Szolnok Megyei Néplap, 1971. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-18 / 41. szám
1971. február 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 A lövészek páncélozott harcjárművé Páncélozott szállító' A különböző órszágok hadseregei számára komoly gon. dot okoz a gyalogság, a fegyveres erők egyik legrégibb fegyvernemének alkalmassá tétele a Korszerű hadviselésben való részvételre. A kézifegyverrel felszerelt gyalogost túl sok veszély fenyegeti a nagy pusztító erejű fegyverekkel telitűzdelt harcmezőn, pedig a magasfokon gépesített és automatizált erők sem nélkülözhetik közreműködését a harc megvívásában. A Varsói Szerződés Tagállamainak fegyveres erőinél a gyalogság korszerűsítéséneK problémáját is megoldották. Néphadseregünkben is páncéloslövésszé változik át a korábbi gyalogos azzal, hogy olyan páncélozott szállítóharcjárműbe ültetik, amely- lyel méltó fegyvertársa lesz a nagy tűzerejű, mozgékony harckoosizóknak. A lövészek páncélozott szállító-harcjárművé bármely terepen lépést tart az együttműködő harckocsikkal. Nem torpantja meg lendületét a vízi akadály sem: bátran ráereszkedik a folyóra és átúszik a túlsó partra. A kétéltű harcjármű — a vízen egyedülálló fürgeségét — víz- sugárhajtóművének köszönheti. A hajtómű felgyorsítva nyomja ki a felszívott vizet- A nagy sebességgel kiáramló vízsugár visszaható ereje ellenkező irányba tolja a járművet. A zárt páncéltest előnye nemcsak az űszóképesség elérésében mutatkozik meg,-harcjárművünk hanem a vegyi harcanyagokkal fertőzött vagy radioaktív anyagokkal sugárszennyezett terepszakaszokat sem kell kikerülnie, mivel személyzetét gondosan szűrt levegővel látja el. A jármű páncélteste megvédi a személyzetet és a belső berendezéseket az ellenség gyalogsági lövedékeivel és gránátrepeszeivel szemben is. A páncélvédett szállüóKüzdőtérben elhelyez- kedő*lövészek üléseikből jól áttekinthetik a harcteret a jármű oldalfalaiba épített nézőüvegeken át, amelyek szintén golyóállóak. A páncélvédettség feladása nélkül használhatják fegyvereiket is a felbuKkanó célok leküzdésére, mivel páncélozott törésekbe helyezett fegyvereikből tüzet nyithatnak. A lövészek tehát harcfeladataik többségét anélkül oldhatják meg, hogy. biztonságos harcjárművükből kiszállnának. A páncélozott szállító-harcjármű tűzerejének növelésébe csaK belesegítenek a lövészek kézifegyvereikkel, hiszen a jármű tornyába épített gépágyú és géppuska nappal és éjszaka egyaránt üzemképes irányzékával képezi a fő tűzerőt. A hazai tervezésű és gyártmányú páncélozott szállítóharcjármű a gépkocsizó-lövé- szeket gépesített páncélos- lövészeKké lépteti elő. Tűzerő, mozgékonyság és védettség tekintetében egyaránt nagy előrelépést jelent lövészeink számára új harcjárművük. — LL — f író-olvasó találkozó A szolnoki úttörőház ifivezetők klubjának foglalkozására voltunk hivatalosak. Megtudtuk, hogy a klubnak harmincöt ifi vezető tagja van, középiskolás diákok, akik az úttörőmozgalom rajvezető helyettesei. A klub havonta kétszer tart foglalkozást, az egyik alkalommal az ifivezetők tevékenységével összefüggő kérdéseket beszélik meg, majd különböző politikai, kulturális rendezvényeken vesznek részt Találkozókat szerveznek társadalmi vezetőkkel, írókkal, művészekkel. Beneveztek a kiváló ifjúsági klubok versenyébe is, szerteágazó tapasztalatcseréket tartanak. A klub programja keretében kedden Petrovácz István író, a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó igazgatóhelyettese volt az ifivezetők vendége. A diákok elsősorban a vendég írói „kulisszatitkai” iránt kíváncsiskodtak. Petrovácz István nagy szeretettel és ragyogó pedagógiai érzékkel válaszolt a klubtagok kérdéseire. Az író—olvasó találkozó alkalmával módunkban volt beszélni Petrovácz Istvánnal, akitől elsősorban a Móra Könyvkiadó terveiről érdeklődtünk. Elmondta, hogy a megfelelő nyomdai kapacitás hiánya nehezíti a kiadó munkáját. Főleg a kisgyerekeknek szóló színes könyvek kiadásában vannak zökkenők. Tavaly 160 művet