Szolnok Megyei Néplap, 1970. december (21. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-13 / 292. szám
8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP !t>70. december IS, Szentély és üzlet KÜLPOLITIKAI Az USA katonai hírszerző szolgálata megfigyelés alatt tartja a politikusokat FMward Kennedy szenátor egy szerda esti tévéműsorban bírálta a katonai hírszerző szolgálatot, amiért állandó megfigyelés alatt tartja a politikusokat és a háborúellenes mozgalom tagjait az Egyesült Államokban. Kennedy szavai szerint a hírszerző szolgálat Qgynökei szégyenletes és megdöbbentő módszerekhez folyamodnak és durván megsértik a demokratikus emberi jogokat. Kennedy kijelentette, hogy a hírszerző szolgálat többek között a republikánus és a demokrata párt 1968 őszén tartott elnökjelölő kongresszusainak részvevőit is megfigyelés alatt tartotta. A szenátor Laird hadügyminiszterhez intézett levelében felteszi a kérdést, kinek a felhatalmazásából történik mindez, és az igazságügyminisztérium tud-e az amerikai katonai hírszerző szolgálat ebbéli tevékenységéről. A Japánban működő buddhista és sintoista egyházi intézmények, szentélyek és úgynevezett szent helyek az utóbbi időben nyomasztó anyagi válságba kerültek. Emiatt több szentélyt lakóházzá, szállodává vagy autógarázzsá alakítottak át, míg más egyházi intézményekben virágcsokrokat kötnek, esetleg teát főznek és árusítanak. Az egyik egyházi szervezet tanácskozásán megállapították, hogy az ország 3393 ismert szentélyének, illetve szent helyének 40 százaléka valamilyen formában üzleti tevékenységet folytat. A Marito Fudo elnevezésű buddhista szentély, amely Tokió észák-keleti peremén van, külön imádságot vezetett be autósok számára. Sojin Hasimoto lelkész nézete szerint azok a szentélyek, amelyek nem foglalkoznak gyakorlati szolgáltatások nyújtásával, teljesen a hívők adományaira szorulnak, és ez csökkenti népszerűségüket és befolyásukat a hitéletben. A Marito Fudóban ezért vezették be az említett imát, amely — mint a lelkész közölte — 1969-ben körülbelül 50 ezer autóst vonzott a szentélybe. Az imádság miatt, amelynek egyszerű elmondása S dollárba kerül, némely ünnepnapokon valóságos forgalmi dugót okoz, a szentély elé gépkocsik százai igyekeznek. Más egyházi intézmények hamarosan követték, sőt túl is szárnyalták a Marito Fudo kezdeményezését. E téren különösen számottevő üzleti sikert ért el a Takahata Fu- do-szentély, amely az ima elmondása után fémből készült „védőtalizmánt” és 300 dollárra szóló balesetbiztosítási kötvényt ad át a gépkocsi tulajdonosának, s mindezért 3 dollárt kell fizetnie. A Kifu- ko Fudót, Tokió egyik legrégibb belvárosi szentélyét néhány hónapja lebontották, a helyén korszerű, minden kényelmi berendezéssel ellátott új templomot építettek, ahol most fiatal párok találkoznak és szórakoznak. Hiroomi Haraoka, a japán buddhista egyházak szövetségének vezetője hangozta! ta: — Hisszük, hogy az üzleti tevékenység a vallás propagálását is előmozdítja. A jövedelemszerzés nem ellenkezik a Szent előírásokkal. Egy sintoista főpap kijelentette: — Hogyan népszerűsíthetnénk a vallást, ha a templomokat nem tudnánk fenntartani? Japánban ma sok pénz kell, hogy az egyházak megtarthassák hívőiket Melyik as ígasi? Jugoszláviában sok vita folyik a hat szövetséges köztársaság egységéről. Melyik az igazi kép _ amlt szahad szemmel, vagy amit a fényképezőgép lencséjén át lehet látni? (A karikatúra megjelent a Magyar Szóban.) Otven éves e az Észt Komszomol Lenin szellemében — Felajánlások az SZKP XX£¥. kongresszusára „Hűek vagy unk Leninhez és a Párthoz”. Ez a jelszó fémjelzi a Komszomol Központi Bizottsága felhívását, amelyben a szovjet ifjúsághoz fordult, hogy ez év augusztusa és 1971 áprilisa között felajánlásokkal és a végzett munka számadásával készüljön az SZKP XXIV. Kongresszusára. Ez a munka a Komszomol szei*veze- tek lenini jubileumi évben folytatott tevékenységének logikus folytatása, ami magában foglalja az ifjúság, azon belül a diákság kommunista szellemben való nevelésének további javítását célzó feladat komplexust is. A lenini számvetés előkészítő stádiumában — a tanév kezdetétől október 2-ig — a fő figyelmet az egyéni és kollektiv felajánlásokra, illetve azok sokoldalú komoly megvitatására fordítottak. A munkának ez a szakasza olyan napon ért véget, amely egy fontos évfordulót jelez. 50 évvel azelőtt, 1920. október 2-án szólalt fel Lenin az Oroszországi Kommunista Ifjúsági Szövetség III. Kongresszusán, amelyen „Az ifjúsági szövetség feladatai”- ról beszélt. Ezen jubileumi napon mindenütt „lenini órákat” tartottak: a köztársaság felsőoktatási intézményeiben aktíva üléseket, vagy kibővített plénumot (a kerületi joggal rendelkezők), illetve Komszomol taggyűléseket (művészeti intézetek, konzervatóriumok), amelyeken végső formában fogadták el a kongresszusi felajánlásokat. Október 3-án az egész Szovjetunióban ifjúsági munkanapot rendeztek. December 5-én ünnepelte az észt Komszomol fennállásának 50 éves évfordulóját. Ebből az alkalomból a köztársaság ifjúsági szervezete előzetes felmérést végzett a felajánlások teljesítéséről, az ún. „lenini számvetéséről és részletesen megtárgyalta a téli vizsgaidőszakra való felkészülést y,A lenini számvetés“ 1971 áprilisában össz-szövetségi Komszomol értekezlettel zárul, amelyen a pártkongresszus tiszteletére tett felajánlások teljesítését, illetve a. kongresszus által kitűzött újabb feladatok elvégzését vitatjuk meg. Az értekezletet megelőzően, az alapszervezetekben minden résztvevőről közösségi-politikai jellemzést készítenek, amelyet a tagkönyvbe is bejegyeznek. Azok a diákok pedig, akik ebben az időszakban a legjobb eredményeket érik el a tanulásban és a közösségi-politikai munkában, a Komszomol KB jelvényét és „V. I. Lenin életrajza” c. emlékkönyvet kapják. A mozgalom egyik fő célkitűzése a tanulmányi-nevelési munka szintjének emelésében van. A múlt évben a jeles vizsga- eredmények a nappali tagozaton 10,2 %- ot tettek ki, míg az azt megelőző tanévben ez a szám csak 8,8 % volt A jó és jeles vizsgák együttesen 1969—70-ben 38,9 %-ot értek el (1968—69 tanévben 34,7 % volt). Figyelmet érdemel a Tallinni Állami Egyetem Komszomol szervezetének ezen a téren végzett munkája. Itt rendszeresen megvitatták az eredményeket és a hibákat jelenleg pedig már közvetlenül a tanításitanulási folyamat további javításával foglalkoznak, különös figyemet fordítva aa első éves hallgatókra. Mindezek mellett a tudományos diákkörök munkájában résztvevők számának emelését, tevékenységük aktivizálását sem hagyjuk figyelmen kívül. Az elmúlt évben több újonnan alakult tudományos-szocializmus, valamint filozófiai diákkör kezdte meg működését A tudományos vetélkedők, tanulmányi versenyek nagy népszerűségnek örvendenek. 1968—69-ben 595 tanulmánnyal vettek részt a kiírt pályázaton, ebből 43-at a köztársasági döntőbe javasoltak. Az ösz- szes pályamű közül 317 a társadalomtudománnyal foglalkozott A másik fő feladat a klasszikusok műveinek elmélyült tanulmányozása, valamint a Komszomol és a párt határozataival való megismerkedés. Ez a célkitűzés a szemináriumokra való felkészülést jelentősen elősegíti, így a Komszomol szervezetek támogatást tudnak nyújtani a pedagógusoknak az aktuális elvi kérdések megvitatásában is. A különböző szintű bizottságoknak lehetőségük van arra is, hogy találkozókat szervezzenek a párt és a gazdasági szervek vezetőivel, amelyeken a hallgatók a tényanyag ismeretében vitathatják meg problémáikat. A „lenini számvetés” harmadik célja, a munkában való részvétellel kapcsolatos. A szolidaritási alap, a diák munkanapok, a különböző amatőr fellépések, a tervező intézetekben vállalt munkák bevételeit eddig nem racionálisan használták fel. Hozzá kell tenni, hogy az ilyen munkáknak elsősorban nem gazdasági jelentősége van, hanem sokkal fontosabb az ebben résztvevő diákokra gyakorolt nevelő hatás. A védnökségek elterjesztésével és a társadalmi munka problémáival külön is foglalkozott az Észt Komszomol Központi Bizottságának titkársága. A feladatok elvégzése szükségessé teszi a szervezeti munka, és a fegyelem javítását is. Röviden így lehetne vázolni az észt ifjúság, a felsőoktatási intézmények fiataljai előtt álló feladatókat, amelyek elvégzését az SZKP XXIV. kongresszusa tiszteletére ajánlottak feL A Kullaste az Észt Kommunista Ifjúsági Szövetség K. B. titkára Fdjl gyűlölködés az amerikai hadseregben Az amerikai katonai támaszpontokon, kiképzőtáborokban tapasztalható faji gyűlölködés véres epizódjai bizonyítják, hogy az amerikai hadseregen belüli négerüldözés, a faji megkülönböztetés szerves része a mai Amerika fajüldöző politikájának. E tény igazságát még az sem homályosíthatja el, ha a hivatalos kormánykörök nyilatkozataikban a faji kérdések megoldásának példájaként a hadsereget emAz elnöki rendelet és a had- ügyminiszteri utasítás ma is érvényben van, de ezerszer is jaj annak a néger újoncnak, aki komolyan veszi a fehér és a fekete katonák egyenjogúságát. Az amerikai hadügyminisztérium irattárában többezer vizsgálati jegyzőkönyvet őriznek a virginiai Fort Be'voir. a colo radói For> -on a Ne Jersey-i F " r ' Fort Cm in. a texasi Fort Hood, a dél-karolinai Fort legetik, ahol — mint mondják — a néger katona teljes egyenjogúságot élvez. Való igaz, hogy 1948-ben — a néger katonáknak a második világháború frontjain tanúsított bátorsága utólagos elismeréseként — elnöki rendeletet s hadügyminiszter! végrehajtási utasítást adtak ki „a fegyveres erőkön belüli egyenlő elbánás és esélyek tárgyában”. Azóta azonban Jackson, a kentucky Fort Knox, az illinoisi Fort Sheridan és az oklahomai Fort Still kaszárnyáiban — az „egyéni foglalkozáson” megalázott és agyongyötört néger újoncok és fehér kínzóik között kirobbant, nem egyszer halálos áldozatokat követelő véres összecsapásokról. Nemcsak az Amerikában ievő kiképzőtáborokban Ilyen a helyzet, hanem az Európában és a világ minden részén állomásozó egységeknél is. Néhány hónappal ezelőtt az NSZK-ban, a Fulda nevű városban állomásozó 14. amerikai federítő ezrednél pattant ki egy különös eset, amely azóta az NSZK- ban állomásozó valamennyi amerikai alakulatot kisebb- nagyobb mértékben érintő és el nem titkolható botránnyá dagadt. Joseph Weeksend amerikai katona ügyével kezdődött az egész. Az ő Ku- Klux-Klanba vajó beszervezési kísérletének körülményeiről és a Martin D. Ha- well ezredes parancsnoksága alatt Fuldában állomásozó 14. páncélos felderítő ezredben uralkodó állapotokról sokat cikkezett a nyugati sajtó. A Nyugat-Németországban levő amerikai támaszpontokban a Ku-Klux - Klán jelenlétét és tevékenységét újabb események is bizonyítják. A fuldai események után nem sokkal a Stuttgarttól északkeletre eltérülő crailsheimi amerikai támaszponton az egyik éjszaka fellobbant a tűzkereszt, amely a Klan négerek elleni terrorjának riadójele. Az NSZK-ban mintegy 175 ezer fehér és 25 ezer néger katona állomásozik az országot behálózó amerikai támaszpontokon. A fehér és a néger katonák közötti viszony már régóta feszült, hiszen mindennaposak a négereket megszégyenítő atrocitások. A gazdasági munkákat, valamint a legnehezebb /szolgálatot rendszeresen a színes bőrűekkel végeztetik. A kiképzés során a tisztek és az altisztek ön- kényeskedhetnek velük, ugyanakkor az előléptetésnél, a kedvezmények adásánál hátrányos megkülönböztetésben részesítik őket. A crailsheimi ■ tűzkereszt fellángolása jeladás volt. Hírére a többi amerikai laktanyában is zavargásokra került sor a fajüldöző fehér katonák és a szinesbőrűek között. A crailsheimi laktanyában másnap a néger katonák tartottak tiltakozó felvonulást és memorandumot juttattak el James M. Polk vezérőrnagyhoz, az Európában állomásozó amerikai egységek főparancsnokához. amelyben követelik hogy szüntessék meg a négerek elleni, a faji gyűlölködéstől szított hátrányos megkülönböztetést. Kényszerű elismerés Az amerikai katonai körök kénytelenek voltak elismerni, hogy „voltak zonyos kilengések”, de ezeket nem szabad eltúlozni”, hiszen a „harcban bajtár- sias a szellem a fehérek és a szinesbőrűek között”. Valóban? Ott Vietnamban és Kambodzsában? D. Dun can hadnagy, a L’Unita című olasz lap tudósítójának a közelmúltban ezeket mondotta: „...az állandó idegfeszültség, a halálfélelem felszítja a katonákban az indulatokat... Különösen a fajgyűlölet megnyilvánulásai, a néger katonák elleni brutalitás válik szinte mindennapossá. Saigonban. Nha Trangban, Da Nangban vagy akármelyik más amerikai támaszponton a néger katonák sohasem teszik be a lábukat olyan bárba, vagy táncos mulatóba. ahová fehér katonák iár nak. Ha egy szer-kétszer mégis betévednek, kikergetik őket. Többnyire egy pillantás, egy fütty, egy intés is elég, hogy távozzanak, de ha mégsem teszik meg, megrohanják és kidobják őket”. A „Philadelphia Independence” című lap írta: „Az Egyesült Államok hadseregében olyan fokot értek el a faji előítéletek, hogy egy törött lábú néger katonának meg kellett várnia, amíg minden fehér sebesültet elszállítanak a segélyhelikopterek. Amikor végre mégis elvitték, nem a fehér sebesültek közé helyezték, hanem néhány fehér tiszt holtteste mellé rakták le. Számtalanszor megtörtént, hogy néger sebesülteket kiraktak a mentőrepülőgép- ből, mert kellett a hely a fehéreknek”. Csak a golyó nem válogat Még egy mondat John Williams törzsőrmester a fenti lapnak adott nyilatkozatából: „.--a színesek ...akkor válnak egyenrangúvá a fehér katonával, amikor a dzsungelben egyformán utoléri őket a partizánok golyója...” S befejezésül néhány statisztikai adat. Több évet felölelő amerikai statisztika szerint a Vietnamban levő amerikai haderő létszámának 11 százaléka néger. A harcoló alakulatokban ez a számarány 26 százalék. A Vietnamban elesett amerikaiak 23 százaléka néger. Ezekhez a nyilatkozatokhoz és tényékhez nincs mit hozzátenni. Minden szónál meggyőzőbbek! K. J. sokat változott a helyzet:
