Szolnok Megyei Néplap, 1971. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-17 / 40. szám

1971. február 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP & Feliér Lajos beszéde Szeghalmon a tiszai finomító építésére Tovább bővül a távvezeték rendszer — A kőolaj és gázipar fejlesztési programja Az energiastruktura vál­tozása nagy feladat elé ál­lítja a kőolaj- és földgáz­ipart. A IV. ötéves terv idő­szakában, mint kiemelt ága­zat, a tervek szerint 24 mil­liard forintot fordíthat beru­házásokra, amelyből 1971-re 5.2 milliárd forint jut. Eb­ből az egyedi nagyberuházá­sok két és félmilliárd fo­rintos költséggel járnak, a célcsoportos beruházásokra 1 milliárd forintot költenek, saját fejlesztési alánjából pedig az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt 1,7 milliárd forintot fordít az új létesít­ményekre és a meglévők műszaki fejlesztésére. Szepesváry Iván, az Orszá­gos Kőolaj- és Gázipari Tröszt vezérigazgatóhelyet­tese a fejlesztési program főbb beruházásairól az MTI munkatársának a következő tájékoztatást adta: — A négy egyedi nagybe­ruházás egyike a Dunai Kő­olajipari Vállalatnál folyik, ahol a 3 millió tonna kő­olaj feldolgozásán alkalmas létesítmény néhány üzemé­nek befejezése van csak hát­ra. Ezek működésbe lépésé­vel teljesen elkészül a beru­házás első üteme, de már megkezdődött a második ütem is. A tervek szerint 1972 kö­zepére összesen 6 millió tonna kapacitásra épül ki a finomító. Szegeden a gáz- és a kő­olajtermelés növekedésével párhuzamosan épülnek az üzemek. Most folyik az olaj­kísérő gázfeldolgozó egység próbaüzeme; ez földgázt és propán-bu'ánt ad majd a felhasználóknak. Az év vé­gén befejeződig a szabad gózfeldolgozó berendezés szerelése. Különös gondot fordítunk a rétegenergia fennt-rtására, hogy a későb­biekben a nyomás csökken­tése miatt ne apadjon a szén- hidrogén kutak hozama. — A nyersolaj leggazdasá­gosabb szállítására kiépülő Barátság II. kőolajvezeték építését a múlt év második felében kezdtük meg, s en­nek folytatása az idén a sió­foki kőolajvezeték vállalat legfontosabb feladata. Olyan ütemben dolgoznak, hogy a jövő év második felében — a tervezettnél egy évvel ko­rábban — megindulhasson az olajszállítás. Az idén a vezeték mint­egy 80 százalékát le kell fektetni. — A kőolajipar negyedik egyedi nagyberuházásának, a tiszai finomítónak előké­születei is megkezdődtek. A Dunai Kőolajipari Vállalat­hoz hasonlóan itt is a beru­házás első ütemeként 3 mil­lió tonna nyersolaj feldolgo­zására alkalmas üzem épül. A szémszédságában, a Tiszai Vegyi Kombinátban létesülő oleünüzemet látja majd el nyersanyaggal és fűtőolajat szolgáltat az ‘ erőmű első egységeinek. A célcsoportos beruházá­sok körébe tartozik a kő­olaj- ég földgázvezetékrend­szerek építése. 1971-ben több fontos vezetékszakasz építé­se fejeződik be, így az Al- győ—Budapest közötti, to­vábbá az észak-magyaror­szági iparvidék gázellátását javító Budapest—Salgótar- ján-i gázvezetéké. Ez utóbbi segítségével az iparvid b n-mc'ak Ha idú- szo'osz'órl, hanem Buda­pest felől is kaphat föld­gázt. Válaszúton a IV. b-ben Véletlenül esett a választás a IV. b-re. A karcagi Gábor Áron gimnázium és szakkö­zépiskola igazgatója szétné­zett a tanári szobában, ahol s. két szünet között csak ke­vesen maradtak, és így szólt: — Gulyás kartársat kér­dezze meg. Gulyás Zslgmond osztálya a IV. b. □ Angol tagozatos osztály. Huszonegy lány és kilenc fiú. Ez az arány nagyjából jellemző az egész iskolára. A tanulmányi eredmény sze­rinti rangsorban az osztály a negyedik helyen áll. _ A naplóban tizenkét diák neve mellett ceruzával írt ,,F”-betű. Az