Szolnok Megyei Néplap, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-16 / 13. szám
197L január 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Tavaly 3 mililó forint értéket állított elő a jászberényi Hűtőgépgyár nyomdája, amely az üzem viteléhez szükséges nyomtatványokon kívül ellátja — ilyen cikkekkel az egész jászberényi járás és Jászberény vállalatait, hivatalait, intézményeit, szövetkezeteit. Sőt, ízléses, szép kivitelben könyveket is nyomtatnak. Amint azt Szekeres Lászlónétól. a Hűtőgépgyár igazgatási osztályának vezetőjétől megtudtuk: ez év végén egy új nyomda építéséhez kezdenek, melyet 1973 negyedik negyedévében adnak át rendeltetésének. Az építési költség mintegy 3.5—4 millió forint lesz, további csaknem kétmillió forintot pedig új gépek beszerzésére fordítanak majd. Jelenleg negyvenhármán dolgoznak az üzemben, főként fiatalok — az átlag élet kor 30 év alatt van __de az a céljuk, hogy mire az új nyomda felépül, már legyen még több, elegendő, jó feikészültségű szakemberük. Jelenleg 16 ipari tanulójuk van, s azok után, akik az idén kapnak szakmunkás bizonyítvány, újabbakat szerződtetnek. A tervek szerint, ha elkészül az új nyomda és megkezdik a munkát, a jelenlegi 3 milliós tervük tn mcsak megduplázzák, hanem még annál is nagyobb értéket állítanak elő évente. Mintha két ipari tanuló kislány dolgozna együtt ezen a képen. Holott Tamás Anna fa kép jobb oldalán) oktató, 6 a kéziszedők mesterségére oktatja Boda Ilona elsőéves tanulót. A kötészetben két kislánynak — Darázs Magdának és Csirke Zsuzsának — magyarázza Nagy Kálmánné oktató (középen) a tudni valókat. ök lesznek a jövő gépmesterei — mondta Purda József Oktató (a képen középen) tanulóira: Rácz Zoltánra és Bugyi Józsefre. Amint láthatjuk, a fiúk éppen a magas* ay omásu gép forraab ^igazítását tanulják. Alvó falvak? A modell helyett: öcs 3d A déli „végvár”, Öcsöd művelődési háza, József Attila nevét viseli. Havas, út- talan közúton lehet eljutni a kultúra hajlékához, de a járda jó, tiszta, — bizony mégis csekélyke az utca „átmenő” forgalma. A címben azt írtam: Öcsödről, modell helyett. A művelődési házak általánosított helyzetére értettem, számolva persze a szélsőségekkel is. Van néhány lényegesen gyengébb adottságú és működésű művelődési házunk is a megyében, és jónéhány, szerencsésebb lehetőségek között hasznosabban működő is. A nagy átlag jellemzői azonban tipikusan mutatkoznak az öcsödi helyzetképben. A művelődési ház igazgatója, Gere Tibor, ambiciózus, fiatal tanárember. Nem azok közé tartozik, — tisztelet a kivételnek — akik sikertelenségük elpalásto- lására „ködösítenek”, — ez lesz. az lesz, terveket dobnak be az újságírónak. A lelkes fiatalember, rokonszenves őszinteséggel beszél gondjairól. „Száznegyvenezer forint a költségvetés, 45 ezer forint az állami támogatás. Mire elég ez? Az én fizetésemre, a félműszakos gazdaságvezető tiszteletdíjára, meg a takarítónő kis pénzére. Csinálnánk est, azt, szakköröket például, de mihői? Nincs semmiféle szakkörünk. Volt, de megszűnt. Igény az talán lenne, például a fotó- vagy a barkács szakkörre. De nincs hozzá semmi! Nem mondhatom, hogy emberek, befűtöm a klubszobát, itt van az a néhány rossz s->ék, üljetek le, aztán legyetek a szakkör! Ma már az ilven formális dolgoknak nincs értelmük.” A szőnyegszövő előtt beszélgetést provokáltam három lánykával. Megkérdeztem tőlük, jámak-e a művelődési házba? Néha, bálba mondták. És máskor? Máskor, nem. Minek menjünk oda, hogy lessük egymást? Nincs ott semmi. Eszembe jut a múlt évi kisújszállási vita: üzemi KISZ-fiatalok. kontra városi művelődési ház. Egy felmérés tanulsága szerint öt kisújszállási üzem, tsz fiatajai azt mondták, „nincs a városi művelődési házban semmi.” Ez így nem igaz, sem Öcsöd, sem Kisújszállás esetében. Mindkét művelődési intézménynek van munkatervileg jóváhagyott programja. De miért mondják akkor mégis a fiatalok, hogy nincs ott semmi? Két eset lehetséges: vagy nem tudnak arról, ami van, vagy ha igen, a meglévő program számukra — egyenlő a semmivel. Ez utóbbira kell gondolni, nem a tájékozatlanságra, mert a bálokról — ez lenne talán számukra az egyetlen valami? — mindig tudríak. Tudnak Öcsödön is, mert két hetenként elmennek a Hunvadi utcába táncolni. ..Amikor jobb bál van, 150—170-en, máskor 100— 120-an.” A művelődési ház igazgatója — meghökkenésemre — egy néhány hónappal ezelőtt megjelent cikkemet teszi elém. Citálja: „Már-már olyan helyzet alakult ki, hogy elől gurul a forint, és a népművelők talpalnak utána.” Kesernyésen mosolyog, hozzáteszi: „Rólam ugyanezt írhatja. Hogyan tudunk futni a forint után? Csak a bállal, meg olyasmikkel, ami jól megy, amire bejönnek áz emberek a művelődési házba. Ha bejönnek. Mire gondolok? Nagyobb zenés műsorokra, Aradsz- kyékra. Zárai Mártára, Vámosi Jánosra — egyéb slágerestekre. Nekem azt a százezret be kell hoznom a költségvetéshez, mert csak a villanyszámlám hétezer forint körül van... Hát miből? A művelődési háznak sem irodalmi színpada, sem énekkara, sem Páva-köre, sem népitánc csoportja... És hány, de hány községi művelődési házról • lehet — sajnos — ugyanezt írni. Nagyon soknak persze van, nem ezekről írok. Hány helyen, milyen szakadék van a munkatervi feladatok — a jelentések — és a megvalósítás között. Ez akkor is megvan, ha nem beszélünk róla. De kinek lenne úgy jó, ha nem beszélnénk. Kényelmi szempontot senki se vehet figyelembe,' aki egy- egy munkás, vagv paraszti közösség művelődéséért, egyáltalán kulturális közérzetéért felelősséget érez. Öcsödön felelősséggel ápölgatják a kultúra ügyét, a községi népművelési tanács segítőén irányítja a munkát, — amennyit tud, amennyire lehetősége van. Ennek azonban sok minden határ szab, elsősorban a vázlatosan leírt anyagi okok. Nehéz a helyzet, ez kétségtelen, de azért — és ez a szerény, segítőszándékú rhegjegyzés nem is elsősorban az öcsödieknek szól — nem fogadhatjuk sztoikus belenyugvással a körülményeket. Azt tudomásul kell venni, hogy a művelődési otthon hálózatunk felszereltsége jórészt elavult, és azt is, hogy gazdasági szerkezetünk változásának első évei nem kedveztek túlságosan a ku'túra „pénztárcájának”. Ebben egy tiszta, világos — ha úgy tetszik — paraszti felismerés is érvényesül: addig nyújtózkodunk, ameddig a takarónk ér. De azért az is igaz. rosz- szul teszik, akik ezen csak siránkoznak és még a meglévő lehetőségeket sem használják ki. Mert nem mindegyik népművelési munkának egyetlen és alapvető létjogosítója a pénz. Az irodalmi színpadok, az énekkarok és egyéb öntevékeny formák működtetése nem kerül talán olyan sokba. hogy nem bírnánk vele. A cél: az igényes, lényeg- retörő közművelődési munka lenne. (A művelődési házak viszonylatára értem.) Ezzel szavakban mindenki egyetért, csak hát, csak hát... Szókimondó népművelő barátaim a szemembe mondták: „Ne csak papolj, mondd meg miből, hogyan?” A kiút szintézisét, a megyei pártbizottság kollektív bölcsessége fogalmazta meg. (Az idézetet a „Jelentés a népművelés III. ötéves tervének ' teljesítéséről, javaslatok a IV. ötéves terv feladataira című pártdokumentumból vettem.) A jelentés megállapítja: „A közművelődéssel szemben támasztott igények növekedése és az anyagi, személyi ellátottság szerény volta közötti ellentmondás, leginkább ezen intézmények munkájában érződik.” Folytatva ezt a problematikát: „Az intézményeknek az üzemekkel, termelőszövetkezetekkel és a tanácsokkal közös fenntartását 1969 végéig mindössze két helyen sikerült realizálni a megyében. Ugyanakkor 1968 végén Békésben 31, Bácsban 19, Hajdúban 1? művelődési otthon működött társadalmilag előnyös, közös fenntartásban.” Jó példák ez utóbbiak: szomorú, hogy minálunk ebben a kérdésben ilyen szűklátókörűség uralkodik. Az előzőekkel szorosan összefüggő kulcskérdés — Öcsödön és máshol — az igény és a lehetőség közötti kapcsolat. Sokak — tisztelet megint a kivételnek — az anyagi nehézségekre való hivatkozáson kívül éppen amögé bújnak, vagy legalábbis azzal magyarázzák sikertelenségüket, (amely sok szálú lehet: hozzá nem értés, felelőtlenség, kényelmesség), hogy a község lakóiban nincs igény a kultú- rálódásrá. Az öcsödi példa ennek ellentmond: a Szabadság Tsz KISZ-fiataljai közül harmincötén autóbuszoznak be Szolnokra a Szigligeti Színház előadásaira, — bérletük van. A Kossuth Tsz-ből harmincán teszik ugyanezt, ők i$ bérlettulajdonosok. Elmulasztottam megkérdezni a Szabadság Tsz KISZ- eseitől, tudják-e. mi lesz a színház következő bemutatója? Ügy vélem. igen. Hát azt tudják-e, hogy milyen programot ígér számukra a falujuk művelődési háza. Jól működik Öcsödön a nők klubja. Sok pénzbe került? Nem. Valamiért járnak oda az asszonyok? Igen. Nyilván azért, mert a program számukra megfelelő, érdekes, tanító. És most tegyük ezt a válasz nélkül hagyott okfejtéssort általánossá: amikor nem járnak el az emberek a művelődési házba, miért nem járnak el...? Az egyik járási művelődési központ udvarán láttam egy rossz, ütött-kopott, ösz- szeeszkábált taligafélét. Valaki a házbéliek közül nagy-nagy akasztófa humorral rápingálta zoínáricfes- tékkel. hogy „A népművelés szekere”. Megkérdeztem tőlük, mire használják? Csak vicc az egész, mondták. Persze, hogy az, ebből éppen azt veszem jelképnek, hogy nem ilyen nálunk a falusi közművelődés „szekere”. De ahol mégis. ilyesmi határra próbálnák fölinvitálni az embereket. ott bizony hátat fordítanak neki, mondván. — a tévében olyan sok szép autót, repülőt, mindenféle csodálatos gépet, űrhaiót látunk. ,. Tiszai Lajos A nos Imre, az 1944-ben ismeretlen helyre hurcolt festőművész neve nem ismeretlen a szolnoki közönség előtt. Utolsó ránkmaradt művészi munkája éppen itt, a szolnoki munkatáborban készült 44. augusztus—szeptemberében és „Szolnoki vázlatkönyv” néven ismeretes. A Damjanich János Múzeum két éve rendezett kiállítást utolsó éveinek grafikai munkáiból. S mint azóta már lapunk hasábjain ismertettük, a múzeum tulajdonába került az említett vázlatkönyv valamint 27 grafika a művész hagvtékából. A közelmúltban egy olvan notesz került birtokunkba, amely Ámos Imre eddig ismeretlen tevékenységére derít fényt. A simalapos füzet a művész 29 versét tartalmazza. amelyeket 1936 és 1943 között írt. Nem volt a csiszolt verstani eszközök mestere. az önkifeiezés kényszere adta kezébe a tollat. Versszakokra tagolás, rím nélkül rótta eevmás alá gondolatait, csak néhol nekiszabadult rímek, inkább belső összecsen^ések, a különböző hangrendű szavak váltakozásának ritmusa keltene vers-il'úziót. A bőven felvT?«;7rvnt 3 V**»»-»■* rrcvr>q«. \- ctA+ A Tz’ r* az hoz. pmbarf>khí»7 hez konkrét egvm«cUtánisá- gábaa ismerhetjük meg Amos Imre ismeretlen versei 1935—44 között írt naplójegyzeteiből. így egy-egy időszakot figyelve, hözelebb kerülhetünk festményeihez, grafikáihoz, egy konkrét esemény tükrében megvilágosodnak szimbóbkus jelei, különféle elemekből szervezett kompozíciói. Ámos művészetének egyik lényeges jegyét asszociatív készsége biztosítja. Festészetének is ez adja fő vonalát, s 1939-től egyre sűrűsödő grafikai tevékenységében még nagvobb szerephez jut. Valamely fogalom úgv alakul nála kénné, hogy minden olvan jelenség am elv a fogalom köréhez tartozik, ’lle+ve amely Amosnak erről a fogalomról eszébe jut. valamilyen formában helvet kan a komnozíoióhan. Például egvik ..Szentendre” lanián egy szerb temnlom- toronv. evv kereszti«; zésyló- darab. ólomráesos festett ablaküveg, elmosódva félig egy nő area — egm"H°sen a városkát ismerőit számára plwánvóf TíVVPt3«3 í?(Ttz.nrft7 Sol "cfnr An irr* rf A C71 rva V» A11 irrj-. rr%A rrAi: 1- Ac 3^kot T"V> '*> •’óo-7o4 ó)->oy^ dókban bővelkedő képalkotás jellemző. S érdekes módon ugyanazokat a képeket. Illetve szimbólumokat fedezzük fel, melyeket a grafikáknál. festményeknél találunk. Egy-egv keseredett hangú versének indítékát megtaláljuk a napló hasonló dátumánál. Ahogy növekszik a létbizonytalanság, válik egyre reménytelenebbé és elviselhetetlenebbé r.z élet. úgv válnak egyre fenyegetőbbé elkeseredettebbé grafikái és versei is. Döbbenetes élmény lapozni grafikát között, amelyeken már 1938-tó! kezdve rendszeresen szerepel a leplekbe burkolt, koszorúval jelzett halott. Pusztulásának kikerülhetetlen voltát, biztos haláltudatát versei is mutatják. Nem lesz a testemen Egyetlen jó ruhám Elnyúlva fekszem majd Forhanyós homokon Fehér gyolcs takarja Elfáradt homlokom Cörrsiárta deszkaszál Korhad évek nyomán Ez a minden ielzés nélkül született kis vers feltehetően 1936-ban íródott. (Egyébként egyetlen versnek sincs cí- one. legtöbbjüket dátummá^ néha megjegyzésekkel kísér). Egvedi, hirtelen támadt keserű pillanat teremtményének is fel lehetne fogni, ha nem térne vissza a témára állandóan grafikáiban is. Még megrázóbb egy későbbi. 1939. ianuá^ában írt versének halálgondolata. A hosz- szabb vers a küzdelem hibával óságával. az elkerülhetetlenbe való belenyugvássá foglalkozik. Az értelmetlen s mégis folvvást váúolt áldozatokkal szemben saiát hiábavaló, s fö’ö=leges próbálkozásait állítja: .....Én fár-dt rr’erm k T udom hos’kitan Emelem égnek sávvadt tenyerem Elém is el ion Utaknak vora S szomorú so*han megyek köztelek öt évvel korábbon iszonyatos pontossdCTqal <rta meg sorsát. Tehette volna, de nem menekült. 1 tanulmánvúton volt P0ri-’-h„n Tartóztatták, fenyegették — nem maradt. Valami belső kényszer nem engedte, hogy jobb jövőt keressen madárnak sorstársainál. S mint ahogv megírta, valóbon eev véeellá thatatlan mártfrsor névtelen menototőíeVá^t őt Is tömegsír várta az út végén. Ránkmaradt grafikát lírai yjOrA® Ase\rfnr-*a* rv* és versel azonban fsrto tükörként mutoflák crémiml'-ra az emberiség logozégventel- Jesebb dőszakát. Egri Márk*
