Szolnok Megyei Néplap, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-11 / 264. szám

1970. november 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 „Felejthetetlen élmény volt" Hatvan MHSZ aktivista utazott megyénkből novem­ber 1-én a Szovjetunióba. Azokat jutalmazták az egy­hetes utazással, akik az évek hosszú során önzetlenül, a szabadidejük feláldozásával elősegítették az MHSZ mun­káját. Az útiköltséget a részt­vevők vállalata, gazdasági vezetősége fizette, ezzel is el­ismerve az aktivisták kima­gasló eredményeit a honvé­delmi elő- és utóképzésben. A csoport összetétele nagyon vegyes volt: gyárigazgató, tartár, esztergályos egyaránt részt vett benne. — Hol jártak, mit láttak? — kérdeztük Herczig István­tól az MHSZ megyei elnök­sége főelőadójától. — Utunk Moszkván ke­resztül Leningrádba vezetett, ahol három napot töltöttünk. Megtekintettük a történelmi múltú város nevezetességeit, voltunk az Ermitázsban is. Előtte már sokat hallottunk olvastunk róla, de az ott lá­tottak minden elképzelést felülmúltak. Csodálatos él­mény volt mindenkinek. — Láttuk a november 7-i ün­nepség előkészületeit, már az is lenyűgözött bennünket. Az utcák millió és millió színes égővel voltak kivilá­gítva. — Mi volt Moszkvában a legnagyo b b élményü k ? — A november 7-i fölvo­nulás. A külföldieknek a Gorkij sugárúton külön te­rület volt kijelölve, ahonnan mindent jól láthattunk. A katonai díszegységek és a modern haditechnika fölvo­nulása fenséges, szinte ki­csit félelmetes látványt nyújtott. Utána megindult a sok tízezres tömeg áradata. A mínusz 10—15 fokos hi­degben is roppant fegyel­mezetten, indulókat énekel­ve vonultak a fiatalok, idő­sebbek egyaránt. Televízió­ban láttunk már ilyent, de azt az élményt, azt a hangu­latot visszaadni nem lehet, azt át kell élni. Este a Moszk­va térre özönlöttek az em­berek, és a számunkra szo­katlan hideg ellenére a ké­ső éjszakai órákig ünnepelt lelkesen mindenki. Kétszáz éves a magyar bányászati felsőoktatás Az Országos Magyar Bá­nyászati és Kohászati Egye­sület, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete és az Orszá­gos Bányaműszaki Főfelügye­lőség november 12—13-án bányajogász-konferenciát ren­dez Salgótarjánban a magyar bányászati — és egyben a műszaki felsőoktatás 200 éves jubileuma alkalmából. Dr. Tárkány Szűcs Ernő, a Ne­hézipari Minisztérium jogi osztályának vezetője kedden a Technika Házában ismer­tette a sajtó munkatársaival a konferencia programját. A kétnapos találkozón előadá­sok hangzanak majd el egye­bek között a nemrégen meg­jelent „Magyar bányajog” cí­mű kézikönyvről, amely a magyar bányajogi irodalom­ban hat évtizedes hiányt pó­tol és nemzetközi tekintet­ben is úttörő munkának szá­mít. A konferencián számos elő­adás hangzik majd el a bá­nyatörvénnyel, a bányaigaz­gatással, a bányabiztonsággal és a felelősséggel, a bánya­igazgatósági ellenőrzéssel, a bányászati munkajoggal és a munkavédelemmel kapcso­latban. Kezdődik a téli könyvvásár A téli könyvvásárról tar­tottak sajtótájékoztatót ked­den, a Magyar frók Szövet­ségében. Száztizennégy új könyvvel jelentkeznek a kiadók a mos­tani vásáron, összesen más­fél millió példányban. Min­den negyedik kötet mai ma­gyar szerzőtől való, klasszikus irodalmunkat hét kiadvány, a külföldi szépirodalmat 24 írásmű képviseli. Bőséges vá­laszték — 18 féle olvasnivaló, képes-mesés könyv — vár a gyerekekre, s egész sor ifjú­sági regény kerül a boltokba. Értékes ajándékként', vásárol­hatók friss képzőművészeti albumok, képanyaggal bőví­tett tanulmánykönyvek, az irodalomtudomány, a zene, a pedagógiai, az esztétika, az egészségügy, a lakáskultúra témaköréből — többféle aján­lójegyzék segít a tájékozó­dásban, a listákból mindenki ingyen kaphat a könyvesbol­tokban, a könyvterjesztőknél. Események, rendezvények is kapcsolódnak a vásárhoz. Sokfelé, Budapesten és vidé­ken egyaránt tartanak író— olvasó találkozókat A 25 éves Európa Kiadó jubileumi mű­sort rendez december 8-án, az Irodalmi Színpadon. A Filharmónia Kamaratermé­ben „Vázlat a mindenségről” címmel lesz irodalmi est, s ezt a rádió is sugározza majd. — Ugyancsak a rádióban két alkalommal irodalmi rejt­vényműsor foglalkozik a téli vásár könyveivel, a televízió „Nyitott könyv” adásában no­vemberben a „Fergeteg” cí­mű antológia, decemberben Tersánszky Józsi Jenő „Vi­szontlátásra drága”, január­ban Sánta Ferenc, az „Isten szekerén” kerül programba. — EDZŐ- és futballcipők- ből összesen 240 ezer párat rendelt a martfűi Tisza Ci­pőgyártól a legnagyobb francia sportcipő-kereskedel­mi cég, az ADIDAS 1971-re. Az edzőcipők iránt a kanadai METEOR-cég is érdeklődött, s jövőre 100 ezer párat kért a martfűi gyártól. Szakközépiskolák könyv Iskoláink gyakran vissza­térő őszi gondja a későn ér­kező tankönyv. Az általános iskolákban és a gimnáziu­mokban kevesebb bosszúságot okoz, de a szakközépiskolák­ban dolgozó tanárok sokszor csak nagyon önzetlen több­letmunkával képesek átvé­szelni az év elején néhol mar törvényszerűen bekövetkező „könyvnélküli” heteket. Három szolnoki szakközép- iskolában érdeklődtem, mind­háromban volt fennakadás a tankönyvellátásban. Ennek alapján az ember hajlamos a föltételezésre, hogy máshol is hasonló a helyzet. Évek óta hiába várjtík A szolnoki Vegyesipari, Fi­nommechanikai és Műszer­ipari Szakközépiskolában kö­rülbelül száznegyvenféle tan­könyvet használnak. Ezek kö­zül harmincegy 1—8 hetes késéssel érkezett, de az egyik könyvre például hiába vár­nak évek óta. Az Egészségügyi Szakkö­zépiskolában jobb a helyzet. Csupán az anatómia könyv késett néhány hetet, de ez alig okozott fennakadást. Annál több gond volt, és van még ma is a hiányzó könyvek miatt a közgazdasá­gi szakközépiskolában. No­vember 9-én még kilencféle könyv hiányzott és van, ame­lyet csak januárra ígért a Tankönyvkiadó. Ebben az iskolában éppen napjainkban igen gyorsan változik a tananyag. Előfor­dul, hogy mire egy könyv többnyire egyéves átfutási idővel megjelenik, néhány részlete máris elavult. Rendkívüli megoldások A rendkívüli helyzet oly­kor rendkívüli megoldásokra kényszeríti az iskolát és fö- löttes hatóságait. Néhány közgazdasági tárgyból sokszo­rosított tankönyvpótló jegy­zetek jelennek meg, s ezek 10—20 oldalas részletekben, folytatásokban közük az évi tananyagot. Maguk a tanárok sem tudják pontosan, hogy mi lesz a következő részben. Kuriózumként mutatták, hogy az egyik ilyen jegyzet egy fél szóval és elválasztó jel­lel fejeződik be. Hozzátették azonban, nagyon örülnek hogy legalább ilyen formá­ban megkapják a tananyagot. A további sokszorosítást rész­ben az iskola végzi, de így sem jut mindig minden ta­nulónak a jegyzetekből. A kényszerítő körülmények hatására folyik rendszeresen a régi könyvek begyűjtése is. Ez tulajdonképpen kötelező lenne, de nem hasznos, hiszen az iskolából kikerült fiatal szakembereknek éppen az el­ső időben van gyakran szük­ségük a könyvre, amikor is­merkednek a gyakorlati mun­kával. A gyenge tankönyvellátás okait kutatva a tanárok a szinte már hagyományosnak számító okok (pl. a nyomdák túlterheltsége) mellett néhány más okot is megemlítettek. Nem üzlet a tankönyv írás Sok könyv azért nem ké­szül el, vagy azért késik so­kat, mert kevesen vállalják a tankönyvírással járó áldoza­tot. A diákok általában azt hiszik, hogy egy-egy tan­könyv azért olyan vastag, mert szerzőjét az oldalak szá­ma szerint fizetik. Furcsa el­lentmondás, hogy a honorá­riumot ugyan valóban az ív< számától függően kapja szerző, mégis jobb „üzlt vékony tankönyvet írni, s az jár legjobban, aki egyí talán nem vállal tanköny írást. Közgazdasági tanári kiszámították, hogy a tar könyv szerzője átlag háro forintos órabérért dolgozik Az idősebb, tapasztaltabb t; nárok (akik tehát tudnána tankönyvet írni) egyébkér egy-egy leadott óráért me: kapják az iskolában a 20—2 forintot. Sokan ennek ellené re vállalják ezt a munka (de a lektorok a megmondha tói) akad, aki ha vállalta is igyekszik minél könnyebbel túlesni a hálátlan feladaton A könyvek késésének má sik oka a jelenlegi terjesztő apparátus nehézkessége. A pedagógusok csak arról kap­nak tájékoztatást, hogy mely tankönyvek megjelenése fog késni. Azt már nem tudják meg, vagy csak alapos késés­sel, hogy milyen könyv jelent meg, ezért nem is tudnak idejében utánajárni. A ta­pasztalatok szerint Budapes­ten gyakran hetekkel koráb­ban a tanulók kezébe kerül egy-egy tankönyv, mint vi­déken. A gondok elsorolásakor mindenhol megjegyezték azt is, hogy az elmúlt néhány év­hez képest valamelyest javult a helyzet. A tanároknak azonban még mindig túlságo­san sok, másra is hasznosan fordítható energiájába kerül, hogy a szakközépiskolás diá­kok tudása ne vallja kárát a tankönyvellátás akadozásá­nak. Bistey András Úi létesítmények Záhonyban A Záhony térségében folyó nagy beruházások megvalósí­tásában újabb szakaszhoz ér­keztek az építők. Elkészült és kedden ünnepélyesen átadták rendeltetésének a darus átra­kót. A fedettkocsirakodót és a MÁV rendelőintézetet. A három létesítmény beruházá­si költsége mintegy 135 mil­lió forint. A darus átrakót és a fe- dettkocsi-rakodót a 15 közre­működő vállalat a X. párt- kongresszus tiszteletére tett vállalás teljestéseként decem­ber 31. helyett novemj^r 7- re elkészítette. A két létesít­mény üzemeltetésével a napi átrakási kapacitás mintegy száz szélesnyomtávú vasúti kocsival bővül és a fizikai dolgozók száma ezeknél a lé­tesítményeknél egyharmadra csökken. ŐSZ FERENC: 1 Amit az alábbiakban elme­sélek nem történt meg. Le­het, hogy előfordult már ha­sonló, hiszen sok minden megesett mifelénk. Egy azon­ban biztos: a szereplő szemé­lyeket kitaláltam, betelepítet­tem őket e történet cselek­ményébe, egy ideig hagyom, hogy öntörvényeik szerint mozogjanak, bonyodalmakat okozzanak. Ha megtették kö­telességüket, megszüntetem őket, földi megfelelőjük ke­resgélése tehát céltalan és hiábavaló igyekezet lenne. A színhely N. kisváros, a nekeresdi járás székhelye. Amolyan mezőváros, amely azonban rendkívül büszke egyetemére, kórházára, hiva­talaira és egyetlen gyárára. Dagasztja a helyi lokálpatrió­ták keblét a dicső történelmi múlt is. Petőfi Sándor ugyan­is egy teljes éjszakát töltött a városban és a gimnázium igazgatója az iskola évköny­vében publikált tanulmányá­ban kifejtette, hogy a két sor, i Jiogy „egy gondolat bánt en­gémét, ágyban párnák közt halni meg” a városka foga­dójában született, mely ma is ugyanolyan állapotban van, mint annak idején. Ne le­gyünk ünneprontók és áhí­tattal tisztelegjünk e dicső történelmi emléknek. A cini­kusok persze, gyakran mond­ják, hogy Petőfi becsavarog­ta az egész országot, így alig van hely, amely ne büszkél­kedhetne azzal, hogy jeles költőnk falai között tartózko­dott. Történetünk kezdetének idején a kisváros élte a meg­szokott, egyhangú életét. Leg­nagyobb eseménye az volt, hogy hetekkel ezelőtt az adó­hivatal egyik fiatal előadója megszöktette a helybeli re­formátus lelkész hitvesét, ami szintén bizonyítja, hogy a vá­roskában az egyházi és ál­lami szervek békésen éltek együtt. A kis papné külön­ben híres szépség volt, mond­ták is, hogy a lelkész azért vette el, hogy vasárnapon­ként tele legyen a templom. Azóta semmi jelentős nem történt, hacsak azt nem em­lítjük, hogy a Földművesszö­vetkezeti bolt vezetője lebu­kott. De ezt már megszokták a városkában. És akkor történt, hogy híre ment egy szatír garázdálko­dásának. A mende-mondák szerint a városi nagyerdőben, mely a gyár és a város kö­zött terült el, egy szatír a ha­zafelé igyekvő munkásnőket és a kollégiumba tartó egye­temista lányokat megtámad­ta. A meg nem erősített hí­rek szerint az áldozatok szá­ma máris meghaladja a tízet. A közvélemény felbolydult. Mindenfelé a szatír volt a té­ma. Erről folyt a szó a hiva­talokban, a főtéri Levendula eszpresszóban és a piacon is. Zöldi úr, az Ofotért bolt vezetője és a megyei lap he­lyi tudósítója félóránként tartott sajtótájékoztatót a Le­vendulában. Időnként általá­nos fejtegetésekbe is bocsát­kozott: — Nem csoda ez kérem... Ebben a világban... Az em­ber már egy mosópor reklá­mot sem mer megmutatni a gyerekének. Most is megér­keztek hozzánk a legújabb szemüveg reklámok. Mind­egyiken egy nő, akin több a szemüveg, mint a ruha — méltatlankodott és szemeit el­gondolkodva függesztette a presszó egyik plakátjára, me­lyen egy bikinis hölgy buzdí­totta korunk polgárait a to­tózásra. Zöldi úr tekintélyét, azon­kívül, hogy időnként írni szokott a megyei lapba, az is emelte. — különösen az ilyen ügyekben — hogy felesége született Kovács Marika. Ko­vács László rendőrhadnagy húga volt. Azt ugyanis a kis­város közvéleménye nem hit­te volna, hogy Kovács had­nagy még a húgával szemben is mélységesen hallgat a hi­vatali ügyekről. A kisvárosi közvélemény ugyanis min­dent képes magáévá tenni, de a jót nagyon nehezen hiszi el. — A sógorom irányítja a nyomozást — mondta Zöldi Lillácskának, a kávégép fe­lettébb csinos, pillanatnyilag vörösesőszőke tündérének. — És mi van? — kérdezte Lillácska. — Egyelőre nem beszélhe­tek. Hírzárlat van — mondta ki a bűvös jelszót Zöldi úr. — Hallotta? A szatír hír­zárlatot kapott! — közölte a piacon Czrauer Stefi, kiske­reskedő a szomszédos stand igazgatójával. Kovács Maris tejfeles kofával. — Szörnyű. Az ember este már nem is mer az utcára menni — méltatlankodott Maris, mind a százhúsz ki­lójával. — Na, magának nincs mit félsz, az a szatír is bir sze­met! — jelentette ki Stefi. — Kegyedről azt mesélik, kedvesem, hogy maga azóta állandóan az erdőn sétál, hátha találkozik a szatírral. így folyt a vita, mely ter­mészetesen a járásbíróságon ért véget, ahol már tervbe vették, hogy egy külön osz­tályt létesítenek Stefi néni­éknek. Néhány ügyvéd pedig előre dörzsölte a kezét. A legtöbb izgalmat a szatír természetesen Kovács László rendőrhadnagynak okozta. A fiatal tisztnek ez volt az el­ső önálló ügye, érthető tehát, hogy nagy lelkesedéssel ve­tette magát a nyomozásba. Ezen a délutánon is az ed­digi feljelentési és nyomoza­ti anyagok tanulmányozásá­ba merült. Két eset történt eddig. Mindkettő a kiserdő­ben, az esti órákban. Az első áldozat Fazekas Ferencné. negyvenéves, négy gyerme­kes munkásasszony. Nem csi­nos, inkább egy korán herva- dásnak indult, törődött asz- szony. A támadó hátulról kö­zelítette meg, erős kezével lefogta és egész idő alatt csak egyetlen mondatot sziszegett a fülébe: „Ha megszólalsz, hazaváglak”. Ugyanezt mond­ta egy másik áldozatnak, Za­kariás Ildikó gyári munkás­lánynak is. A két asszony vallomása egymásnak ellent­mondó részeket is tartalma­zott. Fazekasné szerint a fér­finak durva arca volt és negyven évesnek becsülte. Ildikó fiatalnak mondta, olyan sportoló formájú volt A helyszínen csak a dula­kodás nyomai maradtak. Csak az egyik helyen tudtak egy értékelhető lábnyomot kiönteni. E szerint a támadó negyvenegyes, valószínűleg műanyag talpú cipőt visel. — Hadnagy elvtárs, kérek engedélyt jelenteni. Egy lány van itt — lépett a szobába Sípos tizedes, a hadnagy köz­vetlen munkatársa. Róla any- nyit kell tudnunk, hogy Sípos öreg rendőr volt, már tizenöt éve viselte az egyenruhát. Pontos, fegyelmezett beosz­tott volt, nem till nagy szel­lemi képességekkel. Jámbor, békés természetű ember volt ez a Sípos, aki néha meg is sajnálta ügyfeleit. Mesélik, hogy egy fiatal huligánnak rántott csirkét csempészett a fogdába, mert nagyon hason­lított a fiára, akit az ellen­forradalmárok öltek meg. — Küldje be — mondta Kovács. Belépett Zakariás Ildikó. — Kéremszépen... én visz- szavonom a feljelentést. — Maga megőrült? — Az úgy van... Szóval, nekem udvarol egy német fiú... Talán el is venne fe­leségül. De ha ezt megtudja, egyből otthagy. — Nem tudja meg. Ügyét diszkréten kezeljük. — Itt mindent megtudnak. Azt is tudják, aki nem tett feljelentést. — Van ilyen is? — Persze... Töröknét is megtámadta a szatír. össze­vissza marcangolta. — Tudja, hol lakik ez a Törökné? — Tudom, de ígérje meg, hogy nem mondja el, hogy tőlem hallotta... — Sípos elvtárs — szólt ki Kovács hadnagy. — Hívassa be Török Dezsőné, Kossuth utca 17. szám alatti lakost. (Folytatjuk) "V.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents