Szolnok Megyei Néplap, 1970. december (21. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-16 / 294. szám

1970. december 1(5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Szökés a Sing Singből Tanyáról- a védőnővel Hámori Tibor műve úgy­nevezett „szórakoztató” da­rab. Bűnügyi történet, diva­tos szóval: krimi. Méghozzá zenés krimi. Ez a műfaji meghatározás eleve leszűkíti az e darabhoz kapcsolódó igényeink körét. A színlap jó előre figyelmeztet, mi az, amit elvárhatunk — és amit nem várhatunk eb Krimi, tehát: nincs benne lélektanilag megindokolt jellemfejlődés, hiteles, emberi dráma, társa­dalmi indulat, filozófiai tar­talom, felemelő katharzis, egy kor, egy ország, egy kö­zösség érzelmi világát megfo­galmazó atmoszféra. Illetve: nem baj, ha van benne, csak — minek Ezzel szemben: van benne fordulatos, ki­számíthatatlan cselekmény, sok-sok előre nem várható, meghökkentő fordulat, nagy­szabású bűntény és ennek megfelelően feszültség, na meg izgalom. Illetve: kell, hogy legyen benne, mert ha nincs, az már nagy baj... De nézzük tovább, sorjában. Zenés krimi, tehát: nincs benne dramaturgiai feladatot betöltő, a cselek­ményt előre lendítő, drámai atmoszférát teremtő, a kon­fliktust kifejező muzsika, ezzel szemben van benne néhány kelle­mes, hangulatos dal, köny- nyen megjegyezhető meló­diával, a slágerré válás min­den kellékével, és — utoljá­ra, de nem utolsósorban — szellemes, frappáns, jó csat­tanókkal megtűzdelt és jól mondható szöveggel. Ezek a követelmények és ezeknek a követelményeknek a Szökés a Sing Singből alapjában véve megfelel. Hámori Tibor a bűnügyi tör­ténetek előregyártott ele­meiből ötletes és fordulatos cselekményt; szerelt, akarom mondani, szerkesztett össze, logikusan építette fel meg­hökkentő ötleteit, és gondo­san elkötözte a szerteágazó események valamennyi szá­lát. Olajozottan mozog az egész dramaturgiai szerke­zet és ahol, esetleg mégis nyikorogni kezdene, ott gyor­san „megolajozza” Nádas Gá­bor behízelgő, kellemes mu­zsikája, Szenes Iván szükség szerint szellemes vagy, érzel­mes. kitűnő szövegével. Bár ez utóbbiból — már mint a dalok szövegéből — viszony­lag kevesett értett meg a kö­zönség, minthogy a fiatal és tehetséges színészek, az egy Szombathy Gyula kivételé­vel, csak ritkán voltak ké­pesek egyszerre játszani, táncolni és érthető szöveg­Uarmut Endre: mondással túlénekelni a ze­nekart Az előadást Fényes Márta rendezte. Munkája során alighanem abból indult ki, hogy ez a krimi — zenés krimi. A muzsikára, a lát­ványra, a látványos mozgá­sokra építette fel az egész darabot; néhány jelenetben, Bartha Judit igen jó koreog­ráfiájára, valóságos kamara- revüt produkált a kitűnően — és fegyelmezetten — tán­coló fiatal színészekkel. Ter­mészetesen az izgalom-keltő elemeket, a krimi-fordulato­kat sem szorította háttérbe; a hangsúly azonban egy ki­csit eltolódott, anélkül, hogy az a cselekményesség rová­sára ment volna. Munkáját mégsem dicsérhetjük egyér­telműen : néhány jelenet a lehetőségekhez képest is darabos, elnagyolt és főként a harmadik felvonásban, né­ha az előadás ritmusa is megtörik. Szerencsére, a színészek energiájából futja arra is, hogy az efféle döc- cenők után újra felgyorsít­sák az előadást- és átlendít­sék a holtponton a darabot. A' szereplőgárda egyéb­ként is minden dicséretet megérdemel. Attól a — saj­nos! — elég általános gya­korlattól eltérően, amely sze­rint a színészek lenézik az efféle könnyű, szórakoztató, zenés darabokat és „leke­nik”, a látható legolcsóbban „adják el” az ilyen szerepe­ket, itt mindenki teljes szí­nész-egyéniségével és nem­csak a tudásával, hanem a szívével is szolgálta az elő­adást. Ha nem is egyforma színvonalon, de egyforma lelkesedéssel. Igazi együttest láthattunk; de ebből az együttesből is kiemelkedik Szombathy Gyu­la játéka. Kitűnően táncol, igen jól énekel és amellett rendkívül jó színész. És, ami Közvetlenül az 1970—71-es oktatási év megkezdése után 61 féle szakközépiskolai és technikumi szakmai tan­könyv szerepelt a hiánylis­tán. Ezek közül tíz a tan- könyvkiadó vállalat, a többi a különböző szakkiadók „adóssága” volt. Az érdekelt kiadók annakidején azt ígér­ték, hogy a hiányzó könyve­ket a nyomdák által vissza­igazolt határidőre folyamato­nem utolsó szempont, a szín­padon feltétlen ura „munka­eszközének”, saját testének: amint már említettem, ő az egyetlen, aki a legfergetege- sebb táncszám után is tisz­tán. érthetően szólal meg, énekhangját sem töri meg a mozgás. Másodiknak Hollósi Frigyest említeném; ugyan­csak szerencsés alkat, jó mozgáskultúrája mellett ki­tűnő komikus képességekkel rendelkezik, csak beszédtech­nikáján kellene kicsit javí­tania. Albert Piroska játékában elsősorban sodró erejű tem­peramentumát, nagyszerű mozgás- és tánckultúráját dicsérhetjük. Ha övé a szó a színpadon, feltétlenül oda kell figyelnünk rá; de azt, hogy akkor is az előadást szolgálja, amikor tulajdon- képpn nincs szerepe, amikor csak ott van — azt még meg kell tanulnia. Liska Zsuzsa néhány rendkívül találó gesztusból és hangsúlyból építette fel Lilian Taylor szerepék de éppen azért, mert igen szűk határok kö­zé szorította ezeket az esz­közöket, nehezen tudja kö­vetni a figura színeváltozá­sait: a harmadik felvonás­ban nem tud mit kezdeni magával. Baranyi László játéka jól illeszkedett az együttesébe; kellemes pillanatokat szer­zett a szöveg humorának kiaknázásával Kürtös Ist­ván, N. Szabó Sándor, Czi- bulás Péter és Mucsi Sándor. Tomay Miklós díszletei, egyszerű elemekből felépí­tőt! színpada minden egysze­rűsége ellenére hatásos és látványos játékteret biztosí­tott az előadáshoz. Tóth Barna jelmezei is jól szol­gálták az előadást. Csík István san megjelentetik. Az MTI munkatársa megkérdezte az illetékeseket: hogyan állnak az ígéret beváltásával? Elmondották, hogy a tan- könyvkiadó adósságának a felét már törlesztette, s de­cember végéig a még hiány­zó könyvek is megjelennek. Ami a szakkiadókat illeti, időközben több könyvnél a vállalt határidők eltolódtak. ' gonosznak és igazságtalannak talált. Tudta, hogy nemcsak a testőrség, a híres Preobra- zsenszkij-ezreti áll szemben vele, hanem a földkerekség legnagyobb fegyveres ereje. Tudta, hogy egyetlen áradat seperheti el a Minden Oro­szok Cárjának hadseregét —■ a Minden Oroszok Cárjának népe. Jót nevetett volna a sok próféta és jövendőmon­dó — csak úgy nyüzsgött tő­lük Szent Oroszhon — ha va­laki a kopott, korán kopa­szodó jogászra mutat és azt mondja: ez a fiatalember fel­forgatja majd először a vi­lág egyhatodát, aztán a vilá­got. A sok jövőbe-tekintő kö­zül Kronstadti János volt a leghíresebb Látnoknak ne­vezte mavát ez a oétervári pap. akinek szónoklatait ha­talmas tömegek hallgatták. Szaggatott mondatok időn­ként szinte teljesen ért­hetetlen eksztatikus Kiál­tások — ez volt a látnok stílusa. Ha nehéz döntés előtt állott, vagy beteg volt valaki Elfogyott előttünk az út. A tanyát a felszántott fekete sártenger öleli körüL — Hát akkor vágjunk neki! — Csak így torony iránt? Nyakig sárosak leszünk. — Gyere utánam, lépj mindig a nyomomba! 0 Elindulunk. Elől göröngy­ről göröngyre szökken Erzsi, a védőnő. Barna csizmács- kát, divatos, trapézvonalú nadrágot, prémes félkabátot, nagy bojtos sapkát visel. — Igazán nagyon ügyes vagy — lihegem. — Ha tíz évig te is így közlekedsz majd, szintén megtanulod. Az ilyen sáros, őszi időben még a GAZ sem visz be egyes tanyákhoz, leg­feljebb a ló. De hát lova­golni nem tudok. Ne félj, most nem megyünk túl mesz- szire, 6—700 méter van még, és odaérünk. — Mindig ilyen divatosan öltözöl? — Ugyan már! — lepődik meg a kérdésen. — Nem va­gyok én divatos, de ez az öl­tözék ide a legjobb, a csiz­ma, meg a nadrág. A divat­hoz különben is sok pénz kellene. — Mennyit keresel? — Ezerötöt, ezerhatot. Igaz, otthon élek a szüleimnél, s majdnem mindet magamra költhetem. De szívesebben adom ki a pénzt könyvekre, meg színházra, mint ruhák­ra. Gyakran járok fel Pest­re. Legutóbb a Mikroszkóp Színpadon voltam. Oda még néhányszor elmegyek, mert nagyon tetszik, amit az a társulat csinál. A ragadós, fekete baráz­dák között bukdácsolva, a Sötét galamb című színda­rabról beszélgetünk, amit a Katona József Színházban látott. Meg arról hogy időn­ként jó felruccani a fővá­rosba, szétnézni, tájékozód­ni. s aztán hazajönni. Nem szeretne ott élni, idegesíti őt a nagyváros. , A megyében a legnagyobb kiterjedésű — 8500 holdnyi — Külterületi rész a három túrkevei védőnőre jut. Dar­vas Erzsi napi normája 50 kilométer, amit kerékpáron és gyalog tesz meg. 0 Megérkezünk. A rogyado- ; zó öreg ház udvarán egy i csupasz bokor ágaira terített a famíliában, maga III. Sán­dor is elhivatta a Kronstad­ts. Ezt a férfiút akarta Rasz- putyin, az immár messze földön ismert sztarec és sztrannyik megismerni, ami­kor 1903-ban — pontosan tíz évvel Vologya Uljanov után — Pétervárra érkezett. S amikor a pokrovszkojei pa­rasztnak sikerült elérnie, hogy oroszhon leghíresebb egyházi személyisége, a cár gyóntatója fogadja őt, az Oroszországi Szociáldemok­rata Munkáspárt II. kong­resszusán Vologya Uljanov — most már Vlagyimir Iljics Lenin — vezetésével meg­született az első forradalmi marxista párt, a bolsevikoké. Táncoló asztalok Részlet az Ideiglenes Kor­mány vizsgálóbizottságának jelentéséből: „Azok a válsá­gos idők, amelyekben Rasz- putyin megjelent a színen, a lehető legio.bban kedveztek „a próféta” nagyszerű karri­erjének. Az elvesztett (orosz- japán) háború, a forradalmi fellendülés hullámát követő csalódottság, a reakció elő­retörése fokozta a társada­lomban az idegfeszültséget és — főleg arisztokrata körök­ben — az érzéki életet. A vallásosságnak meg az érzé­kiségnek egy furcsa keveré­ke jelentkezett... Raszputyin kész talajra talált...’* Mikor — 19Ó3-ban —eftfcj pelenkák, tarka babaholmik jelzik, hogy pici gyerek van a családban. A kutya virgonc, dundi Kölykét féltve, vészt- jóslóan morog ránk. Kiabá­lunk: van itthon valaki! — Jaj, jónapot védő néni — szalad ki az asszony s kötényébe törölgeti a kezét. — Éppen mosok. Most nem tetszett jókor jönni, kicsit széjjel vagyunk — mentege­tőzik, amikor a sötét földes konyhába lépünk. A négy és félhónapos Mag- dika nagy puha tollpámá- ban fekszik. — Jól fejlett, egészséges, szöszi kislány. — Mit-evett ma? — Hát teát keksszel, az­tán egy kis kávét. Mostam egész nap, nem volt időm főzni. A többiek is egy kis zsíros kenyeret ettek, hogy megjöttek az iskolából. Majd estére levágok négy galam­bot. — Főzeléket mikor adott a gyereknek? — ??? Ja, kis húslevest zöldséggel, májjal, azt kap­ja. Kicsit köhög most az aranyom. — Nézük csak van láza? — Nincs lázmérőm. A védőnő elővesz a táská­jából egyet. — Mivel mos Kissné? Van mosópora? — Ajánlom a Biopont. Csak utána alaposan öblítsen ki. A következő tanyáig ne­gyedóra az út. — Sok mindent kifogásol­hattam volna K-éknál, hi­szen láttad. De nem lehet, mert megsértődnek. S nekem később is be kell kopogtat­nom hozzájuk. Követelem én az előírt higiéniát, gyer­mekgondozást, a fürdetést, az étkeztetést, de azt mond­ják, ha a négy felnőtt így él, ennek a kicsinek se lesz baja. L-éknál a szobában böm­böl a táskarádió. Egy óriási, minden helyet elfoglaló ágyon négy maszatos gyerek hancúrozik. Az anyjuk is ott fekszik köztük. A kis­ágyban a legkisebbik, a hét hónapos kisfia cumizik. — Megszáradt sárdarabok, pa­pírszemét, rongyok, gyerek­cipő, játékok mindenütt, azt sem tudjuk, hova lépjünk. A pici 45 kilós asszonyka, hatodik gyermekével terhes. —‘ Lehet, hogy nem is vagyok az. A rosszullét is elmúlt — feleli kelletlenül Erzsi unszolására, hogy men­jen be vizsgálatra a gondo zóba. — Hátha lehet még segí teni. Vagy mindenáron me. akarják tartani? — Még ezt az egyet, hát ha kislány lesz. — Dehát, hogy férne! majd el? — szólok én i, közbe. A férj, aki bejött a vendé­gek hírére, ránkcsattan: — Mi szeretjük a gyere­ket. — Tőlem annyi lehet "amennyi befér. Mi kilencen voltunk testvérek, a felesé­geinek hatan. — Ha bejön, írunk fel magának Infecundint — mondja Erzsi. — Á, nem kell. Hátha nem bírja a szervezetem. És ha már terhes vagyok, nem vetetem el. Nem ellenkezünk tovább, elköszönünk. — Tudod mennyi idős ez az asszony? — kérdezi Erzsi, amikor már kinn vagyunk. — Huszonhárom. Vérsze­gény, beteges, gyenge. A férje 2600 forintot keres, ő nem tud dolgozni. És látod, zaklatásnak veszik, ha jö­vök. Nem is titkolják. 0 Délben a Keve étteremben ebédelünk. Kicsit fázom, ja­vaslom az előfizetéses menü előtt igyunk két kis konya­kot. Erzsi zavartan rám néz. — Nyilvános helyen nem iszom. Tudod itt mindenki ismer. Megszólnak, hogy napközben konyakozom. —- És törődsz vele? — Idevalósi vagyok és itt is akarok maradni. Alkal­mazkodnom kell. — Miért választottad ezt a hivatást?^ — Egyetemre jelentkeztem, biológia-kémia szakra, de nem vettek fel. A szegedi védőnőképzőben volt még hely. Kezdetben semmi kü­lönösebb elhatározás nem élt bennem, hogy védőnő le­gyek. Most már el sem tu­dom képzelni másképp az életem Magad is láttad: na­gyon nagy szükség van a munkánkra. — És a kudarcok? — Ezt azért kérdezted, mert ma olyan helyekre jöt­tél velem, ahol tényleg van gond. baj, elmaradottság. És ennek ellenére most elégedett vagyok. Sabin-védőoltás volt nálunk a héten. És minden­honnan behozták a gyere­keket. Horváth Mária _________, / 2 . A RASZPUTYIY-REJTÉLY A Fekete Szalon Grisa hazament Verhotur- jeből és bejelentette család­jának. hogy őt most jóidéig nem látják, mert sztrannyik tesz. A sztrannyik vándorló sztarec, vagyis szent ember, afféle zarándok- volt. Évszá- tadokon ót rongyokba bur­kolt sztrannyikok tömege Járta Oroszország úttatt. Prédikáltak. Néha azt, amit *z egyház tanított, néha egé­szen mást. Sokszor börtönbe vetették őket, eretnek-pere­ket zúdítottak a nyakukba. Ilyen vándor lett Grigori j Jefimovics Raszputyin és Hetének ebben a viszonylag föv’d szakaszában komolyan is vette, amit fnondotf Anja, fefim. uevan fűnek-fának haitojíaWa Vi/>f7v rtrisa a lus­taság zarándoka” bnev azért nagvta el a szülői házat, mert ..mindig is, lobban sze­retett csavarogni, mint dol­gozni” — de bizonvítékok vannak rá. hogy az öreg ez­úttal igazságtalan volt a fiá­hoz. Több mint háromezer kilo­métert általában nem lusta­ságból gyalogol az ember. Ügy meg még kevésbé, hogy közben rendszertelenül és keveset eszik, húst soha. még ha elvétve kínálják is vele; dohos odúkban húzza meg magát éjszakára, hogy haj­nalban a kutyák koncertje közepette magányosan indul­jon tovább. A „külső úton”, hogy egyszer — talán évek, talán évtizedek múltán — megtalálja a „belső utat”. A Látnok Nagyjából ugyanebben az időben, de egészen más cél iegvében. egy másik fiatal­ember is iárta Oroszországot. 1893-ban. egy esztendővel Miklós cár trónralér>Zse előtt, apja viseltes felöltőiében és kalapiában Pétervárra érke­zett a huszonhárom éves Vlagyimir Iljics Uljanov, hogy megpróbálja megvál­toztatni a világot, amelyet szőr állított be a sztarec a fővárosba, hogy megismer­kedjék Kronstadti János ta­nításával és (szerintem ez érdekelte sokkal jobban- a pokrovszkojeit) módszerei­vel, mindössze öt hónapig maradt Pétervárott. De távo­zásakor már úgy búcsúzott új ismerőseitől, hogy hamarosan „hosszabb időre” visszatér. Á szibériai muzsik csalhatat­lan ösztönnel megérezte, hogy - ő is képes olyan karri­erre. mint a Kronstadti ••—és hogy egy ilyen karrier köze­ge csak Pétervár lehet. Mert a főváros nemcsak Csajkovszkij és Pavlov vilá­ga volt, hanem a sötétség haszonélvezőié, a legkülön­bözőbb sarlatánoké is. Tud­juk, hogyan élt a felső tíz­ezer. De egyik bál legalábbis hasonlít a másikra, a kalan­dot és a kaviárt sem találja élvezetesnek az, aki eltelt vele. A tétlenség talaján ki­virult az unalom. Troikavág- ták és táncos éjszakák, va­gyonokat emésztő kártyacsa­ták és vadászatok között mind divatosabbá vált egy űifaitR időtöltés: a szellem­idéző szeánsz. Az elsötétített szobák mé­lyén táncoló asztalokról és a véstél énből érkező hangok­ról álmodoztak nagyhercegek és nagyhercegnek: unatkozó urak és hölgyek kerestek kapcsolatot egy másik, talán még számukra is új élmé­nyeket Ígérő világgal* Min­denki, aki így vagy úgy se­gíthetett a természetfeletti tájakra való utazásban, aki szokatlannak, rendkívülinek bizonyult, a gyors siker re­ményében léphetett be ezek­be a körökbe. A szakállas szibériait az isten is ezeknek a szalonoknak teremtette. Például az Ignatyev-szalon­nak. Az „igaz oroszok“ Ez a gyülekezet nemcsak okkultizmussal, hanem poli­tikával foglalkozott. -Tagiai ultrakonzervatív főpapok és főnemesek voltak, akik még az udvari vonalvezetést is „liberálisnak” találták. Alek- szandr Pavlovics Ignatvev gróf. III. Sándor diplomatája és főhivatalnoka, támogatott minden hódító törekvést, minden nemzetiségi- és faj- üldözést. Két okkultista sze­ánsz között a Fekete Szalon — így hívta Pétervár a Fe­kete Gróf körét,— tagjai po­litikáról beszélgettek. Az ultrareakciósok széle­sebb szervezete az Igaz Oro- -^szok Szövetsége volt. A szö­vetség nétervári. tehát or­szágos viszomda+han lofon­tosahh hangadói az Tonatvpv­szalonban gyülekeztek. Itt kellett tehát felhuWannia annak a parasztnak, akit a testület vezetői sajátos poli­tikai misszióra szemeltek ki; 'r (Folytatjuk) Késedelmes tankönyvek, egyetemi jegyzetek nyomában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents