Szolnok Megyei Néplap, 1970. december (21. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-29 / 303. szám
1970. december 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 fio&hZcítt Ünnep után Varázslat egy kocsmában Egy mondat Csendes és jelentéktelen. Minden él nélkül, szürkén hangzik el két másik hétköznapi felszínesen beszélgető mondat között: — ...nagyon sokfajta szabály van, embere válogatja, hogy ki mit tart szabályos életnek .. — mondja John, egy New York-i csehó nappali csaposa az őrmesternek és négy gyermeke mellé ötödiknek magával viszi karácsony harmadnapján a magára maradt kisfiút. A történet — ha akarom — ennyi. A mondat és a játék többi egyszerű mondata között azonban sokkal több rejtőzik. Benne van John hitvallása, az ő élete szabályairól, arról a belső szabályól, melyet már a formá- ~lis logika nem tud megérteni. Mert John tette ha „csak” logikusan gondolkodik: irreális. Hiszen ő maga sem áll messze a munka- nélküliségtől, kenyere bizonytalan, alapokon áll, s elég gondot jelent saját családja. Mégis magával viszi a gyereket, mert belső törvényei szerint kell cselekednie.. Ez a játék — mindamellett, hogy néhány mondatos figurái és kitűnően jellemzett karakterek és néhány vastag vonással mélyen reális miliőt rajzol, — elsősorban az irreális emberi cselekvés méltatása. Nem a hősiesség irrealitásáé, hanem a hétköznapoké. Afra készteti az embert, hogy feltegye a kérdést önmagának: mikor logikus igazságának tudatában elmegy napjai apró dolgai mellett, vajon tényleg igaza van-e? Nincs-e a - formális igazságon túl egy talán kevésbé logikus, de emberileg mégis magasabb- ' rendű igazság? Kitűnő anyag W. Sároyan novellája és Szűcs András mesteri arányérzékkel _ írt belőle minden felesleges sallangtól mentes, mélyen, de nem hivalodóan emberi hangjátékot. Mindenfélék A tetszett — nem tetszeti színvonalán mozgó kritika, ha véleményét nem indokolja, bizony nem sokat ér. Mégis, ha az ünnepnapok rádiós mérlegét akarjuk elkészíteni, — hely híján — nincs másra mód. (Ezt, ha úgy tetszik, veheti védekezésnek az olvasó.) A három nap néhány műsorának említése minden esetre — legalább is remélem — arra jó, hogy biztassa a hallgatót: (a tévé mellett) a rádiónak is szenteljen időt, megéri. Elsők között a Zenés pillanatok — gyermekkoromból c. műsort kell említeni, mely lírai hangulatával jól illet a karácsonyesti fenyődíszítéshez. (Kár, hogy olyan elemei is voltak, melyek az érzelgősség határát súrolták, megelégedve az olcsóbb, felszínesebb megoldással, mint például Törőcsik Mari és Koncz Zsuzsa közös szülőfalujának ki tudja már lányadszor kijátszott „blick- fangja”.) Kodolányi János Julianus barát című regényéből készült többrészes rádiójáték közvetítése is karácsonykor kezdődött, melyből két momentumot érdemes kiemelni: a minden ízében újszerű nyelvi megvalósítást, mely áz ősmagyar nyelv egykori hangzását- érzékelteti megkapóan, és Bihari József kiemelkedő alakítását Majs táltos szerepében Az évzáró Hang-kép magazin a héten mintha egye- aetlenebb lett volna. Kitűnő részek (mint az ..Emlékezetes rádiószerepek'’) váltakoztak gyengébben sikerültebbekkel (mint például az újvidéki rádiós-riport). Tegnap volt a film születésnapja. A hetvenötödik, ugyanis a mozgókép 1895. december 28-án indult el világhódító útjára Párizsból, a Boulevard des Capucines egyik épületének alagsorából. Egy pincehelyiségben zajlott az a bemutató, amelyet jelképesen azóta is a film születéseként emlegetnek. A helyiséget a lyoni Lumiere-test- vérek bérelték ki erre az alkalomra, hogy a párizsi közönségnek bemutassák saját filmjeiket A közvélemény ma is őket tartja a film szüleinek. Korabeli szemtanúk beszámolóiból tudjuk, hogy a publikum riadalommal vegyes csodálkozással fogadta az akkor még attrakciónak számító vetítést. Látva például A vonat érkezését — néhány képből álló filmecske arról, hogy a vonat mint közeledik egyre jobban a közönség felé a vásznon, olyannyira, hogy már a végén azt hiheti a néző, hogy a vászonról