Szolnok Megyei Néplap, 1970. december (21. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-25 / 302. szám
1970. december 25. \ SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Tisza menti Vegyiművek szállítási gondjai Egy miért több mint három? — Heg kell találni a megoldást Teljesítette éves tervét az almásfüzítői timjöldgyár Csütörtökön teljesítették éves tervüket az almásfüzi- tői timföldgyár dolgozói. Az év hátralevő napjaiban is teljes ütemben dolgoznak, A szállítási feladatok végrehajtásáról a Gazdasági Bizottság augusztus 15-én érvénybe lépett határozata alapján a Néplap októberi kerekasztal megbeszélésén több érdekelt vállalat elmondta észrevételét, problémáit. A késedelmes kirakodás, a lassú vasúti kocsifordulók miatt több vállalat bírságot, kocsiálláspénzt fizetett. Közöttük is legtöbbet augusztus 15 és 31 között, több mint egymillió forintot a Tiszamenti Vegyiművek. Arra kerestünk választ, hogy az eltelt hónapokban javult-e a szállítás, kirakodás a TVM-ben? A MÁV illetékeseitől a következőket tudtuk meg: (első helyen egy vagon átlagos kirakodási ideje, második helyen egy kocsi átlagos tartózkodási ideje) szeptemberben 9,6 óra és 12.5 óra (a bírság 1 millió 559 ezer forint), októberben 7,2 óra és 10,5 óra (bírság 800 ezer forint), november 6 óra és 8,7 óra (bírság 213 ezer forint), december második dekádjáig 6,1 óra és 10.5 óra Megállapítható a számok tanúsága szerint, hogy javulás van. Tegyünk összehasonlítást. A Népszabadság október 15-i számának „Meggyorsult a szállítás című írásából idézünk: „Jellemző, hogy júliusban a Dunai Vasmű még 291 576 forint kocsiálláspénzt fizetett, szeptemberben már csak 9348 forintot. Az üzemben egy-egy tehervagon júliusban még átlagosan 25,17 órát .tartózkodott, szeptemberben már csak 16,4 órát”. Az Ózdi Kohászati Üzemekről a Népszabadság december 15-i „A vasút és az ipar együttműködése Borsodban” írásából a következőket idézzük: „És szeptemberben 41,5 óráról 35,6, októberben 30,3, november 27,3 órára csökkentették le az egy vasúti kocsira jutó átlagos tartózkodási időt.” Ha összehasonlítjuk az Ózdi Kohászati Üzemekben és a TVM-nél a kocsiállásokat, meglepődünk, és adódik a kérdés, miért jó eredmény az Özdi Kohászati Üzemekben a novemberi átlagként számított 27,3 órás kocsiállásidő, és miért rossz a Tiszamenti Vegyiművekben ugyanebben a hónapban az átlagos 8,7 órás kocsiforduló? (Megjegyezzük: az összevetett két üzem között nincs egy nagyságrendi eltérés a szállítást illetően. A TVM napi átlagban kétszáz vagont futtat át.) Hogyan alakult ki a jelenlegi helyzet a TVM-nél? A termelő vállalatok a kocsiforduló-normákra megállapodást kötnek az illetékes MÁV igazgatóságokkal, a TVM a budapesti MÁV igazgatósággal kapacitás szerinti kirakodásban állapodott meg. Ez azt jelenti, hogy 70 tonnát kell óránként kirakni, ami teljesíthető lenne. A baj nem itt kezdődik. A TVM import foszfátot használ. A szállítás ütemét, rendszerességét ezért szabályozni nem lehet. A kapacitás szerinti kirakodás egyik megállapodási tétele: amennyiben a TVM iparvágányára a MÁV 700 tonna árunál többet „betol”, a 700 tonnán felüli anyag, ahány vastúi kocsiban megoszlik, egy vasúti kocsi után óránként (október 31-ig 72 forintot fizettek) november 1-től mérsékelt összeget, 24 forintot kell fizetni. Hangsúlyozzuk, anélkül, hogy a rakodás megkezdhető lenne, már fizet a vállalat. Mivel a szállítás nem egyenletes, számtalanszor előfordul, hogy 10—20 vagonnal több érkezik egyszerre az iparvágányra és természetesen azonnal kell fizetni érte. Ilyen mennyiséget a TVM szállítással foglalkozó apparátusa nem képes kirakni — bár a kirakodás teljesen gépesített — úgy, hogy büntetés nélkül „megússzák”. Ez még mindig csak áz egyik részé a problémáknak. A TVM nemcsak nyersanyagot rak ki, hanem a készterméket — szuperfoszfátot — el is kell szállítani a vagonokkal. Tavaly ősztől azonban súlyos zavarokat okozott a vállalatnál a krónikus kocsihiány, amely termelés- kiesésekhez is vezetett. Ezzel talán a problémák forrásához jutottunk, ami a hiányos vagonellátásban mutatkozik. És ez a legnagyobb gond a TVM-nél. Csupán rávillantottunk az okokra, ellentmondásokra. Azt megállapíthatjuk, a jelenlegi helyzet tarthatatlan, mindenképpen változtatásokat, módosításokat kíván, amit nagy gonddal a TVM vezetőinek, a budapesti MÁV igazgatóság illetékeseinek a kapcsolatok további javításával, a realitások helyes értékelésével meg kell oldani. Senki nem vitatja, a TVM-nél sem, a GB határozat helyességét. A határozat csak úgy lehet eredményes, ha azt következetesen a határok adta lehetőségek között, a specialitások figyelembe vételével rugalmasan alkalmazzák. De mit tett a GB-határo- zat megfelelő végrehajtásáért a TVM? Hogyan szállít a jövőben darabárut a MÁV? A darabáru-szállítást — mint már lapunkban megírtuk — jövőre a Volán végzi. A MÁV azonban továbbra is foglalkozik darabáru-szállítással, de más módon, mint a korábbi években. A darabárut csak expressz áruként továbbítják. Súlyhatár 100 kilogramm és 6 méternél nem lehet hosszabb. Kedvező a vállalatok részére, hogy egy expressz vevénven tíz csomag is feladható Nem szükséges készpénzzel fizetni, az egyszámla elszámolásba bevont vállalatok a díjtételeket átutalhatják a MÁVPafe. Az expressz áruszállításért nem kér a MÁV gyorsvonati pótdíjat akkor sem, ha gyorsvonattal továbbítják. Az árut a csatlakozó személyszállító vonatokkal küldik az ország különböző részeibe és külföldre. Száz kilométerre 10 kilogrammos csomagonként négy forintot kell fizetni. A magánosok feladhatják poggyászaikat és küldeményeiket súlyhatáron belül expressz áruként — utánvétellel is. A MÁV dolgozóinak a jövőben is biztosítják a korábbi szállítási kedvezményeket. A számok már önmagában is mutatják: 1970 januárban 15 óra volt egy kocsi tartózkodási ideje, novemberben 8,5 óra. Majdnem a fele. Ezt az eredményt jó munkaszervezéssel, a dolgozók premizálásával biztosították. A jövőben a rakodási kapacitásukat háromszorosára bővítik. Űj rakodóberendezést terveztetnek, amely óránként 200 tonna nyers- 'foszfátot rak ki! A berakókapacitás teljes korszerűsítésére és bővítéséire összesen 15 millió forintot szánnak. Ezzel párhuzamosan a munka szervezettségét, színvonalát tovább akarják javítani. Szeretnék még elérni, hogy 80 kilométer távolságra is szállíthatnának gépkocsikkal műtrágyát, és így évente 120 ezer tonnára emelnék a közúti szállítást Az országosan egyre növekvő szállítási gondban a MÁV-nak is kell fejlődnie. Álljon még egy idézet a Népszabadság október 21-i számából a „Felhívás hétvégi szállításra” című írásból: „A múlt héten pedig a vasút olyan teljesítményt ért el, amelyre 1964 óta nem volt példa”. A szállítás terén rendkívüli feladatot teljesített a MÁV — ez vitathatatlan. A mai igények azt kívánnák, hogy ezt a szintet hétről-hétre képes legyen tartani a MÁV. Tudjuk a nehézségeket; látjuk a fejlődést, csupán az intenzitás kifogásolható. A termelés fokozódása, a népgazdasági arányok biztosítása megkívánja, hogy a szállítás korszerűsítése, ezen belül is a MÁV teljesítőképességének növekedése meggyorsuljon. Csabai István hogy 3000 tonna többlettel zárhassák az 1970-es évet. A tizedik pártkongresszus tiszteletére ugyanis ennyi ter- venfelüli timföld gyártására vállalkoztak. A Vöröskereszt segélyeinek szétosztása megyénkben Szolnok megyében tavasz- szal és nyáron az ár- és belvíz 699 lakóházat rongált meg, közöttük 318-at olyan súlyo- sas, hogy romba is dőltek. A károk összesen kétezerötszáz- hatvanhét embert sújtottak. Számukra utalt ki hétmillió forint segélyt a Vöröskereszt Országos Központja mellett alakult Társadalmi Bizottság A pénzt a városok, járások és a községek tanácsainak, társadalmi szerveinek javaslatára osztották szét a rászorulók között. A segélyösszegek kiutalásba december elején kezdődött meg. Azoknak a családoknak, akik OTP-köl- •csönnel építik fel, illetve állítják helyre a házukat, a törlesztést könnyítik meg, vagyis átlagosan 13—15 ezer forinttal kevesebbet kell majd nekik visszafizetniük. Azoknak pedig, akik hitel nékiül, saját erejükből építkeznek, a készpénzt utalják ki. A megye járásai közül legnagyobb segélyösszegben, egymillió száznegyvenezer forintban a szolnoki járás részesült. A tíszáfüredi járás községei egymillió, a jászberényi járás községei 810 ezer, A kunszentmártoniak 320 ezer, a törökszentmiklósiak 120 ezer forintot kaptak. A városok közül a legtöbb belvízkár Mezőtúron keletkezett, s ezért egymillió kétszáznyolcvanezer forinttal enyhítenek azokon, Karcagnak 500 ezret, Szolnoknak 565 ezret, Kisújszállásnak 510 ezret, Tö- rökszentmiklósnak 440 ezret, Túrkevének 290 ezret, Jászberénynek pedig 24 ezer forintot juttattak. December vége. a disznóölések időszaka. Karácsonyra nagyon sok családnál lesz hurka, kolbász, töltöttkáposzta az ünnepi menüben. Ez a hízó két mázsás volt. Sok finom falat lesz belőle. Jogos Igény Munkásokkal folytatott beszélgetés közben gyakran halljuk azt a véleményt: többet akarnak tudni üzemük, vállalatuk helyzetéről, belső dolgairól, sikereiről és gondjairól. Hozzáteszik: azért, mert szívesen vállalnának részt cselekvőbben e dolgok intézésében, a sikerek gyarapításában, s a gondok enyhítésében. Történetesen a több szem többet lát s a több fej többet tud elve alapján. Hogy ez az igény jogos, azt ma már nálunk aligha vitatja bárki is. De hogy még sok helyütt nem vált a mindennapi munka fő módszerévé, sajnos ez is tény. Pedig régóta fontos követelményként beszélünk róla, elvileg csaknem teljes egyetértésben hangoztatjuk a szükségességét. Ám a gyakorlatban kevés munkahelyen, üzemben, gyárban tesznek meg mindent e módszer alkalmazásáért. Pedig jószerivel nem is követel ez túlzott erőfeszítéseket senkitől. Csupán a munkastílust, az üzemi légkört kell úgy alakítani, hogy szabad teret kapjon a nyílt véleménykifejtés, a javaslat- tevő készség, sőt — uram bocsá’ — még a bíráló kedv is. Valamelyest persze magyarázható a tény, hogy e tekintetben vannak még nálunk kívánnivalók. Közismerten voltak évek, amikor ezt a lenini módszert a legfelsőbb vezetésben is súlyosan megsértették. De hol vagyunk már azoktól az időktől! Történelmi tananyag ma már a személyi kultusz módszere. Ady szavaival élve, történelmi lecke is mindannyiunknak. Ezután pedig — de még a tervutasítások éveiben — az üzemek gazdasági vezetői, nagy többségükben felfelé mutattak, valahányszor egy okos kezdeményezést, javaslatot hallottak beosztottaik- tól. így szólván: helyes, helyes, én nagyon egyetértek ezzel, de mindent odafent döntenek el, jómagam is csak végrehajtója vagyok a kapott utasításoknak. Nos, mint tudjuk, az effajta érvelésnek is lejárt már néhány év óta az ideje. A gazdasági reform hozta új körülmények nemcsak lehetővé, hanem szükségessé is tették az üzemi demokrácia kiteljesedését. Ráadásul ezt már a reform bevezetése kapcsán is a vezetők figyelmébe ajánlották „felülről”. S, hogy ma — teljes három esztendő múltán — mégis hangsúlyozottan kell újból szólni erről, azért kell, mert több helyütt — úgymond — értetlen fülekre talált eddig minden érv. Pontosabban, mert egyesek még mindig csak „elvileg” helyeslik a munkahelyi légkör megjavításának gondolatát. Gyakorlatilag viszont a saját portájukon vajmi keveset tesznek érte. JVem véletlenül fordított erre nagy figyelmet pártunk X. kongresszusa is. A Központi Bizottság beszámolójához elhangzott több korreferátum is — közvetlenül vagy közvetve — foglalkozott ezzel. Németh Károly, a Politikai Bizottság tagja, a budapesti pártbizottság első titkára például hangsúlyozta: „Nagy mozgósító erő rejlik az űzetni demokrácia helyes érvényesítésében. Erről, a dolgozók nélkülözhetetlen segítségéről mondanak le azok a vezetők, akik az üzemi demokráciát terhesnek tartják mondván, hogy a dolgozóknak nincs kellő szakértelmük, hogy érdemben beleszóljanak a vállalat ügyeinek intézésébe. Ez a magatartás tűrhetetlen, senkitől sem fogadható el, mert sérti a párt politikáját, a munkások önérzetét”. A szónok ezután utalt arra az osztatlan elismerést keltő gyakorlatra, ahogyan a párt a néppel tanácskozik, előzetesen konzultál az ország nagy kérdéseiről — mint legutóbb is, a X. kongresszus előkészítésének időszakában. Ez példaadás lehet minden gyárban és más munkahelyen is — mondotta, majd nagyon határozottan hozzáfűzte: „Megengedhetetlen az az állapot, amelyre pártértekezletünkön a munkások hívták fel a figyelmet. Egyes helyeken a bélés a külpolitika nagy kérdéseiről jobban tájékozottak a dolgozók, mint saját üzemük dolgairól” Teljesen jogO°, elvitathatatlan igényé ez a munkásoknak, nemcsak Budapesten, hanem országszerte, így megyénkben is. Tegyük mindjárt hozzá, hogy ez az igény legtöbbször a gyár, a munkahely dolgaiért vállalt felelősségérzetből fakad, a hatékonyabb, eredményesebb munkavégzés készségéből táplálkozik. S ebben az értelemben is csupán a belső tájékoztatás megjavítása követelmény. # Gáspár Sándor, a Politikai Bizottság tagja, a SZOT főtitkára így fogalmazott a kongresszuson: „Az üzemi demokrácia különböző fórumai akkor töltik be teljes értékűen hivatásukat, ha e dolgozók beleszólását is biztosítják a döntések, feladatok kialakításába az „igen” és a „nem” kimondásába". — Majd egy mondattal később félreérthetetlenül hangsúlyozta: „A vezetőknek elemi kötelességük tájékoztatni és meghallgatni a dolgozókat. támaszkodni véleményükre.” A legmagasabb politikai tanácskozás fórumán újólag határozott szavakba foglalt intelem kivétel nélkül minden munkahely5 vezetőnek szól, a művezetőtől, brigádvezetőtől, a vezérigazgatóig. Hogy miért ? énnek a rövid lényegi magyarázatát is Gáspár elvtárs kongresz- szusi felszólalásából idézzük: ,,Az üzemi demokrácia lelke és értelme az, hogy az üzemekben a munkások mindenről tudjanak és tapasztalatuk, tudásuk, aktivitásuk kibontakozhasséK’. M. L Zárszámadási sajtótájékoztató Szolnokon Megyei sajtótájékoztatóra hívták a Szolnokon: dolgozó sajtóorgánumok munkatársait a megyei tanács vb pénzügyi osztályára, december 28-ára. Révész .Ferenc, a megyei tanács vb pénzügyi osztály vfezetője szól ra^rf a következő zárszámadás előkészületeiről, s Sári Mihály aríyiSZMP megyei bizottsága osztályvezetője, Csorna János, a megyei tanács vb osztályvezetője, Bereczki Lajos, a szolnoki. Suba Igtván a karcagi tsz-szövetség titkára, Harangozó Károly, a megyei bevételi főigazgatóság vezetője tart tájékoztatót a zárszámadásra való felkészülésről. Nívódíj A Művelődésügyi Minisztérium nívódíjjal tüntette ki az Ember tragédiája operai változatának előadását. Lukács* Miklós, az Operaház igazgatója csütörtökön köszöntötte mindazokat, akiknek részük volt a darab sikeres színrevitelében. Ezt követően átadta a Nívőj díjakat ja ____ . .1,
