó — javaslat. .A törvényalkotás e demok­ratikus módszere nemcsak a nagyfokú érdeklődést bizo­nyítja, de értékes segítséget is nyújt a törvényalkotók számára, akik a tapasztala­tok felhasználásával átdolgo­zott tervezetet előbb újra az Országos Ifjúságpolitikai Ta­nács, majd a kormány elé terjesztik. Az országgyűlés még ez évben megtárgyalja és beiktatja az új törvényt. A jogszabály-tervezet elvi alapja a párt és a kormány ifjúságpolitikája, jellegét el­sősorban az határozza meg, hogy az ifjúság a társadalom része, alapvető céljai és ér­dekei azonosak a szocializ­must építő társadalom céljai­val és érdekeivel. Ugyanak­kor az ifjúság — életkori sa­játosságaiból és helyzetéből adódóan — sajátos szerepet tölt be a társadalom életé­ben, következésképpen sajá­tos kötelezettségei és igényei is vannak. Ezért a törvény a társadalompolitikai célokkal összhangban az ifjúság ér­dekvédelmét is biztosítani kívánja, célja: hogy körül­határolja az ifjúság legálta­lánosabb kötelességeit és jo­gait, valamint az állami, gazdasági és társadalmi szer­veknek az ifjúsággal kapcso­latos kötelességei* nymodon az új törvény „ifjúsági ab kotmány”-nak is tekinthető. A rendező elv A törvény jellegéből kö­vetkezik, hogy elvi, általános rendelkezéseket tartalmaz, alapul Veszi mindazokat a hatályos jogszabályokat, amelyek az ifjúsággal kap­csolatos kérdésekben is ren­delkeznek, mint pl. a Mun­ka Törvénye, a családjogi, — a, honvédelmi, az oktatási törvény és természetesen az Alkotmány. Ugyanakkor közvetlenül, az említett jog­szabályokban nem szereplő rendelkezéseket is tartalmaz és a megjelölt célkitűzések gyakorlati megvalósítása ér­dekében a végrehajtási jog­szabályok kiadását is előírja. Érdekes és sok vitára ala­pot adó kérdés: kiket tekint­sen a törvény fiataloknak, kik tartoznak e kategóriába? Viszonylag könnyebb kérdés az alsó korhatár megállapí­tása. Itt a rendező elv az, hogy a törvény a gyermeke­ket érintő kérdések szabályo­zására is terjedjen ki. A fel­ső korhatárt illetően már nehezebb határvonalat húz­ni. Nyilvánvaló, hogy a pá­lyakezdők természeteden az ifjúság kategóriájába tartoz­nak, azonban amíg a szak­munkásoknál ez általában a 17. és a 23. életév közé esik, addig pl. egy orvos lseiében még a 29—30 éves is pálya­kezdőnek számít. Ezért a tör­vény általában a 30. életévig tekinti fiataloknak az ifjú állampolgárokat. A törvény tervezete az em­lített életkort határok kere­tében az ifjúságot érintő kérdéseket egységesen kí­vánja szabályozni, de kifeje zésre juttatja azt a követel­ményt is, hogy az ifjúság ne­velésénél figyelembe kell venni a fiatalok különböző rétegeinek és korcsoportjai­nak — tehát a fiúknak és a lányoknak, a gyermekeknek és a serdülőknek, a tanulók­nak, a munkás-paraszt-értel- miségi és alkalmazott fiata­loknak a sajátos helyzetét. Élethelyzettől lü^gőeD A törvénytervezet az alap- tőén Olyan szerkezetben ké- elvek meghatározását köve- szült el, amely a fiatalok jo­gait és kötelességeit, illetve a társadalomnak az ifjúság­gal szemben támasztott köve­telményeit és az ifjúság ne­velésében reá háruló kötele­zettségeit a különböző élet­helyzetekben tárgyalja. így külön fejezet szól az ifjúság neveléséről a családban és az iskolában, az ifjúság részvé­teléről az állami és társadal­mi életben, valamint a mun­kában, az ifjúság szabadidő­töltéséről, kulturális és testi neveléséről, egészségének vé­delméről és végül az Ifjúság saját szervezeteiről. Az alapelvek kiindulópont­ja a Magyar Népköztársaság ifjúságpolitikájának általá­nos célkitűzése: az ifjú nem­zedék szocialista emberré nevelése, az egész társadalom ügye, érdeke és feladata. Eb­ben különös felelősség terhe­li a szülőket, az ifjúság hi­vatásos nevelőit, az oktatási, kulturális és sport intézmé­nyeket, a tár'adalmi és tö­megszervezeteket, valamint a munkahelyeket és a fegy­veres erőket Ugyanakkor a tervezet aláhúzza a fiatalok felelősségét is annak érde­kében, hogy a társadalom biztosította eszközöket és le­hetősegeket jól használják fel saját nevelésükben, a közösség és a maguk javára. Ezt szolgálják azok a terve­zett rendelkezé'ek is ame­lyek a fiatalok közéletben való részvételének, továbbta­nulásának, a termelőmunká­ba való zavartalan beillesz­kedésének és a családalapí­tás feltételeinek biztosításá­val foglalkoznak. Fontos sze­repet szán a tervezet az ifjú­ság önkormányzati szervei­nek, az ifjúsági szervezetek­nek a fiatalok képviseleté­ben a közügyekbe történő bevonásában és érdekvédel­mében. A fiatalok igényeinek ki­elégítését, így pl. a kulturá­lis, sportolási, turisztikai fel­tételek javítását illetőén a tervezet a reális lehetőségek­kel számol, de ugyanaltkor előre is mutat, tükrözi azo­kat a törekvéseket, amelye­ket — társadalmi összefogás­sal — el kell érnünk. Ez a körülmény is jelzi, hogy a törvény rendelkezéseinek végrehajtása a hatályba lé­péssel csak elkezdődik és hosszú ideig tartó folyama­tos munkát igények Nádor György az Országos Ifjúságpolitikai es Oktatási Tanács titkára Dimény Imre nyilatkozata Have! József, az MTI tu­dósítója jelenti: Dimény Imre mezőgazda­sági és élelmezésügyi mi­niszter, aki részt vesz a ma­gyar—szovjet gazdasági és tudományos-műszaki együtt­működési kormányközi bi­zottság 10. ülésszakán, a ma­gyar—szovjet mezőgazdasá­gi együttműködésről nyilat­kozott csütörtökön a moszk­vai magyar tudósítóknak. Mint elmondotta, mind Mackevics szovjet mezőgaz­dasági miniszterrel folyta­tott megbeszélésein, mind pedig a kormányközi bizott­ság plenáris ülésein mind­két fél arról adhatott szá­mot, hogy az utóbbi eszten­dőkben a két ország közötti mezőgazdasági együttműkö­dés eredményesen feilődött és jól szolgálta mindkét or­szág mezőgazdaságának fej­lődését Ez az együttműködés — húzta alá a miniszter •— sokféle formában alakult ki: a KGST mezőgazdasági bi­zottságában, az AGROMAS keretében, továbbá a ma­gyar—*szov1et kétoldalú együttműködés, vslamint a szoviet—ma evar—bolgár— NDK néeves együttműködés keretében is. pimény Imre aláhúzta, hogy jő volt az együttműkö­dés a két ország mezőgazda­sági minisztériuma között is. Ez az együttműködés fel­ölelte' a mezőgazdaság vala­mennyi területét, de zömmel az agrotechnika, a zootech- nika körében maradt és a mezőgazdaság valamennyi folyamatát, továbbá a me­zőgazdaság műszaki—anya­gi ellátását kevéssé érintet­te. Mindamellett így is je lentős eredményeket hozott, különösen a magyar növény- termesztésben. Ennek ered­ményeképpen oldottuk meg a gabonaproblémát a har­madik ötéves terv idején. Hiszen Ismeretes, hogy ke­nyérgabona vetésterületünk 8o százalékán szovjet faltét, a Bezosztaja—1-et termeszt­jük nagyon jő eredménnyel. Gábori »betakarító généi nk nek csaknem 100 százaléka szovjet gyártmányú és eze­ket is hggy hatékonysággal alkalmazza a magyar me­zőgazdaság. A továbbiakban a minisz­ter tájékoztatott arról, hogy a szovjet növénynemesftők, köztük a hazánkban is Is­mert Lukjanyenkö olyan újabb búzafajtákat kísérle­tezett ki, amelyeknek ter- moVénessére 2Ö—25 száza­lékkal múlia felül a Bezosz- tajét.. Mint hozzáfűzte, ezek az új-bb biWfait'k, áz Au­róra és a Kaukázus, a mi körülménveink között is megfelelőek, kísérletképpen már mi is kipróbáltuk és az idén rendelkezünk az elter­jesztésükhöz szükséges mony- nyiségekkel. Dimény Imre ezután hang­súlyozta, hogy az együttmű­ködésben továbbra is fontos szerepet töltenek be a nö­vénytermesztés vonatkozásá­ban a vetőmagszállítások, az állatteríyésztés torén pedig a szaporítóanyag szállítások, Ugyanakkor felhívta a fi­gyelmet arra, hogy a követ­kező időszakban mind a szovjet, mind pedig a ma­gyar mezőgazdaság előtt leg­főbb feladatként a bel tér je- sítés áll, előtérbe kerül a munkatermelékenység1 növe­lése, a minőség emelése, a hatékonyság fokozása, s ez még inkább a műszaki fej­lesztésre helyezi a hangsúlyt. A miniszter aláhúzta: ennek figyelembevételével kel’ gon­dolkodnunk a jövőben a még hatékonyabb együttműködés kialakításáról. Ez azt jelenti — mondottá befejezésül Di­mény Imre —, hogy az együttműködést áz agrotech­nikán túl, az ipari háttér megteremtésére kell kon­centrálnunk. Ki kell alakí­tanunk egy olyan komplex szemléletmódot az együtt­működésben, amely mező- gazdaságaink műszaki bázi­sának további fejlesztését tűzi ki céluL Rangos, felemelő hangula'ú küldöttközgyűlés TanuvsUozíuk a pedagógusok QéL megmondd. rf'ílök a vállalati értekezleten és legalább tíz perce rágom a körmöm. Nézek is úgy a világba, mint­ha otthon éppen most követnének el merényletet jó szüleim ellen. Pedig hát szó sincs róla. Csak a felszó­laló. Aki még mindig beszél, lassan húsz perce már. Helyesebben magyarázkodik, de elviselhetetlenül, íme az előzmény: felállt egy ember. Azt szokták mon­dani, egy egyszerű ember... Panaszkodott néhány vál­lalati baj miatt. Amiben senki más csak a vállalat egy igazgatási szerve a hibás. Nem vaktában bírált, megnevezte a pontos adatokat, tényeket közölt, kor­rekt módon. Azt is megmondta, hogy ez nemcsak egy­két ember személyes ügye, hanem ama igazgatási cso­porté is, amelyik a hibákat elkövette. Az igazgatási csoport képviselője is ott ült a ta­nácskozáson. Illendőségből várt három felszólalásig, aztán jelentkezett... Azóta rágom a körmöm. Mert magyaráz kegyetle­nül. Ügy „köpi” a szabályokat, hogy nekem a háta­mon fut végig a hideg. (Mindig félek a „szabályosan szabálykodó” emberektől.) Elmondja, hogy a felszó­lalónak, a bírálónak azért nem volt igaza, mert a kis- ezer kétszázas rendelkezés azt mondja ki, hogy, de kü­lönben is vállalati jogszabály eme központi intézkedést még tovább szigorítja, hogy... Aztán nagyon sajnálja, de a felsorolt, bírált tény nem az illető igazgatási cso­port érdeke, hanem pontosan a dolgozóé. Mármost, ha a dolgozó nem érdeklődik saját ügyei iránt, nem jár el szabályosan (zwanzig paragrafus y pont), akkor ugyan ne várjon semmi jót. Végre eljutott a lényeghez. Ezzel kellett volna kez­deni: a bíráló ne várjon Semmi jót! — só — Tegnap került sör a peda­gógusok szakszervezete me­gyei küldöttközgyűlésere. A közgyűlés tartalma és külső formája egyaránt1 sugározta azt a jelentőséget, amely az oktatásban dolgozó pedago gusok és ' technikai munká­sok tevékenységét illeti meg társadalmunkban. A meghí­vott párt- és állatni vezetek jelenléte is szervesen szol­gálta a valóban gazdag prog­ramú és a pedagógusok tár­sadalma számára kiemelkedő szakszervezeti eseményt- Ma­joros Karoly, az MSZMP me­gyei Bizottságának osztály- vezetője hozzászólásában kü­lön is szenvedélyesen szólt a pedagógusok társadalmi meg­becsüléséről. Határozottan aláhúzta a szakszervezetnek azt a szerepét, hogy a szer­vezeti összefogásban rejlő erejével bátran harcoljon a pedagógusok minden szinten való megbecsüléséért. Tiszte­let illeti azokat és becsület, akik szellemi erejük és sok­szor fizikai energiájuk legja­vát áldozzák s szocialista embernevelés ügyéért. — Ugyancsak ő hangsúlyozta, hogy a Pedagógus Szakszer­vezetnek állandóan kezdemé­nyező szerepet kell betölte­nie az óvónők, a tanítók, a tanárok politikai nevelésé­ben. Nyolcvanhárom megyei küldött tanácskozott ezen a dé’élőttön. Közülük harminc­hétén nők és a többség — negyvenhatan férfiak. Érde­kes mód ez az arány is jól tükrözte azt a jelenleg is fennálló ellentmondást, — amely abban áll, bog',- az egyre inkább elnőiesedő pe­dagóguspályán a vezetés el­nőiesedése korántsem tapasz­talható. Értehető tehát, hogy Kiss Tiborné, a jászberényi járás hüdötte éppen az em­lített ellentmondásra hívta fel a közgyűlés figyelmét, és határozottan síkra szállt a nők vezetésbe történő foko­zottabb bevonásáért. De a párt nőpolitikái határozatá­ból kiindulva figyelmet ér­demlő javaslatét is tett: nem is egyet Például: miért ne lehetne — vetette fel — a többgyermekes pedagógus családanyák helyzetén oly módon Is könnyíteni, hogy számukra legalább a szabad szombatot biztosítsák, illetve a szabad szombatdélutánt. A küld*tti<pgvűiés beszá­molóiét Szureyi István, a megve' bizottság titkára tar- I tóttá. VslóiSh»n kfegészítet- j te az alanos. ötven oldalnál j is téri ed elmesebb. írásban elkészített és már S küldőt- j tekhez előzetesen eiiuttatott I megyei jelentést. Szóban is i foglalkozott — kiemelten — azzal a kérdéssel, amelyre a jelentés is részletesen kitér: a fizikai dolgozók gyermekei­vel történő foglalkozás hely­zetével és eredményeivel. — Többek között azzal, hogy míg az országos átlag az egyetemeké» továbbtanuló ttzfkai dolgozó gyermekek eseteben 49-8 százalék, addig a megyénkből felsőfokú in­tézményekben tanulók 64.3 százaléka fizikai dolgozók gyermeke,. A megye pedagó­gus társadalma büszke lehet e szép eredményre. Büszke, de korántsem elégedett. Tóth Tibor, a megyei tqyiáes vb művelődésügyi osztályának vezetője mór az előbbre lé­pés irányaira is utalt. Nem szabad, hogy eredményeink elandalítsanak bennünket. Arra kell törekednünk, — hangsúlyozta — hogy a te­hetséges fizikai dolgozók gyermekei továbbtanulásuk könnyítése érdekében első­sorban a gimnáziumokba ke­rüljenek. Ugyancsak a mű­velődésügyi osztály vezetője óvott attól Is, hogy a fizikai dolgozók gyermekeit kategó­riaként kezeljék a pedagógu­sok s talán tapintatlan meg­különböztetésekkel kellemet­len helyzetbe hozzák őket. A pedagógusok megbecsü­lésének anyagi oldala is van, és a küldöttek erről sem hallgattak. A felszólalók közül többen és Bellái Lász­ló, a Pedagógus Szakszerve­zet Országos Elnökségének tagja is konkrétan foglalko­zott vele. É tekintetben is reményekkel tekinthet a pe­dagógus társadalom a jövő­re; mint az egyik küldött tö­mören megjegyezte: az ügy már az asztalon van. Szűk­ít negyedik Ötéves terv időszakában gyorsabb ütem­ben épül a kisköre« vízlépcső öntözőrendszere. Az öntözé­ses művelésre kijelölt több mint félmillió hold mezőgaz­dasági területből a tervidő­szakban százhúsz ezer hol­don építik ki az öntözőmű­veket 1973-ig elkészül a nagykunsági és a jászsági főcsatorna el'ő tizennyolc ki­lométeres szakasza. A két csatorna együttvéve másod­percenként százhuszonnyolc ség is van a bérek, a fizete sek rendezésére, hi-z a tech nikai dolgozók esetében — az egyik hozzászólás konkré­tan elemezte — szinte ka- tasztrófálissá valhat a mun­kaerőhelyzet. Egyéb szociá­lis kérdések is helyet kaptak a küldöttközgyűlés tartalmá­ban. Például a nyugdíjas pe­dagógusok helyzete. Mintegy 5453 dolgozni kép viseltek a megyéből érkezett küldöttek, magukkal hozva az előző kongresszus óta el - telt négy esztendő örömeit és gondjait. Őszinte számve­tés volt ez a közgyűlés; számvetés a négy év alatt szerzett tapasztalatok birto­kában. A küldöttek nem íu karkodtalc javaslatokkal sem es reális javaslataik közül bizonnyára többel is talál­kozhatunk majd mar a kö­zeljövőben. De akadt távlat­ra szóló javallat js. Például az, hogy ismét napirendre kellene tűzni az oktatási te­vékenységet sokszor zavaró, akadályozó felduzzadt papír­munka és az indokolatlanul elszaporodott értekezletei: kérdését. A küldöttgyűlés ezt a javaslatot határozatába is vette. Az érintett kérdésekből í telve sok teendője lesz majd a most megválasztott új szakszervezeti vezetésnek is amelvnek élére ismét Hack Mártont — megyei elnök — és Szurgyi Istvánt — megyei titkár — választotta a me­gyei küldöttközgyűlés. A csaknem egész napos tanács­kozásról egyértelműen el­mondhatni: imponáló módon villantotta fej nemcsak a szocialista építés távlatait, de a hozzávezető út pedagógusi munkájának küzdelmeit és szépségeit Is. köbméter vizet szállít majd a földekre. A víz felhasználásában ér­dekelt hét megye mezőgaz­dasági szakemberei a tsz-ék, tsz szövetségek, állami gaz­daságok, Vízügyi igazgatósá­gok képviselői csütörtökön Szolnokon tanácskoztak a feladatokról, s konzultatív, tanácsadó testületet hoztak létre. Feladata biztosítani az érintett üzemi területek me­zőgazdasági előkészítését, az öntözővíz fogadását és gaz­daságos felhasználását. V. M. Gyorsabb ütemben épül a kis­körei vízlépcső Öntözőrendszere Hét megye szaké ti Hereinek tanácskozása Szolnokon Húsz éve termelő­szövetkezeti város Húsz évvel ezelőtt, az 1951. február 18-i, ünnepi tanács­ülésen nyilvánították az or­szág első termelőszövetkezeti városává Túrkevét. A tizen­kétezer lakosú nagykunsági település földművelői három termelőszövetkezetbe tömö­rültek. A nagyüzemi gazdál- kodá"ban rejlő lehetőségek kiaknázásával azóta megsok­szorozták az akkor birtokba vett sovány földek hozamát. Olyan földekről, amelyeken az öregek szerint régen még a szöcske is éhenhalt. most már évente több mint tizen­egyezer tonna gabonát, to­vábbá kétezer tonna húst. három millió tojást és mint­egy két millió liter tejet ér­tékesítenek. A tsz-ek messzemenően gondoskodnak tagjaikról is. A Vörös Csillag, a Búzaka­lász és a Táncsics Termelő- szövetkezet csaknem hatezer tagja kap nyugdíjat és föld­járadékot. Alapszabályba foglalták az öregek rendsze­res segítését, a tagok üdül­tetését, országjáró útjait.

Next

/
Thumbnails
Contents