Szolnok Megyei Néplap, 1971. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-14 / 38. szám
1971. február 14. SZOLNME MEGYEI NÉPLAP 7 MÉSZÁROS LAJOS: ZAGYVA TORKOLAT TISZAI LAJOS VASÁRNAPI RIPORTJA Kalauz az európai irodalomhoz írók írókról Az irodalmi tanulmány: szolgálat. Elsősorban az olvasót szolgálja, aki tájékozódni szeretne a világirodalom szédítően gazdag és áttekinthetetlen dzsungelében. A jó tanulmány (esszéi eleve nem lehet unalmas —, Ugyanakkor tárgyszerűnek és szakszerűnek js kell maradnia. Akinek az iskolai irodalom órák nem vásították el a kedvét és az ízlését, kicsi fogékonysága van a gondolatok, a szerkesztés, az érvelés és elemzés szépségei Iránt nagy örömét leli az írók Írókról c. esszé-kötetben. A kötet izgalmát az adja, hogy nem secunder alkotók”, tudósok, irodalmárok, hanem a XX. századi írók- költők írták ezeket a remek esszéket. Huszonhét esszé. Elemzésük egy újabb kötetet igényelne ezért a recenzens már eleve le is mond erről és csak jelzésekre, szerény megjegyzésekre szorítkozhat Huszonhét; XX. századi és európai író ír 27 európai szerzőről. Itt éppen az európaiságot hangsúlyoznánk. — N^rm-nk azért, mert T. S. Eliot ezt tartja Goethe legmarkánsabb sajátosságának szép esszéjében, hanem mert falóban, hasznosnak tartjuk (Európa 1970) a kötet szerkesztőinek ezt a tematikai, földrajzi szűkítését. Kellett már ez a kötet, amelyben az értő olvasó mindent megtalálhat Dantétól, James Joyce-Ig, Döblinig. A kötetből képet kaphat ugyanis még a teljes „kezdő”, tájékozatlan olvasó is az európai irodalmiság főáramairól. Ha elfogadjuk T. S. Eliot értelmezését, akkor az európai irodalom három alappillére Dante, Shakespeare, Goethe. Kötözködjünk? Shakes- peare-ről nincs tanulmány a kötetben. De van Boccaccio- ról (Moravia), Stendhalról (Heinrich Mann), Flaubert- ről (Henry James), Tolsztojról (Németh László), Dosz- tojevszkij-ről (Thomas Mann), James Joyce-ről (Hermann Broch), Proust-ról (Samuéi Becket) az európai prózairodalom mestereiről és forradalmárairól. Különösen a Proust-ról és Joyce-ról szóló tanulmányokat tartjuk hasznosnak, mert a magyar olvasó az ő megítélésüknél tájékozatlanabb és bizonytalanabb. Itt felvetődhet megint egy név: Franz Kafkáé, de egy 775 oldalas tanulmánykötet sem elégíthet ki minden igényt. Tájékozódhatunk viszont néhány, a magyar olvasó által kevésbé ismert íróról, mint pl. Italo Svevo (Eugemo Montal), Ivan Bunyin, (Konsztantyin Pausztovszkij. Döblin (Günther Grass), Jane Austen (Virginia Woolf), Leonyid Ändrejev (Makszim Gorkij), Giovanni Verga (Luigi Pirandello). Az esszék minősítése egy recenzió keretében lehetetlen is, nagyképűség is lenne. Így csupán szavazás- szérűén teheti le a recenzens a voksát. A legszebb írásnak a költő értő és lelkes elemzését tartjuk az ősről, a félelmetes, a misztikus ködökbe burkolt, az agyonmagyarázott, de alig olvasott Dantéról. Oszip Mandelstam tényleg és tudatosan arra vállalkozott, hogy a művet kibontsa az évszázadok alatt rárakodott magyarázat-értelmezés, mellébeszélés korall burákból. Illene szólni a fordításról, de még a fordítók neveinek felsorolása is megterhelné a recenzió terjedelmét. Húszán vannak. De nem hallgathatjuk el a szerkesztő Szekeres György nevét, óriási munkát végzett. hinni, hogy Sengelaja így »kar bosszút állni rajtam. Hogy tiszteletemre nem mond tósztot. De amikor felemelkedtem, hogy távozzam meg- illított: „Hova megy? Üljön csak le. Még messze van az éjszaka”. A bort megittuk, kávét és fagylaltot hoztak. Akkor hívta a pincért és újra bort rendelt: Azt kérte, hogy töltsék meg a poharasat, majd miután felállt, a következőket mondja: „E • y olyan iiafalembene akarom emetni ponaramat, akit csak kevéssé ismerünk. Azt mondták nekem, hogy a neve Romm. De ő nem az a híres Romm. a kiváló filmek rendezője, akit mindannyian ismerünk, öt Mihailnak hívják. Az imént, ott a vetítőteremben sok mindent mondott. Most rajtam a sor, hogy beszéljek.” Elhallgatott, aztán rövid szünet után folytatta: .•Megtörténik-e vajon az életben, hogy ha egy ember miután az arcodba köpött, te azt mondod neki: Bravó. Nagyszerű köpés volt... és letörlőd arcodról a köpést. Nem, ez aligha fordul elő. Aztán megtörténhet-e, hogy ha egy ember elrabolta a feleségedet, aki neked a legkedvesebb volt életedben, ezt mondod neki: légy bolveid, feis* wM wes: | erre a szerelemre. Nem. Aligha történhet meg Elhi- hető-e továbbá, hogy ha valaki ökölcsapást mér a melledre, hatalmasat, te azt mondod neki, szinte haldokolva: köszönöm, barátom, jól tetted. Nem. Ez aligha hihető... Az életben... De a művészetekben? Megtörténhet. Ez a fiatalember, Romm, az arcomba köpött, a mellemre vágott és elvette tőlem a feleségemnél is drágábbat, — bocsáss meg Natella, de ez az igazság — elrabolt valami olyat, ami még nála is drágább számomra, a filmemet. Tehetséggel tette. Figyelj rám, Romm! Én azt kívánom, hogy az első filmed legyen jobb, mint az én Huszonhat komisszárom. Ha sikerülni fog, ünnepélyesen kérlek meg hogy gyere Moszkvába — bárhol legyek is —, hogy asztalfő legyek a te asztalodnál... De, hogy ha te csak egy fiecsegő vagy, csak kritizálgatsz és saját magad sem tudsz semmit se csinálni, akkor jól vigyázz! Nem bocsátók meg neked. És senki sem, aki most itt jelen van. Pedig itt most az egész szovjet filmművészet van képviselve.” Egy kis csendet tartott, majd hozzátette; „Arra kérlek benneteket, emeljétek fel poharaitokat és ürítsétek arra, hogy Mihail Romm asztalánál asztalfő leszek majd. amikor első filmjét elkészíti.” Mindenki kiürítette a poharát Eltelt három esztendő, és én elkészítet- I tem az első filmemet. Ez volt a Gömböc. Természetesen az első film előkészületi izgalmai közepette én bizony elfelejtkeztem az említett tósztról. De egyszer csak Tbilisziből kaptam egy táviratot: mikor és hol lesz közös asztalunk? Aláírás: Sengelaja — Vatsanadze. Válaszol'am. És a megbeszélt napon, este nyolc órakor az Aragvi vendéglőben Sengelaja ott trónolt az asztalomnál az asztalfőnek kiiáró fő helyen, hogy elmondja, a beígért tósztot. Soha nem fogom eltelettem ezt a nemes leckét és ez a nap talán életem egvik legszebb és J legemlékezetesebb napja ' marad. i A történetet maga Mihail Romm mesélte el a Film Sovietique filmújság munka* ársának. Az átvétel és a fordítás Vajké Mihály munkája. SÁR Cseberér fekete föld-háromszög Rákóczifalva, Kengyel és Szajol között. Alig negyednapnyi szekérjárásra van Szolnoktól. Az ős-Tisza csavarogta be ezt a vidéket is, de mintha irigyelte volna termő homokját ettől a tájtól, nem hagyott itt egy arasznyit sem. ölig érő sárhantok közt cammogok, minden méter izzadtság, de hűt az idő. Sűrű köd kojtol a dűlő akác- sorából. Fáradt, vén, vetési varjak libbennek elő, nagy szürke kísértet az árnyékuk- Megkárognak, Körbecsapkod- nak. Felakadt kutya vonyít valahol, mindig abból az irányból hallom a szűkölést, fmerre fordulok. A sűrű köd visszhangozza a jószág ri- mánkodását. Tanyát még egyet se látok, pedig ha jól jövök, már háromnak is utamba kellett volna akadni. Traktornyomra találok, ebben megyek tovább, cuppogok a pocsolyában. Majdhogy karhossznyi- ról veszem észre a birkabőr- bekecses asszonykát. Megrettenünk egymástól, de csak egy pillanatra. Megkérdezem jó irányba megyek-e? „Oda, ahol az a borzasztóság történt?” Oda — mondom. Útbaigazít. Aztán mégis csak eltévedtem. De találok egy tanyát: alacsony, tenyérnyi ablasos ház, zsalus ajtóval. Egytető alatt van az istálló, a konyha, meg a szoba. Nehezen engednek be. Először azt hittem, nincs otthon senki. Az istálló előtt egy vékony dongájú komondorkorcs tépi rám a láncot. Kör- bemegyek a tanyán. Amikor a másik oldalon visszafelé jövök, nekem szál ad a kutya- Elszabadult? Valahogy elhessegetem, amikorra nyílik a konyhaajtó. Egy testes öregember szól rá a kutyára. Megkérdezem, merre találom a Kovács-tanyát? A bácsi azzal kezdi, hogy nézzem el a bezárkózást, mert nem lehet tudni, ki, mi járatú ember? Amióta az a dolog történt, vigyázni kell. Beinvitálnak a konyhába. Fekete nagyken- dős öregasszony gubbaszt a rakott tűzhely mellett. A gazda bezárja mögöttünk az ajtót, de rögtön ki is nyitja, mert kopogtatnak. Megtudom, hogy a hízóért jöttek. A gazda kimegy. A néni maga elé motyog: — A bombázás óta nem voltam a városban. Már nem is menek. Már csak Kengyelig menek. Majd, ha visznek. — Ismerte-e Kovács Ferencet? A néni keresztet vet. — Megboldog-'t. Erőszakkal boldogult meg. Ismertem. Én mindenkit ir—erek. Meg engem V Pia kellett valami szer, hozzám gyüttek. Már csak régen. Az őre- gebbjeinek kenőcsért, a nya- valyatörös gyerekeknek meg csócsá^rt. •— Mi az? — Hát. csócsa! Én tudtam, hogy mit kell összerágni a túróval, milyen füveket, me 7 mikori kisborjú ganéját, hogy megmaradjon tőle ... — Ezt etették meg a beteg kisgyerekkel? — Hát! Ettől maradtak meg az enyimék is De aztán kettő csak elment belőlük, de már javakorában. „...Aztán még vettünk bort. Körbejárt az üveg. Mind'iiki ivott. Eimeer« ünk. elmegyünk valahová. Gitár is volt. Éva táncolt. Csattogtunk a kezünkké Azt «n-nd+'k, Kén- gyének mer« ünk.” — Kik vcítak ott? — Hát mindenki- Horváth József, Moldován Sándor, Sztojka István, Lakatos Istvánná és Éva. Déltájt akadok rá Kovács Ferenc tanyájára. Az itteniek úgy mondják, a Bódi-Kovács tanya. Egy jó húsz méteres, fehérre meszelt, omladozó falú házhoz megyek. Istálló. Szemben vele egy fele akkora ház. Abban lakott Bódi- Kovács Ferenc. Oldalt, a háztól pár lépésre, nagy disznóól. Azzal szemben a trágyakazlak. A négyszögben 25 literes fénylő tejeskannák tucatjai. Bemegyek az istállóba. Mégis rossz helyen járok? Egy kisebb gulya kérődzik a jászlaknál. Vagy húsz, huszonöt tehén. Valami tsz istállóba tévedtem be? Az udvaron töprengek a látottakon. A horizontból egy szélmalom törött szárnya, és egy kápolnaféle tornya emelkedik ki. A falu, Kengyel nem látszik ide. A vonzásából is alig jut valami ezekre a tanyákra- Hogy is mondta a tanács vb titkára? A cseberi tanyákon sokan nem figyeltek oda az idők szavára. Kívül rekesztették magukat a 1 közösségen. Hiába volt minden értelmes szó, nem léptek be a termelőszövetkezetbe. A Kovácsok — három, négy testvérnek egymás mellett van a tanyája, már amennyire egymás mellett vannak a tanyák errefelé — dolgos, „van” szerető emberek. Az volt, a szegény megboldogult is. Fanatikus módon ragaszkodott a földhöz. A tanácsnál nem tudják pontosan hány hold földje is van a családnak. Nem tudják, mert nem tudhatják. A nevükön van úgy negyven hold- nyi, de adózási adatszolgáltató lapokat kap a tanács a járás más vidékéről is. Látástól vakulásig dolgozott Bódi- Kovács Ferenc is. Küszködött, gyúrta a sarat, szaggatta a fekete hantokat és kuporga- tott. Földbe fektette a pénzét így múltak felette az évek. Ha jó volt a nyár, ha bevált a jószág, mindig vett két, három holdat. Aztán még, aztán még Zsarnok a föld: aki nagyon mélyen belenő és nem tud uralkodni örökölt hajlamain, beleragad a sárba. „Anyám