Szolnok Megyei Néplap, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-17 / 14. szám

1971. január 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Ne nekem kcszönje Ez egyszer nem a tévé népszerű Gusztávja tesz hitvallást valamelyik új árucikk csalhatatlan tu­lajdonsága mellett. Az új­ságíró üzen az ismert mondattal D. Sándor idős szamunkásnak, akinek pa­naszos ügyében járt el a a vállalat szakszervezeti bizottságánál. Nem volt „nagy ügy”, elintézése könnyen ment. A pana­szos levelében mégis megköszönte a közbenjá­rást. Ezúton üzenem kedves D. Sándor, hogy nem jár ezért semmiféle köszönet. Társadalmi rendszerünk kialakította azokat az er­kölcsi normákat, amelyek természetessé teszik, hogy amikor segítségünket ké­rik és jogos a panaszuk, hát segítünk. Ügyének elintézését te­hát ne nekem köszönje. Inkább én köszönöm, hogy ön, aki — ahogy munka­helyén elmondták — 31 éves munkaviszonya alatt még soha nem kért sen­kitől semmit, lapunkat tüntette ki bizalmával. I. A. A harisnya ára Napok óta nyugtalanít. Elmondtam már közeli ba­rátnak, minden ellen lá­zadó ifjúnak, világgal- magával megbékélt öreg­nek. Még senki nem tu­dott megnyugtatni. Néhány napja történt. Vidám, külföldi turisták jártak egy nagyvállala­tunknál. Megnézi mire képesek a magyarok a szocializmusban ? Jól érezték magukat az idegenek, a hazaiak sem fukarkodtak a vendéglá­tásban. Mondogatták mi­lyen jó a barátkozás. Kü­lönösképpen azzal az or­szággal, ahová eljut a nagyvállalat sok terméke. Nem, nem azt akarom írni, hogy folyt a pezsgő, ömlött a konyak. Nem is lenne igaz, ilyesmi nem történt. A vendégek ott ét­keztek a vállalati ebédlő­ben, azt a menüt kapták, amit a munkások is fo­gyasztottak aznap. Legfel­jebb az ebéd utáni feke­te, szivar volt ráadás. Az meg kinek tűnne fel? A külhoniak ebéd után járták a műhelyeket, va­lóban megnézték hogyan dolgoznak az emberek. Időnként meg-megálltak egy-egy gép mellett, kér­dezgették a munkásokat mit keresnek, hogyan él­nek? S a búcsúzásnál ve­zetőjük a zsebébe nyúlt. Kihúzott egy golyóstollat, egy díszes noteszt, s em­lékül a beszélgetőnek adta. Aztán tovább mentek. Olyan műhelybe, ahol csupa nő dolgozott. Fia­talok, szépek, kedvesek. Ebben a női részlegben izzadt meg a legjobban a tolmács. A csoport ve­zetője is itt nyúlt legtöbb­ször zsebébe. Először egy serdülő kislánynak adott át egy valódi külföldi szájrúzst. Aztán egy fia­talasszonynak díszes mü­tyürt, klipszet. Majd a műhely vezetőjével váltva néhány szót, neki egy tasakot. Az is fiatal, csi­nos nő. örömében fülig pirult, aztán igazi ma­gyar menyecske frisses­séggel, csókkal viszonozta az ajándékot. Egy pár nylonharisnyáért Bennem, a turisták mö­gött baktatóban nagyon furcsa érzés született et­től. Én a műhelyvezető nevében spórolnék a csókkal. Talán már a rúzstól se hatódtam volna úgy meg. Ilyesmit szíve­sen elfogad az ember csa­ládja tagjaitól, esetleg még jóbarátnőjétől, na de egy külfölditől? Meglehet, hogy az én gondolkodásom, ítéletem avult? A lázongó fiatal­ember is, — akinek eső­nek meséltem — megvon­ta a vállát: szót sem ér­demel. A békés öreg nyugtatgatott; több is veszett már Mohácsnál... De beszéltem egy idős munkásemberrel is róla. Meglepődött. — Tényleg így volt? — a fejét ingatta, — hát az önérzetnek már alább szállt a taksája a nylon- harisnyáénál? — sö — A bürokrácia torz mosolya En ha mosolygós arcot látok, úgy érzem magam, mintha kertb-n jÍrnék, vi­rágok között. Nekem a mo­soly virág az arcokon. A minap is láttam egy arcot mosolyogni. A kép­ernyőn, a tele vízi ban mo­solygott. Egy pana zos ügyek nyomában járó mű­sorban tűnt fel. Osztályve­zető volt, és mos'l go‘L Közben arról beszélt, hogy mennyire megriadhatott az az ügyfél, aki kézhez kap­ta a pénzbüntetését elzá­rásra változtató, azaz bör­tönben letöltendő büntetés­ről szóló hatósági határo­zatot, mert nem fizetett. Mosolyogva mesélte, hogy régi bevált módszer ez. \z ügyfelek Ilyetén való meg- riasztása mindig ered- m;myi j»r. ’VTcgij'dnek a börtöntől és fizetnek. Va­lóban aki bűnös ^zr^sen. illetve előzőleg riadjon meg, ha kell. Csakhogy ez esetben egy kétgyermekes családanyára ijesztett rá a hivatal. S közben mosoly­gott. A hivatal szigora egy jogtalanul büntetett csa­ládanyát ért. Néztem az osztályvezető arcát, amint beszélt és mo­solygott. Ez az arc nem virágzott. A mosolya nem színesítette az arcot, ha­nem ostobán elrútította. Néztem és eliszonyedtam. Ez a mosoly egészen felse­bezte a bensőmet. Es ahogy jobban figyeltem, észrevettem, ez az arc fe­lülről mosolyog. Lefelé. Itt a bürokrácia mosolyog. És ha a bürokrácia mo­solyával találkozom, bár­hol és bármikor. nTnd'z úgy érzem, mintha olyan kertben járnék, ahol virág helyett kóró, bogáncs, dud- va terem. V. M. Epítőanyagiparunk helyzete és a fejlesztés problémái Közismert, hogy az elmúlt években a feszültségek bizo­nyos mérvű növekedése jel­lemezte a beruházási piacot Ez mindenekelőtt abból adó­dott, hogy főként az építő­ipari megvalósítás iránt év­ről évre nagyobb fejlesztési igényeket támasztottak, mint amennyinek a teljesítésére lehetőség volt. Az ebből adó­dó gondok megítélésénél nem mellőzhető ar a körül­mény, hogy az építő szerve­zetek — vállalatok, szövet­kezetek — anyagszükséa'e- tének kielégítésére mi’ven lehetőségek álltak rendelke­zésre. A vizsgálat a Beton- és Vasbeton ,/ári Művek szol­noki épületelemgyárára, a Szó tnok megyei Tégla- és Cserépipari Vállalatra, az ál­lami építőipari vállalat poli- gon-paneiüzemére és az Al­földi Szilikátipari Vállalatra terjedt ki, minthogy a me­gyénkben települt építő­anyagipart ezek . képviselik. A BVM múlt év elején át­adott épületelemgyára a tel­jes kapacitását tavaly csalt 42 százalékban használta ki. a téglagyártásnál 86, a cse­répgyártásnál pedig 80 szá­zalékos kapacitás-kihaszná­Az elemgyámál tartós anyagellátási zavarok vo’tak a múlt évben, s ezeket a vasúti szállításban előfordult nehézségek csak súlyosbítot­ták. Emellett a betoneyár automata vezérlőrendszeré­ben sorozatos műszaki hibák adódtak, s amíg ezeket el nem hárították, kézi vezér­léssel csak mintegy 50 szá­zalékos kapacitás-kihaszná­lást tudtak biztosítani. A mozaiklapgyártó beren­dezésnek ugyanakkor ki sem küszöbölhető konstrukciós hi­bája van — s noha a szállí­tó nyugatnémet cég ezért kártérítési kötelezettséget Közelebbről tehát az a kérdés: hogyan állt helyt az építőanyagipar, és milyen lehetőségei, kilátásai vannak a fejlesztésre a negyedik öt­éves terv időszakában. A Szolnok megyében települt építőanyagipar helyzetét a múlt év utolsó hónapjaiban tüzetesen vizsgálták a Beru­házási Bank megyei fiókjá­nak szakemberei, hogy az előbbi kérdésre választ kap­janak. A vizsgálat tapaszta­latait, tanulságait — kéré­sünkre — az alábbiakban összegezte Vékes Sándor, a bank megyei igazgatója. lást értek el vállalati átlag­ban 1970-ben. A poligon- panelüzem 88 százalékos tel­jesítménnyel dolgozott a múlt évben. Ennél meg kell jegyezni, hogy az évi 400 la­kásra garantált kapacitással szemben az idén már 512 la­kás oanelszükségletét tudia gyártani az üzem a termelés intenzifikálása révén. A kapacitástól való nagy­mérvű elmaradás kedvezőt­lenül hat az elemgyár jöve­delmezőségének alakulására, s ugyanez állapítható meg — bár mérsékeltebben— a tég­la- és cserépipamál is. vállalt — a berendezés emiatt csak minteg/ 70 szá­zalékos kapacitás-kihaszná­lásra képes. Az elemgyárnak e körülmények folytán az idén is gyártási nehézségek­kel — következésképp hát­rányos gazdálkodási ered­ménnyel — kell számolnia. A kedvezőtlen időjárás — a hosszan elhúzódó tavalyi tél — hátrány-s vo’t a tég­la- és cserépiparra. Emiatt az agyagbán'-ákból sokáig nem nyerhették ki a nyers­téglához szükséges alapanya­got. s így az égetőka-aeitás is k'haszné’ntlan maradt. A vállalat 16 gyára közül egyébként csak a kisújszál­lási és a kunszentmártoni korszerű, a másik 14 viszont elavult technológiával és ré­gi berendezésekkel dolgozik. A létszámhiány miatt ezt az evet is rosszul kezdték, mert nyersiéglakészletüK — csak mintegy fele az optimális szükségletnek. Az állami építőipari válla­lat poligon- panelüzemének műszaki és termelési helyze­te Kiegyensúlyozott, bár ta­valy a belső anyagmozgatás elégtelensége is közrejátszott — a gyakorta súlyos anyag- ellátási zavarok (főként ka- vicshiánv) mellett — a kapa­citás nem kellő kihasználá­sában. Az Alföldi Szili Kátipari Vállalat nagyon sokrétű pro­fillal. kedvezően alakuló jö­vedelmezőséggel, kiegyensú­lyozott termelést folytat. — Megfelelő anyagi lehetőség mellett jelentős fejlődést is elérhetne, de a vállalat saiát ereie ehhez kevésnek bizo­nyul. Ml kel lent* az előbbre ju áshux? Az épületelem gyámál fon­tos feladat a műszaki hiba­források megszüntetése. M s- reszt itt Is. — de a sürgető Korszerűsítés mellett — a téglaiparnál is, a termelés gazdaságosságának megjaví­tásával olyan jövedelmező­ségi feltételeket kellene te­remteni, hogy ezáltal a szük­séges létszám biztosítható legyen. A mesveí tégla- és cseréo- ipari vállalat lehetőség sze­rint tervez is további rekons­trukciókat: e2enbelül a kun­szentmártoni téglagyár föld- gáztüzelésre való átállítását valamint az abonyi téglagvár rekonstrukcióját. — amellyel évi 18 millió tégla gyártásá­hoz szükséges kapacitást hoz­na létre. Ez a mennyiség a jelenlegi termelés egvti ede. Emellett egv krv/é»h'okK- gyártó üzem létesítését is tervezi a vállalat Kisújszál­láson. Film a Jászságtól Újabb Szolnok megyei film forgatására készül a MA­FILM: Borhy Anna készít filmet a jászberényi Hűtő­gépgyárról. Két, egyenként 20 perces dokumentumfilm készül; az egyikben a gyár eseményekben gazdag törté­netét örökítik meg filmsza­lagon, a másikban azt sze­retnék bemutatni, hogy az egyre feílődő nagyüzem ho­gyan hat a jászsági tái ké­pének és az a tájon élő em­berek gondolkodásmód iának és életformájának alakulásá­ra. A dokumentumfilm tehát átfogja maid a Jászság egész terü'etét: h'sz a f lmben he­lyet kannak a fióküzemek is, így például Jászboldogbáza és Jászárokszállás is. A for­gatókönyvek Romhánvi And­rás szkmai tanácsadásával készülnek, illetve készülék, s a fp lm eaves részei már készen várják az újabb for­gatás eredményeit. Mindkét film előre’á'hatóan az év vé­gére készül eL Százkét rendezvény A Magyar Agrártudománvl Egyesület megyei szervezete tavalv mindössze százküenc- vennéey aktív tagot tartott nyilván. Kicsi ez a szám. kü­lönösen akkor, ha tudjuk: a megvében do’eozó mezőgaz­dasági szakemberek száma jóval meghaladja az ezret Az 1970. évi egyesületi munka mégis arról ad szá­mot. hogy eredményesen dol­gozik ez a kis létszámú szer­vezet. A he'vi csoportok kö­zül különösen a iászsáalak dolgoztak kiemelkedően Evek óta fgv tavalv is. nagy ér­deklődés kíséri rendezvéovü- ket. a jászsági agrárnanokaT, ahol tudemáovos előadások, kkíkfogi-lko-ásoi- keretében adnak táíékozta+ást a szak­embereknek aj áRoltik kivá­lasztott leefon+osabb ké-Hé- sekről. A jászságiak rVéldZia nvnmári a ta»ai/-s»pn+m?i.-iási és a kanenpí i-.oi.ri »söpört is iól dolgozott tavaly, • ✓ A kevés taglétszám, s a helvi csvnorí»k szűk köre j ellenére ig eli‘/rneréqre rnél*ö j az i0”0 ’'»ti végzett egyesü- I leti munka. Av elmaradd* okai Műszaki hib 'k es anyaghiány Egy panasz nyomában: Amikor senki sem hibáztatható Légi határaink rr rr • őrzői Az elmúlt évek során fel­tűnően sokat javult néphad­seregünk vadászlégierejének harci készenléte és akcióegv- sése. Rövid idő alatt felére csökkent a teljes harcké­szültséghez szükséges átlagos idő és lényegesen megnöve­kedett a bonyolult viszonyok között is bármely feladat végrehajtására képes vadász- renülők száma. Ebben nagy szerepe van a Kilián György Repülő Mű­szaki Főiskolának, ahol a hajózók megtanulták a repü­lés alapiait Képzett tanárok, korszerű eszközök segítik őket szép és nehéz feladatuk végrehatásihoz szükséges tudnivalók els®iátításáhan A főisko’án végzettek közül so­kan zárkóztak fel az utóbbi években idősebb tárnáikhoz és váltak teljes értékű har­ci repülővé A légierőnél szolgálók fel­készültségének tökéletesedé­sét jól érzékelteti az a tény, hoev ugrásszerűen megnöve­kedett a különböző jellegű, különböző seheseácű és ma­gasságú légi célok sikeres el­fogásának aránya, s az elfo­gás biztonsága. Természete­sen ez nem csupán a vadász­szorPnl’z'ávg’ függ össze, ’-a* nem a föld* irá——f,< szolgá­lat meehfzhstá-£»£t vala­mint a repülőteohnika töké­letesedését és korszerűsödé­sét is hűen tükrözi. Szandaszöllősön az elmúlt év márciusában az Ady End­re és a Táncsics Mihály ut­cákban is elkészült a vízve­zeték. A két utca lakói örül­tek is neki — egészen no­vemberig. Akkor ugyanis a Szolnok városi tanács vb közlekedési és építési osztá­lyától határozatot kaptak, amelvben 2776 forint megfi­zetésére kötelezték őket az utcai nvomó-vízvezeték meg­építéséért. A tanács illetékes szervei — mint idős Szekálj András és György Antal szerkesztő­ségünknek küldött levelé­ben elpanaszolja — a vár­ható költségekről a k l utca lakóit nem értesítették elő­re. A munka megkezdése előtt volt ugvan egv megbe­szélés, amelvet Kugler Gvu- la tanácstag tartott de ak­kor csak a Is kossá g részé­ről végzendő társadalmi mnnVá-/- voJt S7Ö. ,,A két utc : lakóinak 96 százaléka tsz-nmigdUas ha­vi 5—600 forint. —- írják a Panaszosok. — pi-hői nem t^é^uk * költsé­floppt or** sem, fl'i hfy^rtz/rs h/ff Irfl­Z* *>**>?• e'*» a vízvezeték megépí­A lakók panas'-áből egy- irf«1>nűen az derül ki. bogV Kugler G-n la a hibás mert előre nem közölte, hogy a vízvezeték építéséért fizetni kell. Valójában azonban a tanáé-tag nem te/s-et semrn ről — Négy éve vagyok ta­nácstag abban a körzetben és azalatt kiharcoltam, hogy bővítsék a villanyhálózatot, járdát és vízvezetéket épít­senek a két utcában. Engem bánt a legjobban, hogy ez az utóbbi dolog ilyen balul ütött ki. Sokan felkerestek már ebben az ügyben, de segíteni sajnos nem tudok. A vízvezeték építésének megkezdése előtt összehív­tam a két utca lakóit és valóban csak a társadalmi munkáról beszéltem. Az elő­ző években ugvanls lakók­nak nem kellett a közműve­sítésért fizetni, a költségé­ket a tanácsok fedezték. Kugler Gyula tehát nem hibáztatható, de éppúgy nem rétlen a rárosi tanács sem A rend°1et kimond!* hogy „A tulajdonos által fizeten­dő összegéi az fZ’rSélpej rárosi (kerületi, köztéri) takács v*orrhnitő bi*ott*óaának érdtégünyi szakio/*»oosás{ szeme — az e rendelet mellékletében login1* i-e-efek va-att — réti ki és kö~li az érdekeltekkel”. A Szolnok váróéi tanács végrehajtó bizottsága hatá­rozata a lakossági hozzájár rulás mértékét vízvezeték építésénél a „D” övezetben — a szóbanforgó két utca ide tartozik — egységesen 3500 forintban állapítja meg. A közlekedési és épí­tési osztály ebből az összeg­ből leszámította a lakosság által végzett munka értékét és jogosan küldte ki a 2776 forintot követelő határoza­tot A két utca lakóinak anya­gi körülményei valóban nem teszik lehetővé, hogy ezt az összeget a rendeletben meg­határozott hat hónapon be­lül kifizethessék, éppen ezért haladékot kell kérni A rendeletnek ugyanis van egy pontja, amelv szerint „Ha a tulajdonos a hozzájá­rulást hat hónapon belül megfizetni nem tudja, ké­relmére a városi tanács vb vámügyi szakigazgatási szer­ve — vagyoni és szociális körülményeinek, továbbá a megfizetendő összeg nagysá­gának HayplembevStelével — megeng-dbeti a h^z-átá­mlás összegének legfeljebb 2 év, beépített lakótelek esetében pedig legfeljebb 5 év alatt kamatmentes, vagy évi 6 százalékos (havi Ö.S százalékos) kamatferbes részletekben történő menti* zetésétZ, u~i % Su '

Next

/
Thumbnails
Contents