Szolnok Megyei Néplap, 1970. december (21. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-06 / 286. szám

4

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1070. december 0.

|7 gy hete már, hogy befejezte mun- ’ J káját a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa. Bár mindennap kitárta ajtaját az ország népe előtt — otthonokba vitte eseményeit, hangulatát — mégis beszédtéma még mindig és sokáig az marad. A televízió minden esti közvetítését milliók figyelték, s most millióknak van mondanivalója, gondolata a pártkongresz- szus állásfoglalásairól, határozatairól.

Munkatársaink megkérdeztek embereket; kommunistákat és pártonkívülieket, munkásokat és tsz-parasztokat, idősebbeket és fiatalokat, mi ragadta meg legjobban figyelmüket, mi ébresztett új gondolatokat bennük?

Szabó Ferencné, a bőripari ktsz dolgozója

— Három hete történt. Mentünk anyósommal a kórházba. Idős asszony, nagy leinőtt unokái vannak. Nem kaptunk ülőhelyet az autóbuszon. Két kamasz üldögélt mellettünk. Mondom nekik csendesen — tán még szégyenkezve is, — hogy adhatnának helyet, csak egyet. A kórházig gúnyoltak. Hogy ők is megváltották a jegyüket, s ha a „nyanya” nem tud állni, menjen taxival.

— Lehet, hogy csodálkozik hogy ezzel kezdtem. Akkor en nagyon elkeseredtem és azt mondtam, hogy ez talán már mindig így lesz. Mintha a nőknek egyre kevesebb lenne a becsületük. Gondolhatja, hogy ezek után mennyire fellelkesültem, amikor Kádár János kongresszusi összefoglalójában pontosan ezekről a látszólag kis dolgokról is beszélt.

—» Igen, ezek valóban csak látszólag kis dolgok.

— Pontosan olyan, mint a köszönés. Nekem van két nagy gyerekem, mind a kettő dolgozik már, felnőtt, értelmes ember. Néhány évvel ezelőtt észrevettem, hogy nem köszönnek úgy, ahogyan én megszoktam- Akkor igazi „felháborodással” megmagyaráztam nekik, hogy ez így csúnya dolog. Soha többet nem kellett erről beszélnem. Azért mindmáig tapasztalom munkahelyemen is, máshol is. Sok embernek nem ártott volna ilyen anyai beszélgeIialász László, a Szigligeti Színház művésze

— Nagy várakozással olvastam a kongresszusról. Annál is inkább, mivel előtte hallatszottak olyan hangok is, hogy lesznek bizonyos változások. A várakozásomat főleg az okozta: valóban lesz-e Változás, és milyen lesz, ha lesz? Arra gondoltam: nehogy elrontsuk, amit eddig 'jől csináltunk- Az elfoglaltságom miatt sajnos a televízióban nem láttam közvetítést a kongresszusról, de az újságokban nyomon követtem az eseményeket. Természetes, hogy az embereknek nem minden felszólalás egyformán fontos.

' Mi érdekel egy színészt elsősorban? Nyilván az, ami legközelebb áll a saját hivatásához. Aczél György és Keres Emil hozzászólását olvastam igen nagy érdeklődéssel. Megállapításaikkal teljesen egyetértek. Többek között megragadott az a gondolat,

Szabó János olajmérnök, a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat termelési

osztályvezetője

— Néhány külpolitikai jellegű megállapítás is megragadta a figyelmemet, de mint gazdasági munkaterületen dolgozó, inkább annak örültem nagyon, ami a mun- káfegyelemmel, a differenciált bérezéssel és a pártellenőrzésnek ilyen vonatkozású problémáival kapcsolatban hangzott el a kongrész- szusom

Beszédtéma a kongresszus

tés. Mert igaz, hogy nem köszönnek, még egy magamfajta, idősebb korosztályhoz tartozó nőnek sem és sajnos udvariasságból is kevés jó példát kap az ember. Nagyon örültem, amikor Kádár elvtárs a dolgozó nők megbecsüléséről, az anyák tiszteletéről szólt a kongresszuson. Nem vagyok párttag, de rengeteget Olvasok, rádiót hallgatók, tévét nézek, s mintha mostanában erről többet beszéltek volna, mint tették. Kádár elvtárs most jól megmondta: most már ne csak beszéljünk róla, cselekedni kell!

<— Természetesen nemcsak ezt tartóm érdekesnek, meg- ragadónak a kongresszus állásfoglalásaiból. Az is nagyon tétszett, ahogyan ő a pedagógusokról beszélt Nézze, én két kezemmel keresem a kenyeremet. Szatyor meg táskafüleket csinálok — és jóval többet keresek a lányomnál, aki pedagógus. Pedig én elvégzem rendesen nyolc óra alatt a munkámat, nem viszek haza füzeteket javítani és nem készítek éjszakáig másnapra óravázlatokat Es nekem nem kell idegeskednem, harminc—negyven gyerek gondjával törődnöm.

— Minden este hallgattam, néztem a kongresszust. Érdekelt. Őszinte volt és nagyon szókimondó. Azt hiszem, ezért beszélünk még mindig róla, s ezért tartjuk magunkénak.

Szerény véleményem szerint a munkafegyelem nem csupán adminisztratív intézkedésekkel erősíthető. Sőt, még azt az álláspontomat sem rejtem véka alá, hogy az ilyen intézkedések nem hozhatnak olyan eredményt, amely várakozásunknak maradéktalanul megfelélne.

Úgy gondolom, hogy például a bérkategóriákat széjjelebb kell „húzni", s ezáltal lehetővé tenni, hogy X, ha nagyon jól dolgozik, őt lényegesen jobban meg is fizessék, mint Y-t, aki esetleg hosszú ideje is ugyanannál a vállalatnál ugyanazt a munkát Végzi, de szakmailag gyengén, vagy netalán csak tessék-lássék módon dolgozgat» Ez esetben Y még a hosszú szolgálati idő alapján se kaphasson magasabb bért, mint X, aki talán csak két- három éve dolgozik Ott, de jobban és nagyobb igyekezettek

Félreértések elkerülése végett hangsúlyozom, hogy nem a törzsgárda fokozott megbecsülése ellen szólóit, tudom, hogy e tekintetben sokhelyütt még bőven van tennivaló. Azzal is nagyon egyetértek, hogy az újonnan felvett dolgozó ne kapjon több bért, mint az azonos munkakörben á vállalatnál lévő bármely más ember. De nem tudom a magamévá tenni azt az egyoldalú szemléletet, amely szerint X-nek, mert 20—25 éve nálunk van,

több fizetést kell — csupán ezen az alapon — adni, mint Y*nak, aki három éve van itt, de lényegesen jobb munkát végez. A mi vállalatunknál ezt az álláspontot szerencsére nemcsak én vallom, hanem általában a vezetés is, és úgy szerzünk ennek érvényt, hogy szakmai vetélkedőket szervezünk, ahol a jobb tudás, a nagyobb hozzáértés világosan megmutatkozik- Ennek alapjan a bérezésben való differenciálás is igazságos módon valósítható meg.

A vezetők esetében ez a differenciálás — úgy érzem — jó irányban halad, de még itt is van javítani való. A vezetőink erkölcsi megbecsülése viszont nagyobb mérvű lehetne megyei és iparági vonatkozásaiban egyaránt. Példának okáért ezen azt értem, hogy nagyobb számban ott lehetnének a mozgalmi munka olyan fórumain, amelyeken közvetlenül tájékoztathatnának vezető testületeket az olajipar eredményeiről, gondjairól, problémairól.

Tóth Sandomé, az alattyáni községi tanács vb elnöke

hogy újszerűség címén kóklerek is betörtek az irodalomba, művészetbe, olyan dörzsölt emberek, akik mindig megtalálják a könnyebbik utat. Ugyanakkor sok lógó orrú ember jár a művészi pályán, akik már bizonyítottak, elértek valamit, de most visz- szahúzódnak, vagy talán visz- szaszorulnak az ügyeskedők mellett. Holott talán kevesebb csinnadrattával, de művészileg értékeset tudnak létrehozni.

Számomra megnyugtató volt, hogy vezetőink látják az ilyen visszásságokat, s hogy' nyilván nem is marad ez így. Az alapelvek változatlanok maradnak, de reményt kelt ugyanakkor, hogy a föltárt visszásságok elleni erélyesebb fellépés nyomán mégis lesznek változások, olyanok, amelyeket minden becsületes ember örömmel üdvözölhet.

— Nehéz így hrtelen elmondani, hogy személy szerint engem mi ragadott meg, mint ahogy azt sem könnyű eldönteni, hogy községünkben ki mire figyelt leginkább oda, a kongresszus hat napján.

=— A IX. pártkongresszus óta eltelt négy esztendő alatt a mi községünk nagyot fejlődött. Törpe vízmüvet építettünk, a lakosság 63 százalékát már ebből látjuk el jó ivóvízzel. Korszerű, két új tanteremmel növeltük az általános iskolát, csaknem egy kilométer műút és sokszáz méter járda építésével szüntettük meg községünkben a sártengert. Üjabb két kilométer villanyhálózat építésével Alattyánban már minden házban ég a villany, ebben az évben elkezdtük az új művelődési ház építését.

— A korábbinál jóval több a munkalehetőség helyben és a környéken. Az Üj Élet Tsz a férfi munkaerőn kívül százhatvan nőnek biztosít helyben munkalehetőséget, a jászberényi Hűtőgépgyárba külön autóbusz viszi naponta az embereket A több munkalehetőséggel emelkedtek a jövedelmek is. Azelőtt értékesebb tartós fogyasztási cikkeket ide alig mertek hozni, ma

Balogh Lajos sertéstenyésztő, a túrkevei Vörös Csillag Tsz tagja

Kinn találjuk most is a határban, a sertéstelepen. Etetnek éppen. Balogh Lajos bácsiról azt mondják a szövetkezetben, a közösség legszorgalmasabb tagjai közé számít. Véleményére sokat adnak tagtársai. Bölcs, megfontoltsággal kezdi mondanivalóját:

— Hát én inkább csak hallgattam, mint láttam a kongresszust. Még nincs televízióm, esténként a rádió mellett ültem otthon. A feleségem benne van a pártban, én nem. De azt hiszem nemcsak a párttagok, hanem az egész ország ügye volt ez a kongresszus. Mert az a Véleményem, olyan szépen épül ez az ország, hogy szebben nem is épülhetne. A rádión kívül olvastam a Népszavát és a Néplapot is, mert nekem az jár. Élgondolkodtam rajta,

milyen sok szó esik arról, hogy jobban meg kell becsülni a nőket, jobban bekell vonni a vezetésbe.

Én egyetértek Vele. Itt van nálunk a Fábián Béláné egészségőr. Ez annyit megy közügyekben, hogy szerintem helye lénne a vezetőségben. A sertéstelep vezetőnője is fiatal agrármérnök. Gáspár Bertalanná- Ügy rálát a bajokra ez a fiatalasszony. Jó vezető. Több ilyen posztra való asszony van ebben a szövetkezetben is. Hát persze ennek is meglesz az ideje. A szövetkezetben négyévenként van vezetőségválasztás, most majd gondolunk rá.

Érdekesen beszélt Kádár János arról, hogy móst, a gyenge esztendő után sók helyen a vezetőket okolják a szövetkéztekben. Én is azt mondom, nem lenne helyes,

ha emiatt leváltanának Vezetőket. Parasztembernek azt tudni kell, az egyik gazdasági év jobb, a másik gyengébb. Hogy most gyengébb, nem a vezetőkön múlott. A mi szövetkezeti vezetőink is megtették, amit megtehettek. Mentek éjjel-nappal.

Szó esett a kongresszuson, hogy segítette az ország a szabolcsi árvízkárosultakat. Hát ez nagyon szép. Borzasztó csapás volt éz és mégis milyen szépen rendbetette az ország a bajt. A mi szövetkezetünk és tagjai is hozzájárultunk az újjáépítéshez. így is kell. így szép.

No, az is igaz, mi idősebb szövetkezeti tagok vártuk volna, hogy a nyugdíjunkkal

történik valami- Arról szó esett, hogy a szövetkezeti tagok jövedelmét, életét, ellátását az ipariak szintjére emelte a párt. De mi emezt is vártuk volna. Megértjük, hogy máról holnapra nem megy. Azon is gondolkodtam, hogy a szövetkezet megérezné, ha nem 65, hanem 60 éves korban mennénk nyugdíjba. Erre is fel kell készülni. Mi reméljük, hogy nem feledkeznek el rólunk.

Nagyon örültem, hogy ismét azokat választották meg vezetőknek, akik addig is vezették a pártot, az országot. Velük épült eddig is ilyen szépen az ország. Bízunk bennük.

Baranyi Györgyné, a Ságvári körúti általános iskola tanára

olajkályhaból, hűtőszekrényből már nehezen tudják kielégíteni a helyi igényeket

— Négyéves fejlődésünknek csak egy parányi részéről beszéltem, ennél sokkal több volt, az emberei?; pedig úgy beszélnek ezekről, hogy a IX. kongresszus óta történtek. Túlzás nélkül elmondhatjuk tehát, hogy nálunk a pártkongresszus mérföldkövet jelent

— A nemrég befejezett történelmi eseményt pedig különösen nem volt nehéz a mi kongresszusunknak nevezni. Olyan politikára tette rá a pecsétet, aminek részese Alattyán apraja, nagyja. A kongresszus alatt és azóta is sokat beszélgettem az emberekkel. Ezért merem mondani, hogy valami mégis külön megragadott valamennyiünket, az, amit Kádár élvtárs a tsz-ekről mondott— Az idei rossz időjárás eléggé sújtott bennünket is. A kukoricánk például teljes egészében elpusztult. Az emberek nem okoltak ugyan senkit, de rossz volt a hangulat A kongresszus óta nyíltabban beszélnek a gondokról, de arról is, hogy bíznak a tsz vezetőiben és hogy ( együtt fogják kiheverni még ezt a nehéz esztendőt is.

— Az első napon esti elfoglaltságom miatt nem tudtam a tévében megnézni a kongresszus közvetítését, csak a sajtóból értesültem az eseményekről. A küldöttek felszólalásait azonban már „élőbén” is láttam. Számomra főleg a művelődésüggyel összefüggő kérdések voltak Izgalmasak. Aczél elvtárs felszólalásából, mint pedagógust, megragadott az a gondolat, hogy nem kész, befejezett embert kell nevelnünk az iskolában, hiszen ilyen ember nem is létezik, hanem olyat, aki megalapozott műveltségét képes önállóan is tovább gyarapítani. Természetesen a pedagógusok szerepéről elmondottak is emlékezetesek maradnak. A pedagógus valóban legyén méltó példakép, olyan ember, aki képes szocialista módon élni és dolgozni — ugyanakkor kapja meg a társadalom megbecsüléséből mindazt, ami megilleti- Nagyon tetszett még Keres Emil felszólalása. Tetszett, amit elmondott, és az is, ahogyan elmondta. És még valami! A tantestületben sok nő van nálunk, nem csoda hát, ha sokat beszéltünk arról, amit Kádár elvtárs mondott Zárószavaban a nők helyzetéről. Világos, egyértelmű állásfoglalás volt ez, valameny- nyiünk egyetértésével találko. zott.

Nem a kongresszus munkájához tartozik ugyan, de mégis meg kell jegyezni: azt hiszem, ez volt eddig a leginkább emberközelbe hozott kongresszus. A televízió a tanácskozás légkörének jéí érzékeltetésével, a lapok «só- sorban az anyag gyors, bőséges terjedelmű közlésével szinte minden állampolgárt a kongresszus résztvevőjévé tettek.

Lakos László, a mezőtúri technikum harmadéves hallgatója

Magas, fiatalember. A mezőtúri felsőfokú mezőgazda- sági gépészeti technikum harmadéves hallgatója. Az iskolai KISZ csúcsvezetőség szervezőtitkára is. A ceglédi Kossuth Tsz ösztöndíjasa, amelynek édesapja is tagja. Mondom neki, gondolkodjék, mi ragadta meg legjobban a kongresszus anyagából? Ifjúi talpraesettségével azonnal válaszol :

— Ezen a kongresszuson ott voltunk mi mezőtúri diákok is. Nem küldöttként. Újságolvasóként és tévénézőként A kongresszus nyilvánossága olyan nagy volt. hogy szinte az ülésteremben érezhettük magunkat Érdekelte minden hallgatótársamat? Esténként mindig sokan voltak a tv-teremben, A kongresszus idejére annyi Népszabadságot rendeltünk, hogy minden KTSZ-taghoz eljusson. Nálunk a hallgatók 98 százaléka tagja a KISZ- nekEbből adódóan is a legjobban az tetszett nekünk és nekem is, hogy az ifjúságról sok szó esett a párt legmagasabb fórumán. Nagyon örültünk, hogy a párttagság felvételi korhatára most már, kongresszusi határozat szerint is, 18 év. Még a kongresszust megelőzően három alapszervezetünkben megvitattuk a javaslatot, s egyetértésünket eljuttattuk a Szolnok megyei KISZ bizottsághoz. Nálunk általában 21—22

évesek a fiatalok, amikor elhagyják az intézetet. Szinte kész szakemberek, felvértezve ideológiai képzettséggel is. A marxista—leninista tanszék

nagyon érdekesen dolgozik, az általa előadott anyag, s a szervezésében rendezett ideológiai Viták nagy hatással vannak a hallgatókra. De eddig csak a harmadévesek kérhették felvételüket a pártba, életkoruknál fogva. Az az érzésem, hogy a mi technikumunkból már most decemberben. s januárban sok fiatal jelentkezik a pártba, akik értelmileg, érzelmileg már eddig is azonosultak vele.

Nekem is, hallgatótársaimnak is nagyon tetszettek a felszólalások. Közérthetőek voltak, egvszerű magyarosság- gal szóltak mindenkihez. Szinte minden társadalmi réteg választ kapott góndiairá. baiaira Meghatódva hallgattuk a testvéfnártök küldöttéinél? felszólalását. Jóleseti hallani, hoávan vélekednek a mi pártunkról és a mi országunkról.

Kádár János Összefoglalóját kétszer megnéztem a televízióban. Nagyon tetszett. Szépen beszélt, őszintén szólt mindenről- Nagyon a hatása alá kerültem, ahogy a kongresszus végén az Intemacio- nálét énekelték a küldöttek. Szép volt Egyébként azt tervezzük, hogy megvitatjuk a kongresszus anyagét a közeli hetekben a hallgatókkal

i