Szolnok Megyei Néplap, 1970. december (21. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-08 / 287. szám

1970. december 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Kitüntetés A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Szöllősi Já­nosnak, a Szolnoki Állami Gazdaság igazgatójának a Munka Érdemrend ezüst fo­kozatát adományozta a párt­apparátusban eltöltött tízévi eredményes munkájáért A kitüntetést tegnap délután Csáki István, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára adta át. Téli tárlat Miskolcon, a városi tanács által alapított galériában va­sárnap nyitották mega Mis­kolci Téli Tárlatot, a megye és Miskolc város képzőművé­szeinek fórumát. A nagyszá­mú érdeklődő előtt dr. Fe­kete László, Miskolc megyei jogú város tanácsának vb el­nöke mondott megnyitót, majd kiosztotta a zsűri által odaítélt díjakat. Miskolc vá­ros nagydíját Szurcsik János festőművész kapta. Az üze­mek által alapított díjak kö­zül az ózdi kohászati üzemek díját Kokas Ignác festőmű­vész nyerte eL A műszaki tömítés és szerelvénygyártó szövetkezet túr- kevei gyáregységében áprilisban indult meg az üzemszerű ter­melés. Jelenleg ötven munkást foglalkoztatnak, a következő évben a jelenlegi létszámot több mint kétszeresére fogják bő­víteni. A gyáregység profilja a különböző méretű és típusú termosztát rendszerek gyártása, azonkívül különböző méretű és rendeltetésű tömítések készítése. Képünkön: a speciális egyedi szerszámgépeken hengerek forma-alakítását végzik. Tájékoztató a karácsonyi és újévi munkaidő beosztásról és a bérfizetési napokról A karácsonyi és újévi munkaidő-beosztásról és a bérfizetési napokról a követ­kező tájékoztatást adták a Munkaügyi Minisztériumban, illetve a Pénzügyminisztéri­umban : Mivel az idén a karácso­nyi ünnepek péntekre és szombatra esnek, a szokásos heti munkaidő-beosztás nem változik. December 24-én a rendes csütörtöki munkaidő­beosztás szerint kell a mun­kát végezni. Üjév pénteki napra esik, tehát egy munkanap választ­ja el a vasárnaptól, ezért a vasárnapi heti pihenőnapot a pénteki munkaszüneti nap­pal összevontan, szombaton kell kiadni, csütörtökön pe­dig a szombati munkaidőbe­osztást kell alkalmazni. En­nek megfelelően az év utol­só hetében a hatnapos mun­kahéttel dolgozó és az e hé­ten szabadszombatot nem tartó vállalatoknál a munka­időbeosztás a következőkép­pen alakul: 1970. december 31. csütör­tök: szombati munkaidő­beosztás, 1970. január 1. péntek: munkaszüneti nap, • január 2. szombat: heti pihenőnap, január 3. vasárnap: ren­des munkanap (csütörtö­ki munkaidő-beosztás szerint). Az utolsó héten szabad­szombatot tartó vállalatoknál a munkaidő-beosztás nem változik, tehát január 2-án szabadszombatot tartanak és január 3-a marad a heti pi­henőnap. Természetesen ezeken a helyeken december 31-én a csütörtöki munkaidő­beosztás érvényes. Az említettektől eltérő munkaidő-beosztást sem a karácsonyi, sem az újévi ün­nepekkel kapcsolatban nem szabad elrendelni, vagy en­gedélyezni. kivéve a korábbi rendelkezések alapján az év végig üzemszünetet tar­tó építőipari vállalatokat. Nem szabad a munkaszü­neti napokat megelőző, vagy követő munkanapok előre, vagy utólag történő ledolgo­zásával szabadnapokat bizto­sítani, illetve a szabadszom- fcatot áthelyezni és a mun­kaidő-beosztást ilyen módon megváltoztatni. Nincs akadálya azonban annak — ha ezt a kollektív szerződés előírja —, hogy két vagy többműszakos üzemek­ben december 24-én és 31-én az első és második műszák munkaidejét hat-hat órára csökkentsék, illetve a harma­dik és a negyedik műszakot elhagyják. A le nem dolgo­zott munkaidőre azonban munkabér nem jár. Ez eset­ben sem szabad a kieső mun­kaidőt a munkai dő-heosztás meg változtatás-jvai előre vagy utólag ledolgoztatni. A Magyar Nemzeti Bank a SZOT-tal egyetértésben szabályozta a decemberi és a januári bérfizetések nap­ját. Eszerint a december 22- én és 