ő szüleik fizi­kai dolgozók. Viszonylag magas a továbbtanulók ará­nya, a harmincból tizenhét­tizennyolc. De a fizikai dol­gozók gyerekei közül csak négyen készülnek egyetem­re — főiskolára. — Az iskolában és a kol­légiumban is tartanak nekik korrepetállást. Sajnos, több­ségük a vidéki, falusi álta­lános Iskolából eleve hát­ránnyal jött a gimnáziumba, és nem tudtak mindnyájan felzárkózni — mondja az osztályfőnök. Előkerül a notesz, amely­be Gulyás Zsigmond felje­gyezte, ki hová készül az érettségi után. — IV. b. humán beállított­ságú osztály. A lányok álta­lában kevésbé érdeklődnek a reáltudományok iránt Ez nálunk Is fgy van. A nagy többség pedagógusnak ké­szül, s mind humán szakra. Lassan kialakul a képi Még nem végleges, de a szándékokat jól mutatja. — Két fiú a Szovjetunió­ban szeretné folytatni a ta­nulmányait. Mindketten mű­szaki pályát választottak. Elképzeléseik reálisak. Egyi­kük kitűnő, a másik jeles ta­nuló. Szabó Gábor: — A Szovjetunióba jelent­keztem. Már voltunk felvéte­lin, úgy érzem, a szaktár­gyakból sikerült Oroszból egy kicsit gyengébb voltam. Ha nem vesznek fel, a mű­szaki egyetemre jelentkezem, fcftrülök, hogy angol tagoza­tos osztályba jöttem, hiszen a műszaki szakirodalom jó­része angol nyelvű. A szüle­im pedagógusok, a műszaki érdeklődte azonban mégis jellemző a családunkra. — Apám politechnika-orosz szakos, a bátyám szintén műszaki pályára készül. — Két fiú közgazdasági egyetemre szeretne menni, de egyikük még nem döntött véglegesen. Lehet, hogy meggondolja magát, és böl­csésznek jelentkezik történe­lem — néprajz szakra. — A lányok közül nyolcán választották a pedagógus pá­lyát Hatan főiskolára, ket­ten egyetemre jelentkeznek. Selmeczi Judit: — Debrecenben szeretnék továbbtanulni. angol-orosz szakon. Az oroszt már az ál­talános iskolában megszeret­tem. de általában szívesen tanulom a nyelveket. Koráb­ban azt tanácsolták a szüle­im, hogy menjek inkább köz- gazdasági egyetemre. Szíve­sebben megyek pedagógus­nak. Szeretnék tanítani, de ha ez nem sikerülne, a nyel­vek ismerete más pályákon is hasznos. — Egy lány külkereskte delmi pályára készül, egy a színművészeti főiskolára, hárman vagy négyen pedig felsőfokú technikumba. Tóth Erzsébet: — Gyerekkori álmom a színház. Már az általános is­kolában is azt terveztem, hogy színész leszek... Szép­nek találom, és hiszek ab­ban, hogy a színház képes alakítani, formálni az embe­reket. Nem kapcsolódtam be az irodalmi színpad munká­jába. szavalóversenyen sem léptem fel, de naivon szere­tem a verseket. József At­tila. Radnóti, Váci Mihálv. Bari Károlv költeményeit szere+em leffiobban. Közenes rendű vsgvok. irodalomból négyes. A szüleim munkások. Ellenzik, hogy a szteművteze- ti főiskolára jelentkeztem. Azt javasol iák. az érettségi után menjek dolgozni... ITa a tervem nem sikerül, újra megpróbálom. Ha ismét nem sikerül? Nem döntöttem még véglegesen. Talán Deb­recenbe. jelentkezem a taní­tóképzőbe — népművelés­könyvtár szakra... □ — A tervek többségét reá­lisnak tartom — mondja az osztályfőnök. — Kevés az érdeklődés az úgynevezett divatos pályák iránt Orvos­nak például senki sem ké­szül még az orvosok gyerekei sem. Nagyon kockázatos do­log lebeszélni valakit a vá­lasztott pályáról. Néhány esetben azonb^ meg kellett tennem a diákok érdekében, és örülök, hogy legtöbbször ők is belátták, hogy Igazam van. Az egyik tanítványom angol szakra készült, de tör­ténelemből sokkal jobb; a másik a Testnevelési Főisko­lára szeretett volna menni. Jó sportoló, de a tanulmányi eredménye nem lett volna elegendő a felvételhez. — Mindkettőjüket lebeszéltem, és biztos vagvok benne, hogy a javukra védik. 