Szolnok Megyei Néplap, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-21 / 17. szám
1971. január 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A Lunohod—1 holdautó távirányitását ellátó szovjet szakemberek egy csoportja az űrkutatási távvezérlési központban. (Foto TASZSZ—MTI—KS) Tallózás a könyvtárügyi konferencia anyagában Információ ősön és információéhség Csak így tovább... Furcsa ellentmondásnak tűnik, hogy az emberre napjainkban zúduló információ- tömeg mellett is nap mint nap felmerül a panasz, hogy a korszerű ismeretek nehezen hozzáférhetők, a szakmai és egyéb tájékoztatás elmarad az igények mögött. Az információk tömegét az ember csak akkor tudja hasznosítani, ha nem fogad be mindent válogatás nélkül, hanem kiválasztja azokat, amelyek számára hasznosan mondanak újat. Ez nemcsak az ismeretek megfelelő szelektálását jelenti, ha- aem gyorsaságot is igényel. A tudományos-technikai fej- lődés egyre gyorsabb tempója mellett szükségszerűen meggyorsul az információk elévülésének folyamata is. Ha az ismeretek nem jutnak el időben a megfelelő felhasználóhoz, hiányuk az adott időszakban a fejlődést hátráltatja, később pedig már részben értéktelen, holt szellemi tőkévé válnak, s csak a tájékozódást megnehezítő fölösleges információ lesz belőlük. A kérdéssel részletesen foglalkozott decemberben a III. Országos Könyvtárügyi Konferencia is. Jóllehet a társadalomi információszükségletét többféle közlési rendszer, szervezet, intézmény elégíti ki, a könyvtárak egészen különleges, egyedülálló helyet töltenek be, mivel az információk túlnyomó többsége ma még írásban jut el rendeltetési helyére. A könyvtárügyi konferencia tézisei ezért nyomatékosan felhívják a figyelmet a szakemberképzésben fellépő új igényre. Ki mennyit olvas? A lakosság ími-olvasni tudó korosztályainak körülbelül 60 százaléka olvas könyvet, s 80—90 százaléka újságot. A munkásság 70 százaléka tekinthető olvasónak, de csak 22—25 százalék olvas rendszeresen, a többiek csak alkalomszerűen vesznek könyvet a kezükbe. A parasztság 20—30 százaléka alkalomszerűen, 8—10 százaléka rendszeresen olvas. Az értelmiségiek 60 százaléka rendszeres, 35 százaléka alkalomszerű olvasó. A könyvtárak korszerűsítése A könyvtárak korszerűsítése általában nem tudott lépést tartani a növekvő igényekkel. Tizenkilenc megyei könyvtárunk közül nyolc rendelkezik új, vagy felújított épülettel. A városi-járási könyvtárak többségének elhelyezése megoldatlan, nem beszélve a mintegy ezerhatszáz községi könyvtárról. A szakszervezeti könyvtárak mostoha elhelyezésének tudható be többek között, hogy egy felmérés tanulsága szerint a munkások 15 százaléka nem tud a szakszervezeti könyvtár létezéséről. Az elhelyezés gondjai mellett a személyi ellátottság is nehezíti a helyzetet. Egyetlen összehasonlítást érdemes kiemelni: a Szovjetunióban * 1400—1500, Romániában és Bulgáriában 3—4 ezer, hazánkban 10—15 ezer falusi lakosra jut egy könyvtáros. Szolnok megye helyzete Néhány összehasonlításból kitűnik, hogy Szolnok megye milyen helyet foglal el a, könyvtárügy terén az országban. A kép annak ellenére sem kedvezőtlen, hogy nálunk is bőven lenne még javítani való. Az egy lakosra jutó könyvtári könyvek számát tekintve Szolnok a megyék között a hatodik helyet foglalja el 2,5 darabbal. Az országos átlag 2,3. A beiratkozott olvasók aránya országosan 21,5 százalék, Szolnok megyében 21,8. Ezzel az eredménnyel Hevessel együtt Szolnok a nyolcadik helyet foglalja el a megyék között. B. A. Jutalom A szolnoki járási KISZ bizottságon évindító bizottsági ülést tartottak. A járás KISZ vezetőit tájékoztatták az idei feladatokról, megbeszélték az akcióprogramot. A szolnoki járás tizenhárom KISZ-vezetőjét és a szajoli Vörös Csepel Tsz, a martfűi cipőgyár, a kőtelkl Ady Tsz és a területi szervezet, valamint a Héki Állami Gazdaság héki üzemegységének KISZ alapszervezetét jutalmazták magnóval, sporteszközökkel. A héki fiatalok lelkesítőül, buzdítóul kapták a jutalmat. Évek óta döcögött a KISZ- munka a gazdaságnak ebben az üzemegységében. Ősszel több fiatal szakember jött ide dolgozni, segítségükkel és a régi lelkes fiatalok összefogásával a negyven fős KISZ tagság eddig is szép eredményt ért el. Ifjúsági klubot szerveztek, ahová belépni csak klubigazolvénnyal lehet. Egy jól sikerült szilveszteri mulatságnak is utána vannak. Rendszeresen tartanak taggyűlést, képezik magukat szakmailag, politi- Kailag. Most is nagy munkában vannak, készülnek a farsangra és a tavaszi társadalmi ünnepekre szép műsorokkal. BUGAC MÁR TAVASZRA KÉSZÜL A romantikus Bugacpusztát az Alföld' égyik leglátogatottabb idegenforgalmi központját tavaly több mint 20 000 külföldi turista kereste fel. A vonzóerőt a vidék ritka faunája, a homokbuckás táj adja. A puszta most is él: A sárga ménest, a nagy gonddal összeválogatott lovakat most szoktatják össze és mindennap meghajtják a ménest. A csikósok, készülve az idényre, „nyereg alá törik” a lovakat. Érdekes látnivalója a pusztának a magyar szürke gulya, a pödrött szarvú fekete és fehér racka nyáj és a szabadtéri pásztormúzeum. A puszta ébredésével, március végén kezdődik az idegenforgalom. A jelzések szerint ez évben is élénk vendégjárásra számítanak. Az utóbbi három év a honismereti mozgalom fellendülésének időszaka. Szerencsés kibontakozása elsősorban a jelentős történelmi évfordulókhoz kötődik. Aligha van olyan falunk, városunk, ahol a tanácsköztársasági és a fel- szabadulási évforduló ünnepségei előtt, ezekhez fűződőén össze na gyűjtötték volna a történelmi eseményeit kisebb, nagyobb emlékeit. Nehéz lenne felmérni, hogy hány tízezer alkalmi történész dolgozott ezekben az években a megyében. Az évfordulókhoz kapcsolódó eseményeket kutatták az úttörők, a középiskolások. a tanárok és — gondoljunK az 1919 és 1945 gondolata jegyében lefolytatott művészeti rendezvényekre. rádiós vetélkedőkre — az egész népművelési hálózat. Amikor ezt a munkát mérlegeljük, ne csak azt vegyük figyelembe, hogy hány helytörténeti pályázatot írtak ki, hány érdemleges dolgozat jelent meg, — hanem azt a nagyon is lényeges tényezőt is, hogy a szülőföld, a szőkébb haza — város, község — megismerése az emberek hajlamává válik. Még pontosabban: az emberek természetes társadalmi funkciónak tartják, hogy — ha másképpen nem is — nagyjából ismerjék környezetük történelmét. Erre nemcsak a kutatásokban való részvételből lehet következtetni, nemcsak a különböző helytörténeti ismeretterjesztő előadásokon való megjelenésből (a történelmi előadások száma megsokszorozódott), hanem abból is, hogy sűrűn beszédtéma a szűkebb haza története. Kik voltak ti- zenkilencesek, vöröskatonák; mikor szabadult fel a község egyik vagy másik része, merről jöttek szovjet harcosok, ki volt az a szőke kapitány, aki itt, vagy ott életét áldozta értünk; ki volt az illegális