Szolnok Megyei Néplap, 1970. december (21. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-31 / 305. szám
1970. december SI. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Szolnok megyei tanács vb pénzügyi osztálya és szer* kesztöségünk kerekasztal konferenciát tartott Ezen megjelent Bereczki Lajos, a Kózéptiszavidéki és Jászsági Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének titkára, Mezei János, a Szolnok megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának helyettes vezetője, Révész Ferenc, a Szolnok megyei tanács vb pénzügyi osztályvezetője, Simon József, a Szolnok megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának helyettes vezetője és Suba István, a Nagykunsági Termelő- szövetkezetek Területi Szövetségének titkára. A téma a megye termelőszövetkezeteinek közeledő nehéz zárszámadása. Nehéz zárszámadás A Néplap kerékasztala a megyei tanács vb pénzügyi osztályán Munkatársunk: Valójában mennyire nehéz most a zárszámadás? Révész Ferenc: Amilyen az esztendő volt Hihetetlenül nehéz év után vagyunk. Csak egyet említek, az ár- és belvízkárt. Nálunk inkább a belvíz pusztított Az együttes vízkár 350 millió forint. Aztán a nyári és az őszi időjárás. Ez volt az alapvető. De a műszaki ellátottságról is kiderült, nem mindenben megfelelő. Azt se mondanám, hogy a vezetés mindenhol megfelelt a követelményeknek. Végül is, noha a harmadik ötéves terv előírásait teljesítette a megye mezőgazdasága, az 1970-re tervezetteknek nem tudott maradéktalanul megfelelni. Suba István: Engedelmet a közbeszólásért De az a véleményem, ezt az esztendőt csak a nagyüzemi szocialista mezőgazdaság bírta ki. Az ország szerencséje, hogy már szocialista mezőgazdasága van. Ha kisüzemi állapotok, egyéni gazdaságok közepette kapjuk ezt az évet, az katasztrófa. Egyszerűen nem tudtuk volna ellátni az országot, s nyomorúságba jutottak volna a parasztemberek. Csak a nagyüzemeknek és a politikailag is megszilárdult szövetkezeti közösségeknek köszönhetjük, hogy a nagy gondok ellenére is így megúsztuk. Mezei János: És annak az előrelátásnak, hogy jobb esz-, tendőkben j— tavaly is — megfelelően tartalékoltak a gazdaságok. Bereczki Lajos: De ezt a tartalékot most fel is éljük. S van is olyan vélemény... Révész Ferenc: Erre visszatérnénk. Hadd mondom most azt el, hogy január 5-én befejeződnek a leltározások a megyében. Tavaly a szövetkezeti tulajdonban 5 milliárd 201 millió forintos vagyon volt, sajnos az idén is csak e körülire számíthatunk. A következő lépés a veszteséges szövetkezetekben a szanálási eljárások kezdése. Ennek is meg kell történnie 1971. január 15-ig. Munkatársunk: A megyei tanács végrhajtó bizottsága a napokban rendelte -el a 22 veszteséges szövekezet szanálását. Hallhatnánk erről részletesebben? Révész Ferenc: Jelenleg a Magyar Nemzeti Bank megállapításai szerint a megye 121 termelőszövetkezetéből 22 hitelképtelen, s a megye 11 állami gazdaságából 6 ugyancsak az. Bereczki Lajos: A múlt évben mindössze egy veszteséges tsz volt a megyében. Révész Ferenc: A szeptemberi harmadik negyedéves felmérés szerint sem számítottunk többre 15—16-nál. Munkatársunk: Meglehet, hogy a 22-nél is több lesz <nég? Suba István: Ne legyünk baljós próféták, de szerintem lehet. A mi működési területünkön is van már egy, amelyik még nem szerepel a 22- beh. Révész Ferenc: Még nincs pontos zárszámadás. Ez hát lehet több is, kevesebb is. Legalábbis az összegszerűséget illetően valószínű. Éppen a szanáló bizottságok feladata mindent pontosan elemezni. E bizottságokban legalább száz szakember vesz majd részt. A 2o termelőszövetkezet eddig várható vesztesége fél- száz millió forint. Munkatársunk: Hogy alakul ez szövtkezetenként? Mezei János: A legnagyobb (veszteséggel valószínűleg a törökszentmiklósi Aranykalász Tsz zár. Majdnem 19 millió forinttal. Négymilliós veszteség várható a kőtelki Ady, 3,5 milliós a karcagi November 7., a tiszakürti Hunyadi Tsz-ben. Hárommilliós a jászjákóhalmi Béke, a já- noshidai Vörös Hajnal, a jászberényi Lenin, a mezőtúri Alkotmány Tsz-ben. Kétmillió fölötti veszteség várható a jászdózsai Petőfi, a tiszagyen- dai Lenin, a jászberényi Vörös Csillag Tsz-ben. Kétmillió alatti veszteséggel zár a jászdózsai Tarnamenti, a csépai Petőfi, az öcsödi Kossuth és a Szabadság, a kunszentmártoni Zöldmező, a ti- szajenői Tiszamenti, a tiszafüredi Szabad Föld, a tisza- igari Petőfi, a jászberényi Rákóczi Termelőszövetkezet Ezen túl a mezőtúri Vörös Október Tsz-ben 3,5, s a kun- hegyesi Vörös Csillag Tsz- ben több mint 2 millió forintos alaphiánnyal számolunk. Munkatársunk: Ezekben a szövetkezetekben mi volt a veszteség oka? Révész Ferenc: Ahány veszteséges tsz, szinte annyi fajta ok. A szanálás fogja majd pontosan kimutatni. Munkatársunk: Felvetődik az emberben, mennyire voltak pontosak a harmadik negyedévi felmérések? S hogy néhány helyen nem szándékosan hallgatták-e el a bajt félve a tagságtól, ott is, ahol már látnivaló volt, mi van. Simon József: A mezőgazdaságban mindent előre pontosan kiszámítani lehetetlen. A szándékosság nem jellemző. Hiszen tudok olyan tsz- elnökről: — jónevű szövetkezet volt sokáig a megyében —■, annyira meglepte a helyzet, hogy saját maga nem akarta elhinni. Suba István: A Nagykunságra az a jellemző, brigádgyűléseken, részközgyűléseken ismertették az emberekkel, mi várható. Egy olyan szövetkezetről tudok csupán, ahová mi mentünk ki, s azt kértük a vezetőktől, ne féljenek az emberektől, álljanak eléjük, mondják el, mi van. Simon József: Az egész megyére áz áll, a tagok tájékoztatása őszinte volt. Nem is tehettek volna mást a vezetők. Suba István: Sajnos az idén elmaradtak az előzetes zárszámadások, ahogy a szövetkezeti köznyelv használja, a kis zárszámadások. Tudvalévőén a nyári és az őszi betakarítás egybeesett. A kettő között nem volt idő. Utána az időjárás hagyott bennünket a határban dolgozni. Aztán megjöttek az ünnepek. Ezért kellett, azt az utat választani. rétegenként találkozni az emberekkel. Munkatársunk: S milyen a hangulat? Suba István: Nyilván nem lelkesedő, de megértő. Simon Tózsef: A megyei pártvezetés augusztus óta mindmáig nagy figyelemmel kíséri az információ-szolgálat segítségével a falu hangulatát. Azt tapasztaljuk, nincs lemondás, elkeseredés. A szövetkezeti tagok és a vezetők úgy veszik, megpróbáltak mindent, tudásuk, akaratuk legjavát adták. A tagság megérti ezt és látja. Ismereteink szerint a pártonkívüliek is úgy vélekednek: ezt be kell látni. S ami nagyon jó: nincs kilépési mozgalom. Nem jelenség, hogy a vezetőket okolnák a történtekért azzal, hogy most már aztán váltsuk le őket Munkatársunk: Nem is várható vezetőségcsere sehol? Révész Ferenc: Természetes cserélődés láthatóan lesz. De ez bekövetkezett volna más körülmények között is. Az igaz, lehet, hogy csak egy-két év múlva. De nem biztos, hogy az a jobb. Munkatársunk: Jászdózsán tapasztaltuk. Az ugyancsak veszteséges Petőfi Tsz-ből már harminchétén kiléptek. Bereczki Lajos: Sajnos itt lesz a baj. Várható, hogy háromezer ember otthagyja a szövetkezeteket Folyamatában ez egészséges lenne. Hiszen most jártam Angliában, közvetlenül összehasonlíthattam: sokkal termelékenyebben, sokkal kevesebb ember dolgozik ott ugyanakkora földdarabon, mint nálunk. Cél is, hogy a mezőgazdaságból szabadítsunk fel munkaerőt s más nemzetgazdasági ágakba irányítsuk. A megyei átlagszám e tekintetben nem is lesz rossz. Csakhogy ez a — teszem fel háromezer ember — éppen azokból a szövetkezetekből megy el, ahol egyébként is munkaerő gond van. S nem az idősebbek mennek, hanem a 25—45 közötti korosztály, amelyre éppen nagy szükség lenne ott, ahonnan elmegy. Suba István: A Nagykunságban nem ez a tendencia. Találkoztunk viszont olyasmivel, hogy agrárszakemberek és ipari szakmával bírók mozgolódnak, akik magasabb termelési értéket állítanak elő. Bereczki Lajos: Az már bizonyos, az idén csökken a közösből származó jövedelem. A mi területünkön, — s gondolom a megyében is így lesz — többet egy tsz sem oszt, mint 1969-ben. A veszteséges szövetkezetek csak 80 százalékát osztják 2 éves átlagjövedelmüknek. Ez már eleve legalább 14—15 ezer embert érint A mi szövetségünk a megye felén dolgozik. |tt további 12—14 tsz már kevesebbet oszt.^jnint tavaly, a veszteségeseken kívül. Nem akarom eltúlozni és nem is szeretem, ha dramatizálják a helyzetet, mert nem arról van szó, hogy nyomorúságba kerülhet egyetlen parasztcsalád is, de mégis az az igazság, a múlt évi egy napra eső kereseti átlag a 9Ó forint, az idén 88 forint körüli lesz. Révész Ferenc: Azt mondjuk meg, még a veszteséges szövetkezetekben is garah- tálj§ az állam a kétéves átlagjövedelem 80 Százalékát. Erre a megyei tanács már eddig 57 millió forintot biztosított óvadék címen. Suba István: És ez nagyon nagy dolog. A szövetkezeti parasztságot nem hagyja magara a munkásosztály e nehéz helyzetben sem. Máskor ilyenkor már visszafizetés volt a tsz-ekben, nem előlegosztás. Még 1960-ban is mozijegyet tudtunk csak adni az embereknek Mezőtúron, zárszámadáskor, nem a 80 százalékot Simon József: A parasztság tervezett életszínvonal emelkedése biztosítva van. Ebben az ötéves tervben elérté a munkások szintjét 1970-ben a megyében csökken ugyan a közösből származó jövedelem. Egy szövetkezeti tagra megyei átlagban az egyévi átlagjövedelem 20 ezer forint körüli lesz. Ez kevesebb az 1969-inél, de több az 1968-inál. Hogy a parasztság jövedelme átlagosan nem csökken, azt mutatják a vásárlások is. Ugyanis á kormányintézkedések, a felvásárlási árak emelésével nőtt a háztájiból származó bevétel. Munkatársunk: Eddig 57 millió forintot tett óvadékba a megyei tanács a bajba jutott szövetkezetek segítésére. Ez még lehet több is. S ez az egész megye pénze. Mi ennek a visszhangja a munkások körében? Simon József: Nincs olyan hangulat, hogy na most már megint a tsz-ekbe pumpálják a pénzt. Inkább az elismerés hangján szólnak a munkások a mezőgazdaságban dolgozókról. Hiszen a rendkívüli esztendő ellenére sem kellett egyetlen munkásnak sem kimenni a megyében a répát felszedni. S a piaci árak is alig emelkedtek. Révész Ferenc: A mezőgazdaság állami támogatása egyébként minden olyan államban alapelv, amelyben korszerű agrárpolitikát folytatnak. Ez nálunk is fennmarad mindvégig. Ennek csak a formái változnak. Bereczki Lajos: A munkás- osztály a piacon nem érezheti, milyen esztendő után van a parasztság. Az ellátás nem rosszabb, hanem jobb, mint előtte. Ez az egyik. A másik: a szóbanforgó összeg, amit a megye adott, szinte egybeesik az állami húsipar plusz nyereségével. A mező- gazdaság még mindig értéken alul ad néhány árut. S ez a mezőgazdaságon kívül minden ágazatnak kedvező. Munkatársunk: A szövetkezeti mozgalom történetében volt-e már máskor is ilyen nehéz esztendő? Révész Ferenc: Nem lenne szerencsés az összehasonlítás, az időeltolódások és a feltételek változása miatt. Történetesen 1970-et összevetni, mondjuk 1950-nel annyi, mint Európát Afrikához mérni. Bereczki Lajos: Visszapergetve a megye szövetkezeti mozgalmának húsz esztendejét, sem volt ilyen időjárás. De inkább mondjuk azt. hogy a harmadik ötéves tervben kétszer volt nagyon rossz esztendő, 1968-ban és 1970-ben. S ennek ellenére teljesítette a harmadik ötéves tervet a megye mezőgazdasága. Mezei János: Sőt Vessük össze 1968-at 1970-nel. A következő derül ki. Az akkori termelési érték 116 százalékát állította az idén elő a megye szövetkezeti mozgalma. Árbevétele az akkorihoz mérve 118 százalék. Igaz, a bruttó jövedelem csak 98 százalék. S éppen ez mutatja, mekkora költségeket kívánt az idén a termelés. Utána jött az ősz. Egyrészt a várt termést nem kaptuk, másrészt az őszi talajmunkákban törtek a gépek, több volt a kiadás, többet kellett költeni alkatrészekre. Bereczki Lajos: És a megye szövetkezeti mozgalma szinte önerejéből úrrá lett a helyzeten. Igaz, a pozíciók nagyon megromlottak. A jövedelem kiegészítésre a biztonsági alapból 300 millió forintot használnak fel. Suba István: Igen ez a nagy gond. A várható veszteség, a mérleghiány még nem is mutat mindent. Az idén nem lesz lehetőség a biztonsági alapok feltöltésére, sőt azt teljesen Kimerítik. Hasonlóképpen számolnunk kell a kulturális, a szociális alapok hiányával, forgóalap hiánnyal. A szövetkezetek saját erejükből ezt, váltakozóan, egy—három év alatt tudják feltölteni. Bereczki Lajos: S nem találtak kellő megértésre a megyei vezető k törekvései az országos szerveknél. — Azt mondták: van a megye termelőszövetkezeti mozgalmának 338 millió forintos tartaléka. A kár háromszázötven millió forint. Némi kiegészítéssel ebből kell pótolni. Érte viszont azt mondják a mi szövetkezeteink egyrészében: lám, hát akkor nem érdemes tartalékolni. Mi nem azonosítjuk magunkat ezzel a felfogással, de azt azért mondjuk meg, más elbírálás alá esett Szolnok megye, mint Szabolcs és Csongrád. Központi pénzből mi alig veszünk ki valamit. Ez a megye szövetkezeti mozgalmának erejét mutatja, S azt hiszem, a következőkben is az lesz a járható út, hogy amint jó esztendő kínálkozik, azonal feltöltetni az alapokat, kellően tartalékolni. De az is bizonyos, a negyedik ötéves tervet a mi szövetkezeteink gyengébb alappal kezdik, mint az ország más részén lévők. Munkatársunk: Ebből a helyzetből talán érthető, hogy az idei beruházási törekvések sem valósultak meg maradéktalanul? Mezei János: Sajnos így van. Többek Között épül 14 szakosított szarvasmarha tenyésztőtelep és ugyancsak 14 szakosított sertéstelep is. Építőanyaghiány és a szövetkezetek pénzhiánya miatt egy sem fejeződött be. Révész Ferenc: Ez is magyarázza. De egyébként is indokolatlan a mezőgazda- sági építkezések hosszú elhúzódása. A jövőben azt az utat kell követnünk: nem sok újba kezdeni, hanem a fél- benlévőket befejezni. Simon József: A megyei pártértekezleten szerepelt a mezőgazdasági építkezések hosszantartósága. Most készül a tervezet ennek meggyorsítására. Munkatársunk: Végül milyen tanulságokat diktál 1970? Mezei János: Szinte igazság, ha Szolnok megyében nem jó a gabonatermés, nincs jó esztendő. Az idei gabonatermés megyei átlagban 4 mázsával kevesebb holdanként a tavalyinál. Ezért érthetetlen az a „takarékosság”, íiogy most a műtrágyát sorra visszamondták a szövetkezetek. Az is kiderült, hogy alacsony az alapgépesítés szintje. Erre a jövőben nagy goifdunk lesz. Suba István: S az is kiderült, egy-egy jó esztendő láttán nem szabad megalapozatlan illúziókban ringatni magunkat. Tudok olyan szövetkezetei, ahol tavaly 24 ezer forintról 28 ezerre növelték egyszerre a tagjövedelmet. S most veszteségesek. A jövő mindenben óvatosságot parancsol. Révész Ferenc: A mező- gazdálkodás ingadozása különösen készteti a gazdaságokat a megfelelő alapok képzésére. Hiszen, ahol korábban is az üzemi adottságoknak megfelelő alapokat képeztek, ott 1970-et is köny- nyebben elviselték. Simon József: S a legnagyobb tanulság. Ha a legnagyobb bajban is őszinték vagyunk az emberekhez, mindenen úrrá lehetünk. így történt most, s ha ez a szellem megmarad. így történik a jövőben is. Borzák Lajos TISÍAMENTI VEGYIMŰVEK SZOLNOK. felvételre keres gyors- és géplrőnőket, — valamint közgazdasági technikumi végzettséggel rendelkező nőket adminisztratív és előadói munkakörbe. Bérezés megegyezés szerint Jelentkezni lehet: a vállalat munkaügyi osztályán Szolnok. Tószeg! út Simon József, Suba István, Bereczki Lajos, Révész Ferenc és Mezei János.