0 — Tfz-tizennégy diák az érettségi után elhelyezkedik, vagy szakmát tanul. Császár Lajos: Pestre szeretnék menni a Chinoinba. Igaz, hogy köze­pes vagyok kémiából, de szeretem ezt a tárgyat, sze­rettem már az általános is­kolában is. Beszélgettem az ismerőseimmel, ők tanácsol­ták hogv meniek a Chinoin­ba. Szakmunkás vagy tech­nikus szeretnék lenni. Szü­leim a mezőgazdaságban dol­goznak. Anyám azt mondta, meniek én is dolgozni, az apám azt, hogy tanuljak csak, majd segítenek addig anvaeilag. Négyen vagyunk testvérek. Tiszaigari vagyok, Karcagi kollégiumban la kom. Csengetnek. Az osztályfő­nök becsukja a noteszt. (Órá­ra kell mennie. A negyedike­sek akikkel a szün»tben be­szállítom «ztetén nek. Komolyak, el gondolko­zók. Még diákok, de már nem a gondtalan diákéletet élik. Blsiey András (Folytatás az 1. oldalról) dasági üzemeket az épüle­tekben, főképpen az állati férőhelyekben keletkezett kár. Az ár- és belvíz tete­mes veszteségeket okozott a szövetkezeti tagok háztáji gazdaságainak is. Szövetkezeti parasztsá­gunk megtette a magáét. A károk egy része azonban üzemileg, tehát önerőből semmiképpen sem pótolha­tó. Az állam éppen ezért — az adott lehetőségeken be­lül — messzemenő segítsé­get nyújt a nehéz helyzet­be került szövetkezeteknek. Ez szocialista államunk lé­nyegéből fakad. Természe­tesnek tartjuk, hogy a ká­rokat, s annak következmé­nyeit ne csak a szövetkeze­tek viseljék. A baibaju'ottait segíté­sére megmoulu't k maguk a termelőszövetkezetek is. Területi szövetségeik kez­deményezésére és közre­nd tik’désével hatékony termés-etbeni és p'nzbeli segítséget nyújtottak. Ezek együttes értéke eddig 120 miliő forint. Mintegy 900 millió forint értékű ár- és belvízkár kisebb rész­ben az Állami Biztosító út­ján, nagyobb részben pe­dig költségvetési támogatás­ból térül meg a közös gaz­daságoknak. A kártérítésen felül a pénzügyi szervek — költségvetési fedezet mellett — hitelt is folyósítottak a károsult termelőszövetkeze­teknek pénzügyi problémáik átmeneti rendezésére a gaz­dálkodás folyamatosságának biztosítása érdekében. Ilyen célra a múlt év végéig 660 millió forintot használtak fel. Ugyancsak jelentős hi­telt kaptak az ár- és belvíz­kárt nem szenvedett, de más okokból és átmenetileg ne­héz pénzügyi helyzetbe ju­tott termelőszövetkezetek. A múlt év tapasztalatainak összegzése — hangsúlyozta a továbbiakban Fehér Lajos — lehetőséget ad néhány alap­vető következtetés levonásá­ra. így többek között az el­múlt év bizonyságul szolgál arra, hogy azok a termelőszövetkeze­tek, amelyek termelésük növelésével és jövedelmük­kel arányos jövedclembiz- tonsági alapot képeztek, azok az állami segítség­nyújtás mellett még a ta­valyihoz hasonló, kedve­zőtlen időjárású esztendő­ben is fenn tudták tartani pénzügyi egyensúlyukat. Az elmúlt év tapasztalatai alkalmasak arra is, hogy va­lamennyi szövetkezet tagsá­gával megértessék: a szemé­lyi jövedelmek is a gazdál­kodás színvonalának függ­vényében alakulnak és így a bizonyos időszakonként — tavaly a természeti csapások hatására — bekövetkezett in­gadozást természetesnek kell tekinteni. A jövedeleminga­dozás mérséklésének, vagy kiküszöbölésének fő útja csakis a szövetkezetek kellő mértékű tartalékolása lehet. Fontos tehát, hogy az érin­tett termelőszövetkezetele mindent elkövethessenek biztonsági tartalékalapjaik feltöltéséért, sőt növeléséért A Minisztertanács elnök- helyettese a továbbiakban arra a szórványosan tapasz­talható helytelen szemlélet­re hívta fel a szövetkezeti tagok és az illetékes állami szervek figyelmét, hogy he­lyenként a veszteség tárgyi okainak alapos feltárása nél­kül summásan és kizáróla­gosan a vezetőket hibáztat­ják. A Minisztertanács elnök- helyettese ezután a mező- gazdaság harmadik ötéves tervének eredményeiről szó­lott, majd megállapította: a tervidőszak utolsó évében, az említett nehézségek kö­vetkezteben, az 1969. évinél valamivel kevesebb árut adott a mezőgazdaság az iparnak és a kereskedelem­nek. A kiesés elsősorban a növénytermelés csökkenté­séből adódott, hiszen az ál­lati termékek értékesítése tavaly is meghaladta az 1969. évit. Mindent összevetve azt mondhatjuk, hogy a la­kosság élelmiszerellátása zav rtalan volt. Exportkö­telezettségeinknek nem­csak egyszerűen eleget tettünk, de a mezőgazda­ság és az élelmiszeripar tervezett aktív kü kereske­delmi egyenlegét mintegy 30o millió devizaforinttal túl is teljesítettük. Az előttünk álló nehéz­ségek leküzdése szempontjá­ból biztató az a tény, hogy közös gazdaságaink halmo­zott termelési értéke az elmúlt esztendőben is elérte az előző évi szintet Az alap- tevékenységből származó termelési érték ugyan mint­egy 2 százalékkal csökkent, ugyanakkor jelentősen ki- szélesedett a szövetkezetek feldolgozó, forgalmazó és szolgáltató tevékenysége, így a tagok és alkalmazot­tak részesedési alapja a mostani zárszámadáson is körülbelül az előző év szint­jén alakul, a fejlesztési és a szociális — kulturális alap pedig mintegy 5 százalékkal növekszik. Ezt az adott veszteségek mellett a ter­melőszövetkezetek csak úgy tudták elérni, hogy a koráb­bi években képzett 3,9 mil­liárd forint jövedelembiz­tonsági alap mintegy 60 szá­zalékát bevonták a jövede­lemfelosztásba. Ez az orszá­gos átlag természetesen nagy szóródást takar. A gazdasá­gok jelentős része — főleg a Dunántúlon — növelte termelését és jövedelmét, másrésze viszont — főleg a Tisza völgyében — aránylag jelentősen visszaesett. A személyes jövedelmek ala­kulásánál a szóródás ki­sebb mértékű, vagvis a sze­mélyes jövedelmek nem csökkentek a termelés csök­kenésével arányosan. Ezt egyrészt a biztonsági tarta­lékok már említett felhasz­nálása, továbbá az állami segítség tette lehetővé. Elő­fordultak azonban olyan esetek is, amikor egyes üze­mek akár. szabálytalanságok árán is ki akarták fizetni az anyagi lehetőségeiken fe­lül tervezett részesedést és túllépték az elismerhető szintet. E túlfizetés követ­kezményei ezekben a gazda­ságokban kedvezőtlen ha­tással lesznek erre az évre. A szövetkezet jövőjét néző felelősségteljes vezetőség és tagság nem így járt el. ők jó gazda módjára mérlegel­ték az elmúlt év gazdasági nehézségeit, s úgy vették igénybe az állam segítségét, hogy ők maguk is nagy erő­feszítéseket tettek, ha kel­lett még a személyi jöve­delmeket is csökkentették a jövedelmező gazdálkodás ér­dekében. Az ilyen maga­tartás annál is inkább el­ismerést érdemel, mert 1970- ben egészében véve tovább nőtt a parasztság reáljöve­delme. Az éfe,mis'rerg'>zéh'’á<’r, s ezen belül a terrnelősznvet- k^z^tek ide* feladatiról szólva, az alábbiakban ösz- szegeafe a Min'sztertan’cs eln'-'kbivePese a főbb népgazdasági elvárásokat: — Elégítsék ki az élet- színvonal emelkedéséből adódó belföldi igényeket, el­sősorban a hús és húské­szítmények iránti igényeket, — a termelékenység és a hatékonyság fokozásával tegvék jövedelmezővé a ter­melést, — érjék el az ágazatban dolgozók életszínvonalának tervszerű emelkedését, élet- és munkakörülményeinek javítását E követelmények kielégí­tése érdekében olyan ter­melés-szerkezetet. illetve gvártmánvstruktúrát kell kialakítani, amely a jelen­leginél iobban igazodik mind a belföldi igénvekhez. mind pedig az exnort lehetősé­gekhez. A