Szolnok Megyei Néplap, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-13 / 266. szám

« XXI. évf. 266. sz. 1970. nov. 13., péntek. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ára: 80 fillér A vezetőkről szólva |J ostánában sok szó esik a vezetőkről. Társadalmi, gaz- 1 1 dasági életünk fejlődésének természetes velejárója ez. Ahogyan erősödik a helyi vezetés önállósága, ahogyan nö­vekedik ennek ikerpárja, a vezetők felelőssége, úgy nézi mindenki vizsgálóbb szemmel, kritikusabban a vezetők te­vékenységét. Jő dolog ez, hisz társadalmi aktivitásról, a szocialista demokrácia szélesedéséről tanúskodik. E jó dolog is azonban — a vezetők munkája iránti fokozott érdeklődés —, mint az életben minden, akkor teljes, ha a közmondásos éremhez hasonlóan mindkét oldalát vizsgáljuk. S okszor olvashatunk a sajtóban hírt — olykor egész drámát magában foglaló, elítélő indulatokat kiváltó — leleplező riportokat. Annak előrebocsátása mellett, hogy a megtévedtek, a bűnösök ilyen módon való nyílt elítélésé­vel, tettüknek a közvélemény elé tárásával — e tevékeny­ség feltétlen hasznosságáról meggyőződve — egyetértek, mégis hiányolok valamit. (Azt is hiányolom, hogy sokszor és sokan „megússzák1’ tettük nyílt elítélését — de ez egy más gondolatmenethez tartozik.) Annak a bizonyos éremnek a másik oldalát hiányolom. Kevesebbet beszélünk arról, hogy az elmúlt évtized alatt felnőtt sorainkban egy olyan vezető gárda, amellyel — képletesen szólva — hegyeket lehet megmozgatni. A megyei pártértekezlet vitájára vissza­gondolva tartom szükségesnek e gondolatokat papírra vetni; Nem okozott semmi szenzációt, mert a jelenlévők előtt ter­mészetes volt néhány gazdasági vezető felszólalása. Maga ez is igazolja: „megszoktuk” a jó, hozzáértő okos vezetőket. Ez részben magyarázat is, miért nem beszélünk róluk töb­bet. Most mégis felidézem a tsz elnököt, aki valóságos tanulmányt ismertetett, egyéni kutatásai, vizsgálódásai alap­ján a falu társadalmi átrétegeződésének folyamatáról; a gyárigazgatót, aki a vidéki ipartelepítés problémáját, annak teljes komplexitását elemezte; a tanácsi vezetőt, aki az ok­tatásügy gondjait elemezte úgy, hogy szavai akár évekre szóló programként is elfogadhatók egy egész megye számá­ra. És sorolhatnám a többieket. A zt hiszem, az ilyen emberek reprezentálják azt a ré- ** teget, amelyet a közvélemény „vezetők” alatt ért. Mindenesetre tény: sokkal többet kell tennünk annak érde­kében, hogy őket is megismerjék, társadalmilag jobban el­ismerjék. Ez növelheti az irántuk táplált bizalmat, újabb energiaforrás nemcsak számukra, hanem az általuk vezetet- teknek is az elkövetkező évek feladatainak végrehajtásához. A X.' pártkongresszus irányelvei külön is foglalkoznak a vezetőkkel. „Gazdasági építőmunkánkban — olvashatjuk — az egyre növekvő feladatok a vezetőktől is nagyobb tel­jesítményeket kívánnak, nagyobb követelményeket támasz­tanak velük szemben. A gazdasági vezetők politikai felelős­séggel dolgozó szakértők legyenek, érvényesítsék a párt gazdaságpolitikáját.” Gazdasági vezetőink többsége olyan, mint akiket idéz­tem. Átestek az utóbbi évek tűzkeresztségén, bővítették szakmai, politikai, vezetéstudományi ismereteiket. Így joggal feltételezhetjük, hogy a termelés, az irányítás különböző szintű parancsnokai a jövőben is képesek lesznek felzár­kózni az egyre növekvő feladatokhoz. A növekvő feladatok új versenyt, a verseny új rangsort alakít ezután is ,a vezetők között. Lesznek — s hisszük a többség — akik úgy, ahogyan eddig, simán veszik az aka­dályokat. Ezután is akadnak majd viszont, akiknek a mérce egy ponton már túl magasnak bizonyul, s minden pesszi­mizmus nélkül készülünk rá — az élet ilyen _ akadnak H azánk energiaszerkezetének korszerűsítése A szénbázisról a szénhidr ogének felé billen ax egyensúly Tegnap délután Bese Vilmos, az Országos Kőolaj és Gázipari Tröszt vezérigazgatója tájékoztatta az újságíró­kat a magyar kőolaj és földgázipar helyzetéről. Többek kö­zött megemlítette, hogy a negyedik ötéves terv az egyik legfontosabb feladatként írja elő az ország energiaszerke­zetének átalakítását, korszerűsítését. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az eddig túlsúlyban lévő szénbázisról átbillen az egyensúly a szénhidrogének felé. a szénhidrogének rész­aránya az országos energiamérlegben 1945-ben mindössze 4 százalék volt. Most ez az arány eléri a 44,5 százalékot. Az 1975-ös tervszámúnk pedig már 54—55 százalékos szén- hidrogén részarányt mutat. 23 milliárd ax iparág fejlesxtésére A tröszt bemutatásakor a vezérigazgató elmondotta, hogy ma már 46 ezer ember dolgozik náluk. Azonban nemcsak a létszám, hanem az iparág fejlesztése is igen figyelemre méltó. A most kö­vetkező öt év alatt például 60 százalékkal nagyobb ösz- szeget fordítanak fejlesztésére mint az előző 5 esztendőben. Ez az arány 23 milliárd fo­rintot jelent, s amennyiben hozzászámítják a kutatás költségeit is, akkor eléri a 32 milliárd forintot. A vezérigazgató felhívta a figyelmet arra is, hogy ha­zánk energia struktúrájának átalakítása sokkal nagyobb mennyiségű olajat és gázt igényel, mint amennyit a magyar föld jelenleg képes adni. A hiányt importtal pó­toljuk. A Szovjetunióból a kőolaj jelenleg a Barátság 1. vezetéken érkezik, amelynek szállító kapacitása 4—4.5 millió tonna. Épül már a Ba­rátság II. kőolavezeték is, s jövőre el is készül. Annak szállítókapacitása évi 10 mil­lió tonna lesz. Földgázim­portunk évi 200 millió köb­méter, de a következő öt esztendő alatt elfogja érni az 1.5 milliárd köbmétert. következőkről beszélt a ve­zérigazgató: az idén benzin­ből 182 százalékkal, gázolaj­ból 144 százalékkal, háztar­tási tüzelőolajból pedig 1500 százalékkal többet ad el az ÁFOR, mint 1965-ben. A továbbiakban az igények rohamos növekedésével szá­molnak. Számításaik szerint a benzin iránti kereslet 1975-re csaknem a duplájá­ra emelkedik, a gázolajoké mintegy 50 százalékkal nö­vekszik, a háztartási tüzelő olajoké pedig megkétszere­ződik. Ezért arra töreksze­nek, hogy bővítsék és kor­szerűsítsék kiszolgáló háló­zatukat és jelentősen növel­jék a szállító- és tároló ka­pacitást. Terveikben példá­ul 400 új töltőállomás léte­sítése szerepel. Három háxtartásból kettőben gáx A gázprogram teljesítésé­ről szólva megemlítette a ve­zérigazgató, hogy jelenleg 29 városban és 42 községben szolgáltatnak földgázt a la­kosságnak, s ezenkívül öt nagy városban helyben gyár­tott, úgynevezett városi gázt adnak. 1970 végére országo­san 1 millió 832 ezer háztar­tásba jut el a gáz. A követ­kező esztendőben ez a fo­lyamat folytatódik. 1975-re az összes háztartásoknak Bu­dapesten 71.9 százaléka, vi­déken pedig 63.2 százaléka rendelkezik majd gázzal. A télre való felkészülésről A most következő fűtési idényben 150 ÁFOR kiren­deltség és 250 üzemanyag- töltő állomás árusít az olaj­kályhákhoz tüzelőanyagot. Azoknál a kutaknál, ahol műszakilag megoldhatatlan a folyékony tüzelőanyag kú­ton keresztül történő árusí­tása 20 literes marmonkan- nákban árusítják azt. Befejezte ülését az MSZMP Központi Bizottsága Az MSZMP Központi Bi­zottsága 1970. november 12- én ülést tartott. A Központi Bizottság Kádár János elvtárs előterjesztése alapján meg­vitatta és elfogadta a X. kongresszus beszámolójának tervezetét; Biszku Béla elv­társ előterjesztése nyomán megtárgyalta és jóváhagyta a kongresszus elé terjesztendő, a szervezeti szabályzat mó­dosítására vonatkozó javasla­tot, majd egyéb, a kongresz- szussal összefüggő kérdések­ről tárgyalt. Ma: A magyar külpolitika ma és holnap Kongresszusra készülve Húszéves a posta hírlapszolgálata Az olcsó áruk nyomában Negyvenötösök A kapanyél is elsül Az irgalmas szamaritánus Heti TV és rádióműsor A kultúra ünnepe volt Nyomoz a város Tarka-barka Nagy mélységek meghódítása A kutatással kapcsolatban megemlítette a vezérigazga­tó, hogy minőségileg új fel­adatok előtt állnak. A ma­gyar medence jelenleg fel­tárt jelentősebb termelő ré­tegei maximálisan 200 mé­ter mélységűek. A geológiai vizsgálatok viszont azt mu­tatják, hogy Magyarorszá­gon öt-hatezer méterig le­het szénhidrogén előfordulá­sokra számítani. Ezeknek a mélységeknek a meghódítá­sa nagy feladatot jelent, hi­szen a mélyfúrásoknál 300 Celsius fokos hőmérséklet­tel és 6—700 atmoszférás nyomással is számolni kell. Külföldi kőolajipari kooperáció Országunk viszonylag kis területét összevetve annak megkutatottsági fokával ért­hető, hogy a jelenlegi inten­zív kutatás hosszú időn át nem tartható. Ezért kézen­fekvő az a gondolat, s rész­ben már testet is öltött, hogy a fokozatosan felszabaduló kapacitást olyan, olajban gazdag fejlődő országok fe­lé'irányítsuk, ahol közremű­ködésünket szívesen fogad­ják és cserébe olajszükség­letünknek a Szovjetunióból importálandó mennyiségen felüli hányadát biztosítják. A tröszt Irakban már ka­pott megbízást mezőbővítő fúrásokra, s megtörténtek a kezdő lépések Egyiptommal, Líbiával és Nigériával ki­építendő kőolajipari koope- perációra. A lakosság igényeinek ki­elégítéséről többek között a majd, akik a vezetés magaslatán megszédülnek. De már soha többé nem ezek az utóbb említettek fogják reprezen­tálni a szocialista társadalmunk különböző posztján dolgozó vezetőket. Jól tudjuk ezt ma is, de nem árt a közvélemény előtt egy kicsit hallhatóbban is szólni erről. A kongresszusi készülődés, majd a kongresszusi határozatok végrehajtásának kezdete jó alkalom lesz erre is. — V — HÍREK —• TUDÓSÍTÁSOK — HÍREK — TUDÓSÍTÁSOK — HÍREK — ] Nőbizottság (Tudósítónktól) A nagykunsági tsz területi szövetség a termelőszövetke­Szolnok a vitázók között Urbanisztikai ankét Székesfehérváron Tegnap délelőtt dr. Tillin­ger István, a székesfehérvári városi tanács vb-elnökének Köszöntő szavaival kezdődött az Alba Regia városában az a kétnapos városépítési an­két, amelyet az Urbanisztikai Világnap alkalmából a Ma­gyar Urbanisztikai Társaság és a székesfehérvári városi tanács rendezett. A kétnapos program elő­adásai, vitáia egy téma körül zajlott: az ipari városok fej­lesztési problémái. Megyén­ket többek között Soós Ist­ván, a megyei tanács vb el­nökhelyettese és Kozák Já­nos, a városi tanács vb el­nökhelyettese képviselte. A főreferátum természete­sen Székesfehérvár fejlesztési problémáiról szólt, különös tekintettel az intenzív ipari fejlődésre. Szolnok várost felkérték a rendezők, vegyen részt a vi­tában, mivel ez a megye- székhely Székesfehérvár után az ország második leginten­zívebben feilődő vidéki vá­rosa. A vitában való rész­vétel jogosságát egy másik tény is indokolta- Szolnok a második olyan város, amely reprezentatív jellegű szocio­lógiai felméréssel rendelke­zik. Kozák János, a városi tanács vb elnökhelyettese tu­lajdonképpen amikor a város fejlődéséről szólt, a felmérés tapasztalatait, adatait is meg­ismertette a résztvevőkkel. Ugyanakkor beszélt a város további fejlesztési célkitűzé­seiről. Mindez azt jelenti, hogy Szolnok mindinkább felzár­kózik az ország ipari nagy­városainak sorába. Ezt egyéb­ként az is bizonyítja, hogy Szolnokot az Országos Terv­hivatal elnöke az országgyű­lés legutóbb' ülésén a kilenc, fejlesztésre kiemelt városok közé sorolta. zeti nőmozgalom időszerű kérdéseinek megtárgyalására tegriap tanácskozást hívott össze. A tagszövetkezetek nő­bizottságának elnökei, párt­titkárai, a járási, városi párt- bizottságok képviselői meg­vitatták a tsz nőmozgalom kérdéseit. Fehér Lajosné, a TOT főosztályvezetője, az Országos Szövetkezeti Tanács nőbizottságának elnöke tar­tott vitaindító előadást. Fehér elvtársnő arról.szólt, hogy a megalakult termelő­szövetkezeti nőbizottságoknak milyen szerepet kell betölte­niük az üzem életében. A nő­bizottságoktól senki sem vár megváltó szerepet, de azt jo­gai, hogy a gazdasági, társa­dalmi életben megfelelően képviseljék és érvényre jut­tassák a nők érdekeit. Ezek- után részletesen foglalkozott a nőbízottságok tennivalóival. Ugyanezen a napon a terü­leti szövetség nőbizottsága is megtartotta első ülését. A bi­zottság elnökévé Szűcs Sán- dornét, a karcagi Lenin Tsz tagját választották meg. Sorsolás Az Országos Takarékpénz­tár egy hét múlva, november 19- én és 20-án, Budapesten rendezi a gépkocsi nyere­mény-betétkönyvek 38. sorso­lását. November 19-én dél­után a Budapesten váltott, 20- án reggel pedig a vidéken váltott betétkönyveket sor­solják. A húzáson a július 31-ig váltott, s az október 31-én még forgalomba volt betét­könyvek vesznek részt. Intermetall Csütörtökön befejezte mun­káját az Intermetall Vasko­hászati Együttműködési Szer­vezet november 10. és 12 kö­zött Budapesten, a bolgár de­legáció vezetőjének elnökle­tével megtartott 12. tanács­ülése. A háromnapos ülésszakon részt vettek az Intermetall valamennyi tagországának — Bulgária, Csehszlovákia, Ma­gyarország, Lengyelország, a Német Demokratikus Köztár­saság és a Szovjetunió — de­legációi, a KGST titkárságá­nak képviselői, valamint az Intermetall iroda vezetői. Részletes megvitatás után jó­váhagyták a tagországok kö­zötti kohászati együttműkö­dés hatékonyságát előmozdí­tó, a KGST XXIII. (rendkí­vüli) és XXIV. ülésszakán el­fogadott elvekkel összhang­ban levő javaslatokat. Elfo­gadták az Intermetall 1971. évi alapvető feladatainak tervezetét is. Az ülésszak résztvevői megtárgyalták a közös erővel épülő kohászati objektumok létrehozásának előkészítő munkáit, s úgy határoztak, hogy ezeket a munkákat foly­tatni kell. E napirend vitá­jában résztvettek — az Inter­metall tanács elnökének meg­hívása alapján a román Me- talimport külkereskedelmi vállalat képviselői is. A tanácsülés meleg, baráti légkörben, a kölcsönös meg-; értés jegyében zajlott le. Az Intermetall alapokmá-« nyának érteleiében 1971-re az Intermetall tanácsa elnökévé dr. Kocsis József kohó- és gépipari miniszterhelyettest,' a magyar delegáció vezetőjét választották meg. ...AL. X

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents