Szolnok Megyei Néplap, 1970. december (21. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-23 / 300. szám
1970. december 23, SZOLNOK MEGYEI NEPLAE 7 LVASolNK Wjty Névadó a fenyőfa alatt Meghitt családi ünnepségnek voltunk tanúi december 20-án délután a jászberényi Lehel Ruházati Ktsz szerpentin díszben tündöklő munkatermében. A szövetkezet nagy családjában száz- huszonhét gyermek a hagyományos fenyőünnepen egybegyűlve, legkisebb társuknak: Sárközi Misikének névadóját is ünnepelték. A sok-sok színben pompázó fenyőfa alatt Szarka Miklósné, a városi tanács anyakönyvvezetője családias környezetben — munkatársak, brigádtagok és gyermekeik körében — tartotta meg a névadót. E bensőséges ünnepséget a Bercsényi iskola tanulóinak vidám műsora és a ktsz-ben dolgozók gyermekeinek szereplése tette színvonalasabbá. Az újszülött részére a szövetkezeti bizottság titkára adta át a szövetkezet ajándékát. Erről az ünnepségről a szövetkezet nyugdíjasai sem hiányoztak. Róluk sem feledkeztek meg, akik alapítói, úttörői voltak — 23 éve — a szövetkezetnek, ök sem maradnak el az ünnepségről; minden évben szívesen jönnek Az ünnepség megrendezését a Tyereskova brigád tagjai vállalták, akik sem időt, sem fáradtságot nem sajnáltak a közösségért és a gyermekek boldogságáért Bányai Jánosné Jászberény V A sötétség leple alatt Mindennapos várakozó utas vagyok a Bajcsy úti buszmegállóban. Nagyon régóta reménykedem abban: majd csak felfigyel valaki az illetékesek közül arra, hogy illene már ezt a város belterületén lévő megállót is kivilágítani. December 20-án reggel az 5.30-as busszal szerettem volna utazni munkahelyemre. Sajnos, nem sikerült. A buszon alig voltak utasok. Mégis, amikor a várakozók fele felszállt, egyszerűen becsukódott orrunk előtt az ajtó, a kocsi elindult. Egy idős asszonyt is magával rántott, kis híján a kerekek alá került. Jómagam is majd elterültem az aszfalton. A lemaradt utasok topoghattak még húsz percig a megállóban, amíg a következő járat megérkezett. Gondolom, a fent leirt incidens okozója is a sötétség, és persze a kalauz volt. Remélem, e néhány sor után végre megszűnik a megállóban a sötétség. \ Kelemen László í Szolnok \ Szálak, melyek ide kötik «w Kérek egy Néplapot Bélyeggel tetszik kérni, ügye? — Természetesen, bélyeggél. Szolnokcm, a kertészeti \ szövetkezet mellett egy parányi kis trafikban hangzott el e rövid párbeszéd. Néplapot bélyeggel? Nem szokatlan, mégis érdekes párosítás. Vajon mit jelenthet? Nem kellett sokáig töprengenem. Régi ismerősöm, dr. Kalmár Antal, az ÁFOR jogtanácsosa kérte „kísérővel” az újságot Elmondta, hogy három éve minden keddi napon itt veszi meg a Szolnok megyei Néplapot. Bélyeget azért kér, mert azon nyomban postára teszi, küldi Miskolcra, a műszaki egyetemen tanuló fiának. Jogos apai büszkeséggel mondta még él, hogy „a gyerek” a jászberényi Hűtőgépgyár ösztöndíjasaként tanul Miskolcon. Ragaszkodik ahhoz, hogy hetenként legalább egyszer otthoni újságot olvasson. — Szívesen küldöm, hadd olvassa a gyerek — fejezte be a bélyeges Néplap történetét dr. Kalmár Antal. — ö maga mondta, hogy ez is egy szál, amely ide köti „szülőfalujához”. L A. Szolnok Régen és most mekkel léptünk a laktanyába. Mi, öreg harcosok tudjuk, hogy mi volt akkor a katona sorsa. A tettleges bántalmazáson kívül mindennapos volt az emberi önérzet letiprása, megaláztatása. Ezek a vegyes érzelmek már az őrség által történt fogadtatásunk alkalmával kezdtek feloldódni. Már ott, az igazoltatásánál meglepett bennüket a katonás, de udvarias fogadtatás. Ez még fokozódott célunkhoz érve, ahogy bennünket, veteránokat a tisztek, törzstisztek és a kiegészítő parancsnokságon dolgozó. elvtársnők fogadtak. Megértéssel intézték ügyünket. Jó érzéssel töltött el bennünket az a demokratikus szellem, amelyet tapasztaltunk. Juhász István Kelemen Sándor Vincze Zoltán Mezőtúr Eltűnt öt ing Október 13-án beadtam a szolnoki Patyolat Vállalat kunhegyest fióküzletébe öt férfiinget. Sajnos, eddig még nem kaptam vissza, pedig szükségem lenne rá. Az üzlet vezetője reklamált pedig Szolnokon. November 23-án a Patyolat ellenőre is felvette panaszomat. Magam november 25-én ajánlott levelet írtam Szolnokra, a Patyolat Vállalatnak. Azóta is csend van: se ing, se válasz. Kérem, legyenek segítségemre, hogy ingeimet mielőbb megkaphassam, amelyekre már rég szükségem lett volna. Havi 610 forint nyugdíjból élek, ennyi pézből nem telik arra, hogy pótoljam az elveszett ingeket. Pontos Gábor Kunhegyes Oda kell figyelni.;: Mezőtúr közismerten a sáros városok közé tartozik. Ősszel és télen közútjain habarcs- és sártenger volt régebben. Ma már az úthálózat 90 százaléka elfogadható. Mondjuk meg őszintén, hogy büszkék is vagyunk rá. A város vezetőinek és lakosságának összefogásából született ez az eredmény. Meg is kellene becsülni, de sajnos, ezért már nem sokat teszünk. Ha valaki végig megy délután négy ára után a Bajcsy-Zsilinszky úton, azt tapasztalja, hogy az út két széle parkolóhellyé alakult át; a pótkocsik fél kerékkel az úttesten, illetve az útpadkán a sárban állnak. És onnan lehajtva, hordják a sarat az úttestre. Minden tsz-iroda előtt így van ez. Tudom, a levegőben nem járhatnak a Zetorok és az autók, de valamit tenni kellene, hogy ez az áldatlan állapot megszűnjön. Az utak milliókba kerültek, így viszont hamar tönkre mennek. Az sem mellékes, hogy a sáros utak balesetveszélyesek. S*. a Mezőtúr „Nem égnek az utcai lámpák” címet adtuk Vincze András kunhegyesi olvasónk levelének december 9-i lapunkban. A TITÁSZ karcági üzemigazgatósága tájékoztatta ez ügyben szerkesztőségünket. A válaszlevél szerint december 2-án éjjel nem égtek a villanyok az Arany János utcában. Ezt a tényt olvasónk december 3-án jelentette a kunhegyesi kirendeltségen. A hibát december 4-én elhárították. tását minden esetben legkésőbb a bejelentést követő napon elvégezték. A válaszlevélből az is kitűnik: a karcagi üzemigazgatóság területén az utóbbi időben nagy mértékben elszaporodott a szándékos közvilágítás-rongálás. Az ismeretlen rongálók elfogásához, megfékezéséhez kéri az üzemigazgatóság- a lakosság segítségét A szabad szombaton végzett munka díjazása M. J. és társai azért fordultak panasszal a vállalati munkaügyi döntőbizottsághoz, mert előadásuk szerint a szabad szombaton végzett munkájuk díjazását helytelenül számfejtette a vállalat. A dolgozók álláspontja szerint a szabad szombaton végzett munkájuk ellenértékét úgy kellett volna számfejteni, mintha munkaszüneti napon végezték volna a munkát. A vállalati munkaügyi döntőbizottság a dolgozók panaszának helyt adott és kötelezte a vállalatot, hogy a szabad szombaton végzett munka elszámolásánál 100 százalékos pótlékot vegyen ■ figyelembe, mert a szabad szombaton végzett munkavégzést úgy kell elbírálni, mintha a dolgozó heti pihenőnapján végzett volna munkát A munkaügyi vita tárgyában végső fokon a Munkaügyi Minisztérium döntött ® megállapította, hogy a munkaügyi döntőbizottság fenti álláspontja téves. A szabadnap és a heti pihenőnap ugyanis nem azonos fogalmak. A heti pihenőnap a dolgozó hetenkénti hosszabb — legalább 24 órás — pihenését szolgálja, ezért írja elő a Munka Törvény- könyve, hogy a dolgozót legalább hetenként egy pihenőnap illeti meg. Ezzel szemben azoknál a vállalatoknál, amelyeknél a munkahetet 6 napnál kevesebb munkanap alatt dolgozzák le, a dolgozóknak a heti pihenőnapon felül szabadnapjuk keletkezik. Ez utóbbi kedvezmény azonban a munkahelyeken nem általános, mint a pihenőnap. Ebből az eltérésből adódik, hogy a szabad szombaton történő munkavégzés a szabályok más rendezése hiányában munkanapon történőnek minősül. Tehát a túlmunka elrendelés, a túlmunka korlátozás s a túlmunka díjazás tekintetében a munkanapokon történő túlmunkavégzés szabályai érvényesülnek. Az adott esetben a vállalatnál a dolgozók heti munkaidő keretét 44 órában határozták meg. A dolgozók heti munkaidő kereten felül végeztek munkát ami túlmunkavégzésnek minősül és így munkájuk elszámolásánál a munkaidő és pihenőidő egyes kérdéseiről szóló 6/1967. (X. 8.) MŰM sz. rendelet 4. § (2) bek.-ben foglaltakat kell alkalmazni miszerint a dolgozót ugyanazon a napon teljesített túlmunka első 2 órájára 25 százalékos, a további 2 órájára 50 százalékos és csak az ezt meghaladó időtartamára illeti meg a 100 százalékos túlórapótlék. Gyermekgondozási segélyre jogosultság határozott időre létesített munkaviszony esetén A gyermekgondozási segélyről szóló 5/1969. (I. 28.) Korm. számú rendelet módosítása nyomán rendezést nyert a próbaidőre, vagy határozott időre alkalmazott anyák gyermeggondozási segélyre jogosultsága is. E szerint, ha az anya rendelkezik a szülést közvetlenül megelőző másfél éven belül 17 hónap munkaviszonnyal és munkaviszonyában legalább napi 6 órás munkaviszonyban dolgozott, jogosult a gyermekgondozási segélyre akkor is, ha próbaidőre, vagy határozott időre létesített munka- viszonya a szülési szabadság tartama alatt megszűnt Az elmúlt időszakban több helyen vitássá vált hogy megilleti-e gyermekgondozási segély azt az anyát, aki a szülést megelőzően kezdi meg szülési szabadságát de az alatt munkaviszonya megszűnik, s így a szülés időpontjában munkviszonya már nem áll fenn. A fenti jogszabályi rendelkezés helyes értelmezése céljából a Munkaügyi Minisztérium azt az iránymutatást adta, hogy az anya jogosult lesz gyermekgondozási segélyre akkor is, ha munkaviszonya a szülést megelőzően, de a szülési szabadság ideje alatt szűnik meg. Dr. Cs. L December 9-én harmadmagammal katonai szolgálatban eltöltött időnk igazoltatása miatt a Szolnok megyei kiegészítő parancsnoksághoz, Szolnokra utaztunk. Munkában megtört emberek vagyunk, a nyugdíjkorhatár előtt állunk. Visszagondoltunk a mi katonaéletünkre, az úri Magyarország vezetőinek akkori szellemére. Vegyes érzelElismerés, jutalom az aktivistáknak Me ff vizsgáltuk Ketten vitatkoznak — és a falu látja kárát Az év vége a számadás ideje. Annak elemzése, mit sikerült megvalósítani egy esztendő alatt. Ilyen értékelésre került sor tegnap a Közalkal- piazottak Szakszervezetének Szolnok megyei Bizottsága szervezésében tartott aktíva ülésen is, amelynek résztvevőit Kátai Sándor a megyei bizottság elnöke köszöntötte. Bányai János, a megyei bizottság titkára tájékoztatójában összegezte, mi jellemzi az eseményekben gazdag, bonyolult feladatokban bővelkedő 1970-es évet. A tanácsok életében, munkájában jelentős változást eredményezett a hatáskörök leadása, a nagyközségek létrejötte, vagy a harmadik ötéves terv befejezése, illetve a negyedik ötéves terv előkészítése. A szakmához tartozók egy részének a földtörvény végrehajtása, a katasztrális holdról a hektárra való áttérés, az igazságügyi szerveknél pedig az amnesztiával kapcsolatos feladatok jelentették a szokásostól eltérő tennivalókat. Nagy erőfeszítést, fegyelmezett munkát, áldozatkészséget követelt a nagy elemi csapás, az árvíz megfékezése, a károk felmérése, pótlása. A búcsúzó esztendő jubileumi év volt, amely nemcsak az ünnepi rendezvényekben, gyűlésekben, hanem a nagyszerű munkafelajánlásokban, versenyekben is kifejeződött. A legjelentősebb esemény a X. pártkongresszus volt, amely határozatában hosszú időre szabta meg a feladatokat. Ezután a szakszervezeti választás eddigi tapasztalatairól tájékoztatta a jelenlevőket a megyei titkár. Ezt követően pedig ötvennégy aktivistának adta át elismerő szavak kíséretében a megyei bizottság szerény jutalmaként a 300—500 forint értékű vásárlási utalványokat. December 7-én már ismét baj volt, s ezt ezúttal a kirendeltség dolgozói is észrevették. Megállapították, hogy az ismételt „sötétség” a körzet ~ kapcsoló órájának meghibásodásából eredt. A kapcsoló órát azonnal kicserélték. Vincze András észrevétele alapján egyébként megvizsgálták az 1970-ben történt bejelentéseket. Tizenkét alkalommal nem égett a közvilágítás, a bejelentések közül három vonatkozott a teljes körzetre. A fogyasztókkal folytatott beszélgetés során megállapították, hogy az előforduló hibák főleg egyediek voltak, egy-két közvilágítási lámpára vonatkoztak. A hibák kijavíCSAK DECEMBER HÓNAPBAN engedményes húzott üveg vásár az Üvegértékesítő Vállalat szolnoki lerakatánáL Szolnok, Vöröshadsereg u. 32. Nemrégiben egy kengyeli levélíró kereste fel panaszával szerkesztőségünket. Mint írta, négy és félezer kengyeli lakos megoldatlan gondját tolmácsolja. Az ügyben nincsen semmi rendkívüli, mégis szót érdemel, mert hasonló jelenséggel nemcsak Kengyelen lehet találkozni. A községben 1950-től ez év októberéig működött a törökszentmiklósi Gabonafelvásár- ió és Feldolgozó Vállalat egy liszt-cseretelepe. Az öreg, korszerűtlen épületet a nagyvállalat és a helyi ÁFÉSZ közösen bérelte. Az idén ősszel aztán a szövetkezet végleg meg is vásárolta a házat, hogy lebontsa és egy melegkonyhás éttermet építsen a helyére (mivel ilyen nincs még a faluban). A szövetkezet nagyon gáláns üzletfélnek • bizonyult, mert a vállalatnak, a régi raktárhelyiség helyett, ingyen egy másikat bocsátott rendelkezésére, hogy legyen továbbra is cseretelep Kengyelen. Igaz, a hely szűk, s mivel még jónéhány évig szükség lesz rá, bővíteni kellene. A szövetkezet vezetői egyik tárgyaláson vállalták, hogy átveszik a telepet és hajlandók költeni az átalakítására. A gabonafelvásárló vállalat képviselője akkor beleegyező választ adott. Később ez a válasz módosult; csak a lisztcsere bonyolítását adják át a szövetkezetnek, a takarmánytáp értékesítést továbbra is maguk végzik. Ebbe a megoldásba az ÁFÉSZ vezetők nem egyeztek bele, mondván, hogy mind a kettőt, vagy egyiket sem. Mi húzódik e dupla, vagy semmi alkudozás mögött? A gabona-liszt csere nem jár haszonnal, egy mázsa kicserélésén mindössze 1,50 forint a vállalat nyeresége. Ez közepes forgalom esetén még a telepen foglalkoztatott ember bérére sem futja. A takarmánytáp egy mázsájának az értékesítésekor viszont 19—20 forint haszon keletkezik. A partnerek törekvése így már érthetőbb, bár á vállalat manőverezése nem nevezhető jóindulatúnak. Az ÁFÉSZ érthetően csak akkor vállalja az egyezséget, ha nem fizet rá. Mi tehát a megoldás? Egyelőre nincs. Október eleje óta — azóta beteg a raktáros — a gabonafelvásárló — munkaerőhiányra hivatkozva — be is szüntette a cserét Kengyelen. Aki a gabonáját lisztre akarja beváltani, Törökszent- miklósra, a központi raktárba viszi. Ezeknek az embereknek a száma nem ii* csekély. A két helybeli tsz az idén 40—50 vagon búzát adott el tagjainak s a csere egyik csúcsideje éppen a karácsony előtti időszak. A község vezetői mindenáron javítani akarnak a jelenlegi helyzeten. A vállalat azonban kibújik a konkrét megegyezés alól, a legközelebbi megbeszéléseket is januárra halasztotta. Mit látnak most a község lakói? Az ÁFÉSZ elbontotta a cseretelepet, kocsmát épít helyette — persze mert az a jövedelmezőbb — és nem törődik a fontosabbal, a lisztellátással. A látszat azonban, mint már annyiszor, ezúttal is csal, ^ horvátit M
