Szolnok Megyei Néplap, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-29 / 280. szám

1970. november 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Befejeződött az MSZMP X. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) textiliparnak komoly jövője van. Nagyarányú rekonst­rukciót tervezünk és az meg is fog valósulni. E rekonst­rukció nemcsak a termelő- eszközök modernizálására Felmerült a vitában a ter­melőszövetkezeti parasztsá­gunk mai helyzete, az idei esztendő nehézségei. Itt nem­csak az árvíz sújtotta terme­lőszövetkezetekre gondolok. Ismeretes, hogy a kedvezőt­len időjárás miatt a növény- termelésben komoly kiesések voltak és azokban a tsz-ek- ben, ahol a jövedelem fő for­rása a növénytermesztés, érezhető jövedelemkiesés is jelentkezett. A mezőgazdaság a jó terv, a gondos emberi munka, a szükséges anyagi eszközök biztosításán túl jelenleg, és azt hiszem még igen sokáig, jelentős mértékben függ a természeti viszonyoktól, töb­bek között — az időjárástól. Különösképpen vonatkozik ez a növénytermesztésre, és közvetve az állattenyésztésre is. Paraszttestvéreink hozzá­szokhattak, hogy a mezőgaz­daságban vannak jó és rossz évek. Ki gondolt volna arra az idén nyolc hónapon ke­resztül, hogy a tizedik hónap­ban azért kezdünk sírni, hogy miért nem esik már az eső. Ennyire szeszélyes volt az időjárás. És ez mindig így is lesz. Ezen mi emberi erővel egyelőre még nem tudunk változtatni. Egyébként az idei országos átlagtermés kenyér- gabonából — 12 mázsa körül van. Ezt még nemrégen or­szágos rekordként ünnepel­tük. De közben fejlődött me­zőgazdaságunk, volt egy jó évünk, majd egy még jobb, a múlt esztendő pedig tény­leg nagyszerű volt ilyen szempontból, és most, hogy visszapottyantunk egy fokkal, az öt vagy hat évvel ezelőtt rekordként ünnepelt országos átlageredményt elkeseredet­ten vesszük tudomásul. Hadd jegyezzem meg, hi­bát követnének el azok a ter­melőszövetkezeti tagok, akik most az átmeneti mehézsé- gek miatti kesergésükben, vezetőségcserével próbálnák megoldani a kérdést. Ha ve­zetőik rendesen, becsületesen dolgoznak, tartsák is meg őket és dolgozzanak velük to­vább. Ami pedig a nehézségeket és azok leküzdését illeti: elő­ször is a mi, szocialista ala­pokra helyezett mezőgazdasá­gunk életerős, nehézségeket is Ami pedig az idei év ne­hézségeit illeti: a munkás- osztály sohasem hagyta még cserben a parasztságot. Mel­lette áll most is állama, pártja, kormánya. Sokat bí­ráltuk az építőipart és azt hiszem még sokáig fogjuk is bírálni. Mégis, ha az ember, akárcsak a tv-híradóban megnézte az árvízsújtotta vi­déket a víz levonulása után, és most, az azóta felépült szép és korszerű, emberhez méltó házsorokat, bizonyítva látja, hogy amit a párt, a kormány, munkásosztályunk mondott és ígért a bajbaju­tottaknak, azt teljesítette — mégpedig igen rövid idő alatt. A Központi Bizottság, a kormány megtette a meg­felelő intézkedéseket a ter­melőszövetkezeti parasztsá­got pedig felhívta, hogy moz­gósítsa saját erejét, de ami a saját erejéből nem megy. ott érzi és érezni fogja a se­gítséget. Egyetlen egy terme­lőszövetkezetet sem enge­dünk tönkremenni, mert most nehézségeik vannak. (Nagy taps.) Nagyon sok felszólaló fog­lalkozott a nők társadalmi helyzetével. Valóban eleven, égető kérdéseket vetettek fel, így például azt. hoay a