Szolnok Megyei Néplap, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-12 / 265. szám
1970. november 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Hat nappal előbb — a kongresszusi versenyben Október 28-án kezdték meg a Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat II. főépítésvezetőségéhez tartozó — Csanády Szabolcs irányításával működő — építésvezetőség dolgozói az új, 2000 vagonos törökszentmiklósi gabonatároló építésének csúszózsaluzással végzett betonozását. A kétszer 12 órás műszakban összesen mintegy százötven ember dolgozik, s jelenleg már a leendő 45 méteres magasság felénél tartanak. Gyorsítja e munkát a vállalat idén vásárolt nagyteljesítményű keverőgépe és betonszivattyúja, amelyet most itt működtetnek. Az időnyerés azonban — mint általában mindenütt — itt is elsősorban az embereken múlik. Főként az ő igyekezetüket dicséri, hogy előreláthatólag hat nappal előbb készülnek el ezzel az igen jelentős munkával. A kongresszusi verseny legjelentősebb sikerei közé számít ez a hat nap: december 1 helyett november 25-én, a X. pártkongresszus harmadik napján befejezik — felajánlásuk értelmében — a csú- szózsalus t- onozási munkát. S ez nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy akkor már teljes nagyságában áll majd a létesítmény, hirdeti alkotóinak dicséretét. Különösképpen a Hubai Lajos és H. Kiss Lajos vezette két kubikos brigádét, a Seres János és Ignácz Mihály vezette két ácsbrigádét, valamint Marsi Ferenc és Szőllősi Pál vasbetonszerelő-csoportjáét, mert elsősorban ezeknek a kollektíváknak a tagjai váltják be a hatnapos időnyerésre tett ígéretet. Az ő példájukat követte Mező Ferenc betonszi- vattyú-kezelő és Gödér György keverőgépkezelő is, amikor vállalkozott munkájuk messzemenő segítésére. Minden évben számottevő összegeket fordítanak a műemlék templomok helyreállítására a Balaton vidékén. A már több éve folyamatos munka az egregyi és a felsőörsi árpádkori templomok helyreállításával kezdődött. Az egregyi templomot legÚj közlekedési és A negyedik ötéves terv nagyszabású — mintegy 500 millió forintos — beruházásaként felépül Győr-Révfa- lun a közlekedési és távközlési műszaki főiskola. A főiskola építése 1971-ben kezdődik meg. A tervek szerint helyi erőforrásokból szolgáutóbb negyedszer restaurálták. Felújították a vidék legszebb műemlékkápolnáját, Balatongyörög közelében, a Szentmihály-dombon. Meg- ifjodott Balatonudvari két temploma és az idén restaurálták a balatonfüredi kerek templomot is. távközlési főiskola lati lakásokat is építenek a főiskola oktatói számára. A tanulmányi épület mellett 3 korszerű műhelycsarnok, 1200 személyes kollégium és sportcsarnok teszi teljessé az új létesítményt. A beruházás teljes befejezése 1976-ra várható. MUTATÓBA SE Miért takarították meg az ösztöndíjat a mezőtúri Mafyor—Mongol Barátság Tsz-ben? Nagy Lajos, a hatezer holdas mezőtúri szövetkezet párttitkára: — Ügy volt, hogy két- három ösztöndíjat alapítunk tagjaink gyerekei taníttatására. Havonta 1000 forintot tudnánk adni. De nem tudtuk felhasználni. Emberemlékezet óta nem került be egyetemre, főiskolára tagjaink gyerekei közül még mutatóba se senki. Félezer tagunk van pedig. Túri Artúrné, a kúriai tanyai iskola tanítónője: — ősszel bevezették hozzánk a villanyt. Szolid kifejezés az, hogy hátrányos helyzetű gyerekek, nem messze van ide a szövetkezet istállója. Ott tán már tíz éve is villany világított, mi meg petróleumlámpa mellett pislákoltunk. A két nyilatkozat időben és helyben máskor—máshol hangzott el. Mégis lehet köztük összefüggés. ☆ Két lánnyal, szüleivel a párttitkár meg is egyezett. A pásztózugi sertéstelepen dolgozó Csurgó Lajos, Margit lánya és a nagytanyai Zoltán Dalma elvégezték a középiskolát. Jelentkeztek Gödöllőre, az agráregyetemre. — Takács Laci bácsi a főagranómus kint járt nálunk és rábeszélt, jelentkezzünk. Zoltán Dalmával a mezőtúri ABC üzlet kis irodájában váltottunk szót. A pénztárból hívták ki. A találkozás mindent megmagyaráz, mégis megkérdezem: — Nem sikerült? — Én már el sem mentem a felvételire. A barátnőm Csurgó Margit előttem egy héttel próbálta. A matematika nem ment. ö volt a jobb tanuló, ő jelessel végzett, én jórendűen. Már nem is pocsékoltam a pénzt a vonatra. — Jövőre? — Már nem. Férjhez mentem. A férjem vasmunkás, eljár itthonról. Rám marad a házimunka. Kitanultam a kereskedést. Csurgó Lajossal, a pásztózugi sertéstelepen futunk össze. — Hallottuk, egyetemre akart menni a lánya? — Egyszer megpróbálta. — Aztán? — Aztán kitanulta a könyvelést, a technikum tanműhelyében. Férjhez ment. — Akkor le is mondott? — Biztosan. Hát, ez már aztán az ő dolguk, de nem említette, hogy megpróbálná még. * Jövünk el a telepről. A kutricák lármája riaszt. Meg a gondolat: jaj, hát ez a mifajtánk még mindig ilyen könnyen megadja magát. Tudom: a nem munkás-paraszt szülők gyerekei hogy vívnak az egyetemért. Mit tesznek értük a szülők! Itt meg a Harkányi bárók egykori földjén még mindig törvény: ne essen messze az alma a fájától? Vagy legalábbis ne nagyon messzire. Ha már a középiskolát elvégezte, kész, elég befejeztetett? — Hová mennek a tsz-ta- gok gyerekei az általános után? — kérdezem. Nádudvari Andrásné válaszol. Férje rakodómunkás a Magyar—Mongol Barátság Tsz-ben. Erzsiké lányuk középiskolás, másodikos. Utána hová? — Még nem tudjuk. A gyors- és gépírást is tanulja, szereti. — És a többiek? — Egy részük elmegy ipari tanulónak. Másrészük meg ahogy eléri a kort, jön tsz-tagnak. Sorolja a neveket. Nyolc fiatalt vettek fel most is tsz-tagnak szakma nélkül. Mert az jó, hogy a szövetkezetben maradnak. Ügy lenne jó, ha kis kitérővel, szakmával, tudással, diplomával jönnének vissza. Nem minden képzettség nélkül. A párttitkár mondja, nagyon kellene agrármérnök is, kertészmérnök is a szövetkezetnek. Különösen, hogy jövőre, egyesüléssel megnő a gazdaság. Végülis egy állatorvos hallgatóval tudtak szerződést kötni. Kabulej Iván ezer forintot kap havonta a tsz-től. Apja is állatorvos, Budapesten. — Gondolja, hogy eljön ide a fiatalember dolgozni? — Nem tudom. Adott már az isten olyan csodát, egyetem elvégzése után felbontották a szerződést, visszafizették a pénzt, ami csak addig kellett, míg tanult. De hát mit csináljunk? Szövetkezetünkből is csak az állatorvos két gyerekét vették fel az egyetemre. ☆ Kérek egy olyan címet, ahonnan a gyerekek közép- iskolások. Kiss István II. traktorost a vetőgépnél érjük utol a határban. A Magyar—Mongol tagja. Marika lánya elsős, Magdolna másodikos középiskolás. — Továbbtanulnak-e utána? — Én azt szeretném. Csak hát nem tudom, hogy lesz. Négyszáz órát is dolgozok havonta, meddig bírom még? A feleségem beteg, nem tud keresni. Talán majd ha a fiam besegít. Tanyán laktak Kiss Ist- vánék. Nemrég költöztek be. Egy kis házat örököltek, át kellett alakítani, minden pénz arra ment. Ragasztottak hozzá kisebb szobát. Ott tanulnak most a lányok. Kiss István éjt-nappalt családjára áldoz, dolgozik. Egy kereső öttagú családra. — Én aztán csak így járok ni — mutatja foltozott ruháját. & Megyünk a tanyai iskolába. Eltévesztettük az utat, a pusztakúriai iskolába futottunk be a kiskúriai helyett. Emez a Magyar—Mongol Barátság Tsz területe. Innen indulnak a tagok gyerekei. Hosszú földút visz hozzá. A tanítónő hetedik éve oktatja itt a gyerekeket. Hat év alatt harmincöt tanulót eresztett útnak, egy jutott be a középiskolába, most harmadikos. A tanítónő úgy került ide, nem volt lakásuk Pesten. Ittragadt. Meg is ismerte a tanyai életet. — Busz kétszer van hetente a városba. Ha leesik az eső, itt minden megszűnik. A majorban az egykori cselédlákásokban laknak a gyerekek szülei. Mondják, valamikor közöskonyhás volt. Már nem az. Külön említi Szűcséket, ahol az asszony is dolgozik. Tizenkét tanyai kisgyereket oktat, nevel. Elsős egy van. Negyediktől most már a tanyai kollégiumban vannak. Itt egy kis tanterem az egész iskola. És, hogy végre — a Magyar—Mongol Tsz segítségével is — ki- gyúlt a villany, a tanítónő nem tud az örömtől hová lenni.. •?T Hosszú úton, sötétben ka- nyargunk ki a kis kúriáról. Van idő meditálni. Báró Harkányi Anna valamikori földjén járunk. Irtóztató örökséget kaptunk. Bámulatosat változtattunk. De eleget-e? Rendjén van-e, hogy a felszabadulás huszonötödik évében gyullad ki a villany a kiskúriai iskolában? Be tudják-e pótolni az indulást ezek a gyerekek? A tanyai kollégiumban, a középiskolában olyan szeretettel segítik-e a nevelők őket, hogy az egyetemi felvételtől ne húzódozzanak, hogy ott egyenrangúak legyenek? Nagy tsz, jő szövetkezet. Örömmel adná, tagjainak, önmagának adná a főiskolai ösztöndíjat. És nincs kinek. Kényszerű megtakarítás. Nem jól van ez így. BORZÁK LAJOS állította Zsizsiknek, akinek el kellett suttognia a következő mondatot: „Ha megszólalsz, hazaváglak”. Ezután a nők megfordultak és szemrevételezték a férfit. Mindkettő . állította, hogy támadójuk ennél erősebb, magasabb volt és másként is beszélt. Zsizsik boldogan indult haza. Eddigi praxisában még úgysem fordult elő, hogy ártatlanul gyanúsították. Aztán Sípos jelentette, hogy egy újságíró van itt a megyei laptól. Szávai László volt az illető, a lap nagyhírű riportere, aki eredetileg egyik tsz-ről akart riportot írni. Az irodában azonban ' nem volt senki. Az egész vezetőség a — fgy igaz. A pletykát már hallottam, most már csak a nyilatkozat hiányzik. De bármilyen ügyes riporter ez a Szávai, innen üres blokkal távozott. Kovács kifejtette, hogy felesleges a pánikot fokozni. Különben sem tudnak egyelőre semmit, Szávai elkeseredetten ment el Kerekes Gergely bácsihoz, a Népfront városi titkárához. Onnan mindig tudott hozni néhány nyilatkozatot. Alig egy hét telt el, a szatír felbukkanása óta, a posta ötösével hozta — javarészt névtelenül — a feljelentő leveleket. Nem akarok nemzeti érzésekbe gázolni, de ha a téli sportokban is úgy jeles— Ezt kikérem magamnak! Jelentést fogok tenni. Beidézik az embert, mint egy bűnözőt — háborgott Török Dezső. — Kérem, mi a feleségét kérettük, hogy legyen segítségünkre egy bűnügy felderítésében. Ez állampolgári kötelessége. — Én nem akarok vallomást tenni — sírt Törökné. — Én elmondom, kérem... —- készségeskedett Török. — Az úgy volt, hogy én Debrecenben tartózkodtam. Hazajövök, hát látom, hogy Icuka nyakán véraláfutások vannak... meg lejjebb is. Pejsze, hogy kérdőre vontam. Először hallgatott, aztán sírva elmondta, hogy amikor a gyárból jött haza, megtámadta a szatír... — Mikor történt ez? — fordult az asszonyhoz a hadnagy. — Kedden este... 7 óra felé... Kovács a jegyzeteibe nézett Pontosan ebben az időben történt Zakariás Ildikó megtámadása is. — Biztos a dátumban? — Egészen biztos kérem... Én szerdán jöttem haza és akkor már így volt. De ugyebár, mi nem akarunk részt- venni ebben az ügyben. Rajtunk röhögne az egész város. Szegény feleségem már így is teljesen kikészült idegileg... — Kérem, hagyjon magunkra a feleségével... — Hogy képzeli... Nekünk nincs titkunk egymás előtt... — Ez természetes — érvelt Kovács. — Na, de az orvoshoz sem mehet be, amikor a feleségét vizsgálja... — Meg akarja vizsgálni? — hűledezett Török. Tíz perc alatt azért megértette, hogy a rendőrség az ilyen ügyeket annyira bizalmasan kezeli, hogy még a férj sem vehet részt a kihallgatásokon. Végül kiment. Kovács ránézett az asz- szonyra: — Nincs valami mondanivalója? — Izé... szóval... az úgy volt... Tetszik tudni volt egy kis félrelépésem... Ha a férjem megtudná, megölne, vagy ami rosszabb, elhagyna. Pedig én csak őt szeretem. Áldott egy ember. Ez nem kocsmázik, egy fillérig hazahozza a pénzt. Az a másik egy részeges, ócska csavargó, egy... Kovács belefolytotta a szót. Az asszony a nyakán levő keresztre akarta megesketni, hogy soha nem mondja el a dolgot senkinek. A hadnagy újra az iratokba temetkezett. A tettesre egyetlen jellemzőt talált: mindkét esetben azzal fenyegette áldozatát, hogy „hazavágja”. Ezt a nyomot egészen eddig nagyra értékelte, amig nem hallotta, hogy az udvarukban levő kislány egyetemi évfolyamtársának úgy számolt be a kollokviumáról, hogy „a prof. hazavágta”, amit úgy kell érteni, hogy megbuktatta. Átnézte a járásban levő büntetett előéletűek anyagait. Előkerült Zsizsik Jenő aktája, akit néhány évvel ezelőtt közszeméremsértés és erőszak miatt ítélték el. Zsizsik egy éve szabadult és ismét a környéken él. Kocsiba ült és meglátogatta a férfit. Mint mondta, csak egy kis beszélgetésre jött. — Ne akarjon engem átverni a hadnagy úr. Van magának kivel beszélgetni. Ha engem egy zsaru... izé... rendőr keres, az haza akar vágni. Pedig most olyan ártatlan vagyok, mint a hadnagy úr. — Bejön velem a kapitányságra — harapott rá a ..hazavágásra” Kovács. — Ezügy- ben tanúként szeretném kihallgatni. — Hány váltás fehérneműt vigyek? — kérdezte Zsizsik szkeptikusan és néhány inget belegyűrt a kéznél levő kis fakofferbe. Kovács behívatta mind a két sértetett. A nőket háttal ■A. határt járta, ehhez azonban Szávainak nem volt kedve. Viszont meghallotta a szatír ügyet. Nosza, ez az igazán jó riport — futott össze a tinta a tollában. — Sajnos, semmiféle felvilágosítást nem adhatok. Az ügy nyomozás alatt van... — Ez természetes. De arról beszélhetne, hogy mi történt A városban mindenütt ez a téma... — Más dolog pletykálni és más hivatalosan nyilatkozni — jelentette ki Kovács hadnagy. 1.1 kednénk, mint a levélírásban, akkor a magyar himnuszon kívül mást sem játszhatnának a téli olimpián. Kovács hadnagy mindegyik levelet tüzetesen átolvasta, de ha valamennyit ki akarta volna vizsgálni, egy külön osztályt kellett volna felállítania. Szatír* Sággal gyanúsítottak tisztes városi hivatalnokokat, egy nyugdíjas mozigépészt, a futballcsapat kapusát, sőt egy láthatóan gyerekkézrótta füzetlap biztosan állította, hogy a szatír nem más, mint Gazda Géza matematika tanár, Egy levél, melynek alján özv. Máthé Lajosné szerepelt, részletesen leírta, hogy a szatír, akinek neve Tóth Lajos, megtámadta Kocsis Gáspár- nét. Miután a levélben pontos cím is volt, Kovács kiszállt a helyszínre. Előbb a feljelentőt kereste: — Ja, a levél miatt... Már nem aktuális a dolog... — mondta özv. Máthé Lajosné. — Ki ez a Tóth Lajos? / — Hát az élettársam... Tetszik tudni, én láttam, amint a kertben megtámadta azt az asszonyt, de aztán kiderült, hogy nem is nagyon kellett aztat támadni, mert egy olyanféle. Az én Lajosom meg, olyan nagytermészetű ember. Ha nem adok neki azonnal vacsorát, hát azonnal üt... Ha meg nem akarnék a kedvére tenni, hát. — Mi lenne akkor? — Aztat nem tudom, mert én mindig akarok... Ekkor jött be a Lajos. Tele Volt vele az ajtó. — Maga jött azzal a rendőrségi kocsival? Hát jó! Tudtam én, hogy baj lesz. Az a szemét Pavlovics! Mondtam, hogy ne lopjuk el azt a tíz gerendát, most meg rám akarja kenni, pedig összesen egy százast kaptam érte, a többit ő tette el. _— Lajos! Az úr... az elvtárs a Kocsis Gáspárné miatt van itt... — Hát annak meg mi panasza lehet énrám? — húzta ki magát Tóth Lajos. — Hát erre majd később visszatérünk — mondta a hadnagy és azon mosolygott, hogy két hete a nagy pangásban hogy tudott volna örülni egy ilyen ügynek is. Amikor visszatért a kapitányságra Sípos jelentette: — Egy asszony van itt. Megtámadta a szatír... (Folytatjuk) Műemlékek restaurálása ŐSZ FERENC r