23-án járó béreket de­cember 21-én; a 24-i és 25-i béreket 22-én: a 26-án, 27-én és 28-án esedékes béreket 23-án, a december 30-án, 31- én és a január elsején járó béreket december 29-én, a ja­nuár 2-án és 3-án esedékes béreket pedig december 30- án fizetik. Változatlan azonban az ál­lami és szövetkezeti építő­ipar december 23-i bérfizeté­si napja. Talán Luca befűt Tavaly több mint negyed- miilió forintos költséggel sze­relték be a központi fűtést a mezőtúri Felsőfokú Mezőgaz­dasági Gépészeti Technikum tanműhelyeibe és a gondnoki irodába. Az ismétlődő, apró műszaki hibák miatt azon­ban a berendezés csődöt mon­dott, s a hallgatók, tanáraik­kal együtt pufajkában vacog­ták át a telet. Az irodában dolgozók pedig másik épület­be költözködtek. A hibaforrást májusra si­került is megtalálni. A füst­elszívó berendezés ventilláto­ra bizonyult rossznak. Na­gyobb teljesítményűre kell kicserélni — állapították meg a tervezők, a beruházási és az építőipari szakemberek. A tervezők a közös vizsgálat után 48 órával ki is dolgoz­ták az új ventillátor műszaki adatait, s azt a Szolnok me­gyei Beruházási Vállalatnak továbbították. A beruházók megrendelté^ a szükséges ido­mokat. illetve azok beszerelé­sét a Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalattól. Ügy állapodtak meg, hogy a javí­tások kiegészítő összege 24 761 forint lesz. Az építők szóbeli ígéretet is tettek, hogy a fűtési idény kezdetére min­den rendben lesz. Közben eltelt a nyár és augusztus végén még a tech­nikum környékén sem láttak kőművest. A gondnok úgy döntött, „utána néz” a dolog­nak. A építőipari vállalatnál azonban az a kartárs. aki tu­dott a megrendelésről, éppen szabadságát töltötte. A ven­tillátornak pedig még egy da­rabja sem készült el. A tech­nikum vezetői, mivel már nem hittek az újabb ígéretek­ben, maguk rendelték meg a makói vas és fémipari ktsz- tŐl a gázelszívót. A szövetkezet a megbeszélt határidőre, november 5-re el is készítette azt. Az építő­ipari vállalattól ismét ígére­tet kaptak,, hogy három na­pon belül elvégzik a kőmű­ves és a szerelési munkákat. Ott jártunkkor, november 27- én már két kőművest láthat­tunk. A technikum saját kar­bantartó kőművese, pedig dolgozgatott is valamit Az építőknek ugyanis egyszer az­beszt zsinórjuk, máskor meg­felelő szerszámuk, harmadik alkalommal pedig kiderült, hogv habarcsuk nincs. Kide­rült, hogy fontos alkatrészek is hiányoznak. Ügyhogv több­nyire csak nézni tudták, mit csinál a harmadik ember . A helyzet azóta is válto­zatlan. a technikum gondno­ka rendszeresen sürgeti a be­ruházási vállalatot, az pedig az építőipari vállalatot. A műhelye^, öltözők jéghide­gek. Az építők figyelmét sze­retnék felhívni, hogy még egy hét és itt van december 13-a. Luca napja. És akkorra még a Luca széke is elkészül... H. M. „Én így látom...” A figyelem lélektanának egyik alapvető vonása, hogy azután érdeklődünk legjob­ban, legbehatóbban, ami nem közömbös számunkra. Ez a nyilvánvaló, leegyszerűsített összefüggés is magyarázza azt az érdeklődést, amellyel a párt X. kongresszusát vár­tuk és figyeltük, ahogyan reagáltunk és reagálunk az elhangzottakra, az írásban is megjelent gondolatokra, azok összefüggéseire., Sok felé jártam a kong­resszus napjaiban, azóta is, különböző foglalkozású és ér­deklődésű emberekkel be­szélgettem. Nem Igyekeztem sehol sem a kongresszusra terelni a szót, a régi és új ismerősök önmaguktól kezd­tek róla beszélni. Nyilván azért, mert közléskényszerük volt. Ez pedig az érdeklődés­ből, az érdekeltségből kapja hajtóerejét. Valamilyen véleménye min­denkinek van: társadalmunk túlnyomó többségének egyet­értő, aktív támogató, míg egyenes, előre vivő progra­munktól jobbra vagy balra le­vő keveseknek — nagyon ke­veseknek — az egyes rész­kérdéseket így vagy úgy megkifogásoló, a kákán is görcsöt kereső... Megfigyeltem és megpró­báltam összegyűjteni, hogy melyek azok a legtöbbet használt jelzők, amelyek a legkülönfélébb emberekkel való beszélgetésekkor a kongresszusról elhangzottak. A pálmát az őszinte jelző viszi, kivétel nélkül használ­ta minden érdekelt. Utána következik: a nyílt, alapos, megfontolt, stb.... Sokat mondó jelzések ezek, hiszen hétköznapi beszélge­tésekben — utcán, vonaton, piacon, fodrásznál, munka­helyen, kiskocsmákban — spontánul hangzottak el, minden esetleges miliőkény­szer motiváló hatása nélkül. Az is mutató, hogy ki, miről, a kongresszusi anyag melyik részéről kezdett eszmecserét. Nyilván elsősorban minden­ki arról a kérdésről, rész­területről, amellyel, vagy amelyben legjobban érintett, amely mindennapjaiban leg­inkább foglalkoztatja. A vé­lemények a kongresszusi anyag egészét érintik ugyan, mégis a fejlődésünket gátló, a tanácskozáson feltárt és el­ítélt megnyilvánulások köré csomósodnak. Építőipari munkás, tizenkét éve dolgozik a vál­lalatnál. szocialista brigád- tag. „Rámenős” embernek ismerik. „Azt mondja Kádár elvtárs, hogy valamit kezde­ni kell a vándormadarakkal. Hát, ő nem így mondta ép­pen, dehát én, az én nyelve­men mondom, meg aztán így is értettem. Legfőbb ideje már ennek. Mert mindig az a jó. aki jön. Annak Ígérnek több pénzt. Azok meg sok­szor úgy csinálják ám, hogy fogjuk meg, oszt vigyétek. Van ennek szerintem egy másik hátulütője is. Ott van szerintem a dög elásva, hogy ha egy vállalat jobban séf tél. akkor többet tud fizetni a munkásnak. De ki issza meg ennek a levét? Mert nyilván, hogy azok a vezetők is jó vastag borítékot akarnak ha­zavinni, akik odacsábítják jobb pénzért a munkaerőt. Hát akkor mit tudnak csi­nálni? Ügy bundázzák az ügyeket, hogy bejöjiön azért valahonnan az a pénz, amit többletbe kiadnak. Mert sze­rintem rendelet ide. meg oda, ilyen rovat a pénznek, meg olyan alap. tudom én azt. hogv minder nagvkapu mellett van egy — a fenét egy, sokkal több — kiskapu. Hát ne lehessen már ilyen csúnyán spekulálni.” Tanítónő, aprócska faluban. Elmondása szerint, amíg férjhez nem ment, a legcsú­nyább pletykák özöne vette körül. A sugdosok többsé­gükben éppen azok voltak, akik „próbálkoztáit”... siker­telenül. „Tudja, kik voltak a legfelfuvalkodoltabb atya­istenek? Akik úgy gondolták, hogy no, ezzel a nőcskével lesz egy jó estém, aztán be­ülök a kocsiba és 'kipanasz­kodom otthon magam a fele­ségemnek, hogy milyen ne­héz napom volt vidéken. Per­sze a világért sem általáno­sítok, mert hazudnék. De volt ilyen is, ajaj! Megkér­dezték bizony én tőlem ak­koriban jónéhányan, hogy nem akarok-e a városban ta­nítani? Nem lehetett? Nem lehetett félreérteni. Marad­tam. Nem tudok visszataszi- tóbbat férfiben elképzelni, mint amikor a pozíciója, összeköttetései fitogtatásával a'kar udvarolni. Nem mon­dom, hogy ezután már ilyes­mi elképzelhetetlen lesz, naív nem vagyok, de az biztos, hogy minden vonatkozásban sokat lendített az úgyneve­zett nőkérdésen a kongresz- szus. Persze nagyon nehéz dolog ez. Naponta így hal­lóin a faluban, maguktól az asszonyoktól: mit főzöl az embernek, mi kor jön haza az urad? Néha egész középkori stílű alázattal találkozom. Még mindig általános, hogy az asszonyokkal nem szo'kás kezet fogni. Dehogy merik előre nyújtani a kezüket. Megszokták, csak az ember­nek jár a parolázás. Más: tudja," hogy annak idején hogy kerültem be a tanács­ba? Megmondták kerek­perec: legyen már bent nő is elég, mert a fejünkre üt­nek felülről. No, köszönöm szépen az ilyen társadalmi funkciót, egyenjogúsítást. — Persze, nem maradtam adós.” Művészeti intézményünk dolgozói felháborodva be­szélték, hogy az Igazgatóság „meg akarja köszönni” an­nak a hatvan éves nyugdí­jas asszonynak a munkáját, aki már negyedik éve na­ponta nem is négy, hanem öt, meg nyolc órát dolgozik lelkiismeretesen az intéz­mény érdekében — szerény havi 500 forintért. Az ok: (nem is titkolják), az intéz­mény egyik felelős beosztású vezetője feleségének kell az állás. Nem 500 forintért per­sze, neki az kevés, hanem ezerötszázért. A kérdések zömét teszik fel az emberek: hol itt a hu­mánum, ha eddig elég volt erre a munkakörre egy 500 forintos, félműszakos mun­kaerő. miért kell most sok­kal drágább? A kongresszus teljes mér­tékben megfelel Igazságérze­tünknek. az Ilyen intézkedé­sek pedig sértik azt, mond­ják a szóbanforgó intéz­mény dolgozói. Rendet csinálnak a boltokban — ezt a sum­ma* véleményt egy idősebb, köztiszteletben álló takarító­nő fogalmazta meg. Erről így nem beszélt a kongresz- szus, a nénike mondókája nem mentes a pontatlan túl­zásoktól sem, hiszen nem általában a boltokban kell „rendet csinálni”, hanem az egves, tisztességtelen haszon­ra törekvő, burkolt vagy nyílt árdrágítást elkövető üzemekkel, vállalatokkal szemben kell rendszabályo­kat alkalmazni. Miből is in­dult ki beszélgető partne­rem? „Eltünedezik az ol­csóbb ruha, konyhaeszköz, de még sokszor az ennivaló is. Megveszi az ember, mert mit csináljon, drágábban is, de semmivel se jobb az, csak kitalálják rá. Más a színe vagy a szabása. Venni akar­tam Mikulásra az unokám­nak valami olcsóbb kisbun- dát. De sehol, csak akkora pénzért, hogy több mint egy álló hónapot dolgozhatok ér­te. Le is mondtam már ró­la, amikor csak úgy próba szerencse alapon bementem még egy boltba. Ott sikerült. Mert, aki adta, annak az anyjával együtt takarítottam valamikor. Köszönöm is ne­ki, nem is akarom kibeszél­ni, dehát csak nem jó így, rpert nincs mindenhol min­denkinek ismerőse, aki ad a pult alól. Meg aztán ezzel . hova jutnánk? Azért örültem én, amikor hallottam Kádár elvtárstól, hogy a spekuláció ellen csinálnak valamit. Csi­náljanak is bizony .. Osztályvezető^ mezőgazdasági kereskedelmi vállalatnál. Pártonkívüli ő is, ahogy beszélgető partnereim mindegyike. „Én kérem, ha nem szégyelltem volna, tap­soltam volna a televízió előtt, amikor azt hallom — nem biztos azért, hogy szó szerint tudom —, hogy a be­csületes, a felelősséget vál­laló állampolgárok ne szo­ruljanak háttérbe a haszon r élvezőkkel szemben, akik csak' fejik a mi rendszerün­ket. Ne bizony, kérem. Mert jött ám már nekem is nem­egyszer telefon, hogy ez, meg az, itt fog dolgozni az osz­tályon mert ez, meg az ké­ri... Hogy értette-e .a dol­gát? A csodát kérem, csak elvette a helyet, meg a ma­gasabb pénzt a jó munka­erőtől. De még csak . meg­tanulni se akarta. Megvonta a vállát, hogy ő csak addig lesz itt, amíg valami jobbat nem tudnak neki. Tudom én, kérem, hogy mindenkinek van barátja, ismerőse, akinek kedvezni akar, megértem én kérem, emberi dolog ez, de azért mindennek megvan a határa, kérem. Mert mi tör­ténne, ha mindenhova beül­nének a protekciósok, akik nem értik a dolgukat, ké­rem? Mert én úgy értem, hogy az is jogtalan haszon­élvezés, ha valaki olyasmit elvállal, amihez nem ért, amit nem is szeret csinálni, csak veszi fel a pénzt, ké­rem. Mondhatja nekem ez­után az isten embere is, hogy „állnak mögötte”... Az le­het. De már az világos előt­tem, hogy ez a jószándékú pártvezetés nem támogatója semminemű visszaélésnek, kérem. Sót.” * • * Méltatlan lenne a kong­resszus szelleméhez, ha az. okvetlenül szükséges stiláris javításon kívül valamit is változtattam volna az elmon­dottakon. Végezetül, talán nem sze­rénytelenség, ha én is el­mondanék valamit,- amihez ennek a kongresszusnak is nagyok sok köze van. Valamikor a rádió mikro­fonjával próbáltam ügyün­ket szolgálni. Lépten, nyo­mon tapasztaltam, hogy az embereknek kétféle vélemé­nyük volt. Nem egymásnak ellentétes, de úgy voltak, ve­le: „ezt csak magának mon­dom. be ne kancsolja a mag­netofont” — és amikor meg­indult a felvétel elmondtak egy megszépített, még a rosz- szuj felfogott elvárások vilá­gából való véleményt. Ezt már alig tapasztalom az utóbbi időben. Óriási do­log ez, nagy lépés a szocia­lista demokrácia útján. tiszai Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents