Szolnok Megyei Néplap, 1970. december (21. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-04 / 284. szám

197,ft. december 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 (folytatás a 2. oldalról.) gj/armatosítók fegyveres ag- r/essziót hajtottak végre egy szuverén állam, az ENSZ egy tagja, a .Guineái Köz­társaság ellen. A nemzetközi jog elemi normáit súlyosan sértő ka­land. célja az, hogy megdönté­sek Guineában a haladó rendszert, elzárják a guineai náp elől az új élet építéséhez Wzető utat, ismét nyakába rakják az idegen elnyomás jármát Az imperialisták egyúttal más független afri­kai országokra is igyekeztek csapást mérni. Még mindig nem hagytak fel azokkal a kísérletekkel, hogy olyan rendet hozzanak létre, amely lehetővé tenné számukra az egész népeket kirabló és ki­zsákmányoló új gyarmatosító politika folytatását. Az agresszorok számítása az volt hogy feltartóztassák Guinea (Bissau), Angola, Mo­zambique, Dél-Afrika, Zim­babwe, Namibia népeinek fel­szabadító harcát. Ezek a né­pek ki akarnak tömi a gyar­mati és faji elnyomás szorí­tásából és maguk akarják meghatározni sorsukat. A portugál gyarmatosítók, ami­kor fegyveres támadást haj­tottak végre a Guineai Köz­társaság ellen, az imperialis­ta erők, mindazok roham- csapataként eszközeként cse­lekedtek, akik az afrikai kontinens gazdagságára áhí­toznak. Portugália sohasem mert volna ilyen gyalázatos lépést tenni az imperialista körök tudta és támogatása nélkül, amelyek felfegyver- zik ezt az országot, irányít­ják politikáját, beleértve azokat a próbálkozásait is, hogy leszámoljon a nemzeti felszabadító mozgalommal. A. szuverén guineai államra támadó portugál zsoldosok kezében a NATO fegyver­raktáraiból származó fegy­verek is voltak. Az imperialisták kalandja kudarcba fullad. Guinea né­pe a baráti afrikai és szocia­lista országok, minden hala­dó és imperialista-ellenes erő támogatásával sikeresen veri vissza a fegyveres inter­venciót, megvédi jogát az önálló fejlődésre. A Guinea elleni imperia­lista agresszió ismét megmu­tatja, hogy mennyire halaszt­hatatlan a gyarmati és faj­üldöző rendszerek teljes fel­számolása. A gyarmati rend­szer minden nép békéjét és biztonságát fenyegeti. Mind­addig, amíg az afrikai kontinensen akárcsak egy gyarmatosító rendszer is megmarad, — amíg eb­ből a térségből nem vonják ki a gyarmatosítók minden katonáját, nem szá­molják fel katonai támasz­pontjaikat, veszély fenyege­ti az afrikai államok békés és szabad fejlődését. A gyarmatosítók és a faj­üldözés teljes felszámolása annál gyorsabban követke­zik be, minél egységesebben és határozottabban lépnek fel a független afrikai orszá­gok és a népek egyebek kö­zött az Afrikai Egységszer­vezet keretében, minél erő­sebb lesz a világméretű, an- tiimperialista mozgalom min. den osztagának cselekvési egysége. A tanácskozás részvevői határozottan elítélik a Gui­neai Köztársaság elleni ag­ressziót és az imperialisták és újgyarmatosítók más bűn­tetteit. Megerősítik, hogy szo­lidárisak a guineai nép és valamennyi afrikai nép igaz­ságos harcával, amelyet a szabadságért és a haladás­ért annak az ENSZ deklará­ciónak a megvalósításáért folytatnak, amely kimondja, hogy függetlenséget kell biz­tosítani a gyarmati sorban levő országok és népek­nek. Afrika népei a felszaba­dulásukért vívott harcban, mint azelőtt, továbbra is szá­míthatnak a szocialista or­szágok segítségére. A Bolgár Népköztársaság nevében: Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Bolgár Népköztár­saság Minisztertanácsának el­nöke, a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság nevében. Gustáv Iiusák, a Csehszlo­vák Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára; Lubcmir Strougal, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság miniszterelnöke, a Lengyel Népköztársaság ne­vében: Wladyslaw Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkás­párt Központi Bizottságának első titkára; Józef Cyrankic- wicz, a Lengyel Népköztár­saság Minisztertanácsának elnöke, a Magyar Népköztár­saság nevében: Kádár János, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak első titkára; Fork Jenő, a Magyar Forradalmi Mun­kás-Paraszt, Kormány elnöke, a Német Demokratikus Köz­társaság nevében: Walter Ulbricht, a Német Szocialis­ta Egységpárt Központi Bi­zottságának első titkára, a Német Demokratikus Köz­társaság Államtanácsának elnöke; Willi Stoph, a Né­met Demokratikus Köztársa­ság Minisztertanácsának el­nöke, a Román Szocialista Köztársaság nevében: Nico- lae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, a Román Szocialista Köztár­saság Államtanácsának el­nöke: Hie Verdct, a Román Szocialista Köztársaság Mi- nisztertanácsának első elnök- helyettese, a Szovjet Szocia­lista Köztársaságok Szövetsé­ge nevében: L. I. Brezmyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságá­nak főtitkára; A. N. Koszi­gin, a Szovjetunió Miniszter­tanácsának elnöke. A Román Szocialista Köz­társaság nevében: Nicolae Ceausescu, a Román Kommu­nista Párt főtitkára, a Román Szocialista Köztársaság Ál­lamtanácsának elnöke, Ilié Verdet, a Román Szocialista Köztársaság Minisztertaná­csának első elnökhelyetese. A Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetsége nevé­ben : L. L Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságá­nak főtitkára, A. N. Koszi­éin, a Szovjetunió Miniszter- tanácsának elnöke. Nyilatkozat az indokínai térségben kialakult helyzet éleződésével kapcsolatban A Közel-Kelet tartós békéjének és biztonságának megteremtéséért Közöljük annak a nyilat- iozatnaK a' szövegét, ame­lyet a Varsói Szerződés tag­államai politikai tanácskozó testületé ülésének résztvevői december 2-án Berlinben fo­gadtak el: „A Varsói Szerződés tag­államai poutiaai tanácskozó testületének berlini ülésén képviselt országok — a Bol­gár Népköztársaság, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ság, a Lengyel Népköztársa­ság, a Magyar Népköztársa­ság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Szo­cialista Köztársaság és a Szovjetunió — megvizsgálták a közel-keleti helyzetet és ezzel kapcsolatban a követ­kező nyilatkozatot fogadták el: A Közel-Keleten a helyzet a béke szempontjából to­vábbra is veszélyes. Az izra­eli csapatok több mint há­rom esztendeje arab terüle­teket tartanak megszállva. Izrael uralkodó köreinek és a nemzetközi reakció Izra­elt támogató külső erőinek imperialista politikája egyre újabb akadályokat gördít a politikai rendezés útjába a Közel-Keleten, a térség nem­zetközi jelentőségével szá­molva nem lehet lebecsülni az ezzel kapcsolatos veszé­lyek mélységét és méreteit. A közel-keleti ügyekben két ellentétes irányvonal nyilvánul meg. Az egyik a rendezés politikai eszközök­kel történő elérésének kö­vetkezetes irányvonala. Ez a rendezés minden közel-keleti nép, köztük az izraeli nép számára is garantálná a füg­getlen, biztonságos nemzeti létet. Biztonságossá tenné a határokat, a népek saját lét- fontosságú szükségletei ki­elégítésére használhatnák fel erőiket, energiájukat, a ter­mészeti kincseket. De mind­addig a Közel-Keleten nem lehet béke, amíg az izraeli csapatok nem vonulnak ki minden megszállt arab terü­letről. Enélkül lehetetlen el­képzelni, hogy a közel-keleti népek jó szomszédokként él­jenek. Ennek az irányvonal­nak a hívei — az Egyesült Arab Köztársaság, más arab államok, az őket támogató áaodalista és más békeszere- tó államok — sikraszállnak a biztonsági tanács által 1967. november 22-én hozott és a közel-keleti béke hely­reállításának alapját képező határozat valamennyi pontjá­nak teljesítéséért. Ragasz­kodnak ahhoz, hogy az egy­mással konfliktusban lévő fe­lek a legközelebbi gyakorlati lépésekként teremtsenek egymással kapcsolatot és folytassanak tárgyalásokat az ENSZ főtitkárának külön- megbízottja, Jarring nagykö­vet közvetítésével. A másik irányvonal az arab államok elfoglalt terü­leteinek minden eszközzel való megtartása és bekebe­lezése, a közel-keleti feszült­ség fenntartása, a haladó arab rendszerek megdöntése és az arab nemzeti felszaba­dító mozgalom aláásása. Izrael és felbujtói kitartó­an szabotálják mindazt, ami az igazságos rendezéshez vezethet. Megkísérlik saját imperialista követeléseiket ráerőszakolni e térség népei­re, lényegében kijelentvén, hogy vagy elfogadják ezeket a követeléseket, vagy pedig nem lesz béke. Ezt a politi­kát az ENSZ-közgyűlésének 25. ülésszaka nemrég ismé­telten elítélte. A nemzetközi, elsősorban az amerikai imperializmus erőire hárul minden felelős­ség azért, hogy a közel-kele­ti térség továbbra is a fe­szültség egyik legveszélye­sebb góca marad a világon. Izrael militarista uralkodó köre, amelyek hódító terve­ikkel a „Nagy Izrael” kiépí­tésének programjával vir­tuskodnak, valójában az iz­raeli nép létérdekeit veszé­lyeztetik. A tanácskozás kifejezi azt a meggyőződését, hogy az arab államok és népek továbbra Is egységük és ösz- szeforrottságuk megszilárdí­tására irányuló erőfeszítései­ket fogiák szembeszegezni a2 imperialista országoknak azon kísérleteivel, hogy az arab népeket elválasszák egymástól és egymás ellen fordítsák. A tanácskozás résztvevőinek meggyőződé­se, hogy miként a múltban, most is kudarcra vannak ítélve a nemzetközi reakció­nak a haladó arab rendsze­rek ellen irányuló mesterke­dései. Ezzel kapcsolatban ki­fejezésre juttatják: mélysé­gesen elégedettek az Egye­sült Arab Köztársaság veze­tőinek azon nyilatkozataival, hogy rendületlenül azt az irányvonalat szándékoznak követni, amelyet az EAK Ga­mal Abdel Nasszer elnök életében követett, síkraszáll- nak a közel-keleti konfliktus politikai rendezéséért, a nem­zetközi imperializmus ellen, a függetlenségért, a szabad­ságért és a haladásért, a szo­cialista országokkal való ba­rátságért, a békéért és a nemzetközi egyetértésért. A tanácskozás résztvevői megerősítik, hogy a jövőben is készek határozottan támo­gatni az arab néDek, köztük a Palesztinái arab nép igaz­ságos harcát a Közel-Kele­ten folytatott imperialista agresszív politikával szem­ben, a megszállt arab terü­letek felszabadításáért, a szabadságért és a társadalmi haladásért. A Bolgár Népköztársaság nevében: Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága első tit­kára, a Minisztertanács elnö­ke. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság nevében: Gustáv Husák, a Csehszlovák Kom­munista Párt Központi Bi­zottsága első titkára, Lubo- mir Strougal, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kor­mányának elnöke. A Lengyel Népköztársaság nevében: Wladyslaw Gomul- ka, a Lengyel Egyesült Mun­káspárt Központi Bizottsága első titkára, Józef Cyrankie- wicz, a Lengyel Népköztársa­ság Minisztertanácsának el­nöke­A Magyar Népköztársaság nevében: Kádár János, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Fock Jenő, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke. A Német Demokratikus Köztársaság nevében: Walter Ulbricht, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizott­sága első titkára, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának elnöke, Willi Stoph, a Német De­mokratikus Köztársaság Mi­nisztertanácsának elnöke. Berlin (MTI) Alább következik annak a nyi latkózatnak a szövege, amelyet december 2-án Ber­linben fogadtak el az indo­kínai helyzet éleződésével kapcsolatban a Varsói Szer­ződésben résztvevő államok politikai tanácskozó testüle­té tanácskozásának résztve­vői: „A Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Nép- köztársaság, a Magyar Nép- köztársaság, a Német De­mokratikus Köztársaság. a Román Szocialista Köztái-sa- ság és a Szovjetunió — a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének ber­lini tanácskozásán képviselt tagállamai — áttekintették az indokínai félszigeten kiala­kult helyzetet. Az utóbbi időben az ame­rikai Egyesült Államok újabb agresszív cselekményeket kö­vetett el a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság ellen az­zal, hogy tömeges támadások egész sorát hajtottak végre a VDK területe ellen. Az amerikai imperializmus ezen arcátlan cselekedetei mély felháborodást és tilta­kozást váltottak ki világ­szerte. Az Egyesült Államok újra bebizonyította, hogy nemcsak a szuverén álla­mok közötti kapcsolatokra vonatkozó általánosan elfo­gadott normákat nem haj­landó íigyejen>be venni, ha­nem még saját ígéreteit is semmibe veszi. Az ameri­kai kormány cinikusan megsértette azt a vállalt kö­telezettségét, hogy teljesen és feltétel nélkül beszün­teti a Vietnami Demokrati­kus Köztársaság területének bombázását és lövetését, holott ennek a kötelezett­ségnek a vállalása telte le­hetővé a vietnami probléma rendezésével foglalkozó pá­rizsi négyes tárgyalások megkezdését A tüzetesebb vizsgálat bebizonvította, hogy az Egyesült Államok elnöke által a közelmúlt­ban nagy reklámmal meg­hirdetett. úgynevezett viet­nami békés rendezési prog­ram csak az agresszió foly­tatásának és kibővítésének palástolására szolgál. A dél-vietnami rabló há­ború folytatása, a laoszi fegyveres intervenció kiter­jesztése, Kambodzsa semle­gességének lábbal tiprása és az ellene elkövetett agresz- szió, a Vietnami Demokrati­kus Köztársaság elleni újabb barbár támadások — mind ugyanannak a folyamatnak egy-egy láncszeme, egy bi­zonyos politikának szerves alkotórésze. Ez a politika a nemzeti felszabadító mozga­lom nyomásának a durva imperialista diktátumnak a politikája, amelv fegyveres erőszakkal próbálja kikény­szeríteni a népektől saját követeléséinek teljesítését. Nem véletlen, hogy az Egyesült Államok egyidejűleg a Távol-Kelet térségében is élezi a feszültséget. Az Egye­sült Államok ösztönzi Japán­ban azokat az erőket, ame­lyek fel akarják támasztani a japán militarizmust és ennek terjeszkedő politikáját. Az amerikai katonai vezető körök és a szöuli bábjaik egyik pro­vokációt a másik után szer­vezik a Koreai Népi Demok­ratikus Köztársaság ellen. Az Egyesült Államok növelte a Csang Kaj-sek klikknek nyújtott katonai segélyét, ha­ditámaszpontokat tart fenn Tajvan szigetén, amely a Kí­nai Népköztársaság része. Az Egyesült Államok ismét meg­akadályozta, hogy visszaállít­sák a Kínai Népköztársaság törvényes jogait az ENSZ- ben. Egyes amerikai körök talán azt hiszik, hogy minél több országot vonnak be a nemzetközi helyzet élezésére irányuló veszélyes játékukba annál könnyebben érhetik el imperialista céljaikat. Ámde ezen az úton az Egyesült Ál­lamokra csak újabb kudar­cok, újabb bukások várnak. Kudarcot vallottak az ame­rikai imperialisták kísérletei, hogy megtörjék a vietnami nép akaratát, megfélemlítsék és térdre kényszerítsék a vietnami népet. Az Egyesült Államok politikája az egyik legsúlyosabb kudarccal került szembe. Minél inkább kiter­jeszti az Egyesült Államok az intervenciót, annál határo­zottabb viszautasításban ré­szesül a hős vietnami nép ré­széről, amely a maga oldalán tudhatja a testvéri szocialis­ta országok a világ összes szabadságszerető erőinek tá­mogatását­A Dél-Vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormánynak (DIFK) a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság kormánya által is támogatott konstruk­ciós javaslatai lehetőséget ad­tak és adnak ma is az Egye­sült Államok vezetőinek arra, hogy véget vessenek a kon­fliktusnak, beszüntessék szé­gyenletes gyarmati kalandju­kat, amelybe országukat be­lesodorták. A Dél-Vietnam- ban állomásozó amerikai csa­patok teljes és feltétel nélküli visszavonása meghatározott időn belül, egy ideiglenes koalíciós kormány megalakí­tása a DIFK és a VDK kor­mányának javaslatai alapján — ez a gyors vietnami poli­tikai rendezés reális útja. A találkozó résztvevői ha­tározottan elítélik az Egye­sült Államok agresszív cse­lekedeteit. Megerősítik, hogy szolidárisak Vietnam, Laosz és Kambodzsa népeivel, ame­lyek szabadságukért, függet­lenségükért, azért a csorbít- hatatlan jogukért harcolnak, hogy fejlődésük útjáról min­denfajta külföldi beavatkozás nélkül, nemzeti érdekeikkel és vágyaikkal összhangban maguk dönthessenek. A pro­letár internacionalizmus el­veinek szellemében cselekedve a béke és a haladás ügyét vé­delmezve, a szocialista orszá­gok a jövőben is minden vo­nalon támogatást fognak nyújtani Indokína népeinek a fegyveres imperialista in­tervenció viszaveréséhez. A szocialista országok a múltban is támogatták és a jövőben is támogatni fogják a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának, a Dél-Vietnami Köztársaság Ideiglenes Forradalmi Kor­mányának a laoszi és kam­bodzsai hazafias erőknek, a mielőbbi politikai rendezés érdekében kifejtett erőfeszí­téseit. A szocialista országok ren­díthetetlenül bíznak annak, az igazságos ügynek a diada­lában, amelyet Vietnam, Laosz és Kambodzsa népei védelmeznek, és felszólítják valamennyi ország kormá­nyát, politikai és társadalmi szervezeteit, mindazokat, akik szívükön viselik a népek bé­kéjének és szabadságának érdekeit, hogy fokozzák a harcoló indokínai népeknek nyújtott támogatásukat. A Bolgár Népköztársaság nevében: Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Bolgár Népköztár­saság minisztertanácsának elnöke. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság nevében: Gus­táv Husák, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, Lubomir Strougal, a Cseh- 'szlovák Szocialista Köztár­saság kormányának elnöke. A Lengyel Népköztársaság nevében: Wladyslaw Go­mulka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkára, Jó­zef Cyrankiewicz, a Len­gyel Népköztársaság minisz­tertanácsának elnöke. A Magyar Népköztársaság nevében: Kádár János, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának első titkára, Fock Jenő, a Magyar Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány elnöke. A Német Demokratikus Köztársaság nevében: Wal­ter Ulbricht, a Német Szo­cialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára, a Német Demokratikus Köz­társaság államtanácsának elnöke, Willi Stoph, a Né­met Demokratikus Köztár­saság minisztertanácsának elnöke. A Román Szocialista Köz­társaság nevében: Nicolae Ceausescu. a Román Kom­munista Párt főtitkára, az államtanács elnöke. Ilié Ver­det, a Román Szocialista Köztársaság minisztertaná­csának első elnökhelyettese. A Szovjet Szocialista Köz­társaságok nevében: L. I. Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Közpon­ti Bizottságának főtitkára, A. N. Koszigin, a Szovjet­unió minisztertanácsának el­nöke. Elfogadásra vár a középtávú pénzügyi terv A megyei képviselőcsoport ülése Ebben a hónapban ül össze az országgyűlés, hogy meg­tárgyalja, elfogadja az 1971. évi költségvetést. E soronkö- vetkező ülésszak előkészítésé­vel kapcsolatos feladatokról tárgyalt tegnap a Szolnok megyei képviselőcsoport Részt vett a megbeszélésen Fodor Mihály, a megyei ta­nács vb elnöke is. A képviselőket Révész Fe­renc, a megyei tanács vb pénzügyi osztályának vezető­je tájékoztatta e témával kapcsolatban a megye 1971— 75. évi középtávú pénzügyi tervének készítéséről, amely egyaránt vonatkozik mind a költségvetésre, mind a fejlesz­tési alap felhasználására.­Ez az első alkalom amikor a tanácsok öt évre közép­távú pénzügyi tervet készí­tenek, amely egyébként az eddigiek­nél nagyobb lehetőségeket biztosít a koordinációnak, s amely megegyezik a negyedik ötéves terv idejével. Az országgyűlés ülésszaka után, december 21-én a megyei tanács is megtárgyalja a megye középtávú pénzügyi tervét. ezen belül a költségvetést és a tanácsi fejlesztés alakulá­sát, azt követően pedig feb­ruár közepéig a városi, köz­ségi tanácsok is jóváhagyják saját pénzügyi tervüket. V. V. I

Next

/
Thumbnails
Contents