meg apám elváltak. Akkor öt éves voltam. Aztán ide-oda mentem. Dolgoztam mindenfelé. Pesten, Vácon, Martfűn, Szolnokon, voltam a papírgyárban, az építőiparban, a vegyiműveknél, útépítésnél, voltam béres, kocsis...1■* Kék, felvágott szárú nadrág, masnival összekötve. Piros zokni, virágos ing, rendezetlen nagy haj. — Moziban mikor volt? — Hát régen. — Mire emlékszik? — Bűnügyi valami volt. Gyilkosság. — Mit olvasott? — Mit? — Könyvet. — P. hogy is mondják.» Ovar... —- P. Hovard. — Akkor az. Találkoztam a tanyasi postással. Apró emberke, ő is szinte az orrával szántja a földet, mint azok. akiknek a levelet hordia. Előre kell görnyednie, hogy ellensúlyozni tudja a nehéz táskát. Büszkén mondja, hogy 50 kilométer járóföldje van. Megtudom tőle, hogyaBó- di-Kovácsok közösen gazdálkodtak. ,.A tsz-be nem léptek be. de nekik külön családi tsz-ük van.” Ezért láthattam tehát egy kisebb fajta gulyát az istállóban. — Sokt 'tagoznak. A szegény megboldogult se ismert határt a munkában. De volt is mindene. Sírni volna kedvem. A negyedszázaddal ezelőtti paraszti sors nyomorát látom magam körül. Gazdagság a földeken, az istállókban és nyomorúság mindenben, ami az emberért lenne. Ez... ez itt a minden! Esetleg egy jó csomó pénz a takarékban. Még tíz holdra. Körbejárok még néhány tanyát. Vizes ház-istállók, trágyadombok, összedűlő napraforgó árnyékszékek, a küszöb előtt is szemetet túró kismalacok, sár piszok. Agyagpadló, szalmastrózsá- kok, vízköves vasfazekak. „Cserepes, akáclombos, kis tanyák paraszt-Magyarorszá- ga!” — de nagy hazugság volt! Horváth József, alias Jozsó szenvedélyes, hirtelen haragú ember. A börtönben agyon- , ütötte az őrét. Halálra ítélték, majd kegyelmet kapott, a büntetését 18 év börtönre változtatták. „Mondták, hogy Józsira nagyon vigyázzunk, mert ő már ült. — Miért kellett rá vigyázni? — Hogy ne menjen bajnak. — Olyan? — Ajjajjj...’8 Koporsót visz egy szekér. Három ló húzza. Ki a halott? Egy odavaló ember — mondják. Vagyis öreg. Orvos volt nála? Itt volt már az ideje, válaczolják. Fiatalembert nem látok, ök odavannak a tsz-ben, elmentek... Elhullt macskát húz maga után madzagon egy kisgyerek. Gajdol hozzá valamit. Ismerem ezt a „játékot”. A látvány kézenfekvőén adja a kis, cserepes tanyák Magyarországa hazug idilliével való leszámolást. Ha jó szóval értelemmel, tengernyi erőfeszítéssel és áldozattal meg nem csináljuk a paraszti életformát alapjaiban megváltoztató közös gazdaságokat, akkor úgy élne ma is parasztságunk jó része, ahogyan a cseberi kívülmaradot- tak élnek. Mit kezdenek „van”-jukkal a cseberi gazdag-szegények? »Amikor már minden húr Í eszakadt a gitárról, utána eindultunk. Hogy „döntünk” valamit, mert enni kell. — Mi az, hogy „döntünk’8 valamit? — Hát, hogy szerzünk, mert enni kell. 4— Miért nem dolgoztak? — Mert akkor nem volt mit. Nem volt vagon. Azt hánytuk volna, azt jól fizetik. Semmi se volt. Nekiindultunk. Kimentünk oda... Bementünk oda...” Adós vagyok még azzal, hogy elmondjam, Bódi-Kovács Ferenc gazda végső tragédiáját. Ügy adom tovább, ahogy a környékbeliektől hallottam. Egyedül volt otthon a tanyán Bódi-Kovács Ferenc, amikor egy éjszaka matatást hallott az istálló felől. Álmából ébredt, ingben, alsóban jött ki a házból. Azt hihette, elszabadult valamelyik jószág. Vagy, hogy csutkát nyelt valamelyik üsző. Nézem a sarat, amibe belezuhant Az ajtótól két-három lépésnyire érte az ütés. Reggel találtak rá. Nem láthatta, merre vezetik el három lovát és a csikót! A rendőrség rablás és emberölés elkövetése miatt Horváth Józsefet, Moldován Sándort, Sztojka Istvánt, Lakatos Istvánnét és R. F. Évát letartóztatta, u i«- , i
