Szolnok Megyei Néplap, 1970. december (21. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-04 / 284. szám
197,ft. december 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 (folytatás a 2. oldalról.) gj/armatosítók fegyveres ag- r/essziót hajtottak végre egy szuverén állam, az ENSZ egy tagja, a .Guineái Köztársaság ellen. A nemzetközi jog elemi normáit súlyosan sértő kaland. célja az, hogy megdöntések Guineában a haladó rendszert, elzárják a guineai náp elől az új élet építéséhez Wzető utat, ismét nyakába rakják az idegen elnyomás jármát Az imperialisták egyúttal más független afrikai országokra is igyekeztek csapást mérni. Még mindig nem hagytak fel azokkal a kísérletekkel, hogy olyan rendet hozzanak létre, amely lehetővé tenné számukra az egész népeket kirabló és kizsákmányoló új gyarmatosító politika folytatását. Az agresszorok számítása az volt hogy feltartóztassák Guinea (Bissau), Angola, Mozambique, Dél-Afrika, Zimbabwe, Namibia népeinek felszabadító harcát. Ezek a népek ki akarnak tömi a gyarmati és faji elnyomás szorításából és maguk akarják meghatározni sorsukat. A portugál gyarmatosítók, amikor fegyveres támadást hajtottak végre a Guineai Köztársaság ellen, az imperialista erők, mindazok roham- csapataként eszközeként cselekedtek, akik az afrikai kontinens gazdagságára áhítoznak. Portugália sohasem mert volna ilyen gyalázatos lépést tenni az imperialista körök tudta és támogatása nélkül, amelyek felfegyver- zik ezt az országot, irányítják politikáját, beleértve azokat a próbálkozásait is, hogy leszámoljon a nemzeti felszabadító mozgalommal. A. szuverén guineai államra támadó portugál zsoldosok kezében a NATO fegyverraktáraiból származó fegyverek is voltak. Az imperialisták kalandja kudarcba fullad. Guinea népe a baráti afrikai és szocialista országok, minden haladó és imperialista-ellenes erő támogatásával sikeresen veri vissza a fegyveres intervenciót, megvédi jogát az önálló fejlődésre. A Guinea elleni imperialista agresszió ismét megmutatja, hogy mennyire halaszthatatlan a gyarmati és fajüldöző rendszerek teljes felszámolása. A gyarmati rendszer minden nép békéjét és biztonságát fenyegeti. Mindaddig, amíg az afrikai kontinensen akárcsak egy gyarmatosító rendszer is megmarad, — amíg ebből a térségből nem vonják ki a gyarmatosítók minden katonáját, nem számolják fel katonai támaszpontjaikat, veszély fenyegeti az afrikai államok békés és szabad fejlődését. A gyarmatosítók és a fajüldözés teljes felszámolása annál gyorsabban következik be, minél egységesebben és határozottabban lépnek fel a független afrikai országok és a népek egyebek között az Afrikai Egységszervezet keretében, minél erősebb lesz a világméretű, an- tiimperialista mozgalom min. den osztagának cselekvési egysége. A tanácskozás részvevői határozottan elítélik a Guineai Köztársaság elleni agressziót és az imperialisták és újgyarmatosítók más bűntetteit. Megerősítik, hogy szolidárisak a guineai nép és valamennyi afrikai nép igazságos harcával, amelyet a szabadságért és a haladásért annak az ENSZ deklarációnak a megvalósításáért folytatnak, amely kimondja, hogy függetlenséget kell biztosítani a gyarmati sorban levő országok és népeknek. Afrika népei a felszabadulásukért vívott harcban, mint azelőtt, továbbra is számíthatnak a szocialista országok segítségére. A Bolgár Népköztársaság nevében: Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nevében. Gustáv Iiusák, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára; Lubcmir Strougal, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnöke, a Lengyel Népköztársaság nevében: Wladyslaw Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára; Józef Cyrankic- wicz, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke, a Magyar Népköztársaság nevében: Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára; Fork Jenő, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt, Kormány elnöke, a Német Demokratikus Köztársaság nevében: Walter Ulbricht, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának elnöke; Willi Stoph, a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának elnöke, a Román Szocialista Köztársaság nevében: Nico- lae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, a Román Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke: Hie Verdct, a Román Szocialista Köztársaság Mi- nisztertanácsának első elnök- helyettese, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége nevében: L. I. Brezmyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára; A. N. Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke. A Román Szocialista Köztársaság nevében: Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, a Román Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke, Ilié Verdet, a Román Szocialista Köztársaság Minisztertanácsának első elnökhelyetese. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége nevében : L. L Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, A. N. Kosziéin, a Szovjetunió Miniszter- tanácsának elnöke. Nyilatkozat az indokínai térségben kialakult helyzet éleződésével kapcsolatban A Közel-Kelet tartós békéjének és biztonságának megteremtéséért Közöljük annak a nyilat- iozatnaK a' szövegét, amelyet a Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testületé ülésének résztvevői december 2-án Berlinben fogadtak el: „A Varsói Szerződés tagállamai poutiaai tanácskozó testületének berlini ülésén képviselt országok — a Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság és a Szovjetunió — megvizsgálták a közel-keleti helyzetet és ezzel kapcsolatban a következő nyilatkozatot fogadták el: A Közel-Keleten a helyzet a béke szempontjából továbbra is veszélyes. Az izraeli csapatok több mint három esztendeje arab területeket tartanak megszállva. Izrael uralkodó köreinek és a nemzetközi reakció Izraelt támogató külső erőinek imperialista politikája egyre újabb akadályokat gördít a politikai rendezés útjába a Közel-Keleten, a térség nemzetközi jelentőségével számolva nem lehet lebecsülni az ezzel kapcsolatos veszélyek mélységét és méreteit. A közel-keleti ügyekben két ellentétes irányvonal nyilvánul meg. Az egyik a rendezés politikai eszközökkel történő elérésének következetes irányvonala. Ez a rendezés minden közel-keleti nép, köztük az izraeli nép számára is garantálná a független, biztonságos nemzeti létet. Biztonságossá tenné a határokat, a népek saját lét- fontosságú szükségletei kielégítésére használhatnák fel erőiket, energiájukat, a természeti kincseket. De mindaddig a Közel-Keleten nem lehet béke, amíg az izraeli csapatok nem vonulnak ki minden megszállt arab területről. Enélkül lehetetlen elképzelni, hogy a közel-keleti népek jó szomszédokként éljenek. Ennek az irányvonalnak a hívei — az Egyesült Arab Köztársaság, más arab államok, az őket támogató áaodalista és más békeszere- tó államok — sikraszállnak a biztonsági tanács által 1967. november 22-én hozott és a közel-keleti béke helyreállításának alapját képező határozat valamennyi pontjának teljesítéséért. Ragaszkodnak ahhoz, hogy az egymással konfliktusban lévő felek a legközelebbi gyakorlati lépésekként teremtsenek egymással kapcsolatot és folytassanak tárgyalásokat az ENSZ főtitkárának külön- megbízottja, Jarring nagykövet közvetítésével. A másik irányvonal az arab államok elfoglalt területeinek minden eszközzel való megtartása és bekebelezése, a közel-keleti feszültség fenntartása, a haladó arab rendszerek megdöntése és az arab nemzeti felszabadító mozgalom aláásása. Izrael és felbujtói kitartóan szabotálják mindazt, ami az igazságos rendezéshez vezethet. Megkísérlik saját imperialista követeléseiket ráerőszakolni e térség népeire, lényegében kijelentvén, hogy vagy elfogadják ezeket a követeléseket, vagy pedig nem lesz béke. Ezt a politikát az ENSZ-közgyűlésének 25. ülésszaka nemrég ismételten elítélte. A nemzetközi, elsősorban az amerikai imperializmus erőire hárul minden felelősség azért, hogy a közel-keleti térség továbbra is a feszültség egyik legveszélyesebb góca marad a világon. Izrael militarista uralkodó köre, amelyek hódító terveikkel a „Nagy Izrael” kiépítésének programjával virtuskodnak, valójában az izraeli nép létérdekeit veszélyeztetik. A tanácskozás kifejezi azt a meggyőződését, hogy az arab államok és népek továbbra Is egységük és ösz- szeforrottságuk megszilárdítására irányuló erőfeszítéseiket fogiák szembeszegezni a2 imperialista országoknak azon kísérleteivel, hogy az arab népeket elválasszák egymástól és egymás ellen fordítsák. A tanácskozás résztvevőinek meggyőződése, hogy miként a múltban, most is kudarcra vannak ítélve a nemzetközi reakciónak a haladó arab rendszerek ellen irányuló mesterkedései. Ezzel kapcsolatban kifejezésre juttatják: mélységesen elégedettek az Egyesült Arab Köztársaság vezetőinek azon nyilatkozataival, hogy rendületlenül azt az irányvonalat szándékoznak követni, amelyet az EAK Gamal Abdel Nasszer elnök életében követett, síkraszáll- nak a közel-keleti konfliktus politikai rendezéséért, a nemzetközi imperializmus ellen, a függetlenségért, a szabadságért és a haladásért, a szocialista országokkal való barátságért, a békéért és a nemzetközi egyetértésért. A tanácskozás résztvevői megerősítik, hogy a jövőben is készek határozottan támogatni az arab néDek, köztük a Palesztinái arab nép igazságos harcát a Közel-Keleten folytatott imperialista agresszív politikával szemben, a megszállt arab területek felszabadításáért, a szabadságért és a társadalmi haladásért. A Bolgár Népköztársaság nevében: Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkára, a Minisztertanács elnöke. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság nevében: Gustáv Husák, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkára, Lubo- mir Strougal, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának elnöke. A Lengyel Népköztársaság nevében: Wladyslaw Gomul- ka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága első titkára, Józef Cyrankie- wicz, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnökeA Magyar Népköztársaság nevében: Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Fock Jenő, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke. A Német Demokratikus Köztársaság nevében: Walter Ulbricht, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága első titkára, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának elnöke, Willi Stoph, a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának elnöke. Berlin (MTI) Alább következik annak a nyi latkózatnak a szövege, amelyet december 2-án Berlinben fogadtak el az indokínai helyzet éleződésével kapcsolatban a Varsói Szerződésben résztvevő államok politikai tanácskozó testületé tanácskozásának résztvevői: „A Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Nép- köztársaság, a Magyar Nép- köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság. a Román Szocialista Köztái-sa- ság és a Szovjetunió — a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének berlini tanácskozásán képviselt tagállamai — áttekintették az indokínai félszigeten kialakult helyzetet. Az utóbbi időben az amerikai Egyesült Államok újabb agresszív cselekményeket követett el a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen azzal, hogy tömeges támadások egész sorát hajtottak végre a VDK területe ellen. Az amerikai imperializmus ezen arcátlan cselekedetei mély felháborodást és tiltakozást váltottak ki világszerte. Az Egyesült Államok újra bebizonyította, hogy nemcsak a szuverén államok közötti kapcsolatokra vonatkozó általánosan elfogadott normákat nem hajlandó íigyejen>be venni, hanem még saját ígéreteit is semmibe veszi. Az amerikai kormány cinikusan megsértette azt a vállalt kötelezettségét, hogy teljesen és feltétel nélkül beszünteti a Vietnami Demokratikus Köztársaság területének bombázását és lövetését, holott ennek a kötelezettségnek a vállalása telte lehetővé a vietnami probléma rendezésével foglalkozó párizsi négyes tárgyalások megkezdését A tüzetesebb vizsgálat bebizonvította, hogy az Egyesült Államok elnöke által a közelmúltban nagy reklámmal meghirdetett. úgynevezett vietnami békés rendezési program csak az agresszió folytatásának és kibővítésének palástolására szolgál. A dél-vietnami rabló háború folytatása, a laoszi fegyveres intervenció kiterjesztése, Kambodzsa semlegességének lábbal tiprása és az ellene elkövetett agresz- szió, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni újabb barbár támadások — mind ugyanannak a folyamatnak egy-egy láncszeme, egy bizonyos politikának szerves alkotórésze. Ez a politika a nemzeti felszabadító mozgalom nyomásának a durva imperialista diktátumnak a politikája, amelv fegyveres erőszakkal próbálja kikényszeríteni a népektől saját követeléséinek teljesítését. Nem véletlen, hogy az Egyesült Államok egyidejűleg a Távol-Kelet térségében is élezi a feszültséget. Az Egyesült Államok ösztönzi Japánban azokat az erőket, amelyek fel akarják támasztani a japán militarizmust és ennek terjeszkedő politikáját. Az amerikai katonai vezető körök és a szöuli bábjaik egyik provokációt a másik után szervezik a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság ellen. Az Egyesült Államok növelte a Csang Kaj-sek klikknek nyújtott katonai segélyét, haditámaszpontokat tart fenn Tajvan szigetén, amely a Kínai Népköztársaság része. Az Egyesült Államok ismét megakadályozta, hogy visszaállítsák a Kínai Népköztársaság törvényes jogait az ENSZ- ben. Egyes amerikai körök talán azt hiszik, hogy minél több országot vonnak be a nemzetközi helyzet élezésére irányuló veszélyes játékukba annál könnyebben érhetik el imperialista céljaikat. Ámde ezen az úton az Egyesült Államokra csak újabb kudarcok, újabb bukások várnak. Kudarcot vallottak az amerikai imperialisták kísérletei, hogy megtörjék a vietnami nép akaratát, megfélemlítsék és térdre kényszerítsék a vietnami népet. Az Egyesült Államok politikája az egyik legsúlyosabb kudarccal került szembe. Minél inkább kiterjeszti az Egyesült Államok az intervenciót, annál határozottabb viszautasításban részesül a hős vietnami nép részéről, amely a maga oldalán tudhatja a testvéri szocialista országok a világ összes szabadságszerető erőinek támogatásátA Dél-Vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormánynak (DIFK) a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya által is támogatott konstrukciós javaslatai lehetőséget adtak és adnak ma is az Egyesült Államok vezetőinek arra, hogy véget vessenek a konfliktusnak, beszüntessék szégyenletes gyarmati kalandjukat, amelybe országukat belesodorták. A Dél-Vietnam- ban állomásozó amerikai csapatok teljes és feltétel nélküli visszavonása meghatározott időn belül, egy ideiglenes koalíciós kormány megalakítása a DIFK és a VDK kormányának javaslatai alapján — ez a gyors vietnami politikai rendezés reális útja. A találkozó résztvevői határozottan elítélik az Egyesült Államok agresszív cselekedeteit. Megerősítik, hogy szolidárisak Vietnam, Laosz és Kambodzsa népeivel, amelyek szabadságukért, függetlenségükért, azért a csorbít- hatatlan jogukért harcolnak, hogy fejlődésük útjáról mindenfajta külföldi beavatkozás nélkül, nemzeti érdekeikkel és vágyaikkal összhangban maguk dönthessenek. A proletár internacionalizmus elveinek szellemében cselekedve a béke és a haladás ügyét védelmezve, a szocialista országok a jövőben is minden vonalon támogatást fognak nyújtani Indokína népeinek a fegyveres imperialista intervenció viszaveréséhez. A szocialista országok a múltban is támogatták és a jövőben is támogatni fogják a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának, a Dél-Vietnami Köztársaság Ideiglenes Forradalmi Kormányának a laoszi és kambodzsai hazafias erőknek, a mielőbbi politikai rendezés érdekében kifejtett erőfeszítéseit. A szocialista országok rendíthetetlenül bíznak annak, az igazságos ügynek a diadalában, amelyet Vietnam, Laosz és Kambodzsa népei védelmeznek, és felszólítják valamennyi ország kormányát, politikai és társadalmi szervezeteit, mindazokat, akik szívükön viselik a népek békéjének és szabadságának érdekeit, hogy fokozzák a harcoló indokínai népeknek nyújtott támogatásukat. A Bolgár Népköztársaság nevében: Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Bolgár Népköztársaság minisztertanácsának elnöke. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság nevében: Gustáv Husák, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, Lubomir Strougal, a Cseh- 'szlovák Szocialista Köztársaság kormányának elnöke. A Lengyel Népköztársaság nevében: Wladyslaw Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Józef Cyrankiewicz, a Lengyel Népköztársaság minisztertanácsának elnöke. A Magyar Népköztársaság nevében: Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Fock Jenő, a Magyar Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány elnöke. A Német Demokratikus Köztársaság nevében: Walter Ulbricht, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára, a Német Demokratikus Köztársaság államtanácsának elnöke, Willi Stoph, a Német Demokratikus Köztársaság minisztertanácsának elnöke. A Román Szocialista Köztársaság nevében: Nicolae Ceausescu. a Román Kommunista Párt főtitkára, az államtanács elnöke. Ilié Verdet, a Román Szocialista Köztársaság minisztertanácsának első elnökhelyettese. A Szovjet Szocialista Köztársaságok nevében: L. I. Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, A. N. Koszigin, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke. Elfogadásra vár a középtávú pénzügyi terv A megyei képviselőcsoport ülése Ebben a hónapban ül össze az országgyűlés, hogy megtárgyalja, elfogadja az 1971. évi költségvetést. E soronkö- vetkező ülésszak előkészítésével kapcsolatos feladatokról tárgyalt tegnap a Szolnok megyei képviselőcsoport Részt vett a megbeszélésen Fodor Mihály, a megyei tanács vb elnöke is. A képviselőket Révész Ferenc, a megyei tanács vb pénzügyi osztályának vezetője tájékoztatta e témával kapcsolatban a megye 1971— 75. évi középtávú pénzügyi tervének készítéséről, amely egyaránt vonatkozik mind a költségvetésre, mind a fejlesztési alap felhasználására.Ez az első alkalom amikor a tanácsok öt évre középtávú pénzügyi tervet készítenek, amely egyébként az eddigieknél nagyobb lehetőségeket biztosít a koordinációnak, s amely megegyezik a negyedik ötéves terv idejével. Az országgyűlés ülésszaka után, december 21-én a megyei tanács is megtárgyalja a megye középtávú pénzügyi tervét. ezen belül a költségvetést és a tanácsi fejlesztés alakulását, azt követően pedig február közepéig a városi, községi tanácsok is jóváhagyják saját pénzügyi tervüket. V. V. I