le is vágtat — valóságos rémületet váltott ki az ősbemutató kíváncsi résztvevőiből. Azóta 75 év telt el, a technikai csodából művészet lett; a mozgóképbébi érett kifejezési formává nőtt. És önálló házat is kapott, a mi nyelvünkön a neve: mozi. A világnak tehát Párizsban született a film. Nekem azonban egy alföldi kis faluban. Nem egy nagy kávéház alagsorában, hanem egy falusi kocsma füstös termében. Es az én Lumierem Keleti Márton, ugyanis ő készítette azt a filmet — ma már tudom, akkor még nem tudtam —, amellyel a mozgókép hozzám érkezett. Ennek éppen három évtizede. Így hát nekem a film még csak 30 éves. A kocsma a Virágh Gusztié volt S aki alkalmi mozivá alakította, egy vállalkozó szellemű, jó üzleti érzékű ember. Megsejtette a vállalkozásban rejlő, kecsegtető üzleti perspektívát. De ami neki talán üzlet az nekem akkor a csoda volt A kérdéses terembe körülbelül hetvenen férhettek be. Elöl egyszerű síma padok, hátul, az úgynevezett első helyen, székek, kocsmai ülőhelyek Szemközt a bejárattal, a két ablak között kifeszített fehér vászon, fekete keretben. Alatta a tölcsér formájú, szürke testű hangszóró. Az én jegyem a legeslegelső sorba szólt. A Te csak pipálj, Ladányit vetítették. A vászon közvetlenül előttem meredeken emelkedett magasba, s a hangszóró pedig a lábam mellett volt. Oly közel voltam mindkettőhöz, hogy a karommal akár el is érhettem volna őket. Így bizony a recsegés, zúgás miatt a hangból keveset értettem, de a képből is csak any- nyit láttam, amennyit egy méterről befo- foghatott a szemem. Kapkodtam is a fejem jobbra, balra, aszerint, hogy hol játszódott a cselekmény. Vagy ahol volt mozgás éppen a képen. A jobb, vagy a balol- dalon-e. Mire a vetítésnek vége lett, alaposan belefájdult a nyakam is. De nekem mégis az egész egyetlen nagy varázslatnak tűnt. A csak valósághoz szokott szemem ámulva követte a vásznon megelevenedő játék képi valóságát. És a vászon -is csak olyan volt, mint egy kifeszített repülő varázsszőnyeg: eddig soha nem látott csodák és vüágok érkeztek rajta hozzám. A film kezdő képsorát látva, amelyben egy igazi földesúri lakoma előkészületeinek jelenetei elevenedtek meg, a számban szinte összefutott a nyál. Már-már kísértésbe estem, hogy odanyúlok a finomságokkal teli asztalhoz. Hisz oly közel volt hozzám. Egy karnyújtásnyira. De az is meghatott, hogy én aki még sohasem jártam egy igazi földesúri kastélyban, csak messziről láthattam őket, pedig volt a falutól nem messze kettő is, most „személyesen” ott lehetek Ladányiék udvarházában. Ma már tudom, hogy a Csathó Kálmán színművéből készült Keleti Márton-film, a csoda, a varázslat okozója valójában közönséges kommersz; a hanyatló földesúri világ mesterkélten kedélyes rajzolata, a valóság finom szépítménye, humorral és szerelemmel elegyítve. Tudom, hogy a Te csak pipálj a filmművészet tőzsdéjén nem is jegyeztetik. Azt is tudom már, hogy akkor ott, Virágh Guszti kocsmájában nem a valóság igézetével ejtett rabul, hanem a valóság illúziójával ámított el. Hozzám, aki akkor még gyerekfővel a falu határán sem jutottam túl, ezzel a filmmel beköszöntött a távoL Nem tudom, hogy a párizsi bemutatóra mennyi volt a belépő, de én akkor, ott megtakarított kis pénzemből tíz fillérért a varázslatot vettem meg magamnak. Egy filmben, amelyben több volt a butaság valószínű, mint a költészet. Egy centiméter költészetre talán ezernél több méter butaság is jutott. Én azonban akkor még a butaságot is valázslatnak hittem. És nekem ezzel a butasággal együtt született meg a film. A Boulevard des Capucines többemeletes épületének falán, ahol Lumiere-ék bemutatójára sor került, emléktábla jelzi a film megszületésének helyét és idejét. Ahol nekem született meg a film, ott nincs tábla Nem is lehet A kocsmaépület már régen nem áll, lebontották. De bennem az emlék annál inkább él és kitörölhetetlen. Hisz én életemben azóta se voltam olyan közel a filmhez — egy karnyújtásnyira. Még most is valahányszor elmegyek egy filmhez, lett légyen az a