Szolnok Megyei Néplap, 1970. december (21. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-10 / 289. szám

1970. december 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Fiatal iparművészek kiállítása Érdekes és gazdag kiállí­tás várja a látogatókat va­sárnap óta a jászberényi Le­hel klubban. A fém, a por­celán, az üveg, a textil a különféle anyagok művé­szeinek alkotásai szerepel­nek a tárlaton. Húsz fiatal művész állította ki munkáit. Iparművészek valamennyien, és még a pályájuk elején áll­nak. Ketten főiskolások, de a többiek is csak néhány éve hagyták el a főiskolát. De talán éppen ebben, a fiatal­ságukban rejlik egyik fő erényük, — amely jól tükrö­ződik a kiállítás egységes hatásában is — ez a fiatalos alkotókedv újító ereje. Az új formákhoz való vonzódás, az új technikai megoldások szenvedélyes keresése, s an­nak a határozott szándéknak a jelentkezése, hogy az ere­dendően gyakorlati célokat szolgáló tárgyak egyben az alkotó művészi egyéniségé­riek önkifejezését is szolgál­ják. Szemerkényi Ágnesnek, s kiállítás rendezőjének si­került olyan anyagot össze­válogatni és céltudatosan el­rendeznie, amelyből egyér­telműen rajzolódik ki a kiál­lító fiatalok művészi maga­tartásának közös jegye; a funkcionális célokon, a prak­tikum lehetőségein belüli maximális törekvés a művé­szi szándék jó értelmű ki­élésére. Ez az alapállásbeli egység persze nem jelent valami színtelenséget; sőt rendkí­vül színes egyéniségek fér­nek meg a homogeneitás ta­laján. Gecser Lujza fali tex­tíliái gazdag, színes képzelő erejű művészről vallanak. Az anyag újszerű kezelésé­vel váratlan hatásokat tud elérni. Az egyik térelválasz­tó faliszőnyegének például egyenesen térbeli hatása van. Más világba visz Simonffy Márta nagyméretű textíliája: egy kicsit a gyermekek vilá­gába. A nappal és az éjsza­ka színpompás, derűs, sze­cessziós formákból kompo­nált jelzéses ábrázolata azonban nemcsak a gyermek- világ hangulatát tudja visz- szaadni, hanem alkotójának belső derűjét is. Vagy Burkus János használati tárgyai, amelyekre a formák kons­truktív tisztelete és szerete- te a jellemző. Az ötvösmun­kák között rendkívül figye­lemre méltóak a tehetséges Kovács Károly míves darab­jai, ahol a művész az anyag adta lehetőségekkel tud él­ni művészi módon. A kerá- mikusok közül Ortutay Ta­mást említhetjük, akinek sa- mot-kerámiái már közvetet­tebben szolgálják a gyakorla­ti célokat, gondolatiságukban inkább a művészi plasztiká­hoz, a szobrászathoz állnak közelebb. Gondolati ihletett- ségében a művészt az önki­fejezés vágya vezeti elsősor­ban. Reliefszerű képsora a betű, az írás történetéről, valamint térplasztikája a művészi elmélyülés tárgyi bizonyítékai. Más jellegű ha­tásokra épül Rénes György térelválasztó üvegkompozí­ciója; itt a fényekre érzé­kenyen reagáló üveg termé­szetéből kiindulva szinte mozgó, vibráló plasztikát te­remt az alkotó. De sorolhat­nánk a többieket is: Péter János ötvösmunkáit, Petro- vics László és Somogyi Pál közösen alkotott igen prakti­kus gyermekszobáját, stb. A fiatal művészek rangos se­regszemléje ez a kiállítás, és egyben arra is bizonyíték, hogy a művészetnek ez az iparral szövetkező ága egy­re inkább népszerűvé válik; ami végeredményében azzal jár, hogy ízlésformáló erejé­vel egyre erőteljesebben is hat a modem, korszerű íz­lés fejlődésére a közönség, a lakosság körében is. Erre utalt a megnyitójában Szép­laki Katalin, a megyei ta­nács vb népművelési csoport- vezetője, majd ezt a célt szolgálta a megnyitó után Csenkei Éva alapos tárlatve­zetése is. Egyébként két hét múlva a kiállítás tovább ván­dorol országos kőrútjának újabb állomására, Pécsre, addig mindennap megtekint­hető 10—18 óráig a Déryné Művelődési Központban. Valkő Mihály Készülnek a Szivárványra A Jászságban is javában folynak az előkészületek a megye nagy kulturális sereg­szemléjére. Jászberény város egész es­tét betöltő műsorral vesz részt a programban. Szerepel a Déryné művelődési köz­pont és az ÁFÉSZ irodalmi színpada, amely a Palotásy János össz-szövetkezeti kó­russal együtt önálló műsort ed „Szerelem, szerelem” cím­mel. A tanítóképzősök és katonák közös vállalkozása Samuel Becket: „A játszma vége” című darabjának elő­adása, amellyel egyébként a „Szánjatok szép szavak” országos vetélkedőre is be­neveztek. A műsor kiegészítő számait még most tervezik. Valószínűleg hangszerszólis­ták lépnek még fel a zene­iskolából, valamint szava­lok és énekesek az általános és középiskolákból. A bemutatkozó műsort márciusban a Déryné műve­lődési központban tartják. A jászberényi járás két versenyprogramot készít. A községek közül Jászárokszá- lás, Jászkisér, Jászszentand- rás, Jászfényszaru és János- hida jelentkezett eddig, hogy egy vagy több roűsorszám-; mai részt akar venni a já­rás bemutatkozásán. A tervekből kiderül, hogy talán Karcag mellett itt vet­ték legkomolyabban a fel­hívásnak azt a részét, amely a helyi hagyományok ápolá­sát tűzi ki a bemutatók egyik elérendő céljául. A jászárokszállásiak a Csörsz- monda modern feldolgozásá­val, a jászkiséiiek egy hely­ben gyűjtött népballadával lépnek fel. A műsor egyik fő része lesz a jászárokszál­lási művelődési ház gyer­mekkórusának Bartók mű­sora. A jászberényi járás bemu- takozása érdekesnek ígérke­zik. Csupán az okoz némi hiányérzetet, hogy — leg­alábbis az utóbbi napokig — a jászapátiak távolmarad­tak az előkészületektől. Nem valószínű, hogy ez a nagy­község nem tudna hozzájá­rulni valamilyen jó mű­sorszámmal a járás bemu­tatkozásához. A Szivárvány bemutatók idején nyitják meg • Jász­berényben a munkásfestők tárlatát, a járás községeiben pedig a különféle szakkörök, klubok munkáját bemutató kiállítások nyílnak. Könyvtárépítési szakemberek tanácskozása „Megkésve bár..." A könyvtárépületek regio­nális és városépítési problé­máit, az egyetemi és főisko­lai könyvtárak fejlesztését tűzte napirendjére a ne­gyedik nemzetközi könyvtár­építési felszerelési és beru­házási konferencia, amely szerdán Budapesten kezdte meg háromnapos tanácsko­zását. A konferencián 8 európai országból mintegy félszáz szakember vesz részt. A tanácskozást az építők Rózsa Ferenc művelődési házában Bíró Vera, a Mű­velődésügyi Minisztérium közművelődési főosztályának vezetője nyitotta meg. Hang­súlyozta: a nemzetközi fó­rum lehetőséget nyújt a ta­pasztalatcserére, a könyvtár­építésben elért eredmények ismertetésére, s a tanácsko­zás eredményei jól haszno­síthatók a könyvtárak ren­dezési és építési irányelvei­nek kialakítása során. Az első napon előadások hangzottak el a különböző típusú könyvtárak építésével kapcsolatos problémákról, valamint a nagyvárosok könyvtári hálózatának ki­építéséről. A pénteki zúróülést kö­vetően. szombaton és vasár­nap a delegátusok részt- vesznek Szombathelyen a Berzsenyi Dániel megyei könyvtár új épületének ün­nepélyes átadásán. Társasház építés — ahol mindenkinek igaza van?! A karcagi üveggyár szak- szervezeti jűzotságának titká­ra levelet küldött szerkesztő­ségünk címére. A levélben többek között ezt írta: „1969 őszén szakszervezeti bizott­ságunk lakásépítési akciót hirdetett. Ehhez a gyár 100 ezer forint kamatmentes köl­csönt biztosított, állami tá­mogatásként 41 ezer forintot kaptak az építtetők és ugyan­ennyi kölcsönt adott az OTP. A fiatal házasoknak 26 ezer forint induló alappal kel­lett rendelkezniök. A két, egyenként négylaká­sos ház építését a kunmada- rasi Építő-Javító Ktsz vál­lalta 1970. augusztus 30-i ha­táridővel. A munkák elhúzó­dása miatt az épületek átadá­sát szeptember 30-ra kellett halasztani... Jelenleg ott tartunk, hogy a ktsz október 30-ig újabb határidő módosí­tást kért; mi október 15-éhez járultunk hozzá...” Novemberben, amikor már a harmadik, vagy ha úgy vesszük a negyedik határidő is lejárt, fölkerestük az szb- titkárt. Kérdésünkre, hogy át­adták-e az épületeket, kese­rűen elmosolyodott: — Talán majd a hónap vé­gén. De nézzük meg szemé­lyesen, hogyan is áll az épít­kezés. Miközben az úton ballag­tunk, Kovács György néhány „adalékot” mesélt a történet­hez:' — Az építkezés még 1969- ben kezdődött, de nem a szövetkezet jóvoltából, mert a ktsz munkaerőhiányra hi­vatkozott. Erre mi fogtuk ma­gunkat és kiástuk az alapo­kat. Utána szereztünk vagont a betonkavics szállításhoz, majd a gyártól kértünk köl­csön cementet, mert a ktsz- nek az sem volt. Elvégeztük az alapok lebetonozását, sze­reztünk téglát, és megcsinál­tuk az épületek lábazatait is. Ezután elvégeztük a vasbe­tonszerelést, később a laká­sokban a burkolat alá a sa- lakfeltöltést és aljazat beto­nozást, a teljes külső vako­lást és a színes puColás egy részét. Kiástuk a különböző vezetékek nyomvonalait és a szennyvízaknákat. Ennek el­lenére a lakások még mindig nincsenek készen. A helyszínen Borsi Ferenc művezetőtől érdeklődtünk: mikor költözhetnek be a fia­talok? — Véleményem szerint de­cember 10-ig elfoglalhatják lakásaikat. November 30-án lesz a műszaki átadás, re­méljük, hogy utána már nem sok javítani való akad. Va­sárnap is dolgozunk, hogy ha­táridőre készen legyünk. I • * * A történet itt tulajdonkép­pen véget is ér, mert novem­ber 30-án valóban megkez­dődött az épületek műszaki átadása. Látogatás a cipőmúzeumban A fiatalok elégedettek le­hetnek, hiszen végre elkészül­tek a lakások, — ha nem is augusztus 30-ra. Igaz, hogy ők maguk is sokat dolgoztak és még többet bosszankodtak az elmúlt hónapokban. A kályhákat — amelyeket a nyáron eladtak, majd a hideg idő beálltával visszavásárol­tak — ismét áruba bocsát­hatják, a megmaradt tüzelő­vel együtt. A kunmadarasi Építő-Ja­vító Ktsz „érveit” nemcsak mi, hanem a fiatalok is meg­értik. A „kis csúszást” ugyan­is az okozta, hogy késtek a tervek, aztán amikor meg­kapták őket, akkor is hibá­sak voltak; akadályozta a munkát az anyaghiány, és az is, hogy az árvíz után egy brigád Csegöldön segített az újjáépítésben. A fiatalok nemcsak megértették ezt, ha­nem még „valamicskét” se­gítettek