Szolnok Megyei Néplap, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-01 / 1. szám

1971. január 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Halász Géza rajzai Hágán élei Az Esterházy gyűjtem a Szépművészeti Múzeumban A budapesti Szépművésze­ti Múzeum a közepes gyűjte­mények közé tartozik. Ab­ban viszont hogy anyagában minden korszak, stílus, je­lentősebb iskola és mester — ha csak mutatóban is — kép­viselve van, a nagyok kö­zül is csak néhány verse­nyezhet vele. Éppen ezzel a teljességgel szerezte nemzet­közi jóhírét. A Múzeum Régi Képtárá­nak karakterét meghatározó sokrétűség törzsanyagára, az Esterházy-gyűjteményre ve­zethető vissza, amely éppen száz éve, 1870 decemberében került köztulajdonba. Ek­kor adta el ugyanis a pénz­ügyi gondokkal küzdő herce­gi család a magyar államnak európai hírű gyűjteményét: 637 festmény, 3535 rajzot és több, mint félszázezer met­szetet. Becsületükre szolgált a méltányos ár: a párizsi Louvre szakembere szerint értékének az egyharmadá- ért, más külföldi vevők ma­gasabb ajánlataival szemben, 1 200 000 aranyforintért vál­tak meg a család 200 év óta gyűjtött remekeitől. Esterházy Miklós nádor, s fia Pál herceg Fraknó várába gyűjtötte a képtár elsőit. Haydn mecénása, „Fényes” Miklós, „tündérbirodalmá­ban”, a fertődi kastélyban külön szárnyépületet, „Képes palotát” emeltetett a gyűjte­ménynek. ö szerezte meg a róla elnevezett, híres R ajfa- ello Madonnát, amelyet a mű­vészettudomány különös becsben tart, mert befeje­zetlen, s így betekintést nyújt a nagy mester műhely­titkaiba. A főként muzsikát, udva­ri bálokat, zenés mulatsá­got szerető nagy mecénás másodrangúnak tartotta a gyűjteményt; igazi megala­pozója unokája. Miklós ná­dor, akinek ügynökei beutaz­ták Európát. hogy képtár­fejlesztő céljának eleget te­gyenek: minden kor, stílus és mester műveit egybe- gyűjtsék. Ö vásárolta meg a családi gyűjtemény zömét, köztük Goreggio híres Szop­tatós Madonnáját, amelyet Goethe még Nápolyban lá­tott A múlt század elej éri- kora másik híres műgyűjtő­jétől, Kaunitz hercegtől meg­vásárolta annak bécsi palo­táját, s itt állította ki gyűj­teményét, amely 1815-től a nagyközönség előtt is nyitva Volt, s mintegy ötven esz­Méltán emlékezett meg te­hát az intézmény az alapí­tókról, a márvány-terembe gyűjtvén az állandó kiállítá­son szereplő remekművek javát. A reneszánsz meste­reinek: a velencei Crivelli- nek. a Mediciek udvari fes­tőjének, a firenzei Ghirlan- daionak, a milánói Boltraffio- nak (kinek Madonnáját jó­elismeréséről vall, — egy­ben a magyar főúri gyűjtők jó szemét, ízlését dicséri. A gyűjtemény számszerint legnagyobb, 17. századi, né­metalföldi anyagából kiemel­kedik a „nagy hollandus”, Rembrandt öreg rabbinusa és délen, Flandriában alkotó Van Dyck, — Rubens tanít­ványa •— ifjúkori remek ket­tenden át Becs egyik neve­zetességének számított. Ter­meit a világ minden tájáról felkeresték a császárváros látogatói. Fia, Pál herceg pótolta a gyűjtemény legnagyobb hiá­nyosságát, 22 spanyol fest­mény megvásárlásával. Ki­lenc évvel később megvásá­rolta az euróai hírű gyűjte­ményt a magyar állam, s a képtár l90:6-bah végleges he­lyére, az akkor épült Szép- művészeti Múzeumba került. / Remekművei — amelyeket ma már lehetetlen volna megszerezni — a további fejlesztés alapjai maradtak mindmáig. ideig mestere, Leonardo mű­vének hitték), a parmai Cor­reggio, s a velencei érett re­neszánsz szenvedélyes ecse- tű mestere, Tintoretto, vala­mint honfitársai, a főúri pompa festője, Veronese, s a lagúnák városában működő genovai mester, Bernando Strozzi vásznait. Múzeumunk méltán világ­híres spanyol gyűjteményé­nek „sztárjai”: Múrillo, Ri­bera, és Zurbaran, Goya Víz­hordó lánya és Köszörűse 1822-ben, még az utolsó nagy spanyol mester életében ke­rültek az Est,erházy-gyűjte­rn én y be, ami a forradalmár festő művészetének korai tős arcmása. A német rene­szánszot Dürer kortársa, a protestáns szász fejedelem udvari festője, Lucas Cra­nach, valamint a klasszicizmus egykor nagvrabecsült meste­re, Anton Raphael Mengs Szent Család-ja képviseli, amelyen a művész — önma­gát és családját örökítette meg. A jubileumi kiállítás mél­tó évad-zárója a Szépművé­szeti Múzeum idei rendez­vényeinek. Hozzá kapcsoló­dik majd 1971 első tárlata, amely az Esterházy-gyűjte- mény legszebb grafikáit tár­ja majd kö'7e7r'arnléT*e. Artner Tivadar Raffaello Santi: Esterházy Madonna. Részlet. Goya: Leány korsóval A tűz] elektől a Magyar Hírmondóig A hírközlés legendája A műholdak segítségével korunk embere sokezer kilo­méternyi távolságot képes pillanatok alatt áthidalni. Például a mexikói olimpia eseményeit a játékokkal egy- időben közvetíthették az eu­rópai televíziós állomások. A fejlődés még merészebb táv­latokat, szinte korlátlan le­hetőségeket ígér. Kicsit já­tékból is, a tanulság kedvéért is vessünk néhány pillantást a múltra, nézzük meg hon­nan, milyen ötletek kitalálá­sától és alkalmazásától jutott el a hírközlés a rövidhullá­mú mikroláncokig, a szovjet automatikus Holdjáró televí­ziós közvetítéséig. ☆ Az emberek közötti gon­dolat- és véleménycserét a munka tette nélkülözhetet­lenné. Enélkül a legelemibb együttműködés is elképzelhe­tetlen. Nem is szólva a mun­ka- és élettapasztalatok to- vábbhagyományozásáról, a generációk közötti érintke­zésről. Hosszú fejlődés ered­ménye az emberi nyelv, az emberiség fejlődésének egyik legfontosabb eszköze, hajtó-- ereje. A nyelv sem segíthet azonban, ha például a sötét­ben és nagyobb távolságból kell közölni valamit. A pász- tortársadalmak embere ilyen­kor a tüzet hívta segítségül. Fáklyajelei áthatottak az éj­szakán, és sok kilométernyi távolságon át is célhoz jut­tatták a törzs számára fontos információt. Nappal • pedig egyezményes füstjelek bizo­nyultak alkalmasnak a hír­továbbításra. Használtak to­vábbá az emberi hangnál na­gyobb távolság áthidalására alkalmas eszközöket: dobot vagy kürtöt. A tűz a társadalmi fejlő­dés magasabb szintjén is hasznos eszköz maradt. En­nek már irodalmi emlékeit is idézhetjük; A legenda szerint Trója elestét a diadalittas görögök a hegycsúcsokon gyújtott tüzekből álló jelző­lánc segítségével üzenték meg aZ otthonmaradottaknak. Aiszkülosz arról is tudósít, hogy a Trója melletti Ida hegycsúcsról nyolc óra alatt jutott el a nyolcszáz kilomé­terre fekvő Argoszba a győ­zelmi hír. Így volt-e valóban? Nem tudjuk, de a legenda — irodalmi formában — így ' maradt ránk. Magyar irodalmi példát is említhetünk a korai hírto­vábbításra. A keleti birodal­makban szokásos kengyelfu­tólánc helyett a hunok, az avarok és a honfoglalás előtti magyar törzsek is — ugyan­csak a legenda szerint — hang-láncot alkalmaztak. Volt központi hírszolgálat Egyiptomban, Perzsiában, Kí­nában, de egyik sem jutott el a fejlődésnek arra a magas fokára, amire a római biro­dalom a pékjla. Julius Caesar . konzulságának idején már hivatásos levelezők szövegez- ték a provinciák híradásait, amelyek elsősorban az áru- és árviszonyokról tájékoztatták a vezért és barátait. A biro­dalmi fővárosban már újság is volt, vagy legalább is az újság őse: az Acta Diurma. A hivatalos hír gyűjtemény a büntetésekről és a jutalmak­ról, a háború eseményeiről és főleg a diadalmenetekről tá­jékoztatták a Fórum nyilvá­nosságát. 3? A középkori Európában az úgynevezett levélújság terjed. Egy-egy fontos városból kül­di az írástudó férfiú megbí­zóinak, akik kíváncsi termé­szetűek, vagy érdekből tudni kívánják, mi történik az or­szágban. Angliában már a XIII. században ilyen leve­lek tájékoztatják a vidéken lakó főnemeseket a fővárosi élet eseményeiről. Németor­szágban, Olaszországban is hódít a levélújság. A műfaj darabjai vásári árucikké is válnak. S mivel az olasz pia­cokon — itt kíváncsi a korán fejlődésnek induló városi polgárság is a világ dolgai­ra — gazette nevű aprópén­zért árulják, rajta marad; sőt a későbbi nyomtatott újsá­gokra is átmegy a név: ga- zetta. A XV—XVI. század­ban terjedő újságlevelek és nyomtatott röplapok egyebek között a magyarországi há­borúról, a török elleni harc fordulatairól is beszámolnak. ☆ Németországba, az akkor ismert világ legtávolibb sar­kából is befutottak a fontos információkat továbbító leve­lek. Magyarországon viszont a XVI. században — a háborús viszonyok és az ország el­maradottsága miatt — sajá­tos műfaj, a krónikás ének vállalja magára a végvári vi­tézek, a mezővárosi paraszt­polgárság és általában a hír­szomjas nép kielégítését. En­nek mestere, a török tlleni harc propagandistája, szerve­zője: Tinódi Lantos Sebes­tyén. Járja az országot, hírül viszi a. győzelmeket és a ve­reségeket. A maga szerezte dallamra mindig úgy versel, hogy a csüggedőkbe remény, a bizakodókba nagy erő köl­tözzön a honvédő harc foly­tatásához. A sajtótörténet nem1 veszi számba Sebestyén deák vitéz fáradozásait, s valóban: a krónikás ének in­kább az irodalom, mint a hírszolgálat történetéhez tar­tozik ☆ Magyarországon a fejlődés­beli hátrány következtében, városok és polgárság híján más útra kényszerült a sajtó fejlődése. Az első sajtószerű kiadvány, II. Rákóczi Ferenc Mercurius Hungaricus című hadilapja, a Habsburgok el­leni háború eseményeiről, a fejedelem hatalmának jogi alapjairól kívánta tájékoztat­ni az európai udvarokat. De a Mercurius Hungaricus rit­kán, s latin nyelven jelent meg. A XVIII. században utána is még jóidéig német és latin nyelvű a sajtó. Az első magyar nyelvű újság ki­adására csak az évszázad vé­gén kerülhetett sor. Rát Má­tyás Magyar Hírmondó-ja 1780-ban, Pozsonyban indult. Nyolcadrét nagyságú, fél ív terjedelmű minden egyes száma; hetenként kétszer, szerdán és szombaton indul el postakocsin az előfizetők­höz. Előfizetési ára helybeli­ek részére évi hat, távol le­vők részére nyolc forint.

Next

/
Thumbnails
Contents