jelentettek meg, ez műfajilag. csaknem 30 különböző munka. Nem kevés ez, de még több kellene. Az volna az ideális, ha évente 250—300 könyvet jelentethetne meg a kiadó. Elsősorban a kisebb gyerekek számára kellene változatosabb, színesebb könyveket megjelentetni. A jövő évben két új sorozatot indít a kiadó; a színes, képes könyveket, amelyek a tervek szerint 8—10 forintos eladási áron kerülnek forgalomba és az első olvasmányok sorozatát, 50—60 oldalas kis könyvecskéket. Sajnos, csak 1973-ban jelenhet meg a 8—9 éves gyerekek számára készülő életrajzsorozat Az első hétköznapok Egy hónapja nyűt meg Karcagon a majd milliós költséggel épült ifjúsági klub. Az ünnepélyes megnyitó utáni „szürke” hétköznapok egyikén érdeklődtem hogy a klub vezetői, irányítói hogyan láttak munkához. — Szinte minden energiánkat az ifjúsági klub köti le — mondotta Kovács Károlyné, a Déryné művelődési ház munkatársa. — Mi ad ilyen sok munkát? — Egyelőre még az adminisztráció. Most adjuk ki az igazolványokat Meg kell válogatni, hogy kiket vegyünk fel. A követelményeket hat pontban foglaltuk össze. Az igazolványok kiadását a városi KISZ- bizottság és az alapszervezetek bevonásával végezzük. — Hány igazolványt adtak ki? — Hétszázat, de még mindig igényelnek- újakat. — Nem sok ez a hétszáz igazolvány? Ha jól emlékszem, a megnyitás előtt csak két-háromszázat akartak kiadni. — Elég sok, de a becsületesen dolgozó, jól tanuló fiatalokat nem lehet kizárni a klubból. — Mennyit kell fizetni az igazolványért? — A diákoknak tíz az önálló keresettel rendelkező fiataloknak húsz forintot Az igazolványok fél évig érvényesek. A megújításkor ismét tíz, illetve húsz forintot kell fizetni. Az olyan műsorokra, amelyekért a művelődési ház is fizet, egységesen öt forintos belépődíjat állapítottunk meg. — Hogyan tudják kielégíteni hétszáz fiatal művelődési, szórakozási igényeit? — Egyelőre nehezen. Egyszerre valamennyien talán be se férnének a klubba. Persze azzal is számolunk, hogy idővel megrostálódik a tagság. Vannak, akiket csak az újdonság vonzott a klubba, néhány estére ők csak a presszó helyett jönnek hozzánk; nem érzik, hogy ez több, mint egyszerűen az idő eltöltése. Másoktól helytelen viselkedés miatt megvontuk az igazolványt. — Hány igazolványt vontak már be? — Hármat. — Hogyan tájékozódnak a klubtagok kívánságairól? — Márciusban részletes igényfelmérést végzünk, s a terveket ennek alapján állítjuk össze. — Valószínűleg a legkü- linfélébb igények merülnek majd fel. Lehetségesnek tartja-e olyan tervek ösz- szeállítását, amelyben mindenféle igényt ki tudnak elégíteni? — Csak úgy, hogy a klub egészén belül létrehozzuk a különböző érdeklődésű fiatalok rétegklubjait. Egy már van is, a fiatal utazók klubja, de hamarosan többet is alakítunk. — Mondana valamit Ízelítőül az eddigi rendezvényekből? — Hetenként kétszer van tánc, a saját zenekarunk játszik, havonta egyszer pedig a szolnoki POP-együttes látogat hozzánk. Volt már vetélkedő a XX. század irodalmából, meghallgattuk Hidegkúti Nándor beszámolóját, vendégül láttuk Simon Ferenc szobrászművészt. Énekelt a klubban Lukácsi Huba, megtekintettük a Tiszamenti Vegyiművek képzőművészeti körének kamarakiállítását, meghallgattuk Gordon Zsuzsa irodalmi estjét. Lényegében ezekhez hasonló programokat tervezünk a jövőben is. Többek között amatőr irodalmi színpadokat és együtteseket hívtunk meg bemutatóra és ismerkedésre, B. A. Tolvajt kiáltani — A társadalmi tulajdon ma már nem Csáky szalmája, de még mindig túl köny- nyen hozzányúlnak, mert nem lesz megbélyegzett ember az üzemi szarka — mondta az egyik vállalati rendész. Való igaz, a közvélemény felháborodva tárgyalja, ha egy háziasszony fogkrémet lop az önkiszolgáló boltból, ám ha valaki az üzemből ezreket érő értéket csempész ki — az nem téma. Még az ősszel történt, hogy egy fiatalember az egyik szórakozóhelyen feltűnő buzgalommal szorongatta aktatáskáját. A rendőrnek is szemet szúrt a degeszre tömött csomag és kinyittatta azt a férfivel. Az összegyűlt kíváncsiak csalódottan látták, hogy abban mindössze néhány szerszám és pár kg rézhuzal lapul. Lopott holmi a vállalattól. És — mondjuk — nem pohár a presszó asztaláról. Tavaly a megyében tovább nőtt a társadalmi tulajdon ellen elkövetett bűn- cselekmények száma A bűnesetek ugyan „csak’’ 12 százalékkal emelkedtek 1969- hez képest, 'a kárérték azonban 34 százalékkal lett több. A társadalmi tulajdon elleni vétségnek legismertebb „műfaja” a lopás, de nem ez az egyetlen. A vasúti kocsik rongyosra vagdalt műbőr üléseinek „szabói”, vagy azok, akik erejüket fitogtatva fél kézzel szaggatnak le telefonkészülékeket, az üzemi tolvajokkal együtt kell, hogy a vádlottak padjára üljenek. A közvélemény ne tartsa bocsánatos bűnnek a társadalmi tulajdon károsítását —■ talán ez lehetne az első pontja annak a tízparancsolatnak, amelyet védelmében fogalmazhatnánk. És ami viszont már törvényszabta kötelesség: a gazdasági szervek vezetői minden szinten szigorítsák az ellenőrzést, a bizonylati fegyelmet, a rendészeti munkát. Az egyik termelőszövetkezet főkönyvelőjének hivatali kötelessége lett volna a tsz budapesti árudájának ellenőrzése. Äz üzletvezető némi ügyeskedéssel — és nem kevés pénzzel — „elnyerte a főkönyvelő kegyeit”, akivel aztán együttműködve 66 ezer forint kárt okoztak a szövetkezetnek. Manipulációik évekig tartottak, mégis csak úgy derült rá fény, hogy a bűntudat nyomasztó súlya alatt a főkönyvelő feljelentette — önmagát. A statisztika rideg számadata nem beszél arról, miből tevődött össze 1970-ben a jelentős társadalmi kártétel. Minden bizonnyal szerepe van a növekedésében a nagyobb gazdasági önállóságnak, az új mechanizmussal járó útkeresésnek — mely során tévutakat rejtett gazdasági ösvényeket is felfedeznek — ám a legjelentősebb ok az, hogy a társadat lom hatalmas zsebében nem nehéz túrkálni. Onnan kiemelni valamit nem egyszer büntetlenül is lehet. Pedig ilyenkor is épp úgy kell tolvajt kiáltani, mint amikor a pénztárcánk után kotorászik valaki. — pb — Daniel Lang: Incidens a 192-es magaslaton is. A holttestet megtalálták A kettő közül az egyiken kellett feküdnie a lány holttestének. Eriksson tudta ezt, s hogy a különítmény többi tagját megkímélje a szükségtelen fáradságtól, egymaga vágott keresztül a hatalmas bozóton, hogy körülnézzen. Mao testét nem találta, amikor tehát újra csatlakozott a többiekhez, akik addig várakoztak. a másik sziklára mutatott „Ott lesz” — mondta határozottan. A többiek mögéje zárkóztak, s ő szótlanul gyalogolt a másik sziklához, amely hetvenöt méter távolságra lehetett. Nem telt bele sok idő. és megtalálták Mao holttestét Merev kiflialakban nyugodott egy fészekszerű mélyedésben, földdarabok, kődarabok és kusza indák között. Már három hete ott feküdt, erősen oszladozóban volt a teste. A többiek köréje csoportosultak, s a kör szélére húzódó Erikssont kényelmetlen érzés fogta él a többiek céltudatos kiváncsis- kodása láttán. „Űjra csak azt gégezték, ami a dolguk volt” — emlékezik Eriksson. „Ok sohasem hallották Mao hangját, nem látták, hogyan cipelte Manuel hátizsákját.” Az elnököl is Fine* boncolta A feladatukat lankadatlan buzgalommal végző férfiak kicövekeltek egy harminc négyzetlábnyi területet, — hogy azon belül kutassanak, és hamarosan eg/ sereg bizonyíték gvűlt össze: töltény- hüvelyekből származó ólomdarabkák a ballisztikai- és lőfegyverszakértők részére, és Mao testének foszlányai a kórboncnokoknak. Magát a holttestet egy katonai „hullaszatyorba” — elesett katonák szállítására rendszeresített drapp színű, vízhatlanított sátorlapba — helyezték. A boncolás elvégzésére. — amelv a hadsereg saigoni halottasházában játszódott le. Tadao Furuét. a tokiói egyetem professzorát és Pierre A Finck őrnagyot, a kilencedik orvoslaboratórium parancsnokát kérték feL (Finck, aki ismert hadi kórboncnok, — harmadmagával végezte Kennedy elnök boncolását.) — Fényképek tucatjai készültek, hogy később szemléltetésül szolgáljanak a tárgyaláson; a fényképészek villanólámpái halványan fénylettek a délutáni napban. Egy hét múlva. mikor Eriksson vezetésével egy második zarándokcsoport járt a 192-es magaslatom további fényképek készültek. Ezúttal kisebb csoport indult útnak, azzal a küldetéssel, hogy minden lehetséges bizonyítékot kihalásszon a környező bozótból; az egyik bűnügyi nyomozó, ahogy tőrjével az índák között keresgélt, talált is néhány fogat, ujjesont-da- rabkát és további töltényszilánkokat. <• mindezt egy plasztikzsacskóba helyezte. A bizonvíl *8 A két kutatóul eredményeként nyert bizonyítékok fontos szerepet játszottak a bírósági eljárásban — emlékezik Eriksson. Az együtt •dolgozó ballisztikai- és lőfegyverszakértők például a töltényszilánkok elemzése során kimutatták, hogy azok M—16-osból származnak, s az áldozatra közelről tüzeltek — ez a vélemény feltehetően objektív alapot adott ahhoz, hogy Mao gyilkosa, vagy legalábbis egyik gyilkosa. Clark legyen. Furue professzor és Finck őrnagy is tanúvallomást tettek, hogy beszámoljanak Mao kopo- nyacsont-darabkáin Saigonban végzett klinikai vizsgálataikról. A szakértők vizsgálati eredményei meggyőzően bizonyították, hogy Maót háromszor, mellkasán és nyakán, érte döfés, és koponyája „szié' ’öncsőit” állapotban van „két nagvsebességű lövedék zúzóhatása következtében”. Furue professzor „faji hovatartozás szerint” mongoloidként azonosította Maót. korára nézve 18 és 20 év között, magasságára nézve körülbelül 161 centimeter lehetett — vagyis valamivel magasabb, mint azt Eriksson velem beszélgetve becsülte. Furue, aki már harmincötezer bor- colást végzett. kii»lent°tte: ..Mongoloid létére Mao holtteste iól feílett. arányos testalkatra vallott.” Mesoj-ve-öt. Clarkot és a két Diazt egy nappal azután vették őrizetbe, hogy az első kutatócsoport a 192-es magaslaton járt. A tábori rendőrök külön-külön tartóztatták le őket. A négy katona késő délután hagyta el Vorst parancsnokságát, miután rövid látogatást tettek a századosnál. Parancsnokuk szűkszavúan búcsúzott tőlük. Kihallgatásán Manuel így idézte fel ezeket a szavakat: „Elmondta, hogy igyekezett nem nagydobra verni az incidenst, de mostantól kezdve már se tanáccsal se segítséggel nem szolgálhat.” A tábori rendőrök a katonai rendőrség felügyelőiének An Khe-i irodádra kísérték a négv katonát, ahonnan előz.ő kihallgatásuk után a Longh Binh-i fegvházba vitték őket. Nem sok további kihallgatásra volt szükség, hogy a törvénvszéki tisztek meggvőződlenek róla: a bűnügy létezik. Az őrmester csak iréláliam Rafe és Manuel készségesen aláírt, esküvel hitelesített nyilatkozatának lényege alátámasztotta Eriksson beszámolóiét a „192-es magaslaton történt incidensről” — ilyen néven lett ismeretes Mao meggyilkolásának ügye a hadseregben. (Mikor egy bűnügyi nyomozó megkérdezte Manuelt, hogy „ki erőszakolta meg a lányt, vagy ki került vele nemi kapcsod latba?”. Manuel így válaszolt: „Meserve őrmester, Clark. Rafe Diaz és én. — Erikssonnak nem volt vele nemi kapes »lata, és semmiféle bántódást nem okozott neki.”) Meserve és Clark tagadták. hogy bármiben bűnösök lennének, s a balul sikerült őrjárat parancsnoka váltig azt állította. hogy szándékait tévesen értelmezték. Csak tréfált. mondta vallomásában, amikor megemlítette. hogy a felderítő úton „el fognak szórakozni”. Eligazító parancsában szerinte ezt mondta.: ..Nem is lenne rossz, ha fel tudnánk csípni öt nőt arra az öt napra. amit a hegyekben töltünk, és jó kis orgiát csaphatnánk”. majd állította. — „mindenki megjegyzéseket tett. és nevetett”. Amj azt illeti, hogy miért kerültek Mao faluia felé. az őrmester azt állította, hogy azért vezette arrafelé az osztagot, hogy Vietkong-harrosokat keressenek, és a lányt is csak azért ejtette foglvu! mert gyanúsan viselkedett a viskóban. Meserve kihallgatásának végén az ügyész megkérdezte, hogy hányszor és kinek adta elő Meserve „azt a történetet, amit most a tanú-emelvényen elmondott”. „Számos alkalommal, aram” — felelte az őrmester, „többnyire az ügyvédemnek”! $mutatm