Szolnok Megyei Néplap, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-11 / 264. szám
1970. november 11, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 rf&eelQMhéq pOStäjätÖ LVASÖINK Wjfy Iskolánkban járt a lenini páncélautó A Bercsényi iskola úttörőcsapata színvonalas műsorral kedveskedett az öregeknek, majd Lénárt József emléklapokat és hozzá vásárlási szelvényt nyújtott át az alapító tagoknak és az aktíváknak. Az ízletes birkapörkölt, a jó rizling és a cigányzene egyre fokozta a jókedvet. Mindenki szeméből öröm és megelégedettség sugárzott. Bányai Jánosné Jászberény Hasonló témáról számolt be szerkesztőségünknek Farkas Erzsébet szolnoki olvasónk is. Idézünk leveléből: „A Május 1 Ruhagyár szolnoki telepén a szakszervezeti bizottság megszervezte a nyugdíjasok találkozóját, ahol harmincöt Adós embert láttak vendégül. A résztvevőket a szakszervezeti bizottság titkára és a TT elnöke köszöntötte... Meleg baráti légkörben telt a délután, süteménnyel és hűsítővel terített asztalok mellett. A KISZ-fiatalok műsorral kedveskedtek a vendégeknek: szavaltak, énekeltek. Ezt követően idősebbek, fiatalok együtt énekelték a szebbnél szebb magyarnótákat. A vállalat nyugdíjasai meglátogatták a volt kollégákat. Csodálkozva látták, hogy a zörgő Csepelek helyett mennyi szép, új fényes varrógép van. Szeretettel néztek körül a kibővített szalagokon és elismeréssel beszéltek a szinte újjávarázsolt ruhagyárról...” A „forrás” kiapadhatatlan Patrónus találtatott Gl TANÁCSADÓ A gyógy?zertárak dolgozóinak leltár- hiánvért való anvaed felelősségéről Nagy izgalommal vártuk a délutánt Délelőtt megtanultunk egy csatakiáltást: „Tisza Antal utódai páncélautót fogadunk, jubileum évében is Lenin útján haladunk!* Hurrá! Hurrá! Hurrá! Délután felsorakoztak a rajok. Hirtelen csend lett. Kürtszó köszöntötte a kapuban feltűnő autót Behajtott az egykori harci jármű mása. Mi énekkel fogadtuk. Jelentés után Tasi Márta emlékezett az 1917-es eseményekre. Nagy meglepetésünkre magnóról hallhattuk Lenin hangját. Sokan fényképfelvételeket készítettünk. Vendégeink tiszteletére a Ünnepnapi kenyerünk rajok kiállították a Leninről gyűjtött albumokat, emléktárgyakat. Majd látogatóink beírtak csapatnaplónkba. Szárnyaló énekszóval, harsogó csatakiáltással búcsúztattuk a lenini páncélautót. Amikor elindult, levettük piros és kék nyakkendőinket és azzal integettünk. Ez a búcsúzás tetszett a legjobban. Az autó képe és ez az esemény örökre megmarad bennem. Kovács Ágnes csapattudósító Szolnok, Kassai úti iskola Tisza Antal út. csap. M. I. Szolnok Nem kivétel a város sok szép parkja, sétánya sem, s az új lakótelepek. A TITÁSZ értő szakemberei légpuska- sokra, villanykarókra mászó kártevőkre gyanakszanak — jogosan. A város szép esti világítása közügy. Jó lenne, ha legalább ennyire az lenne a kártevők, rongálok leleplezése is. Meglehet, a kárt többségében gyerekek okozzák. Ám akkor is kell a lakosság összefogása, a tettesek kézrekerítése. A szülő felel gyermeke tettéért — s ha légpuskát vesz neki, méginkább felelősségre vonható. A televízió „A hét” című, vasárnapi adásában az árvízsújtotta területekről adott bő ismertetőt a májustól eltelt borzalmas időktől napjainkig. Szó esett ebben többek között az ország megmozdulásáról; a felmérhető anyagi segítségről és a felmérhetetlen erkölcsi támogatásról. Végső következtetésként nyugodtan leírhatjuk: az emberek nyújtotta segítő „forrás” kiapadhatatlan. Lapunk november 4-i számában „Patrónus kerestetik” címmel egy levelet közöltünk. — Egy iskolaorvos aláírással. Nem titok, dr. Juhász Irma írta a sorokat, aki a szolnoki Kisegítő Iskola részére kért segítséget. v S az a bizonyos „forrás” ismét „megnyílt”. Alig telt el egy nap dr. Juhász Irma sorainak megjelenésétől, lapunk főszerkesztője levelet kapott a Beton- és Vasbeton- ipari Művek szolnoki gyára Kandó Kálmán szocialista brigádjától, amelyben segíte- niakarásukról küldtek tájékoztatást. Ennek alapján kereste meg munkatársunk a brigádot és írta meg „Jelentkezett a patrónus” című cikkét. Ezt tegnap olvashatták lapunkban. Készülget a „házikó”? „Az a kicsi házikó” című glosszájában tette szóvá munkatársunk (megjelent: november 3-án) a szolnoki Kossuth téri nyilvános illemhely tarthatatlan állapotát. A Városi Tanács V. B. Városgazdálkodása intézményK. J„ Törökszentmiklósi Az évi rendes szabadságot esedékességének évében kell kiadni. Munkatorlódás, betegség, vagy más akadály esetén a szabadságot később, az akadályoztatás megszűntétől számított 30 napon belül kell kiadni. A felsorolt indokok alapján tehát az évi rendes szabadság kiadása a következő évben is megtörténhet. A szabadság kiadásával kapcsolatban a 6/1967. (X. 8.) MŰM sz. rendelet 16. §-a úgy renÖrkényi Antal, az iskola igazgatója is örömmel számolt be a fejleményekről. „...Dr. Juhász Irma hívó szava nem volt hiábavaló. Másnap már jelentkeztek az iskolát patronálni szándékozó brigádok. A Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalattól Juhász László brigádvezető, a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat nevében az Április 4. brigád vezetője, Szőke János jelentkezett. A Beton- és Vasbetonipari Művek szolnoki gyára Kandó Kálmán szocialista brigádja elküldte a brigádgyűlésen felvett jegyzőkönyvét. Az elhangzott szavak, a leírt sorok tükrözik a segíteni- akarást. Érezni; nem érzelmi fellángolás, hanem jól átgondolt tettvágy fűti a jelentkezőket. Bíznak abban, hogy segíteni tudnak, s munkájuk nem megy kárba. A Kandó Kálmán szocialista brigád KISZ-titkára felajánlotta: szívesen patronálják az iskola 4458-as számú Dobó Katalin úttörőcsapatát. Ezt a segítséget is elfogadjuk. A Kisegítő Iskola tantestülete meghatódva állapította meg: patrónus találtatott. Köszönet érte!” vezetője — mint november 9- én érkezett leveléből megtudtuk — tárgyalt ez ügyben a szolnoki Építő és Javító Vállalat vezetőjével, aki so- ronkívüli intézkedést tett a kérdéses illemhely sürgős megjavítása érdekében. delkezik, hogy ha a dolgozó munkaviszonya év közben megszűnt és az évben a vállalatnál eltöltött idővel arányos szabadságát nem kapta meg, azt pénzben kell megváltani. L. J.-né, Szolnok: Az ön ügyében állást foglalni nem tudunk. Panaszában határozni kizárólag a vállalat szak- szervezeti bizottsága mellett működő munkaügyi döntőbizottság az illetékes. E szervhez forduljon — írásban. Az egészségügyi miniszter a 11/1970. számú rendeletével szabályozta a közforgalmú gyógyszertárak dolgozóinak leltárhiányért való anyagi felelősséget, melynek legfontosabb rendelkezéseit az alábbiakban ismertetjük: A gyógyszertárak dolgozóit a kezelésükre szabályszerűen átadott és átvett gyógyszerekben, kötözőszerekben, gyógyászati segédeszközökben és egyéb anyagokban, valamint a göngyölegekben ismeretlen okból keletkezett, a természetes mennyiségi csökkenés és a kezeléssel járó veszteség mértékét meghaladó hiányért anyagi felelősség terheli. , Azokban a gyógyszertárakban, amelyekben a gyógyszertár-vezetőn kívül a leltáridőszak egésze, vagy annak egy része alatt egy vagy több beosztott gyógyszerész, illetve gyógyszertári asszisztens dolgozik, a gyógyszer- tár vezetőjét, helyettesét, a beosztott gyógyszerészt, a gyógyszertári asszisztenst, asszisztens-jelöltet és pénztárost, ha gyógyszert is kezel, a leltárhiányért az anyagi felelősség együttesen terheli, egyetemleges megtérítésnek azonban nincs helye. Az együttes felelősséget azzal a dolgozóval szemben lehet érvényesíteni, aki a két leltározás között eltelt időszaknak legalább a felében és az időszak végén is az érintett gyógyszertárban volt beosztásban. Rövidített munkaidőben, de leltárhiányért felelős munkakörben dolgozó, a leltárhiányért fennálló anyagi felelősség szempontjából a teljes munkaidőben foglalkoztatott dolgozóval azonos elbírálás alá esik. A felelősség felső határa a dolgozó egy havi átlag- keresete, a megtérítés együttes összege nem haladhatja meg a leltárhiány teljes ösz- szegét. A kollektív szerződés a felelősség felső határát a dolgozó három havi átlag- keresete eredéi s terjedő ösz- szegben is előírhatja. Abban a gyógyszertárban, amelyben a teljes leltáridőszak alatt egy gyógyszerész és raja kívül csak takarító személyzet dolgozik, a keletkezett leltárhiányért a gyógyszerész egymaga felel. Áz egyéni felelősség felső határa a leltárhiány teljes ösz- szege. Az esetben, ha a gyógyszertárban a leltáridőszak alatt időszakonként, vagy rendszeresen kisegítő is dol- ] gozik. az együttes felelőssé-1 get kell érvényesíteni. A gyógyszertári munkakör elfoglalása előtt az anyagi felelősséggel tartozó dolgozóval a munkaszerződésben, illetve annak módosításában írásban közölni kell, hogy a gyógyszertárban az együttes, vagy az egyéni felelősség érvényesül. Együttes felelősségről egyéni felelősségre csak a leltáridőszak kezdetével lehet áttérni és erről a felelős személyt írásban értesíteni kell. A leltárhiányért az anyagi felelősséget csak elszámoltató leltár alapján lehet megállapítani. Elszámoltató leltár az, amelyet a gyógyszertár vezetője vagy megbízottja jelenlétében olyan leltározó csoport vesz fel, amelynek vezetője okleveles gyógyszerész, illetve okleveles gyógyszertári asszisztens. Egyéni felelősség esetében az anyagi felelős személy változásakor elszámoltató leltárt kell felvenni. A gyógyszertár-vezető átmeneti távolléte esetében a gyógyszertári központ igazgatója és a gyógyszertár- vezető írásbeli megállapodása alapján a leltárfelvétel mellőzhető. A leltározás eredménye alapján a gyógyszertári központ igazgatója indokolt határozatban dönt a dolgozót terhelő leltárhiány összegének megtérítése felől. A megtérítés mértékének megállapításánál figyelembe kell venni a gyógyszertári készletek kezelésével összefüggő azokat a körülményeket, amelyek a dolgozó felelősségére kihatnak, így különösen a dolgozó esetleges távollétének időtartamát és a készletkezelés tárgyi adottságait. A határozatot a leltárfelvétel befejezését követő 60 nap alatt az érdekelt dolgozóval írásban közölni kelL Büntető eljárás esetén a határidő a nyomozó hatóság, illetőleg a bíróság jogerős határozatának a közlését követő nappal kezdődik. A <60 napos határidő eltelte után a dolgozót a leltárhiány megtérítésére kötelezni nem lehet. A leltárhiány megtérítése tárgyában hozott határozat ellen a vállalati munkaügyi döntőbizottsághoz lehet panasszal élni. A rendelet 1970. október 17-én lépett hatályba s a hatályba lépéskor folyamatban lévő leltáridőszak alatt felmerült hiányokért fennálló felelősséget a korábbi jogszabályok alapján kell elbírálni. Megható ünnepség színhelye volt a közelmúltban a jászberényi Déryné kultúrterem, ahol a város nyugdíjasai kettős céllal gyűltek össze. A hagyományosan megrendezett évi találkozójuk mellett megemlékeztek a szakmaközi nyugdíjasok alapszervezete megalakulásának 10. évfordulójáról. A hűvös őszi szél sem tartotta vissza az idős embereket, akik mintegy kétszázötvenen, tömegesen érkeztek. ízlésesen megterített asztal és vidám zeneszó fogadta az érkezőket. A nyugdíjasok elnöke, Bánfalvi József, meleg szavakkal köszöntötte a megjelenteket, majd Lénárt József, a szakmaközi bizottság titkára szólt a nyugdíjasok életéről, a kormány erőfeszítéseiről, igyekezetéről, amely a nyugdíjasok körülményein igyekszik javítani. Megköszönte azon üzemek, intézmények segítségét, amelyek évről évre anyagiakkal is hozzájárulnak e rendezvény sikeréhez. Fekete István, a nyugdíjas bizottság titkára beszámolt az elmúlt tíz év munkájáról. Kezdetben hely is alig akadt a nyugdíjasok számára. Ma már kellemes otthonban, kulturált környezetben tölthetik estéiket az idős emberek. Göci Gábor a városi pártbizottság nevében köszöntötte a nyugdíjasokat, s kívánt nekik még hosszan tartó, boldog életet és jó egészséget. Megvé'e’re Selajánlunk 1 db T 100 M típusú lánctalpast és 1 db DIM WAG gyártmányú 6 m5-es földnyesőgépet (láda). Dózsa Mg. Tsz Földeák. Telefon: 6,12. Szabó László. Á Hűtőgépgyár jászberényi telephelyére munkaerőt három műszakba keres az alátlbi munkakörökben: — szerszámkészítő, — esztergályos, — marós. — géplakatos, — hegesztő, valamint férfi és női segédmunkásokat — nyugdíjasok is jelentkezhetnek. Fizetés megállapodás szerint. Felvilágosítást ad: a Hűtőgépgyár munkaerőgazdálkodásán Nagy György. Tel.: 137, 210, vagy 259 mellék. Afféle „kezdő” városkában laktam ennek előtte, úgy is mondhatni, újvárosban, amely sok szempontból inkább hasonlít lakótelepre, mint kellő hagyománnyal, szellemiséggel megáldott „igazi” városra. Mint a közvélemény ottani szócsövének egyik hírharsonása, emlékszem, hányszor szóvá tettük a kettős, vagy hármas ünnepek kapcsán a kenyér- ellátás — finom kifejezéssel élve — fogyatékosságait. Ezekre emlékeztettek nagyon erőteljesen a megyénk székhelyén november 6-án, a késő délutáni órákban tapasztalt állapotok, öt óra után jutottam hozzá a bevásárlás tortúrájának megkezdéséhez. Mindenképpen hat előtt kerültem sorra az 1. sz. élelmiszerbolt kenyérpultja előtt, de már csak — úgymond — reggel szállított (és a jó ég tudja, mikor sütött) kenyerek közül választhattam volna a kétnapos ünnepre valót. Igaz, ezekből is „mértékkel”, mert még tucatnyi sem sorakozott a polcokon, jóllehet a bolt este 8-ig tart nyitva. Gyerünk hát arrébb egy házzal. Előbb a Ságvári körúti kenyérboltba, de mivel az már bezárt, a 121-es csemegébe. Ott ugyan bővebb volt a választék, de kérés nélkül közölték a kedves vevővel, hogy előző napi sütésű a kenyér. Szabvány ide, szabvány oda, előző napi, ha ugyan nem „öregebb”. Vasárnap tehát együnk négynaposat! Arról ugyanis nem szólt a fáma, hogy a pékek megemberelik magukat, s belátják, hogy ez azért mégis csak több a soknál és vasárnap reggelre friss kenyeret küldenek * kinyitó üzletekbe. Kétségkívül jó volt nyugtázni, hogy megemberelték magukat, de alighanem megtehették volna ezt — persze, kicsit több jóakarattal — az ünnep előestéjén is, hogy november 7-én ne kényszerüljünk háromnapos kenyérrel éhünket szegni, étvágyunkat elrebbenteni. Ez lett volna valóban méltó a nagyrabecsült szakmájukhoz, a közjóért áldozatra kész igyekezetükhöz. Es ha már úgy határoztak, hogy vasárnap kellemes meglepetést szereznek nekünk a friss kenyérrel, a kereskedőktől sem vettük volna szentségtörésnek, ha ezt — legcaább ezt — közölték volna velünk pénteken, az „öreg” kenyérrel való traktálás közben. Lehetséges, hogy ezt még a kereskedők sem tudták? Kár, mert ez arra vall, hogy nem értenek szót a pékekkel a vevők szolgálatában. Az ünnepnapi kenyerünk dolgában pedig illenék föltétlenül jobban szót érteniük! Rongálok, garázdálkodók Szomorú listát közölt levelében dr. Szlama Ferenc, a TITÁSZ szolnoki üzemigazgatóságától. Mint írja, a megyeszékhely mintegy 9000 közvilágítási berendezését sokfelé rongálják, elpusztítják. Három hónap alatt mintegy 400 égőt, gomba alakú lámpát, világítótestet rongáltak meg a városban, vagy tettek teljesen tönkre. A legtöbb kárt a városon átvezető négyes főút mentén okozták az ismeretlen tettesek. A második góc a Kis- gyep — a Nyúl, a Nyár és a Vércse út környéke. Itt a lámpaernyőket is szétverik, az izzókat pedig ellopják. „Szép esténk ...” — volt
