Szolnok Megyei Néplap, 1970. december (21. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-09 / 288. szám
1970, december 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Űj vízmű épült Miskolc-Tapolcán „Á magyar költészet századai" / A debreceni MAV-zenekar hangversenye A Miskolci Vízművek 28 millió forníos költséggel új vízmüvet építtetett a Ganz Mávaggal és az Északmagyarországi Állami Építőipari Vállalattal. A gépház teljesítménye 50 ezer köbméter víz naponta, amelyet szükség szerint 100 százalékkal lehet fokozni, a régi gépház teljesítménye 40 ezer köbméter víz volt max'mum. Képünkön: A tapolcai vízmű szivattyú-gépháza. Ezzel a címmel kezdődött meg ősszel Szolnokon az irodalmi szabadegyetem előadássorozata. Hétfőn este a városi tanács dísztermében a magyar barokk irodalommal ismerkedhettek az érdeklődők. Dr. Kovács Sándor Iván irodalomtörténész a barokk jellegzetességeinek áttekintése, a legkiválóbb alkotók rövid bemutatása mellett elemezte a barokk irodalom hatását a XIX. és XX. század magyar irodalmában, elsősorban a Nyugat nemzedékeinek költészetében. Egyes formai elemek (rímpárok) továbbélésének szellemes nyomon követése különösen nagy tetszést aratott. A műsor második részében Jancsó Adrienne, Csen- gery Adrienne és Bánffy György a barokk kor költészetéből és dalaiból adott ízelítőt. Jancsó Adrienne és Bánffy György részleteket mutatott be a Szigeti veszedelemből, majd Zrínyi Miülós más költeményeiből és a kuruc kor költészetének legszebb darabjaiból is bemutattak néhányat. Csengery Adrienne XVII. századi virágénekek és deáknóták előadásával aratott sikert. Hétfőn este a filharmónia harmadik bérleti hangversenyét hallottuk a Szigligeti Színházban, amelyen a debreceni MÁV filharmonikus zenekar mutatkozott be idén elsőízben a szolnoki közönségnek. Az együttest ezúttal Rumen Bairakov, fiatal bolgár karnagy dirigálta. A bevezetőül elhangzott mű, Sztojanov: Ünnepi nyitánya, érdekes, modern hangvételű. kompozíció, melyben kötetlen háromtagú forma körvonalai sejthetők. A karakterisztikus első részt keleties hanghatásoktól színes, lágy, lírai középrész követi, majd impozáns, szárnyaló zárótétel következik, melyben újra meg újra ünnepélyesen felzengenek a rézfúvók fanfárjai. A mű stílusát nehéz lenne meghatározni, leginkább az impresz- szionistáfc hatása érezhető (Debussy, Ravel, De Falla), de 'gyakran egészen esztrá- dos hatásokat is felfedezhetünk. Egészében véve hatásos kompozíció. A zenekar, sajnos, itt-ott kicsit birkózott az anyaggal egy-két próba nyilván nem ártott volna még. Ezután Káté László, fiatal és igen tehetséges művészünk közreműködésével a világhírű örmény zeneszerző. Hacsaturján népszerű Hegedűversenye hangzott el. Ez a mű kétségkívül az est legjobb produkciója volt. Hacsaturján koncertje nem véletlenül állandó repertoárszáma kiváló hegedűművészeknek. (Annakidején Ojsztrah mutatta be a darabot.) A szerző a zeneszerzői szakma mesteri tudásáról tesz bizonyságot a kompozícióban. Hacsaturján századunk folklorista irányzatának egyik reprezentánsa, művei kiindulópontjának tán leginkább Sztravinszkij e szellemében fogant alkotásait tekintjük (Petruska, Tűzmadár), ö is a lírai és elbeszélő ábrázolás- mód mestere, mint nagy orosz elődje: az impozáns, ezerszínű 'keleti világ utolérhetetlen megfestő je. (Ellentétben a mi Bartók Bélánkkal, aki inkább befelé forduló, elmélyült, az ember szellemi és érzelmi mélységeit feltáró — és felkutató — alkotó.) Hacsaturján emellett a hagyományokat tiszteletben tartó zeneszerző. A Hegedű- verseny is hagyományosan 3 tételes, melyből az első kitűnően felépített szonátaforma, a második egy csodálatos lírai ének, az utolsó pedig egy sziporkázóan szellemes, lendületes tánc-rondó. A szólistától ízelítőt kaptunk a magasrendű differenciált muzsikálásból. Kóté László előadásában minden zenei mozzanat kidolgozott volt, s az itt-ott egészen rendkívüli technikai követelményeket támasztó szólamot magabiztosan, fölényesen szólaltatta meg. Csillogó technikája valami puritán szerénységgel párosul, kerüli a látványt, a hatásokat, egy- egy bravúros futama végtelen magától értetődőséggel olvad bele a zenei szövet egészébe. Nagyszerű volt ezt az ön feledt, szép muzsikálást hal. gatni. A zenekar és a kai nagy e műben egyenértél partnere volt Kóté László nak. Az estet záró mű, Beethc ven V. szimfóniája mindé karmester számára komol feladat. A klasszikus szim fóniairodalom egészen ki emelkedő alkotása ez a kom pozíció, az emberi küzdelem a harc, az elfáradások és ; megújuló remények, félelmetes szorongások és az iga záért küzdő ember győzel mének nagy sziptézise. A nagy német zeneszerző születésének 200. évfordulóját ünnepeljük ebben az évben, így az előadás ünnepi megnyilatkozás volt. A bolgár karnagy a nagyvonalú formálás híve, széles ívekben, a nagy részek arányait szem előtt tartva vezényel. Sajnos, ez Beethovennél önmagában nem helytálló. A műnek számtalan olyan „buktatója” van, amely a legnagyobb karmestereket is próbára teszi. Az apró motívumok végül is hatalmas egésszé tornyosuló halmaza megköveteli a részletek aprólékos kimunkálását, s általában nagyobb gondot kíván. Zavaró volt itt-ott a fafúvósok összehangolatlansága, vagy a különböző vonóskart pontatlanságok, pl. a III. tétel fugátójában. A IV. tétel viszont kitűnően sikerült — talán éppen mert ez nagyobb formátumú —, s így végül ünnepélyesen, nagy sikerrel zárult a hangverseny. M. L. Jelentős eredményeket ért el Magyarország a tuberkulózis elleni küzdelemben Karácsonyra készül a rádió és a televízió Pilyázaii felhívás Az úttörőmozgalom 1971-ben Ünnepli megalakulásának 25. évfordulóját. A negyedszázados jubileum alkalmából a Szolnok megyei tanács vb művelődésügyi osztálya és a Magyar Ottörők Szövetsége Szolnok megyei elnöksége pályázatot hirdet a következő témákból: úttörőcsapat, úttörőház története. ifivezetö voltam; az úttörőmozgalom 25 éve. A pályázaton mindenki indulhat, aki az úttörőmozgalom munkájában részt vett. Pályadíjak kategóriánként: I. díj. kétezer, II. díj ezerötszáz, IH. díj pedig ezer forint. A már említett két szerv, valamint a Pedagógusok Szakszervezete Szolnok megyei Bizottsága és az Állami Biztosító Szolnok megyei Igazgatósága ugyancsak a jubileumi évforduló tiszteletére FOTÓPÁLYÁZATOT hirdet táborozás, sport- és tanulmányi versenyek, KRESZ és egészségügyi vetélkedők, úttörők a teljes biztonságért és más akciók, kulturális szemle, hasznos anyagok gyűjtése, stb. témakörökből. Pályázni lehet minden olyan archív, vagy új fotóval, fekete- fehér, színes diával és 8—16 milliméteres filmmel, amely az úttörőmozgalom tevékenységének egy-egy mozzanatát, eseményét ábrázolja. A fotók hosszabbik oldalának mérete 24 80 centiméter közölt lehet. A maximálisan beküldhető pályamunkák száma kategóriánként: 5 fekete—fehér fotó, színes fotó korlátlan számban, dia 20, vagy két sorozat, film 3. A fényképek hátoldalára fel kell írni a készítő nevét, lakcímét, a kép címét, készítésének idejét és helyét. A diák keretére betűjelzést és számot kell Írni. diák címét, a készítés évét, helyét, a készítő nevével és címével együtt külön listán kell feltüntetni. A filmeket és a magnószalagot orsóra csavarva külön dobozban kell beküldeni, ráírva a film elmét, az alkotó nevét és lakcímét, a vetítés, illetve a magnószalag lejátszási sebességét. A legjobbnak ítélt fotó és dia alkotások között összesen háromezer forint nívódliat osztanak ki, a filmnél az I. díj háromezer. a n. díj kétezer, a III. díj pedig ezer forint. A pályamunkákat az irodalmi és a fotópályázatra is 1971. március 1-ig kell beküdleni a Magyar írttörők Szövetsége Szolnok megyei Elnöksége címére, Szolnok, Beloiannisz út 1. A beérkező munkákat az úttörőmozgalom 25. évfordulója tiszteletére rendezendő jubileumi kiállításon bemutatják, s utána a pályázóknak visszakülA Szolnok megyei történelmi bizottság egyben kéri azokat, akiknek tulajdonában az úttörőélettel kapcsolatos fényképek, albumok, jelvények, igazolványok. zászlók, plakátok, hang- felvételek stb. vannak, hogy december 1-ig küldjék el az úttörőszövetség megyei elnöksége címére. A beküldött anyagokat a történelmi bizottság a megye úttörőtörténetének feldolgozásához, kiállítás rendezéséhez kívánja felhasználni és 1971. december 81-ig visszajuttatja tulajdonosa» nak., Elutazott hazánkból dr. J. Holm professzor, a nemzetközi tbc unió ügyvezető igazgatója, aki a nemzetközi szervezet megfigyelőjeként részt vett a felnőttkori tbc gyógyszeres megelőzése ügyében tartott nemzetközi értekezleten. Elutazása előtt az MTI munkatársának adott nyilatkozatában elmondta: — 1948—51 között több ízben jártam Magyarországon. Akkoriban önöknél még rendkívül súlyos problémát jelentett a tbc. A probléma nem szűnt meg, de összehasonlíthatatlanul kisebb lett, s a magyar szakemberek — úgy látszik — véglegesen felülkerekednek a gyermekkori tbc elleni küzdelemben. — A tbc elleni küzdelemnek ma világszerte legfontosabb problémája a fiatal felnőttek egészségének védelme. Az idősebb nemzedék soraiban található ugyanis a legtöbb tbc-s beteg és a fertőzésnek legjobban a velük együtt dolgozó fiatal felnőttek vannak kitéve. A most befejeződött budapesti találkozás éppen ennek a küzdelemnek egyik ágával foglalkozott. — A nemzetközi program első szakasza — amely előreláthatóan öt évet vesz igénybe — kétévi előkészítés után tavasszal Csehszlovákiában és az NDK-ban kezdődött. Az ott szerzett tapasztalatok nyomán őszszel további öt országban — köztük Magyarországon is — megkezdődött a munka. A programban résztvevő Szolnok megyei TBC Intézetben és a magyarországi küzdelmet irányító országos Korányi TBC és Pulmonoló- giai Intézetben egyaránt igen jó tapasztalatokat és benyomásokat szereztem; A rádió és a televízió karácsonyi műsortervében, a rádióban a muzsika lesz túlsúlyban, a televízióban bemutatnak számos tv-játékot és nagysikerű filmalkotást. A rádió megismétli -,,A szeretet arca” című összeállítást. Kodolányi János „Juliánus barát” című regényét rádiójáték formájában mutatják be. Főként a tanyasi gyermekekkel foglalkozik a „Nyitnikék fenyőfája” című adás. A zenei csemegék közé tartozik az a műsor, amelyben Bach Hat brandenburgi versenye hangzik el, Yehudi Menuhin vezényletével, a Beethoven év jegyében mutatják be december 26-án. illetve 27- én a BBC-től érkezett két zenei ritkaságot, a nagy zeneköltő hetedik és ötödik szimfóniájának Liszt-zongo- raátírásában készített felvételeit. „A zene nem ismer határokat” címmel készült százperces különkiadás a könnyebb múzsa kedvelőinek. December 26-án köny- nyűzenei és sanzon bemutató lesz a rádióban „Randevú” címmel. A vakáció kezdetétől gondoskodnak a legfiatalabb korosztály szórakozásáról: így a többi között december 22-től 3 folytatásban közvetíti a rádió Becher—Stowe világhírű regényének. a Tamás bátya kunyhójának rádió adaptációját. A gyertyagyújtás estéjén szerepel a tv műsorában két költői francia film: a „Család nélkül” című történet és Lamorise világhírű alkotása a „Piros léggömb”. Növeltéh ismereteiket A jászberényi járásban az elmúlt négy évben jelentősen növelték általános és szakmai ismeretüket a tanácsok vezető és ügyintéző dolgozói. A községek vb- vezetői közül tizenegyen politikai iskolákban, tizen- ketten tanácsakadémián, az ügyintézők közül ötvennégyen politikai oktatásokon, ötvennyolcán pedig általános államigazgatási ismeretekből vizsgáztak, vagy fognak vizsgázni a megkezdett tanulmányaik befejezése után. A járási tanács apparátusának dolgozói is szorgalmasan tanultak az elmúlt négy esztendőben. A különböző politikai iskolákra huszonöt személyt iskoláztak be, harminckét dolgozó tett általános államigazgatási ismeretekből szakvizsgát, heten pedig egyéb — a tanácsi munkához szükséges — ismeretekből vizsgáztak. A szőlő csak nyolc sor, de mert három pásztó, lenyúlik a kertek alja dűlőútig. Már senki nem tudja pontosan, hány éves. — Csak én benne élek amióta asszony vagyok — mondja a, nagymama — s amikor idejöttem ez már örg szőlő volt. Mégis szép nagyon, kivált ilyenkor szüret után. A bor, amit termett elfér két kis hordócskában; tán már ki is forrt, mert meleg volt az ősz. A prést két hete elraktuk s csak a ház mögötti konyhakert végében lassan elmálló törköly rozsdaszín tömbje em. lékeztet szüretre. Szüret? Na hiszen! Reggel nyolckor álltunk be a sorok közé hatan, s délre már le volt szedve. Az idén nem is találtunk olyan fürtöt, amit érdemes lett volna kitenni a mesgyére, mert csak magunkat csúfoltuk volna vele. — Kár a gálicért, amit az ember beleöl — mondja bosszúsan a sógor — de a nagymama leinti: — mert már rég nincs telketek hozzá! Igaza van, nem vitatom. De kinek volna ideje és türelme közülünk ide jönni nyitni, kapálni, kötözni? Csak ő — a nagymama — tesz-vesz benne, s sógor kétszer-háromszor megpermetezi. Most november vége van, maradék napsugár bújóes- kázik a diófa lecsupált Demény Oltó: • * hangra nyílik, szinte magától. Belépek s ott is a pusztulás jeleit látom. Pedig milyen jó kis kamra volt ez, amikor én ide kerültem. Nagyapa MÁV bog. nár volt, s a munkahelyén kapta a kimustrált vagonpallókat, amelyekből épíÖreg szőlő ágai között, s könnyű szél rezegted a tőkén maradt rézszínű leveleket. — Jövőre még ennyi sem lesz — dünnyogöm magamban, számbavéve a homok új halottait. Mert az elpusztult tőke körül megtöp- ped a föld, s a feketére égett csonk erőtlenül hanyatlik a homokra; a kisgyerek is játszva ránthatja ki belőle. Azért csak végig simogatok mindent a szememmel, amíg visszaérek a házig. A kulcs benne van a kamrazárban, meg sem kell fordítani, tette. Egyik sarkába beállította a gyalupadot, a másikba meg szerszámszekrényt ügyeskedett össze a vésőknek, gyaluknak, re- szelőknek. Körbe hatalmas kampósszegeket ütött, rájuk akasztani a fűrészeket, hordórái'okat s a harmadik sarokba válogatott szál dongafák voltak lerakva szépen, forsiftosan. Most mindent por lep, rozsda esz s méteres pókhálók lógnak a mennyezetről. — Meg kellene nézni a bort! Lehajolok, két ujjamat beakasztom a vaskarikába s megemelem a pinceajtót. Hét lépcső vezet a hideg, betonozott üregbe. A pici ablakrés alatti sarokban — mint mindig — homokba rakva a zöldség; ez kitart újig. A másik oldalon van a bor. Betontalpakra két ászok van fektetve hosszában; ezeken állnak a hordók. Megnézem — gáz már rég nincs — odahajtom a fejemet egyiknek az oldalához. — Na, ez már nem susog! A dugó azért még nincs beleütve, csak úgy keresztbe van állítva a lyukon. Odább teszem, s megfogom a kék műanyagcsövet. Tudom, hogy bajos lesz — ezt sosem fogom megtanulni — de azért nagy üggyel-bajjal sikerült kicsalnom egy kancsóra valót. Rendet teszek magam után aztán a kancsóval fölmegyek a napra. Lesüt az az edény fenekéig s látom már. hogy tiszta a bor. Kis hab van a tetején azt elfújom, s kezdem kóstolgatni. Savanyú, mint a múlt évben s mindig mióta ismerem, de tudja isten? — a harmadik pohárnál már elkezd édesedni és még soha nem kaptam fejfájást tőle. Viszem a házba, ahol nagymama vár az ajtóban: — Mi van ? Csak nem bort húztál? — De! Ezzel a kis kancsóval. — És milyen? Még én sem kóstoltam. — Mint mindig; kevés és savanyú. — Nem baj! Az ünnepekre elég lesz. — Elég hát! Még egy kishordóval húsvétra is marad. Leteszem a kancsót s nézek magam elé. Mérhetetlenül sajnálok valamit, amit szeretek, de nem tudok megmenteni. — Három év, öt év? — aztán végképp elmúlik az öreg szőlő; nem is sejtem mi lesz belőle? Csemegeüzletekből vc-zem majd a tükörfényű borokat, mindig csak egy-két üveggel, s ha jobbak lesznek is ennél, nem tudom majd ennvire szeretni őket. Fimúlik tőlem a birtoklás édessége, elmaradnak a meghitt mozzanatok, s az évente ismétlődő derűs bizonyosság: — Jó lett a bor!