is: anyagot szereztek a ktsz helyett, dolgoztak ün­nepnapokon, sőt az évi sza­badságuk is arra ment ró. Igyekezetüknek persze szub­jektív okai voltak, mégpedig az, "hogy mind a nyolcán há­zas emberek és a nyolc csa­ládban tizenkét kisgyermek van. Azt szerették volna, ha augusztus 30-ra, vagy leg­alább szeptember végére be­költözhettek volna az új la­kásaikba. Türelmük is elég sokáig tartott, hiszen csak ok­tóber közepén írtak pana­szos levelet a Néplaphoz, majd fordultak a tiszafüredi járási pártbizottsághoz. Ezt is csupán azért tették, mert nem volt több szabadságuk, hogy az épületeket teljesen fölépítsék, no meg a szere­lési, festési munkákhoz nem is értettek. Persze minden jó, ha a vége jó: a fiatalok a télen majd kipihenik fáradal­maikat és idővel elfelejtik bosszúságaikat, amiket a ktsz „objektív nehézségek miatt’’ volt kénytelen okozni. — zámbő —* Ä cipő az ember legré­gebbi használati cikkei közé tartozik. Lábbelit a történe­lem előtti időkben is visel­tek. A lábbeli története a di­vat tarka változásait tükrözi. A lábbeli-divat változásairól szemléltető képet ad a weis- senfelsi cipőmúzeum, amely a maga nemében egyetlen az NDK-ban. A világ min­den részéből kereken 4 000 kiállítási tárgyat hordtak X legrégebbi kiállítási tárgy az • időszámításunk előtt 1000 körül viselt egyip­tomi papirusz-talp. Ezt köve­tik az antik görög és római lábbeli-modellek, a germán bocskor és a groteszk közép­kori csőrös cipő. A közel egy rhéter hosszú irdatlan lábbe­lik mérete szigorúan alkal­mazkodott viselőjének rang­jához. A cipő rövidesen szél­sőséges módon szélességében növekedett. Megszületett az „ökörszáj”, ezt viszont a szűk spanyol csizma váltotta fel. A további sorrend: a össze a történelmi nevezetes­ségű Neu-Augustusburg vár­ba. A fontosabb tárgyakból 1969-ben állandó kiállítást nyitottak. Ez a kiállítás a belföldről és külföldről érke­ző látogatóknak tudományos pontossággal, de szórakoztató módon teljes áttekintést ad a lábbeli történetéről és a láb­beli-készítésről, kezdettől fogva mind a mai napig. francia sarkos cipő, a har­minc éves háború körülbelül hat kilogramm súlyú lovag­lócsizmája, a barokk csatlós cipő és a rokokó sokszor 11 centiméter magas sarkú rafi­nált lábbelije. Az öltözködé­si mánia és az eszteleriség igazi diadalát XIV. Lajos, a „napkirály” idején ülte. Az empire és a biedermeier mo- delljein, majd a századunk első felében kialakult szédí- tően sokrétű formákon át a diva.t útja végül. is az NDK cipőgyártásának modern, for­mailag szép és könnyen ápol­ható anyagokból készült, cél­szerű termékeiig vezet. A különböző korokból és számos országokból szárma­zó cipőmodelleken kívül a kiállítás sok régi kézműipari szerszámot, gépet, egész mű­helyberendezéseket, valamint szöveg- és képdokumentumo­kat mutat be. A kiállított tárgyak az iparág egész fej­lődését tükrözik. Kiterjedt kapcsolatok A weissenfelsi cipőmúze­um gazdag anyagát állandó­an kiegészítik. Azokat a kiál­lítási tárgyakat, amelyeket maga a kiállítás nem ölel fel, a jövőben az egyik ta­nulmányi célokat szolgáló üzletben láthatják az érdek­lődők. A cél az, hogy maga a cipőmúzeum és a tanulmá­nyi üzlet a történelmi lábbe­likészítés átfogó dokumentá­ciós központjává váljék. Ezt szolgálják a kapcsolatok a gottwaldovi SVÍT cipőgyár múzeumával és a schönen- wedi Bally-clpőgyárral, va­lamint az oífenbachi bőr- és cipőmúzeummal. Nyílt levél a szülőkhöz A szóban forgó nyílt levelet a törökszentmiklósi Rózsa té­ri általános iskola igazgató­ságának megfogalmazásában olvastam. Nem tartalmaz semmiféle szenzációt, de hasz­nosságát annál inkább nagyra becsülöm. Egyszerűen arról van szó, hogy az iskola igaz­gatósága — a társadalmi szervek segítségével — meg­hirdette a Szülők Akadémiája előadássorozatot; kéréssel for­dult a szülőkhöz, jöjjenek el az előadásokra, tájékozódja­nak az embernevelés nagyon nehéz tudományában. A Szülők Akadémiája elne­vezés talán kicsit hangzatos, de nem ez a lényeg — sok­kal inkább az a fontos, hogy találkozzanak a pedagógusok és a szülők, tartalmas elő­adásokat hallgassanak és megbeszéljék gyermekeik ne­velési gondjait, problémáit. A törökszentmiklósi Szülők Hová lett 16 járás és 43 község? Tíz esztendő alatt 1960. január 1-től 1970. január el­sejéig jelentős változások tör­téntek a falusi és városi la­kosság arányszámában is. Az urbanizáció egyre erőtel­jesebb mértékben fokozódik. Az MTA tudományos ülés­szakán hangzott el a nagyje­lentőségű bejelentés, hogy országunkban a városi lakos­ság ebben az évben már meg­haladta a falvak lakosságá­nak számát. Ezzel tehát Ma­gyarország városias jellegű országgá lett a hajdani erő­sen agrár jellegű országból. 1949-ben még a lakosság két­harmada élt a falvakban. Az 1960-as népszámlálási adatokban még 113 járásunk volt, ma 97. Persze a I6nem veszett el, hanem ésszerű összevonás folytán egyesült más járásokkal. Az új be­osztás figyelembe veszi a közlekedési, gazdasági és kul­turális szempontokat, vala­mint a jövőbeni fejlesztés kívánalmait is. Sok járás te­rülete eddig ugyanis egysze­rűen a régi közigazgatási beosztásnak volt változatlan öröksége és annak szempont­jait valamikor esetleg csak valamelyik főúri birtok, vagy egvbázmegye érdekei szabták meg. Az előző népszámláláskor kimutatott 3178 községből is megszűnt 43. Az 1970. július 1. állapot szerint az ország falvainak száma 3135. Per­sze itt sem a községek eltű­néséről, vagy kihalásáról van szó, hanem az előnyösebb közigazgatás és olcsóbb ad­minisztráció érdekében való községegyesítésekről. Azon­kívül sok a közös tanácsú községek alakítása is. Mint új elem vonult be közigaz­gatásunkba, a nagyközség. Ez a meghatározás még nem sze­repelt az 1960-as helységnév- tárban. A községek számának apa­dásával egyidejűén viszont szaporodtak városaink, szám- szerint nyolccal. 1960-ban 68 városunk volt, ma már 76, Akadémiáján a város hat kü­lönböző pontján tartják a pe­dagógiai előadásokat, a ta­lálkozókat a szülőkkel. Kü­lön is dicséretes, hogy a meg­hívóhoz ajánló bibliográfiát mellékeltek, felhívják a szü­lök figyelmét, hogy milyen pedagógiai tárgyú könyveket érdemes elolvasniuk, gyer­mekeik még eredményesebb nevelése érdekében. — ti — HIRDETMÉNY B’elhívjuk a lakosság fi­gyelmét. hogy a Thököly úti KISZ 42 lakás, a Vosztok úti C, D, J 44 lakások, a Vö­röscsillag úti 18 em. ép., a Vosztok úti közvilágítás, a Zagwa parti lakótélén 2. sz. épület, valamint a Mátyás király úti OTP lakás csatla­kozó, energiaellátó kábeleit feszültség alá helyeztük. Szolnok megyei AEV Méteres lábbelik

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents