Szolnok Megyei Néplap, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-27 / 22. szám

197X. január 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s hang A szolnoki zenekar versenyén (Tudósítónktól) Hétfőn, a Filharmónia 4. bérleti hangversenyén a Szol­noki Szimfonikus Zenekart hallottuk. Már a hangverseny előtt örömmel állapítottuk meg, hogy igen nagy a közön­ség érdeklődése. A szolnoki zenekar telt házat vonzott a színházba. E közönségvonzás­nak okát talán abban kell ke­resnünk, hogy városunk zenekara — a megalakulása óta eltelt öt év alatt igen komoly szín- vonalbeli fejlődést mutatott fel. E fejlődés talán a vonóskar­nál mérhető le legjobban; azért is. mert ez a zenekar legnépesebb tábora. A fúvók — és főleg a fafúvók — vala­hol mindig szólisták. A zene­kar erőssége kétségtelenül a fafúvós együttes, de az évek Folyamán a vonóskar olyan fejlődési utat tett meg, hogy az együttes hangzása teljesen kiegyenlített lett. Ebben nagy része van Báli József vezető karmesternek. Munkája fo­lyamán eltűntek az egyenet­lenségek. egységes egésszé ko- vácsolódott a zenekar. • Az est műsorán Bach, Beethoven és Farkas Ferenc műveit hallottuk. Már a mű­sor összeállítása is azt bizo­nyítja, hogy a nehéz klasszikus műve­ken kívül mai, modern zene előadására is vállalkozott a zenekar. Nyitószámként Bach h-moll 2. szvitje hangzott el. Bachnak e vonószenekarra és fuvolaszólóra írt műve á ba­rokk zene egyik legplasztüiu- sabb alkotása. Igen kényes mű, amelyben a vonóskar be­bizonyíthatta — és be is bi­zonyította — szép egyenletes hangzását, melyen keresztül Igen színvonalas megszólalta­tásban tárult elénk a barokk jene világa. A fuvolaszólót Sze- benyi János játszotta, mindig kitűnően tartva a mértéket, hogy mely részeknél kell fel­tétlenül szólistaként előrelép­nie, és a mű mely részeinél olvadhat bele a zenekari hangzásba. Itt külön kell megemlíteni a mű ötödik té­telét, amelyben a fuvolaszólót csak egy cselló kíséri. Szebe- nyi János és a csellószólamot előadó Kőműves Miklós, a kamaramuzsikálás valami olyan magas szintjén szólal­tatták meg e részletet, amit a fővárosi hangversenytermek­ben is csak ritkán hallani. Második számként Beetho­ven G-dúr zongoraversenyét hallottuk, Tusa Erzsébet kivé­telesen szép tolmácsolásában. Tusa Erzsébet kissé a roman­tika felé hajló előadása ma­radéktalanul visszaadta a nagy lángész csodálatos érzés- és hangzásvilágát. A zenekar itt is hivatása magaslatán állt, visszafo­gottan, de mégsem csak alá­rendelt módon szólaltatta meg a kísérőszólamot Szünet után hallottuk Far­kas Ferenc Piccolo di Musica Concerto c. művét. Ez az iz- zig-vérig modern hangvételű és mégis közérthető kompozí­ció volt talán csak az, amely egy kicsit meghaladta a ze­nekar jelenlegi teherbírását, bár a színvonal mércéje még így is magas maradt. Befejezésül Beethoven VIII. szimfóniája szólalt meg. Ez a beethoveni mű méltó koroná­ja volt az estnek. Szépen ki­munkált részleteket kaptunk az előadástól, amelyben még­sem veszett el a mű egységes egésze. Külön említést érde­mel a tisztán és biztosan meg­szólaló fúvós-együttes. A ze­nekar a szimfónia tolmácso­lásában is bebizonyította, hogy képes olyan nagyméretű remekművek előadására, amelyek már túlnőnek egy „amatőr” együttes lehetősé­gein. ' A közönség hatalmas taps­viharral jutalmazta a kitűnő gárdát. Az est karmestere, Báli József, hallatlan ener­giával és koncepcióval fogta össze a zenekart. Keze alatt az anyag egységgé formáló­it»«* Világosan kitűnt, hogy a barokk és klasszikus zene közel áll a karmester egyé­niségéhez és érzésvilágához. Ez az a zenei nyelv, amelyen keresztül mindig világosan ki tudja fejezni magát. E szép és forró hangulatú hangverseny után felmerül a kérdés, hogy milyen körülmé­nyek között fejlődhetne to­vább a zenekar.. Az együttes jelenleg is hivatva van arra, hogy — az Országos Filhar­mónia válláról levéve a gon­dot — az egész megye terüle­tén felnőtt és ifjúsági hang­versenyeket adjon. (Ez évente körülbelül 30—35 koncert.) Ez viszont meghaladja azt a fo­galomkört, amit amatőrnek lehet nevezni. A zenekar elő­relépése szempontjából — amire minden lehetőség ad­ván van — meg kellene találni azt a módot, amely a jelenleg már visszahúzó „amatőriz­mustól” megszabadítaná. Félő, hogy a kizárólag a zene- szeretetre épülő összetartó erő rövidesen kevés lesz ahhoz, hogy az együttes ilyen feladatkört elláthasson. A hétfő esti koncert bizo­nyította talán a legjobban, hogy Szolnok városának és az egész megyének, milyen nagy szüksége van erre a hivatá­sos szinten muzsikáló zene­karra. Tanácskozás a SZOT-ban A szakmai szakszervezetek és a szakszervezetek megyei tanácsainak titkárai kedden a SZOT-ban az ifjúsági tör­vénytervezetről tárgyaltak. A tervezetet — mint isme­retes — nyilvános vitára bo­csátották. Elsőként a KISZ megyei bizottságai és más ifjúsági bizottságok vitatták meg, s most további társa­dalmi és tömegszervezetek is kifejtik álláspontjukat a tervezetről. A keddi szakszervezeti ta­nácskozáson dr. László Jenő, az Igazságügyminisztérium osztályvezető-helyettese, a kodifikációs bizottság titkára ismertette a tervezetet, amelyről igen sokan kifej­tették álláspontjukat. A tör­vénytervezettel valamennyi felszólaló egyetért, egyönte­tűen hangsúlyozták, hogy az ifjúság nevelése az egész társadalomnak ügye. Többen javasolták, hogy a törvény- tervezetet kiegészítve, jobban hangsúlyozzák a munkahely, a vezetők nagyobb felelőssé­gét a fiatalok nevelésében. Indítványozták, hogy az új törvény fokozottan segítse elő a munkás-paraszt szülők gyermekeinek továbbtanulá­sát, s a pályakezdő fiatalok gyorsabb beilleszkedését új környezetükbe. A törvénytervezet szak- szervezeti vitája február 2-án folytatódik, amikor 34 válla­lat mozgalmi vezetői vitat­ják meg a készülő törvényt. Bűn öt tételben A történetet egy szolnoki elvált asszonytól hallottam: „Nem, már régen nem la­kunk ott. A két nagy kutyát nem bírta a kislány szíve. Nem mentünk ki a lakásból semmiféle fenyegetésre, de a két kutyával elüldözött...” Mit takar ez a két homá­lyosan fogalmazott mondat? vá menjen az ötéves kislá­nyával? □ 0 N.-né (hivatalsegéd) egy magantulajdonban lévő ker­tes ház szoba-konyhájában lakott férjével, kislányával. A Háziúr — ez a titulusa — többször felszólította őket, hogy költözzenek el. Hová költözzünk, kérdez­ték? Nincs lakás sehol. A Háziúr pénzt ajánlott fel, „lelépést”, — na nem sokat, háromezer forintot. N.-ék nem mentek, illetve — a családfő elhagyta asz- szonyát, gyermekét, össze­állt valakivel, elment az or­szág másik végébe. N.-nére és kislányára ettől kezdve rázúdult a Háziúr minden gyűlölete. Nyár. A Háziúr kiszedte az ablakot, mondván új, szebb ablakot tetet a házra. Már bejött az őszi hideg, az átalakítás nem készült el. N.-né a hatóságokhoz for­dult. A Háziúr azzal véde­kezett, hogy nem kap ce­mentet. Huza-vona. törvé­nyes eljárás, a Háziurat kö­telezték a régi ablak visz- szahelyezésére. Ekkor már volt cement, de kijelentet­te. hogy most már nincs pénze az új ablak megvá­sárlására. □ megtörtént. A kislány egy­szer idegrohamot kapott, amikor a nagy darab jószág játékos kedvében fellökte. (Az igazsághoz tartozik, egyik sem volt harapós jó­szág, inkább játszottak vol­na a kislánnyal, de ő any- nyira félt tőlük, hogy éjsza­kánként felriadt, ha kutya­ugatást hallott.) Elmúlt megint egy év, a helyzet tűrhetetlenné vált. N.-né elköltöztette a gyere­ket a nagyanyjához. Egyedül dacolt a Háziúrral, de egy újabb év után, távol a gyer­mekétől, nem bírta tovább. Először csak kis batyuval, majd pár darab bútorával végleg elköltözött. Azóta is kétszer három méteres kamrában — volt éléskam­ra, padlásfeljáróval — lakik a szüleinél. 99 99 Hagyományos paraszti gazdálkodás Túrkevén Az Otszágos Néprajzi és Nyelvjárási Gyűjtőpályázat I. helyezettje (Tudósítónktól) A Néprajzi Múzeum és a Nyelvtudományi Intézet az 1970-es esztendőben immár tizennyolcadszor hirdette meg az Országos Néprajzi és Nyelvjárási Gyűjtőpályá­zatot. A pályázaton 19 me- ave legjobbjai versenyében dől el a három első helye­zés sorsa. A legutóbbi pá­lyázaton megyei szülöttünk, a mezőtúri Hagymási Sán­dor, nyugalmazott főagronó- mus nyerte el az első díjat „Hagyományos paraszti gaz­dálkodás Túrkevén” című tanulmányával. Nem véletlen, hogy övé lett az első díj; hiszen ke­vés olyan ember létezik, aki nálánál jobban ismerné Túr- keve gazdálkodását. Ott szü­letett, gyerekkorától kezd­ve összenőtt a földdel. A felszabadulásig mezőgazda- sági szakemberként dolgo­zott, majd a gépállomás fő­mezőgazdásza volt 18 évig, nyugdíjazásáig. Alaposan is­meri a hagyományos gaz­dálkodás elemeit, a generá­ciókon keresztül kialakult paraszti termelési formákat, eszközöket, szokásokat, és mint jól képzett szakember­nek birtokában van a kor­szerű gazdálkodás, a korsze­rű mezőgazdaság eredmé­nyeinek ismerete. — Hogyan jutott Sándor bácsi arra a gondolatra, hogy részt vegyen a pályáza­ton? — Tulajdonképpen ez már a hatodik pályázatom. Az elsőt, a dévaványai gépállo­más rövid történetét baráti biztatásra irtom. A békés­csabai múzeum II. díjjal értékelte, így kedvet kaptam további néprajzi munkák írásához. — Saját maga választotta ezt, a most díjazott témát? — Az országosan kiírt te­matikából ez volt a legmeg­felelőbb számomra, hiszen alaposan ismerem Túrkevét. A jelenleg I. díjas munkám a túrkevei hagyományos pa­raszti gazdálkodás témában a második dolgozatom, — még három részt szeretnék kidolgozni. — Hogyan oszlik meg ez az öt rész? — Az első két fejezet a szántás-vetéssel, illetve a most díjazott az aratással foglalkozik. A harmadik rész a behordást, nyomta­tást (lótaposással való szem­nyerés), és a géppel való cséplést tartalmazza. A to­vábbi kettő pedig a túrkevei állattartás és a népi táplál­kozás témáját fejti ki. — Tulajdonképpen ez az öt rész Túrkeve teljes népi gazdálkodását dolgozza fel. Sándor bácsi egész életében szerzett tapasztalatai, is­meretei mellett hogyan szer­zi meg a még szükséges ada­tokat? — A túrkevei múzeum­mal állandó kapcsolatban vagyok, s az ott őrzött írá­sos, illetve könyvanyag ren­i delkezésemre áll. Ezenkívül rendszeres beszélgetéseket folytatok olyan idős em­berekkel, akik hosszú év­tizedek alatt szerezték köz­vetlen tapasztalataikat az általam feldolgozott témá­ban. Például az aratás mun­kájának leírásakor sokat be­szélgettem olyan aratógaz­dákkal, akik 40 éven át sze­rezték az aratással kapcso­latos gyakorlatot. Sok se­gítséget kapok a megyei mú­zeumtól. Eddig magam kény­szerültem az illusztrációk elkészítésére, jelenlegi pá­lyamunkámhoz már fotó-, illetve grafikusi segítséget kaptam. — Ezen, a szülővárosát alaposan és hagyományai­ban ismertető nagy munkán kívül, amelyet — reméljük — könyvalakban mindany- nyian megismerhetünk majd, mik Sándor bácsi további tervei? — Dr. Földes László et­nográfus javaslatára terve­zem egy nagygazdaság tör­ténetének megírását a kez­detektől napjainkig, tehát a felszabadulás előtti és a szocialista átalakulás utáni időszakát is. Nem tudom, ezt a hosszú évekig tartó munkát el tudom-e végezni, de a nyugdíjas időmet, ameddig csak dolgozni tu­dok, erre akarom szánni. Egri Mária l2l A Háziúr télvíz idején összetört néhány cserepet a család feje fölött, hogy be- follyon a víz a lakásba. Az asszonyka a hatóságok­hoz fordult, a Háziurat kö­telezték a tető rendbehoza­talára. Tavasszal gázolajjal le­öntött avart, dudvát égetett az ajtajuk előtt. „Kifüstö­löm őket”. Nem tudta. N.-né kénytelen volt maradni. Ho­A kislány —a Háziúr sze- meláttára egyszer nagyon megijedt, idegsokkot ka­pott a kertbe betévedt kó­bor kutyától. Nem telt egy hét, két ku­tya került a portára. A kislányon hisztérikus roham vett erőt, ha a kutyák fe­léje közeledtek. Az anyja távollétében nem mert ki­mozdulni a szobából, a szük­ségletét is odabenn végezte. A hatóságok kötelezték a Háziurat, hogy kösse meg a kutyáit. Megkötötte, majd elenged­te. N.-né ismét a hatóságok­hoz fordult. A határozatot megerősítették, büntetés ter­he mellett. Néhány nap múlva az egyik kutya újra szabadon volt. Hatóságok. Büntetés? Nem, mert a szomszéd Házi­úr tanúsította, hogy a ku­tya csak „elszabadult”, el­rágta a láncot. Ez többször i N.-ék volt otthona azóta már „átalakíttatott” hétvégi pihenőháznak. A Háziúrnak a városban két szoba össz­komfortos lakása van, a csa­ládjával együtt ott lakik. ☆ Szégyenkezzék ezek után az újságíró, hogy csak most, jóval az események után tárja fel a történteket. Igen, — de mentségére felhozza, hogy csak most, a történtek ilyen lezárása után egy jó évvel tudta meg az ügy végkimenetelét. Másrészt, a Háziúr min­denkinek azt mondta: N.-né önmagától költözött el. Nem tehet arról, hogy a lány hisztérikusan félt azoktól a jámbor szobakutyáktól. Tiszai Lajos Beszéljünk a közlekedésről Pelbárt Jenő rendőralezre­des a BM Közlekedési Cso­portfőnökségének munkatár­sa nemrég Szolnokon járt. Megkértük válaszoljon né­hány közlekedéssel kapcso­lati« kérdésre. A téma köz­érdekű — mivel mindenki közlekedik. Szolnok megyében tavaly 910 közlekedési baleset tör­tént ebből 45 volt halálos kimenetelű. — Más megyé­ben hogyon alakul a baleseti statisztika? — Bács, Borsod, Pest, Ko­márom, Veszprém megye j útjain történik a legtöbb közlekedési baleset. Szolnok megve a csendesebb torületev közé tartozik. Mindössze há­rom-négy megye van, ahol még kevesebbszer kell a helyszínre sietni a rendőrség riadóautójának, mint Szolnok megyében. — Gyakori az olyan ka­rambol, amikor gépjármű kivilágítatlan lovaskocsival, vagy sötétbe vesző, lámpa­nélküli kerékpárossal ütkö­zik össze. Készül-e valami­lyen intézkedés a kiviláoítat- lan járművel közlekedők „megfékezésére?” — A KRESZ nagyon vilá­gosan és egyértelműen írja elő azt, hogy milyen felsze­reléssel vehet részt egy jár­mű a közforgalomban, ke­rékpárt az üzletekben csak lámpával együtt árusítanak, de előírja a szabályzat azt is. hogy a lovaskocsi hajtója köteles kivilágítani jármű­vét. ha azt a látási viszonvok indokolttá teszik. Az előírás tehát jó, módosítani nem szükséges. Ha valahol mégis sok a hasonló probléma, ott a KRESZ szabályainak be­tartatásával lehet baj. — A növekvő forgalom szabályozására, az új forgal­mi helyzetek elbírálására al­kalmasak-e az érvényben lé­vő közlekedési jogszabályok? — Némi módosítással igen. A jövőben sor kerül néhány szervezeti feladat végrehajtására. Szükségessé vált a közlekedésrendészeti szervek decentralizálása, Pelbárt Jenő rendőralezredes Egyre többet segítenek a technikai eszközök is az el­lenőrzésben. A radar pol­gárjogot nyert, a forgalom- irányító fényjelző-lámpák tovább könnyítik a közleke­dést. Hadd tegyem itt le a voksomat a szolnoki „vil­lanyrendőr” mellett. Meggyő­ződésem, hogy a lámpára szükség van, a biztonságos közlekedést és nem az autó­sok, gyalogosok bosszantását szolgálja. — Miként tudnak nálunk eligazodni a külföldiek? — Forgalomirányító jelző­rendszerek szimbólikusak szerte a világon. Ennek elle­nére a jövőben szükség lesz néhány jelzőtábla további egyezményesítésére. Üj lesz a „forgalomirányító fény­jelző-készülék” közelségére figyelmeztető. veszel ytjelző tábla. Nyolcszögletű, piros alapon fehér stop felirattal ellátott tábla fogja jelezni az „Állj! Elsőbbségadás !”-t. Megváltozik a várakozni ti­los és a megállni tilos táb­la jelzése is. A lámpák jel­zése tovább egyszerűsödik. — Elég-e a közlekedési rendőr? — A közlekedés társadalmi tevékenység. így természetes, hogy a jövőben tovább nö­vekszik a társadalmi segí­tők szerepe. Fokozni fogjuk az önkéntes rendőrök igény- bevételét. Ehhez azonban javítani kell a szolgálatuk ellátásának feltételeit. Mind- ezekől az intézkedésekől a biztonságosabb közlekedést, a balesetek számának csök­kenését várjuk. És akkor elég lesz a közlekedési rend­őr is. — pb — Vállalatok! Termelőszövetkezetek! Szővetkezetün u az 1971- es évre szabad kapad­A Szolnok 1. Postahivatal KÉZBESÍTŐKET VESZ FEE. fásának lekötésére bér­16 évet betöltött dolgo­munkát vállal lemezda­zók jelentkezhetnek a rabolásra 0.5—4 mm-ig. hivatal főnöki irodájá­Mezőgazdasági Ksz Szen­tes, Kossuth u. 19. ban.

Next

/
Thumbnails
Contents