háztáji és az egvéni gazdaságok termelési lehetőségeinek kihasználása mellett meg keli gyorsíta­nunk a mezőgazdasági nagy­üzemek fejlődését. Az anva- gi-műszaki lehetőségek fel- használásával emelnünk kell a termelés színvonalát. el kell terjeszteni a korszerű termelési technológiát s vé­gül összhangot kell terem­tenünk a termelés, a fel­dolgozás és az értékesítés között A mezőgazdasági üzemek termelés-szerkezetének meg­felelő átalakítására serken­tenek ' a negyedik ötéves tervidőszakra életbe lép­tetett közgazdasági szabá­lyozók is. E szabályozók főbb jellemvonásai a követ­kezők: — a mezőgazdasági ár­színvonal a negyedik .ötéves terv időszakában számotte­vően nem változik, tehát stabilnak tekinthető, — az árviszonyokból kö­vetkezően, valamint a meg­határozott termeléspolitikai célkitűzéseink — a szarvas- marha — és a sertésprogram — ösztönzésére a beruházá­sok egy meghatározott kö­rére az állami támogatás mint szabályozó továbbra iS fennmarad. A támogatási rendszer a# árakhoz .gaz dó mechaniz­mus szerint működik. A támoga.ás mó.iositott mér­téke a negyedik ötéves terv időszakában stabilnak tekintendő. Az új szabályozó rend­szer egyik lényeges eleme­ként foglalkozott a Minisz­tertanács elnökhelyettese a jövedelemelvonás új rend­szerével. Ez, mint mondotta, elsősorban az életszínvonal­célkitűzésekkel összhangban lévő, s társadalmilag még elviselhető jövedelemszóró­dás kialakulását kívánja szolgálni. Tulajdonképpen az adózási rendszert fejlesz­tettük tovább: a jövedelem­képződés és elvonás össz­hangjának megteremtésével a jövedelem-különbségek in­dokolt mérséklésére törek­szünk. A múltévi rendkívüli helyzet, mutatott rá vé­gül Fehér Lajos, várhatóan az idei gazdálkodásban is érezteti még a hatását. A kormány éppen ezért arra törekszik, hogy javítsa az üzemek anyagi-műszaki ellátottságát. Ennek érdekében a tervek szer nt egyeb k között m'níegy 12 900 traktor, 8 (HD pótkocsi. 130a 'e’-er- génk"cs!, 1 *00 ea'-on^kem- bájn és 250 cukorrépa be­takarító kombájn kerül forgalomba. A korszerű gazdaságos ter­melés egyre inkább megkí­vánja a mezőgazdasági üze­mektől az együttműködést. E téren máris figyelemre méltó kezdeményezések van­nak. A társulásokra azon­ban még szélesebbkörűek a lehetőségek. Elsősorban a termelés, a feldolgozás és az értékesítés területén cél­szerű és hasznos kibővíteni a kooperációt. Ilyen jelle­gű társulások alakulásának ma már nincsenek jogi aka­dályai. Az állami vállala­tok és szövetkezetek között minél nagyobb területen, lehetőleg teljes vertikumban létrejöhetnek különböző élelmiszer-gazdasági társu­lások. A tervkészítés során a szövetkezetek vezetősége és tagsága törekedjék a nép­gazdaság és a szövetkezet terveinek egyeztetésére. Ak­kor járnak el helyesen, ha azt termelik, s a közgazda- sági szabályozók által biz­tosított lehetőségeket ki­használva úgy fejlesztik gazdaságukat, amivel szá­mításukat megtalálják. A termelőszövetkezetek szé­leskörű és dinamikus fej­lődését a párt- és állami határozatok, állásfoglalások, intézkedések továbbra is hatékonyan segítik. Elveink kiforrottak és világosak. Arra törekszünk, hosv valóságos élő és min­denkor ható tartalommal töltsük meg a kiszélesedett szövetkezeti demokráciát. E cél eléréséért sokat tehet­nek a termelőszövetkezetek területi szövefséoejt de ma­guk a vezetők es a tagság is. Nem formális változá­sokért. hanem az igazi, a tartalmas, a kor-zmű szö- vfttiwMi élet mofívatősftá- sáért kell munkálkodnunk mindenütt — fetezle be nagv tetszéssel fogadott fel­szólalását a Minisztertanács elnökhelyettese.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents