Szolnok Megyei Néplap, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-05 / 260. szám

1970. november 5.

SZOLNOK MEG VEI NÉPLAP

5

Az alku még tart

Ezerforintos napi kereset

3obb munkakörülményeket szeretnének a fogtechnikusok

Milyen torzulásokhoz vezet a részesművelés Jászfény szarun?

Huszonnégyen dolgoznak egy alig negyven négyzetméteres laboratórium nyolcsze- mélyes munkaasztalai mellett. Tizenöten öltöznek egy kétszer két és fél méteres női öltözőben, amely ráadásul zsúfolva van szekrényekkel. A tenyérnyi zuhanyozóhelyiség előtt munka után sorban állnak, ha tisztán akarnak hazamenni.

Napközben fülsiketítő a zaj a helyiségben. Huszonnégy villanymotor zúg egyszerre, ugyanannyi köszörű visít. Nehéz a levegő, mert szinte minden asztalon ott ég a viasz — munkájuk kelléke. Huszonnégy Bunsen-égő „falja” az oxigént. (Egy vizsgálat már kimutatta, hogy egy- egy ilyen égő pontosan anySok itt dolgozó jár fülészeti, ideggyógyászati kezelésre a rendkívül zajártalmak miatt. Lépten-nyomon balesetveszélynek vannak kitéve a labor-asztalok mellett dolgozók, mert szinte összeér a könyökük. Pedig darabbérben dolgoznak, s drága az idejük.

A gipszelő helyiségben is veszélyes a munka, mert a prések forgó karja a szűk hely miatt bárkit eltalálhat. Egy helyiséggel arrébb újabb veszélyforrást jelent a köszörű, mivel rendkívül kevés hely van az ott dolgozók számára.

1954-ben, amikor a fog- technikai vállalat szolnoki kirendeltségén megkezdték a munkát, tizenöt ember még jól elfért a ma már rendkívül szűknek, balesetveszélyesnek számító laboratóriumban. Az elmúlt évek során a létszámemelkedéssel párhuzamosan egyre inkább jogossá vált az igény: új, korszerű kirendeltséget kell építeni.

Az országban már több

A nyárikonyhában vártuk haza az ebédlőket, amikor Gábor beviharzott a kert kapun. Az asztalon fehér ruhaszalvéta alatt hűlt a lekváros bukta, a kolbászos bableves pedig a tűzhely szélére húzva melegedett.

— Édesanya, négyest hoztam számtanból — mondta sugárzó boldogan a kisfiú, s az asszony nyakába csimpaszkodva jó nagy cuppanós puszit nyomott annak arcára.

— Jól van Gabikám. Látod, nem hiába gyakoroltunk annyit — mondta és szeretetAmíg Gábor a levest kanalazta, kint beszélgettünk.

— Hat éve van nálunk a kisfiú, akkor kezdett óvodába járni. Értelmes, eleven, jó beszédű, nagyon megszerettük. Tetszett hallani, ő is anyunak hív. Azt hiszem ragaszkodik hozzánk.

— És az igazi édesanya?

— Ahogy megszülte, állami gondozásba adta a kisfiút. Tartásdíjat fizet a gyerekért. Az apáról semmit nem tudunk. Gábornak van egy 18 éves nővére, aki Martfűn szakmunkás tanuló. Ö el is szokott jönni látogatóba hozzánk és gyakran ír levelet. A múltkor ezt írta Erika: „Te ezt még nem érted. Gáborkám. Mi nem kellünk az anyánknak.” — A mondat végét pedig már én nem értem. Elcsuklik az asszony hangja.

— Ilyen az élet. Nekem nem lehetett gyerekem, pedig nagyon szerettem volna.

nyi levegőt fogyaszt, mint egy ember.) Ablakot nem lehet nyitni a rettenetes zsúfoltság miatt.

Két évvel ezelőtt — egy akkor megjelent újságcikk nyomán — a KÖJÁL légvizsgálatot tartott a laboratóriumban. A vizsgálat megdöbbentő eredménnyel járt, azonnal elrendelték egy szel- lőztetői berendezés felszerelését. Fel is szerelték, de azóta is csak nagyritkán kapcsolják be. Amikor eleinte használták, sokan jártak orvoshoz az ott dolgozók közül — ízületi panaszokkal. Hibás az egész konstrukció, mert a szellőztető üzemeltetése nagy huzattal jár. A pótlevegőt a poros levegőjű padlásról kapnák — ha bekapcsolva tartanák a légcserélőt.

helyen létesítettek modem fogtechnikai laboratóriumot, de a szolnokiak ezeket csak hallomásból vagy fényképről ismerhették. Kérték vállalatuk fővárosi központjától, hogy járuljanak hozzá új kirendeltség létesítéséhez. Akkoriban csak telekproblémájuk lett volna. Három és fél millió forint állt rendelkezésre egy új labor létesítéséhez, de mire a telekkérdés rendeződött, már nem volt pénz a kivitelezéshez. Időközben ugyanis pénzügyiAz idén a gyakori esőzések miatt elmaradt a szokásos, tavaszi „homokverés” a Duna—Tisza közén. Az

őszi szél pótolja ezt a „mulasztást”, az „utaztatja” a homokot. Szerdán 40—50 kilométeres sebességű légmoztel megsimogatta a gyerek szöszi fejét. Felém fordulva magyarázta: — Amikor még én jártam iskolába, sok mindent egészen másképp tanultunk. Nagyok most a követelmények. Már harmadik osztályban ezerig számolnak a gyerekek. Lassan alig tudok neki segíteni a kacifántos példákban.

— Anyuka, mi az ebéd? Éhes vagyok.

— Előbb kezet mosol. — Aztán teleszedte a tányért, s az éhes gyerek elé tette a buktás tálat.

Annak, meg akiknek ilyen két szép gyereke van, eldobja magától. Mit érezhet az ilyen anya.

— A férjem is gyerekbolond. Biciklizni, moziba viszi őket, játékokat farigcsál nekik.

K. Kovács Lajosné hatvanhárom éves. A férje hetven. Nyolcszáz forint nyugdíjat kapnak. Az idős ember még ma is dolgozik, hogy hozzá keressen valamennyit. Két szobájukat albérlőknek adták ki, a harmadikban ők laknak Gáborral. A kisfiú játékainak külön sarkot rendeztek be. Vettek neki xilofont, meg sok színes ceruzát, festéket, mert jó hallása van Gábornak és szépen rajzol.

Esténként újságokat, meg „modern” könyveket olvasnak, kis rádiójukon állandóan figyelemmel kísérik a világ eseményeit, nehogy Gábor hátrányban legyen az idős nevelőszülei miatt. A kisfiú

leg önállóak lettek, s így már képtelenek voltak előteremteni az anyagiakat.

bmét volna pénz

A közelmúltban ismét előtérbe került a régi gondolat: új otthont kell keresni a laboratóriumnak. A központtól értesítették a szolnokiakat, hogy ha tudnak telket szerezni, öt és félmillió forintot kapnak arra, hogy típusterv alapján új kirendeltséget építsenek. Ekkor viszont már nem volt megfelelő telek.

Megfelelő megoldást azóta sem sikerült találni. A vállalat budapesti központjának képviselői már többször tárgyaltak a városi tanács illetékeseivel telek ügyben. A város belső részében kértek és kaptak is volna telket, de az anyagiakban nem sikerült megegyezésre jutni. A vállalat félmillió forintot adna telekvásárlásra, de ez az összeg csak töredéke annak a pénznek, amelyet egy belvárosi telekért kell fizetni.

Több megoldást is ajánlott a városi tanács, de a legolcsóbb területért is legalább egymillió forintot kellene fizetnie a vállalatnak. A központ újabb tárgyalásokat kér, de több pénzt nem hajlandó adni. Pedig már nagyon ideje lenne, hogy megoldódjék a kérdés.

«— egri —

gás valóságos homokfelhőt vont a Kiskunság fölé. A kvarcos homokszemcséknek, amelyek tavaszonként több millió forint értékű zsenge növényt pusztítanak el, most már szerencsére nincs miben kárt tenniük.

nagyon érzékeny, természete ideges, lobbanékony, köny- nyen elsírja magát. Egyszer felzaklatva jött haza az iskolából. „Nekem a tanító néni biztos azért adott egyest, mert én állami gondozott vagyok, ugye édesanya?” Akkor együtt sírt vele az asszony és azt mondta: „Te a mi kisfiúnk vagy”.

Összetart a közös fészek

Gábor a nyolcadik nevelt gyerekük. A többi hét fényképe egy egész falat beborít a szobában. Éva, Imre, Misu, Péter felnőtt, családos emberek már. Imre, akit az apa vitt fel Pestre szakmát tanulni, vasesztergályos lett. Most a XIII. kerületben lakik és már kocsit is vett. A lakodalmát azonban otthon, Kisújszálláson tartotta. Miska tavaly került el „hazulról”, Ti- szakürtre.' Nevenapjára csomagot, meg húsz forintot küldtek a nevelőszülők, amelyre még ugyan nem kaptak választ, de „a karácsonyi szünetben biztos haza jön” — védi őt az anya.

A hét gyerek pedig, mintha valóban egy anyától származnának, testvérként szeretik, keresik egymást. A közös fészek tartja őket össze Egy-egy névnap, születésnap, a karácsonyi, meg a húsvéti ünnepek mindig hazaviszik őket. s az „unokákat" is.

A fájós lábú, ízületes anya az idős apa olyankor boldogan sürög a gyerekek körül — a családjuk körül.

Horváth Mária

Varga János részeskertész 191 ezer forintot kapott tavaly a jászfényszarui Béke Tsz-bő'l. Mondom az elnöknek, Csikós Ferencnek: gondolom, nem örül, hogy ebben az ügyben járok.

— De igenis örülök. Hogy végre már eljön valaki erről beszélgetni. Mert bírálatot kaptunk mi már sokat csak azt nem nézi senki, tudunk-e változtatni az állapoton.

ÜT

Az idén Tanczikó István részeskertész 119 ezer forintot vett már fel, s még olyan 20 ezer forintnyi járandósága van benn, amit zárszámadáskor kap meg. Az SZTK Tanczikó Istvánnak 1793 órát fogadott el. Ez 10 órás munkanaoot véve is durván 180 nap. Tanczikó István napi keresete így nem éri el az ezer forintot., Varga János múlt évi keresetét hasonlóan számítva viszont meghaladja a napi ezer forintos átlagot. Jászfénysza- run a kialakult napszámbér 80—100 forint körüli.

A Béke Tsz-ben a szövetkezeti tagok egy évi átlagos személyi jövedelme 23 ezer forint volt tavaly. Ebben benne az állatenyésztési dolgozók, például a tehenészek napi 127 forintos átlaga, akik szilvesztertől szilveszterig dolgoznak. Ügyszintén újévtől újévig minden napjuk foglalt a gépesítésben munkálkodóknak is. A szövetkezetben a napi kereset átlaga 100 forint. A részes kertészek az esztendő hét hónapjában dolgoznak csak.

— Inkább dolgoztatnak — mondja Dugonics György a községi pártbizottság titkára. — Napszámosokat fogadnak fel, azokat se az SZTK-ba, sehová be nem jelentik. E- miatt szoktam én szólni. Meg amiatt, htftjy' égésZiigteléft aránytalanságok már ezek. Nem a részesművelés ellen vagyok, de az mégis csak furcsa, hogy szocialista nagyüzem tagja, a szocalista nagyüzem földjén másokat dolgoztat.

'*»

Varga János, a híres kertész nagydarab ember. A község belterületén emeletes családi házat épít. Ott nézelődik a munkások körül. „Lesz vagy félmillió?” „Annyi nem. Van benne bontásanyag is”. Mennyi kertészete volt az idén?” Tizenkét hold paprika, paradicsom, a Lehelkürtben”. „Annyit nem tud egy ember megművelni”. „Négy-öt asszony segítség mindig volt, meg a család”. „Négy-öt asszony se mindig elég”. „Hát szezonban voltak nyolcan-kilencen is”. „Nincsenek bejelentve az SZTK-ba, mi történik, ha baleset ér valakit?” „A, ott milyen baleset lehet?”

Beszélgetünk. Azt mondja, nagyon meg kell dolgozni, azért a kis pénzért. És nagy a kockázat, mert neki tavaly jól sikerült, de ki biztosítja arról, hogy mindig úgy lesz, már az idén se ment olyan jól.

— Most mennyi volt a jövedelme?

— Tón nyolcvanezer forint körül.

Mikor Dugonics György jászfényszarui küldött felszólalt a jászberényi járási küldöttértekezleten, s megkérdezte, mi szükség van arra, hogy milliomosai legyenek a falunak? — elcsodálkozott a kommunista aktiva.

— Bírálatot is kaptam it- hon — mondja Dugonics. — Mert nem voltam pontos. Én kétszázezer forintot mondtam, s szó érte a ház elejét, hogy az csak százlci- lencvenegyezer forjnt volt.,

*

Ülünk Csikós Ferenc elnökkel a Béke Tsz irodájában.

— Én is tudom, hogy nem

jól van ez igy. Csak azt nem hogyan lehetne elejét venni. Mikor idejöttem, még ezer hold kertészete volt a szövetkezetnek, most már csak 430 hold. Még 1964-ben is nyolc kertészeti brigád dolgozott a tsz-ben, már csak három van, de nem tudom, hogy jövőre lesz-e kettő.

Papírt, ceruzát vesz elő, számol.

— Két holdnál többet egy kertész nem tud megművelni. Ezt mi is jól tudjuk. Megtehetjük, hogy nem odúnk ki több földet egy személynek. Akkor azon kukorica, vagy búza terem. — Csakhogy. Húsz holdról kukoricából búzából 60 ezer forint, kertészeti termékekből 500 ezer forint a bevétel. Ebből él a tsz. Még egyszer mondom, a kertészet így is csökkent, hát ha még mesterségesen viszafognánk, NeA jászberényi zeneiskolához tartozó jászárokszálláaá zenei munkaközösségben évek óta tanítja a fiatalokat zongorázni Kertész Erzsébet zeneoktató.

Rendkívüli zajártalmak

Az asszonynak nem lehetett gyereke. Huszonkét év alatt mégis hetet nevelt fel. Olyan asszonyokét, akik könnyű szívvel dobták el maguktól gyermeküket. Akik számára ő jelentette az igazi anyát.

Aki otthont, kenyeret, szeretetet adott

ule ezt még nem érted . . . *

„Homokverés“ a Kiskunságban

künk nem lene jó. De a városon lakónak se,hiszen így is drága a zöldáru, mert kevés van belőle.

Mind igaz. Mégis van olyan érzésünk, a Béke Tsz vezetősége engedett a részeskertészek nyomásának. A megye más szövetkezeteiben is tisztességesen, s az átlagon felül keresnek a részeskertészek, de nem ilyen kirívóan aránytalanul. Mert máshol a terhek is közösek, — nemcsak a jövedelemből részelnek. Jászfény szarun a termelési költség a tsz-é. Nem ingyen kapják a nagy pénzt a részeskertészek. Az is igaz. Ahogy Tanczikó Istvánná mondja:

— Családi jövedelem ez. Én is ott vagyok az urammal a szezonban hajnali há- Xomtól este tizenegyig. A hét hónap alatt többet dolgozunk mi, mint más egész évben. És aztán milyen cigányélet ez. Kinn alszik a kunyhóban a kertész a békákkal együtt.

Tanczikó István megvonja a vállát.

— Sokan irigyelnek bennünket. De a lehetőség nyitva áll mindenki előtt. Bárki vállalhat részeskertészetet. Az én termékem majdmind exportra megy.

A gépműhelyben beszélgettünk Ceglédi Pál gépészszel, Ocsko Sós Antal lakatossal, Bordás Ferenc villanyszerelővel, Marton Sándor műhelyvezetővel. A gépműhelyben a napi kereset 124 forint, a havi átlag 3018 forint. Éz is szép kereset. De a részeskertészeké mégis hatszorosa, hétszerese. Érdekelt hát, mit szólnak hozzá a tagok.

Ocsko Sós Antal: Szükséges rossz, hogy így van. De ha a kertészek sokat kivisznek, több marad benn is és mi abból kapunk zárszámadáskor.

Bár azt is hozzátették a gépműhelyj munkások, nem helyeslik, hogy zárszámadástól függetlenül részesednek a jövedelemből a részeskertészek.

V

Mindez szóbeszéd tárgya a szövetkezetben, s máshol is. Egyre nagyobb okkal az.

Borzák Lajos

Elutazott Budapestről a szovjet állami kulturális küldöttség

Szerdán elutazott Budapestről az a szovjet állami kulturális küldöttség, amely a szovjet kultúra napjai alkalmából tartózkodott Magyarországon N. I. Mohov művelődésügyi miniszterhelyettes vezetésével. A búcsúztatásra a Ferihegyi repülőtéren megjelent dr. Orbán László, a művelődésügyi miniszter első helyettese. dr. Simó Jenő, művelődésügyi miniszterhelyettes. Nagy Mária. az MSZBT főtitkára. Ott volt J. V. Ponomarjov. a Szovjetunió magyarországi nagykövetségének kulturális tanácsosa.

Itt-tartózkodása idején a delegáció részt vett a szovjet kultúra nanjainak budapesti és vidéki eseményein. N. I. Mohov miniszterhelyettest fogadta Aczél Gvörgy, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. A küldöttség tagiait fogadta I’ku Pál művelőd^süevi miniszter, s jelen volt F. J. Tvitov nagykövet is. A találkozón baráti eszmecserét folvtattak és kölcsönösen tájékoztatták egymást a magyar—szovjet kulturális kapcsolatok idői szerű kérdéseiről. „