és legális párt titkára, mi, mikor épült, stb... Jó dolog ez. tudatosul eszménk folytonossága, alkotó kiteljesedése. Érzi a ma felnövő generáció és a következő, hogy népünk javáért mennyire megküz- döttek az elődök. És ez a tudat alkotó felelősségre serkent! Csak megmaradjon honismereti mozgalmunk igya köztudatban, csak továbbra is ennyire eredményesen dolgozzék. Mert mondjuk meg — magunk között, önmagunknak, — bizony hajlamosak vagyunk a kampányszerűségre. Vagyis: egy darabig nagyon csinálunk valamit, általában jól is, azután szépen elcsendesedünk.,. Ezért is nagyon hasznos, hogy az eredményesen élő honismereti mozgalom további támogatását tűzte ki célul a Hazafias Népfront megyei elnöksége mellett működő Honismereti Társadalmi Bizottság 1971—72 évi programja. A bizottság a napokban tárgyalta a honismereti mozgalom megyei helyzetét és a továbbfejlesztéssel kapcsolatos feladatokat. A témakörről készített módszertani útmutatót eljuttatják a honismereti szakköröknek. Napirendre tűzi a társadalmi bizottság, a műemlékvédelem megyei helyzetét és a mezőgazdasági üzemtörténetírás módszertani kérdéseit is. Ez utóbbival az 1970-ben meghirdetett „tsz pályázat” — a termelőszövetkezetek történetének megírásáról van szó — sikeres megvalósulását kívánják segíteni. A távolabbi munkaprogramban szerepel — az előzőekkel összefüggésben — a szocialista hazafiságra nevelés kérdéseinek, összefüggéseinek megtárgyalása Is. A társadalmi bizottság fontos feladatának tartja, hogy elvi, módszertani segítséget nyújtson a megyében megalakult járási, városi, községi honismereti bizottságoknak, — szakköröknek, egyérii gyűjtőknek. kutatóknak. — ti — Az EF—X hatalmas fém" teste a betonpálya közepén állt. A 100-as fejére húzta az íivegbúrát. Az 5-ösök még egyszer ellenőrziték a parancsnok azbeszt védőöltözetét. A 100-as előtt a műszerfal közepén kigyulladt a piros fény. Ez jelezte, hogy utasítás következik. Megnyomta a műszerfal bal negyedik sorában lévő ötödik billentyűt. Visszaigazolta, hogy a feladat végrehajtására készen áll. — EF—X indul! _ hallotta. A jelzőrendszer kontroll lámpái felgyulladtak, tudomására hozták, hogy a parancs vételét eljutatták az irányítóközpontnak. Megismételte a parancsot, majd utasítást adott a repülőerőd kezelőinek. — 12-es! Iránybemérés! Felvillant előtte a 12-es hívógomb. A 12-es értette. — 9-es! Radarellenőrzés! Világított a 9-es gomb. — 8-as! Hajtóművet! Értette, égett a 8-as jelzés. — 15-ös! 20-as! 25-ös! Működtetni! Az ellenőrző lámpák egymás után felgyúltak. Az EF—X megmozdult. A 40-es jelentkezett: — Sebesség 800... 1000... 1200... Az 50-es hagját hallotta: — Magasság 1500... 2000... 3000... A 100-as beindította a kibernetika laboratóriumot. Lila fénysor jelezte, hogy a számítószerkezet várja a parancsait. Megnyomott három billentyűt — 30-as! 40-es! 50-es! Betáplálni! Kék, sárga, zöld. Rendben! A képernyőn opál szín jelentkezett, majd a kért adatok: magasság, sebesség, hely, idő. Az 50-es jelentkezett, a helyettese, aki közvetlenül mögötte ült. — övezet kiadva! — Oké! A gép most már egy 10 kilométeres élű, hatalmas, láthatatlan kocka közepén repült, védőövezetben. Ha ellenséges rakéta közeledne az EF—X-hez, attól 10 kilométerre felrobban. A 20-as műszere jelzett. — Hatvan másodperc a cél. A 100-as bekapcsolta az automatikus kamerákat. Ezek ráfordultak a városra. Város-rengeteg jelent meg a képernyőn. — Zérónál a védőövezet kikapcsol, a 10-es kiold, a 15-ös bekapcsol. A kezelők visszajelezték, hogy értették. A számlálószerkezet ritmikusan sípolt. .. öt... négy... három. .. kettő... egy... zéró! Az EF—X-ből szivaralakú EF fémtest vált ki. A 100-as kérte a 15-ötöst, visszajelzett. A filmfelvevőgép berregni kezdett. A 100-as megnyomott egy fekete gombot. A kezelők szemére vastag fekete üveg csúszott le a sisakból. Az EF—X megbillent. A városból már semmi se látszott, olyan volt, mintha a Nap zuhant volna rá a házrengetegre. A 100-as a 20-ast kérte. — Százalékos arányt! A 20-as kibernetikai laboratóriumba vezérelte a filmszalagot. A számítószerkezet zümmögni kezdett. A 20-as rögtön jelentkezett. — Megsemmisítés százalékos aránya 98. Az EF—X visszafordult A kért adatokkal jelentkeztek a kezelők. A 100-as felismerhetetlen hangot hallott a gép alsó emeletéről, az üzemanyagtárolókból. Olyasmi volt, mint az emberi sírás. Ezt X valószínűtlennek tartotta. Betáplálta a hangot a számítóközpontba, de csak egy megfejthetetlen számsor jelent meg a képernyőn. Az 5-ös jelezte a koordinátákat. Két percre a támaszpont. A 100-as visszaigazolta. — 50-es! 25-ös! Leszálláshoz felkészül. Kigyúlt a legfelső piros égő. A központ jelentkezett: — Itt az 1000-es! Rendben, kész, köszönet! A feladat teljesítéséért Önök kívánságuk szerint élhetnek. Vége. A fővezér hangja után teljes volt a csend. A 100- as arra gondolt, most már biztos ő lesz a parancsnoka az EF—X 2-esnek, amivel még nagyobb hatásfokú bombát szállíthat. Az 50-es már a 100-as helyén érezte magát. A 25-ös utasszállító pilóta akart lenni. A 20-as egy lapos tengerpartra gondolt, ahol földszintes villát épít. A 15-ös gyereket akart, a 10-es annak örült, hogy élete végéig a virágkertészetének élhet. Már látszott a betonpálya, amikor az EF—X hajtóműve leállt. Hirtelen egymás után gyulladtak ki a műszerfal lámpái. A 100-as hiába kapcsolta a hajtómű kezelőket. Onnan is csak összevissza kiabálást hallott: — Zuhanunk! Végünk.., Anyám segíts! Jaj. ne, ne... A 100-as ezt az elnyújtott ordítást hallotta utoljára. Az EF—X a betonpálya melletti homokdűnébe csapódott, csak a hátsó vezérsíkjából állt ki egy méternyi darab... Az 1000-es szigorú vizsgálatot rendelt el. Az anyaországból egymás után jöttek a szakértő csoportok. A gép minden alkatrészét megvizsgálták, a romok minden tenyérnyi darabját a műszerek százai ellenőrizték. A katasztrófa okát nem találták meg. Már öt napja tartott a vizsgálat, amikor az üzemanyag kontrolláló laboratórium 10-es beosztottja szűkszavú jelentést küldött az 1000-esnek. A lezuhant gép üzemanyagvezetékében emberi könnycseppeket talált! Az 1000-es figyelmeztette, hogy viselkedjék az ügyhöz méltó, komolysággal! A iO-es erre részletes laboratóriumi jelentést küldött. A fővezér elrendelte a vegyész azonnali elbocsájtását. A 10-est még aznap kitoloncolták a támaszpontról. A vegyész arra használta fel a fővezérségtől kapott végkielégítést, hogy beutazta az országot, összetoborozta az embereket és elmondta neki, hogy az EF—X pusztulását emberi könnyek okozták. Amikor az 1000-es erről tudomást szerzett, megparancsolta, hogy a volt 10- esnek adjanak megfelelő kezlést. A vegyészt azonnal elhurcolták. három hétig altatták, injekciózták, ami után nyoma sem maradt rögeszméjének. Minden úgy történt, ahogy az orvosok várták: élete végéig gyöngyhalásznak képzelte magát. Tiszai Lajos ,
