Szolnok Megyei Néplap, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-19 / 15. szám

1971. január 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Szakmunkástanulók szavaló ver senye Az utolsó utáni éjszaka ^Merész, ám megérlelt gon- dolatú mű Maróti Lajos hangjátéka. Merész 'abban, hogy kita­lál egy történelmileg nem hitelesített történetet, mely az elején szinte hihetetlen­nek tűnik. Majd úgy fordít­ja a cselekmény folyamatát, hogy logikus érvei, a dolgok lényegébe gyökeresedett gon­dolatai a fantasztikusát is reálissá emelik. Giordano Bruno megégeté- sét annak idején, 1600-ban, váratlanul egy nappal elha­lasztották. Hogy milyen okok késztették az akkori pápát. Vili. Kelement erre a ha­lasztásra, — mind máig nem tudta a történelem kiderí­teni. Maróti Lajos ennek az egy napnak és Giordano feláldo­zásának egy lehetséges, bár nagyon bizarr változatát mondja el. A világ végtelen­ségének megértéséig — Ma­róti rádiódrámája szerint — nemcsak Giordano, hanem a pápa, VIII. Kelemen is elju­tott. ám felismerte azt is, hogy az eszme elterjedésé­hez áldozat is kell. (Mert, úgymond: ha Giordanot megégetik, mindenki odafi­gyel — nemcsak rá. művei­re is.) Ezt magyarázza meg VIII. Kelemen az „utolsó utáni éiszakán” Giordano- nak. akit végül meg akar menteni, de Giordano^ — megértve, hogy gondolati ter- terjedéséhez valóban kell ez a figvelemkeltó, kegvetlen színjáték — a tüzet választ­ja. Van a darab gerincében jnég egy momentum, mikor Giordano utolsó felismerés­ként rájön, hogy a tudo­mány fejlődése végtelen, ami ma égetésre okot adó eret­nekség, az holnap közhely, holnapután dogma — s min­dig jön valaki, aki a világ­ról alkotott nézeteinket töké­letesíti, közelíti az elérhetet­lent, a teljes igazságot. Mindezt Maróti Lajos két­ségtelenül hatásos és meg­hökkentő vízión keresztül tudatosítja (megjelenik Al­bert Einstein, mint a Halál Angyala), mégis megtöri a dráma vonalát. Az az érzé­sem, hogy e fieura nélkül sem lett volna kevésbé iz­galmas és megmaradt volna a iát»k saját törvényeinek medrében. Dicséretes viszont, hogy a játék a fizika alapvető tör­vényeinek nagyon mérték­tartó (de láthatóan hozzáér­tő) taglalására szorítkozik csupán, nem vonja el a fi­gyelmet a drámai tartalom­ról. Arról a kitűnően megol­dott, feszülő dialógusról, mely Latinovits Zoltán (Gi­ordano Bruno) és Gáti Jó­zsef (VIII. Kelemen) között folyik, melvet mindketten visszafogott be’ső izással ol­danak még. olvannyira. hogy mellettük a többi — szintén rpoonMat* _ alakítás illuszt­ráció marad. A p rancs az parancs Csak azért nyújtogatni egy ó ötletet, mert egy rádiőiá- •k általában 60 percig tart- em hiszem hogv a létező megoldások legjobbika. Márnedig Závori Lajos /íeiátéka ezt az érzést kelti ""rí eves Vilmos porosz ki- -ály udvarában, a XVIII. •szájad eleién vagyunk. En­nek a királynak az a hobby­ja, hogy gyűi.tí a szépszál, hosszúra nyúlt fiúkat, hogy a világon neki legven a leg- nyuraább testőrsége. S ami­kor már fogytán van a kész­tet. akkor űi megoldást eszel ki: hosszú lánvokat kell ke­resni és nosza, máris hozzá lehet látni a „gyártáshoz”. Ez a frappáns vígjátéki öt- .et az alapja a szellemes rádiókomédiának. —_ ~ trömböczky ~ A megye tíz szakmunkás- képző intézete és iskolája küldte el legjobban szavaló tanulóit Szolnokra a január 17-én délelőtt megrendezett hagyományos szavalóver­senyre. Decemberben az is­kolákban háziversenyeken választották ki a megyei dön­tőre utazó két-három tanu­lót Vasárnap huszonnyolcán léptek közönség elé a 605. számú Ipari Szakmunkás- képző Intézetben. Egy résztvevő két szaba­don választott verset mond­hatott. A többség mai ma­gyar költő versét választot­ta, de a műsorban szerepel­tek Petőfi, Ady, Tóth Árpád, Goethe, Rozsgyentvenszkij költeményei is. A szavalóversenyt immár 35 éve mindig január ele­jén, Petőfi születésének év­fordulója után, a költő tisz­teletére rendezik. A ver­senyt ezért Petőfi „A XIX. század költői” című versé­vel nyitották meg, majd Kár­páti Sándor, a szolnoki inté­zet irodalomtanára emléke­zett meg a költőrőL A szavalatokat öttagú zsű­ri bírálta el. Szolnokról ti­zenegy, a megye kilenc más helységéből tizenhét tanuló vett részt a versenyen. A zsűri a hagyományoknak megfelelően nem helyezése­ket, hanem minősítéseket (fokozatokat) állapított meg. Négyen kaptak arany fo­kozatot: Varga Zsolt, Kozák Judit, Ozsgyán Katalin szol­noki tanulók, valamint Hol­ló Éva, a törökszentmiklósi intézet tanulója. Hatan ezüst, tizenhatan bronz fokozatot nyertek, két résztvevő pedig oklevelet kapott. A megyei döntőn legjobb eredménnyel szerepelt vers­mondók részt vesznek a szakmunkástanulók debre­ceni területi versenyén. Akik pedig ott is a legjobbaknak bizonyulnak, azok Egerbe mehetnek a diáknapok kul­turális seregszemléjére. A szép szó bűvöletében. A szavalóverseny négy győz­tese a jutalmul kapott könyvekkel: Ozsgyán Katalin, Hol­ló Éva, Varga Zsolt és Kozák Judit, MAJDNEM KRIMI Akkor már sem­mi kétsége nem le. hetett afféléi, hogy valaki rendszere­sen dézsmálja a szekrénybe félre­tett pénzét. Nem nagy összegről volt szó, de később eb­ből a pénzből akarta gyarapíta­ni tartós javait és így különösen kellemetlenül érin­tette a dolog. Meg aztán a bosz- szűság, hogy ki teheti ezt vele? Hiszen az öreg bejárónő már szinte „családtag”, hölgyvendégeit a bútordarabok kö­zül egyáltalán nem a szekrény érdekelte, a múlt­kori szerelő pe­dig. aki nála járt, a két drótot alig tudta összekötni, olyan részeg volt. nemhogy egyébre lett volna alkalma. Szóval: rejtély ez a javából. Aztán az egyik délután — megle­petésszerűen, mert már legalább fél­éve nem találkoz­tak — telefonon felhívta őt Gizi. újra felizzó érzé­sekkel a hangjá­ban: — Fel kellett hogv hívjalak... Magányos vagyok, rettentően magá­nyos... Ma este feltétlenül talál­koznunk kell; hidd el, az életem­ről van szó! — Kérlek, per­sze... Majd meg­próbálom... — Da­dogott kínjában, mert azt csak nem mondhatta meg a lánynak, hogy három nap­pal a fizetés előtt egy vasa sincs a találkára. Összetörtén ült jóidéig a karos­székben, közben be is esteledett aztán hirtelen halk. de jól kive­hető reccsenés ri­asztotta fel töp­rengéséből. Halu- cinái talán? De nem. hiszen a zaj megismétlődött, sőt. most már hangosabban. s egészen közelről... Hohó: a szekrény! Tehát újra az a gazember jelent­kezik? Óvatosan fel- emelkedett a szék­ből, s a félhomály­ban tapogatózva a szekrény felé in­dult. Közben tisz­tán hallotta, ahogy a másik is ugyan­abba az irányba settenkedik... — Fantasztikus mi­csoda vakmerő fiekó. müven el­szánt! A oénz kö­zelsége 'elvette az eszét. Már csak három, két, egy lépés lehet hátra; a reccsenések szinte lépéseivel együtt hallattszot- tak... A szekrény mellé érve aztán az utcáról beszű­rődő fénysugárban egy tétova kezet pillantott meg, s ő hirtelen rá­csapott. Abban a pilla­natban felordított, mert a másik se hagyta magát és dulakodni kellett vele. — Megállj, te utolsó! — ordítot­ta. — Többet nem dézsmálod a pén­zemet! Vége a disznóságaidnak! Lassan a vil- lanvkapcsoló kö­zelébe értek és ő homlokát igyeke­zett odahaitani. hogy felkattint- hassa. de amikor kigvúit a fény, azonnal elbíilt ben. ne a vér. Ugyan­is bal keze, ame­lyik előbb a betö­rő felé súitott. még most is dühödten marcangolta iobb kezét. amelyről azt hitte, hogv a betörő vágott rá... A tükörből nedig csak saiát kétsóg- beesett bímfiHa- tos arra nézp't víssra reá. — a lelőni orett besur- ranóra. Németh Géza A Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskola Kecskeméten új számítógépet kapott. A magyar gyártmányú berendezésből eddig mindössze egy működött az or­szágban. A gép teljesítménye ötvenezer művelet másodpercenként. Képünkön: prog­ramozási művelet az új számítógépen. (MTI foto: Karáth Imre felvétele — KS) „ANNYIRA SZÉP, HOQY NEM IQAZ... ...egy karcagi fiatalember szavai, akivel szombat esti ünnepélyes klubavatón ta­lálkoztam. A karcagi ifjúsá­gi klubról mondta, amelynek nyilvános átadására voltunk hivatalosak. De mások is, akikkel szót váltottam, mind elragadtatással beszéltek az új ifjúsági klubról. Magáról a létesítményről. Kelle Kata­lin még azt is hozzátette, hogy amikor mindez még csak terv volt, már akkor is sokat beszéltek róla. De most, hogy elkészült, minden elképzelé­süket felülmúlta. Egy távo­labbi vendég, a meghívott költő, Baranyi Ferenc sem tudta eltitkolni köszöntőjé­ben — nem is akarta — szerfeletti örömét: „Én ilyen szép ifjúsági klubot még nem láttam”. Egyszerűen arról van szó: Karcagon valami nagyszerű Alig két hónap alatt ké­szült el az impozáns ifjúsá­gi kulturális intézmény, — mondhatni mesébe illő gyor­sasággal. Kundra János, a városi tanács elnöke azért is mondott hálás köszönetét az építőknek, és mindazoknak akiknek közvetve vagy köz­vetlenül közük volt az ifjú­sági klub megteremtéséhez. Akik nem fukarkodtak sem a jó szándékkal, sem pedig a konkrét segítséggel. Volt már klub eddig is Karcagon, alagsorban, pincében és egyebütt. Most felköltözött az emeletre. A legjobb hely­re: az átalakított MEDOSZ székház emeletsora ízléses, szép hailéka lehet a műve­lődni és szórakozni vágyó ifjúságnak. Ez az ifjúsági klub nem kacsalábon forgó vár. Csak egy régi, megkopott épü­let újjáépített, úiiáálmodctt emelete, emeletsora — az álom, a terv. a tehetséges fiatal mérnök, Zachovai At­tila álma — nem forog, mint az a bizonyos képzelet­beli. — fényes, natúr színű oszlopok tartják, mozdulat­lan stabilitásban. Mégis szebb annál a mesebelinél, mert az csak álomban él, ez pedig a valóságban létezik. Impozáns nagyterem' modern belső énítészeti megoldások­kal, több mint 30 köbméter fa felhasználásával, hangu­latos és meghitt belső: kör­ben páholyok, s fölöttük más-más színű világító tes­született. Érthető volt tehát a házigazdák leírhatatlan öröme is. „Nem hittem vol­na — mondta Fodor Gyula, a városi KISZ-bizottság tit­kára —, hogy az ifjúsági párthatározatra ilyen határo­zott tettekkel tudunk vála­szolni. Akartuk, hát sikerült” Favári Zoltánné, az új léte­sítmény felelős gazdája, a művelődési ház igazgatója pedig azért boldog elsősor­ban, mert régen volt tapasz­talható a művelődés ügyé­nek olyan hathatós és szé­leskörű támogatása, mint most. Kovács Károlyné, a klub művészeti irányítója már az új környezet adta le­hetőségek tartalmas kihasz­nálásán törte a fejét. „Mert öröm egy ilyen pompás klub — vallja, — de egyben nagy felelősség is”. tek; diszkrét pódium; tévé­terem, majd a csalogató bár­pult. csak szeszmentes ita­lok szolgáltatására. Látvány és kényelem, egyszerre ölt itt testet. Van rejtett rekesz isi Ez a létesítmény kiállja a legarisztokratikusabb igé­nyek kritikáját és a legkor­szerűbb ízlés próbáját is. A karcagi KISZ-fiatalok olyan lehetőséghez jutottak, amely pillanatnyilag a megye egvet-v len más városának, községé­nek fiai számára sem adatik meg. (Sajnos!) Divat manapság, ha kul­túráról, vagy művelődésre fordítható összegekről van szó, pénzeszsák helyett bu- gyellárist emlegetni. A köz­művelődésnek úgymond csak bugyellárisa van. A karcagi példa bizonyítja, hogy a szűkre szabott anyagi kere­tek — a bugyelláris-ellenére is meg lehet találni azokat a rejtett rekeszeket, amelyek­ből akár még egy csodára való is kitelik. A város ve­zetőit dicsérik, hogy megta­lálták az erők összefogásá­nak és mozgósításának azt a módját, amely végül is fé­nyes eredményhez vezetett: ízléses, esztétikus otthont kapott a város ifjúsága. Friss tartalmú programokat Az avató ünnepséget ne­ves művészek műsora tette színesebbé. De a műsorból elsősorban egy tehetséges fiatal gitárművész ragadta meg a klubtagok figyelmét: a hazánkban élő spanyol származású Jósé Arzamendia dalai nyomán igazi hangulat született az újdonsült klub­ban. A jelenlévők már együtt énekelték vele az egyik jól­ismert latin-amerikai forra­dalmi dalt. Szép siker volt, kellemes élmény. Ugyanez nem mondható el a műsót egészéről. Már az első klub­műsor is tanulságul szolgál­hat: az ifjúsági klub saiátos arculata jellegzetesen fiata­los, friss tartalmú progra­mokat kíván, — még a mű­vészektől is. Karcagon tehát már van új, modern ifjúsági klub. A város rangjához méltó. Va­jon követik-e majd e példát másutt is a megyében? Pél­dául Szolnokon? V. M, 1 db Super 50-es Zetort, esetleg két magyar vagy jugoszláv gyárt­mányú pótkocsival megvásárolnánk. Jászladányi Vegyes Kis* Jászladány, Kossuth L. u. 108. Alig két hónap alatt

Next

/
Thumbnails
Contents