nők­nek még mindig nehéz veze­tő posztra jutniok, hogy az „egyenlő munkáért egyenlő terjed ki, hanem az ott dol­gozók helyzetének javítására is. A magyar textilipar nép­gazdaságunk erős, egészséges, a jövőben gyorsan fejlődő ágazata lesz; és szükséges, hogy ennek megfelelő legyen az ott dolgozók helyzete is. elviselni képes népgazdasági ágazattá változott. Már nem egy szárazságnál, árvíznél megállapítottuk, hogy ha nem lenne a mezőgazdaságban kollektív erő és hozzáteszem, a munkásállam ereje, akkor mindezeknek szörnyű követ­kezményei lettek volna. Így pedig átvészeljük e közbe­jött nehézségeket. öntudatában, magabiztos­ságában a parasztság is más, mint volt akár tíz esztendő­vel ezelőtt. A kongresszus is hallotta, hogy az árvíz által legerősebben sújtott keleti megyékben, ahogy a víz le­ment, s az emberek valame­lyest magukhoz tértek, az esedékes mezőgazdasági mun­kákat teljes mértékben, a ter­veknek megfelelően, sőt azo­kat túlteljesítve elvégezték. Minden bajnak ez a legfőbb és a legjobb orvossága, min­den ezzel kezdődik. A parasztság öntudatában — merem mondani, hogy már kollektív és szocialista tuda­tában — is nagyot fejlődött. Ezt bizonyítja például, hogy az árvíz sújtotta’ szövetkeze­teknek mintegy kétezer ter­melőszövetkezet nyújtott köz­vetlen segítséget, tehetsége szerint, összesen 140 millió forint értékben. Azt hiszem, hogy aki ismeri — itt írók is vannak, akik azt mondják, hogy ismerik — az emberi, különösen a paraszti lelket, az kellően tudja értékelni, hogy ez mit jelent öntudat tekintetében. Mindez bizo­nyítja, hogy a munkásosztály helyesen dönt és határoz, amikor számít a paraszti test­vérosztályra, azzal szövetke­zik és együtt halad a szocia­lizmus építésének útján. Vannak talán, akiknek két­ségei voltak, hogy helyes volt-e a IX. kongresszus ál­lásfoglalása. amely szerint a parasztság jövedelmi viszo­nyait, a munkásosztály, a pa­rasztság, népünk egyesült erejével országosan és átlag­ban a munkásosztály szint­jére felemeltük. Ez — elv­társak — történelmi lépés volt. Ebből semmit se szabad sajnálnia egyetlen munkás­embernek sem, ellenkezőleg, büszkének kell rá lenni. En­nek gyümölcseit a jövőben minden komoly feladatunk megoldásánál élvezni fogjuk. bért” elvet még nem sikerült mindenütt érvényesíteni; — hogy gondok vannak a böl­csödéi, az óvodai helyekkel. Ez mind igaz, és jó, hogy itt a kongresszuson is szóba ke­rült. A Központi Bizottságnak — mint ahogy a beszámoló­ban is említettük — van el­vi döntése, a Miniszterta­nácsnak vannak átfogó ha­tározatai mindezekben a kér­désekben. Teljes megvalósu­lásukhoz évekig kell követ­kezetesen dolgoznunk, mert itt nem olyan dolgokról van szó, amelyeket egy hét alatt, egy határozattal meg lehet oldani. A társadalmi igazsá­gosság olyan nagy kérdéséről van szó, amelyet ezredévek alatt nem tudtak megoldani. Érthető hát, ha a szocializ­musnak is kell erre egy kis idő. De javulni fog a hely­zet, aminek vannak már je­lei is. Hadd említsem oéldául a nők helyét és szerepét a közé’etben. A párthatározat óta nem telt el sok idő és nem volt olyan sok esemény, ahol az e tekintetben bekö­vetkezett változást le lehe­tett volna mérni. Eev ese- ménv azonban bi-'toaan volt. méonedie a pártban — ez pedig általában példaként szokott szolválni. A kong­resszusi előkészületek során a Központi Bizottság hatá­rozatának politikai és morá­lis ereje következtében a partvezetőségek újjáválasz- tásakor az elvtársnők száma a korábbihoz képest 33 szá­zalékkal. tehát egyharmad- dal növekedett. A mintegy 140 ezer tisztségből 34 ezret — ez mintegy 27—28 száza­lék — most elvtársnő tölt be. Ha ezt a példát valóban követjük, s minden más te­rületen és minden más vo­natkozásban így fogunk a nőkre vonatkozó központi bizottsági és kormányhatá­rozatok végrehajtásához, ak­kor évről-évre érezhetően jobban megoldódnak a nők társadalmi kérdései. Vannak azonban olyan kér­dések, amelyeket még köz­ponti bizottsági, vagy kor­mányhatározattal, sőt még kongresszusi határozattal sem lehet megoldani. Nem lehet például határozattal előírni azt, hogy az emberek kit és hogyan tiszteljenek. De ami­kor mindenütt, itt a kong­resszusi vitában is. a felszó­lalók megállapítják, hogy a termelésben résztvevő aktív munkaerő 41 százaléka nő —, s azonkívül minden em­ber tudja, hogy még ezen kívül mi vár az aktív kere­sőknek erre a 41 százaléká­ra a háztartásban, a nevelés­ben — akkor azt kell mon­danunk, hogy bár határoza­tot hozni nem tudunk, de aki kommunistának, vagy egyáltalán felvilágosult em­bernek tartja magát, az tisz­telje a dolgozó nőt! (Nagy taps). Van ennek egy, talán nem is olvan fontosnak tűnő vi­selkedésbeli, mondhatnám illemszabályszerű oldala. Hányszor látjuk, hogy elma­radott emberek — nem mondom, hogy férfiak, mert minek vegyünk magunkra kü­lön vádakat — (derültség.) — az egyenjogúsítást úgy ér­tik. hogy elfelejtenek illő módon előre köszönni, hol­ott már százéves illemkó­dexekben is elő van írva; ha a férfi nővel találkozik. 6 köszönjön előre, vagy, ha villamoson nincs hely, adja át a helyét. Mindez csekélységnek tű­nik. de rendkívül fontos: mi ne úgy értjük az egyenjogú­ságot és főleg ne merüljön ki harcunk abban, hogy egvenjogúsítottuk a nőket, tehát ugyanúgy dolgozhat­nak, mint a férfiak, sugyan­úgy nem köszönünk nekik sem. mint ahogy néha egy­másnak sem köszönünk (ütemes nanv tans.) Mert a természet törvényein senki sem tud változtatni és ha a sző fizikai értelméhen terhet kell cipelni, a nő mindig gyengébb lesz. segíteni kell neki és mindig tisztelni is kell ha nagy terhet vesz magára. Az ilyen alapállás, segíte­ni fog abban, hogy a konk­rét kérdésekben — az egyen­lő munkáért egyenlő bért el­vének megvalósításában, csakúgy, mint másokban is, egy kicsit gyorsabban halad­junk előre. Nagyon örülök, hogy itt. a kongresszuson, nagy ipari vállalatok felelős férfi veze­Sokféle igény vetődött fel a vitában — így a textil- munkások, a pedagógusok és mások fizetésének emelése és egyéb problémák. Az igé­nyeket sokféleképpen lehet kezelni. Hadd említsem pél­daként a közellátást. Bizo­nyára emlékeznek az elvtár­sak. hogy olyan években, amikor egész évben igencsak gyenge volt a közellátás, ne­vezetesebb alkalmakra — felszabadulási ünnep, párt- kongresszus. karácsony — megjavították azt. (Derült­ség.) Ahogy tapasztalhatják — letértünk erről az útról, nem állítjuk, hogy egész évben príma az ellátás, de azt leg­alább már megoldottuk, hogv nemzeti ünnepen, kong­resszuson sem jobb, mint máskor. (Élénk derültség, nagy tarts.) Azt viszont me­rem állítani, hogv most az átlagszínvonal van olvan. mint régen a naev ünnepeken volt. (Élénk derültség, nagy tői is komolyan beszéltek erről a kérdésről, hiszen nemcsak a központi szervek kezében vannak eszközök és lehetőségek, de helyben is. És, ha nem egy 23 tagú kor­mány, vagy egy száztagú Központi Bizottság, hanem 10 es 100 ezer felelős vezető fog mindezzel komolyan fog­lalkozni, akkor helyben meg­találják a ki nem használt lehetőségeket, tartalékokat, eszközöket a helyzet javítá­sára. Ez viszont elvtársak — már párthatározat, nem úgy, mint az illemkérdés, amit egyébként a magam részé­ről szintén javasolnék komo­lyan venni. (Nagy taps.) E kérdésnél maradva, sze­retnék még néhány szót szólni az anyák tiszteletéről. A IX. kongresszuson elvi döntés született a gyermek- gondozási segély bevezetésé­ről. Ez meg is történt. Sok más is kell még, bölcsőde, óvoda és egyéb is. hogy va­lóra válhasson az a szándék, ami ezt a tényleg eredeti és úgv látszik sikerült elgon­dolást, a gyermekgondozási segélyt megfelelőképpen ki­egészíti. Szeretném itt is hangsú­lyozni mély meggyőződése­met, hogy a család gyarapo­dásához, a gyermekek nevelé­séhez anyagi eszközök kelle­nek. Mi materialisták, jól tudjuk, hogy csak sóhajból megélni, gyereket nevelni, nagyon nehéz. De merem állítani elvtársak, változtat­nunk kell egy jelenleg elég­gé elterjedt — bá- nem ural­kodó — szemléletmódon is. Ha ki-ki sa ját lelkiismere­te szerint latolgatja, hogy tv-t vesz inkább, vagy ko­csit, mintsem, hogy gyerekük lépvén, az ő dolga. Itt köte­lező törvények nincsenek. De ha ez odáig fajul, hogy megszólják az állapotos anyát, mert nem saját jólé­tével törődik, akkor ezzel nekünk, kommunistáknak szembe kell szállnunk. Aki a társadalom normális törvé­nyei, az emberi természet nemes vonásai szerint él, azt nem lehet csúfolni, mi ezt nem tűrhetjük. (Nany taps.) Van persze női hiúság is, van aki arra gondol, ha szül, már nem lesz olyan karcsú. (Derültség). Ez lehet. de szebb lesz emberi és általá­nos értelemben, (Nagy taps). . Aki szeret számolgatni, az számoljon, ha kell és ha rá­ér. De azért az. hogy gyer­mek legyen, vagy sem, az nem lehet csak a számítga- tás kérdése. Hogy mibe ke­rül a zokni, a gyerekkocsi, a pelenka, ezzel mindig szá­molni kell, de a jövő gene­ráció léte nem lehet csak számítási kérdés. Tudjuk, milyen nehéz biztosítani két fiatalnak akárcsak azt az egy szobát is, amivel elin­díthatják önálló életüket. Aztán, ha megvan, eléldegél­nek ők sokáig, mondván, ha lesz még egy szoba, majd lesz gyerek is. Pedig, aki a felszabadulás előtt született és most itt ül, azt hiszem, azok közül nagyon kevés lenne itt, hogyha akkor is így számolgattak volna, ilyenfajta igények jöttek vol­na számításba. (Élénk derült­ség, nagy taps.) taps.) Megjegyzem, ne felejt­sük el, hogy az említett hely­telen gyakorlat idején más fejlődési periódusban vol­tunk. Hosszan sorolhatnám az igényeket. Azt, hogy hol kel­lene még beruházás, fizetés- emelés. méghozzá minél gyorsabban, annál jobb. De azt hiszem, helyes az a gya­korlat, hogy a pártkongresz- szus nem az üzletek feltöl­tésének, nem a beruházások kiosztásának, és nem a fize­tésemeléseknek a napja. Az anyagi igények kielé-. gítésével akkor kell párt­kongresszusnak foglalkoznia, amikor annak általános po­litikai, társadalmi oka, je­lentősége van. Ha az élet- színvonal normális és rend­szeres javításáról van szó — például egyes rétegek fizeté­sének emeléséről —. szükség­telen, hogy abban pártkong­resszus határozzon. Négy év múlt el a IX. kongresszus óta. Nem aka­rom felsorolni mindazokat az életszínvonal-javító intéz­kedéseket, amelyeket e négy év alatt bevezettünk. Nem kellett tehát várni a X. kongresszusig, sok kérdést megoldott közben a Közpon­ti Bizottság, a kormány, vál­lalataink, és ez volt a helyes, az egészséges, ez az életszín­vonal fejlesztésének normá­lis útja. Mindebből az is követke­zik, hogy ha itt, a kongresz- szuson, nincs is döntés, nem kell e kérdésekben a XI. kongresszusig várni, mert a Központi Bizottság és a kor­mány soha egy percig sem várakozott, mindig megadta azt, amit meg lehetett és meg kellett adni. Elvtársak! Szóltunk a be­számolóban az idei évről. Is­mertettük a harmadik ötéves terv teljesítésének várható eredményeit. De akinek akár csak a legkisebb ház­tartáshoz is köze van, na­gyon jól tudja, hogy egy gaz­dasági évet le kell zárni. Emlékezzenek csak arra, hogy a tavaszi árvíz idején az ország vezetésének mi mindent kellett tennie, milyen gyorsan kellett intéz­kednie, hogy a termelést, az ellátást, a normális élet fel­Több felszólaló foglalko­zott a közerkölcs gyűjtőcí­me alatt említhető kérdések­kel. A beszámolóban is meg­felelő hangsúllyal esett szó az öntudat é's az érdekeltség viszonyáról. Mind a kettőre szükség van. A szocializmus építése megköveteli a szocia­lista tudatosság erősítését, az önzetlenség és áldozat- készség szellemét, sőt a lel­kesedés szellemét és azt, hogy anyagilag is ugyanabban az irányba hasson az ösztönzés. És amennyiben ez közerköl­csi kérdés, az az álláspon­tunk, hogy a szocializmust még egy ember is nehezen építi másodállásban, de egy nép másodállásban nem tud­ja felépíteni, csak a főállás­ban. (Derültség, nagy taps.) Szerencsére így is van, így is építjük. A csepeli pártértekezleten az egyik felszólaló a munka- erkölcsről szólva azt mondta: kényszer volt egy­kor a munka, vagyis a kapi­talista rendszerben, majd di­csőség, most meg egyesek számára szívesség. (Derült­ség.) A szocializmust azonban szívességből nem építheti senki. Társadalmunkban a munka minden jog alapja. A szocializmus a munka tár­sadalma, amelyben a munka­képes embernek dolgoznia kell. hogy jogai legyenek. Munkásoktól, parasztoktól, értelmiségiektől, a társada­lom minden rétegétől na­ponta százával érkeztek a kongresszushoz üdvözlő táv­iratok. levelek. E levelek­ben teljesített munkafel- ajánlásokról értesítettek ben­nünket és ugyancsak majd mindegyikben szó volt arról, hogy készek a párt X. kong­resszusa határozatainak meg­valósításáért dolgozni. Ez is a bizalom megnyilvánulása és kifejezése a becsületes munkásmentalitásnak: nem­csak azt kell mondani, hogy igen, hanem meg is kell csi­nálni azt. ami soron van és elvégzendő. Pártunknak van írott prog­ramnyilatkozata. amely még a két munkáspárt egyesülé­sekor született E program­ban is — melyből sok min­den megvalósult már — benne volt. hogy pártunk célja a szocialista társada­lom felépítése. Van mar­xista—leninista irányvona­lunk, amelyet továbbra is követnünk kell. — Van bevált szövetségi politikánk, amelyet továbbra is al­kalmaznunk kell, hogy a kommunisták és a párton- kívüliek még jobban tudja­nak tömörülni. A cárt a tö­megekkel összeforrva dolgo­zik — még jobban össze kell tételeit biztosítsa, s