Szolnok Megyei Néplap, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-13 / 266. szám

1970. november 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A kulimraünnepe volt Nyereség és veszteség A törökszentmiklósi tsz-ek várható eredményeiről Törökszentmiklós nagyki­terjedésű határában hat ter­melőszövetkezet gazdálkodik. Földjeik minősége, természe­ti. közgazdasági adottságaik eltérőek. Ennek megfelelően termelésük profilja is válto­zó. Az idén Törökszentmik- lóson is rendkívül sok kárt tett az időjárás, a fakadó- és belvíz, valamint a szeptembe­ri fagy. A város szövetkeze­tei 200 vagonnal kevesebb A városban az a hír járja a Rákóczi Tsz-ről: „Óvatosan, nagy biztonsággal gazdálkod­nak.” Kasza János, a tsz el­nöke azt mondja erre: „Vá­lóban nem szeretjük a túlzott kockázatot, nem törekszünk a kirakatpolitikára. Termelési kultúránk hagyományos”. Tény, hogy ennek a szövet­kezetnek vannak a legjobb földjei, s adottságaival viszont élni is tud. Náluk is esett az eső, de 27 nap alatt learattak. Búzából 17,7, őszi árpából 16, cukor­répából 246 mázsás átlagot búzát értékesíthettek. Az át­lagtermés 14,2 mázsa volt bú­zából. Még így is jóval meg­haladta a megyei átlagot. A kár nem egyformán sújtot­ta a szövetkezeteket. A Pető­fi és a Rákóczi a tervezettnél több kenyérgabonát értékesí­tett, az Alkotmány 3,6 mil­lió, az Aranykalász 2,5 mil­lió forint értékűvel keveseb­bet. takarítottak be. A Rákóczi hústermelő gazdaság: 100 kát. hold szántóra 155 mázsa húst értékesít. Ez kimagasló ered­mény. A szövetkezetben az árbevétel 52 százalékát az ál­lattenyésztés adja, ami a bel­terjességet is mutatja. A tsz-nek tavalyról 5,5 mil­lió forintja maradt a bizton­sági alapra, ehhez most sem kell hozzányúlni. Az idén csaknem ötmillió forint érté­ket ruháztak be. A jövő évi fejlesztési alapra a tervezett­nél 3,3 millió forinttal többet tesznek a 19 milliós nyereség­ből. Tavaly 28 500 forint volt az egy tagra jutó személyi jövedelem. Az idén is tartják ezt a szintet. Meglepetés a kis Petőfi A Petőfi Tsz 1967-ig na­gyon gyenge eredménnyel gazdálkodott. Akkor új veze­tőség — elnök, párttitkár, fő- agronómus, főkönyvelő — ke­rült a 2800 holdas gazdaság élére. A jó szakirányítás pá­rosult a jó politikai munká­val, sikerült szót érteni az emberekkel. Megszűnt a min­dent osszunk szét hangulat A gazdaság jó adottságait ki­használták, eredményeik egy­re felfelé íveltek. Igaz, a mű­trágyát sem sajnálták, most, az őszi kalászosok alá 4 má­zsa vegyes műtrágyát adagol­tak. Az idén növénytermelés 114, az állattenyésztés 105 százalékra teljesíti tervét. A búza 17,2, a napraforgó 12,2 mázsás átlagterméssel fize­tett. A belvízkár nem volt számottevő. A tsz bruttó jövedelme az előzetes adatok szerint meg­haladja a 9 millió, a várható eredmény megközelíti az 5 millió forintot. A gazdaság 3 millió forinttal gyarapította állóeszközeit. Jövőre újabb beruházásai lesznek. Elkészül a 10 ezer férőhelyes pulyka­nevelő, s 100 százalékig gépe­sítik a betakarítást. A fogyasztás és fejlesztés aránya tavaly 64:36 százalék volt. Ez a beruházások növe­lését mutatja. A biztonsági alapra 2,8 millió forint került. Búzás Sándor főkönyvelő mondja: „Ezt további félmil­lióval növeljük. A tagság is érezze, hogy jobban zárunk. Az egy 10 órás munkanapra eső jövedelem 106 forint kö­rül lesz”. (Folytatjuk) Máthé László Minden újságolvasó, rádióhallgató, tévénéző em­ber tudja, hogy október 24- től november 3-ig rendezték a Szovjet Kultúra Napjai ünnepi eseménysorozatát. A rendező szerveknek — a Művelődésügyi Minisztéri­um, s a Magyar—Szovjet Baráti Társaság elnöksége — az volt a céljuk, hogy a kul­túrát igenlő milliók része­sei legyenek a különböző művészeti eseményeknek. Megalapozottan mondhat­juk, a legteljesebb mérték­ben megvalósult ez a szán­dék : milliók részvételével. Nem írtunk nagy számot, mert az a törekvés, hogy a rendezvénysorozat országos esemény legyen, a legtelje­sebb mértékben sikerrel zá­rult, — hiszen a televízió és a rádió közvetítésével a leg­kisebb falvakba is eljutott a program számas kiemelke­dő műsora. A rendezvénysorozat egészének értékelése nem a mi dolgunk, arra szorítko­zunk, ami szűkebb pátri­ánkban, a mi megyénkben történt. A hazánkban vendégsze­replő szovjet művészegyüt­tesek közül Szolnokon is fel­lépett a Szvesnyikov kórus. Megírtuk, csak ismételni tudjuk: hangversenyük fe­lejthetetlen élmény. A zsúfo­lásig megtelt Szigligeti Szín­ház nézőközönsége hossza­san ünnepelte a kórust és kedves, fáradhatatlan veze­tőjét, Szvesnyikov profesz- szort. Az elragadtatott taps­ban benne volt: jöjjenek el máskor is. A szolnoki Damjanich mú­zeumban még nyitva tart a „Lenin és a forradalom a szovjet grafikában” című kiállítás, Nagystílű, repre­zentatív' tárlat, nemcsak azért, mért egy fél évszázad grafikai művészetét öleli fel, hanem a válogatás gondos­ságából, minőségéből követ­kezően is. A megnyitó — amelyen résztvett a kulturá­lis napokra hazánkba érke­zett szovjet delegáció is — a szocialista-realista művé­szet igazi ünneplése voll A tárlat jelenlegi látogatottsá­gából is arra következte­tünk, hogy az érdeklődés változatlan. Nem véletlen, hiszen a szovjet grafika leg­jobb alkotásait hozták el hozzánk. Á Sz gl ge'i Színház L. Zsuhovickij: A delfin há­tán című „mai történet”-ét mutatta be. Sajnos ez a pre­mier a megszokottnál szoli­dabb színvonalon képvisel­te a mai szovjet drámát, — alatta maradt a várakozás­nak. A regényből színpadra átdolgozott mű valóban csak történet, nem dráma és a „maiság” hitele — úgy gon­doljuk elsősorban a színpad­ra állítás, az adaptáció buk­tatói miatt — elvi vonatkozá­sokban is több ponton meg­kérdőjelezhető. Nem vonjuk kétségbe a színmű szovjet­unióbeli sikerének megalapo­zottságát (hiszen ezeket az előadásokat nem is láttuk), de hangsúlyozzuk, hogy egy- egy művészi alkotás hatását mindig meghatározza a kö­zeg is, amelyben a mű mon­danivalója érvényesül. Kétségtelenül dicséretes törekvése volt színházunk­nak, hogy mai, elevenen ha­tó problematikájúnak vélt szovjet művet mutasson be, de a szándék és a végered­mény között jókora az elté­rés. Bizonyára találhattunk volna művészileg is kifor­rottabb, hatásában számunk­ra jobban megfelelő, többet mondó művet is. Olyat, — amely a mai szovjet dráma- irodalmat méltóbban repre­zentálja. Az ünnep' filmbemu­tatók sorából kiemelke­dett a kétrészes, monumen­tális film, a Felszabadítás. Október 29-én volt a megyei premierje és azóta — pedig egy hétig a szolnoki Tisza mozi játszotta — több mi tízezren nézték meg! Ez tő mint művészi siker: a fás; mus felett diadalmaskoi szovjet népnek, a világte ténelem legnagyobb csaté vívó Vörös Hadseregne szóló elismerés is. (Sajnál; tos, hogy a film Szolnoké a „filmszínháznak” már al: nevezhető, örökösen nyikoi gó székekkel „megáldott vakolathullásos Tisza mozi ban került vetítésre. Miéi gondolták a moziüzemi vál lalat műsor beosztói, hog kamara-érdeklődésű filmrő van szó? Miért vélték úgy hogy „A bostoni fojtogató” vagy az Erotissimo érdemli a nagyobb, a kulturáltabb bemutatótermet, a Vörös Csillag filmszínházat? A kö­zönség józan felismerésén múlott, hogy „sikerfilm” lett a Felszabadítás is). A Bűn és bűnhődés bemu­tatóját Kisújszálláson tartot­ták, majd Törökszentmik­lós forgalmazta a filmet. — Eddig csaknem ötezer néző­je volt. A szovjet—magyar koopro- dukcióban készült Liszt-film, a Szerelmi álmok, állandó teltházakat vonz, alig lehet rá belépőjegyet kapni. A televízióban és a rádió­ban sugárzott, a Szovjet Kultúra Napjai keretében bemutatott művek néző, il­letve hallgató . ámáról nincs adatunk, csak következtetni tudunk a műsorok aktivizá­lására. Hogy milyen óriási lehet a nézőszám, arra csak i!„n adat: csuoán Szol­nokon több mint tízezer tv- készülék működik. Összegezve’a Szovjet Kultúra Napjainak esemé­nyei Szolnok megyében is jól szolgálták a célt, a két nép megbonthatatlan barát­ságának további elmélyítését. Tiszai Lajos Váltakozó eredménnyel Az adottságok a gazdálko­dás eredményességét döntően befolyásolták. Bizonyára a ve­zetés szilárdsága, a helyes szervezeti intézkedések is éreztették hatásukat. A har­madik negyedéves előzetes mérlegek eltérő képet mutat­nak az év végén várható eredményekről. Két közös gazdaság — Rákóczi, Petőfi — jelentős összegű nyereség­gel zár. A Dózsa fizetni akar­ja a tervezett részesedést, s ehhez a 2,5 millió forintos biztonsági alapjából 1,5 mil­lió forintot használ fel. A Kossuth Tsz is feléli a ko­rábbi szerény összegű bizton­sági tartalékát. Az Alkotmány Tsz földjei talán a legrosszabbak a vá­rosban, 2500 hold a szik. Ez a gazdaság már elköltötte a 2.9 milliós biztonsági tarta­lékát. Az előzetes mérleg nul­lát mutat, s a tervezett jöve­delem 80 százalékát oszthat­ják. Súlyos gondot okoz, hogy még november 10-én 800 hold búzájuk vetetlen volt, s a szántani valójuk 1500 hold. Feladataikkal csak a testvér­gazdaságok segítségével tud­nak megbirkózni. Az Aranykalász Tsz súlyos mérleghiánnyal zár. Három közös gazdaság helyzetét kö­zelebbről is vizsgáltuk. Távol áll tőlünk, hogy párhuzamot vonjunk az egyes gazdaságok eredményei között. Ezt az el­térő adottságok sem teszik lehetővé. 3 Az árbevétel 52 százalékát az állattenyésztés adja Az ügy kezdett egyre kí­nosabbá válni, a harmadik eset is igaz volt. Az áldozat egy harminc éves asszony. Üj dolgot ő sem mondott el. Az elkövetés módja ha­sonló volt, mint a két má­sik esetben. Balázsnét is hátulról támadta meg a szatír, neki is a fülébe súgta, hogy hazavágja, ha kiabálni merészel. A hely­szín ebben az esetben is a nagyerdő volt. Az asszony egyetlen — nem túl hasz­nálható — új nyomot adott: a férfinek egy jelvény volt a kabátján, valószínű sportjelvény. A dulakodás közben meg is sértette az arcát. Kovács már alig mert az Utcára menni, mert lénten- nyomon megállították és a szatírról érdeklődtek Ková­csot ugvanis mindenki is­merte. Itt nőtt fel. az apja postás volt, anyja ma is itt él. Innen ment tiszti isko­lára és egyedül álló édes­anyja miatt ide kérte ma­gát. A fél város csak Laci­nak szólítja és nem ritka, hogy valaki a másik oldal­ról rikkant rá: — Lacikám, elfogtátok már azt a szatírt? Nem’ Hát mi az istenért kapjá­tok ti ott gzt a nagy fize­tést? Hogy felírjátok, aki tilosban parkol ? Kovács egyre idegesebb lett. Ügy érezte magát, mint' a sakkversenyző, aki időza­varba kerül. Már a megyei kapitányság is több esetben érdek’ód öt t a nyomozás ál­lása felől. Attól félt. hogy amennviben nem tud vala­mit felmutatni, a meavei ki- küld „segíteni” valakit, aki mePptt ő már labdába sem rúehat. Ezen a napon a kiserdő­ben tö’tötte az estét. Szép, krémszínű civilruháiát vette fel, és ráérősen sétálgatott. Enyhe május volt, még él­vezte is az üdezöld tavaszi erdőt. Különösen a nőket figyelte. Mepróbálta a sza­tír szemével nézni őket. De ez nem ment. Már elhagyta az erdő kö­zepét, amikor szemben vele egy fiatal lány közeledett. Lassan bandukolt, ábrándos szeme a semmibe meredt. Az ilyen álmodozó lányka valóságos szatír-csemege le­het — gondolta Kovács és miután a lány eléggá eltávo­lodott, utánafordult. Lassan követte, úgy, hogy a lány ne vehesse észre. Fától fáig sző­kéivé ment utána. Egy bozót nagyot csörrent, a lány ijed­ten megtorpant. Aztán újra tovább indult. Néhány méter után megállt és visszafor­dult. Kovács nem akarta magát leplezni, ezért világos ruháiéban, teljesen harc- szerűen beásta magát a rot­hadó avarba. A kislány ép­pen előtte haladt el, ha ki­nyújtja a kezét, eléri a kar­csú bokákat. Kovács elmo­solyodott: Ha ez a lány tud­ná. hogy a Belügyminiszté­rium állományába tartozó őrangvalkája itt vigyáz rá... Ekkor az úton. a lány möeött feltűnt egy magas férfialak Meglátta a lányt Nesztelen léotekkel mögéie osont, és magához rántotta. A lány iiedten felsiknltott. Kovács hadnagy felugrott a fa mögül és néhány ugrással elérte őket. Hátracsavarta a férfi ke^ét. — Segítség... A szatír... •— sikoltozott a lány. — Nvnga’nm. kisasszony — felölte Kovács. — Maid adok én neked' — sziszegte a férfi és ki­szabadította maeát lvrofrfor- dult és a következő pillanat­ban már ütött, Kovácsnak még volt annyi ideje, hogy észrevegye a férfi zakóján csillogó sportjelvényt. Aztán nekiesett a fának. Ellökte magát és a férfinak ugrott. Ütése elől az ellenfél azon­ban könnyedén kitért. Ko­vács érezte, hogy nehéz lesz a dolga. A szatír erős, ki­sportolt fickó. A lány köz­ben, mint egy bekapcsolt magnó egyfolytában sivított: — Segítség... Emberek... A szatír... Megöli... Köztudott, hogy az ember verekedés közben nem tpd másfelé figyelni. Különösén, ha olyan ellenfele akad, mint a hadnagynak, aki már a harmadik balegyenest vezeti Kovács képébe. De olyan klasszikusan szép balegyene­seket, melyek a Sportcsar­nokban és egy kültelki kocs­Ha figyel, rájön, hogy a biztatás nem neki szól, mi­után ő László, és nincs sze­rencséje pertuban lenni e bájos ifjú hajadonnal. Egy hatalmas gyomorszá- jas után Kovács lefeküdt a földre. Ellenfele a mellére térdelt és megszólalt: — Ne izgulj, Jutka. Gyen­ge kis biciklista ez. Most jó­idéig nem mozdul. Amíg én elbeszélgetek vele, te szaladj és értesítsd a rendőrséget... — Micsodát? — eszmélt Kovács. — Jól hallottad, kisapám. Talán még valami jutalom is leesik, amiért ártalmat­lanná, tettem a szatírt. — Ártalmatlanná tette maga a jó... — kezdte Ko­vács. — Idefigyeljen, fiatal­ember — folytatta aztán — Mert hátulról támadta meg magát... — Mindig így szók — kun­cogott a lány. — Itt volt randevúnk, aztán biztosan rám akart ijeszteni. A férfi eközben öngyújtója lángjánál tüzetesen megvizs­gálta az igazolványt. — Nagyon sajnálom — adta vissza az igazolványt a fiú. — Egyébként Bauer György vagyok. Egyetemi hallgató. — örvendek — mondta nem nagy meggyőződéssel Kovács. — Jujj, de jópofa. A lá­nyok megpukkadnak az irigységtől, ha elmesélem nekik —. örvendezett. — De te nem meséled! — mondta a fiú, aki kitalálta Kovács gondolatait. — Pedig olyan aranyosak voltatok — bájolgott el a Jutka nevezetű liba és Ko­vács a fiúra pillantva kiol­vasta a szeméből, hogy eb­ből sem lesz házasság. Kovács hadnagy pedig el­indult hazafelé. Vadonatúj ruhájában végzetesen hason­lított egy hajótöröttre. Azon izgult, hogy hazáig nehogy egy ismerőssel találkozzon. Lélekben már felkészült, hogy az anyja egész este sopánkodik: „Látod, kisfiam, miért nem hallgattál rám? Ha papnak mégy, ahogyan szegény apád­dal terveztük, akkor most nyugodtan aludhatnál a pa­rókián. De ha nem akartad, legalább lettél volna postás, mint szegénv. istenben meg­boldogult apád. Az is csak egyenruha...­(Folytatjuk) j mában egyaránt kivívnák a nyugodtabban. — Nyúljon be szakemberek elismerését, a belsőzsebembe. Ezúttal Ezért nem tudott Kovács mindketten tévedtünk. Én hadnagy sem odafigyelni a ugyanis magát hittem a sza- lányra: tírnak... — Sanyikám... Vigyázz... — a Sanyit? — úlmélko- Megöl... dott a lány. — Aztán miért? OSZ FERENC:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents