Szolnok Megyei Néplap, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-31 / 26. szám
Tengiz Pirveli: En hogyan adtam el a zöldséget... Az újságban olvastam egy tárcát, amelyben „kivesézték” a szomszédomat, Gogi Chech- ladzét. A lelkem mélyéig felháborodtam, Már nyolc éve a szomszédom, egy szélhámos agyafúrt gazember. És én semmit nem gyanítottam. Cechladze foglalkozása zöldségárus. Ez eddig nem is baj. De! Fonnyadt, petyhüdt zöldséget árult a piacon kilónként 4 rubelért (Amit egy együgyű parasztembertől mindössze 50 kopejkáért vásárolt.) Előzőleg persze alaposan meglocsolta áruját vízjel, hogy frissnek tűnjék. A polgári becsületem izzig- vérig zúgolódott. Elhatároztam, nem várom meg amíg a közvélemény megleckézteti az ilyen csalókat, sürgősen magam mutatok példát. Elbúcsúztam a fodrász üzlettől, ahol eddig dolgoztam. Kimentem falura. A szüleimtől örökölt kisparcellán szorgalmasan dolgoztam. Hónapok múlva zöldséggel megrakott zsákkal tértem haza. Nagy nehezen sikerült egy parányi kirakodó helyet szereznem. Szép rendben elhelyeztem a kívánatos, harmatos zöldségféléket, majd harsogó hangon kiabálni kezdtem: — Friss a zöldség, karalábé! Jöjjenek, itt vegyenek, 4 rubel helyett 50 kopejkáért! A vásárlók eleinte bizalmatlanul pislogtak felém. Piaci konkurrenseim lenézően megmosolyogtak. Végül egy töpörödött öregasszony vásárolt. ötven kopejkáért — a megdöbbent szomszédaim sze- meláttára — adtam neki egy hatalmas nyaláb húslevesbe valót. Néhány pillanat múlva óriási sor kígyózott a pultom előtt. Alig tudtam kiszolgálni a vevőimet. A tömegben nagy vita alakult ki. Sokan úgy vélték, hogy a Zöldség Nagykereskedelmi Vállalat megbízottja vagyok. Egy éles hang a következőkkel rekesztette be a vitát: — Ugyan, hol lehet látni, hogy a nagyker ilyen friss zöldséggel kereskedik?! És hol van még egy ilyen udvarias elárusító? Ezen a napon teljesítettem bosszúmat, meghiúsítottam sok zöldségkereskedő csalafinta üzletkedését. Azok nem titkolt rosszindulattal kan- csali tottak felém. Egv-két ravaszdi időben észbekapott, fogta a kis cókmókját és átköltözött egy másik piacra. Egyszercsak a kirakodó helyem előtt megjelenik egy hatalmas termetű rendőr komor alakja. — Hol lopta? — kérdezte szigorúan. — Sehol — feleltem kurtán — én magam termeltem. — És az engedély? — Milyen engedély? — Amit ilyenkor fel kell mutatni.,.. Ahá! Nincsen! No, gyerünk csak! A rendőrségen kérték tőlem, hogy tiszta szívből ismerjem be, hogy kitől loptam a zöldséget. — De miért gondolják, hogy én tolvaj vagyok? — kérdeztem felháborodva. — Ez tény! Világosított fel a rendőr. — Ilyen olcsón csak a lopott árut szokták eladni. De ismerje már be végre! A konok tagadás csak súlyosbítja az előrelátható büntetését. A faluról három nap múlva szerencsére megérkezett a zöldségeim becsületes származását bizonyító okirat. A rendőr egy-két szóval szabadkozott, majd az idegklinikára küldött, — Ha maga nem tolvaj, akkor idióta — búcsúzott „udvariasan”. A klinikán hosszas beszélgetés után megkértek, hogy olvassam fel Lermontov: Bo- rogyind című költeményét. Két szakasz után elbűvöltem Vizsgáztatóimat. Ezután két igen bonyolult matematikai feladatot kellett megoldanom. Ragyogóan sikerült. Ápolóim csak úgy lelkesedtek! —, Ugyebár ön matematika—fizika szakos... — mondták meggyőződéssel — persze értjük, a zöldségkereskedés jövedelmezőbb, s ezért hagyta ott a tanári foglalkozást. Csak az az érthetetlen, miért adta áruját áron alul...? — Nevelőszándékból foglalkozom zöldségtermesztéssel. — Válaszoltam dühösen. — Nem értem önök hogy tudják elviselni, hogy a ravasz, spekulánsok még a bőrt is lehúzzák az emberről. — Ez így van fiam. Ebben igazad van. De mondd csak, kedvesem, mennyiért adod a zöldségnek kilóját, ha innen kiengedünk? — ötven kopejkáért! — feleltem büszkén. Ebben a pillanatban két vaskos kéz megragadott és kényszerzubbonyt húztak rám. Egy hónapon át „gyó- gyítgattak” a legkülönfélébb porokkal, pirulákkal. Amikor azt mertem mondani, hogy normális vagyok jóval keserűbb pirulát etettek velem. Az egyik verőfényes napon „gyógykezelő” orvosom együttérző, meleg hangon kérdezte, mennyiért fogom adni a zöldségnek kjlóját, ha kiengednek? — Négy rubelért... — feleltem megadóan. És kiengedtek. A „Krokodil”-ból fordította: Bogyó Katalin Mindig az élen —• Elsőnek fejeztük be az aratást, elsők voltunk a kaszálásban és elsőnek szanálták a téeszt... Walter Goodman: Taxisok sztrájkja Február huszonhatodikán, szerdán, ötezer new-yorki taxisoffőr úgy döntött, hogy délelőtt tíztől, délután négyig otthon marad, s ezzel is nyomatékosabbá teszi a felemelt viteldíjakra támasztott követelését. Az alábbiakban közöljük a nap néhány nem világtörténelmi jelentőségű, de érdekes eseménvét. Üzletemberek egy csoportja, akik vonattal érkeztek New "Yorkba, tizenkét perc alatt elgyalogoltak a tárgyalásuk színhelyét képező irodaházig. Az őket m«»ostromló újságíróknak kijelentették, hogy a gyaloglás rendkívül érdekes élmény volt. elhatározták, hogy alkalmasint majd megint megoróbálják. Az északi városnegyedben egy várandós anya, aki érezte, hogy itt az ideje, kisietett a Brodway-ra, hogy taxit szerezzen. Ennek híján egy délfelé tartó autóbuszra szállt. Szerencsére a buszon utazott egy taxisofőr is, aki hivatásszerűen ugyan nem lehetett szolgálatára, de nyomban ott a buszon világra segítette az asszony négv és félkilós fiúgyerekét. Mrs. A. J. negyvehét éves háziasszon}', s mindezidő óta New York-i lakos felfedezte, hogy a Lord és Taylor áruház csak négy saroknyira van a B. Altman áruháztól. Mrs. Amy V. mozirajongó földalattival indult el, hogy megnézze a HeUo Dolly délutáni előadását. Mrs. V. tizenkét éve nap mint nap jár a délutáni előadásra, de ezúttal először történt, hogy a híradó első képét is látta. A New York Times vezércikkében önmérsékletre intette mindkét felet, vagy alkalmasint az összes feleket. A közlekedési csomópontokon eltorlaszolták az utat a veszteglő taxisofőrök, miközben félszemmel egymásra sandítottak, hogy a másik indul-e már. Délután három óra harminc perckor hat elszánt utas feltartóztatta a T. Zys- werski lengyel hús- és felvágott importőr tulajdonában lévő teherkocsit, és rá- kényszerítette, hogy fejenként egy-egy dollárért vigye el őket a Hetvenedik utcáig. Délután négyig a sofőrnek sikerült még négy hasonló támadásnak kitennie magát. A rendőrség letartóztatott egy huszonhárom éves fiatalembert azért, mert megtámadott egy cukorkakereskedőt a Lower East Side- on, s elvitt egy karton Lu- czky Strike-ot és hét dollár aprópénzt a kasszából. A fiatalember úgy vallott, hogy esze ágában sem lett volna rátörni az öreg szatócsra, dehát éppen nem Volt kéznél egyetlen taxisofőr sem, akit kiraboljon. Fordította: Zilahi Judit Pánik Nevelő játék Szu perfűrás Intellektuális küllemű úr lép be egy játékboltba. — Intelligens játékot szeretnék venni hat éves gyermek: számára, olyan játékszert, amely ráneveli a gyermeket arra, hogy résztvegyen a modern élet valóságában. Egy amerikai Skóciában meglát egy kutyát. Nagyon megtetszik neki és meg akarja vásárolni. — Honnan jött? — kérdezi a skót. — AmerikábóL — Akkor a kutya nem elEgy angol színész Giorgio Strehlerrel folytatott beszlge- tése során a londoni köd varázsát dicséri: — Néha olyan sűrű a köd, hogy az ember nyugodtan rátámaszkodhat az újságjáral A koros elárusító lassan megfordul, levesz a polcról egy nagy dobozt és leteszi a pultra. — Azt hiszem, ez megfelel, magyarázza. Ez olyan építőkocka, amelyet bármilyen sorrendben raknak is fel, soha nem kapják meg a kívánt formát. adó — jelenti ki határozottan a skót — Dehát miért nem? Igen jó árat fizetnék érte —- csodálkozik az amerikai. — Van eszemben! Hogyan jön vissza a kutya Amerikából? Az Atlanti-óceánt csak nem ússza átl — Ebben nincs semmi különös — vág vissza a rendező. — Itt nálunk Lombardiában télen ki akartam vágni a kertemben egy fát. Amikor az utolsó fejszecsapást mértem rá, a fa nem dőlt le: megtartotta a köd! Amikor Aligai lett a tanácsi vállalat új igazgatója, elterjedt a hír, hogy nála nem lehet fúrni. Kenesei szomorúan vette ezt tudomásul, hiszen előadói kinevezését is fúrásnak köszönhette. Szeretett volna Zamárdi főelőadó helyére kerülni, de a terv most az új igazgató egyéniségébe ütközött. Talán nem is igaz ez a hír — töprengett Kenesei, és elhatározta, hogy megpróbálkozik Zamárdi eláz- tatásával. Amikor egyszer a napi aktákat Aligainoz vitte, halkán megjegyezte: — Szabad legyen megemlítenem, hogy Zamárdi... Tovább nem folytathatta, mert Aiigaj rászólt: — Fúrás nincs! Kenesei arca elvörösödött és hogy megmentse a helyzetet, így folytatta: — Dehogy akarok én fúrni. Pont ellenkezőleg! Azt akartam mondani, hogy Zamárdi a lelkiismeretes munkaerő mintaképe. Boldog vagyok, hogy Ilyen közvetlen felettesem van. — Ja, az más. Tudja, én sohasem tűrtem a fúrást. — Én is gyűlölöm — mondta az előadó. Harmadnap Kenesei így szólt az Igazgatóhoz: — Zamárdi ismét nőtt a szememben. Példaképem! Olyan lelkiismeretesen dolgozik egy-egy ügyön, hogy mindig haza is viszi egyi- ket-másikat. Tegnap is a Remete-aktát... Aligai felfigyelt: — Micsoda? A Remeteügy még nincs elintézve? Egy héttel később Kenesei ábrándozva mondta az igazgatónak : — Ez a Zamárdi! A pontosság, a pedantéria, a megbízhatóság élő szobra. Csak bámulom 1 Hatszor is ösz- szeadta a Fenyőfi-tétel számoszlopait, nehogy tévedés legyen. Aligai összehúzta szemöldökét, és egy szót sem szólt. Kenesei úgy érezte, hogy jó úton halad. Minden nap mondott valami elismerőt Zamárdiról. Hogy jelentéseit háromszor—négyszer legépelteti, ha egyetlen betűhiba van bennük, vagy kettőspont helyett véletlenül pontosvesszőt üt le a gépírókisasszony. Agyba-íőbe dicsérte a főelőadót, amiért késő estig a hivatalában van és néha vasárnap is bejár. — Egészen bizlos, hogy nem a különóra d;a érdekli, hanem lelkiisnv 'tőségből teszi — jegyezte meg ál- nokul. Amikor külföldi kiküldetésről volt szó, ..ióakaratú- lag” megemlítette az igazgató előtt: — Azt beszélik, hogy Zamárdi megy Rónába. Meg is érdemli. A leghűségesebb, a legszorgalmasabb, a leg- pedánsabb embere a vállalatnak. Aligai legyintett: Kenesei ütötte a vasat. Érezte, hogy meleg. — Pedig remekül képviselné a vállalatunkat. Kitűnő ember! Negyedév alatt sikerült Kenéseinek alacs< abb beosztásba dicsérnie Zamárdi t. Amikor elérte célját és őt nevezték ki főelőadóvá, az igazgató megjegyezte: — Döntő szempontom volt, hogy olyan ember legyen az új főelőadó, aki még gondolatban sem igyekszik megfúrni kartársait! Palásti László Szöveg nélkül (A Sternbfll) Kizáró ok Londont legyőzték — Ugyan! Zam'rdi olyan lassú, hogy már vége is lenne a római ko f nak, mire ő oda indulna.