elmond­hatjuk, sikerrel és mindvé­gig biztosította is. Még ahol a víz ömlött, még ott is me­leg ételt ettek este az embe­rek. (Hosszantartó taps.) Arra kérem tehát a tisz­telt kongresszust, hogy a Központi Bizottság beszámo­lójában kifejtett álláspontot fogadja el: adjon módot és időt az illetékes szerveknek, hogy pontosan megvonják ennek az évnek a mérlegét. Azért, elvtársak, mert ami várható, nem egyformán je­lentkezik a főkönyv két ol­dalán. Ha mi például a ne­gyedik ötéves tervben 40 százalékos nemzeti jövede­lemnövekedést terveztünk volna a reálisan tervezhető 30—32 százalék helyett, ak­kor reményeinket tekinthet­tük volna tervnek. De mi­helyt a parlament megsza­vazza, az előirányzat tör­vényerőre emelkedik, s mi­vel nálunk törvényes rend van, minden törvényt vég­re kell hajtani. El­kezdjük tehát szétosztani azt, ami még nincs meg, és ezzel aláássuk a dolgozók — a textilesek, a vasmunkások, a pedagógusok, s a többiek' — életszínvonalát. Felelős vezetés így nem járhat el. (Taps.) így tartja ezt a szocializmus minden tudatos híve, minden tisztességes ember is. A munka nálunk becsület dol­ga is kell, hogy legyen. És ha netán akadnának olyanok, akik ezt nem fogadják el, ahogyan annak idején tár­sadalmi osztályok számára volt kényszer a munka, majd most egyes emberek számára lesz az. Be fogjuk nekik bi­zonyítani, hogy nálunk nem lehet munka nélkül és a többi dolgozó rovására jól megélni. (Taps.) Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársnők! Kedves Elvtársak’ A beszámoló nem tudta felsorolni a pártmunka min­den területét. A párt szem-' pontjából minden pártmun­ka — a legkülönbözőbb tö­megszervezetekben, állami és társadalmi szervekben végzett tevékenység — egy­formán, megkülönböztetés nélkül fontos. (Taps.) Ért­jük ezt a nem kommunis­tákra gondolva is. Aki tár­sadalmilag hasznos munkát végez, dolgozzék bármilyen területen, annak munkáját tiszteljük, becsüljük, elis­merjük, — hangoztatta Ká­dár elvtárs a továbbiakban, majd a következőket mon­dotta: forrni a jövőben. A néppel, a népért dolgozunk — így kell tennünk, amikor a X. kongresszus határozatainak megvalósítása kerül sorra. Pártunk eddig is internacio­nalista egységben harcolt a kommunista és munkáspár­tokkal együtt — a jövőben még összeforrottabban kell együtt dolgoznunk a szocia­lizmust építő testvéri né­pekkel. Elvtársak! A kongresszus vitája igazolta, hogy azonos módon gondolkodunk az ösz- szes fő kérdésben, és ez a ' legfontosabb a további mun­kánkhoz. Kérem az elvtár­sakat. hogy fogadják el vá­laszomat és bízzák meg az újonnan megválasztandó Központi Bizottságot, hogy hasznosítsa a felszólaló .elv­társak tanácsait, azt az erőt. szemléleti egységet, azt a munka- és harckészséget, valódi marxista—leninista gondolkozást. kommunista öntudatot. internacionaliz­must. amely pártunk X. kongresszusát jellemezte. Meg vagyok győzőid ve. hogy a Központi Bizottság mind­ezt hasznosítani is fogja kö­zös ügyünk javára. Köszönöm figv-lr.-iUvet. (A ■ k nqresszus rés-vevői feláll- i nak; hosszantartc, nagy taps.) (Folytatás a 4. oldalon) Mezőgazdaságunk életerős, képes elviselni a nehézségeket A munkásosztály még sohasem hagyta cserben a parasztságot Sokféle igény Öntudat és érdekeltség Egyetértés és alkotó munka

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents