Szolnok Megyei Néplap, 1970. december (21. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-11 / 290. szám
8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP M78- december fi• Erős Lajos párttitkár Marinka Zsigmond Id. Nagy Frigyes sőrés Vcsze Sándor alapító tag Tóth Irén KISZ-titkár Vásárhelyi Gábor alapító tag Két évtized után Á mezőhéki Táncsics Tsz Munka Vörös Zászló Érdemrendje Jó föld a mezőhéki. Hálásan fizet emberi szóiig alomért, küszködésért. Korszerűbben sztilva technikáért, vegyszerért.. Most vyar ' jólfizet. Lélegzeténjtó adatok jellemzik dermedését. Ezer vagon búza,( ezer' vagon kukorica, négyezer, nízó évente. Három Szolnokot ellátó, 25 millió tojás., Félezres tehenészet, százezres tojótelep és így tovább.. En most a mezőhéki Táncsics: Tsz. Nem volt mindig ily éry. Nem adott földje holdasaként 25,1 mázsa kenyérgabonát, mint tavaly is. Hanem nagyon szűkösen, 6,4 mázsájával honorálta csak: az ember küzdelmét, mint 1952-ben is. Keserves, nagyon keserves utat járt, be a mezőhéki, a rákócziú.jfalui parasztember, mire megteremtette a mai, példás szövetkezeti üzemet, mely immár második évtizede az ország figyelmének is középpontjában áll. A Vészé Sándorok, Vásárhelyi Gáborok, Ónodi Mihályok, Merena Ferencek, Terenyei Kálmánok hitéből, bátorságából, ú.jat'kereséséböl, koplalásából is lett ilyen a nagyüzem. És az őket követők, az azjíta jövők szorgalmából, esaéből, akaratából. Az új gazdák nekivágtak Hajdan, még csak negyedszázada is. kisparas£tok, középparasztok, nagygazdák, uradalmak, és nincstelenek földje voít ez, a mezőtúri határ. 1952 január elsejéig Mezőtúr egy határrésze volt az akkor önálló községgé szerveződött Hók. Még 1949 őszén is, mikor Vészé Sándor, a Jakucs-tana új birtokosa, 12 hold juttatott föld gazdája, az itteni pártalap- szervezet titkára bement a városba, elszámolni a tagdíjakkal. Akkor mondta neki a mezőtúri városi párttitkár: Hallod, elvtárs, hát neked már a szövetkezetben kellene lenned. Messze van mi- hozzánk a Béke Tsz — válaszolta Vészé. Alakítsanak tsz-t a héki újgazdák is — buzdította a párttitkár. Kifelé jövet Vészé Sándornak útbaesett Vásárhelyi Gábor, szintén Jakucs földi újgazda. S mert ugyanerről a birtokról volt földje Pa- nyik Sándornak is, hárman mindjárt egyességre jutottak. Az volt az érdekes ebben, hogy közülük akkor még csak Vészé Sándor volt kommunista, másik két újgazda- társát parasztpárti politizáló emberként ismerték a tanya- világban, Hármukból alakult meg 1949 november 22-én az előkészítő bizottság is. Mai ismeretek szerint ők tekintendők a szövetkezet leges- legelső tagjainak is, hozzájuk értve még Vásárhelyi Esztert, Vásárhelyi Gábor lányát. Ügy december derekán, csütörtöki nap volt — emlékszenek vissza az alapítók — délután két órakor a Jakucs tanyán az egykori Héki olvasókörben — ma a szövetkezet méregraktára — Vásárhelyi Gábor, Vészé Sándor, Toldi Miklós, Szalai Lajos, Varga Lajos, Balogh Lajos, K. Nagy Gábor, Fad- gyas Károly, Köteles Mihály, Kiss András, Gaál Mihály. Vásárhelyi Eszter, Toldi Miklósné, Burján Pál, Burján Miklós, Ifjú Vészé Sándor és Vészé János megalakították a Vörös Csillag Termelőszövetkezetet. És megválasztották elnöknek Vészé Sándort, intézőbizottsági tagtársainak pedig Szalai Lajost és Kiss Andrást. Mind a tizenhét ember úígazda volt. Százötven - négy holdat mondhattak a kis szövetkezet birtokának, s Toldi MÜÖfe Szalai Lajos, Kiss András két lovát, Balogh Lajos egy lovát, Vészé Sándor két ökrét induló jószágállománynak. Vészé Sándor elnök ott lakott a Jakucs tanyán, s az lett az első iroda is. \ Negyvenkilencben ezen túl más nem is igen történt velük, mivelhogy a kis földeket még, mint volt egyéni gazdák, korábban elvetették ősszel. A telet pedig arra hasznosították, hogy a volt cselédházakat átalakították istállóvá, mivel számítottak rá, majd az államtól kapnak kölcsön állatokat. Ki tudja, hány cselédházból valósult meg az első, 40 férőhelyes istálló, amibe akkor egymás mellé bekötötték a lovakat és az ökröket is. Táncsics néven Nemsokáig működött külön a Vörös Csillag Tsz. Kicsinysége is életképtelenné tette volna. Másrészt a mezőtúri határ másik végén, a kétpói állomás közelében, a Tassi majorban Ónodi Mi- hályék Juhász Sándorral, Karsai Gáborral, Tóth Andrással, Lázár Ferenc elnökletével ugyancsak 1949-ben, rizstermesztésre társulva a Táncsics Tsz-t alakították meg. Üjgazdák, vagy földte- telen emberek voltak ők is. Már az indulás sem sikerült valami jól, s a város vezetői javaslatára még 1950 nyarán egyesült a két szövetkezet. Akkor vették fel a Táncsics nevet az egyesült szövetkezők, s át is költöztek a Gyarmati Szabó-féle nádas tanyába, amely még sokáig a későbbi nagy mezőhéki Táncsics Tsz központja is volt. Benn Mezőtúron a Be- rán-féle házat kapták meg irodának. Akkor már 850 holdas birtokot vallhatták magukénak együttesen, de a zárszámadást még külön tartották meg. Zárszámadás? Tulajdonképpen megkapták a fejadagot, és mivel az állam szavatolta, hogy 15 forintnál 'kevesebbet nem érhet a munkaegység, annyira kiegészítették. De jellemző, hogy a volt Táncsics Tsz 15 forintos munkaegységéből 9,40 forintot az állami támogatást tett ki. Gazdasági eseménynek számít, hogy 1950 nyarán állami hitelből vettek négy pár lovat, három új boronát Kisújszállásról, s kaptak öt mázsa búza és öt mázsa borsó vetőmagot. Amijük termett, azt is vető magnak hagyták, történetesen a 22 mázsás árpa ossz termést is. Az akkori tag- jövedelemre jellemző, hpgy 180 munkaegység volt az átlag — a legtöbb, 235 munkaegység Balogh Lajosé'knak volt -er* arra 15 forintjával, tehát egész évi megfeszített munka után 2700 forintos egész esztendei Keresetet kaptak a családok. (Ma 36 ezer forint az évi átlagos tagjövedelem a mezőhéki Táncsics Tsz-ben.) Mégis úgy emlékeznek vissza a még élő alapítók, az első két esztendőre, hogy akkor rendben ment a munka. 1951-ben szövetkezeti város lett Mezőtúr. Akkor mindenkit beszerveztek a szövetkezetbe. Felduzzadt a Táncsics Tsz is, papíron már nyolcszázötven tagja volt. A munkát azonban csak négy- száznvolcvanan vették fel, s a következő évben még kevesebben, csak négyszázan maradtak. Noha a földterület 3700 hold volt már akkor. S a sok földre kevés dolgozni szerető ember, semmi gép, 'kevés jószág, minimális technika. Egymás után jöttek a mérleghiányos esztendők. A csúcs 1954, amikor 2,8 millió mérleghiánynyal zártak. Az. 1951-ben felduzzasztott szövetkezetre a szervezetlenség volt a legjellemzőbb. Jórészt a nincstelenségből adódott. A belépett új tagok behoztak 200 szarvasmarhát. Az nyáron meg is volt a patkóssziki legelőn. Jött az ősz, s nincs gazdasági épület. Behajtották a Jakucs tanyára, de ott is csak negyvenet tudtak fedél alá helyezni. A szarvasmarha-állományban fellépett a vérhas. A szegénységre jellemző, hogy kötél híján még csak le sem tudták kötni az állatokat. Vészé Sándor Bagi Jánossal bement Tiszaföldvárra egy szekérderék aratókéve zsineggel, s abból fonattak a kisiparossal fele-fele arányban kötelet. Akkor lóra ültek, s körbejárták a tanyákat, ki tud bekötni néhány tehenet, borjút. Három nap alatt elhelyezték az állományt, de negyvenként helyen. Elképzelhető milyen lehetett gondozásuk, etetésük, ellenőrzésük. Kilenc brigádra osztották a szövetkezetét. Minden brigádhoz tartozott 15, sőt 20 pár ló is. A tagok ezzel jártak ki a határba dolgozni. Kedd és pénteki napokon azonban nagyon sokszor megtörtént, hogy kimentek a fogatokkal az emberek a földekre, de nemsokára ugyancsak fogatokkal csapatostól a mezőtúri nagypiacon termettek. A szövetkezet legjobbjai, legszorgalma- sabbjai ették magukat tehetetlenségükben, keservükben. Nem ment a munka. 1951 őszén, október 13-án fejezték be a cséplést S még csak Utána kezdtek hozzá az őszi vetéshez. A nagy mérleghiányok, a gyenge jövedelem elvették a munkakedvet. A legszorgalmasabbak jártak a legrosz- szabbul. Mivel még egyen- lősdi járta, Vásárhelyi Gábor — elmondása szerint — szomorú emléke, bogy bár ő a cséplőgépnél mint etető, rengeteget dolgozott, mégis ugyan annyit kapott, mint a többiek. Így érte a szövetkezetei 1953-ban Nagy Imre fellépése. Olyan hangulatot teremtett a szövetkezetben, hogy két hónapig alig dolgoztak valamit. Legalább hatvanan ki is léptek a közösből, de a bentmaradók nagyrésze sem törte magát. Azon az őszön 1180 hold kenyérgabonát és 100 hold őszi árpát Szalai Lajos, Gupp Miklós és a lánya vetett el, éjjelt és nappal egybeszakítva szinte, a mesterszállási gépállomás segítségével az egész szövetkezetnek. A kukoricát úgy takarították be, hogy kiadták idegeneknek, akik részért letörték. Csótó István elnöksége Valóban igaz, lelkeföld a mezőhéki. Mégis hozzáértés, szorgalom és fegyelem híján tönkretett esztendőket hagytak egymás után maguk mögött a szövetkezők. Mindaddig, míg 1955 márciusában új elnököt nem választottak. Csótó István, a megyeszerte népszerű parasztpolitikus, a nagyműveltségű, nagytekintélyű tanácsvezető vállalkozott arra, hogy kiköltözzön a héki tanyavilágba, s megpróbálkozzon a rendteremtéssel. Bölcs érzékkel, a tavasszal még szántatlan földek láttán, a kommunistákhoz, a szövetkezet pártszervezetéhez fordult. Velük együtt, a szor- gamas pártonkívíjlieket magukkal ragadva indultak a valóságos boldogulás útján. Már az első esztendőben 22 forintos munkaegységet tudtak osztani, s már akkor érez. ni lehetett azt a fordulatot, hogy a szövetkezetben azoknak van szavuk, akik a munkából is elsőnek kiveszik részüket. Csótó István vette maga mellé főagronó- musnak Tresser Pált. 1956- ban már 30 forintot ért a munkaegység, amikor az ellenforradalom megakasztotta az egyre egyenesebbé váló fejlődést. Öcsödről zúdult át egy ellenforradalmi csoport Mező- hékre. Ezek bújtogattak, sőt gyújtogattak is. A szövetkezet irattárából annyit sikerült megmenteni amit az öreg tanító, Bíró József — látván a pusztítást — hóna alá vett. s elsétált vele Szalai Lajos tanyájába, ott elrejtette. Ismét sokan kiléptek a szövetkezetből is. A Táncsics Tsz nem oszlott fel! Kevesebben maradtak, de azok munkához láttak és 1957-et úgy emlegetik, a szövetkezet két évtizedében, mint az egyik legpéldásabb esztendőt. Jókedvvel dolgoztak az emberek, s meg is lett a Utasatj», hissen év végén Részlet az új, korszerű, 208 férőhelyes istállóból. Az utóbbi négy évben három Ilyen épület készült el a Táncsics Tsz-ben. Csótó István, a rendteremtő nyugdíjas elnök 38 forintos munkaegység-értékkel zártak. A következő évben, mikor már a szövetkezet szekere jó úton járt, Csótq István, a rendteremtő elnök elköszönt a tagságtól, s visszavitték a megyei tanács vb elnökhelyettesi posztjára. Akkor Détár Mihály került elnöknek Me- zőhékre, ki korábban a járási pártbizottságon' dolgozott. Irányítása alatt tovább fejlődött a szövetkezet, s a jó alapon egymás után érte el sikereit. Egyesülések esztendeje Mezőhék 1952 január elsejével alakult önálló községgé, 16 ezer holdon, főképp a mezőtúri, s az ide közel eső tiszaföldvári és öcsödi határrészek összevonásából. S már 1955-ben a szövetkezeti község címet viselte a kis falu. A Táncsicson kívül Bordács László elnökletével itt gazdálkodott a Kossuth Tsz, amelynek elődje Oláh Miklós vezetésével a Március 15 Tsz volt Amíg az 1951-ben megalakult Úttörő Tszcs-t Magna Ferenc vezette. Az Aranykalász Tsz- nek Mészáros László — ma elnökhelyettes — volt az elnöke, az 1955 augusztus 17-én megalakult Augusztus 20 Tsz-nek Nagy Miklós, aki ma a jónevű tiszaföldvári Szabad Nép vezetője. Az 1959-i kollektivizálás időszakában, sőt már ezt megelőzően elkezdődtek az észszerű szövetkezet-egyesülések. Még 1958-ban a Táncsicshoz csatlakozott a Kossuth, majd 1959-ben az Augusztus 20 és az Aranykalász egyesült Augusztus 20 néven. S végül 1960-ban az augusztus 20 is a Táncsics Tsz-be olvadt. Ezzel még nem zárult le a ma 12 048 holdas birtok kialakulása, mert ebbe beletartozik, hogy 1962-ben a rákózeiújfalui Új Élet Termelőszövetkezet is egyesült a mezőhéki Táncsics-csal. E szövetkezet története hasonlít a mezőhékiére. Talán még keservesebb, gyötrelmesebb utat jártak meg az itteni szövetkeze talapítók. Nagy József, Nagy András, Merena Ferenc visszaemlékezései szerint ez a tsz is 1949 őszén vetette meg a lábát. Ez úgy történt, hogy a községi pártszervezet helyiségében — amelyet maguk építettek az itteni párttagok — taggyűlésen megjelent Susa Mihály, az azóta elhunyt veterán, és Oláh György, aki ma a Heves megyei pártbizottság első titkára. Oláh György akkor jött haza a Szovjetunióból, S összehívta a párttagokat, Oláh György beszélt arról elvtársainak, gzülőfalujabeli társainak, hogy a nincstelenségből nincs más kiút, mint a szövetkezeti összefogás. Tizennégyen hallgattak rá, valamennyien új gazdák, s valamennyien a párt tagjai szinte. Nagy József, Nagy András, Susa Mihály, Horváth Miklós .Bártfai István, Sinka Ferenc, Huszár István, Merena Ferenc, Terenyei Kálmán, Sinka János, Papp Béla. Varga Péter, Bencsik Antal, Szőke Mihály. Visszaemlékezésék szerint legeslegelsőnek Szőke Mihály írta alá a belépési nyilatkozatot Elnöknek Horváth Miklóst választották, intézőbizottsági tagoknak, pedig még Nagy Józsefet, Nagy Andrást, Susa Mihályt és Bártfai Istvánt. Hatvan hold földön indulták, de ss legalább egy
