Szolnok Megyei Néplap, 1970. december (21. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-24 / 301. szám

iVTt). december 81 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Döntött a Legfelsőbb Bíróság Baleseti perekben az utób­bi időben több fontos állás- foglalás hagzott el a Leg­felsőbb Bíróságon. Egy vidéki özvegy asszony háza aláfalazásához segítsé­gül hívta egyik ismerősét. A munkát egy kőművesmester alkalmazottja irányította. A kőműves előbb az épületet vizsgálgatta, s eközben áz egyik fal ledőlt, és maga alá temette a segítségül hívott férfit A szerencsétlen ember oly súlyos sérüléseket szen­vedett, hogy hosszú ideig táppénz-állományban volt, majd rokkantsági állományba helyezték. Az illető a táp­pénze, valamint nyugdíja és a korábbi keresete közötti különbözet megfizetéséért pert indított az özvegy és a kőműves mester ellen. A já­rásbíróság megállapította, hogy az özvegy a házon már korábban is végeztetett olyan munkálatokat, amelyek a fal ledőlését előidézhették, ezért, mint az épület tulajdonosa felelős. Mindenki h básott De a kőműves mester is felelősséggel tartozik segéd­jéért, mert elmulasztotta azoknak az óvintézkedések­nek megtételét, amelyekkel a fal kidőlését megakadá­lyozhatta volna. Helytelenül járt el a sérült is, mert a kő­műves vizsgálatának befeje­zése előtt — teljesen szük­ségtelenül — a fal mellett tartózkodva, a földet egyen­gette. Az ő gondatlanságát a bíróság nagyobb mérvűnek találta, ezért az özvegyet és az iparost együttesen csak a kár 20 százalékának viselé­sére kötelezte. Ezt az ítéle­tet a megyei bíróság jogerő­re emelte. Törvényességi óvásra az figy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely kimondta: az iparost, az óvintézkedé­sek elmulasztása miatt, sú­lyosabb felelősség terheli, mint az özvegyet, vagy a sé­rültet és ennek a kármegosz­tásban is kifejezésre kell jutnia. Ezért a legfelsőbb bíróság az iparos felelőssé­gét a kár 70, az özvegyét 20 százalékában állapította meg, míg a sérült a fennmaradó 10 százalékot köteles viselni. Súlyos szerencsétlenség történt egy tsz-bem. Egy el­szabadult bika fellökfe gon­dozóját, aki elesett, fejét egy beton tartóoszlopba ütötte és olyan súlyos sérülést szen­vedett, hogy néhány perc múlva meghalt' Az özvegy kártérítési pert indított a tsz ellen. A szövetkezet azzal véde­kezett hogy a balesetért ki­zárólag az elhunyt a felelős, mert vigyázatlanul vezette helyére a bikát, és a lánccal nem megfelelően rögzítette a jászolhoz. Az állatgondozó balesetvédelmi oktatásban részesült tehát tudnia kel­lett miképpen kell a bikát megkötni. A járásbíróság a keresetet elutasította, mert úgy vélte, a szövetkezet ré­széről óvóresndszabály mu­lasztás nem történt A me­gyei bíróság az ítéletet hely­benhagyta. Törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság a járásbíróság ítéletét hatá­lyon kívül helyezte és új eljárásra, valamint új hatá­rozat hozatalára kötelezte. A határozat indoklása a kö­vetkezőket mondta ki: , — A mezőgazdasági tw- melőszövetkezet — vétkessé­gére való tekintet nélkül,— köteles megtéríteni tagjának, halála esetén hozzátartozójá­nak azt a kárt, amely a tag­sági viszonyból eredő mun­kavégzési kötelezettség tel­jesítése közben, a tag életé­nek, egészségének vagy tes­ti épségének megsértésével kapcsolatban keletkezett. Két lánc kell Nem felel a szövetkezet, ha bizonyítja, hogy a kárt a működési körén kívüleső, el­háríthatatlan ok, vagy kizá­rólag a tag magatartása okozta. A szőbanforgő bal­eset munkavégzés közben történt. Tehát a tsz-nek kél­lett volna bizonyítani, hogy azt elháríthatatlan külső ok, vagy kizárólag az el­hunyt hibája okozta. A bi­ka égy lánccal volt a jászol­hoz kötve, holott az óvórend­szabály két oldalra történő kikötést ír elő. Ezenkívül véle egy istállóban, közéi hozzá egy tehén is volt. Ha a bikát az előírásnak megfele­lően két lánccal kötik ki, a baleset nem következhetett volna be. Ez a kibővítési mód annál is indokoltabb volt, mert a bikát tehénnel egy istállóban tartották, pedig előírás szerint külön istálló­ban kell tartani. A szövetke- zat tehát a felelősség alól nem tudta kimenteni magát, csupán annak vizsgálatáról lehet szó hogy az elhunyt vétkes magatartásával közre­hatott-e a baleset bekövet­keztében és ha ieen, miiven mértékben. Ennek tisztázásá­ra a iárá=Wró',ávn«k új eljá­rást kellett indítania. Egy tsz-tag, mint kormá­nyos a silókombáinnál dol­gozott. Munka közben a ki­fúvó rész eldugult. A kor­mányos meg akarta szüntet­DSAK DECEMBER IONAPBAN sngedményes tűzött üveg vámr íz üvegértékesítő Válla­st szolnoki lerakatánál. Szolnok, Vöröshadsereg a.'32. ni a hibát, de mielőtt még a vágó rész megállt volna, a fedelet bal kezével fel nyi­totta. Ennek következtében keze a tokba került, és a kés kezefejét levágta. A SZOT a sérültnek nyújtott segély, továbbá a részére megállapí­tott havi járadék összegének visszafizetéséért a tsz ellen fizetési meghagyást bocsá­tott ki. Ennek hatályon kívül helyezéséért a tsz pert in­dított. A járásbíróság helyt is adott a keresetnek azzal az indoklással, hogy a bal­esetet a sérült gondatlansá­ga okozta. A legfőbb ügyész törvényességi óvására a Leg­felsőbb Bíróság az elsőfokú ítéletet hatályon kívül he­lyezte, és a keresetet eluta­sította. Ab óvatosságra mindig inteni — Munkáltató köteles a betegségől, — vagy bale­setből származó bizto­sítási szolgáltatások költsé­geit a biztosítási szervnek megtéríteni, ha ő vagy meg­bízottja, a reá kötelező bal­esetelhárító és egészségvédő óvórendszabályt nem foga­natosította — hangzik a ha­tározat. A tsz-ekben az álta­lános, valamint a mezőgaz­dasávi és a szakmai óvórend­szabályoknak mindazokat az előírásait alkalmazni kell, amelyek megtartása a Osz­tagok és családtagiaik testi épségének, egészségének meg­óvása érdekében szüksége­sek. Munkabeosztás. vagy munkakör-változtatás esetén — még a munka megkezdése előtt — minden tagot és csa­ládtagot elméleti, valamint gvakorlati balesetelhárítási oktatásban kell részesíteni. Td'hv'Thunir^V előtt a különö­sen veemsives munkákban, amelvek közé a silózás is tartozik, a résztvevők szá­mára közvetlenül a munka megkezdése előtt külön bal­esetelhárítási oktatást • a munka megkezdését kővető két hét elteltével meg kell ismételni. — A szakszervezeti mun­kavédelmi felügyelő és a szakszervezetek megyei tanácsa véleménye sze­rint a tsz a balesetelhárítá­si előírásokat megszegte, mert a sérültet az óvórend­szabályokra a gépkezelő nem oktatta ki, továbbá a gép ki­fúvó részének eldugulását a gépkezelőnek kellett volna megszüntetnie. Az óvórend­szabály előírja, hogy a dol­gozót csak olyan munkával szabad foglalkoztatni, amely­re a szükséges szakmai és munkavédelmi ismereteket elsajátította. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a szövetke­zetben már korábban is el­tűrték, hogy az eldugulást a beosztott dolgozók szün­tették meg. Ezért az a körül­mény, hogy a sérült öntevé­kenyen kezdett a tisztítás­hoz és ezzel az üzemi bale­ket bekövetkezéséhez hoz­zájárult, a tsz felelősségét nem szünteti meg. Hajdú Endre A 32-es útvonal mellett az erdőgazdaság dolgozói nyűlrágá ellen védik a fiatal csemetéket • • Ünnep előtt a bútorgyárban ^Hellenpach János bútorfes­tő gyorsan behúzza maga mögött a műhelyiroda ajta­ját, mikor mellhalja, miről van szó. „Nincs itt énrám szükség, asszonyi dolog ez.” A zúgó gépek, gyorsan fu­tó szalagok között hetek óta azt tervezgetik már a mun­kásasszonyok: milyen kará­csonyt teremtsenek család­juknak 1970-re? Az újságíró kérdése is így szólt. S az asszonyok; mázolók, anyag- mozgatók, szolnoki bútorgyá­ri munkásnők gyorsan vála­szoltak. Nem most kezdték ők már a pénzt rakosgatni, a kirakatokat nézegetni, a családi programot kialakí­tani. mint a játéknak. Itthon le­szünk az ünnepeken, csak a szomszédokat várjuk. Még esetleg moziba megyünk, a színházba bérletünk van, azt már megnéztük, a mostani előadást. — Mibe kerül & kará­csony? — Hát ilyenkor nem só- herkodik az ember. Az aján­dékok majdnem egy ezres. Az étel, ital meg a fele. Ná­lunk a csirkét szereti a család, hát lesz. Ha a szil­vesztert is beleszámítom, meg se merem mondani, mi­be kerüL 0 0 Fehér Gézáné, alagúti bű- torfestő. Férje vas- és fém­öntő a szomszédban, a gép­javítóban. — Jaj, nekem most na­gyon sokba került a kará­csony. Régi-régi vágyam volt már egy bunda. Meg­vettük. Komolyabbat, mert úgy voltunk vele, ki tudja sor kerülhet-e még rá va­laha? Űj állami lakásban laknak a Gutenberg téren. — Jó lakás, csak egy szo­bás. Aztán már a fiam is nagv gyerek, villanyszerelő tanuló. — Akkor nem is várja már a karácsonyt? — Dehogynem. Sütünk, főzünk majd. Én mindennap főzök. Az idén nem vág­tunk, hát vettem zsírszalon­nát a főzéshez. Itóka is kell. Két István van a családban, apám, meg az öcsém, őket köszöntiük. Nem igen me­gyünk sehová, esetleg majd az Aranvlakat.ba kinézünk egy kicsit szórakozni. Áz üzemben lesz-e ünnep­ség? — Szokott lenni, de most elmarad. Máskor kakaót meg kekszet kaptak a gyerekek, csomagokat is. Megiött a Télapó. Egvszer úgy örült a fiam. hogv megismerte, ki volt a Télapó a gyárban. Varga Dávi^né, festőnő. Férje gépkocsivezető a MÉH Vállalatnál. Kétgyermekes családanya, OTP részletre épített családiházban laknak a közelben. — Mióta az uram kenyeret keres, mindig gépkocsivezető volt. Nagyon szereti a szak­máját. Én is az enyémet. A pénz is megvan. Olyan 1600 forint körüli a csoportban az átlagkereset. Erre még jön a túlóra. A múlt hónanban 48 túlóránk volt. A pénz jól jött, de otthon minőén el­maradt. most kell majd ren­det tennem az ünnepeken. — Itthon töltik? —- Egy részét. Mi majd mindig elutazunk karácsony­kor. Most is megyünk Jász- kisérre. disznóölésre anyám­hoz. Előtte itthon feldíszít­jük a fát. A nagyobb fiam már meg is vette. Mind a kettő ruhát kan. amit az is­kola beálltával tudnak hasz­nálni. Nagvon iő. hogy a gvár is szóimét egv kis cso­magot adni. Már íicnr váriák a gyerekek, mit kan anvil a gyártól. Az uram említette, hoov a MÉVT-tő1 könyveket vághatunk. Jó ez, jó segít­ség. kor a gyártól kaptunk cső magot. A kislányom mái úgy várta, leszoe? Hát mon dóm, nem biztos, mert ér csak novemberben jöttén ide, tíz évig daduska voltán óvodában, de csak ezer fo­rintot kaptam. Itt több i remény. Aztán jött a megle petés, hogy mi is kaptunl csomagot. A kislánnyal együtt néz­ték az üzleteket, neki mii vegyenek. — Ök is meg szoktak lep ni. A fiamnak marad égj kis pénze, ketten megbeszé­lik, nekem mit végyenek Most egy óraszíjat kaptan tőlük. 0 Hl Fi Mészáros Józsefné, festő. A férie is az. de a vegvimű- ve'-ben áuami latráéban lak­nak a TCocsnth téren — Mi már rnom-ot+ük a fát. olvan egv métereset. K-n-ií+f dís-ríHük a kislá­nyommal. <"> rubofóiát kan, lastéx nadrágot, garbót, ci­pőt Jobban örül már neki, Balogh Istvánná. anvag- mo-7cfató TTpt grorekét elve­dül neveli. Sokáig albérlet­ben laktak már megvan a házboiv a K’sgvenen. — De hoev mikor lesz ar­ra pénz? Armvit elár+íink, hoev az alaó Ar»f P of of f i'i tűk. abbpn !ok,»nV A fiam már barmadó.res inari tanuló, egy kis pénzt is kan. Mikor hozza, minőig veszünk neki ezt, azt. Most garbót kap. meg majd könyvet. Mikulás­Eljövet benézek a párttit­kárhoz, K. Molnár Istvánhoz. Azt kérdezi, mit tapasztal­tam? — Szóvátették az asszo­nyok, az idén elmaradt a Télapó ünnepség. — El. A szakszervezeti gyűlésen beszéltünk róla. Azt az álláspontot alakítottuk ki, pénz van, de ne aprózzuk el. Az idén még lesz karácsonyi csomag, jövőre a nagy gyer­mekes családoknak adunk se­gítség. 1 ehet. hogv ezer fo­rintot is kap valaki, most beszéljük majd meg. No majd a gyermeknap nem marad el soha, azt megtart­juk. Félezemyi apróságot ne­velnek dolgozóink. A nagy gyermekesek iobban rászo­rulnak a segítségre. Most is van egy munkásasszony a kórházban, öt gyerek édes- anyia. Több mint 700 forin­tot kapott már, nem mond­ták? — De mondták. Azt is, hogy rá is gondolnak az ün­nepeken. S hogy eddig is minden héten meglátogatták, de karácsonykor is felke­resik. Faipari üzem a bútorgyár. M-dpr-n technikával, nagy­részt műanyagokkal dolgo­zik már régen. Most mégis kellemes fenvőPiat tölti meg az üzem levegőjét. R. & Jó szabvány­áé be kelt tartani Máfifélmiltiárd kifli és zsemle évente A Magyar Szabványügyi Hivatal a gyakori panaszok hatására felülvizsgálta a péksütemények 1964-ben ki­adott szabványát A vizsgálatok során meg­állapították, hogy a sütőipar nagy mennyiségben csak zsemlét és kiflit hoz forga­lomba — zsemléből évente mintegy 600 milliót kifliből pedig csaknem 900 milliót — a többi péksüteményt az élőbbiekhez viszonyítva el­enyésző mennyiségben gyártja. A fogyasztó na­gyobb választékot szeretne, de a választékbővítés gazda­sági, munkaidő-kihasználási szempontból hátrányos a sü­tőiparnak. A megkérdezetteknek csak­nem egyötöde elégedetlen a péksütemények választéká­val. A minőséggel a vidéki megkérdezettek fele. A fő­városi fogyasztóknak csupán 40 százaléka elégedett. A fővárosi és vidéki városok­ban a háztartások egyharma- da, a településeken és fal­vakban ötödrésze sosem, az összes háztartás negyedrésze pedig csak változóan elége­dett a sütemények minősé­gével. A leggyakoribb kifo­gások: súlyhiány, amely ál­talános jellemző, kis térfo­gat, sütési és kidolgozási hi­bák, vagy pedig az, hogy a termék nem friss és nem tartalmazza az előírt ada­lékanyagokat. A Szabványügyi Hivatal megállapította, hogy a mi­nőségi hibák okai nem a szabvány előírásaiban, ha­nem éppen a szabvány be nem tartásában keresendők, ezért a jövőben fokozott gondot kell fordítani a szab­vány betartásának ellenőrzé­sére. A negyedik ötéves terv végére várható a búzaliszt szabványának továbbfejlesz­tése, amely lehetővé teszi, hogy egyenletes minőségű liszt álljon a sütőipar ren­delkezésére. Erdei Lászlóné nyilatkozata ^ kubai tapasztalatairól A kubai nőszövetség meg­hívására magyar nőküldött­ség látogatott Kubába. Er­dei lászlóné, az MSZMP KB tagja, a Magyar Nők Orszá- .gos Tanácsának elnöke, a küdöttség vezetője a kéthe­tes látogatás tapasztalatai­ról nyilatkozott az MTI munkatá rsának: — Nem először jártam Kubában: 1962-ben a kubai nők I. kongresszusán, most pedig a nőszövetség VIII. plenáris ülésén vettem részt Havannában. így jó alkal­mam volt arra, hogy koráb­bi személyes élményeim alapián összevethessem, mi­lyen hatalmas utat tett meg a kubai nőmozgalom... s mi­lyen fontos szerepet tölt be országa politikai, gazdasági és társadalmi életében. A szélesen kiépített isko­lahálózat a fiatal lányoknak az általános műveltség mellett szakmai képzettséget is ad. Kubában — a nőszö­vetség hatáskörébe utalták a bölcsődékről, óvodákról tör­ténő gondoskodót is. Jóleső érzés volt tapasztalnunk, hogy e távoli országban mi­lyen rangja van a magyar gyermekpedagógiai tanul­mánynak. — Egyébként is arról győ­ződhettünk meg kintjártunk- ban, hogy a hazánkba láto­gatott kubai nőküldöttségek a nálunk szerzett tapaszta­latokat jól kamatoztatják sa­játos viszonyaikra, mind a nőmozgalomban, mind pedig az élet más területén.

Next

/
Thumbnails
Contents