Szolnok Megyei Néplap, 1970. december (21. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-30 / 304. szám
1970. december 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s „VARQA BORCSA KAPUJÁBAN..." Késő őszi nap volt, amikor Borcsa nénit meglátogattam. Amint az utca ajtót benyitottam, egy idős szemüveges asszony fürge léptekkel jött felém. Köszöntöttem; Elmondtam jövetelem szándékát Szinte gondoltam, hogy ilyen járatban van — felelte. Tessék csak kérdezni, mindent elmondok. Azután már szinte kérdeznem sem kellett, szívesen beszélt az életéről; arról, hogy már gyermekkorától örömében, bánatában kísérője volt a dal, s most visszatekintve, milyen jó azt tudni, hogy 52 évvel ezelőtt Bartók Bélának is énekelt. Az ükszüleim is itt születtek Űjszászon. Már én is elkészítettem a sírkövemet. Apám Varga Imre, községi gulyás volt. Anyám Ádám Borbála, a háztartást vezette. 1893-ban születtem, azóta itt lakom. Kilencen voltunk testvérek, én voltam a legfiatalabb Az első férjem után a Dobóczi Bertalanná, a második férjem után a Bátor Mihályné nevet viseltem. A népdalokat szüleimtől és leánypajtásaimtól tanultam. Amint az elemi iskolát elvégeztem, helyben a Kóhner báró uradalmának a kertészetébe mentem dolgozni. A melegházban locsoltam a növényeket: mezítláb, fölkötött szoknyában, hajdonfővél. Egy napon a báróné a kastélyba hívatott, s megmondta, hogy ezentúl a mosókonyhában fogok dolgozni. — Ott mostam ps vasaltam, de a munka mindig úgy ment jól, ha közben énekeltem is. Úgy látszik, erre figyelmes lett a báróné. Egy napon újból felhívattak, de nem tudtam miért, s úgy féltem, hogy talán még a nevemet sem tudtam volna megmondani. De hamar megjött a bátorságom, milá&'-megmondták, azért hívatnak, hogy énekeljek. Akkor nem hallottam hírét Bartók Bélának. Bemutatkozott, s megkérdezte, hogy lány vagyok-e vagy asszony? Mondtam, hogy asszony. — Ez 1918-ban volt. Én nem tudtam, hogy tiszteljem, hát doktor úrnak szólítottam. Mikor már sok nótát és sok népdalt elénekeltem — megkérdezte, hogy tudok-e pikáns nótákat? Tudok én, — feleltem, de akkor a doktor úr fordítson hátat. Ahogy visszaemlékszem, abba 702 népdal, tréfás dal és magyar nóta címe vájt feljegyezve. Külön megjelölte azokat is, amiket Bartók Bélának énekelt. Kértem, hogy énekelje el a Megkötöm lovamat c. népdalt. Minden változtatás nélkül úgy énekelte el, mint annak idején Bartók Bélának. Viszont megjegyezte, hogy a dal első versszakának a lejegyzése akkor valahogy elmaradt. Tehát a három versszak helyes sorrendben a következő; Ez a Iá ez a ló. Ez a sárga csikó, Ez az Őrei báró. Ménesiből való. • 2. Megkötöm |lovamat, Szomorú fűzfához, Lehajtom fejemet, Két első lábához. 3. Lehajtom fejemet, A babám ölébe, Hullajtom könnyeim. Rózsás kötényébe. Tehát értelemszerűen is a fenti hagyományos Megkötöm lovdmat címen említett népdal első versszaka: Ez a ló, ez a lő... Kívánságomra még jóné- hány, szebbnél szebb népdalt énekelt el Bátorné. Aztán elmondta, hogy az utóbbi években Szilvásváradra és Leányfaluba kapott beutalót üdülésre. Ott is mindig kérték, hogy énekeljen. Mondták is, „Borcsa néni, de jó hangja van”. De én szabódtam: van én nékem már firhangom, — akkor volt jó hangom, amikor Bartók Bélának énekeltem. Megtudtam azt is, hogy 1963 márciusában, amikor a Zagyva és a Tápió árvízzel, sújtotta a vidéket, 73 éves korában a legveszélyesebb pontokon a gátakon dolgozott. Rápolthy Viktor vezető szakfelügyelő ☆ Fenti írást szerzője a Néplap Megkötöm lovamat című cikkének olvasása nyomán bocsátotta a szerkesztőség rendelkezésére.1 Azzal a szándékkal közöljük, hogy adalékkal szolgáljunk a megyei hagyományok gyűjtéséhez és ápolásához. A megyei Népi Ellenőrzési Bizottság egyebek között megtárgyalta azt a jelentést, amely megyénk vendéglátóiparának helyzetét, munkáját értékelte. Nem csupán a Szolnok és Vidéke Vendéglátóipari Vállalat, hanem több általános fogyasztási és értékesítési szövetkezet vendéglátó egységeinek vizsgálata szolgált a jelentés alapjául. A cél annak megállapítása volt, hogy az új gazdaság- iráyítási rendszer bevezetése hogyan hatott a megyei vendéglátóipax-i szervezetre, annak fejlődésére, az árak alakulására, milyenek a fejlődés lehetőségei a jövőben. Közismert ugyanis, hogy áz elmúlt években elért jelentős haladás ellenére még mindig sok a korszerűtlen, a kultúrált, higiénikus kiszolgálásra alkalmatlan egység, s bizonyos ágazatokban — főként a közétkeztetés területén — elégtelen a kapacitás. Szolid árpolitika A harmadik ötéves terv időszakában 7 százalékkal bővült a vendéglátóipari alapterüíet, s emellett 32 százalékos forgalomnövekedés történt. 'A vendéglátóipari vállalat az országos átlagot meghaladó mértékben, évi 8—10 százalékkal növelte forgalmát, s ennek nagy többsége valóban értékesített étel- és italfélék eladásából származik, nem pedig az árak növeléséből. 1967-hez képest mindössze 5,5 százalékkal növelte az árszínvonalat a vállalati Ebből is a nagyobb hányad az italok árnöveléséből származott, míg az ételeknél a szolid árak tartására törekedtek. Kedvező a melegétel forgalomnak az 1968-hoz képest elért 22.3 százalékos, ezen belül az előfizetéses ételek forgalmának 36,3 százalékos növekedése — állapítja meg a jelentés. Nem megfelelő mértékű viszont a cukrászati termékek és az eszpresszókávé forgalma, illetve ennek alakulása. A megyei vendéglátóipari árpolitika további sokoldalú elemzése alapján a jelentés megállapítja, hogy a Vizsgált egységek általános törekvése volt az, hogy 1968. január 1. után a megváltozott nyers- anyagárak miatt csak a legszükségesebb esetben és mértékben módosítsák az ételárakat. Olyankor, ha az ellátást egyébként nem biztosíthatták. A haszonkulcsoknál is általában azt az elvet követték, hogy az italféléknél esetenként a maximumot, míg az ételeknél a jogszabály adta lehetőségeket csak felerészben használták ki. Amihez nem kell sok pénz Eljegesedtek utak Éjjel-nappal dolgoznak a sózó—homokozó kocsik A meteorológiai jelzések szerint a keddre virradó éjjel és hajnalban elsősorban a Szentgotthárd—Pápa és Győr vonalától nyugatra voltak nagy hidegek. Szentgotthárd volt az ország leghidegebb pontja, itt mínusz 8 fokot mértek. Sopronban mínusz 7, Szombathelyen mínusz 5 fokot, Budapesten pedig a külső kerületekben mirtusz 6, a belvárosban mínusz 1 fokot mutatott' a hőmérő higányszála. Az ország keleti felében reggel általában 0 és plusz 3 fok körüli hőmérsékletet mértek. Több- felé párásság és Miskolcon, továbbá átmenetileg Ferihegyen ködképződés okozott gondókat. A KPM útügyeletétől kapott felvilágosítás szerint az ország valamennyi útja járható ugyan, de nagyon sok helyen — megnehezítette a közlekedést, hogy a hétfőn felolvadt hóié és az őnos eső ráfagyott az úttestre. A keddre virradó éjszaka az ország útjain több mint 250 kocsi szórta az utakat, s természetesen folytatják ezt a munkát napközben is. Néhány helyen elsősorban az M—7-es autópálya egyes szakaszain már száraz az úttest. A Volán Tröszt közlekedési vállalatainak valamennyi buszjárata rendben elindult kedden hajnalban és reggel. A síkos utakon természetesen óvatosan közlekedtek és így általában 10—15 perces késéssel érték el végállomásukat. A tröszt 56 gépkocsija egyébként állandó őrjáratot tart az utakon és azonnal jelzi az akadályokat, a rendellenességeket. Ezenkívül 110 hóekét és 77 szórókocsit kölcsönzött a tröszt az útfenntartóknak. A MÁV főmenetirányító diszpécserének felvilágosítása szerint mindenütt közlekednek a vonatok, Pest környékén a párás, ködös idő miatt azonban kedden reggel általában 20 perces késéssel érkeztek a munkásjáratok a Déli pályaudvarra. A Keleti és a Nyugati pályaudvarra érkező vonatok ezúttal nem késtek. A nemzetközi vonatok közlekedésében sincs fennakadás, egyedül a Szovjetunióból Budapestre érkező nemzetközi járat késett hétfőn este 150‘percet. A Ferihegyen csak rövid ideig ijesztgette a köd a menetirányítókat, a pára hamar eloszlott, s így valamennyi érkező repülőgépet — a hótól és a jégtől letakarított — tiszta pályán fogadták és zavartalanul, útra keltek a Budapestről induló repülőjáratok is. Mind a jelentésben, mind a vitában megfogalmazták a tényt: korlátozott fejlesztési lehetőségei voltak, s lesznek a jövőben is a megye vendéglátó szervezeteinek. Következésképpen a tovább növekvő igényeket is jelentős részben a meglévő egységek jobb kihasználásával, lehetőségeinek növelésével elégíthetik ki. Tervezik kisebb új egységek létesítését is a negyedik ötéves tervben, és két nagyobb vendéglátóipari létesítmény építésével számolnak, amihez központi támogatást is kap a megye. . Van azonban olyan lehetősége is a vendéglátás javításának, amihez nem kell sok pénz. Nagyrészt a fogyasztók iránti fokozottabb figyelem és a kulturáltabb kiszolgálás lehet ennek az alapja. S e tekintetben bizony nem kevés kívánnivalót tapasztaltak a népi ellenőrök a vizsgálódás közben. Egyrészt a vendégek iránti udvariasság, másrészt a felszolgálók személyi higiénéje, ‘ öltözete, harmadsorban pedig az eladótér, mellékhelyiségek felszereltsége, tisztasága is lényegesen javítható, illetve fokozható. Csupa olyan követelmény ez, amit joggal elvárhatunk és el ia várunk a vendéglátástól, amelynek ehhez nagyobb anyagi befektetéseket , nem is kell eszközölnie. A létszámgond velejárója De hogy mégsem egészen egyszerű dolog e követelménynek eleget tenni, azt a vendéglátóipar létszámgondjai bizonyítják. Rendkívül nagy a létszám cserélődésének aránya, mértéke e területen is, s ugyanakkor kevés a szakképzett, jó hozzáértéssel és egyéb előnyös adottságokkal rendelkező dolgozó a vendéglátásban. Mindez eleve rontja a kiszolgálás kulturáltabbá tételének fel- • tételeit, a színvonal javításának lehetőségeit. A vitában felhívták a figyelmet artra, hogy a szolnoki munkáskerületek vendéglátása elégtelen, sőt e tekintetben bizonyos visszafejlődés is tapasztalható. Megszüntették például a Fenyő Étterem konyháját, holott ez indokolatlannak látszik. Jogos az igény, hogy javítsa a vendéglátóipar a jövőben a — főként munkások lakta — városi peremkerületek ellátását, elsősorban mérsékelt áru ételválaszték biztosításával. Harmat Endre: ,* KASZPUTYIN-REJTELY , Putyilov levele A egyszerűen öltözött, barátságos ember .volt. Amíg én énekeltem, ő csak írt és kot- tázott. Borcsa néni odalépett a szekrényhez, onnan kivett egy vaskos könyvet, Bartók Béla Magyar népdal című kötetét. Kezembe adta, és magyarázta, hogy ezt Bartók Béla küldte neki az 1918-as látogatása után, 1924-ben. Nyissa csak ki —* mondta, mert ebben egy érdekes népdalszöveget jelölt meg Bartók Béla, hogy azt én észre vegyem. Mikor én ezt először megláttam. — mondta —, majd felakadt a szemem. Mert ezt a szöveget, ami ide van nyomtatva, azt Bartók szerkesztette rólam < meg az uramról. Valóban a 124 oldalon a Viró«é'mál ég a világ c. nép- ólai dallamára a róluk írott ízöveget olvastam: 1. Varga Borcsa kapujában Fölforrott a tej magában, Zime zum, zime zum, recefice bum, bum, bum, 2. Azért forrott föl magában. Bátor Mihály 'oda várja. Zime zum... ? Bátor Mihály arany gólya Rász‘á,,ott az arany tóra Zime zum .. 4. összeszedte a békákat. Ropogtatta mint a mákot, Zime zum... Majd elővett Borcsa néni ggy kis füzetet. Mutatta, hogy Kik álltak Raszputyin mögött? Politikailag is, emberileg is ez a Raszputyin-szto- ri egyik legizgalmasabb kérdése. A válasz távolról sem teljes és a fiatal szovjet történész-nemzedékre alighanem ezen a területen is sok munka vár. De a muzsik néhány leghatalmasabb patrónusát ismerjük. Személyük egy sajátos oldalról igazolja Lenin „A kapitalizmus fejlődése Oroszországban” című művének megállapításait. Ha a sztarec karrierjéről lefejtjük a személyi vonatkozásokat, nyersen, de vitathatatlanul megkapjuk a következő képletet: a különös muzsikot a feudális reakció dobta be a politikai porondra, de hamarosan az új, dinamikusan tért hódító erő eszköze lett — a nagytőkéé. Különös komédia Nemcsak Rubinstein és Manusz Oroszország két legnagyobb bankára húzódott meg Raszputyin árnyékában, de a birodalom legnagyobb gyárosa is. Hogy milyen kap— önmagához csolatok fűzték a sztarecet a közismert Putyilov-művek tulajdonosához, arra álljon itt egyetlen példa. 1916 elején a forradalmi erjedés elérte a létfontosságú hadiüzemeket is: sztrájk fenyegetett a Putyilov-mű- vekben. A gyáros még ezt a körülményt is arra akarta kihasználni, hogy jobban profitáljon az amúgy is szinte korlátlan lehetőségeket biztosító háborús konjunktúrából. Röviden: többek között a sztrájk-veszélyre és a „szükséges korszerűsítési beruházásokra” hivatkozva, pénzt akart szerezni az államtól. Rá is, a fantasztikus bürokráciára is jellemző, ahogyan hozzákezdett. Először írásban nagyösszegű hitelt kért az Orosz-Ázsiai Bank igazgatóiától — aki történetesen ugyancsak ő maga volt A komédia további része mée szebb. Putyilov a bankár, hivatalosan értesítette Putyilo- vot, a gvárost, hogy levelét megkapta, de annak, a legnagyobb sajnálatára, nem tehet eleget. Ezt az önlevelezést lobogtatva fordult az államhoz azzal a zsarolás-illatú követeléssel, hogy adjanak a gyárnak 36 millió rubelt. Nem kölcsönbe, hanem szubvencióként, vagyis ajándékba. Joggal hihette, hogy meg- ,kapja — tombolt a háború, a hadseregnek égető szüksége volt mindarra, amit üzemei gyártottak. De éppen a háború miatt — nem kellett számolnia azzal a lehetőséggel, hogy az állam megtagadja követelését és erőszakkal kényszeríti a további termelésre? Dehogynem: a Duma már régen visszhangzott attól a követeléstől, hogy helyezzék katonai parancsnokság alá a Pu- tyilov-műveket. Sőt, ennél' jóval több is történt. A teljhatalommal felruházott cári csúcsszerv, a Különleges Tanács meg is szavazta a Pu- tyilovék katonai irányításával kapcsolatos döntést. Csakhogy a gyáros ekkor harcba dobta Raszputyint. A sztarec pedig a cámét. Telihatalom ide. teljhatalom oda — a frontról cári ukáz utasította a Különleges Tanácsot, „vizsgálja felül” a Putyilov-ügyet. Az intézkedést hatályon kívül helyezték. A Duma elnöke, Rodzjanko őrjöngött. Felhívta egyik barátját, Gyersz admirálist, a Különleges Tanács tagját. — Mit csináljak? — hallatszott a síri hang a vonal másik végén. — Megparancsolták, hogy szavazzak a katonai irányítás ellen. A sztraecnek ez az egyetlen közbenjárása 36 millió, rubelt jelentett Putyilovnak. A Szentélyek Szentélye A Gorohovája utca 64. 20-as számú lakásában a sztarec kegyeihez a Szentélyek Szentélyén keresztül vezetett a legbiztosabb út. A beavatottak tudták, hogy Raszputyin hírhedt otthonának megvannak a maga sajátos mezsgyéi. A várakozóvá berendezett tágas előszobába még mindenki bejuthatott. A fontosabb látogatók ezt kikerülhették. Feljöhettek a hátsó lépcsőn és egyenesen az ebédlőbe vezették őket. A nem egyszer nyitott ajtón át az előszoba áhítatos ácsorgói láthatták, amint a sztarec fel-alá sétál egy-egy méltóságteljes külsejű vendégével. De az előszóba népség-katonaságában is akadt egy csoport, amelynek tagjai azonnal bejuthattak a köznyelv által „szentélynek” nevezett helyre. Raszputyin hálószobájába: a‘ csinos, fiatal nők. A Szentélyek Szentélye pedig egy cselédszoba-szerű kis helyiség volt, amelynek egyetlen bútorzataként rókaprémmel letakart ágy hívogatott az egyik sarokban. Ha a szent ember itt tartózkodott, csak abban az esetben szabadott megzavarni, ha Carszko- je Szólóból telefonáltak. Ha nem vétkezünk ••• A Szentélyből, vagy a Szentélyek Szentélyéből a nők a legkülönbözőbb arckifejezéssel jöttek ki. Akadt, aki sugárzó elégedettséggel („Raszputyin érzéki fellobba- násának ereje — hangzik az Ideiglenes Kormány vizsgáló- bizottságának jelentése — megfelelt hatalmas testi erejének”), mások tépelődve, megint mások felháborodottan, sőt. nem egyszer előfordult, hogy a látogatók egyenesen a rendőrségre mentek. ' Az őrszobákon már tudták, mi ilyenkor a teendő. Mindenesetre felvették a jegyzőkönyvet — jó, ha van — aztán elsüllyesztették az aktát a többi közé, a vaskos dosz- sziéba. A cselédszobába sosem lehetett belátni. De a hálószobából nem egyszer résnyire nyitva maradt az ajtó és kihallatszott a sztarec forró suttogása: — Csak alázatos megbánás útján érhetjük el az üdvösséget. De ha az ember nem vétkezik, nem is alázhatta meg magét. Ha Isten ránk küldi a kísértést, önként és ellenállás nélkül adjuk oda magunkat neki. (Folytatjuk) Nemcsak a pénzen múlik Megyénk vendéglátóiparának helyzete és fe'adatai