legfényesebb filmszínház, mindig azt az elemi erejű varázslatot keresem, amire ott, szülőfalumban, Rékason akkor Virágh Guszti mozivá átalakított kocsmájában leltem. Persze ma már érett fővel, a művészi képekbe öltöztetett valóság iílúziómentes varázslatát keresem. Valkó Mihály KÍSÉRLETI üvegházat építettek több mint 700 000 forintos költséggel a veszprémi Nehézvegyipari Kutató Intézet épületének tetején. Itt vizsgáztatják- majd az újonnan előállított növényvédőszereket és műtrágyákat. Az üvegház megépítése része annak a nagyszabású programnak, amelyet az Országos Műszaki Fejlesztési Hazai korkép Bizottság finanszíroz, és amely az új kemikáliák hatásának ellenőrzését szolgálja. KOVÁCS Sándor, 31 éves nagyszénási molnár lakásán a szakszerűtlenül kezelt propán-bután gázpalack felrobbant, majd tűz ütött ki a helyiségben. Életveszélyes sérüléseket szenvedett a 16 hónapos Kovács Zoltán. Az ugyancsak a lakásban lévő kétéves Kocsondi Antal, valamint Kovács Sándor köny- nyü égési sérüléseket szenvedett. A felelősség megállapítására vizsgálat indult. A Budai Vár esti fényben. (MTI foto—Herczeg István felv.—KS) Napi postánkból Helytálltak a vasutasok A rendkívüli időjárás, az ünnepi forgalom nagy feladat elé állította a vasutas dolgozókat. Az ünnepek alatt kétszeres forgalmat kellett lebonyolítani. Szolnok állomás dolgozói is a várható utasigényeket és áruszállításokat figyelembe véve készültek fel a forgalom lebonyolítására. Megszervezték a forgalmi ügyeletet, a felvilágosító szolgálatot, az utasirányító és pénztári szolgálatot megerősítették. Gondoskodtak a személyvonatok időben történő beállításáról, műszaki előkészítéséről, világításáról és fűtéséről. Mindent elkövettek, hogy a vonatok menetrend szerint közlekedjenek, a számottevő akadályok ellenére is. De nemcsak a személyvonatok közlekedését, hanem az áruszállítást is biztosítani kellett. A rendező pályaudvaron az ütemes elegyfeldolgozással, a tervszerű vonatok összeállításával és közlekedtetésével biztosították az áruszállítást. A nagy személy- és teherforgalom lebonyolítását balesetmenetesen kellett végrehajtani. Sajnos az elmúlt évek szomorú példái figyelmeztettek erre. Az állomás Lenin brigádja felismerve a várható nehéz körülményeket, már előre meghatározott terv szerint munkavédelmi őrséget szervezett, s a brigád tagjai a szolgálati helyeken, a dolgozók között felvilágosító és ellenőrző tevékenységükkel hozzájárultak ahhoz, hogy balesetmenetesen, — sikerrel zártuk le a karácsonyi forgalmat. Amikor a rádió felhívással fordult a vasutas dolgozókhoz, hogy a karácsonyi ünnepek alatt jelentkezzenek hóeltakarításra, a brigád tagjai egy emberként jöttek és részt vettek a váltók hótól Való tisztításában, az utak járhatóvá tételében. Ezzel í»s biztosítva a forgalom zökkenőmentes lebonyolítását. A Lenin brigád kezdeményezésével, — helytállásával példát mutatott a többi szocialista brigádnak és számottevően hozzájárultak ahho^ hogy Szolnok állomás dolgozói e nagy közös erőfeszítésben biztosították a karácsonyi csúcsforgalom lebonyolítását. Nagy József brigádvezető Harmat Endre 3 11. A RASZPUTYIN-REJTÉLY A szent pénzügyei 1 trümböczky A „minden szentnek maga felé hajlik a keze” tétel úgy lászik általános érvényű. Ez alól Grigorij Jefi- movics Raszputyin sem volt kivétel. De ő még ebben sem bizonyult sablonosnak: nemcsak elfogadott, hanem adott is. Hódolói és kihasználói, igaz, gondoskodtak arról, hogy tulajdonképpen ne legyen sok pénzre szüksége. Több gépkocsi állt 'rendelkezésére, egyszerű, de a legdrágább anyagokból készült gimnasztyorkáit nem egyszer maga Oroszország cárnéja hímezte, ételéről és italáról — mint a lépcsőházi feljegyzésekből láttuk — bőkezűen gondoskodtak. Italáról, lánya, Maria megfogalmazása szerint „kegyetlen bőkezűséggel”. Gyakran mondogatta, hogy a pénzgyűjtés egyetlen szempontból érdekli: nem akar szégyenkezni, amikor leányait férjhez adja. Szinte hihetetlen, de arra sohasem gondolt, mi lesz, ha ellenségei mégis csak eltávolítják, helyzetét, élete utolsó néhány hetét leszámítva, megingathatatlannak érezte. Bankók a borítékban A gazdagok ajándékait némán, számolatlanul gyűrte zsebre, de ösztönös tapintattal dicsérte messziről jött muzsikok szegényes figyelmességét. Sok szemtanú látta, amint valamelyik ügyfele átad neki egy bankóktól duzzadó kopertát, hogy Raszputyin néhány perccel később egy könyörgő kézbe nyomja ugyanazt a borítékot. Maria vezette a Goroho- vája utcai háztartást és azt írja, gyakran nem akadt egy kopejka sem a háznál. Ha panaszkodott ezért, a sztarec nevetett: — Majd csak küld valakit az Isten. És mindig küldött is. Senki nem hitte el Péter- várott azt a hivatalos bejelentést, hogy halála után mindössze háromezer ruoelt találtak a muzsik lakásán. Persze lehet, hogy a nagy felfordulásban valamelyik házkutató zsebébe került a pénz. De az is lehet, hogy valóban nem volt több — a paraszt-bohém egy éjszakán ezreket költött a „Ro- de”-ban, a „Donon”-ban és a többi mulatóban Mesés vagyon? Az udvartól soha nem húzott rendszeres fizetést, de a cárné á sztarec minden gyermekének harmincezer rubelt adatott. Az összkép Raszputyin anyagi helyzetéről; a mesés vagyonról keringő legendák nem bizonyultak igaznak, de kizárólag azért, mert a valóban befolyt hatalmas összegek ugyanolyan könnyen és gyorsan mentek, ahogy jöttek. Annyi bizonyos, hogy rajta még többet kerestek, mint amennyit ő keresett másokon. „Volt, aki tízezer rubelt fizetett — írja Maria, — hogy összehozzák apámmal. Pedig az illetőnek csak el kellett volna jönnie hozzánk.” Félreértés ne essék: ha Raszputyinnak kellett volna a pénz, nemcsak megszerzi, hanem meg is tartja. De ennek az embernek az anyagi igényei nem nőttek párhuzamosan' a lehetőségeivel. Azt már levezettük az előbb, hogy mindennapi szükségleteire, szinte semmi kiadása nem volt. És mit akart volna még? Palotát? Ki-bejárt a Néva parti palotákban és unta, ostorozta a „gőgös cif- rálkodást”, gyerekkora hajlékához képest ráadásul a Go- rohovája utcai lakás is kacsalábon forgott. Hatalmat? Egyetlen szavával kegyvesztetté tehette a milliomosokat. pénzt önmagáért? Ahhoz a birodalomnak ez a legravaszabb embere túlságosan naiv és az országnak ez a legromlottabb polgára túlságosan romlatlan volt. „Az élet — írta Maria — egyszerűnek és gyönyörűnek tűnt a számára” Így igaz és ez teljesen független attól a szereptől, amit a szibériai objektíve játszott. Lépései nyomán botrányok sisteregtek, amihez nyúlt, ott nem nőtt fű, léte és tevékenysége meggyorsította egy halálraítélt rezsim agóniáját és közben ez a nagyranőtt gyermek a tudatlanság biztonságával és kitűnő közérzetével ült Istene és cárja trónusánál. A sztarec cédulái Ha Maria újságokból olvasott fel neki, amelyek szerint * a sztarec csak azoknak segít, akiken vagyonokat kereshet, legyintett: — Hagyd csak, galambocs- kám. Azoknak a szegény tin- tafalóknek is meg kell élniük .valahogy, ______ , , É s a Gorohovája utca 64- ből szerteáramlottak Raszputyin híres cédulái. Moszo- lov, a cári kancellária vezetője memoárjaiban így emlékezik erről: „Tulajdonképpen valamennyi papírsze- letke egyforma volt. A tetején kereszt, aztán egy-két sor ákom-bákom, amely szinte minden esetben így hangzott: KEDVESEM DRÁGÁM TEDD MEG NEKI GRIGORIJ. De ezek az ákom-bákomok minden ajtót megnyitottak Pétervárott.” A helyesírás enyhén szólva nem tartozott a parasztkancellár legerősebb oldalai közé, írásjeleket, meg egyáltalán nem használt. Az esetek jórészében még azzal sem bajlódott, hogy megcímezze a céduláit: a kérelmező majd megtalálja, kihez forduljon. Előfordult persze, hogy még ezek a varázserejű papírdarabkák sem nyitották meg a kaput az álmok birodalmába. Moszolov egyszer például nem egészen fiatal, kissé már molett hölgyet fogadott, aki kétes tisztaságú, de mélyen de- koltált ruhában nyújtotta át a muzsik céduláját. .KEDVESEM DRÁGÁM TEDD MEG NEKI JÖ ASZ- SZONY” A „jó aszony” mindössze azt kérte, hadd lehessen a pétervári operaház prímabalerinája. El {Folytatjuk)
