Szolnok Megyei Néplap, 1970. december (21. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-13 / 292. szám

S9T0. december IS. SWM.NOK WEG Yin NÉPLAP S A jászberényi Általános Műszerész Ktsz fémcsiszoló részlegében felületkezelési munkákat, nikkelezést, krómo­zást, galvanizálást, dukkózást végeznek részben a lakos­ság, részben a ktsz részére. Képünkön Vass Antal, Csík István és Kocsis Géza csiszolók egy motoríelcszkóp vizs­gálata közben. _ Piackutatás után A következő évben hét és fél millió négyzetméter pup- linféleség exportjára készül lel a pápai textilgyár — ez-' zel a konkrét tervvel össze­gezték tapasztalataikat a gyár f 'ezetői, akik a HUNGARO- ?EX képviselőivel sorra lá- ogatták a felvevő piacokat. ÍSz a mennyiség félmillió négyzetméterrel több, mint az elmúlt évi export. A vi­lágkörüli út a mennyiség mellett számos más informá­ciót is adott, amelyet már fi­gyelembe vesznek az 1971-es termelésnél. Szinte valameny- nyi világrészen — amelynek 30 országába szállítanak — a textíliák korszerűbb kidolgo­zását igénylik. A hagyomá­nyos pamutszövetek már nem keresettek, helyettük külön­böző műanyagokkal kevert és kezelt gyűrtelenített forma­tartó anyagokat várnak. A pápai termékek közül a leg­nagyobb sikerük a hímzést utánzó szövésű anyagoknak volt. A szakemberek szerint európai piacokon napjainkban a legdivatosabb szín az óarany, ezzel díszítik a blú­zok, az ingek, sőt a pizsamák anyagait is. Meleg fogadtatás — hideg hűtőszekrények Uj hűtőszekrénytipus a Hű őgépgyár jubileumi sorsolásán (Tudósítónktól) Tegnap délelőtt 10 órakor Jászberényben a Déryné mű­velődési házban megtartották az egymilliomodik Lehel ház­tartási hűtőszekrény elkészí­tését ünneplő jubileumi sor­solást, amelyen a Hűtőgép­gyár másfélszáz értékes tárgy- gyal lepte meg azokat a Le­hel hűtőszekrény tulajdono­sokat, akiket Fortuna isten- asszony is a kegyeibe foga­dott. A jubileumi sorsolást Gor- jancz Ignácz vezérigazgató a következő szavakkal nyitotta meg.: — Vállalatunk 1956-ban kapta fejadatául a Kohó- és Gépipari Minisztériumtól a háztartási hűtőszekrények gyártására való felkészülést. Mind a felkészülés, mind a gyártás megindulása a ter­veknek megfelelően történt, és 1958-ban már forgalomba került a Super—100 literes kompresszoros háztartási hű­tőszekrény. Az 1958. évi né­hány ezer darabos teljesít­ménnyel szemben 1970-ben már 240 ezer darabot gyár­tottunk. Bővült a választék, gyártmányaink műszaki szín­Szombati szemle a szolnoki piacon Ünnep előtti felhozatal és ünnep előtti árak jellemezték a szombati piacot Kevés élő­baromfit árusítottak, — ter­melőszövetkezetből például egyetlen pár csirke sem érke­zett Az élőcsirke kilója a fel­hozatalnak megfelelően — mindössze 332 kilót kínáltak — 25 forint volt Élőtyúkból valamivel jobb volt a felho­zatal, 484 kilogramm, az ára azonban azonos a csirkével. Mindössze 95 liter tejfel volt, literje 26—28, a tehéntúró pedig 16—18 forintba került A tojásfelhozatal a szoká­sos, 5856 darab, 1,70—1,80 fo­rint közötti áron. Kevés puly­ka, és hízott kacsa is volt, ára megegyezett, 28—30 forint ki­lónként A burgonya kilója tovább­ra 3—3,50, a sárgarépa 3—5, a petrezselyem pedig 9—10 forint Bár kevés volt a vö­röshagyma, mindössze 200 ki­logramm, ára változatlanul 5 forint kilónként. A termelő- szövetkezetek és magánel­adók egyaránt 3 forintért kí­nálták a fejeskáposzta kiló­ját, amelyből ezen a napon több mint 800 kilogramm volt a felhozatal. A kelkáposzta kilója 5—6, a karfiolé 10—14, a karalábéé 5 forint volt Gyümölcsből a felhozatal az időjárásnak megfelelően alakult, már csak almából van sok, pontosan 3555 ki­logrammot hoztak és 3,50—7 forintig mérték kilóját. Kör­téből 368 kiló volt a felhoza­tal, árát 8—12 forintra mond­ták. Volt még egy kevéske szőlő, 10—14 forintért kilón­ként. Az ünnepi diós-mákos beigli jutott eszünkbe ezen a hét végén. Majdnem 3 mázsa diót kínáltak, 17—18 forin­tért kilónként. A mák válto­zatlanul nem olcsó, 35—40 forintért adták literenként. Lóvásár öt hortobágyi lovat vásá­rolt csaknem kétszázezer fo­rintért Alfonz Smits belga ló­kereskedő. Közöttük van az ötévés Mazurka és a hétéves Óvadék, mindkettő idomított nóniusz. A Hortobágyi Álla­mi Gazdaság szakemberei Hegyeshalomnál adták át a lovakat a belga vásárlónak. Csövek, víz nélkül Jövőre megoldódik a fiszaföldváriak gondja? Panaszkodnak a tiszaföld- vár—ószőllői főutca környé­kén lakók: nincs ivóvizük, nem tudnak tisztálkodni, mosni. Van ugyan lefektetve egy vízvezeték, de a szivaty- tyút napjában csak egyszer kapcsolja be a kezelő. Néha korán reggel, néha csak dél­előtt. Nyáron sok bosszúsá­got okozott ez az ott lakók­nak, de most, decemberben sem jobb a helyzet. A pa- naszkodók azzal érvelnek, hogy négyezerötszaz forint vízműépítési hozzájárulást fizetnek, s ezért elvárnák azt, hogy — mintegy előlegként — naponta legalább egy biz­tos időpontban legyen víz a vezetékben. Volt rá eset, hogy vadonatúj villanyboyler égett le egy éjszaka, amikor a csö­vekből nem folyt a víz. Amikor Nagy Lajost, a község vb titkárát kérdeztük, azt válaszolta: „Nemcsak az ószőllőiek gondja ez. Én bent lakom a község közepén, s mégis sokszor órákig kell vámunk, hogy a csapból egy kannára való víz kicsöpög­jön.” S mindjárt, ott a tanácsnál bizonygatták többen is, hogy így van ez. A műszaki elő­adó két kannával, kerékpár­ral szokott körbejárni az ut­cai kifolyók között vizet ke­resve. (Pedig ugyanabból a vízvezetékből egy leágazás a lakásába is be van kötve.) Tizenkétezerötszázkilenc- venegy lakosa van Tiszaföld- várnak. A vízgond tulajdon­képpen ennyi ember gondja. Gimnázium, középiskolai kol­légium, tüdőgondozó intézet, s még sok más intézmény is igényelné a vizet. Negyven­egy fúrott kútja volt a köz­ségnek. Ebből már csak hat használható. A többi tönkre­ment, behomokosodott. A vízigényes intézmények ellátását úgy-ahogy sikerül megoldani. A kultúrház ud­varán három kutat fúrtak. Kettőt nem használnak, azok az új vízműhöz tartoznak. A harmadikkal „segítenek be” a község belső részének ellátá­sába. Nem merik vállalni a koc­kázatot, hogy nagyobb nyo­mást engedjenek az „öreg” csővezetékbe. Annyira elavult, hogy mór csak a föld, meg a rárakódott rozsdaréteg tartja össze. Remélik, hogy amíg az új vízmű megépül, bírja az igénybevételt. A tanács dolgozói szerint az ószőllői rész lakóinak problémáját meg lehetne ol­dani az új vízvezeték átadá­sáig is úgy, hogy a kultúrház udvaron lévő egyik kutgt rá­kötnék a kinti utcákba me­nő csővezetékre. Vagy úgy, hogy a szivattyút kezelők valamilyen rendszer szerint kapcsolnák be a berendezést. Így nem lenne bizonytalan az arra lakók vízellátása. (A Víz- és Csatornamű Vállalat illetékese ígéretet tett arra, hogy a szivattyúnál dolgozók ezután mindent el fognak kö­vetni, hogy a csapokból ami­kor kell, follyon a víz.) De mi lesz a község más részein lakók gondjával? Rajtuk az épülő vízmű segít majd. Hetvenöt kilométeres csőrendszert fektetnek le a községben, s az eredetileg ter­vezett 500 köbméteres vízto­rony helyett ezer köbméte­rest állítottak fel. Harminc­kétmillió forintba fog ke­rülni az új vízmű és 1972 jú­niusában adják át az egész hálózatot. Ha a Szolnok megyei ÉP­SZER vigyáz a határidők be­tartására, a község egy ré­szében már jövőre ad vizet az új vezeték. Addig pedig türelmesen várni kell. S ahol lehet, nagyon kell takarékos­kodni a vízzel. — egri — Személygépkocsi — szerényebb életmód Statisztika az autótulajdonosokról Csaknem minden huszadik családnak van már gépkocsi­ja hazánkban — jelenti a Központi Statisztikai Hivatal. Azt is megvizsgálták a sta­tisztikusok, hogy a gépkocsi viszonylag gyors térhódítása — a munkaidőcsökkenéssel, illetve a jövedelemnövekedés­sel párosulva — miként mó­dosítja az érintett rétegek életmódját, a család jöve­delmének felhasználását stb. A legfőbb tapasztalat: a gépkocsival rendelkező munkás-alkalmazotti, vala­mint paraszti háztartások havi átlagos jövedelme több mint hatezer forint, körül­belül 50 százalékkal több, mint a gépkocsival nem rendelkező családoké. Általános tapasztalat az is, hogy a viszonylag magas jö­vedelmű háztartások nagy része legelőször a lakáshely­zetét rendezi, otthonát fel­szereli, berendezi, és csak utá­na gondol gépkocsi beszerzé­sére. Természetesen számosán vannak olyanok, akik a meg­felelő anyagi feltételek hiá­nyában is, másfajta igényeik rovására tartanak gépkocsit. Jól példázza ezt az „autós” háztartások, illetve a gépko­csival nem rendelkezők sze­mélyes kiadásainak összeha­sonlítása. Akiknek nincs autójuk, ál­talában havi jövedelmük 44 százalékát költik élel­miszerre, italra, dohány­árura. A gépkocsitulajdo­nosok ilyen szempontból sokkal takarékosabbak: fi­zetésük 33 százalékát hasz­nálják fel az említett célra; a ruházkodáson 2 százalékot, a háztartáson és lakásfelsze­relésen ugyanennyit takarí­tanak meg, s egyéb kiadásaik is általában kisebb tételekkel szerepelnek a család havi költségvetésében; viszont a gépkocsival nem rendelkező családokhoz képest 17 száza­lékkal többet — a havi jöve­delem több mint egyötödét — az autó fenntartására, üzem­anyagra stb. fordítják. Vég­eredményben az adatok arra utalnak, hogy a személyen­kénti havi 1200—1400 forint, illetve például négytagú csa­lád esetén 4800—5600 forint havi jövedelem nem elegen­dő a gépkocsitartáshoz. Ha az ilyen keresettel rendelkező családok ragaszkodnak az autóhoz, annak szerény mér­tékű üzemeltetését is csak más fontos szükségleteik ro­vására tudják biztosítani. vonala minőségi paraméterei mind a nyugat-európai, mind a kelet-európai hűtőszekrény típusokénál jobbak. Ezután neves fővárosi mű­vészek szórakoztatták a kö­zönséget. Nagy sikere volt a műsor befejező részének: a budapesti Habselyem és Kö­töttárugyár divatbemutatójá­nak. A sorsolás azzal kezdődött, hogy a nézők között kisor­solták a Hűtőgépgyár leg­újabb termékének, a Lehel S—140-es abszorpciós hűtő- szekrények első darabját, melyet Ruzicska Alajos, Bu­dapest XIII. kér., övezet út 6. szám alatti lakos nyert. A sorsolás ezután tovább folytatódott és a szerencseke­rékből — melyben egymillió hűtőszekrény gyártási száma volt — egymás után kerültek elő a szerencsés nyertesek ne­vei. A nyeremények listáján öt darab 150 literes hűtőszek­rény, 5 darab 4000 forintos vásárlási utalvány, 5 darab S—60-as abszorpciós hűtő- szekrény, 5 db Favorit tele­vízió, több ezer, és kétezer fo­rintos vásárlási utalvány, va­lamint számos autószifon és habszifon szerepelt. — bognár — Az elítéltek 86 százaléka férfi igazságügy minisztériumi vizsgálat a társaa«Imi tulajdon elkeni büntettek alakulásáról Az Igazságügyminisztérium — a fővárosi és az egyes me­gyei bíróságok büntető kol- legiumainaK. közreműködésé­vel — megvizsgálta a társa­dalmi tulajdon ellen elköve­tett bűntettek körében az el­múlt év során a bűnözés ala­kulását, s a bíróságok ítélke­zési gyakorlatát. Megállapí­totta, hogy a vagyon elleni bűntettek száma 1965 óta fo­kozatosan csökken. A csök­kenés különösen az elmúlt esztendőben volt jelentős: az egységes rendőrségi—ügyész­ségi statisztika szerint 1968- noz kepest 14,5 százalékos. E tendencia a bíróságok által jogerősen elítéltek számában is megmutatkozik: amíg 1965- ben a jogerősen elítéltek csak­nem 47 százaléka vagyon el­leni bűntettet követett el, ad­dig ez az arány tavaly mint­egy 37 százalékra csökkent. A társadalmi tulajdon elleni bűntettek az elmúlt évben a közvádas bűntettek mintegy 21 százalékát tették ki — ez az arány 1965-ben csaknem 30 százalék volt —, a sze­mélyi tulajdon elleniek pedig több mint 16 százalékát. Az okozott kár összege azonbaq nem csökkent, ha­nem évről évre — az 1965- évi csaknem 70 millió forint­ról mintegy 83 millió forint­ra — emelkedett. Az egy el­ítélt által okozott kár öt év­vel ezelőtt 3965 forint volt, s ez az összeg 1969-ben 8361 forintra emelkedett. Az életkori statisztika Az elítéltek túlnyomó több­sége — mintegy 86 százaléka — férfi. Rablást kizárólag, lo­pást és rongálást pedig 90 százalékon felüli arányban férfiak követtek el, viszont a csalás vagy sikkasztás miatt elítéltek több mint egyötöde nő. Életkor szerint a legtöbb bűntettet a 20—30 év közöt­tiek követték el. Százezer azonos korú férfiből 852 kö­vet el társadalmi tulajdon el­leni bűntettet ebben a kor­csoportban, míg a 30—40 év közöttiek közül 719, a 40—50 év közöttiek közül pedig csak 417. Az elítéltek csaknem 85 százaléka általános iskolai végzettségű, mintegy 10 szá­zaléka középiskolát, 1,2 szá­zaléka pedig főiskolát végzett. Az alkohol, mint bűnözést kiváltó ok, csak a lopásnál és rongálásnál jelentkezik na­gyobb mértékben: előbbinél csaknem 15, utóbbinál mint­egy 25 százalékban függött össze fogyasztásával. A tár­sadalmi tulajdon elleni bűnö­zés okai között tehát az al­koholfogyasztás kisebb je­lentőségű, de tény az is, hogy szerepe van ebben a bűncse­lekmény-kategóriában is év­ről évre nő: az 1965. évi át­lagos mintegy 6 százalékos arány 1969-re csaknem 11) százalékra emelkedett. A társadalmi tulajdon el­leni bűncselekmények több­ségét az állami ipari üzemek és vállalatok, — a közleke­dési és kereskedelmi vállala­tok terhére követték eh Az okozott csaknem 83 milliós kárból mintegy 52 millió eze­ket a vállalatokat sújtotta. Az elkövetők csaknem 58 szá­zaléka a sértett vállalattal munkaviszonyban álló sze­mély volt, s bűncselekménye­ikkel a 83 millió forintos kár­nak csaknem háromnegyedét okozták. A bűnözés alapvető motívuma Mind a statisztika, mind az egyes bűnügyek konkrét vizsgálati adataiból az álla­pítható meg, hogy a társadal­mi tulajdon elleni bűnözés alapvető motívuma a köny- nyelmű életmódra való tö­rekvés kielégítésére irányuló haszonszerzési vágy. A bűnö­zés elsődlegesen nem a nehéz anyagi és családi helyzettel függ össze. Ezt mutatja, hogy bár a legtöbb bűntettet csa­ládosok követték el, mégsem a többgyermekesek — ahol a családi helyzet nyilvánvalóan a légterhesebb, — s bár az elkövetők legtöbbjének vi­szonylag alacsony a keresete, mégsem a létminimum hatá­rán álló keresettel rendelke­zők alkotják az elkövetők többségét. A konkrét ügyeket feldol­gozó megyei kollégiumi je­lentések igen sok adatot tar­talmaznak arra vonatkozóan, hogy az állami üzemekben, szaiiitási és kereskedelmi vál­lalatoknál a munkaszervezés, az anyagok tárolása és őrzése nem megfelelő. Sokhelyütt az üzemi adminisztráció, az el­lenőrzés, a bizonylati, pénz- és anyagkezelési fegyelem hiányos vagy teljesen hiány­zik, a pénz- és vagyonkeze­lők kiválasztásánál nem jár­nak el megfelelő körülte­kintéssel. A büneikövetesnek egy újabb motívuma is je­lentkezett a gazdasági irányí­tás új rendszerében, a min­den áron való gazdaságos- Ságra és nyereségességre va­ló törekvés. A Szolnoki Húsipari Vállalat környékéD KÉT SZOBAI KERESÜNK három havi használat­ra. munkásszállás cél* iára. Ceglédi Építőipari Vál­lalat. Cegléd. Mozdonv u. 2. Telefon 81—22. — Telek László.

Next

/
Thumbnails
Contents